Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK! Somoavi Mai színtűnk tartalmát '■ Elég volt a kiskirályoskodásból Mákvirágok Köszöntjük megyénk AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Gyorslista a lottó tárgysorsolásáról XV. évfolyam, 134. szám. Ara 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. június 8. i Megkezdte tanácskozását az V. magyar békekongresszus Szombaton délután az országház kongresszusi termében megkezdődött az V. Magyar Békekongresszus. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötte az ország különböző részeinek több mint 500 küldötte és a mintegy száz, tanácskozási joggal részvevő vendég. A karzatokon foglaltak helyet a kongresszus többi vendégei. Megjelent és az elnökségben foglalt helyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának több tagja, a tömeg- szervezetek vezetői, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos vezető személyisége. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Fernand Vigne, a Nemzetközi Békeintézet igazgatója, a Béke Világlanács irodájának titkára, Szaifudin Kicslu, a Béke Világtanács Lenin-békedíjas elnöke, az Indiai Béketanács elnöke, Iván Gluscsenko ■ szovjet akadémikus, a Béke Világtanács tagja, Shahidi Burhan kínai akadémikus, a Béke Világtanács irodájának tagja, Eugén Frun- za állami-díjas költő, a Román Béketanács tagja, Krista Beadóvá csehszlovák írónő. Megjelent a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, valamint a kormánynak több tagja. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, valamint a külföldi békemozgalmak hazánkban tartózkodó küldöttei. Ortutay Gyula megnyitó szavaiban méltatta a kongresszus jelentőségét, majd Darvas József, az Országos Béketanács elnöke mondott beszámolót. Darvas József elvfárs A legutóbbi —■ a negyedik •— békekangresszust 1955 februárjában, több mint három esztendővel ezelőtt tartottuk. Ez a három esztendő rendkívül mozgalmas, reményeikkel, 5 veszélyekkel teld és sokszor drámai feszültségekkel terhes idő volt mind a mi népünk, mind az emberiség életében. S mindez tükröződött a magyar békemozgalomban is — kezdte 'beszédét Darvas József, majd az 1956 októberi ellenforradalommal kapcsolatban többi között leszögezte: — Ez a támadás nemcsak a magyar népi demokratikus rendszer megsemmisítését akarlta, hanem — e laggyengéb- nek vélt 'ponton — súlyos merényletet jelentett ez az egész szocialista világrendszer ellen. S mély megelégedéssel állapíthatjuk meg: a terv nem sikerült, s a szocializmus győzelmesen kiállttá a próbát! 1956 októberének egyik legfontosabb tanulsága a magyar békemozgalom, a béke minden igaz híve számára, hogy a népi demokratikus rendszer ellen indított mindenfajta támadás, formálódó szocialista társadalmunk politikai, erkölcsi egységének a bomlasztása: merénylet a béke ügye ellen. S ezt a tanulságot — gondolkozzék közülünk egyes kérdésekről ki-ki a maga hite szerint — egyformán meg kell szívlelnünk mindannyiunknak, ha valóban a béke ügyét akarjuk szolgálni. A mi mozgalmunk nemcsak a kommunisták mozgalma; bár nálunk is az a helyzet, mint a világon mindenütt, hogy a kommunisták a béke gondolatának leg- ön tudatosabb, legáldozatké- szetab harcosai. A nvi mozgalmunk nem azt keresd, nem azt hangsúlyozza, ami ma még elválaszt, hanem azt, ami már ma is összeköt. Egyet azonban — éppen az ellenforradalom tanulságaként — ehhez hozzá ■kell tennünk, mégpedig azt, hogy a népi összefogásnak ezen a legszélesebb platformján sem fémek el a népi demokráciaellenes nézetek; nem pedig azért, mert ezek — láthattuk — a béke ügyét is veszélyeztetik. Ezután hangsúlyozottan kiemelte beszámolójában, hogy ■népünk békeakaratának a szüntelen ismétlése nem hord önmagában olyan mozgató erőt, amely érthetővé és indokolttá tenné az egyszerű emberek milliói számára mozgalmunk lét jogosultságát. Többet, mást is lehet, s kell tennünk. Ez a több és más: mindenekelőtt annak a segítése, a magunk eszközeivel, a mi mozgalmunk adottságai szerint, hogy kormányunk minél hatékonyabban folytathassa békepo- litjkáját. Néhány évvel ezelőtt a mi 'mozgalmunknak is volt egy olyan sematikus vonása, hogy a békeharc kérdése leszűkült szánté a termelési prcpagianda keretei közé. Ez nem volt jó, nem volt helyet*. Mostanában viszont inkább az . ellene küzdő véglet tapasztalható. Alig merünk, vagy csak keveset és bátortalanul merünk beszélni arról, hogy nálunk, a mi körülményeink között a jól végzett munka, a becsületes helytállás ott, ahol dolgozunk (gyárban, a földeken, az iskolában, a tudomány műhelyeiben stb.), az állampolgári kötelességek becsületes teljesítése, népünk felvilágosítása és nevelése, az erősödő népi nemzeti egység támogatása és munkálása: mind-mind olyan tennivaló, amelyek nélkül a béke ügyét nem lehet igazán szolgálni. A következőikben aláhúzta azt a tényt, hogy a magyarországi ellenforradalom nemcsak a magyar nép békés építőmunkáját zavarta meg, hanem zavart idézett elő a nemzetközi békemozgalom soraiban is, főleg a kapitalista országok bé- kemozgalmában. — Népünk egyes rétegeinek a gondolkodásában, érzésvilágában sok még a múlt nevelésének a hagyatéika: mindenekelőtt a nacionalizmus és a sovinizmus a legveszedelmesebb »öröksége« — mondotta a továbbiak során, majd megállapította : — Legalább azt kell elérni minél előbb, hogy kialakuljon egy reális, a tényeket számba venni tudó közgondolkodás, amely nem engedi azt, hogy itt százezrekre, esetleg milliókra hatni tudjanak a soviPTTTVWTWWVVTVfTVTTWTVWVTTTTTTVTTTVTTTTTTTTTTTTTVVTTVTVVTTWWTTVTWWTWWVVW'l ’TVWWWTWVTWVTVVTVVTVWVVVVVVVVVVVVTy Méhek Között - írásban és képen Nem Is egy, de legalább három tényező befolyásolta ennek az írásnak a megszületését. Az első és kétségen kívül a legelviselhetetlenebb: a fullasztó hőség, melyhez májusban még nem szokhatott az ember. A második, hogy méhészekről s főként méhekről lévén szó, ez szakterület, melyre a mesteremberek igen kényesek. Elismerem igazukat, mivel én sem szeretem, ha belekot- nyeleskednek munkámba. De ha a méhek megtehették velem, miért maradjak én ki? Harmadsorban pedig, mindezek tetejébe, fényképezőgéppel a nyakamban csak megletéződ- nek a feladatok. Dehát úgy izgalmas valami, ha nem könnyű. Kaposhomokon valóban nem volt könnyű! Hiába volt. a nagy elővigyázat a védőrácscsal, a nagy figyelem, mellyel Zalavári János munkáját figyeltem, miközben a mézet pergette, a végzet utolért. Nagyon hasznos volt végighallgatni a méhész előadását, megtudni, hogy 1914 óta vannak méhei, s hogy mennyi minden veszedelem fenyeget egy ilyen méhfarmat a porozástól kezdve az időjárásig; hiába tiszteltem a nagy szaktudást és szerete- tet, mellyel 42 családját gondozza, mint apa szerető fiacs- lcáit — csak pórul jártam. Nagyon rakoncátlanok ezek a gyerekek! Igaz, apjukat nem csipkedték véresre, pedig védőrácsot sem használ, annál jobban az én kezem fejét. Úgy hiszem, eltelik még egykét esztendő, mire ismét méhek fényképezésére szánom magam! Gödrekeresztúron sokkal becsületesebb méhek élnek. A vándorlegény, vándormadár mindig rokonszenves lény volt számomra, most sem csalódtam: a vándorméhész és a vándorméhek is becsületes emberek. . Az akácerdő kellős közepében Cieatriczis Géza bácsi ügyködött teménytelen méhével. Azt mondta, hogy méhese nyolcvan kaptárból áll, egy darabbal sem kevesebb. Higy- gyük el neki, bár nem ellenőriztem az adatot. Kaposhomok óta szívesebben veszem a tisztes távolságot... Azért mégis közelebb kellett húzódni a nagy munkához, hogy a híres méhész közelről megmutathassa saját találmányát, a módosított fészek-méz- .amrás kaptárukat. Ezek rajza- <t szeptemberben még a római méhészkongresszuson is be fogják mutatni. Megnéztem én is. Nagyon praktikus, jó dolog. Bár őszintén bevallom, hogy az 2 lépesméz, mellyel megkínált, ■nég jobb. Hasznos lenne feltalálni egy olyan méhfajtát, mely kizárólag mézgyűjtéssel foglalkozik, és elhanyagolja a fullánkkal való kellemetlen bíbelődést. Mert addig csak kétkedő tisztelettel tudom körülvenni a nagytudású mester dongó méhecskéit, melyek a mézet pontosan odahordják, ahová természetes ösztönük a legmegfelelőbb téli raktározást sejti. A szomszédságban is van egy kis méhészet. Tulajdonosa kezdő még, de azért büszkén dicsekszik — halász, vadász, méhész tulajdonság —, hogy az ő méhei is milyen sok mézet képesek összegyűjteni. Sajgóit az összeszurkált kezem, és csattogott a fényképezőgép. Elkészült a méhekről és méhészekről a képes riport. S míg ezeket a sorokat leírtam, orromban az akácos és méz édes illatával, csak kénytelen vagyok megbékélni a sorssal. Legközelebb kesztyűben fogok fényképezni a kaposhomo- ki méhészetben! G,—F. niszta nézetek, a hazug és reakciós tartalmú »nemzeti illúziók«: ez sürgős és elvégzendő munka! Utalt azokra a szerencsétlen tízezreikre, azokra a megtévesztett magyarokra, akik hontalanul bolyonganak a viliág or- szágütjaán, akik igazi közös» ségre nem lelve, sokszor fizikailag is, de lelkileg szinte kivétel nélkül nyomorúságban sínylődnek idegen országokban. Felhívta a figyelmet arra* hogy a háború vagy a béke kérdése nem mindig leegyszerűsített formában jelentkezik, hiszen a nyugati imperialista, háborús körök a »béke« jelszavával folytatják esztelen fegyverkezésüket, a nukleáris kísérleteket, az atom- és hidrogénfegyverkezésüket, a nukleáris kísérleteket, az atom- és hidrogénfegyverek veszedelmes méretű felhalmozását, a német militariz- mus feltámasztását, a ra- kétakilövő-pályák építését. A francia burzsoázia gyarmatosító körei is a béke jelszavával akarják vérbe fojtani az algériai nép nemzeti szabadságvágyát, és Algéria »pacifikálásának« jegyében akarják kiterjeszteni a háborút Tuniszra vagy esetleg Marokkóira is. Beszédében- megrázó erejű példát mondott el: — Tavaly Colomboban én azt tapasztaltam, hogy az írók és publicisták szerepét átvették a tudósok, mégpedig az atomtudósok. A legmegrendí- tőbb s egyben a legmozgósí- itóbb hatása talán annak . a japán tudósnak volt, aki szinte mást se tett, csak egyszerű számókat, tényeket közölt. De e számok és tények arról szóltak, hogy Hirosimában és Tíagasza- kiban még most is, 12 évvel az első amerikai atombombák ledobása után hányán várják az elkerülhetetlenség kegyetlen tudatával, ereikben és húsukban a halálos mérgezett- seggel az »atomhalált«, s hogy az élet bimibója-virága- kénit, a szülők öröme-remény- ségeként életre sarjadó magzat közül hány jön a világra véres, alaktalan húsosaméként ! S beoltottak ezek a számok, adatok az életért, vádoltak a pusztításért, az embertelenségért, s harcba hívtak az ész és az emberiség győzelméért. A referátum értékelte a népek barátsága hónapját, melynek sikere meghaladta a várakozásokat. Beszámolt a békemozgalom nemzetközi konferenciáiról is. Magyar javaslatra június 11-én és 12-én Budapesten lesz a szocialista országok béke t anácsai nak közös konferenciája. Ezután a nemzetközi helyzetről beszélt, s megállapította: — A tízéves nemzetközi bé- kemozgalom nagy utat tett meg, hatalmas méretű világmozgalommá lett. Száz- és százmilliók sorakoznak már eszméi, követelései mögé — munkások, parasztok, értelmiségiek, polgárok — Európában éppen úgy, mint Ázsiában, Afrikában vagy a latin-amerikai országokban. A nemzetközi békemozgalom tekintélye megnőtt, s bár a fegyverkezési hajsza, az új háború propagandistái mindent megtesznek, hogy mint »kommunista fedöszervet« hazug rágalmaikkal elszigeteljék, valójában éppen az ellenkezője történik: egyre többen fordulnak bizalommal a nemzetközi békeanozga- lom felé, vagy teszik magukévá a követeléseit. >— A nemzetközi békemozgalom ma arra összpontosítja az erejét, hogy a leszerelés és a nemzetközi együttműködés sürgető kérdéseiben keressen és találjon megoldásit A július 16-án kezdődő stockholmi világkongresszus tanácskozásain is ezek a fő kérdések szerepelnek. Darvas József beszédében felidézte a Szovjetuniónak, a szocialista tábornak a békére irányuló erőfeszítéseit, mérlegelte a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Megállapította: sürgető feladat a béke érdekében összefogni minden erőt az egész világon, mert a leszerelés ügye mind ez ideig érdemben nem haladt előre. A Szovjetunió sokéves kitartó harca a nyugati kapitalista országok kormányainak elutasító magatartása miatt nem érte el a kívánt eredményt. A világon ma mintegy 120 milliárd dollárt fordítanak évente fegyverkezésre. A NATO-országok katonai kiadásai 1957-ben az 1950-es évinek a háromszorosát tették ki. Mennyi energia, mennyi anyag, mennyi emberi erőfeszítés, mennyi emberi lelemény: s mindez nem az emberi jólét, boldogság javára, hanem a pusztulás, a pusztítás, a halál szolgálatára rendelve. S ennek az irtózatos arányú fegyverkezésnek a terheit az egyszerű emberek viselik — hasznát egy szűk csoport rakja zsebre. Mélységesen igaz az, amit a varsói szerződésiben részt vevő államok nyilatkozata erről a kérdésről mond: a nemzetközi helyzet megjavulá- sától azok félnek, akik nem akarják megkockáztatni, hogy elvesztik a fegyverkezési hajsza révén az adófizetők zsebéből kilopott mesébe illő profitjukat. — Helyesnek és fontosnak látjuk — mondotta ezután —, ha a stockholmi kongresszuson a béke hívei módozatokat keresnek és találnak a bizalmatlanság fojtó, a robbanás veszélyeit hordozó légkörének a megtisztítására, az országok, a népek közötti közeledés, együttműködés megteremtésére. Egyben annak a reménységünknek és kívánságunknak is hangot adunk, hogy valósuljon meg a Szovjetunió által kezdeményezett csúcstalálkozó, Beszédét így fejezte be: — A stockholmi világkongresszus a népek »csúcstalálkozója« lesz. Azok, akik a magyar békemozgalom képviseletében részt vesznek ezen a találkozón, úgy hiszem, egy megújult erővel munkálkodó béke- mozgalom nevében mondhatják el, hogy mi, magyar békeharcosok, vállaljuk a ránk eső részt a béke győzelméért küzdő emberek nagy felelősségéből! Kitüntetés A népköztársaság Elnöki Tanácsa az V. Magyar Béke- kongreszus alkalmából az ellenforradalom leverése után, a magyar békemozgalom újjászervezése terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül többek között: a »Szocialista Munkáért« érdemérem kitüntetést kapta dr. Murai Jenő főorvos, a Somogy megyei békebizottság tagja.
