Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-30 / 178. szám

MIT HOZOTT A POSTA? Vihar a Nagyatádi Konzervgyár uborkafeldolgozó üzemrészének építése körül Lapunkban »Úgy készül, mint a luca- szék« címmel cikk jelent meg, melyben megírtuk, hogy az új uborkafeldolgozó üzemrész építése nem halad kielégítő­en, hibák vannak, az építő vállalat nem tartja be az ígért ha­táridőket. Az É. M. Somogy megyei All. Építőipari Vállalat igazgatója válaszolta cikkre: »A cikk szerint az építkezést július 15- re kellett volna be­fejeznie a vállalat­nak, ezzel szemben az építési szerződés szerint az építkezés befejezési határideje ez év november 30, részhatáridő július 15. Vállaltuk, hogy július 15-re tető alá hozzuk az épületet egy réteg tetőszigete­léssel, szennyvízbe­kötéssel és a padló­zat elkészítésével. Az építkezés kez­dete előtt többször sürgettük a tervdo­kumentáció és a megrendelés megkül­dését, azonban a konzervgyár csak áp­rilis 12-én írta alá a kezdési engedély és a tervek késedelme miatt a szerződést. Május 5-én kezdtünk munkához. Az emlí­tett bonyodalmak miatt jó előre figyel­meztettük a gyár ve­zetőit, hogy a részha­táridő betartása ne­hézségekbe ütközik. Az építőipari anyag- igényléseket a tárgy­hót követő hónapra minden hónap 5-ig kell megküldenie a vállalatnak. Az ubor­kaüzem építéséhez az első anyagigénylést júniusra május 5-ig beküldtük. Eszerint másfél hónap állt rendelkezésünkre a munka elvégzéséhez. Ugyanakkor a válla­latnak rengeteg ki­emelt munkája volt: lakások, iskolák, Ba- laton-parti sürgős építkezések. A kon­zervgyár megígérte, hogy ha arra szükség lesz, saját részlegé­vel segíti a szenny­vízbekötés elvégzé­sét. Akkor tudtuk volna időben meg­építeni az új uborka­feldolgozó üzemrészt, ha korábban kezd­hetjük az építkezést. Amikor a konzerv­gyár elküldte sürgető levelét, azonnal a helyszínen intézked­tünk. Vállalatunk meg­egyezés szerint a részhatáridőre a kon­zervgyár rendelkezé­sére bocsátotta az uborkafeldolgozó belső munkaterét. Sőt elkészítettük a belső vakolást, a rámpa betonozását és a külső betontér egy részét is. A gyár azonban a bazaltbe­ton aljazatsimításra a beton megszilárdulá­sa előtt elhelyezte a gépegységeket, ezzel részben gátolta mun­kánkat, továbbá fel­karcolta a friss be­tont, melynek kijaví­tása többletköltséget jelent. Vállalatunk méltá­nyolta az építkezés fontosságát. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az a tény, hogy az egyik nagy állami építkezésről ★ vontunk el egy nyolc- j tagú brigádot, hogy a részhatáridőt betart­hassuk. Ha a konzervgyár tudta, hogy a cseme­ge uborka feldolgo­zása az új üzemrész nélkül lehetetlen, felügyeleti hatósága segítségével elintéz­hette volna az Épí­tésügyi Minisztéri­ummal, hogy elké­szüljön a hatósági szerződés. A terveket már tavaly el kellett volna készíttetni. Az Építőipari Vállalat idén körülbelül öt­ven olyan munkát végez, amelynek ha­táridőre történő be­fejezése szintén fon­tos népgazdasági ér­dek. De itt a beruhá­zók időben gondos­kodtak az előfeltéte­lek biztosításáról. A bírálatból annyit azonban el kell fo­gadnunk, hogy a he­lyi vezetők nem használták ki telje­sen a rendelkezésre álló lehetőségeket.-“ Fehér Ferenc igazgató. Válaszol a MÁV T apunk július 23-i számában jelent meg Lőrincz Lás ló egyetemi hallgató panasza »Miért nem intézték el ntunkasigazolványom érvényesítését?“ címmel. Az állomás fővök a következőt válaszolta: Lórincz László azt panaszolta, hogy az őt jogosan meg­illető »B«-jelű, a dolgozók menettérti jegy kedvezményére jo­gosító igazolványát, melyet július 12-én, szombaton este fái 11 óra körül adott be nyilvántartásba vétel céljából, hétfőn hajnali utazásához — aláírás hiánya miatt — nem tudta fel használni. Ha a panaszos elolvassa az igazolvány »Hatdtotmányok“ c. részének 8. pontját, mindétít megtudhatott volna. Az igá- zolványt az első jegyváltást megelőzően három nappal ko­rábban köteles nyilvántartásba Vétel célfából benyújtani. Az esetleges hasonló jellegű panaszok megelőzésére kö­zöljük, hogy nem egyszerű aláírásról van szó, sem láttamo- zásról. A pénztárfőnök megbízatása alapján a nyilvántartás­ba veendő igazolványokat alaki, jogi szempontból felülvizs­gálja, és érdemben elbírálja, a kétes adatokat kivizsgálja, és a bevezetett, vágy esetleg szükséges egyéb igazolások alapján a jogszerű használatért anyagi és fegyelmi felelőssé­get Pállal. Természetesen a három nap nem jelenti azt, hogy a jogi­lag és alakilag teljesen rendben lévő igazolványokat esetlég közvetlenül a beadás idején is, ha arra mód Van, felül ne vizsgálnánk és nyilvántartásba né vennénk. A törvényerejű »Díjszabásban■» lefektetett határidők betartása kizárja a szombati és vasárnapi nyilvántartás elhúzódását. Az igazol­ványon lévő »HatározmdttyoJc-» is közllk, hogy a hétfői uta­záshoz pénteken be kell nyújtani az igazolványt, Ha a pana­szos postán eljuttatta volna hozzánk nyilvántartásba vétel céljából igazolványát, akkot minden fennakadás nélkül kész lett volna időre. A panaszosnak igazat adunk abban, hogy joggal nehezményezte, amiért a szombaton éjszaka szolgálat­ban lévő jegypénztáros nem világosította fel kellőkénren ar­ról, hogy igazolványáéi t hétfőn a hii'átalos Idő kei ' e'őlt ne is jöjjön.«-Mm A Nagyatádi új igazgatója, Konzervgyár Szűcs István elvtárs azonnal válaszolt az Építőipari Vállalat hozzájuk is megküldött levelére: »Nem tudom, ki és hogyan tájékoztatta a vállalat veze­tőit, de még július 23-ra sem bocsátották rendelkezésünkre a szerződésben foglaltak szerint az üzemrészt, nemhogy július 15-re. Fehér elvtárs levele szerint már átadták nekünk az épületet, sőt a belső vakolást, a rampa betonozását és a kül­ső betontér egy részét is el- készítették. Hogy ezt honnan veszi az Építőipari Vállalat vezetősége, nem tudom, hisz < belső vakolás még nem ké szült el, a rampa betonozása sincs befejezve, sőt — s ezt hangsúlyozom —. a födémre az egyrétegű szigetelést sem tet­ték fel. Félő, hogy esős időben ebből még komoly baj lesz. A betonpadozatot illetően vállalat egyszerűen csak be­tonsimítást alkalmazott a ba- zaltbeton-aljazat helyett. Vállalatunk volt igazgatója, Csöbör elvtárs felajánlotta, hogy négy kőművest és annyi segédmunkást biztosít, ameny- nyire csak szükség van. Ezt azonban nem vették igénybe. Az építkezéshez a legszüksé­gesebb anyagokat (60 db VB-ge- renda, BB-kábel stb.) saját anyagbeszerzőnk útján hama­rabb megszereztük az illető vállalatoktól, mint ígérték. Az építkezéshez mindennemű anyag megfelelő időben ren­Miért nem kaphatunk ebédet továbbra is a gépállomáson? A MÁV négy dolgozója, a pos­táról egy személy, a tanácstól két elvtárs és a téglagyár öt dolgo­zója a Tabi Gépállomás konyhá­ján étkezett- A konyhavezető munkájával és a/ ételekkel igen meg voltunk elégedve. Mindenki ízletes és bőséges adagot kapott mindenből. Aki itt kosztolt, az vígan bírta a napi munkát. A fóldművesszövetkezet nem nézte jó szemmel ezt, s támadni kezdte a gépállomást, amiért kívül álló dolgozóknak is ad ebédet. Úgy látszik. Így akarta elérni, hogy rossz konyhájának bevételét szaporítsa. A sok -üzleti” táma­dás következtében július 19. óta nem kapunk ebédet a gépállomás­tól. Nekünk bizony nem akaród/ík vendéglői kosztot enni. A földmü- vesszövetkezet konyhájának rossz hírnevét ml sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy saját dolgozói is a gépállomásra jártak étkezni. Tudtunkkal a Munka Törvény­könyve rendelkezései szerint, ha az üzemi konyha nincs teljesen ki­használva, a kívül állök Is igény­be vehetik. Szeretnénk továbbia Is a megszokott üzemi étkezdében fogyasztani ebédünket. Tizenkét aláírás. delkezésre állt az Építőipari Vállalat kőműveseinek, anyag­hiány miatt egy percet se kel­lett állniuk. Nem rajtunk múlott, hogy nem intézkedtünk már tavaly az építkezéshez szuicséges pénz biztosításáról. Idén a népgazdasági hitelkeretek el­osztása, illetve megnyitása annyira elhúzódott, hogy előbb semmiképpen sem tudtunk in­tézkedni az építkezés megindí­tására. Ez azonban nem csök­kenti az Építőipari Vállalat felelősségét, hogy a vállalt részhatáridőre a munkát nem adta át megegyezés szerint. A vita helyett legjobb len­ne, ha a vállalat vezető:ég? jobban megnézné a nagyatádi építésvezetőség munkáját, mi­vel üzemünk jövőre nagyobb építkezésekbe kezd, s nem sze­retnénk, ha ugyanilyen döc- cenőkkel menne a munka. Július 25-én az új uborkafel­dolgozó üzemrész már ren­delkezésünkre állt, de a fö­démszerkezet egyrétegű szige­telése még mindig hátra van. Szeretnénk, ha a vállalat ezt is minél előbb elkészítené. SZŰCS ISTVÁN \ igazgató. Feleletet a a l an várunk ! IT a a kaposvári utcákat rójuk, megállapíthatjuk, hogy ha nem is világ-, de virágváros lehet belőle. Ha még egészen nem is at, mégis büszke c vagyunk arra, hogy ez a város a mi városunk... De ha elmegyünk a Donnerba, s megnézzük a Jókai ligetet, akkor minden illúziónk elszáll. Érdemes kicsit a megboldogult liget múltját visszaidézni. Néhány évvel ezelőtt még vidám majálisok, műsoros estek voltak itt, öreg, fiatal elszórakozott a parkban. Már akkor tf sokat beszélt mindenki arról — mert ne gondoljuk, hogy ez az elhanyagoltság éppen mai keletű —, hogy eljön az az idő, amikor a parkot szépen rendbeteszik. S vártunk, vártunk, min egy napon csakugyan elérkezett ez a pillanat... — a műsoros esteket megszüntették, ae emelvényt, amely a szín- pad célját is szolgálta, lebontották, i odatelenültek a hídépí­tők. Ok aztán rendet tettek a ligetben, még néhány fát is ki­vágtak. S azóta tart ez a rendetlenség, elhanyagolttág. Pedig nem kellene más, csak egy kis megértés, jóakarat az illeté­kesek részéről, s széppé, tisztává, rendezetté lehetne tenni újra a ligetet. Csodálatos, hogy a donneriak még nem emel­ték fel szavukat a liget rendbetétele végett, pedig elsősorban az 6 ügyük lenne ez. Mindazok, akiket aggaszt a Jókai liget sorsa, azt kérik az illetékesektől, válaszoljanak az újságban mi lesz a liget széppé varázsolásával? VARGA JÁNOS Kaposvár, Dimitrov utca ^Vála szalunk olvasóink kérdéseire • tómóáóm*«« MÉG VALAMIT A TISZ­TASÁGRÓL. Domös Imre le­velezőnk arra hívja fel a tisz­tiorvos figyelmét, hogy a Má­jus 1 utca 68. szám alatti Vö­rös Csillag italbolt vendégei az est sötétjében csak odaáll- nak a ház mellé, a lakók ab­laka alá, s nem törődve sem­mivel, végzik a dolgukat. Ebben a nagy melegben külö­nösen elítélendő, hogy az ud­varon szemét, trágyadomb bú- zölög. Az italbolt vezetőjének pedig gondoskodnia kellene arról, hogy megszüntesse ezt a bűzfészket“. VIZET KÉRNEK A TEME­TŐ LÁTOGATÓK. Tóth Sán­dor kaposvári olvasónk azt te­szi szóvá, hogy az utóbbi idő­ben nincs víz a Keleti temető­ben, s a látogatók nem tudják meglocsolni a sírokon lévő vi­rágokat. Idézünk Tóth Sán­dor leveléből: A látogatók azért kényte­lenek a Keleti-temető mellet­ti házakban könyörögni egy kanna vízért, mert a kerekes kutat átalakították szivattyús kúttá. A szívócső azonban túl rövidre sikerült, s egy kanna víz után a szívókosárral együtt szabadon lóg a levegőben, nincs mit adnia ezek szerint. A húzókar is rövid, s a nők akárhogy erőlködnek, képtele­nek kezelni. így aztán bármi­kor megy is ki az ember a te­metőbe, víz nincs soha. Akkor, amikor itt a kánikula, szomo­rú látvány a sok, üres kanná­val ide-oda ténfergő sírlátoga­tó. Pedig ez nagyon gyakori látvány. Kérjük az illetékese­ket, hozassák rendbe a kutat. levelek panaszok ^ Válaszok gálja a vasútnál, s a hatvana- ; ellenében dik esztendőt tapossa, csak nevében, hanem a való-. Ságban is aranyember, ahogy! a vasutasok mondják: arany­szívű ember. Ha lehetne, a Vasutasok úgy közlekednének, 1----- i”- " — , v«w**WlfpU azonnal megkapja nem- az OTP-nál a kötvényeit.“ ''~’x ' AMÍG NAGYOBB SZE RENCSÉTLENSÉG nem törté­nik, úgy látszik, nem Intézkéd nek az illetékesek. A Latinka-------- u6í Auiieseoneneií, ,,7 h ogy állandóan Somcgymegy- ' MINT A NEVE IS EL­ÁRULJA. Hóvári János a ka­posvári MÁV Fűtőház dolgo­zóinak nevében írt szerkesztő­ségünkbe. »Sokat sóhajtanak a moz­donyvezetők, fűtők, kalauzok, amikor Somogymeggyes szóba kerül. Nem ártana, ha több ilyen állomás és államásfönök akadna a megyében. Aranyosi elvtárs, aki bizony már majd a negyvenedik esztendőt szol­gyes állomást érintsék. Hogy miért? Aranyosi elvtárs bebi­zonyítja, hogy nem ma lépett a MÁV szolgálatába: amikor bejár a vonat, gyors léptekkel a mozdonyhoz siet, s végigkí­nálja a vonat személyzetét friss vízzel. Nagyon jólesik ez a kedvesség a vasutasoknak. A mozdonyvezetők, akik a for­ró kazán mellett állnak egész úton, meg a fűtők, de még a kalauzok is gyakran megszom­jaznak. A somogyimeggyesi ál­lomáson nem kell ivóvíz után szaladgálnia senkinek sem, Aranyosi elvtárs gondoskodik a szomjas személyzetről. Jó lenne, ha máshol is példát vennének tőle. Most, amikor ilyen nagy a forróság, gyak­ran megszomjaznak a moz­dony dolgozói, s ha a többi ál­lomáson is így gondoskodná­nak róluk, nagyon megköinnyí- tenék munkájukat“. MÉGSEM VESZETT EL KISS OSZKÁRNÉ BÉKE­KÖLCSÖNKÖTVÉNYE. Nem­régen közöltük Kiss Oszkámé (Csiszár Ilona) panaszát, hogy a Textilművek még mindig nem küldte el neki a IV. bé­kekölcsön kötvényeit. A pa­naszra azonnal válaszolt Róna Imre elvtárs, a Textilmüvek igazgatója: »A vállalat postára adta Kis« Oszkárné kötvényeit, de a pos­ta visszaküldte mint nem kéz­besíthetők A kötvényeket le­tétbe helyeztük az OTP ka­posvári fiólcmtézeténél. Az OTP-fiók érdeklődésünkre kö­zölte, hogy a kötvények jelen­leg is ott vannak. Kiss Osz- káménak fel kell keresnie üzemünket, ahol a bérelszámo­lási osztályon igazolást kap ar_ ról, hogy jegyzett békeköl­csönt, s hogy a kötvények je­lenleg letétiben vannak. Erre az igazolásra átvételi elismervény szemben lévő ház vakolata ál­landóan hullik. Ha nagyobb szél fúj, óriási darabokban vá­lik le, s zuhan a járdára. Az illetékesek miért nem törőd­nek az ilyen veszélyt okozó hi­bákkal? Valamelyik nap óvo­dások vonultak el a ház előtt, s amikor épp>en túljutottak, pottyant le egy nagy darab vakolat. Ki lett volna felelős azért, ha az egyik csöppséget agyoncsapja? Az eső állandóan tovább lazítja a vakolatot, s csak egy kis szál kell ahhoz, hogy hullni kezdjen. Javítsák ki minél előbb a Latinka Sán­dor utca 5. számú ház falát, mielőtt nagyobb hiba előfordul — teszik szóvá a nyomda dol­gozói. FONYÓDI BOSSZÚSÁGOK. Úgy látszik, az ember nem tud Fonyódon bosszúság nél Rül egy píercet sem eltölteni. Kezdjük talán a2 egyik szom­bat estével, amikor családom­mal beültem a Rianás vendég­lőbe egy pohár sörre. Legna­gyobb meglepetésemre a pin­cérek úgy szaladgáltak el mel­lettünk, mintha nem is ültünk volna ott. Azt hittem először, hogy kis idő elteltével csak megszánnak bennünket is, de ezt jövő nyárig is elvárhattam volna. Végre megunva a vára­kozást, odamentem a söntés- hez, s reklamálni kezdtem. Nincs, kérem, poharunk- — nyugtatott meg a csapos. Per­sze, ha nem szedik össze az asztalokon heverő felesleges poharakat, nem is tudják -ki­szolgálni az új vendégeket. Megszámoltam, csak az egyik asztalon tizenhat píohár állt üresen. Jó lenne, ha a jövő­ben a Rianásban több gondot fordítanának a vendégek ki­szolgálására. S máskor ne hi­vatkozzanak olyan gyenge in­dokra, hogy nincs pohár, ami­kor ott fekszik az asztalokon, csak össze kell szedni. Vasárnap délelőtt folytató dott a bosszúság-sorozat. A nagy melegben megkívántam egy kis fagylaltot, ezért a mó­lónál lévő földmúves6zövetke- zeti fagylaltozóban vettem két darab kétforintos fagylaltot. Először a vaníliával kezdtem, de a megízlelés után azonnal el kellett dobnom, mert sava­nyú volt. Tovább kísérletez­tem, hátha a csőkoládé-fagy­ialttal több szerencsém lesz. Azonban ez is savanyú volt. Feltételezhetően M&gy romlott tejszínnel állították elő, vagy előző este készítették, s nem jegelték kellőképpen. Minden­esetre, ha már rossz a fagy­lalt, annyit megtehetnének: ne mérjék ki a dolgozóknak! G. Gy., Kaposvár. FURCSA ÁRUKAPCSO­LÁS. Badacsonyba akartam átmenni az egyik vasárnap ha­jóval. Az indulás ideje vésze­sen közeledett, mindenki ha­nyatt-homlok rohant a pénz­tárhoz. Két félárú retúrjegyet váltottam én is, azonban legna­gyobb megrökönyödésemre a tízforintosból nem kaptam vissza semmit. A pénztárosnő szerint a két félárú retúrjegy nyolc forintba került. A visz- szajáró két forint helyett ke­zembe nyomott egy MAHART menetrendet. Ezt csinálta az előttem és mögöttem állókkal ás. Mindenesetre nagyon furcsa, hogy nem gondoskodnak ele­gendő váltópénzről, s szinte ráerőszakolják az emberre a menetrendet, amire nincs is szükség. Annyi hasznom azon­ban mégis volt a menetrend­ből, hogy a díjszabási részéből megállapíthattam: a két jegy nem nyolc forintba, hanem negyven fillérrel kevesebbe kerül Miért van szükség ilyen árukapxsolásra, miért nem ad­nak vissza becsületesen olyan­kor is, amikor nagy a tömeg, a hajó mindjárt indul, s az emberek nem állnak oda ve­rekedni? Kolonics Béla, Bu­dapest. i Komor Imre somogycsicsói olvasónk arról érdeklődik, ki­nek kell tűzőrséget állnia. A tűzrendészetről szóló bel­ügyminiszteri rendelet a Ma­gyar Közlöny 1957. évi novem­ber 19-i számában jelent meg. Ennek a mezőgazdaságra vo­natkozó egyik paragrafusa in­tézkedik a tűzfigyelő szolgálat megszervezéséről. Az említett rész kimondja, hogy minden községben vagy városban, továbbá az olyan ál­lami gazdaságban, termelőszö­vetkezetben és termelőszövet­kezeti csoportban, amelynél ezt a helyi körülmények (nagy összefüggő kalászos terület, két km-nél nagyobb távolság a legközelebbi községtől stb.) in­dokolttá teszik, tűzkészültségi szolgálatot kell szervezni. Ha az állami gazdaságban vagy termelőszövetkezetben külön készültségi szolgálatot szervezni nem kell, az állami gazdaság, a termelőszövetkezet tagjai, illetve fogatai a község túzkészültségében teljesítenek szolgálatot. Tűzkészültségi és figyelő szolgálatra csak e szolgálatra alkalmas — férfiaknál 14—60, nőknél 14—50 év korhatár kö­zötti — személyeket lehet ki­jelölni. Tűzkészültségi és tűzfigyelő szolgálatra az előbb említett feltételeken kívül csak olyan személy jelölhető ki, aki a községben állandó bejelentett lakással és földtulajdonnal, haszonbérlettel vagy haszon- élvezettel rendelkezik. Tűzkészültségi és tűzfigyelő szolgálatra egyéb beosztásuk folytán nem oszthatók be az önkéntes tűzoltóság tagjai és családtagjai. Tűzkészültségi é6 túzfigyelői szolgálattételre személyükben nem kötelezhetők az állami vállalatnál, intézménynél, in­tézetekben, valamint közal­kalmazásban lévő dolgozók, termelőszövetkezetek vezetői és az orvosok. Ha azonban ezek a személyek földtulaj­donnal, haszonélvezettel ren­delkeznek, a túzfigyelői, illet­ve tűzkészültségi szolgálat el­látásáról családjuk útján vagy más módon, a kijelölés alap­ján gondoskodni tartoznak. A készültségi és figyelő szol­gálatra beosztottakat köteles­ségükre ki kell oktatni. A szolgálatra beosztott sze­mélyeket szolgálatba lépés előtt 48 órával térítvényes idézéssel értesíteni kell. A tűz­készültségi, figyelő és fogat­szolgálatra kijelölt személyek ezt a szolgálatot a szolgálati díjszabás nélkül kötelesek el­látni. Több olvasónk kérdezte, köteles-e az a vállalat, amely- lyel növénytermesztési szerző­désben állnak, fizetni az áru késedelmes átvételéért? A kérdés kapx:sán ismertet­jük az erre vonatkozó új ren­delkezést. A földművelésügyi miniszter 19/1958. (VII. 12.) rendeletében megállapította a növénytermelési szerződésben vállalt kötelezettségek teljesí­tésének biztosítására vonatko­zó kötbérek mértékét. A ren­delet meghatározza mind a termelőre, mind a termeltető vállalatra kiróható kötbéreket, ha nem teljesítik a szerződés­ben vállalt kötelezettségeket. a) Ha a termelő a szerződött területet nem vagy csak rész­ben veti be, az átlagtermés után számított termés p>énzbeli értékének 50 százalékát fizeti. b) A termés teljes értékét köteles fizetni, ha a vetést, ül­tetvényt engedély nélkül ki­szántja, vagy egyéb módon megsemmisíti, vagy a vetés megsemmisítését okozó maga­tartást tanúsít. c) A termés 25 százalékát köteles fizetni, ha a szerződés­ben előírt különleges munká­kat nem végzi el megfelelően. Mikor fizet a termeltető vál­lalat kötbért? Ha a vállalat a természetbe­ni, illetve pénzbeli előleget a szerződési feltételekben meg­jelölt időpontig nem bocsátja a termelő rendelkezésére, vagy ha a vetőmagot későn adja, a késedelem minden napja után az előleg és a pénzérték 5 szá­zalékát (ez azonban 50 száza­léknál nem lehet több) vagy a szerződött terület után számí­tott termés p>énzbeli értékének 50 százalékát fizeti. Kötbért fizet a termeltető vállalat ak­kor is, ha a szerződésiben meg­határozott terményt késedel- veszi át

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom