Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
Szerda, 1958. június 18. 2 SOMOGYI NÉPLAP Ítélet Nagy Imre és társai bűnperében A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Igazságügyminisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról: Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort. Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus állam-rend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terheit ellen az ügyészség a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alap- j án megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és ikirobbantásában. Tildy Zoltán és Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre'és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek és cselekvőén bekapcsolódtak az ellenforradalmi fel• kelésbe. Az összeesküvő csov' port tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbénsőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve, demagóg és hazug módon, »szocialista« jelszavakat hangoztatva átmenetileg megtévesz• tették és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője, maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen- feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt a Nagy Imre által sajátkezüleg írt — titkos okmányokat. Négy Imre az 1955 decemberében kidolgozott (»Erkölcs és Etika« című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet »elfajult bonapar- tista hatalom «-naik nevezte és annak erőszakos megdöntésére hivott fel. Egy másik, 1956 januárjában írt (»Néhány időszerű kérdés« című) dokumentumban a népi demokráciával szemben álló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatul; a munkásosztály hatalmát feladva, a többpártrendszer visz- szaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt (»A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve« című) írásában a kalandor csoport egyik céljaként, a »tömbpolitika felszámolása« ürügyén az ország védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek megsemmisítését, az országnak gz imperialisták kezére játszását J*lölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszorosít tat. ta és közvetlen bűntársai, valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásása, a népi demokrácia törvényes rendjének felbomlasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevonták Tánczos Gábort és a később Nyugatra szökött Nagy Balázst, s rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helyévé, a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ők maguk szervezték a Petőfikor népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették el. Módszereikhez tartozott az is, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkeikben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felna- g) itatták, és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a célj ült, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szemben álló ellenséges elemeket és ennek talaján erőszakos úton megszerezzék a hatalmat. Losonczy Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Ámos Elon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: »Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szem beszállunk a kormánnyal«. 1956. október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett ülegális összejövetelen bejelentette: »Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására «. Az ismert október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja Ikiezdeményezte, felhasználva a Petőii-körben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imre-csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, némelyik napon pedig többször is titkos megbeszélést tartott. 1956. Október 19-én, 20-án, 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1956. október 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével részt vett Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc és Haraszti Sándor, kormánylistát állítottak össze, amelyet a tervé-/ nyes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelöltette miniszter- elnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás között osztották el. A tüntetéssel egy időben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tagjai voltak Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesti Főkapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve, az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demokráciaellenes erők felfegyverzése, s ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erők felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra, hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket, s a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készleteiből a zen» dűlők részére több mint 20 000 darab lőfegyvert osztatott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik, 1956. október 24-én létrejött alközpont, amelynek Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította, s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népiköztársaságot védő fegyveres erők katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársad már jóval az októberi felkelés előtt titkos kapcsolatokat építettek ki és tárgyalásokat folytattak a burzsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások- során például Losonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállaipodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy I mire -karm án yban való részvételiben. Nagy Imre 1955 decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a régi, úgynevezett »koalíciós« pártokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva, erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellenforradalom rövid néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon, köztük olyan hírhedt —a békeszerződésben is tiltott — burszoá-fasiszta pártok, mtat például a Magyar Elet Pártja, Keresztény Demokrata Párt, Keresztény Magyar Párt, Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor, Keresztény Front, Katolikus Néppárt, Keresztény Néppárt és Győr,ben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Irmre-féle összeesküvő csoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímást is »rehabilitálta«, s fellépette a népköz- társaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutott vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsold- ban álló burzsoá-fasiszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett »Nemzeti Bizottmány« elnökének 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben ki jelentette: »A bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel« Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsbe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Nagy Imre miniszterelnöki működése során esküjét megszegve, az ország alkotmányos irányító szerveit: az ország- gyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta, s törvénytelen úton, saját kormányzati szerveként úgynevezett »kabinet«-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor úgy állította össze, hogy — bár megtévesztés céljából még Tie- lyet adott benne a szocializmushoz hú személyeknek is — abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonta abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett, többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bifoó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben Maiéter Pál, a fegyveres ellenforradalmi felkelőik parancsnoka is. Nagy Imre és összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve félreál- lítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítésének. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett »Forradalmi Bizott- ság«-o;kat és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett »Mu.nlkástanács«-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk ki- kényszerítatt tűzszüneti paranccsal megbénították a nép- köztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett »Nemzetőrség«-be ;ömörítették a háborús és nép- ellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid méhánynapos uralma alatt 234- védtelen állampolgárt gyilkoltak mag. Ugyanezekben a napokban 3000 haladó, a népi demokratikus rendszerhez hű embert börtönöztek be, akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezen kívül november 4-ig több mint 10 000 személyről állítottak össze halállistát, előlkészítve lemészárlásukat. Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hogy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szerveivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja, Kardos László kapcsolatban állott Copeval, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes, politikai írásait. Maiéter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attaséval, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kossuth- rádióban elmondott beszédében biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda apparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk »nemzeti kommunizmus«-nak nevezett ellenforradalmi irányzat ma gyarországi képviselőinek, a Nagy Imre-csoport támogatására állították be. A »Strass- burgi Egyetem« elnevezésű amerikai hírszerző szerv már 1956 szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztés adományok közé csempészve jelentős mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba. Ezzel párhuzamosan az imperialista sajtó és rádió népszerűsítő kampányba kezdett Nagy Imre személye mellett. Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak . számára kedvezőbb, ha Magyar- országnak a szocialista táborból való kiszakítását egy »kommunista névvel ellátott csoport« hajtja végre. A hírhedt »Szabad Európa« rádió- állomás magyar nyelvű adásaiban, az ismert, általa szervezett léggömbakció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést, majd annak kirobbantása után, katonai utasításokkal segítette és irányította Az összeesküvő csoport ezeket az utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósítása érdekében, továbbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás szánjára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a varsói szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-i rádiófelhívása, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialistákat nyílt fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny részvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József, a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött éL B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a nemzeti kommunizmus kalózlobogójával lépett fel, a felelősségrevonás elől a budapesti jugoszláv követségre szökött. Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket még akkor is változatlanul továbbfolytatták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a nép békés életének biztosítását, s az ell enforradalmárok által okozott súlyos károk helyrehozatalát. Kéthly Anna. Király Béla, Kővágó József és társaik Nyugatról, Nagy Imre, Losonczy Géza és mások pedig a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére. Nagy és Losonczy például a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a »Központi Budapesti Mun- kástanács«-csal, a »Szabad Európa« rádióval és még uj, illegális lapot is jelentettek meg »Október Huszonharmadika« címen. Mindezt a később bevezetett vizsgálat és a most lefolytatott bírósági eljárás kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyította be. A bírósági eljárás peranyaga is megmutatta és bebizonyította, hogy Nagy Imre ős társai korábbi revizionista, burzsoá nacionalista politikai beállítottságuknak megfelelően törvényszerűen jutottak el a burzsoázia legreakciósabb, imperialista erőivel való szövetséghez, a munkáshatalom, a népi demokratikus rendszer, a dolgozó magyar nép és a szocialista haza elárulásához. A bírósági tárgyaláson a vádlottak közül Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós megbánást mutatva, teljes egészében elismerték bűnösségüket. Nagy Imre. Szilágyi József és Maiéter Pál bűnösségüket tagadták, azonban a lefolytatott eljárás során bűntársaik és a tanúk terhelő vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítékok nyomán lelepleződtek, és bűncselekményeik lényeire vonatkozóan részleges beismerő vallomást tettek. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért: Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották. A szovjet kormány napirendi javaslata a csúcsértekezletre Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormánynak a kormányfői értekezleten megvitatásra indítványozott kérdésekre vonatkozó javaslatait eljuttatták a moszkvai nagyköveteken keresztül az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához. A szovjet kormány a csúcs- értekezletre a következő kérdéseket javasolta: Az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladéktalan beszüntetését, az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek valamennyi fajtájának alkalmazásáról való lemondás, a középeurópai atom-, hidrogén- és rakétafegy vérmentes övezet létrehozása, megnemtámadási szerződés megkötése az államok között, a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának megtiltása, az idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontok megszüntetése és nemzetközi együttműködés a kozmikus térség tanulmányozásában, a Németország és más európai államok területén állomásozó idegen csapatok létszámának csökkentése, a német béke- szerződés megkötése, egyik állam másik elleni váratlan támadásának megelőzése, intézkedések a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére, az országok közötti kapcsolatok és érintkezések fejlesztése, a háborús propaganda, a népek közötti ellenségeskedés és gyűlölködés megszüntetése, a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének útjai. flz amerikai külügyminisztérium Hruscsov újabb leveléről Washington (Reuter.) Mint a Reuter jelenti, az amerikai külügyminisztérium »meglepetését« fejezte ki, hogy Hruscsov miniszterelnök újabb levelet küldött Eisenhower elnökhöz június 11-én a csúcstalálkozót. előkészítő tárgyalásokkal kapcsolatban. A Reuter jelentése szerint a külügyminisztérium nyilatkozata elismeri: A levél »nyilvánvalóan arra irányul, hogy meggyorsítsa a csúcsértekezlet megtartását«, de hozzáteszi: »csak arra következtethetünk, hogy a Hruscsov-levél fő célja az volt, hogy ismét reklámot csináljon az ismert szovjet álláspontoknak azokban a kérdésekben, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tárgyalni a csúcsértekezleten«. A Reuter jelentése az észak-afrikai „ csúcstalálkozóró l “ Tunisz (Reuter). Az algériai vezetek kedden »csúcsértekezleten« találkoztak Tuniszban a tunéziai és marokkói vezetőkkel, hogy megállapítsák: milyen politikát folytasson Észak- Afnka a De Gaulle-remdszer iránt. Megfigyelők szerint a tunisziak és marokkóiak előbb azt akarják elérni, hogy a franciák vonják vissza csapataikat országukból, s csak azután akarják elismerni a felszaba- dítási kormányt, mivel annak elismerése csaknem minden bizonnyal a FranciaországgaJ való diplomáciai kapcsolatok megszakításával járna.
