Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

TssArnap, 1958. július 27. SOMOGYI NÉPLAP t Szellemidézés.,. VT 1VÁNCSISÁG, ASZ- n ,v SZONY A NEVED* — tartotta régen a közmondás, ami ellen ma az asszonyok ugyancsak tiltakoznak, mond­ván: vonatkozik ez mind­két nemre, sőt a férfiakra jobban, mint az asszonyokra. De hogy mégiscsak inkább az asszonyokat illeti a kíváncsi jelző, hadd mondjuk el bizo­nyításul az alábbi történetet. Hogy mi volt, rögtön elmesél­jük, de hogy hol történt, azt már nem. Csupán annyit áru­megígérte, hajlandó tudomá- ba van, szólalt meg Kissné... nyát nekik is bemutatni. Meg- Valamelyikünk nem akarja állapodtak, másnap az ő kony- őszintén, hogy a széliem meg­hájában találkoznak, amint besötétedik, csak arra kérte őket Kissné, nehogy másnak is elmondják. A DIG VÁRTÁK az asz- szonyok a másnap este elérkezését. Klissé hitetlen­jelenjen. Ma már hiába is várjuk akkor. A szellemek nem szeretik, ha zavarják őket... Holnap gyertek el, újra megpróbáljuk. Nyitja az ajtót, a villanyt persze nem gyújtja fel. Kinn az udvaron kedtek még, de néhányan már egymásra néznek az asszo félelemmel vegyes kíváncsi­sággal várták a szellemek ér­kezését. Kissné közben felké­szült a «•szellemek* fogadásá­nyok kissé sápadtan, de alig titkolt örömmel... — Te... — mondja Suszter- né szomszédjának —, hiszen csupa korom vagy... — Te is! — kiáltja vissza amaz... Ekkor nézik meg alaposan egymást, s látják, hogy vala­mennyiük arca fekete a ko­romtól. így jöttek rá, hogy Kissné alaposan lóvátette őket. No, lett aztán nagy nevetés... D E AZÓTA NEM BE­SZÉLNEK az udvar­ban szellemekről, s hiába kér­dezik az asszonyokat, nem dicsekednek, mit láttak azon a bizonyos szellemidézésen... SZALAI LÁSZLÓ Pillanat'felvéfel rn Mindenki felvillanyozódik a zötykölődő kocsiban. Az állo­máson egy szakasz katona nyomakodott fel a peronra puskásán, hátizsákosán, zörgő kulacsosan. A nehéz terhet fe­neketlen jókedvük pehely- könnyíti meg. Ez a duhaj jó­kedv most, mint & kiömlő víz, lassan befolyik a kocsiba, s mindenkit végigcsobog. Ae ed­digi temetői hangulat felenged, az arcokon mosoly nyújtózko­dik tétován, nevetés motosz­kál a torkokban. Az ajtón be-be kacs ingatnak a szőke, barna, fekete katonafejek. — Szemrevételezik a terepet. Az utasok többsége férfi meg öreg parasztnénike. Egy szem lány ül a pad szélén. Amikor észreveszi, hogy nézik, szeme hol a szégyenkezéstől, hol a kíváncsiságtól, hol a kívána­lomtól ég. A peronon vidáman szárnyal a dal... «Lövészárok a hazája, barna kislány a ba­VASVJTASNAPI MŰSZAKBAN lünk el, hogy abban a kis vá­roskában történt, melyet a Kapos-folyó szel ketté, ennek is a 48-as honvédekről elne­vezett utcájában, abban a ha­talmas házban, amelynek tá­gas udvarán sok kis család él egymás mellett békés egyet­értésben. .5 Szép nyári este van. Az asz- szonyok, mint máskor is jó időben, kinn ülnek az udvar közepén, és szövik mindenna­pi beszélgetésük végtelen fo­natát. Miről társalognak? Hát amiről éppen másutt is szok­ták az asszonyok. Fontos, vilá­got rengető dolgokról. Például: Az Aratónérmk már megint új ruhája van, de hogy milyen rosszul áll neki... A Csehné levágatta, befestette a haját, ez is hova teszi az eszét... ■~tSorra veszik a házat, minden lakóját, kit-kit érdeme sze­rint. Az asszonyok után a fér­fiak kerülnek sorra. Például, hogy a Szalontai elhízik, a Fe­hér milyen jóképű stb. stb... S ezzel aztán tényleg kime­rítettek minden fontos témát. Már-már úgy látszott, hogy befejezik az aznapi beszélge­tést, nyugovóra térnek, ami­kor közöttük talán a legkíván­csibb, Gábrielné így szólalt meg: »Gyerekek, az éjjel szel­lemekkel álmodtam... Tudjá­tok, az uram nem volt ■ itt­hon, s amikor elaludtam, bor­zasztó álmom támadt. De mintha nem is álmodtam vol­na, hanem szinte a valóság­ban is megtörtént. Újra 16 éves lettem, s régi udvarlóm, aki meghalt a második világ­háborúban, jött hozzánk leánykérőbe... Júj!. . -. még most is ráz a hideg, amikor visszagondolok, hogy a kato­nasapka, a katona-ruha csak úgy lötyögött a csontjain, mi­vel hús nem volt a testén.. a 1\J O, LETT AZTÁN ERRE 11 ÉRDEKLŐDÉS, kere­kedett belőle parázs vita... Zsigmondfiné, a kissé mó­léit asszonyka, szokása sze­rint, az ő egyenes modorában így torkollta le a szellemmel álmodét: — Ne beszélj hülyeséget, biztosan jól teleedted magad este... Sütőné, akinek szája álta­lában kissé szabadon használ­ja a kifejezéseket, már így vágott oda Gábrielnénak: — Biztosan réged volt itt­hon az urad. . De olyanok is akadtak, akik védelmére keltek. Gyuláné is bizonygatta: — Jó, jó, de hát a szellem­idézés. .. az hülyeség? Hiszen ott megjelennek mindazok a szellemek, akiket csak akar­nak. így folyt a vita, s folyt vol­na talán reggelig is, ha nem alakul másképpen... Kissné, aki szótlanul gáttá a vitatkozókat, megszólalt: — Gyerekek, ne vitatkozza­tok! Tényleg lehet szellemet idézni. Mi otthon már idéz­tünk is szellemeket, s azok megjelentek. Hitetlenkedve hányatták, de ö váltig bizonygatta. Sót, hogy állítását bizonyítsa, azt is ra. Tányérjai alját bekente vé­konyan zsírral, a zsírt pedig korom réteggel, s visszahelyez te azokat a kredencbe.,. Aztán nyílott az ajtó, s egyenként, kissé sápadtan be­osontak rajta a szellemidé­zők. .. Körbeülték az asztalt, de látszott, hogy szívesen el­engednék az egészet... Egyi­kük meg is jegyezte: «Es nem lesz semmi bajunk?* Kissné közben elmondta a tudniva­lókat: — Kiteszek ide mindnyája tok elé egy-egy tányért. Töl tök bele vizet, leoltom a vil­lanyt, elmondom a hívők imá­ját, utána belemártjátok ke­zeteket a vízbe, végighúzzá­tok ujjúitokat a tányérotok al­ján, majd arcotokon, s köz- ben_ hangosan mondogatjátok: Petőfi, jelenj meg!... így is történt. Előkerültek a tányérok, csurrant a víz, el­oltották a villanyt, s Kissné reszkető hangon, mintha félne, elkezdte mondani a hívók imáját. Suszter né, aki talán a legfélénkebb az egész tár­saságban, ijedten mondta a mellette ülő Gyulánénak: *Jaj, menjünk innen, látod ő is fél*... De már mozdulni sem lehetett. Kissné pedig már beszélt is. A szellemekhez, azok iste­néhez szólott, kérve őt, közöl­je Petőfivel, jelenjen meg e kis konyhában, ahol legkedve­sebb hívei gyűltek össze, s várják megjelenését. Hangja csakugyan reszketett, de nem a félelemtől, hanem a vissza­fojtott nevetéstől. Elmondta beszédét, majd az asszonyok­hoz fordult: most mártsátok i Ujjútokat a vízbe, húzzátok vé-é gig nedves ujjatokat a tányér} alján, végül az arcotokra raj­zoljatok kereszteket. Mindenki így is tett. Csobogott a tá­nyérban a víz, csikorgóit a tányéraij, s nem vették észre, hogy arcuk egyik, majd másik Felemelkedik az indítótárcsa, és a motorvonat percnyi pon­tossággal indulhat Siófokra. A forgalmi szolgálat dolgozói ugyanis azt vállalták, hogy minden személyvonatot menet­rendszerinti pontossággal indítanak Kaposvárról. Érdekes könyvújdonságok a megye könyvesboltjaiban jékoztat bennünket Kádár Zoltán és Bállá Lajos. — Greenwood angol ifjúsági író A kis rongyos című regénye Dícikensre emlékeztetőén írja le egy árva gyerek kalandjait a londoni alvilágban. Kempelen a varázsló címmel jelent meg a Móra Ferenc Ki­adónál Szalatnai Rezső sike­res életrajzi regényének új ki­adása. — Savaria a címe a «■Műemlékeink« sorozat új kö­tetének, melyben Szombathely római korabeli emlékeiről tá­bája vasárnap.* Az utolsó sort bebúgja két katona, kicsit rést nyitva az ajtón, miközben sű­rűn a lányra pillogatnak. Az kihivó-kacéran beleakasztotta szeme horgát az egyik kato­nába, s szinte húzta; húzta magához a zsákmányt. Az öre­gebbek pusmitoltak ugyan a sarokban valamit arról, . hogy ezek a mai fiatalok nem is­mernek szégyenkezést, de oda se hederített a vénasszony-lo- csogásra, amit. bár félfüüel mégiscsak figyelt. A környe­zete elmosódott, csak foszló körvonalát látta a körötte ülő utasólmaik, mintha szédítő magasságból, repülőgépről néz­te vokta őket. Egyetlen arcot látott tisztán. Hosszú, nap­barnítottá volt, tömpe orral, húsos szájjal, apró fekete ba­juszkával. Ez jelentett ebben a pillanatban számára min­dent. Valami titokzatos érzés ejtette rabul, ha nem restelli, odarohan a katonához és fülé­be súgja: maga tetszik ne­kem. Ezt azonban nem teheti, s nem marad talán az egészből csak egy arc emléknek, a fiú soha nem tudja, mit érez, so­ha se találkoznak már az élet­ben. Ekkor kmyilt az ajtó, s a fiú belépett, lassan elhaladt mellette, s mintha csak vélet­len volna, leejtett egy papír­gombócot, s ment tovább. Be­leremegett az izgalomba, ijed­ten kutakodott az arcokon, de közönyösök voltak, nem vettek észre semmit. Lehajolt, fel­vette a gombócot, de csak jó tíz perc múlva hajtogatta szét. «Tetszik nekem. Ha maga is így érez, találkozzunk holnap este az állomás előtt. Pista* — Olvasta a lány boldog mo­sollyal az arcán. A katona visszafele csörtetett valahon­nan a szomszéd kocsiból. Mel­lette lassan sétált el, belefúrta tekintetét a lányba, s látszott az arcán, hogy vár valamit. A lány bólintott, mélyet las­sút, hunyott pillával. A fiú elvigyorodott, s mindent meg­értett. Ahogy most elnézték az öregek a katonát, s a piruló lányt, kénytelenek voltak ma­gukban bevallani, olyanok, amilyenek ezek a mai fiata­lok, mégis jó volna újra tizen­nyolc évesnek lenni. VASÁRNAPI TÁRCA Arról, hogy milyen könnyű egy szivei összetörni Búcsúzás közben a balaton- parti vasúti átszálló helyen a két asszony útitárs közül az fele, homlokuk, nyakuk sött-fl “s™°"y "“'f Koz.ul * még fülük is kormos lett. Kiss i‘dosebbnek mondtam valamit, né újra megszólalt: — Most nézzetek erősen a vízbe, s mondjátok: Petőfi jelenj meg!... Többször is elhangzott a ki­adott utasítás. Ijedt, reszke­tő hangok suttogják az előírt mondatot, és még a sötétben is látni, amint szemük me­redten bámulja a tányérban lévő• kevéske vizet. Némelyik annyira néz, hogy szeme fe­hérje majd kifordul, de hát ő sem lát egyebet a többinél Mégis most valaki megszó­lalt: »Már csobog, úgy lát­szik, jön.. .* Dehát a csobogás nem a tá- ^ figyelték nyérból jött. Az asztal hallatszik «Alulról mire a másik, sápadt fiatalasz- szony egy pillanatra még fe­hérebb, majd égőpiros lett, az­tán gyorsan elfordult, és bele­zokogott a zsebkendőjébe ... így távolodtak el tőlem, egy­mást támogatva az anyós meg a fiatalasszony, ők ketten, akiknek beletekinthettem éle­tük tragédiájába. Már sajnál­tam, hogy szóltam, de nem te­hettem róla, annyira a fiatal- asszonyé volt a rokonszenvem. Álltam a sárga kavicsos pe­ronon, néztem utánuk. A jele­net hangtalan volt, mégis töb­ben észrevették, velem együtt j figyelték távolodásukat. Egy J íízévesnyi kislányka és egy szvui alól kapar úszást idősebb asszony különösen. ik... Egy ijedt hang:$ R_ám ,is néztek, talán azt hit- l jön!* Kis csend, si-f *®k* ®n vagyok az oka. háll­most koly és egy még ijedtebb hang: »Megfogta a lábam!*... Kis zörej, amint a konyha köze­pére ugrott egy fekete macs­ka, nyávogva kérte az ajtó kinyitását... Nyilván valami sürgős dolga akadt.. ä Aztán újabb hang szólalt meg: »Már annyira nézek, majd kiesik a szemem, s még­sem látok semmit*... — Akkor pedig valami hi­De hát hiába, nem én vol­tam az oka, hanem más vala­mi, más valaki. És a hangtalan kérdésre, gondoltam, mit is mondjak egy kislánynak, aki még nem érti az életet, aki még nem tudja, mi az ártat­lanul és méltatlanul szenvedni, és talán éppen azért megtörve, agyontaposva, elhalt önérzettel mégis élni? Megvontam hát egy kicsit a vállam; mint aki tehetetlen ebben a dologban, és bemen­tem egy korsó sörre, mert tik­kasztó, rekkenő hőség úszott a levegőben. Mi is történt? Talán három megálló volt vissza a végállomásig, mikor beléptek a kupéba. Az idősebb asszonyt ismertem, nemrég egy irodalmi találkozáson beszél­gettünk is. Egyenesen felém tartott, és nagyon hamar belemeleged­tünk a társalgásba, sok minden közös témánk akadt. A fiatal- asszony szemben ült velünk, de mintha ide sem figyelt vol­na, Gondoltam, a szép tájra feledkezett, mely igen gyönyö­rű, csupa domb, völgy, erdő és rét, a sárga gabonatáblák kö­zött hajladozó sürgő-forgó em­berekkel. A nap már lefelé bu­kóban, okkersárga színnel fes­tett be mindent. Valóban ál­modozásra késztető késő dél­után volt. Akkor az idősebb asszony, mintha az életre figyelmeztet­ne, vagy eszébe juthatott, ki­vel is ül együtt, hirtelen fel­kiáltott: — Jaj, de jó, hogy eszembe jutott... Maga mégis járatos ott a megyénél... Ne haragud­jék, a tanácsát szeretném kér­ni valamiben... — Kérem, nagyon szívesen, ha tudok ... Táskájából elővett egy új­ságpapírba csomagolt aktafé­lét. — Tudja, családi ügy, de mégsem az egészen ... Röviden arról van szó ... — Elekor ránézett a fiatal- asszonyra, aki változatlanul, hátra tett fejjel, a kupé falá­nak dőlve ült. — Te addig menj át a másik kupéba — mondta neki. A kis asszonyka gyorsan, riadtan kapta fel cókmókját, és már indult is. Közbeszóltam. — Na, de miért? ... Egész nyugodtan, csak maradjon ... — Csak menj, menj! — mondta az asszony. — örökké sír mostanában ... Ha az ügye szóba kerül... Most már kezdtem érteni... És figyeltem. Bizonyára na­gyon szomorú esetről hallok. — Ez a menyem — kezdte, és idegesen kapkodva magya­rázott tovább. — Ezek a papí­rok pedig a fiam ellen szól­nak ... Persze csak közvetve, de mégis ellene ... Ugye, cso­dálkozik, hogy az anyósok ál­talában a fiúk mellett vannak. Be most nem tehetem. Szenved ez a szegény kis asszonyka, és Egy évben egyszer illendi meglátogatni a bad ács on \ borpincéket. Persze ezt egyet len okos férj sem harangozz; be így, hogy «drágám, mos elruccanunk Badacsonyba ahol a sárga földig les-zopon magam a vérvörös burgun diból, jóféle rizlingből.« Nen ilyenkor a természet lágy ölé re, a felhőkre, vitorlásokra é a hullámzó Balatonra szoká hivatkozni. Jó szomszédon Kárpáti bácsi is beadta múltkor ezt a maszlagot a fe leségének, aminek a vége a lett, hogy vasárnap hajnalba: felpréselődtek a vonatrE majd Fonyódon a hajóra. Kár páti olyan fancsali képpel te tyorgott a fedélzeten, hog kedves neje ijedten kérdezte mi baja. Egy bökés a gyomor ra, egy sóhaj vállrándítás ki séretében, majd a szent vá lasz: «Víziszonyom van.« 1 hajó gyorsan átért Badacsony ba, Kárpátiék még gyorsab ban megtalálták a legels< pincét, ahol megkezdhették ki rándulásukat a bor-ízek biro dalmába. A Kisfaludy-há messze van. s igazán nem ér demes oda felkaptatni, amiko úgyis egyszer jön évente a ember Badacsonyba, s csal nem mulasztja el pótolni égés évi badacsonyi szőlőlé-szűk ségletét. Amikor már ott tar tottak, hogy se Kárpáti, s; Kárpátiné nem tudta, hánya dik már a pohár, még csak : szürkebarát Ízlelésénél tar tottak. A kéknyelű hatás jobban érződött, rekedt-dado gó dalba fogtak botladozi nyelvvel. Bezzeg, ha a rádii vasárnaponként műsort köz vetítene a Badacsonyba indu lóknak és érkezőknek a reg geli tornához hasonló pohár ürítési gvakorlatok beiktatása val, hiába kürtölnék Kárpá tinak, hogy idősebbek abba hagyhatják, csak nem tudna i pohártól megválni. Amikor ot tartottak már, hogy négykéz láb kóricáltak a pincében, eg: jóakaratú asszony megjegyez te: — Jaj, lelkem, miért iszil annyit?! Kárpáti rápislogott, az asz szonyra, akiből legalább eg: tucatot látott, kinyitotta, be csukta a száját, mintha bejá ratná a beszédhez, végül ki nyögte: — Kedves asszonyaim, nek kkem, nekk-kkem víziszo­nyom van! L. G meg keli őt védenem ... Meg a fiamat is... — Van' egy harmadik... — szóltam közbe. — Igen ... Ez az ... De mi­lyen ... — Idegesen szoron­gatta kezében az aktákat és beszélt. Nem kértem el azokat Az élet bonyolultabb minden aktánál. — Szóval... Házassá­gukat kezdetben én is ellenez­tem, mert a lány két évvel idősebb volt, a fiam épp akkor volt húszéves ... Aztán meg­enyhültem. Nagyon szépen él­tek, az egész falu úgy tartotta őket számon. Az asszonyka óvónő volt. a fiam könyvelő a szövetkezetben ... Nem voltak súlyosabb gondjaik ... Egy­másnak éltek. Szórakozni is együtt jártak mindenfelé ... Aztán rövidesen szép kisfiúk született... Most hétéves há­zasok ... De két éve elkezdő­dött valami. Az iskolaigazgató­nő... Fölöttese menyemnek. Kezdetben azt érezte, hogy va­lamiért gyűlöli őt... Munkájá­ban állandóan kifogásokat ta­lált, jelentgette a fölöttesek- nél... De nem volt semmi eredménye. A munka az óvo­dában kifogástalanul ment... Akkor az ellenkezőjét tapasz­talta: mézesmázos lett, tege- ződni kezdett vele, és otthoná­ban is sokszor meglátogatta őt. Azaz őket... Mert idővel vala­mit észrevett... Rendszerint akkor érkezett, amikor este a fiam is hazavetődött. De ez a szerencsétlen menyem nem szólt semmit senkinek. Még nekem se, pedig sűrűn meglá­togatom őket. Akkor sem szólt, amikor a fiam már beszélt ró­la nekem, hogy ez a nő t>9- gyan kelleti magát... Nagy«- kat nevettünk rajta együtt. Mert tudja, a fiam addig min­den titkát elárulta nekem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom