Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

Vasárnap, 1958. Június 8. 2 SOMOGYI NÉPI.» ELÉ« VOLL A KISKIRÁLYOSKODÁSBOL Most már cselekedni kell Törökkoppányban mérhetetlen károkat okozott ft szocializmus építésének Török­Az ellenforradalom előtt két termelőszövetkezet működött Törökkoppányban. A falu el­lenséges erőinek nyomására azonban mindkét szövetkezet feloszlott, pedig sokan sajnál­ták ezt. A konszolidáció során a Rá­kóczi Tsz újjáalakult. Abban az időben még nagy volt az eszmei, politikai zűrzavar. Még a falu kommunistái is tanács­talanul álltak egy-egy kérdés előtt. Ha az akkori körülmé­nyeket megértjük, talán el tud­juk képzelni, hogyan fordul­hatott elő, hogy kulákokat is vettek fel a Rákócziba. Ám az MSZMP agrárpolitikájának té­zisei világos választ adtak a fa­lusi kommunistáknak. Azonban a párt agrártézisei­nek feldolgozása, főként pedig gyakorlati alkalmazása Török­koppányban igen sántít. A ku- lákok megítélésében két nézet uralkodik. A kommunisták zö­me és a szegényparasztok kö­zül is sokan meggyőződéssel vallják, hogy öt-hat kulák van a termelőszövetkezetben. Ám Vincze István, a tsz elnöke, aki tagja a járási pártbizottságnak is, néhány társával együtt ta­gadja ezt. Sőt pártfogásba ve­szi őket Tobak Pál kulák- ról például így beszél: — Igen jól dolgozik, becsüle­tes ember, és fegyelmezett munkára mozgósítja a szövet­kezet tagjait. Hasonló a véleménye a többi kulákról is. Díszes kulák társaság Kik ezek a »becsületes, szór- galmas, fegyelmezett munkára mozgósító-« emberek? Hogy a Tobak-testvérek ku- lákok, ahhoz kétség sem fér, A Tobak-család, míg együtt volt, mintegy 200 hold földön gazdálkodott. Cselédeket tartat­tak, részes aratókat alkalmaz­tak. Dologtalan, léha életet él­tek. övék volt a faluban az el­ső traktor. Cséplőgépjük is volt Sőt szikvízüzem és sze­mélygépkocsi is tartozott a »kis-« gazdasághoz. A község­ben ők játszották a vezető sze­repet Apjuk három évtizedig volt a falu »törvényesen« meg­választott bírója. Az öreg Tó- bak halála után a családra ma­radt ez a tisztség. »Vitéz« Ke- resztes-Fischer Ferenc, a vé­reskezű belügyminiszter, Talli- án Andor alispán »úr«, Bálvá­nyos! Tibor főszolgabíró »úr- és a képviselőjelöltek gyakran voltak vendégek a Tobak-csa­lád, a hajdani bíró úrék házá­nál. Tobak Ferenc halála után a vagyon szétosztódott Tobak Pál, a Vince elvtárs szerinti »rendes, becsületes ember­több minit 70 holdon gazdálko­dott Büszke, gőgös embernek ismerték a faluban. Gorombán bánt cselédeivel, ezért egy év­nél hosszabb ideig nemigen maradtak nála. Az ő kezelésé­be ment át a szikvízüzem. Tobak József, a másik kulák 62 holdon gazdálkodott. »Csak« két cselédet alkalmazott Ter­mészetesen részes aratókat is tartott. Ezenkívül volt tehe­nésze is: 10—12 éves fiú. A háború időszakában összes földjét kiadta bérbe, 1945 után csak 60 százalékát. A Német-testvérek anyagi­lag gyengébben álltak. De ők is rendszeresen kizsákmányoló tevékenységet folytattak. »Min­den zsák megtalálja a maga foltját- így lett az egyik Né- meth-testvér a jóval gazdagabb Tobak József kulák veje. — Díszes kulák társaság — így jellemezte őket nagyon ta­lálóan az egyik szegényparaszt Ez a díszes társaság az ellen­forradalom után kollektíván belépett a tsz-be. Ilymódon ku- lákból szövetkezeti paraszttá vedlettek, s ma ők Vincze elvtárs szilárd támaszai. Mi történt ezekkel a kulákok- kal, talán egyszeriben kezes bárányokká, a népi hatalom követőivé változtak? Szó sincs erről! Tobak József és Tobak Ferenc, úgy látszik, nagyon megszokták a dologtalan, léha életet. Ma igaz, dolgoznak, de nem a mezőn. József kezeli a darálót és a szikvízüzemet, Ferenc a gattert. (Ö tanította meg gépkocsivezetésre Vincze elvtársat.) Pálra kissé rájár a rúd, ő az állattenyésztésbe szo­rult. Az elnök mégis nyakra- főre dicséri őket. (Ezt, igaz, a kulákok is viszonozzák.) De arról nem beszél Vincze, hogy hogy ezek a kulákok hogyan garázdálkodnak, hogyan akar­tak még nemrégen is a dol­gozó parasztok rovására élni. A korábbi években Ladiszlai István, Bodó Lőrinc és Holcz- bauer Pál dolgozó parasztok annak rendje és módja szerint csereingatlanként azt a szőlőt kapták, melyet korábban a To- bak-kulákok birtokoltak. Az ellenforradalom után Tobak József és Tobak Pál mindent elkövettek, hogy volt szőlőjüket visszaszerezzék. Tobak Pál dü­hösen támadta a helyi tanács vezetőit. Kísérletük azonban nem járt eredménnyel. Ekkor a Földművelésügyi Minisztéri­umhoz fordultak mint szövet­kezeti parasztok, s ebben Vin­cze elvtárs a legmesszebbme­nőkig támogatta őket. Végül is Tobak József és Tobak Pál önkényesen elfoglalták az »ősi­földet. Az illetékes szervek ter­mészetesen nem üthették rá a törvényesség pecsétjét a kulá­kok garázdálkodására. A sző­lőt ma ismét jogos tulajdonosai: Ladiszlai, Bodó és Holczbauer kezelik. Vincze elvtárs tehát súlyos jobboldali opportunizmusba esett. Ahelyett, hogy a párt parasztpolltikája szerint meg- védélmezte volna a dolgozó parasztokat, a kulákok legfőbb pártfogójává szegődött. Ezt a magatartását a falu kommu­nistái és dolgozó parasztjai elítélték. Azt kérdezték: ho­gyan akarja a kulákokat poli­tikailag elszigetelni és lelep­lezni, amikor a szövetkezetben is össze akarja »békíteni- őket a dolgozó parasztokkal. A faluban lépten-nyomon hallottuk a párttagoktól, pár- tonkívüliektől a párt politiká­jának helyeslését. Azt mond­ják, hogy a tézisek szellemében kell a kommunistáknak dol­gozni. Nem engedhetjük meg még egyszer, hogy középpa­rasztokat kulákká nyilvánítsa­nak. De azt sem helyeselhetjük, hogy a kulákokat dolgozó pa­rasztnak tekintsék, és bevegyék a szövetkezetbe. A mezőgazda- sági termelőszövetkezet a dol­vatalban néhány neveit jegyzek noteszomba. Nők, férfiak. Azt mondják róluk, egy-két napja közvetítették ki őket a válla­latokhoz. A kiközvetítés körül nem akadt különösebb bonyo­dalom: a vállalatok bejelentet­ték igényüket, s a munkaiköz­vetítő az első adódó alkalom­mal cselekedett is. A közvetí­tő-akta tehát útjára indult, és a munkahelyiek kapuján új munkások kopogtattak ibe. Amit elmondanak, nem azért írjuk meg, hogy mór az első napokban »pikkelnek- rájuk, hanem hogy ragaszkodjanak a Munka Törvénykönyv előírá­saihoz, ahol elmulasztották ezt. Kedvesebb fogadtatást! A Corsó cukrászda forgata­gában Nagy Eirvinnét keressük. A fehéir kabátos kiszolgálók oly egyforma ritmusban mo­zognak, mintha valaki csak irányítaná mozdulatukat. Ki fagylaltot mér, k.i kávéval siet, valaki meg ... igen, kicsit még ügyetlenül tartja a toirtacsi- peszrt, és bátortalanul emeli ki a krémest az üvegrdkeszek kö­zül ... ö lesz az. Nagyné még bátortalan, de azért nem lehet ügyetlennek tartani, hiszen munkába állása óta alig telt el másfél óra. Mát is lehet egy nagy forgalmú cukrászdában a »mesterségből« másfél óra alatt megtanulni? Alig többet, mint amennyit ő elsajátított: mennyibe kerül egy kanál fagylalt, mi is az a kis adag meg a nagy adag, hogyan kell udvariasan beszélni, és hát igen, igen... az is fontos, hogy megismerkedjék azokkal, akikkel — míg szerződése tart — együtt kell itt dolgoznia. Fontos az összeszokottság, hogy ezer és ezer embert gyor­san, tisztán és választékosán tudjanak 'kiszolgálni. Előző es­te bemutatták neki az éppen távozó váltás tagjait. Ma úgy ismerkedik meg műszakjának gozó parasztoké és nem a ku­lákoké. „Ha a Lilláknak szabad .. — A kulákok . »fegyelmezett munkára mozgósítanak« — mondja a tsz elnöke. A té­nyek ennek pont az ellenkező­jét bizonyítják. Németh György kulák 4 kh. 242 négyszögöl háztáji gazdasággal rendelke­zik. »Ha a kuláknak szabad, miért ne szabadna nekünk is?« így vélekedik a tsz többi tag­ja. Lehet-e csodálkozni tehát, ha a legtöbb családnak az en­gedélyezettnél jóval nagyobb háztáji gazdasága van. Árvái József 2 kát. hold 1084 négy­szögöl, Czigner György 2 kh. 1586 négyszögöl, Rédes István­ná 3 kh. 376 négyszögöl, Szabó Józsefné 4 kh. 492 négyszögöl, Szűcs István 2 kh. 1176 négy­szögöl háztáji gazdasággal ren­delkezik. Rajtuk is túltesz Sebestyén József, aki 5 kh. 240 négyszögölön folytat »háztáji­gazdálkodást. »A nagy dologidőben első a háztáji gazdaság.« így véleked­nek azok, akiknek a megenge­dettnél nagyobb háztáji gazda­ságuk van. Tavaly 50 kh-on termelt kukoricát a szövetke­zet. De az ősszel csak nyolc holdon végezték el a mély­szántást, mert a többi földön ott maradt a kukoricaszár — egészen a tavaszig. A faluban járva, bizony na­gyon gyakran hallottuk, hogy a tsz-ben baj van a munkafe­gyelemmel. A tsz részes műve­lésbe akarja kiadni földjét a dolgozó parasztoknak. Az igaz­sághoz tartozik az is, hogy Németh György kulák a meg­engedettnél nagyobb háztáji gazdasága után nem fizeti az előírás szerinti adót. Az ó »példáját« követi vagy 15 tsz- tag. A kulákok mesterkedései aláásták a tsz fegyelmét, de lazították az állampolgári fe­gyelmet is. Joggal vetődik fel a kérdés: mit kívánnak tenni a visszás­dolgozóival, ahogyan a forga­lom közben éippen beléjük bot- lik. Persze így ugyancsak ne­héz és kevésbé biztató az is­merkedés. Különösen neki, aki­nek kisebbségi érzete is van, ami csak fokozódott azóta, hogy az üzletibe belépéskor a főnöfknő megjegyezte: »Netm tudom megérteni, mit csinál a vállalat! Ez a tizeidik, akit min­den szaktudás nélkül felvesz­nek. Mi a csudát kezd jek ve­lük ...?« Nagyné kétségek iközött vergődik, vajon munka­társad milyenek lesznek hozzá ezek után? Szeretni fogják-e, vagy kinézik innen? Ő azt hal­lotta a főnöknőjéről is meg a tötíbiekröl, hogy kedves embe­rek. És talán nem is fognak basáskodni felette... De ha nem gyötörnék már most, az első órákban ilyen kétségek, a csipesz az 6 kezében is köny- nyöbben fogná meg a tortát... Az igazgató nem volt otthon Zsobrák Jánost a Finomme­chanikai Vállalat felvette szol­gáltató részlegéhez. A felvétel­ről már beszélt egyszer az igaz­gatóval. Munkahelyét akkor foglalta el, amikor az igazgató távol volt. Az itthon levők annyit mondtak neki, hogy reggel fél 8-ra jöjjön. Elkérték tőle munkaíkömyvét, és ezzel befejeződött számukra a fel­vétel. Zsobrák azért jött ide, minit mondta, mert úgy érezte, hogy előző munkahelyén hát­térbe szorították, és éppen ezért nem tudta szakmai ké­pességét gyümöicsöztetni. Ter­mészetesen így teljesítménye is kisebb volt. Majd most, itt, ennél a vállalatnál! — gon­dolta. — De ha itt sem sike­rül ^bebizonyítani, hogy mit tud, akkor esetleg megint ve­szi a kalapját.., — Kötött valamilyen szerző-, dést a felvételkor? — kérdem. — Semmdlyet. ságok megszüntetéséért az ille­tékes szervek? Most már nem beszélni, hanem cselekedni kell! Miért fordulhattak elő az említett hibák? Azért, mert Vincze elvtárs eltért a párt politikájától. Opportunizmusában nem képes elhatárolni a barátot az ellenségtől, azokra támasz­kodik, akik ellen harcol­nia kellene, és azok el­len harcol, akikre támaszkod­nia kellene. Vincze István párt­tag, sőt a legutóbbi időkig párttitkár is volt. Érdemeit nem akarjuk elvitatni. Sokat dolgozott. Aláásta a pártde- pártbizottságnak is. Az a baj, hogy csalhatatlannak, téved­hetetlennek hitte és hiszi ma­gát. Mint községi párttitkár valósággal kiskirály módjára dolgozott. Aláásta a pártde­mokráciát, nemcsak nem fo­gadta el, de visszautasította, sőt elfolytotta az elvtársi bírá- látot. Kivonta magát a kom­munisták ellenőrzése alól. Amíg — több mint másfél évig — párttitkár volt, egyet­len egyszer sem hívott egybe vezetőségi ülést. Gyakran ön­kényesen intézkedett. Meggyő­zés helyett a megfélemlítés volt a fegyvere. A helyi kom­munisták feje fölé nőtt, nem vette figyelembe egészséges ja­vaslataikat. Gyakran a becsü­letes dolgozókhoz is durva volt. »Elvitetlek, megveretlek« — ilyen kifejezéseket hasz­nált. A párttaggyűlés és a tsz közgyűlésének határozatait leg­többször indokolatlanul és ön­kényesen megváltoztatta. Nem hallgatott a szép szóra, még a járási vezetők hasznos útmu­tatásait sem fogadta el. Kono­kul viselkedett, ment a saját feje után. A helyi kommunisták a já­rási párt-végrehajtó bizottság segítségével párttitkári tisztsé­géből leváltották. Azonban még ma is tagja a járási pártbizott­— Megállapodott-e a fize­tésben? — Nem. — Megmondták-e, mit kell csinálnia, és hogy milyen tel­jes ítményt várnak a kapott fi­zetésért? Valami olyat mondtak neki, hogy négy beosztottja lesz, de arról, hogy milyen ütemben kell dolgoznia, fogalma sincs. Ugyancsak ez vonatkozik a próbaidőre. Ilyen bevezető után Zsobrák aligha várhat ar­ra, hogy rövid idő után na­gyobb teljesítményt tudna fel­mutatni, mint előző munkahe­lyén. Ez elkeserítheti. És ak­kor megint veszi a kalapját?... A vállalatnál mentségül azt kérdezik, hogy lehet-e hibáz­tatni valakit, hiszen nem volt itthon az igazgató. Félreértés elkerülése végett: a dolgozó bevezetése feladat­körébe nem az igazgató fel­adata. Azt kérdeznénk inkább: hol voltak, mit csináltak ez­alatt az idő alatt a műszaki ve­zetők? Szép megbecsülés Az új dolgozók felvételénél tapasztalható hibák nem tipi­kus jelenségek. Alkalomszerű íeledékenység, könnyelműség, figyelmetlenség a hibák oka. Nem nagy mulasztások ezek, mégis elítélendők, hiszen az első napokban étii az új dol­gozót a legtöbb benyomás, szo­kik hozzá vagy a rendetlenség­hez, vagy a pontossághoz. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál szép példáját fi­gyelhetjük meg annak, hogy már az első két napon is mi­lyen sokat törődnelk a dolgo­zókkal. Mindenre kiterjedő szerző­dést kötnek a munkavállaló­val. Felvilágosítják kötelessé­ságnak és elnöke a termelő szövetkezetnek. Hogy Törökkoppányban idáig fajult a dolog, azért felelősség terheli a járási tanács vezetőit és a járási párt-végrehajtóbi- zottságot is. Látniuk kellett a hibákat, hiszen különösen a járási tanács vezetői gyakran megfordultak a szövetkezetben., talán többször is, mint kellett volna. Szívesen jártak oda. Vincze elvtárs vendégszerető házigazda. Mindig jó ételekkel, italokkal traktálta a járási ve­zetőiket. A zárszámadási köz­gyűléssel egybekötött mulat­ságon például a járási tanácsot hat-hét vezető is képviselte. (Ugyanakkor a torvaji tsz zár- számadási közgyűlésére egyet­len ember sem tudott a járási tanácstól megjelenni.) Tenger- di Imre elvtárs, a járási ta­nács elnöke is gyakori vendég volt Törökkoppányban. ö is tu­dott az ott lévő hibákról, de kisujját sem mozdította azok kijavításáért. Ennek alapján elvtelen, „haveri lapcto at“ alakult ki a tsz-ekiök és a já­rási vezetők között. Ezek után nem csoda, hogy a tanács kom­munista vezetői képtelenek vol­tak fellépni a szövetkezetiben uralkodó hibákkal szemben. Sőt, ha a becsületes emberek bírálták Vincze elvtársat, a já­rás vezetői elsikloftak felette. Glóriát szőttek Vincze István feje fölé, el sem hitték, hogy hibázhat is. Az egyik közgyű­lésen, ahol több kritika érte az elnököt, a jelenlévő rendőrnyo­mozó kijelentette: »Aki bírálja Vinczét, az hamarosan talál­kozhat a tenyeremmel«. Nem csodálkozhatunk ezután, ha a párttagok nem, de a párton- kívüliek még úgy sem merik véleményüket nyilvánítani. Okulnak-e a hibákból a já­rási vezetők? Be kell látniuk, hogy Vincze elviéire szinte eladó szerződéséből is ez de­rül ki. Az ismerős Vaskombinátban, az éjszakai műszak előtt pár perccel.. Még nincs tíz óra, de már munkahelyén találom L. J-t, aki — meglepetésemre — isme­rősöm, mert egyik riportom iszákos főhőse volt. •— ...Tudja, azért bocsátottak el a cukorgyárból, mert iszogat­tunk munka köziben. Amikor édesanyám elolvasta a cikket, rám ismert, és ' elkeseredett... Az »iszogattunk« alatt itt azt kell érteni, hogy L. J. helyzete notórius részegség miatt tart­hatatlannak bizonyult a cu­korgyárban. — Nem voltam én soha rossz ember — mondja —, hiszen mindig azt beszélték a szomszé­dok, hogy ezek az L-gyerekek olyanok, mint a lányok. De a haverok kitekerték a nyaka­mat ... A kicsit bbrvirágos, ferde or­rú, hirtelen hátiraugró ajkú arcból valóban »lányos« szem néz rám ... — És most...? — Soha nem iszom többet! — fogadja. — Nem kellenek a haverok ...! Itt, az új környe­zetben szívélyesen, barátian fo­gadtak. Bevezettek a munká­ba, megkaptam járandóságo­mat. Megbocsátották, amit ed­dig tettem és felkaroltak. Nem, eat a bizalmat sohasem sza­bad többé elfelejtenem. Kö­szönöm. Olyan rendes ember leszek, de olyan ... A körülöttünk dolgozó mun­kások tekintete art mondja, hogy higgyünk, vigyáznak ők, mert kollégák és nem haverok akarnak lenni. Akkor L. J. édesanyja is megnyugszik majd. És nem lesz alaptalan vágy az, hogy L. egyszer me­gint visszatérjen abba a gyár­ba, ahonnan liszákossága miatt tették ki szűrét. A próbaidő megkezdődött. .. Csalk sikert""ín! bzegedi Nándor koppányban. Aláásta a párt­demokráciát, a kommunisták öntevékenységét. Gyengítette a párt és a nép kapcsolatát, jobbra is, balra is eltért a párt politikájától; kiskirály oskodó magatartásával, a kulákbarát- sággal a becsületes dolgozó pa­rasztokat visszatartotta a szö­vetkezettől. Jó néhány dolgo­zó paraszt kijelentette: »Amíg ki zsákmányolok vannak a szö­vetkezetben, addig én oda nem megyek. Ha eltávolítják onnan őket, akikor igen«. De a legna­gyobb kár talán az, hogy az emberek Törökkoppányban még mindig félnek, mert lép­ten-nyomon látják, hogy Vin­cze elvtársnak mindent szabad. Fenyegetőzhet, kérkedőn, min­den ok nélkül embereket szé- gyeniíthet meg. Kulákokkal cimborálhat, visszautasíthatja a helyes kritikai megállapítá­sokat, s látják, hogy minden­hol megvan a »jó összekötteté­se«, s haja szála sem rezdül. A napokiban a megyei párt- bizottsághoz névtelen levél ér­kezett Törökkoppányból. Ezek­kel a szavakkal fejeződik be: »Bocsássanak meg gerinetelen- ségemért, de kedvesebb itthon, mint igazságomért a börtön­ben ülni«. Szörnyű szavak ezek! A legsúlyosabb vád Vin­cze elvtárs és a járási tanács kommunistái, a járási párt- végrehajtóbizottság munkájá­ra. Elég a huzavonából! Amikor a megyei pártbizott­ság egyik tagja vizsgálta a tö- rökkoppánvi eseményeket, ész­revételeit közölte a járási veze­tőkkel. Azóta már több hót telt el. A megyei pártbizottság ülésén is elvtársi bírálat hang­zott el a törökkoppányi hibá­kat illetően. De azóta sem tör­tént semmi intézkedés a tsz vezetősége, a járási tanács, a járási párt-végrehajtóbizottság részéről. Kinek használ ez a huzavona? Az ígérgetésekből elég volt. Most már cselekedni kell! Erre kötelezi az illetékes szerveket a párt politikája, a megyei pártbizottság határoza­ta. Reméljük, hogy Törökkop­pányban hamarosan vége lesz a kulákok eldorádójának, a törvénysértésnek, a tsz-elnök kiskirályaskodásának s a be­csületes emberek még megmu­tatkozó félelmének. Eljön az az idő, hogy az emberek ge­rincesen, bátran, félelem nélkül elmondhatják véleményüket Ez pedig meggyorsítja a szö­vetkezeti mozgalom fejlődését is, Suri Károly BÉKÁK UGRÓVERSENYE MARK TWAIN EMLÉKÉRE Angels Campban (Kalifornia, Egyesült Államok) több mint tizenötezren vettek részt egy béka-denbym, amelyet Mark Twain emlékére rendeztek, aki annak idején történetet írt egy béka ugróversenyről. Az első díjat három, összesen 4,40 méteres ugrással »Tule Jim« nevű béka nyerte. Téli alma gyümölcsösben a rajzó pajzstetűt, levéltetűt almamolyt és egyéb kártevőt, sziliben a szőlőiloncót kitűnően irtja VOFATOX parathionoa nagyhatású permetezőszer Egyéni termelők a tanács által kiállított méregjeggyel beszerezhetik: a földművesszövetkezetek­ben, az állami kiskereske­delmi vállalat boltjaiban és a vetőmagboltokban. Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növény­védőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat és megyei kirendeltségei. gélről, jogairól. Ezek a dolgo- j zók már az első órákban tel­jes érvényű részesei a .közös I felelősségnek. Illés Magdolna Az első és második nap Újonnan felvett dolgozók nyomában A Munklaierőgiaizdálkcidási Hi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom