Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-15 / 140. szám
Vasárnap, 1958. június 15. 6 SOMOGYI NÉPLAP Iskolások tornaünnepélye Nagyatádon (Tudósítónktól.) Az elmúlt vasárnap rendezték meg a község sporttelepén a nagyatádi általános iskolások tóm aünnepélyé t, melyen 86Q tanuló vonult fel, hogy a mintegy ezer néző előtt bemutassa tudását. A felvonulás élén az alsó tagozatosok haladtaik, utánuk a nagyabbak vonultak fel zárt rendben, fegyelmezetten. A felső tagozatos tanulóik szabadgyakorlatokat mutattak be, a kicsik játék-gyakortatok-at; egymást követték az osztályok különböző gyakorlatai, baJb- zsákkal, buzogánnyal, virágíü- zérrel, zászlóval. A szép tornaünnepély sikere a 'három testnevelő pedagógus: Sárdi Sándor, Kajdi Gusztávaié és Bertha Tiborné egész évi munkáját dicséri. Új italbolt Ságváron Ä Ságvári Földművesszövetkezet nemrégiben nyitotta meg újjávarázsolt italboltját, mely korszerű söntéssel, új berendezéssel várja vendégeit. Szívesebben mennek be a ságvá- riak a rendes és tiszta italboltba, mert jól érzik ott magukat. HATVANÖT ÉVVEL EZELŐTT HALT MEQ ERKEL FERENC Hova, merre, falusi gyerekek? Tj'rkel Ferenc, akinek ne- véhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése, 1810-ben született a úéNemzeti Színház zenekarának élén volt. Uj állásában nyílott először lehetősége a magyar zenei élet megteremtésére, az kés megyei Gyula községben, alvó zenei közvélemény felMária 1840-ben, négy évvel 3 később pedig már kiforrottabb l műve, a Hunyadi László. A£ Mintha rossz szellem űzné őket, menekülnek, futnak a faluból. — Akármilyen kicsi, de íróasztal legyen. — A földtől messzebb, csak itt ne. A kaszától, kapától A muzsika szeretetét, szellemét már kora ifjúságában magába szívta a szülői házban. ébresztésére, serkentésére. Erkel, noha nem nagy megbecsülésben részesítették, nem Szülei korán felismerték zenei törődött a hivatali hatalmastalentumát, és Pozsonyba küldték tanulni Klein Henrikhez, a kor nagyhírű zenepedagógusához, akinek csakhamar ságok szükkeblűségévél. Az tüzelte, hajtotta, hogy q közönség egyre szélesebb rétegei szeretettel és érdeklöétSskorabeli közönség méltán ün-l való menekülés, szinte álta-lá- nepelte zeneszerzőjét és az úji nos. A paraszti sors nem cél. művet, melyben a nyugatit Mást, jobbat, könnyebbet az hatások ellenére verbunkos« álmosító hétköznapoknál, dallamok visszhangoztak. £ ugartörésnél, szántás-vetésUgyanebben az évben alkotta Kölcsey költeményére a Himugartörésnél, nél. A vágy, az elszállingózás O »V —-------- • X a. v y H) Cl vu w n uszt. Majd hosszú hallgatás ♦ gondolata szinte mindenik /i-eínl+o « xv n .Cu T- V . - — __ X . x x .ti. legkedvesebb tanítványává sei karolják fel a Nemzeti vált az ifjú Erkel. Amikor út- Színházban működő operatárra bocsátotta tanítványát Klein Henrik, már tudta, hogy sulatat, ennek minden ügyét. Erkel felismerte, hogy mit A nagyra hivatott a csendes al- vár tőle a nemzet! Azt várta, földi fiú. Erkel zeneköltői pályája Kolozsvárról indult el. Életét, munkásságát sorsdöntőén befolyásolták az erdélyi élmények, többek között Brassai Sámuelhez fűződő barátsága hogy muzsikánk is olyan gyúj- tóan izzó hazafisággal daloljon, mint ahogy Vörösmarty, Petőfi vagy Csokonai lírája énekelt. E nagy és nemes szándékkal vált méltó társává a nagy olasz szabadságharcos érlelte a főművet, a Bánk bánt. E dalmű bemutatása t után a kormánykörök — felis-1 merve Erkel zenéjében gyújtó hatást — kitiltották e remekművét! a színpadokról, i A Bánk bán után két hatal- ♦ más dalműben fejlesztette to- i vább stílusát: a Dózsa György ben és ben él. Tanító, mérnök, gyógyszerész — akármi más, csak paraszt ne. A Böhönyei Általános Iskola most végző tanulóinak is ez az álma. Harminchárom pályaválasztásra készülő fiú és leány szorong a padokban. A finis, az év vége közeledik. a Brankovics GyörgyAmi ut’ána jön, az más: egy Uan meg két dalműveit u.»nnA is. Pestre huszonhat éves ko- zeneköltőnek, Giuseppe Verdirában került, ahol a Nemzeti Kaszinó >*■hangászati mulatságain« mint zongoraművész nek. Erkel is felismerte, akárcsak Verdi, hogy az igazi művészet, az igazi művész, költő aratott jelentős sikereket, s csak akkor teljesítheti hivatá- hívta fel magára a figyelmet, sót, ha együtt harcol népével, Hamarosan sikerült is felese- ha alkotásait a legnemesebb rélnie a hangversenydobogót a karmesteri pulpitussal. A német színház ajánlotta, hogy fogadja el a segédkarm-ster- séget. Elfogadta, és alig két évvel később már a Magyar ben. Ezután még_____________ _ a jándékozta meg zeneirodai-£ munkát a zeneköltő. I Erkel, aki elődök, hagyomá-\ nyok, kiforrott magyar stílus £ híján idegen minták után volt i kénytelen dolgozni, természe- £ tesen átvette mindazokat az £ operai formákat, melyek a" XIX. század első felében a dalmű nyelvkincséhez tarQiízilőLt célok, a haladás, a szabadság, toztak. Erkel kiforrott dalmű- a békés jövendő szolgálatába s’— —1 -—*-— -j- állítja. Ä/I it is akart Erkel Fe- ■L'-L renc? Azt, hogy a magyar opera ne az olasz bohózat mezsgyéjén járjon, ne a francia nagyoperát vagy az olasz operát utánozza, hanem beszéljen magyarul«, legyen ; méltó szövetségese a nemzet veiben ezért érezhetők az idegen hatások is. Viszont ennek ♦ ellenére is tény, hogy Erkelt nemcsak hazai, hanem európait értelemben, vonatkozásokban £ is úttörő: korának uralkodó £ - népzenei stílusát ültette az{ Jófejű gyerek. Pestre jelent- operaköUészetbe, és a ver-1 kezett a híradas-műszakiipa- bunkost, a múlt század fórra-\ « technikumba. Nem vettek dalmi szellemének visszhang-*- De csur8°n sem kapott újabb lépcsőit*, ahonnét messzebb látni. — Tizenöten jelentkeztek felsőbb iskolába — mondja Asperján István igazgató. Postaipari, mezőgazdasági, közgazdasági technikumba hárman, a többiek gimnáziumba. — És akik maradnak, azoknak a sorsa? — Nehéz ezt előre megmondani — simít végig a homlokán az igazgató. — A tizenöt jelentkező közül háromnak- még nincs helye. Itt van például Magály Péter. nagyjainak, akik a haza füg- ját műzenénk szilárd alapjává £ helyet. ^ — Jelenet egyetlen képben — FÉRFI: Már megint rúzsos a pohár széle. Képtelenek rendesen elmosogatni! RÚZS: Ugyan kérem, teljesen fölösleges ezen bosszankodni. Egy ragyogóan szép, íves, érzéki szájról való vagyok. örülne, ha ilyen szájjal közvetlenül találkozhatna! FEKETE: Csak ne nagyké- pűsködj! Közönséges faggyúból vagy. jól van, pöffeszkedj Meglátod, hogy mégis _____ „ r ény Mokka és én kelnünk in-1 kel kább az embereknek. RÚZS: Kötve hiszem! (A Férfi egy szót sem hall a beszélgetésből, mert közben a kiszolgálónőt hajszolja. * Végre, mikor sikerül az asz-; tálhoz hívnia, ingerült festett gon ráripakodik.) FÉRFI: Kisasszony! getlenségéért, felemelkedéséért harcolnak. Velük együtt £ ébressze a nemzet öntudatát, £ harci kedvét, szabadságtörek- csak! £ vésett. E légkörben szólalt meg Er- első operája, a Báthory tette. I — Pécsek Éva gimnáziumAB. « --------------------] \Toha hatvanöt éve halotti ba jelentkezett. Kaposvár, 1 ' Erkel Ferenc, zenéjé- £ Csurgó — neki mindegy lett ......................... . . , í Trnltio \Tom eilrorr's 11 Roíáen v ei népünk leghaladóbb gondolataiért, a nép ügyéért, a szabadság eszméjéért küzd ma is! Száaá tesizük A nagyatádi földiművessző- Szóvátesszüik azt is, hogy | han-: vetkezeti cukrászdát szívesen hiába tér be az ember a cuk-* X látogatja a község lakossága, rászdába fagylaltra vagy mál- Azon-1A szép berendezés összhangját n-aszörpre: hol rossz a fagyA volna. Nem sikerült. Bejáró tanulónak nem akart szegődni. Családi körülményei miatt kollégium kellene neki. Sajnos, nem tehetünk érte semmit. Akik kilépnek a faluból, jó bizonyítvánnyal rendelkeznek. Méltók a továbbtanulásra. De az itt maradóknak sem álma a falu. Előbb vagy utóbb, de ők is szedelőzköd- nek. Fényképésznek, ipari és RÚZS: Mit beszélsz? Talán nal vigye vissza ezt a piszkos fazonban lerojttjeiá Atavácsclt.-.. -laltgépi. hol ói-nös szódfeóíz" holí tanulónak, traktorosnak te egyenesen Brazíliából er- poharat. Mégis —'-z- 1------------,, , , .... -- -- - - * k eztél az eszpresszóba? poharat. Mégis _ diszrjóság. | vas asztalokon elhelyezett ha- pedig elfogyott a málna. Való- £ másnak jobb, mint paraszt- hogy nem veszik észre a rúzs- ♦ mutartó céljaira szolgáló csúf színűnek tartjuk, hogy létezik i nak — ezt tartják. “ " ----------, _ f ,-----" fiiío-i unuimw cdjauad cóuí sAimuneix TartjuiK, nogy leteziiK ♦ F EKEl E: Nem egeszen. De foltot rajta! Hozzon nekem £ konzervdobozok sora. A euk- olyan megoldás olyan árube- £ :ért én Valódi, száz százaié- egy másik duplát, de tiszta f rászda melletti népboltban ol- szerzés is, mely’ állandóan biz- £ az el-£ cső áron lelhet kapni üvegha- tosítaná a nagyatádi cukrászazért kos babkávé vagyok. pohárban! (S amikor RÚZS: Azt még elhiszem, siet, még utána szól): A cukor £ mu-tartót. Remélhetőleg hasma- da látogatók igényeinek kielé\ rfTT Trolorli Tmrtír Vtn lról-í.rr/Mi mQnoHhn+ a . .... . O«/ N£ hogy valódi vagy, ha kétszer maradhat, már ki is főztek. Mondd, kérlek, létezik ötven százalékos kávé is? FEKETE: Az már nem babkávé. RÚZS: No, akkor te teljes mértékben babból készültél, így mondtad. Nem árpából, sem malátából, hanem babból. FEKETE: Ne ingerelj! Valódi kávéból főztek, nem pa- szulyból. RÚZS: Akkor miért mondod magad babkávénak? FEKETE: így mondja mindenki. RÚZS: S te utánozod a rosz- szat... (Mokka eddig hallgatva figyelte a vitát, most békítőleg közbeszól.) MOKKA: Ne veszekedjetek, gyerekek, inkább sajnáljatok engem. FEKETE: Miért? MOKKA: Mert bennem azután tényleg nem sok valódi anyag van. Cukor meg éppen édeskevés. RÚZS: Ugyan ne mondd, hát akkor miért gyártanak? MOKKA: Állítólag feketekávé édesítésére. De nincs benne sok köszönet. Gusztusosnak is kell lennem, és ezért kis kockává sajtolnak. Ez viszont csak úgy sikerül, ha ragasztóanyagot kevernek hozzám. így lettem azután szép, formás, de olyan átkozottul kemény, hogy aiig-alig olvadok fel. RÚZS: Bezzeg az én csókomtól olvadoznak! Csak ennek a finnyás alaknak nincs gusztusa. Sajnállak, Mokka, nem szép az életed. FEKETE: Én is sajnállak, mert csupán értem vagy, és még ezt a hivatásod sem tudód betölteni becsülettel. RÚZS: Vedd tudomásul, ba- rátocskám, hogy minden értem van. Mit érne a nők ajka nélkülem? Milyen ízetlen lenne csókuk nélkülem? Én mindenhová elkerülök, ott vagyok a bajuszsörtében, a zsebkendőn, az ing vállán, pohár szélén, mindenütt. jrosan ilyeneket látunk a teon- (Fehér) i zervdabozok helyett gítósét. nak i— ezt tartják. Nehéz és bonyolult ez a probléma. Sokan meg nem akarják, hogy gyermekük továbbtanuljon. Sőt a mulasz- t tásukat is természetesnek ve- D. S. ♦ szik. Otthonfogják a diákot, mondván: egy-két nap úgy se számít, maradj fiam. Jófejű gyerekek kallódnak el apjuk parancsának engedelmes- kedve. De a továbbjutás vágya, a messzebb érni az elődöknél, többnek lenni akarás bennük marad. Ez nem baj, hisz ezt akarjuk. A mi társadalmunknak ez a célja. Lélekben, anyagi javakban gazdagabb ember, többet tudóbbat, távolabbra tekintőbbet az elődöknél. Aki tud, tanuljon, menjen. Csak! Itt megakadunk egy pillanatra. A városba való nagy fölszivárgás nem csupán böhönyei jelenség. Több annál! Nem az a baj, hogy fiataljaink orvosi, mérnöki és ezer másféle pályára készülnek, hanem, hogy közülük kevesen vannak, akik mező- gazdasággal kívánnak foglalkozni. Pedig a most végző böhönyei fiataloknak a fele parasztszármazású. De zömben igyekeznek levetkőzni a magukkal hozottat, a velük született adottságokat. — Kovács Sándornak tíz gyermeke van. Közülük nyolcán máshol dolgoznak — mondja Bertók Feremcné igazgatóhelyettes. Csoda, ba a fiúgyermek hű marad apja foglalkozásához. Ha máshol nem, hát a bevonulás után a honvédségnél próbálkozik: gépkocsivezetői szakmát tanul. Hazatérése után pedig hátat fordít a gazdaságnak. Nekem nem kell a föld, úgyis elmegyek innen — mondogatják. Számszerűit még negyvenre sem tehető a Böhönyei Általános Iskola utrabocsátot- tainak a száma. De járás-, vagy megyeszerte számítva több ezer fiatalról van szó. Kapu csukódik mögöttünk, s egyben tágabb térre nyitódik az ajtó. Nem egy, sok! Most melyiken? Ez a kérdés. Becsukni egyiket sem szabad, de irányt mutatni igen. Hívja az üzem, hivatal, de várja a mezőgazdaság is. Ide miért nem jönnek? Nincs távlat, méltó cél? Tévedés. Az ész, a kéz egyaránt alkothat itt Is. De a földhöz értő szakemberek, a falu szocialista jövőjének formálói, propagálói, a fejlődéssel lépni tudók nélkül nem sokra mehetünk sem Böhönyén, sem másutt. (Gőbölös) agy káraikat, tele van szebbnél szebb könyvekkel, a legfrissebben megjelent újdonságokkal. A könyvek csábító erejét csak fokozza a kirakat szívében pompázó virágcsokor. RIPORT A KETTŐS KÖNYVEZŐKRŐL A kereskedő azonban hevesen tiltakozik: — Neon! A Könyvtáros cíA kereskedő — mintha csak mű folyóiratban egy esztendőSzeretnóm a beszélgetést újraindítani: — Kár, hogy ilyen szerényen elhárította a boglárt kezeltalálta volna a gondolatomat — már mondja: — Ahol megfelelő a ‘könyv- terjesztés, oda a központunk minden újdonságot leküld, s így a falunk könyvszerető emberei is ugyanazon a napon pillanthatják meg a könyvkiadásunk újszülöttjeit, amelyiken a budapestiek ... Nézem a kirakat feletti két »cégtáblát«, de mielőtt újra kérdezhetnék, már hallom is a felvilágosításit: — Igen, ez itt a népkönyvtárunk, de egyúttal a könyvterjesztés is itt folyik... Csodálkozom ezen, de hamar rájövök, hogy csak szokatlan dolog. Nem emlékszem rá, hogy Somogyiban valahol is találkoztam volna ilyen formációval. Első meggondolásra ved ezelőtt olvastam, hogy egy deményezés újszerűségét. Peönélló üzletet kellene itt fenntartania. A könyvterjesztő-népfcönyv- táros hangjában továbbkönyvet itt nálunk is meglelnek, s nem kell Kaposvárra utazni érte, vagy Budapesten kerestetni ... Vevőink, olvasóink hálája megszokott, s mégis értékes fizetség nekünk. De annál lehangolóbbak az olyan esetek, amikor a művepilisvörösvárt -pedagógus is megpróbálta ezt. A Köznevelés dig a riport akkor él igazán, ha valami egészen különlegecímű lapban pedig egy alföldi set mutathat fel. pedagógus hasonló kísérleteiről olvastam nemrégiben. Sőt, hallomásból úgy tudom, -hogy Almádiban is együtt van a népkönyvtár és a könyvter- jesztós. És bizony lehet, hogy más helyeken is... K ezd érdekelni ez a kereskedő!. — Látom, a kezdeményezés dicsőségét elhárítja magától. De egy dologban talán mégis új ez a boglárt kettős könyve- zés. A példákban csupa pedagógusokat említett, alk-ik vállalkoztak a népkönyvtárosi és könyvterjesztői feladatok együttes szorgalmazására. De az, hogy ön kereskedő létére is tetszik nekem, de mielőtt vállalkozott a népkönyvtár fcevégiggondolhaítnám az ebből adódó jó lehetőségeket, már a kereskedő ismét mondja: A könyvezés e két ága igen értékesen támogatja egymást így együtt. A ikönyvköfLcsönzés sok új könyvnek szerez vevőt, viszont a sok új könyv a kirakatban elég sokaikat csábít a könyvolvasásra akkor is, ha nincs e-lég pénzük a könywá- Szabad időmben, sáxlásra, vagy egyelőre még alapon, sajnálják a könyvektől a pénzt... Bárcsak ott tartanánk már, hogy a falvaink százai-ban működnének így együtt a népkönyvtár és a könyvterjesztés! — Ennek az együttműlködészelésére is, ez mégiscsak új dolog! Maijdnam nevetve int le, ami a szenzációra éhes riportert egészen elkedvetleníti bennem. — Ez a dicsőség sem illet. Én is pedagógus vagyok! És mint népkönyvtáros vállalkoztam a könyvterjesztásre is. Bizományi Vevő jön. Hemingway: Az öreg halász és a tenger című könyvét szeretné megvenni. Majdnem sírva fakad, amikor meghallja, hogy régen elfogyott. De a népkönyvtárban megvan. A kereskedő ... illetFEKETE: Te, a faggyú? Na, t porter. nek az előnyeit talán az egész ve a pedagógus ajánlatára be- országban egyedül a kartárs ki- iratkozik a könyvtárba, s sérletezi ki most itt Bogláron? örömmel viszi haza a híres — szólal meg bennem a ni- kis könyvecskét, amelyre naMegint közbevág: — Nem vagyok én szerény! Csak azt hárítom el, ami nem illet! Sőt dicsekedni is szeretek, de csak olyasmivel, aminek megvan a fedezete a valóságban ... — Jegyezhetem a dicsekvéseit? — Tessék... A népkönyvtárunk évente 7—8000 kötet könyvet kölcsönöz. Papíron! De az olvasott kötetszám ennél jóval több, mert némelyik •könyvet öten is elolvassák, mire a könyvtárunkba visszakerül. — Hány eredményesebb népkönyvtár van a járásban? — A mienk áll az élen. — És a megyénkben? — Ezt nem tudom. De nem sokan előzhetnek meg -bennünket! A hangjában most már valóban nem sok szerénység van, de ha így igaz, ez bizony jelentős mentség. — És a fcönyvterjeszités eredménye? — Ugyancsak évi 7—8000 könyv, vagyis 70—80 000 forintnyi forgalom. gondolkozom, vajon elég-e vagy sok-e, már ismét segít. — Ez megfelel egy egyszemélyes rendes könyvüzlet forgalmának is. Csak az a különbség, hogy ez a boglárt könyvterjesztés a népgazdaságunknak srklkal kevesebb gendő »-fedezetnek« tűnt. Olvasó jött. Berikesi András: Októbert vihar című könyvét kérte a könyvtárból. A könyves-pedaA míg azon hogy ez gyón felhívhatták a figyelmét, rezsiköltségbe kerül, mintha gógusunik sajnálva közölte vele, hogy ezt a könyvet a -könyvtár még nem kapta meg. De ajánlotta, hogy vegye meg újban, most még kapható ... Az olvasó megvette. És a könyvtárból kivette Tatay Sándor: Simeon-ház című regényét. — Hogyan -tud ennyi könyvet eladni, amikor délelőtt tanítania kell az iskolában? — csaptam le -rá hirtelen. De nem jött zavarba. — Amikor én tanítok, délelőtt, akikor a felesiégiem jön be néhány órára könyveznd. Akkor ő délután tanít... — Hát ő is pedagógus? — Igen, ő is tanító. És ő is szerelmese a könyveknek. — Milyen szerencse, hogy így összekerültek! — Ez nem szerencse! Ezért kerültünk össze ... agy sereg gyerek jött egyszerre könyvet cserélni, rövidre kellett hát fogni a szót. — Miit tartana kívánatosnak a nyilvánossággal közölni e kettős könyvezési ténykedésükkel kapcsolatban? — Csak annyit, hogy művelődésügyünk helyi irányítód is próbálják megbecsülni a könyvtárosi és könyvterjesztési m-unikát. A közönségünk sze- retetével nincs baj. Sokszor megható az az öröm, amit a '’yrö-'-nk, olvasótok arcán látunk, amikor egy kedvenc N mozzanataiként emelnek ki sokszor kétes nevelő értékű esztrádműsorokat és túlontúl híg operetteket is, de ugyanakkor a haladó kódtárát lieigtö- ményebben nyújtó könyvtárt és könyviterjesztási munkáról egyetlen szóval sem emlékeznek meg. Őszinte meggyőződéssel nyugtatom meg, hogy e riportban ez a jogos panasz nagy hangsúlyt fog kapni. A könyvtár falán többek között Arany János nagyított arcképét fedezem fel eredeti szénrajzban. Tetszik nekem ez is. — Bagó Berci rajzolta — világosit fel —, iskolánk tehetséges fiatal rajztanára. Abból az alkalomból, hogy Arany János emlékestet tartottunk ... — Honnan küldtek előadót? — Sehonnan! Boglár erre nincs rászorulva ... Megcsináltuk magunk az előadást is, találtunk helyben lelkes és színvonalas versimondólkat is. Engesztelve állapítom meg: — Sóik minden jó kitelik ebből a Boglárból! A z engesztelés már elkésett. — Ki bizony! Látja, kedves újságíró kartárs, még ez a riport is! Mert hiába vártam magát, hogy egyszer csak bejön ezt a -riportot megcsinálni. Itt járkált el a kirakatunk előtt számtalanszor, de nem nyitott be hozzánk soha. Még ma sem! így hát ezt a riportot is megcsináltok magunk, házilag. .. Beslan Békés Istváa
