Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-19 / 169. szám

Az időjárás és a tudomány a szEMEsi (Bolondvár Előadásainkon igen sok kér­dés hangzik el az időjárással kapcsolatban, ami azt mutatja, hogy sokat foglalkoztatja ez a kérdés az embereket. Most szeretnénk kiragadni ezek kö­zül a kérdések közül a legfon­tosabbakat, megadva hozzá a tudományos választ is. Kérdés (idősebb hallgatók részéről): Mostanában az időjárás egészen más, mint fiatal koromban volt; mi ennek az oka? Válasz: A természetben nin­csenek állandó, soha nem vál­tozó adottságok. Az éghajlat is évtizedek folyamán lassanként alakul. Egy emberélet folya­mán azonban csak kisebb mó­dosulások történnek az éghaj­latban. Sokan hiszik ugyan, hogy fiatalságuk óta az éghaj­lat nagyon megváltozott, de ennek fő oka az, hogy a visz- szaemlékezés nem ad egészen hű képet az elmúlt évek való­di időjárásáról. Emlékeze­tünkben ugyanis a kirívó, ki­vételes események szoktak élénken megmaradni, ezért hajlandók vagyunk például egyetlen kemény télnek emlé­kei alapján azt gondolni, hogy ifjúságunk idején minden té­len nagy hó és nagy hideg volt. Amikor a tudomány az éghaj­lat megváltozására vonatkozó vizsgálatokat végez, akkor ter­mészetesen nem puszta visz- szaemlékezésekre alapítja eze­ket a vizsgálatokat, hanem a meteorológiai intézetek ponto­san feljegyzett számadataira, melyek hiteles műszerektől származnak. Magyarországon már több mint 80 éve műkö­dik a Meteorológiai Intézet or­szágos megfigyelő-hálózata, sőt Budapestről a legfontosabb időjárási elemek számadatai 100 évnél hosszabb időről áll­nak rendelkezésre. Kérdés: Az atomenergia bé-'? kés felhasználása során ] megteheti-e az emberiség, j hogy a sarkvidékek nagy ■ jégtömbjeit leolvasztja, és ’ ezzel a hideg északi szélvi­harok forrásait kiapasztja? Válasz: Az Északi-sark vi-. dékán Grönlandban, a Déli- ( sark vidékén pedig a déli-sar- ( ki kontinensen olyan hatalmas ( kiterjedésű belföldi jégtakaró , fekszik, amelynek elolvasztá- sához az atombombák ezreire, lenne szükség. A jég teljes el­olvadásából származó víz-, mennyiség a világtengerekbe i jutna, és a tenger szintje olyan i mértékben emelkednék, hogy i a világ összes kikötővárosai víz alá kerülnének. A jégtö­meg újrakeletkezése azonnal i újból megindulna, de ez lassú folyamat lenne, és különben sem fenyegetne a mai nagy i jégtakarók teljes arányában való újraképződése, mert a mai nagy jégtömegek nem a jelenlegi éghajlatnák termékei, hanem a legutóbbi jégkorszak­nak maradványai. A sarkvidé­ki jégtömegek átmeneti el­pusztítása az egész Föld ég- i hajlatának hosszabb időre, 1 legalábbis néhány évezredre való gyökeres átalakítását je­lentené, de az átalakulás nem mindenütt volna kedvező, és sok ország számára igen nagy károkat is hozna magával, így pl. nagy területek megsza- * badulnának a kellemetlen hi­deg szélviharoktól, és Magyar- ( ország mentesülne a májusi fagy veszély tői; ugyanakkor : valószínűleg sokkal szárazab- t bá is válna az éghajlat, mert # esőink igen nagy része a sark-< vidéki levegőnek más, eny­hébb légtömegekkel való ösz- »zeütközéséből származik. Kérdés: A hideg tavaszt és | fi hűvös nyarat nem az okoz­za-e, hogy az Atlanti-óceá­non szokatlanul sok jéghegy van abban az évben? Válasz: Valóban vannak évek, amikor tavasszal sokkal több jéghegy képződik az At­lanti-óceán északi részén a grönlandi gleccserekből ta­vasszal leszakadó jégtömegek­ből, mint más években. Ezeket a jéghegyeket az Atlanti-óce­án nyugati felében jelenlevő észak—déli tengeráramlások igen messze elviszik dél felé, például jóval délebbre jutnak el, mint Budapest földrajzi szélessége, amíg teljes elolva­dásuk bekövetkezik. Elolvadá­suk jelentős hűtőhatást fejt ki az Atlanti-óceán nyugati felé­ben a vízre és a felette lévő levegőre is. Ez a hűtőhatás Európa belsejére azonban ter­mészetesen már nem terjed ki. Csak annyiban áll fenn mégis összefüggés a jéghegyekben gazdag tavaszok és a mi idő­járásunk között, hogy a jég­hegyeket messze délre elszál­lító tengeráramlásök olyan években erősödnek meg, ami­kor erős és tartós északi sze­lek vannak. Előfordulnak évek, amikor az északi szél erős volta Földünknek egész északi félgömbjére kiterjed, és így a hideg szelek hatása alatt nálunk is elég hűvös az idő­járás. A mi hideg tavaszunkat és hűvös nyarunkat tehát nem a jéghegyek okozzák, hanem a két jelenségnek közös harma­dik oka van: az északi szelek tartós uralomra jutása az egész északi félgömbön. Kérdés: Volt-e tudományos alapja annak, hogy az év­század elején »jégeső elleni ágyúkat« állítottak fel, és azt hitték, hogy elsütésük­kel szét lehet kergetni a esővel fenyegető felhőtöme­geket? Válasz: Ezek a próbálkozá­sok abból az időből származ­nak, amikor a jégeső keletke­zési feltételeit még nem is­merték, és még azt sem tud­ták, hogy a jégeső 4000—6000 méter magasságban lévő fel­hőrészekből keletkezik, melye­ket alulról kiinduló levegőráz­kódásokkal befolyásolni nem lehet. A jégeső megelőzésére folynak korszerű, tudományo­san megalapozott kísérletek is, de nem földi ágyúzgatásokkal, hanem olyan rakétákkal és léggömbökkel, melyek magá­nak a felhőnek jégképző ré­szeibe hatolnak be, és ott kü­lönféle vegyi anyagokat szór­nak szét. Ez az eljárás nem látszik kilátástalannak. Kérdés: Hogyan lehetséges, hogy a jégeső éppen a leg­melegebb hónapok legmele­gebb napjain szokott leesni? Válasz: A jégeső olyan fel­hőkből szái'mazik, melyeknek felső részei annyira magasak, hogy még nyáron is jóval a fagypont alatti hőmérséklet van bennük. Az ilyen felhőben akkor képződnek nagy jégsze­mek, ha kivételesen erős fel­szálló légáramlás van bennük, amely az alsó rétegekből sok vízpárát emel fel, és ezt a víz- párát gyorsan lehűti. Viszont igen erős felszálló légmozgá­sok akkor keletkeznek, ha az alsó légrétegekben gyorsan át- melégszik a levegő. Részlet a TIT »Az időjárás szeszélyei« c. előadási útmuta­tójából. 7VTEVE TÖRTÉNELMI ' NÉV. így szerepel a XVI—XVII. századi magyar— török levelezésekben és diplo­máciai aktákban is. Hangzása azonban akkor nem hatott ilyen furcsán, mint ma. Egyik hires régészünk, Römer Flóris szerint ugyanis így hívta a nép az őskori, népvándorláskori földvárak maradványait, ame­lyeket kör, körte vagy tojás- dad alakú, egy, két, sőt három árokgyűrűvel körülsáncott hal­mokként örökölt a magyarság az itt fárt elődnépektől. A Dunántúlon több helyütt is megtaláljuk ezt az elneve­zést, különösen a szomszédos Fejér megyében, ahol az ado- nyi, bárándi, ercsi, sárbogárdi földvárat is így nevezik. Más­képpen Ebvárnak, Leányvár­nak, Kupavárnak, Pogányvár­nak, Tündérvárnak, Szöszvár­nak, Gátvárnak is hívja a nép az ily várakat; ezek az elne­vezések mind elhagyott, célta­lan vagy misztikus voltukra utalnak. E várak rendszerint bizton­ságot nyújtó helyeken, hegyen, fennsíkon vagy víz és mocsár szélén épültek. A magyar »vár« szó is kifejezi ezt, mert a finnugor népek »Voure« (finn), »vaara« (lapp), »varre« és »vere« (mordvin) szavai he­gyet, fentvalót jelentenek. Építőik magyarországi vi­szonyukban általában a kel­ták, hunok, avarok és szlávok voltak, de vannak praehiszto- rikus (kőkori, bronzkori) ere­detűek is. Számuk az ország területén több százat tesz ki. Somogybán is sokat isme­rünk belőlük, s közülük nem egyből nagyszerű kormeghatá­rozó leletek kerültek elő. Egész sorozatot képeznek például a Kaposvize mellett elterülő ma­gaslatokon, a zselici hegyek nyúlványain és a Dráva men­tén. De megtaláljuk őket a Ba­laton egykori déli szegélyét képező dombokon is, mint a fonyódi Várhegyen, Bogláron, Somogyváron, Szemesen, Föld­váron és Kerekiben is. A szemesi »Bolondvár« te­hát ősi eredetű. Bizonyítja ezt, hogy a múlt század végi villa- épitésekkor kő- és bronzeszkö­zök, keltakori urnatöredé­kek, római pénzek, nyílhegyek, lándzsák kerültek elő területé­ről. Ez volt múltjának első sza­kasza. A MÁSODIK A TÖRÖK ■n- KORSZAKRA ESIK, amikor a törökök a régi sán­cok felhasználásával kővárat építettek ide. Ennek történe­tét már oklevelekből tudjuk. 1570-ben a Fonyódot és Szig- ligetet is uraló palonai Ma­gyar Bálint jelentette, hogy a török fonyódi vára elleniben »kastélyt« emelt. Mivel pedig az 1568-ban — Szigetvár eles- tének hatása alatt — Driná- polyban kötött és 8 évre szóló béke idején építette, ezt szer­ződésszegésnek kell tekinteni. Személyesen is felment Bécs­újhelyre a királyhoz azzal a követeléssel, hogy »vagy el­vonják az ő kastélyát, avagy az törökét, kit most csinált el­lenében«. Mert így a fonyódi kislétszámú végvár állandó zaklatásnak lesz kitéve, és nem tudja megállni a helyét. Igaza is lett, mert a fonyódi vár még a békeidőszak letelte előtt, 1575-ben áldozatául esett a törökök ostromának. A szemesi török várban ál­talában a koppányi bég előre­tolt csapatai tanyáztak, de né­ha hatalmas erők gyülekező Eredeti forma vagy építészeti anakronizmus ? A SOMOGYI NÉPLAP július 13-i száma közölte a »Do- rottya-ház« restaurálásához fűzött cikket. A város amúgy is kis számú műemlékeinek védelméért folytatott több éves küzdelem jogán, ez épület restaurálásakor legyen szabad a kérdéshez. hozzászólnom. A varos kevés számú építészeti műemlékei közül a »Dorottya«ház«, a volt Eszterházy-féle tiszttartó-lakás mű­emlék jellegét nem az épület stílusában, formájában, vagy funkciójában lévő építészeti érték határozza meg, hanem az épülethez fűződő irodalmi esemény, mely szerint Csokonai Vitéz Mihály Dorottyája, vagyis a Dámák diadala a farsan­gon c. vígeposz e házhoz, illetve ennek elődiéhez fűződik. E művet Csokonai 1799-ben írta, de csak 1804-ben adták ki Debrecenben. A műemléki nyilvántartások (Genthon István, Gerő László), mint a klasszicista építkezés jegyeit magán hordó épületet tartják nyilván, és legutóbb Schmiedl professzor a 4—3—4 tengelyű közép rizalitos manzardos megoldást, mint a somogyi klasszicizmus egyik műemlékét említi meg tanul­mányában. Ezek előrebocsátásával gondolkodóba ejti az átalakítási tervet szemlélőt az épület terv szerinti átalakítása és külö­nösen egy építészeti anakronizmusba költött több százezer forint jogosságának kérdése. A TÖRTÉNETI TÉNYÉKHEZ hozzátartozik az, hogy az épületet többször átalakították, így építészetileg különös műemlék jelleggel nem rendelkezik. Az építészeti műemlék korának nagyszerű műve, és mint ilyen, magán hordja társa­dalmának lelkületét. Egy műemlék-épület szemlélésekor lát­ni kell a falakba temetett kor termelési viszonyait, munka­eszközeit és lakóinak életmódját. Az építészet olyan térművé­szet, melyben az építész kora diktált funkciójának megoldá­sára tereket képez formák segítségével, választott anyagok­kal. Az építész a három kiterjedésű térrel dolgozik, az egye­temes térnek formákkal és anyagokkal való elhatárolásával alkotja meg térformáit, és a térelemekből születik meg az egész alkotás. Az érték, a művészi érték az idővel szemben csak akkor tud ellenálló lenni, ha korának emberei az utó­dok számára ezt az értéket átmenteni igyekeznek. A tárgyalt épületen mindezek a tények nehezen ismer­hetők fel. Az épület valószínűleg a volt vár királyi parancsra tör­tént lerombolása után 1710-ben a széthordott anyagokból épülhetett az Eszterházyak intézői lakásának, földszintes ki­vitelben, az utcára merőlegesen, az akkor uralkodó stílus — a barokk — jellegében. A későbbi átalakítás során némely részek megőrizték ezt a provinciális barokk formát. Később bővítések, hozzáépítések és emelet ráépítése is történt. En­nek szélességében történt hozzáépítésnek lett szerkezeti kö­vetkezménye a ma is látható manzárdtetős megoldás. Az átépítések során természetesen az épület formáin keveredett a kort uraló copf, majd klasszicista forma. Eszterházv her­ceg 1806-ban ezt a tiszttartói lakást adja át a megyei hiva­talok és börtönök céliára, még a vármegyeház énítése előtt. Nyilván ez a költözködés és átalakítás is megváltoztatta az eredeti épületet jellegében és formájában. Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, mi is e ház »ere­deti« formája? A barokk, a copf vagy a klasszicista? Az átala­kítási terv ismeretében azt kell mondani, hogy a tetőszer- kezet lebontásával, új ablaknyílások kialakításával és telje­sen új homlokzati megoldással a terv egy építészeti anakro­nizmussá változott, mert a tervező iroda olyan épületet ter­vezett — hangsúlyozni kell a tervezett szót —, ami nem az eredeti formát állítja vissza, hanem azokból a körökből ve­gyesen kiragadott formanyelvvel egy elképzelt homlokzatot kíván megteremteni. Részleteiben: megszünteti a 4—3—4 ten­gelyszámú klasszicista középrizalitos tengelyosztást, és egy, a földszintből kiinduló, a korra egyáltalán nem jellemző ab­lakosztást képez ki. Eltűnik a manzardtető, amelynek alkal­mazása éppen a magyar copf nagy mesterének, Feiner Ja­kabnak egyedülálló egri líceumát tette halhatatlanná, az ab­lakokon barokkformák alatt copf fesztonok láthatók, az épület szélén levegőben álló és korhazug lizénák vannak, a földszinten modern vas ablakrácsok és bérház kapu találha­tó, a vízszintes tagozódásé épület-homlokzatnak függőleges osztáséi műkő lábazatáról nem is beszélve. DÖNTSÜK EL tisztán az épület mondanivalóját: ha az irodalomtörténeti emléket akarjuk domináltatni, altkor já­runk legközelebb a valósághoz, és a manzárd meghagyásá­val a copf-stílus elemeinek alkalmazásával, az 1780 és 1800 között uralkodó formanyelven alakítsuk ki az épület hom­lokzatát. Az épület átalakításánál szemléleteink nemcsak a for­mákhoz kaocsolnak bennünket, hanem az épület keletkezé­sének korához, hozzáfűződő nemzeti hagyományához, a reform-kornak egész haladó kultúrájához és magyar hazafi- ságához. A magyar történelem századfordulójának és a magyar klasszicizmusnak stílustörténeti szerepét, ideológiai össze­függéseit lényegesen befolyásolta, hogy korának, a hazai re­form-nacionalizmusnak vezetője nem a polgárság, hanem a nemesség volt, eltérőleg a nyugati országoktól. A nemzeti függetlenségért vívott harc elemei a hazai nemességben ösz- | szeolvadnak azokkal az érdekelemekkel, amelyek a hazai ka- ' pitalizmus megerősödéséért, elsősorban az árutermelő nemes­ség gazdasági és politikai helyzetének biztosítására folytak. Ha ezt a tényt kívánja a tervező hangsúlyozni az átala­kítás során, a'-’-or az amúgy is klasszicistának törvényesí­tett épületen a klasszicizmus formanyelvén tervezze meg a homlokzatot, az emeleti osztásnak megfelelő axisokkail, kö- zéprizalittal, a földszinten pedig az ablakoknak a megyeház földszintiének abla.kmegoldúsával, árkádszerű kiképzéssel. Mindez, mindkét esetben lényegesen olcsóbb, és a való­sághoz közelebb álló megoldást eredményez. VITATKOZZUNK azon, hogy irodalmi emlék Dorottya- háza legyen-e, akkor legyen copf-épület, vagy az építészeti emlék klasszicista épülete legyen, és akkor legyen klasszi­cista emlék. De bármi legyen is a vita eredménye, a gazda­ságosság szempontja soha ne maradjon ki, és ne az állam nehéz százezrein akarjunk magunk tervezte műemlékeket v“='lyreállítani. anakronizmussáal, »eredeti« formára. Szigetvári György, építészmérnök. területe is volt környéke, il­letve kiinduló pontja különbö­ző vállalkozásoknak. Félév­százados fennállása alatt a ma­gyar végvári vitézek nemegy­szer megrohanták, kifosztották, felperzselték, de a török mind­annyiszor újjáépítette. 1583-ban Istvánnfy veszpré­mi és Ormápdy palotai kapi­tányok ostromolták Ali kop­pányi bég 'de menekült rabló- csapatát és parancsnokukat, Hagi agát el is fogták. 1588- ban Huszár Péter pápai és Pisky István tihanyi kapitá­nyok dúlták fel. 1603-ban Ná- dasdy és Kolonits lovasai ütöt­tek rajta, sok zsákmányt szál­lítva el innen. A következő év őszén viszont a kiskomári kapitány: dávodi Bakó Farkas azt jelentette Batthyáni Fe­renc dunántúli generálisnak, hogy Solty Miklós vezetésével »lovas csatát« (felderítő osz­tagot) bocsátott Bolondvár fe­lé, s ezek jelentése szerint ». ■. a török had előtt, kik Bo­londvár alatt vadnak, az budai pássá és az bosznai pássá va­gyon. Három álgyú és öt Ta- raczk vagyon vetek. Az, mi az palánkban eddig égett volt, azt mindenütt felállatták, meg- fonyatták és megszáratták. Ugyan Bolondvár alól három­száz gyalogokat bocsátávak Lakba (Öreglak ekkor török vár), kik előtt Horvát Ha­szon aga vagyon...« Végre 1615-ben sikerült a magyar vitézeknek halálos csapást mérniük a várra. Kö­vetük, Ámhát tihája útján egyenesen Becsben tettek pa­naszt ezért, hogy Nádasdy Pál és Balogh Péter csapataikkal megrohanták és kiégették a Bolondvárat, s belőle mindent elhordták, a benne levőkből sokat levágtak, vagy a Bala­tonba dobták, négyet pedig el­hurcoltak magukkal. Ettől kezdve azután folyton szerepelt a békealkudozások­ban a szemesi Bolondvár (az 1615. évi bécsi, 1618. évi ko­máromi, 1620. évi zsttvatoroki és 1625. évi gyarmati békeköté- sekben), mert magyar részről állandóan tiltakoztak újjáépí­tése ellen. A VÁR ÁRKAI a szemesi ^ magasnarti villasorban ma is jól látszanak. Dél felől az árok, északról a szakadékos partfal védte. Ez utóbbi azon­ban az azóta eltelt évszázadok folyamán részben beomlott már, s omladékáiból törökko­ri fegyverek, harci eszközök kerültek elő. Az épület köveit az 1742-ben helyreállított plé­bániatemplom építésénél hasz­nálták fel. Déli leshelyének dombja ma is látható az or­szágút mellett. (Temetődomb.) A vár elpusztulása után te­rülete kopár fennsíkká vált, s ilyen maradt a múlt század vé­gi parcellázásokig. Ekkor egy Vajdits nevű ezredorvos vette meg a Hunyadyaktól, s helyén 1898-ban kastélyszerű villát épí- tetett Marandini Román olasz származású kanizsai műépí­tésszel, toronnyal, csigalépcső­vel, bástyával. A feltöltődött árkot is kimélyítette, rendbe­hozatta, föléje fahidat állított, és sorompóval zárta el bejára­tát. Ez volt az első szemesi villa, amelynek Vajdits jog­utódja: Kohléner Barna a »Bagolyvár« nevet adta. Ma e néven ismerik. Kohléner leánya, Edith (dr. Keczéryné) orvos volt, és a két háború közt gyermeküdülőt lé­tesített az épületben. JELENLEG a Péti Nitro- " génművek üdülője. Ar- ' kai műemlékileg védettek, ami \azt jelenti, hogy területén • ásatni a műemlékvédelmi ha- 1 tóságok engedélye nélkül nem | szabad. MÓRICZ BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom