Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

Kedd, 1958. július 29. 2 SOMOGYI NÉPLAP Szólj igazat. •• Ankara (AFP). A török n.ztársasági néppárt lapját, az Ulust vasárnap reggel »közvéleményt izgató« hírek közlése miatt elkobozták. A napilap elkobzott számában lapszélességű cím alatt az­zal vádolta a kormányt, hogy vesztébe viszi az országot. A lap vezércikkében erőtelje­sen kifogásolja Törökország jelenlegi kalandorpolitikáját és Irak azonnali elismerését követeli. (Az Egyesült Államok és Anglia bizonyos körei most készítik elő a talajt >a közép-keleti agresszió kiterjesztésére Moszkva (TASZSZ). ->Szem- (leíró« a Pravda vasárnapi szá­rmában rámutat arra, hogy a > világ népei a legmagasabb szin- jtű értekedet haladéktalan ösz- ( szehívását követelik a közel- i és közép-keleti béke biztosítá­ssá céljából. A jóakaratú em- ) berek erőfeszítései azonban az (Egyesült Államok és Anglia * agresszív köreinek dühödt el­lenállásába ütköznek. Ezek a körök most készítik elő a ta­lajt a közel- és közéj-keleti ag­resszió kiterjesztéséhez, és ezért nem. akarnak csúcstalál­kozót. Az Egyesült Államok kor­mánya minden eszközzel húzni-halasztani próbálja az értekezlet összehívását, nem riad vissza semmilyen Dnllei londoni tárgyalásaiból London (MTI). AP jelentés szerint Dulles külügyminiszter ■vasárnap a bagdadi paktum miniszteri tanácsának hét­főn kezdődő ülésével foglal­kozott. Több jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok ' nemsokára elismeri az Iraki Köztársaságot. Dulles vasárnap az angolok­kal és a bagdadi paktum más vezetőivel folytatott tárgyalá­sokat. Hétfőn tovább folytat­ta 'megbeszéléseit, majd este visszatért Washingtonba. Bem (DPA). A Neue Zü­richer Zeitung tudósítója írja Dulles bonni megbeszéléseiről: »Csak később tudjuk meg, mi rejtőzik a hivatalos nyilat­kozat mögött. Mindkét fél he­lyesnek találta, hogy ne en­gedjen túlságosan nagy bete­kintést az egymással szemben kétségtelenül fennálló nehez­telésbe.« A megbeszéléseken — írja a Basler Nachrichten németor­szági tudósítója — nemigen érintettek bizonyos nézetelté­réseket, amelyeket a hírek erősen eltúloztak. Valószínűleg az a helyzet, hogy Adenauer egyike azon kevés politikusok­nak, akiknek ítéletére Dulles sokat ad. Az amerikai külügy­miniszter érdeklődését bizo­nyára felkeltette az, amikor azt hallotta, hogy Adenauer- nak saját egyéni felfogása van amerikai tudósító a Jordániái hadsereg széteséséről New York (TASZSZ). Un­derwood, a New York Times tudósítója jordániai utazása után azt írja Rómából, »jól tájékozott nyugati viselők szerint Husszein rálynak igen kevés esélye van trónja megőrzésére a Nyugat nél­messzemenő támogatása kül.« Underwood kijelenti, Jordá- hogy» niában állandóan azt mondo- kép- gatták neki, hogy a mostani ki- nyugalom »csak vihar előtti szélcsend, s a komoly próba­tételek ősszel jöhetnek.« Nasszer beszéde az első egyiptomi acélmű felavatásakor Kajró (AP). Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság el­nöke vasárnap beszédet mon­dott a heluani első egyiptomi vas- és acélmű felavatásakor. Az elnök beszédében külpo­litikai kérdésekkel is foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy már 1953-ban figyelmeztette Dul­les amerikai külügyminisztert, később pedig Edent és Selwyn Lloydot, hogy az arab világ nem hajlandó elfogadni kato­nai paktumokat, ők azonban semmibe vették figyelmezteté­sét, de — mondotta — most már remélhetően belesebbek lesznek a bagdadi forradalom győzelme után. »Figyelmeztetem őket, hogy azt az arab uralkodót, aki ha­zája ajtaját megnyitja a pak­tumok előtt, árulónak tekint­jük, mert számunkra a paktu­mok árulást jelentenek« — mondotta Nasszer, majd hoz­zátette: »Nem fogadjuk el az imperializmust. Régóta azzal vádolnak bennünket, hogy bi­rodalmat akarunk építeni, de én azt állítom, hogy mi csak az arabok arab nemzetét akar­juk megteremteni. Csak ara­bok verhetik vissza az arabok ellen indított agressziót. Egy arab ország ellen indított tá­madást agressziónak tekintünk valamennyiünkkel szemben. Úgy hiszem, kezeink megvéde­nék bennünket és felépítik or­szágunkat«. Jogerős a szőnyi gyermekgyilkos halálos ítélete A Legfelső Bíróság Nép- bírósági Tanácsa hétfőn tár­gyalta Pénte Béla 27 éves adóügyi előadó, a szőnyi gyer­mekgyilkos bűnügyét. Pente június 15-én bestiális módon meggyilkolta Pintér Pál 10 éves kisfiút. A bűnügyet nemrégiben tárgyalta a fő­városi bíróság népbírósági ta­nácsa. A gyilkosság és fajta­lanság bűntette miatt Pente Bélát első fokon halálra ítél­ték. A vádlott és védője eny­hítésért fellebbezett! A Legfelső Bíróság hétfőn délután hirdetett végzést a bűnügyben. A fellebbezést el­utasították és az első fokú bí­róság halálos ítéletét helyben­hagyták. Pente Béla kegyelmet kért, ezért a népbírósági ta- jsács kegyelmi tanáccsá alakult K A kegyelmi döntést kedden tilrdetik ki.. A MÚLT ÉV NYARÄN, egy forró augusztusi na­pon Kuala-Lumpur városban ünnepélyes keretek között ki­hirdették Malájföld függet­lenségét. A gyarmati hivatal­nokok és vendégeik az angol Criket Club folyosóján gyűl­tek össze. Az ünnepségen résztvevő egyik amerikai új­ságíró ebből az alkalomból a következőket írta: »Az ango­lok ma már eléggé hozzászok­tak ahhoz a látványhoz, hogy hol itt, hol ott szimbolikusan bevonják az árbocról az angol nemzeti zászlót«. A gyarmatosítók valóiában távolról sem ilyen olimpuszi nyugalommal nézik egykori hatalmuk összeomlását. S az a legérdekesebb, hogy éppen az Amerikai Egyesült Államok tud a legkevésbé megbékélni a gyarmatrendszer kétségtelen csődjével, bár éveken át az antikolonial izmus bajnokának szerepében tetszelgett. »A túlzásba vitt nemzeti szuverenitás a haladás, a bé­ke és a kölcsönös megértés el­lensége« — mondotta James Fharley amerikai üzletember. Az AP hírügynökség a követ­kezőképpen fejtette meg en­nek a ködös mondatnak az ér­telmét: »Bár Fharley nem ne­vezett meg konkrét területe­ket, kijelentése nyilvánvalóan azok ellen az ázsiai és afrikai országok ellen irányul, ame­lyek az üzleti életben és más területeken is kinyilvánítják nacionalista vonásaikat«. Megnyirbálni az ázsiai or­szágok »túlzott« szuverenitását — ezt a feladatot tűzte ki Washington és London. Erre a célra elsősorban a SEATO-t akarják felhasználni. A wash­ingtoni politikusok ábránd­jaikban már szinte látják, a közép-keleti válság megol­dására. így történt aztán, hogy a Nyugat leghatalmasabb ál­lamának külügyminisztere szükségesnek tartotta, hogy Londonba utaztában kerülőt tegyen Bonnba. »A kancellár újabb személyes sikert aratott« — írja a lap. A zürichi Tat írja: »Bonn igen élénk diplomáciai tevé­kenység központjává vált. A külföldi államférfiak itt úgy­szólván egymásnak adják a kilincset.« manővertől és semmilyen lelkiismeretlen fogástól. Bár egyik-másik amerikai lap igyekszik azt a benyomást kelteni, mintha az Egyesült Ál­lamok nem vetné el a tárgyalá­sokat, hanem csupán »időt sze­retne nyerni előkészítésük­höz«, a tények arra vallanak, hogy a halogatás politikája mögött egészen más okok rej­lenek. Az Egyesült Államok bizo­nyos körei — hangsúlyozza a cikkíró — a Biztonsági Ta­nácsban lebonyolítandó kor­mányfői értekezlet elhúzására, meghiúsítására összpontosítják erőfeszítésüket. Ez az irányvo­nal azonban nem fér össze a népek akaratával. Akik a csúcstalálkozó megtorpedózásán mester­kednek, a jóakaratú embe­rek millióit hívják ki ma­guk ellen. Menthetetlenül lelepleződnek, mint a béke és a nemzetközi biztonság ellenségei. Eljárásu­kért minden felelősség kizáró­lag őket terheli. Nehru felhívása Amerikához és Angliához Kalkutta (AFP). Nehru in­diai miniszterelnök vasárnap Kalkuttában tartott sajtóérte­kezletén ünnepélyesen felhívta Amerikát és Angliát, hogy vonja vissza csapatait Liba­nonból, illetve Jordániából. Hangsúlyozta, hogy e csapatok jelenléte a Közép-Keleten csak robbanékony helyzetet teremthet. A jelenlegi helyzet — fűzte hozzá — csak csúcs- értekezlettel és az arab nacio­nalizmus hajtóerejének helyes mérlegelésével oldható meg. Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének nyilatkozata Róma (.TASZSZ). Az Olasz Kommunista Párt vezetősége vasárnap közzétett nyilatkoza­tában hangsúlyozza: A Liba­non és Jordánia népe ellen el­követett angol és amerikai ag­resszió következtében a hely­zet változatlanul súlyos. A párt vezetősége elítéli az olasz kormányt, mert még nem is­merte el az Iraki Köztársasá­got, s változatlanul »a gyarma­tosítókkal való egyezség« ál­láspontját foglalja el. Határo­zottan állást foglalt a Hrus­csov javasolta legmagasabb szintű értekezlet haladéktalan összehívása mellett. Újabb angol katonai egységek indulnak Máltából La Valetta (AP). A 19- angol gyalogos dandár egységei, me­lyek tegnapelőtt az Albion re­pülőgép-anyahajó fedélzetén érkeztek Angliából Máltába, átszálltak a Cumberland cir­káló fedélzetére, amely még aznap folyamán ismeretlen céllal útnak indult. ELKESEREDÉS, ZÜLLÉS, ÖNGYILKOSSÁG — Tajvani helyzetkép — Az utóbbi időben a tajvani sajtóban egyre több elkesere­dett hangú cikket olvasha­tunk, amelyből félelem, kilá- tistalanság és reménytelen­ség árad. A tajvani Hszin- csengpeo című lap felszólítot­ta a csangkajsekista veze­tőket, hogy »oldják meg ezt a nagy lelki csomót.« A lap kiemeli, hogy a tajvaniak lel­ki- és fizikai állapota már- már robbanásig feszült. »Él­jen a ma, ne törődj a holnap­pal-« — országunkban ez az életszemlélet uralkodik« — jelentette ki a lav. Egy másik, kéthetenként megjelenő folyóirat, a Csü Csungkuo már nyíltan _ elis­meri, hogy az elmúlt évek során a tajvaniak jelleme egyre inkább a teljes kilá- tástalanság és lelki, szellemi üresség vonásait veszi fel. Ezt különösen a hivatalnokok és a katonák között figyel­hetjük meg. A tisztek, akik az »utolsó nap« légkörében élnek, mértéktelenül isz­nak, hazárdjátékot játszanak és orgiákat rendeznek. Van olyan város, ahol több mint ezer játékbarlang működik. »Az utóbbi időben jelentő­sen emelkedett az öngyilko­sok száma. Ezek leginkább a katonaiskolák előadói, a hi­vatalnokok, a bírósági és pénzügyi alkalmazottak kö­réből kerülnek ki« — állapít­ja meg a lap. A Csü Csungkuo vezér­cikkében nagy szenzációként közli, hogy az egyik tajvani városban megalakították az »álom társaságot«, amelynek tagjai azt hirdetik, hogy »vé­szeljük át a gyötrelmes élet utolsó napjait, az álom ró­zsaszínű fényében«. A lapok képtelenek tagad­ni a fenti állapotot, de min­dent megtesznek, hogy lep­lezzék ezek igazi okait, ame­lyeket csakis a sziget ameri­kai megszállásában kell ke­resni. Az amerikai üzletemberek­nek kapóra jönnek az úgyne­vezett álom társaságok, mert a »szendergőkre« még inkább rákényszeríthetik akaratukat. Az amerikai »szakemberek« teljesen kezükben tartják a szigetet, s erre a következő példa a legjellemzőbb: Csang­ID A JENKIT! Irta : M. Markov hogy a SEATO tanácsa hogyan létesít Indiában, Indonéziában, Burmában és Ceylonban ame­rikai atomtámaszpontokat, ho­gyan képez a »bennszülöttek­ből« csendes-óceáni hadsere­get, amelyet azután az elége­detlenek megfékezésére lehet felhasználni, hogyan rendelke­zik teljhatalommal az indiai vasérc, az indonéziai ón és olaj, a burmai wolfram és urán, a ceyloni kaucsuk fe­lett, hogyan kényszeríti rá akaratát Delhire, Dzsakartára, Colombóra és Rangunra. Mindez azonban ábránd ma­radt. Sem India, sem Indoné­zia, sem Burma, sem Ceylon nem volt hajlandó feladni ön­rendelkezési jogát, és megta­gadta a SEATO-ba való belé­pést. Ekkor titkos aknamun­kát szerveztek az ázsiai orszá­gok törvényes kormányai el­len, amelyek nem akarták át­adni a hatalmat sem Wash­ingtonnak, sem a SEATO ta­nácsának, és szilárdan ragasz­kodtak a semlegesség és a bé­kés együttélés politikájához. Az utóbbi hónapokban (gyorsan fejlődtek az esemé­nyek Délkelet-Ázsiában: fegy­veres lázadás Indonéziában a törvényes kormány ellen, nemzeti villongás Ceylon szi­getén, dél-vietnami csapatok behatolása Kambodzsába, a reakciós elemek tevékenységé­nek felélénkülése Laoszban. A GYARMATOSÍTOK provokációs tevékeny­sége komoly szerepet játszott a burmai politikai helyzet ki­éleződésébe» is. Az imperialis­ták — akárcsak Indonéziában —• itt is már évek óta a sze­paratista elemekre támaszkod­nak. Az angol hírszerző szolgá­lat már 1948—49-ben megszer­vezte a karenok egy részének lázadását. Ez a felkelés — me­lyet a reakciós feudális veze­tő körök irányítottak — azt a célt tűzte maga elé, hogy el­fojtsa a nemzeti felszabadító mozgalmat Burmában, és az országban megszilárdítsa az angol monopóliumok uralmát. Az imperialisták az utóbbi időben teljes figyelmüket a shanok autonom területére, Burma stratégiai szempontból egyik legfontosabb vidékére összpontosították. Ahogyan várni lehetett, ezen a vidéken rögtön felélénkült a szepara­tista feudálisok tevékenysége. A Delhi Times című indiai lap fél évvel ezelőtt azt írta, hogy az Egyesült Államok igyekszik önálló shan államot alakítani, hogy megkönnyítse az atom­támaszpontok létesítését ezen a vidéken. Az amerikaiak azt javasolták a shan földesurak­nak, hogy használják fel a kuomintangisták segítségét Északkelet-Burmában, és köz­vetítő szerepet ajánlottak fel. A shan szeparatisták és Wash­ington a Thaiföldén lévő ame­rikai tiszteken és a Ford Alap képviselőin keresztül léptek kapcsolatba egymással. A gyarmatosítók azonban nemcsak a szeparatistákban reménykednek. Azoknál a re­akciós politikusoknál is támo­gatást keresnek, akik nemzet- ellenes és demokráciaellenes törekvéseiket az antikommu- nizmus jelszavával álcázzák. Az úgynevezett antikommunis- ta, valójában azonban nemzet- ellenes szervezetek közé tarto­zik a »burmai demokratikus párt«, ez a gyökeréig reakciós szervezet, amelynek vezetője, Thakin Ba Szein be akarja vonni Burmát a SEATO-ba, és amerikabarát külpolitikát kí­ván folytatni. Thakin Ba Szem ezzel a platformmal lépett fel már az 1956. évi parlamenti választásokon is, követői azon­ban egyetlen helyet sem kap­tak a parlamentben. A REAKCIÓS ELEMEK azonban nem hátráltak spa­meg, nem szüntették be kádár tevékenységüket. »Egyes külföldi hatalmak összeesküvést szőnek — írja a Nav Bharat Times című in­diai lap —, hogy megbuktas­sák U Nu miniszterelnököt..., majd bevonják Burmát a SEATO-ba. A SEATO-ba tar­tozó hatalmak szakadást hoz­tak létre Burma vezető párt­jában ... Most arra készülőd­nek, hogy Thaiföldön keresztül kuomíntang-csapatokat és fegy­vereket küldjenek Burmába Tajvanról. A nyugati hatalmak burmai tevékenysége az ország semleges külpolitikája ellen irányul, és azt a célt szolgál­ja, hogy Burma is a nyugati tömbbe tartozzék«. A Burmában legutóbb le­zajlott eseményök lényegét vi­Kaj-sek klikkjének költség vetését az amerikaiak fogad ják el és érvényesítik. Ugyan csak ők ellenőrzik és hagy ják jóvá a sziget gazdaságfej lesztési tervét. Úgy látszik azonban, hog\ az amerikai megszállóknál mindez kevés. A lapok gyak ran közlik, hogy az amerika katonák kereskedelemmel i foglalkoznak. Egyes tajvan cégek egyenesen »az ameri kai katonai tanácsadók- megrendeléseit teljesítik. / megszálló csapatok magas rangú tisztjei üzleteket nyit nak, kábítószereket árulnaI és sok más kereskedelmi vál lalkozásba kezdenek. Közöt tűk élen jár Charles Cool tengernagy, a 7. amerikai ha diflotta volt parancsnoka, ak a »Tajvani hajóépítő rész vénytársaság« igazgatóság tagja lett. Ez a társaság' i tengernagy belépése után, há rom évig nem fizetett adói de a helyi hatóságok semmi sem tehettek, hiszen a meg szállók hasonló cselekedete már megszokottá váltak. Az amerikaiak azért nem csak kereskedelemmel, ha nem rakétakilövő-pályák épí tésével és kémek kiképzésé vei is foglalkoznak. Tajvanoi tehát csak egy hatalom léte zik; az amerikai katona. I ez különösen erősen érezhe tő a szigetek lakosságánál életében. Egymás után zárjál be kapuikat az iparvállalatai és az üzletek. Legutóbb pél d-ául 10 cukorgyár szüntetU meg termelését. Az alumíni umgyárak, a kohók és a: olajfeldolgozó vállalatok egy re kevesebb terméket állíta nak elő. Évről évre csökken t lakosság vásárlóképessége. Ai elmúlt két hónapban pénz ügyi csőd következtében töbl mint 200 textil-kisüzem zár be és sok ezer munkás váll munkanélkülivé. Ezek a puszta tények. Ezer, a helyzeten semmit sem vál­toztat az, hogy az amerikaial tajvani tevékenységüket a5 »önzetlen segítség« álarcé mögé bújtatják. Semmiféh amerikai nyomás nem hall­gattathatja el a tajvaniad kiáltását: »Jenkik, takarod­jatok haza!-« lágosan feltárja a burma: diákegyesületek országos szö­vetségének nemrégen közzé­tett nyilatkozata: »Burmábar kilátások vannak az ország belső békéjének megteremtésé­re. Az amerikaiak azonban igyekeznek megakadályozni, hogy az ország békében éljen, s ezt úgy akarják megvalósí­tani, hogy bátorítják a Tha­kin Ba Szein-féle embereket, felhasználják az antifasiszta Népi Szabadság Ligába befu­rakodott csatlósaikat. Burma még eltökélten védi független­ségét, semleges külpolitikát kíván folytatni, az amerikai imperialisták azonban be akar­nak avatkozni az ország bel- ügyeibe, hogy meghiúsítsák a semleges külpolitikát«. Ezeknek a tényeknek a vilá­gánál nagyon furcsán fest a Time című amerikai folyóirat egyik legutóbbi számában megjelent közlemény, amely a burmai eseményekkel foglal­kozik, és azt a meghökkentő címet viseli: »Keresd az asz- szonyt!« A folyóirat szerint a burmai politikai nehézségek legfőbb oka... a burmai politikusok feleségének veszekedése. Mi­csoda naív módszer. persze Ahol A VALÓSÁGBAN szó sincs erről, manapság támadásokat intéz­nek egy állam nemzeti függet­lensége ellen, ahol reakciós lá­zadásokat szítanak a nép által választott kormányok ellen, ahol nyílt vagy álcázott be­avatkozás történik az ország belügyeibe — ott az ameFikai imperialistákat kell keresni. Keresd s jenkit!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom