Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-20 / 170. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XV. évfolyam, 170. szám. ARA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. július 20, A stockholmi világkongresszus az imperialista agresszió ellen Stockholm (TASZSZ). A le­szerelési és nemzetközi együtt­működési világkongresszus pénteken délelőtti ülése az arab népek ellen irányúié amerikai—angol imperialista agresszió leleplezése jegyében Kairó (AFP). Az AFP a bagdadi rádió közlésére hivat­kozva jelentette, hogy pénte­ken készültségbe helyezték az folyt le. Indonézia, Izland, Mexikó és az Egyesült Arab Köztársaság, valamint az Al­gériai Nemzeti Felszabadítási Front képviselői élesen el­ítélték azokat a kísérleteket, amelyekkel az imperialisták iraki hadsereget. A szabadsá­golásokat beszüntették és a szabadságon lévő tiszteket visszarendelték egységeikhez. megpróbálják feléleszteni az elavult gyarmati rendszert. Az ülés részvevői nagy lel­kesedéssel fogadták az ame­rikai küldöttség határozati ja­vaslatát, amely a többi között kiemeli a következőket: »A bé­ke és a nemzetközi együttmű­ködés mindaddig lehetetlen, amíg egy ország megkísérli egy másik ország megszállását katonai vagy rendőri egysé­gekkel. Ezért csatlakozunk a jelen kongresszusnak ahhoz a követeléséhez, amely síkraszáll az amerikai és az angol csa­patoknak a közel-keleti orszá­gokból való haladéktalan ki­vonása mellett.« A kongresszus nagy érdek­lődéssel fogadta Hanna liba­noni küldött beszédét. A hős libanoni nép képviselője kije­lentette, hogy a libanoniak a végső győzelemig folytatják a harcot. Ezután Kou-Mo-zso, neves kínai tudós, majd Nyeszterov, a szovjet országos kereskedel­mi kamara elnökségének el­nöke, továbbá az angliai, a ciprusi és a dániai békemoz­galom képviselője szólalt fel. ize penes e Hcsszer damaszkuszi beszéde Készültségbe helyezték az iraki hadsereget A termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről tárgyaltak Somogybán Még nem feledkeztek meg a balatonlelleiek arról a sze- rencsés nyerőről, akinek a napokban adta át az OTP megyei fiókjának megbízott­ja a 23. játékhéten elért négytalálatos szelvényére a 74 ezer forintos nyereményt, amikor a szerencse újra Ba­latonra érkezett (neki is keü egy kis üdülés), s újra a lei­lei fogadókat szerencséltette. A 29. játékhéten az LA 216 126 szelvény ért el négy találatot. A kifizetendő nye­remény összege 73 ezer fo­rint. A nyertesek neve nem ismeretes, mivel jeligével küldték be szelvényüket. A »Három ^írácia« mindeneset­re nem bánta meg a kiadott 3,30 F,t-gt,-+lúivel dús kamatot hozott. S hogy bennszülött lelleiek nyerték-e a pénzt, vagy valamelyik üdülő három csinos lakója, nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy kilétük felfedése után ugyan­csak megindul körülöttük az idegenforgalom. Hát van ezen csodálnivaló? Ugye, hogy nincs, kedves olvasóink. De hogy nekünk is maradjon va­lami öröm, legjobb lesz a Balatonra utazni, s ott tölteni ki a jövő heti lottó-szelvénye­ket, s akkor biztos a nyere­mény, hisz a szerencse is el­menekült ide a »magyar ten­ger« partjára a fővárosból. Most rajtunk a sor, somo­gyiakon, prolongáljuk a sze­rencsét, ameddig csak lehet. Damaszkusz. Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke pénteken beszédet mondott Damaszkusz- ban. »Békejobbot nyújtunk mind­azoknak, akik el akarják fo­gadni — hangoztatta a többi között —, de figyelmeztetjük ellenségeinket: a legrosszabb eshetőségekre is felkészültünk és nem félünk sem flottáiktól, sem hadseregeiktől, de még atombombáiktól sem. A történelem folyamán min­den nép harcolt szabadságáért és végül győzött. Az arab nép, akárcsak egykor az amerikai nép, a végső győzelemig har­col!« Görögország nem enned át repülőtereket az agresszió céljaira Athén (MTI). Jól értesült kö­rökben hangsúlyozzák, hogy Görögország nem óhajtja az Egyesült Államok rendelkezé­sére bocsátani repülőtereit a Két szép fényképkiállítósról Kettős kiállítás nyílt az el­múlt vasárnap a városi tanács nagytermében. A Kaposvári Foto Klub bemutatta a »Ma­gyar Foto Klubok I. Szalonja« és az »Ezerarcú Pécs« című ki­állításokat. Már elöljáróban le­szögezhetjük, hogy mindkét gyűjtemény igen tetszett, mi­vel a közönség előtt bebizonyí­totta a fényképezés művészet voltát, sőt ezen túlmenően: a vidéki foto klubok magas szín­vonalú kultúrájáról tett bi­zonyságot. Az »Ezerarcú Pécs« címében foglalt el határol tsága igen ne­héz feladatot hárított a fotó­sokra. Az elsőt minden kétsé­gen kívül jól megoldották, a 157 fénykép maradéktalanul bemutatja Dél-Dunántúl ősi városát, mely egyben modern, rohamléptekkel fejlődő nagy­város. Az elhatároltság azt je­lentette, hogy bizonyos közös cél érdekében dolgozott együtt a kiállító 34 fotós, és az isme­retterjesztő, bemutató jelleg miatt sokszor szinte termé­szetszerűleg háttérbe szorult a művészi mondanivaló. Ékes példa erre Szabó Gyula »Szé­kesegyházban I.« (119) című képe. A technikai megoldás maradéktalan — de semmit nem -tud hozzátenni a már meg­szokott templombelső, főoltár ábrázolásokhoz. Viszont meg­található az ellenkező végletbe való esés is. Hogy itt szintén csak egyetlen példánál marad­junk, ilyen Lantos Mikló6 »Dzsámi előtt« (92) című fotó­ja, melynél a téma rovására a Éormai játék domborodik ki. De ezek csak megjegyzések az »Ezerarcú Pécs« kiállítás­hoz, mert egészében a pozití­vumok uralkodnak. Kiváltképp tetszettek Bezzegh Zoltán, Ha­lász Rudolf, Járai Rudolf (Bu- lapest) és Megyeri Zoltán ké­pei, különösen ez utóbbitól a »Fogócska« (100). A »»Magyar Foto Klubok I. Szalonja« főként a vidéki fény­képezek seregszemléje, és nem is tartjuk szerencsésnek _ a fénysaöv művészkollektívájá­nak és a MADOME foto klub­jának (mindkettő budapesti) részvételét, mivel nem min­denben indulnak ugyanazon a szinten vidéki társaikkal. A fényszövösök közül Perger Jó­zsef »»Gondolatok« (172), a MA- DOME-tagak közül pedig Ko­csis Gyula »Téli látomás« (205) és Réti Pál »Ahogy a beteg látja« (209) című fotója tet­szett, melyet a »Foto« című fo­lyóiratból már ismerünk. Igen meglepő volt a Ceglédi Foto Klub bemutatott anyagá­nak igényessége, magas szín­vonala, ezen belül is Tóth Ist­ván remek portréja (»Öreg ci­gány«, 163) és a Szombathelyi Sabaria Foto Klub képei, Danes Imre »Hangulat«-ával (237) és Szabó Tibor »Fehér asztalnál« (242) című életképé­vel. Szellemes a szegedi Egri Kiss Tibor: »Ezek a mai fia­talok« (254) című képe, bár itt túlsúlyba került a téma hát­térbe szorításával uralkodó technika. A Kaposvári Foto Klub kiállított képei közül Naszlady Sándor »Élet és el­múlás« (188) és Péter János »Búzamezőn« (189) című fotó­ja hívta fel leginkább a figyel­met. Bátran mondhatjuk, hogy a kaposváriaknak van helye az országos élvonalban. A kiállításból legszembetű­nőbb tanulságul azt lehetne le­vonni, hogy a vidéki fotósok technikában, mesterségbeli tu­dásban nincsenek lemaradva a főváros mögött. Ellenben mű­vészi látásmódban igen. Ha a művészi témát megtalálják, a megfogalmazással már soha sincsen számottevő baj. Per­sze technika és technika kö­zött is van különbség, és ép­pen ezért feltűnő, hogy milyen kevés a modem ábrázolásmód­ra s főként látásmódra való törekvés. Ez még fokozottabb mértékben érvényes az »Ezer­arcú Pécs« kiállításra. Ennyi az, mely erről a két szép kiállításról elmondható egy rövid ismertetés kereté­ben. Szeretnénk remélni, hogy a felsorolt észrevételek nem hatnak senki szemében lebe­csülésnek, inkább hasznos vi­ták elindítását szolgálják. A kiállítás megrendezésének módjával, sajnos, nem értünk egyet. A városi tanács nagy­terme nem felel meg erre a célra: a képek semmiféle vilá­gítást nem kapnak, s így né­mely helyen alig élvezhetők. Furcsálljuk az állványok alá helyezett virágcserepeket is, melyek elhelyezése nem sok esztétikai érzéket árul el. (Fehér) közel-keleti országok elleni bárminő akciók számára. Ily módon Görögország ismételten arra az álláspontra helyezke­dik, mint annak idején az Egyiptom elleni agresszió al­kalmával is, hogy kétségbevon­ta a NATO tagállamai egyik csoportjának azt a jogát, hogy a NATO nevében igényt tart­sanak a NATO tagállamok bármelyikének repülőtereire. Várható, hogy a görög kor­mány bizonyos idő múltán megvizsgálja az Iraki Köztár­saság elismerésének kérdését. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága rendezésében szom­baton Kaposvárott értekezle­tet tartottak. * Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára megnyitó szavai után a me­gyei tanács, MÉSZÖV, a járá­si pártbizottságok, tanácsok vezetői, mintegy húsz termelő­szövetkezeti elnök, községi ve­zetők megvitatták a termelő­szövetkezeti mozgalom idősze­rű kérdéseit. A vitában felszólalt Dögéi Imre elvtárs, a Központi Bi­zottság tagja, földművelésügyi miniszter, Somogy megye or­szággyűlési képviselője is. Új kenyér a csurgói Zrínyi Tsz asztalán A csurgói Zrínyi Termelő- szövetkezet tagjai Cseh Jenő agronómusból lett tsz-elnök irányításával 400 holdas gaz­daságukban szorgalmasan dol­goznak. A megye termelőszö­vetkezetei közül elsőnek fe­jezték be az idei aratást, és a cséplést is oly lendülettel vé­gezték, hogy pénteken este már azt jelenthették: »az ösz- szes gabonánkat elcsépeltük«. A kenyérgabona-cséplés megindulásakor a termelőszö­vetkezet tagjai részére előle­get is osztottak, és azt nyom­ban a malomba szállították. Békülékeny hangok az USA és Anglia részéről Washington (Reuter). Wash­ingtoni diplomáciai körök vé­leménye szerint Anglia és az Egyesült Államok valószínűleg úgy dönt, hogy »egymás mel­lett él« majd az új iraki kor­mánnyal, feltéve, hogy az tisz­teletben tartja az Irak terüle­tén lévő külföldi kőolajérde­keltségeket — erről egyébként Hasim Dzsavad pénteken este biztosította Angliát és az Egyesült Államokat. Szombaton már szép, hófehér, omlós, kalács ízű kenyér ke­rült a csurgói Zrínyi tsz-beliek asztalára. cÁ Lábadlak- ővúőul f^send terpeszkedik a ren- ember, itt nincs rendelési idő. tüntették ki. Azt tartja, hogy ríoiar. Ma™;;,- „ Akár reggel, akár éjjel, egy- a megbecsülés kutatómunká­formán ellát bennünket a jáért érte; de valahogy többet doktor úr. jelent a kitüntetés ennél: a fa­Ez volt a második informá- lusi orvosnak szól, aki egé- ció, amit dr. Soós János lábo- szén az emberek között él. di körzeti orvosról kaptam. Egyedül, és olvas, kutat a be­lövőket, mint a fájás, mely hallgataggá teszi a mindig lár­más fehémépeket, és elhall­gattatja a férfiakat. Ilyenkor szokott végigfürkészni az ember mindenen, a betegtár­sakon, és számítgatja, mikor nyílik ki előtte az ajtó, vagy révedezőn kinéz az ablakon, s többféle megállapítást tehet. Azt is, hogy íme, milyen csú­nyán kavarja a szél a port, Az elsőt nemrégen adták az újságok: hogy több orvostár- sával együtt az állam »Érde­mes orvos« kitüntetéssel ju­talmazta gyógyító munkáját. Ö maga azonban nem beszél erről, hanem nagyon szeré­valósággal söpri az utat, vagy nyen munkájára, meg a beteg­pediglen megpihenteti tekinte­tét az ablak alatti füves ré­szen hűselö betegeken. Várunk a doktorra. Belül felnyikkan egy kis­baba, s az injekciós tű kivál­totta nesz mindenkit vissza­rángat a kopár várószobába. — Szegény — sóhajt fel egy kis, erősen beesett arcú em­ber, az egyetlen, aki a jelen­lévők közül hangosan nyilvá­ségekre tereli a szót, amíg a beteg próbareggeli eredmé­nyére várunk a rendelőben. Munkája felől érdeklődöm, s ő statisztikát olvas fel a leg­újabb járványról. Majd egy pillanatra kimegy, az alatt a. védőnő mondja el, amit az ember szerénysége meggátolt az orvosnak elmondani: hogy nagyon sok betege van, és reggel öttől, ameddig csak tegségek legyőzéséért. De minderről igen szerényen be­szél. Életéből is csak kis tö­redékeket mond el, ezekből mindjobban kibontakozik a hivatását szerető ember arc­éle. Elmondja, hogy már rég­óta ezen a vidéken él, és min­denkit ismer, kicsiket, nagyo­kat. A fiatal orvos első emlé­két így idézi fel: »— Görgetegen kezdtem, s vártam az első beteget. Be­jött, hogy húzzam ki a fogát. Kihúztam. Utána nem fogy ki Hazaérkezett a pártfcüldöttség Németországból A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, amely Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével részt vett Né­metország Szocialista Egység­pártja V. kongresszusán, szom­baton délelőtt visszaérkezett Budapestre, nos villamoskalauz visszahoz nosítását ismeri el. Magyarán zatul hozzáfűzi: »-Kassai vol­tam, s tanulni csak úgy tud­tam, ha magam kerestem rá pénzt. Délelőtt az egyetemen, délután a hatos villamoson voltam. De zsákoltam uszá­lyokról is a Dunán. Megtanul­tam, hogy mit jelent a pénzt előteremteni, és ezért nem »vágok« én. Ezért hívnak a kollégák »Olcsó Jánosnak«. De ezt ne írja meg. Tj'lnézést kérek Soós dok­-*-J tortól, hogy ezt és még egy-két dolgot megírtam, amit nem akart újságban lát­ni, de néhány beszélgetés késztetett erre. Még egyet ide­írok, melynek véletlenül ta­núja voltam az állomáson, a vonatra várva. Egy asszony mondta az is­merősének: — ... Akkor elvittem hozzá a kisebbik gyerekemet Barcs­a dicséretből hogy milyen re- ,ra mert nem tudták meggyó­nítja együttérzését. De aztán várnak rá, rendel. És hogy az ö is csak hallgatna megint, ha nem próbálkoznék nála a be­széddel: a betegségről, idő­járásról, meg különféle ide­való dolgokról. A rendelési időnél viszont felokosít: 5-5 Ide bármikor jöhet az emberek szeretik, mert jó or­vos és nem »vágja« meg őket. C ummázva ez volna min- den, ami az »Érdemes orvos« kitüntetésre feljogosít­ja öt. Látszólag kevés, hiszen talán több orvos él és dolgozik hasonlóképpen, és mégsem mekül, fájdalom nélkül szaba­dítottam meg rossz fogától. Aztán hirtelen átváltott így: »Doktor úr, nem tudna öt pengőt kölcsön adni?« Jót nevetünk a tréfán, s felhasználom az alkalmat, aogy a kényes kérdésre, a ho­noráriumra tereljem a szót. Felkel, a szekrényhez lép, s egy, a hajtogatás mentén sza­kadozott szélű papírlapot vesz «lő, mely kiteregetve Soós Já« gyítani, és amikor meglátott, behívott, és így szólt: »Hát te?« (Mert tudja, néha magáz, néha tegez.) — A gyerekkel jöttem, dok­tor úr. »Na, bontsd ki a pólyából.« — Kibontom, felkapja, ölel­geti, játszik vele, de úgy, hogy én is könnyezni kezdtem... Ilyen ember a doktor úr. Király Emi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom