Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-19 / 143. szám

3

Csütörtök, 3'

J.

Á Latinka-szoborért

A megyei tanácsnál megindult gyűjtéssel kapcsolatban szeretnénk néhány szóban beszámolni. A pártcsoportvezetők és a szakszervezeti bizalmiak közösen keresik i’el gyűjtőívvel a dolgozókat. Mindenki lelkesen teszi meg felajánlását tehetségéhez mérten.

Én a művelődésügyi, az egészségügyi osztály, valamint a Testnevelési és Sport Tanács dolgozói között végeztem gyűjtést Dóczi Imre szakszervezeti bizalmival. Egyetlen dolgozó sem utasított vissza bennünket.

A felsorolt osztályok S2 dolgozója június 5-ig 2480 forintot ajánlott fel, melyből 1750 forintot már be is fizettek.

Említést érdemelnek azok a dolgozók, akik példamutatóan jegyeztek:

Horváth László 200, Magyar

Sándor és Honfi István 150— 150 forintot ajánlottak fel s az összeget már ki is fizették. Igen szépen jegyeztek még: Moór József, Körösi József, Ká- vási Sándor, Görgei Géza, Te- mesi Lajos, 100—100 forintot, Szép Jenő 70, Duha Tivadar, Pinke Gizella, Bongor János 50—50 forintot, Bencze Gizella, Heppenheimer Ilona, Baráth Judit gépírónők 30—30 forintot ajánlottak fel.

Tudomásom szerint a többi osztály dolgozói is példamutatóan jegyeztek. A megyei tanács dolgozói az elsők között szeretnének lenni a gyűjtésben. Jó lenne, ha a többi osztály is beszámolna eredményeiről a Somogyi Néplap hasábjain.

MURATH JÓZSEF IV. sz pártcsoportvezető.

Védiüli meg a jó szSlitermést a peranaszpórától

A Földművelésügyi Minisztérium felhívása a szőlőtermesztőkhöz

Az országszerte jónak mutatkozó szőlőtermést az esőzések után peronoszpóra-fertőzés veszélyezteti. A Földművelés- ügyi Minisztérium Szőlő- és Gyümölcstermesztési Igazgatósága a megelőző védekezés jó szervezése érdekében felhívja a szőlőtermesztőket, hogy a permetezésre alkalmassá vált jó időt használják ki és mielőbb permetezzék be a szőlőket; Úgy permetezzék, hogy a tőkék belső lombrészei, főleg pedig a fürtök, elegendő permetező anyagot kapjanak. Az esőzések alatti fertőzések olajfoitjainak kivirágzá- sa nyomán milliószámra lefűződő spórák ugyanis csak abban az esetben okozhatnak további fertőzéseket, ha a szőlő zöld részei nincsenek mindenütt bevonva a rézgálicos, meszes permetezőszer (bordói lél védőanyagával. Az olajfoltok megjelenése csak néhány nap múlva várható, de a szőlő gondos bepermetezésón-ek ezt az időpontot meg kell előznie.

Ha a permetezéseket a közbejövő esők akadályoznák, ne hagyják abba a védekezést, hanem az eső elálltával a még nedves lombozatot azonnal szórják be rézmészporral. A védelem ez esetben is csak akkor lehet kifogástalan, ha a porozás a tőkék belső lombrészeire és a fürtökre is kiterjed. Ha megújulnak az esők, s erős harmatok lesznek, a permetezések közé célszerű porozásokat iktatni. Egy hold szőlő egyszeri porozásához kb. hat kiló rézmészpor szükséges, ami

2820 forintba kerül. Porozógépet csekély használati díj ellenében a helyi földműves- szövetkezettől kölcsön kaphatnak a termelők.

Helye»

kezdemény esés

A városi párt-végrehajtó bizottsága a közeljövőben megvizsgálja városunkban az üzemi munkások helyzetét. A vizsgálat elemzi a nagy és kis családok, az ifjúmunkások, a nyugdíjasok, a faluról üzembe került, de már törzsmunkásnak számító munkások, az üzemi törzs- gárda, a nők, a kétlakidk, a műszakiak, az adminisztratív dolgozók helyzetét. A vizsgálatot végző elvtársak tanulmányozni fogják a bérszínvonal alakulását, a munkások foglalkoztatottságát, a lakás- helyzetet, a munkásoknak a társadalmi tulajdonról, az államról, a közösségről, a családról vallott erkölcsi felfogását. A vizsgálat módszeréről röviden csak annyit: a brigád tagjai kilenc üzemet vizsgálnak meg, beszélgetnek a vezetőkkel, kommunistákkal és pártonkívüliekkel, ifjúmunkásokkal, műszakiakkal, adminisztratív dolgozókkal, nyugdíjasokkal, s a dolgozókat, otthonukban is felkeresik.

A nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek helyzetéről

(Tudósítónktól.)

A járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Sasvárd Ferenc adott felvilágosítást a nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek jelenlegi helyzetéről.

— Hány termelőszövetkezet van a járásban?

— Jelenleg tizenkettő, melyek 156 családdal 2100 hold tflöldön gazdálkodnak. Ebben az évben két új termelőszövetkezet alakult, 82 taggal,

— Igénybe vették-e a 3004-es rendelet kedvezményeit?

— Igen. Minden tsz-ben nagy menyiségű műtrágyát használtak fel. A rendelet alapján hatvankét szarvasmarha vásárlására kaptak állami támogatást. A saabási Győzelem tíz sertést, a kutasi Szabadság tíz süldőt vásárolt. Mindkét tsz száz köbméteres silót épített, a taramyi Petőfi a közeljövőben szerez be egy Zefcort pótkocsival. A termelőszövetkezetek 159 hold talaj- javításra kötöttek szerződést,

melyből tavasszal 25 hold javítását el is végezték.

■— Milyenek a termés- kilátások?

— A várható kenyérgabonatermés termelőszövetkezeteink- jben másfél-, két mázsával meghaladja a járás egyéni gazdáinak terméseredményeit. A kapásnövények állapota jó, a burgonya kapálását már befejezték, sőt Rinyaszantkirá- lyon már a töltögetést is elvégezték.

— Hogyan segíti majd a gépállomás a termelőszövetkezetek munkáját?

— Tsz-ei-nk 513 kát. hold gabona aratására kötöttek szerződést a gépállomásokkal. A Segesdi Gépállomás 260, a nagyatádi 243 holdat vág le aratógéppel és tizet kombájnnal. A betakarítási munkákhoz ötszáz óra gépi szállításra kötöttek szerződést. A tarlóhántásra 18 erőgép áll kellő időben termelőszövetkezeteink rendelkezésére — fejezte be nyilatkozatát Sasvári elvtárs.

Felfelé ível

egy kis termelőszövetkezet útja

Nehéz idők jártak 1956 októberében az preglaki Ifjú Gárda Termelőszövetkezetben is. Végül is feloszlott a szövetkezet. Néhány heti várakozás, té- pelődés után a szövetkezés hívei ismét talpraálltak, s új szövetkezet alakítását határozták el. Megalakult az öreglaki Kertészeti Termelőszövetkezet alig 50—60 kát. holdon, s éppen a kis terület, valamint a már régebben bevezetett kertészet miatt ez lett a termelés fő ága. Az első idők bizony elég »zajosan« teltek, sok volt a zsörtölődés, a vita, a gyanakvás, s ez a légkör megmérgezte az egyébként lelkes tagságot.

Bár az első év eredményei nem a legjobbak voltak, de a szövetkezet mégis tisztességes életmódot biztosított a tagságnak. Nem is várhattak sokkal többet a napszámos munka túlzott alkalmazásától, a mezőgazdaság elhanyagolásától és a munkaszervezés helytelen módszerétől. Nagymértékben változott a helyzet ez év elején. A tagság kizárt a szövetkezetből olyan embereket, akik kezdeményezői voltak az ellentéteknek, szították azokat. Egy csapásra megváltozott a légkör.

IIj kertészük, Cserháti István fiatal, szakmáját jól értő ember — s ami a szövetkezetben lényeges —, igen jó kapcsolatban van a tagokkal, rend- beszeűte a szövetkezet szénáját. A tagok időben elkészítették a melegágyakat, az ősszel jól előkészített talaj még az aránylag kedvezőtlen időjárás ellenére is meghálálta a jó munkát.

Tíz katasztrális hold búzájuk párját ritkítja. Fejlett agrotechnikát alkalmaznak.

Földjeiket két év óta időben és jól művelik, a talajerőt pótolják, nem sajnálják a műtrágyát; az elmúlt évben is 145 kilogrammot használtak fel holdanként. Sokat jelent a tagok odaadó, szorgos munkája. Nagyon kevés termelőszövetkezet asszonyai tették meg, amit az öreglakiak, hogy hajnali négy órától ebédfőzésig a kertészetben dolgoztak, délután pedig a késő esti órákig »húzták a kapát«. A férfiak sem maradtak el, hisz el lehet gondolni, mennyi munkát jelentett nyolc—tíz férfinek meglocsolni a frissen ültetett, nyolc katasztrális hold palántamezőt. Az elnökkel együtt egész nap hordták vödörszám az öntözővizet a szomszédos házakból. Az eredmény nem maradt el. Két katasztrális hold paradicsomuk most kezd pirosodni, két hold paprikájukból pedig már több ezer darabot piacra adtak. Uborkát, hagymát már régóta árusítanak, említésre méltó bevételt jelent a kertészeti palánták eladása is.

Sok munkájuk volt már eddig is, hiszen kétszáz melegágyi ablak alatt melengették a kis palántákat, mégis jól sáfárkodtak, mert az éves tervbe felvett 4500 munkaegységnek alig felét használták fel májusig.

A lelkesítő eredményeken kívül a tsz kezelésében lévő fűrészgép évi hozama 82 ezer forint, a daráló évi 50 mázsa vámkeresetet ad. A termelési költségeket, adót és egyéb rezsi költségeket leszámítva minden munkaegységre csaknem 37 forint jut, s mint erre a tagok is felelik, nemcsak ennyinek, hanem legalább 45 forintnak kell lennie. Ma még nem jelent nagy bevételt az istállóban lévő jól tejelő ti* szarvasmarha, de egy-két éven belül elérendő tenyésztörzsnek képezi alapját. Még így is havonként 1500—1600 liter tejet fejnek, ami egy ilyen kis szövetkezetben nem megvetendő mennyiség.

Már készítik a silókukorica vetőmagvát, amiből az ízes silótakarmány készül majd a nyár végén.

Alapos megbeszélés minden vezetőségi ülés, ahol Cserháti István kertész szakvéleményét meghallgatva döntik el a következő hét munkáit, s állapítják meg a közös teendőket. Nagyon helyesen mindenben a szövetkezet tagságának véleményét meghallgatva dönt az elnök.

Az Ifjú Gárda Termelőszövetkezet eredménye bizonyítja, hogy az összefogás, a szervezett munka, a modem agrotechnika igénybevétele az a »csodaszer«, amely előbbre viszi a közös életet.

RUDA GYULA

Látogatás

a segesdi tanácsházán

A segesdi tanácsházán is örömmel beszélgettek arról, hogy — noha későn is — de mégiscsak »jól jött« ez a kiadós csapadék.

Érkezésünkkor jó néhány parasztember fogta közre a mezőgazdasági felügyelőt és az elnököt, s úgy beszélték meg a feladatokat. Mi is bekapcsolódtunk a hasznos társalgásba. Kérdésünkre, hogy miként állnak a tavaszi növényápolásokkal, a mezőgazdasági felügyelő adott megnyugtató választ.

— A község határában a

tavaszi növényápolási munkák már befejeződtek.

— A nagy szárazságban sem henyéltünk — mondja büszkén az egyik gazda -—, sarabol- tunk, kapáltunk, irtottuk a gyomot. Most a jó eső sokat használt kapásainknak.

Jó ütemben haladt az eső előtt a rétek kaszálása is. Eddig már hatvan százalékát vágták le a lábáról. Segített ebben a munkában a földművesszövetkezet fükaszúlógépe is. A Felsőbogáti Állami Gazdaság 170 hold füvet kaszált le.

— Legelőink, rétjeink javítására 8 kilométeres vízlevezető árkot készítettünk — veti közbe az elnök —, de további három kilométeres árok építése is folyik. Ezzel feljavul a legelőnk.

Az egyik, negyven körüli paraszt bácsi a burgonyabogár veszélyre tereli a szót.

— A község parasztjai hadat üzentek a bogaraknak — mondja, majd így folytatja:

— a Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezésére széleskörű társadalmi figyelőszolgálatot szerveztünk.

A mezőgazdasági felügyelő veszi át a szót:

— A növényvédő állomás öt géppel segít a védekezésben. De háti permetezőgéppel is poroznak a gazdák. Azonban több helyen tapasztaltuk, hogy arzénnel védekeztek, amiből baj származhat. A községi tanács megfelelő felvilágosítást adott a védekezés módjáról.

— Sajnos, varrnak köteles-* ségmulasztó gazdák is — jegyzi meg az elnök —, akik elhanyagolták a védekezést. Ilyenek Bogdán István, Vágusz Ferenc és Pontőr Lajos.

Ezután még afelől érdeklődünk, hogy tettek-e már valamilyen előkészületet az aratásra, cséplésre.

— A földművesszövetkezet gondoskodik arról, hogy a megfelelő szeráruk kaphatóéit legyenek. A gépállomás a cséplőcsapatok szerződtetését befejezte — mondja elégedetten az elnök. — Községünkben öt gép csépel majd. A tűzvédelmi intézkedéseket is megtettük. Azoknak a gazdáknak, akiknek szűk az udvaruk, közös szérűt biztosítunk.

Az értékes és hasznos beszélgetés talán még tovább is folyna. Az öreg harang azonban ebédelni szólította a beszélgetőket. A gazdák fejükre húzva kalapjukat, felhajtott kabátgallérral hazaindultak. Mi is elköszönünk a segesdi tanácsházáról. D. S.

XJQOOOGOOOQOOOOOOOQOOQOOOOOQOCOOOOOOOOOOOQQOOOCOGGGOOOOC l.'XJOQQQOOOQOOCJOOOOQOQOCOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOC onrxXXXXTOOOOOr

Ereztem, hogy csökken az áramütés hevessége, lazulnak az egész testemet megmerevítő görcsök, s azután — amint a katona teljes erővel megtekerte a dinamót — ismét foelém- mar az áram. Úgy akartam megmenekülni ezektől a fájdalom-hegyektől és völgyektől, hogy teljes erőmből a padlóhoz vertem a fejemet, és mindegyik ütés enyhítette valahogy a kínt. I. egészen a fülemhez hajolva ordította: »Meg ne próbáld kinyírná magiad, -úgysem fog sikerülni!«

Végül abbahagyták a kínzást. Szemem előtt még mindig vad fények -táncoltak, s fülem úgy zúgott, mintha fogorvosi fúrógép vájna -bele.

Azután láttam, hogy mind a hárman ott állnak előttem. »•Na, mi lesz?« — kérdezte Ch. Egy szót sem szóltam.

»Az istenfáját!« — kiáltott I., és teljes erőiből pofon vágott.

»Idesüss — mondta Ch. nyugodtalbb hangon — hát mire jő neked az egész? Ha nem akarsz semmit sem mondani, majd kezelésibe vesszük a feleségedet. Azt hiszed, hogy el tudná viselni?« I. is fölém hajolt: »Azt hiszed, a kölykeid biztonságban vannak, mert Franciaországban élnek? Akkor hozzuk ide őket, amikor akarjuk.«

Ebben a lidércnyomásos állapotban már csak nehezen tudtam megkülönböztetni a komolyra vehető fenyegetéseket az alaptalan zsarolásoktól. Ugyanakkor tudtam, hogy képesek tennének megkínozni Gdlberte-et, mint ahogyan megkí- noztátk Gaibrielle Gimenezt, Blanche Moine-t, Elyette Loup-t és más fiatal nőket. Később megtudtam, hogy Touri asszonyt (az algíri rádió egyik ismert színészének feleségét) a férje előtt kínozták meg, így akarták a férfit szólásra bírni. Attól tartottam, meglátják rajtam, mennyire félek attól, hogy fenyegetéseiket ténylegesen valóra válthatják. Valósággal megkönnyebbültem, amikor ezt hallottam: »Fütyül rá, fütyül ez mindenre.«

Kínzóim u-gyan otthagytak, de nem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy Giíberte-et bármelyik -pillanatban rákötözhetik a kínzódeszkára.

Ch. kis idő múlva visszatért egy másik ejtőernyős kíséretében. Rám erősítették az elektródákat, majd újra távoztak. Úgy éreztem, hogy állandóan jonnek-mennek, csak néhány pillanatnyi pihenést hagynak nekem. Oh. ismét bejött, ide-od: huzigálta a melleimen a drótot, és állandóan egy és ugyanazt a kérdést skandálta: »Hol töl-töt-ted a le-tar-tóz-ta-tá-sod e-lőt-tá ój-sza-kát?« Megmutatták nekem a Párt egyik üldözött vezetőjének fényképét. »Hol tartózkodik most?« Ránéztem Gh.-ne, aki most I. kíséretében volt. Polgári ruhát viselt, igen elegánsan festett. Amikor a torkomat köszörültem, félre lépett: »Vigyázz — -mondta — köpni fog.« »Na és?« — szólt a másik. »Nem szeretem, nem higiénikus dolog.«

Félt, hogy -bepiszkolja a ruháját. Felállt és gyorsan kiment a szobából. Arra gondoltam, hogy valamilyen estélyre megy, tehát legalább még egy napnak kellett eltelnie letartóztatásom óta. Hirtelen öröm fogott el, hogy a gazemberek nem tudtak megtörni.

I. is távozott, de nem maradtam sokáig egyedül. A sötét cellába belöktek egy mohamedán férfit. A nyitott ajtón betörő fény megvilágította egy pillanatra az alakját: fiatal ember volt, tisztességes -ruhában, a csuklóján bilincs. Tapogatózva előre lépett és leült mellém a földre. Időről időre megremegtem, s nyöszörögve -rángatóztam, mintha még most is gyötörne a villanyozás. Érezte, hogy -reszketek, és a zakómmal betakarta jéghideg vállamat. Segített, hogy feltérdelhessek és ma-gam elé vizelhessek. »Pihenj testvérem, pihenj csak« — mondta. Elhatároztam, hogy ezt mondom neki:

»Alleg vagyok, az »Alger Répufolieain« volt igazgatója. Ha ki tudsz jutni innen, mondd meg a -kintieknek, hogy meggyilkolnak.« Ehhez azonban nagy erőfeszítést keltett volna kifejtenem, amire nem jutott már idő. Az ajtó hirtelen -kicsapódott, és valaki ezt kiáltotta a folyosóról: »Md a fenének lökték be ide ezt az alakot?« A mohamedán férfit elvezették.

Kis idő múlva újra nyílt az ajtó, és két ejtőernyős ’ lépett be. Zseblámpával az arcomba világítottak. Felkészültem a -rúgásokra, de egy uj-jal sem nyúltak hozzám. Hiába próbáltam szemügyre venni őket; csak egy fiatalos hangot hallottam: »Hát nem borzasztó ez?« — s a válasz: »Bizony -borzasztó«. És ezzel távoztak is.

Végül hirtelen felkattintották a villanyt. Két katona volt, I. csoportjából. »Még nem mondott semmit?« »Oda se neki, öt perc múlva beszélni fog.« »tAhá —— szólt a másik — elmondtad a trükködet a hadnagynak?« »Igen.« Megértettem, hogy új kínzásokban, lesz részem.

Után-uk -bejött maga I. is. Fölém hajpl-t, felráncigált és odatámasztott a faihoz. Kinyitotta a zakómat, megállt velem szemben, s lábával megtámasztotta szétvetett lábaimat. Egyenruhája zsebéből kihúzott eigy doboz gyufát, meggyújtott egy szálat, és lassan végigtáncoltatta a szemem előtt, hogy ’ássa: követem-e szememmel a fényt és félek-e tőle. Majd egymás után meggy-újto-tt gyufákkal égetni kezdte az egyik mellbimbómat, majd a másikat. »Nosza, rajtad a sor!« — szólt aztán egyik segédjéhez. Az meggyújtotta az előkészített papírfáMyiák-a-t és perzselni kezdte a talpamat. Meg sem moccantam, és nem is kiáltoztam: egészen érzéktelenné váltam, és miköziben I. égetett, szemrebbenés nélkül tudtam ránézni. Dühösen az altestemre sújtott, és rám üvöltött: »Véged van. Véged van, érted? Beszólsz? Vagy beszélsz, vagy széttapos- 1-a-k! Azt szeretnéd, ugye, hogy rögtön kinyírnálak? Még nincs vége a mesének. Tudod, mi az, hogy szomjúság? Szaruján fogsz dög-leni!«

Az áram kiszárította a nyelvemet, ajkamat, torkomat, olyan érdes és száraz volt, akár a fa. I.-nek tudnia keltett, hogy a villanyozás elviselhetetlen szomjúságot okoz. Zsebre vágta a gyufát, s egy negyed-literes poharat és egy bádog- edényt vett a kezébe. »Két napja, hogy nem ittál. Még négy napig nem iszol, és aztán metgdögíesz. Hej, de hosszú is az a négy nap! Fel fogod nyalni a saját vizeitetédet.« Szemem magasságában vagy inkább a f-üitem közelében vékony vízs-uga- ,-at csurgatott a pohárba, és ezt ismételgette: »Ha beszélsz, ihatsz... ha beszélsz, ihatsz.« A pohár szélével felnyitotta a szájamat. (Folytatása következik.)