Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-14 / 139. szám
Szombat, 1958. Június 14. 2 SOMOGYI NÉPLAP Franciaországi jelentések Volt ejtőernyős szerint súlyos ellentétek dúlnak az algériai' közüdv-bizottságban Verekedés Párizsban Chassin tábornok sajtóértekezletén — Poujade támadja De Gaullet Pierre Lagatllarde, egy szakállas volt ejtőernyős, aki május 13-án a zendülő tömeg élén hatolt be az algíri kormányhivatalokba, csütörtökön kijelentette, hogy súlyos ellentétek dúlnak az algériai közüdv-bizottság polgári tagjai között — jelenti az AP. »Amikor betértünk a kormányhivatalokba — egyetlen politikus sem volt velünk. Csak sokkal később jöttek, s most ők akarják learatni a babért« — mondotta. Példaként Delbecqü-t említette meg, aki jelenleg az algériai közüdv-bizottság egyik hangadója — s aki szerinte olyan politikus, aki »később jött«. Lagaillarde jelenleg Párizsban tartózkodik, és megjelent azon a sajtóértekezleten, amelyet Chassin tábornok rendezett. Chassin tábornok nyugalmazott repülőtiszt, aki május 13 után »illegalitásba vonult«, most pedig közüdv-bi- zottságokat akar szervezni egész Franciaországban. Sajtóértekezletén, mely) viharos körülmények között zajlott le, bejelentette, hogy cél ja egy olyan új csoport megteremtése, amely körül minden kommunista-ellenes tömörülhet. A sajtóértekezleten nagyon sok polgári ruhás ejtőernyős jelent meg. Chassin szavaira Nem szűnik a feszültség Cipruson Tömegtüntetés Ankarában — Költözködnek a görögök — Összetűzés Famagusztában — Kijárási tilalom Nicosiában »Ciprus török«, »Felosztás vagy halál« jelszavakkal nagy tömeg tüntetett csütörtökön délután az ankarai Atatürk- mauzóleum előtt. A török rádió, amely helyszíni közvetítést adott a nagygyűlésről, kétszázezerre becsülte a diákszövetség felhívására egybegyűltek számát Dr. Kücsük, a ciprusi török közösség elnöke beszélt a tömeghez. Az angolok képtelenek a rend fenntartására a szigeten. A törökök és a görögök nem szívhatják többé ugyanazt a levegőt. Az egyetlen megoldás a sziget felosztása. Utána tíz más szónok szólalt fel, megbélyegezve Anglia és Görögország magatartását. A Reuter jelenti, Famagusz- ta kikötőjében csütörtökön este felgyújtottak két görög autóbuszt. A rendőrség közbelépett, tizenkét görög és öt török megsebesült. Nicosia, Famaguszta és más városokban a török városnegyedekben lakó görögök átköltözése folytatódik. Legújabb jelentés szerint pénteken reggel bejelentették Nicosiában, hogy nem szűnik meg a kijárási tilalom, és annak megtartását szigorúan ellenőrzik. A városban lakó angol családokat rádión szólították fel, semmi esetre se hagyják el lakásukat. A TASZSZ írja a ciprusi helyzetről: A ciprusi helyzet élénk nyugtalanságot kelt a nyugati fővárosokban, további súlyos eseményektől tartanak (MTI) Faitin Rüstü Zorlü török: külügyminiszter csütörtök este sajtóértekezletén kijelentette: »Törökország nem fogad el más megoldást, csak a sziget kettcfosztását". Athénben változatlanul élénk nyugtalanságot kelt a ciprusi helyzet, attól tartanak, hogy a következő napokban további súlyos eseményekre kerül sor a szigeten. Görög körökben általában azt hiszik, hogy a ciprusi törökök június 17-ig, a ciprusi kérdésre vonatkozó angol nyilatkozat közzétételéig még je lentős tüntetéseket szerveznek, hogy befolyásolják a londoni kormányt és a nyugati közvéleményt. Ilyen körülmények között egy esetleges, a korábbiaknál súlyosabb incidens beláthatatlan következményekkel járhat. Egyébként a görög kormány semmi esetre sem tűrheti, hogy akár Cipruson, akár másutt védtelenül lemészárolják a görögökéit. Az athéni kormány igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, és eddig nem adott engedélyt semmiféle nyilvános tüntetésre. George Melasz, Görögország washingtoni nagykövete esü törtökön délután mintegy félórás megbeszélést folytatott Robert Murphy amerikai ‘külügyi államtitkárra! a ciprusi kérdésről. F. Warren, az Egyesült Államok ankarai nagykövete pedig csütörtökön, este Menderesz török 'miniszterelnökkel tanácskozott. Mint csütörtökön éjszaka hivatalosan közölték, a Nicosiától északra lévő Szkillura községben történt incidens során három ciprusi görögöt meggyilkoltak, további kilencet megsebesítettek. Három sebesült állapota súlyos. Ciprus szigetén tovább tombol a török soviniszták terrorja a görög lakossággal szemben. A legkülönbözőbb görög szervezetek élesen elítélik a ciprusi török terrort, és követelik, hogy a kormány forduljon az ENSZ-hez. A pireuszi szabadságharcosok bizottsága elhatározta, hogy tiltakozó gyűlést szervez, bojkottálja az angol árukat, és küzd azért, hogy az angol cégeket űzzék ki Görögországból. A Nea című lap jelentése szerint a kormány legutóbbi ülésén elhatározta: intézkedéseket tesz Törökország ciprusi tevékenysége ellen. A kormány érvényteleníteni szándékozik a háromoldalú balkáni szövetséget, s ki akarja jelenteni, hogy a NATO keretein belül semmiféle együttműködésben nem vesz részt Törökországgal. a hallgatóság soraiból egy fiatalember felkiáltott: »Fasizmus!« Valaki egy széket hajított felé. A szemüveges fiatalemberre minden oldalról ökölcsapások zúdultak, majd a földre terítették és kidobták. Kívüliről néhányan kiáltozni kezdtek: »A fasizmus nem jut diadalra«. Chassin egyik híve kinyitotta az ablakot és visszakiáltott: »Akasztófára Thorezzel!« Közben Chassin folytatta úgynevezett sajtóértekezletét, s a feltett kérdéseket fölényesen utasította el, kijelentvén: »Hagyjuk a részleteket«. Pierre Poujade csütörtökön Angersben mintegy ezer hallgató eCőtt art indítványozta, hogy pártja vonuljon ki a parlamentből — jelenti az AFP. Poujade azért javasolta ezt, hogy az algériai kezdeményezésekhez hasonlóan Francia- országban mozgalom indulhasson a közüdv-bizottság megalakulására. A poujadeista- mozgalom vezetője határozott támadásokat intézett De Gaulle tábornok ellen. Amellett foglalt állást, hogy az anyaországban Algírral kapcsolatot tartó országos közüdv-bizottság alakuljon, és ennek érdekében szervezzenek nagy népgyűléseket az ország jelentősebb központjaiban. Mint a mozgalom országos elnöke teljhatalmat követelt magának, hogy az elkövetkező hónapokban megszabhassa a mozgalom irányítását. Elmondotta, hogy De Gaulle ígérete ellenére sem vette be őket a kormányba, pedig megszavazták a beiktatást. Nélkülük pedig a »remete visszatért volna falujába és polgárháború dúlja fel az országot. Jött volna Massu és az ejtőernyősök? Na és?« — mondotta Poujade. Mielőtt öngyilkosságot kisOroine meg, tárolássá fel a „Manthanhouse 9000“‘et l Megmentjük! »Manshanhouse 9000«. A londoni teleionkönyv-tulaj do- 'nos fel sem figyel erre a számra. Pedig, mint számos lap írja, évente több száz öngyiikosjelölt szokta feltárcsázná. A »Szamaritánus« társaság telefonszáma ez. Ez a jótékony- sági egyesület négy évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy az öngyillkosjePiölte&cet lebeszélje szándékukról, s hozzásegítse őket ahhoz, hogy újra megtalálják helyüket az életben. Az egyesületnek 190 önkéntes tagja van. Máutan a legutolsó statisztikai adatok szerint 1955-fos(n 5376 öngyilkosság történt Angliában, az egyesület minden telefon- hívást komdlyan vesz, és haladéktalanul megjelenik a helyszínen. Eddig 900 öngyilkosjelöltön segített, akik közül 400 súlyos lelki válságon ment keresztül, s ezért gondolt öngyilkosságra. A »szamaritánusok« majdnem minden esetben segíteni tudtak. A 900 öngyiikosjelölt közül, aki hozzájuk fordult, végül is csak kettő hajtotta végre szándékát. A »szamaritánusok« véleménye szerint Londoniban tízany- nyian követnének el öngyilkosságot, ha ők nem adnának az öngyilkosjelölteknek idegonvosi, lelkipásztort és egyéb segítséget. Példájuk nyomán Nyugat-Berliniben és Svédországban is alakultak ilyen egyesületek. Ezek a régi felfogás ellen is küzdenek, amely szerint úgy sem lesz öngyilkos az, aki beszél róla. A »szamaritánusok« egy-két »ügyfele« öngyilkossági szándékának bejelentése után nyomban végre is hajította a szándékát. FAULKNER BESZÉDE ÉS AZ EGYSZERŰ AMERIKAIAK VÉLEMÉNYE William Faulkner Nobel- díjas amerikai író 1958 február végén Virginia államban nagy beszédet mondott, amit az amerikai lapok harsányan reklámoztak. »Faulkner felszólítja Virginiát, hogy segítse a néger népet a felemelkedésében« — hirdették a nagybetűs címek. Nézzük, mit is mondott Faulkner a valóságban? »Virginiának példát kell mutatnia abban, hogy igazi állampolgárokká neveli a négereket — mondotta a No- bel-díjas író. — Minden DéLOTTÓ A lottó 24. heti sorsolását pénteken délelőtt 10 órakor Mosonmagyaróvárott tartották. 2 600 503 szelvényt küldtek be a fogadók, s így egy-egy nyerő- osztályra 975 188 forint jut. A kisorsolt nyerőszámok a követezők: 14, 15, 25, 56, 59, Ilku Pál művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozata közoktatásügyünk tízéves fejlődéséről, további feladatairól Az iskolák államosításának 10. évfordulója alkalmából Ilku Pál művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — A felszabadulás előtt az oktatásügy a Horthy-féle népellenes politika szolgálatában állott. A dolgozók gyermekei előtt gyakorlatilag csak egyetlen iskola, a népiskola volt nyitva. Anyagi nehézségek miatt a munkások és a parasztok gyermekeinek többsége csak az elemi iskolát vagy még azt sem végezhette el tel jesen. A tanulók nagy része a második, harmadik vagy negyedik osztály elvégzése után kimaradt az Iskolából. A munkás- és parasztgyermekek, akik nagy nehezen elvégezték a népiskola minden osztályát, csak a legritkább esetben tanulhattak tovább. A felszabadulás előtt az Iskoláknak csak kisebb része volt állami. 1937—38-ban például 1287 állami népiskolával szemben 2856 iskola a római katolikus egyház kezén volt. Az egyházi befolyást növelte az a tény, hogy a népiskolai tanítóképzést szinte teljesen az egyházak irányították. Tizenegy állami tanítóképző intézet mellett 32 római katolikus, 7 református tanítóképző működött. A négy óvónőképző közül három volt katolikus és csak egy állami. Az iskolák elaprózottsága miatt általános iskoláink — amelyeket formailag már az államosítás előtt létrehoztunk — eleinte csak nevükben lehettek általános iskolák. Az iskolai épületek, az iskolai felszerelések nagyon elhanyagolt állapotban voltak. Az egyházi iskolákat a tantermek zsúfoltsága, düledező épületek jellemezték. A pedagógusok helyzete is szomorú volt, gyakran nem kapták meg fizetésüket. Előfordult az is, hogy az egyház több évi javadalommal tartozott a pedagógusoknak, és felettük a plébános vezette iskolaszék uralkodott. A pedagógus a plébános engedélye nélkül sok helyütt a községből ki sem léphetett. Sok helyen beleszóltak a tanító magánéletébe is, meghatározták, hogy kit vehet feleségül, vagy kihez mehet férjhez. Az államosítás lehetőséget adott, hogy az addig csak formai általános iskolákat valóban általános Iskolákká fejlesszük. Lehetővé vált az egy községen belül addig elaprózott törpeiskolák megszüntetése, illetve összevonása egy igazgatás alá. Amíg az államosítás előtt 7497 különféle általános, illetőleg népiskola működött, addig ma — az összevonások, központosítások következtében — 6291 általános iskolánk van. Ez a számszerű csökkenés igen jelentős minőségi változást eredményezett. Az oktató-nevelő munka fejlődését mutatja az általános iskolákban megnövekedett nevelők száma Is. 1937—38-ban 26 017 pedagógus tanított a népiskolákban, jelenleg 53 667 általános iskolai tanító és tanár működik. A 26 017 nevelőből mindössze 5868 volt szakpedagógus, ma viszont 21925 a szaktanár. 1937—38-ban országosan több mint 42 tanulóra jutott egy nevelő, ma 23,5 tanulóra jut egy pedagógus. Iskoláink az államosítás óta eltelt tíz év alatt döntően általános iskolává fejlődtek, amit a szakrendszerű oktatásban részesülő tanulók számának emelkedése is mutat. Az összes felső tagozatú tanulóknak 80,5 százaléka részesül ma már szakrendszerű oktatásban, ez az arány 1937—38-ban csak 36,5 százalék volt. Az elmúlt tíz év eredménye: az általános iskolákban a napközi otthonok megteremtése, továbbá hálózatának fejlesztése. A most befejeződő tanév ben már 950 iskolánknál működik napközi otthon, ame lyekben 1914 napközis csoportokban 63 789 tanulónak biztosítottak elhelyezést. Az iskolák államosítása után helyre kellett hozni az egyházaktól átvett düledező iskolákat is. Növekedett az osztálytermek száma. Amíg 1945-46- ban 17 442 volt, ma 28 054! Hozzá kell még tennünk, hogy még mindig igen súlyos probléma a tanteremhiány, és ennek következménye, hogy iskoláink jó részében két »műszakban« tanítanak. A párt és a kormány határozata — amely szerint három év alatt 3500 új tantermet kell építeni — előreláthatóan segít majd a helyzeten. Az államosítás lehetővé tette, hogy az iskolákban egységes tantervek szerint, egységes tankönyvekből oktassanak. Tanterveinket és tankönyveinket a tudományos követelményeknek megfelelően, a gyermekek életkori sajátosságaira figyelemmel állítjuk össze. Az általános iskolákban a munkások és dolgozó parasztok gyermekei megszerzik azt az alapműveltséget, ami továbbtanulásukhoz szükséges. Mindinkább növekszik a középiskolai tanulók száma. A munkásság és a dolgozó parasztság gyermekei a középiskolákban is elfoglalták a számarányuknak megfelelő helyet. Ma már elmondhatjuk, hogy megszüntettük a volt uralkodó osztályok művelődési monopóliumát. Amíg 1937—38-ban a középiskolák tanulóinak mindössze 3,4 százaléka volt munkás és 0,6 százaléka paraszt származású, addig az 1957— 58-as tanévben a munkás származású tanulók száma 33,2 százalék, a dolgozó paraszt származásúaké pedig 16,6 százalék. Az általános gimnáziumok mellett kiépítettük a szakközépiskolák * széles hálózatát. A közgazdasági technikumokban, a különböző ipari és mezőgazdasági technikumokban kereskedelmünk, közlekedésünk, mezőgazdaságunk stb. számára képeznek technikusokat. Alapvetően megváltozott pedagógusaink helyzete is. Az államosítás óta eltelt tíz évben tehát jelentős eredményeket értünk eb A sikerek azt mutatják, hogy jó úton járunk, s ezen kell tovább ha» ladnunk. Az általános iskolák alsó tagozatában új tanterve- ket, tankönyveket vezettünk be. A felső tagozatban a következő tanévekben hevítetjük az új. állandóbb jellegű tan tervet és tankönyveket. FokO' zott erőfeszítéseket teszünk azért, hogy minden gyermek elvégezhesse az általános Iskolának mind a nyolc osztályát. Iskoláinkban fokozatosan bevezetjük a műszaki oktatás elemeit. Az 1958—59-es tanévben 500 általános és 40 középiskolában kezdjük meg a politechnikai oktatást. A kijelölt iskolákat felszereléssel látjuk el, és gondoskodunk az oktatókról is. Újabb tantermek ezreinek építésével arra törekszünk, hogy megszüntessük a tanteremhiányt, megteremtsük az oktató-nevelő munka megfelelő körülményeit. Nagy és szép utat tettünk meg tíz év alatt, de még mindig sok a megoldásra váró feladat. A nevelők és oktatásügyünk irányítói számítanak társadalmunk egyre erősödő támogatására, ami lényeges seI gitséget adhat a közoktatás, a köznevelés további feladatainak sikeres megoldásához — fejezte be nyilatkozatát Ilku Pál művelődésügyi miniszter- helyettes. len élő négernek meg kell magyarázni, hogy mielőtt szabaddá és egyenjogúvá válik, erre rá is kell szolgálnia. Meg kell magyarázni a négereknek, hogy többé nem szabad négerekként gondolkozniuk és négerekként viselkedniük« — folytatta Faulkner. , »Fz bizony nehéz dolog lesz — folytatta elmélkedését — hiszen a négernek származása és bőre színe miatt nem elegendő úgy viselkednie és gondolkoznia, mint a legderekabb fehérnek. Mert a fehér ember számára elegendő, ha csak vasárnap viselkedik erényesen, de a négernek sohasem szabad letérnie az igaz útról«. Faulkner szerint mit sem számít, ha »a néger nem tanulja meg az ábécét, vagy semmit sem fog tudni■ az egyszerű törtekről. A négernek sokkal nehezebb dolgokat kell megtanulnia: önuralmat, becsületességet, erkölcsi tisztaságot«. A lapok nem írnak arról, hogy a hallgatók — különböző déli »tiszteletreméltó társaságok« tagjai — ünneplésben részesítették-e a szónokot. Néhány nap múlva azonban egy levél érkezett a »Washington Post« szerkesztőségébe, amely az egyszerű amerikaiak véleményét fejezte ki. A levél így hangzik: »Mivel magam is Délen élek, válaszolni szeretnék William Faulknernek. Azt mondottaj, hogy Délnek elő kell segítenie a négerek fejlődését, meg kell tanítani őket az erkölcsi szabályokra és a becsületességre. Vajon ilyen oktatásnak tekinthető a kis néger fiú meglincselé- se Missisippíben vagy a szülővárosomban (Little Rockban) végbement incidensek? Hogyan taníthat másokat az az ember, aki — az író szavai szerint — csak vasárnap becsületes? Az író a továbbiakban arról beszélt, hogy a négernek nem kell megtanulni írni, olvasni, számolni. Vajon Faulkner az analfabetizmust az elsőrendű állampolgár tulajdonságának tartja? Ha az ország építésében való közreműködés, a hazáért vívott harc és hősi halál nem teszi az embert »elsőrendű állampolgárrá«, akkor attól tartok, hogy Mr. Faulknernek meg kell kérnie a négereket: változtassák meg bőrük színét. Ha Faulkner új beszédei és cikkei virginiai beszédéhez lesznek hasonlatosak, akkor vissza kell adnia a Nobél-díjat, és vádat kell emelni a zsűri tagjai ellen kötelességük helytelen teljesítése miatt. Matty M. Terston«. * * • William Faulkner nem válaszolt erre a levélre. Ez bizony nehéz dolog lett volna, bármilyen kiváló irodalmi képességekkel rendelkezik.
