Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 P'lieft, TÉ«*. Wnfcw 8. Látogatás TVHelepeken A korai kánikula miatt so­kan nagyon is borúlátók. — Semmi se lesz az ősszel. Kivesz a kukorica, a zab, sat­nya az árpa, rövidek a búzák, nincs szem a kalászokban — így vélekednek. Iigaz, nem kedvez az időjá­rás, és túlzóit bizakodásra nincs ok. de a kétségbeesésre sem. Lesz termés az idén is, s nem állnak üresen a raktárak. A Terménylorgalmi Vállalat felvásárló helyein most is van forgalom — ez pedig a bizako­dás jele. Gulyás József mikei 13 hol­das paraszt több mint ötven mázsa terményt adott el a he­lyi felvásárlónak. A napokban vitte be az utolját: 458 kiló ro­zsot, búzát és kukoricát. — Mit tartogassam? — mondja. — Én nem adom más­nak, ibe a raktárba — ez a leg­egyszerűbb mód. — Az idei termés? — Nincs komolyabb baja. Szépek az ősziek, ki se látsza­na belőle — mutat egyikünkre. És ami fő, biztosítottam kár el­len. Ha valami baja lenne, ak­kor is kapok pénzt De ezt nem kívánom. — Szerződést kötött? ■— Nem. •— Nincs szüksége pénzre? — Arra mindig szükség van, de most nagyjából rendben vagyok. Különben majd meg­látjuk. Ahogy szorít a kapca, aszerint — teszi hozzá nevetve. Tölgyesi Mátyásnak is van eladó kukoricája. A mezőről éppen hazatérő gazdát megszó­lítja a felvásárló: — Mikor hozzák be a.» Az asszony válaszol: — Nem nagyon értünk rá eddig. Még előbb te is kellene morzsolná. — Hozzák a raktárhoz, ép­pen morzsolunk. Semeddig se tart az egész — mondja Led- niczkd Lajos. Több parasztnak van még dadnivalója — fordul felénk —, csak egy kicsit utána kell néznj a dolognak. Nemcsak eladnak, szerződ­nek is a gazdák. A jól előké­szített földbe, időben elvetett ősziek nem sínylették meg kü­lönösebben a forró tavaszt. A barcsi Vörös Csillag Tsz 18 vagon kenyérgabonára kö­tött szerződést. Előlegként ke­reken 105 ezer forintot kapott. Ez az összeg, ha jól forgatják, sokat kamatozik a termelőszö­vetkezetnek. Darányban 270, Kasstélyos­dombón 301, Lakócsán 220 má­zsa búzára, rozsra szól a papír. Drávatamásiban Berda Ger­gely 10, Miskecz János 2, Bar­cson Hodoli János 10, a lakó- csad Verkovci György, Dudás György, Egervári György 10— 10 mázsa kenyérgabonára kö­tött szerződést. Sok gazda attól fél, ha ele­mi kára lesz, nem sikerül a termény, akkor is eleget kell tenni a szerződésben foglaltak­nak. Nem így van. Ilyen eset­ben »feloldják-« a szerződő fe­let. s csupán az előlegként fel­vett összeget kell visszafizetni. Ősszel úgyis eladja termény­feleslegét a paraszt, de miért nem hasznosítja az érte járó pénz egy részét, már -most. Mód van rá, csupán -tőle függ. ITT A RÓKA, JÖN A RÓKA! Meg se várják az éjjelt. Bát­rak nagyon. Igaz, hogy a terep kitűnő. A kastélyt övező er­dő s a csalitos elrejti őket. Meglapulnak az áldozat: köze­lében, kivárják a legalkalma­sabb pillanatot és zsupsz! — le­csapnak a mit sem sejtő ba­romfiakra. Kacsa, csirke, tyúk — nem válogatnak. Naponta felhangzik a szorongó kiáltás: — Itt a rólca! Ott fut a ró­ka! Oda a jó tojó tyúkom. Jaj! — És az asszonyok szo­morúan sietnek a tett szín­helyére. .. Kiskorpádon a régi kas­Mérget a falánk bogaraknak! Veszélyben az idei termés. Soha nem volt ennyi burgo­nyabogár, mint most. Még a Paradicsomot is ellepik — mon­dogatják az emberek. Valóban sok a kártevő, de az ellenük való védekezés is fokozottabb, mint bármelyik évben. Tapasztalat bizonyítja, nem kicsi a kár, ha gondatlan a termelő. Megyénkben nem újdonság a burgonyabogán ma tán nincs is krumpliföld, me­lyen ne volna. Peték, lárvák... bogarak... újra és újra, év­ről évre több. A termésért aggódó gazda cselekszik. Védőszer van min­den szövetkezeti boltban. A permetező, porozó anyagért ki­adott pénz nem fölösleges pocsékolás, -hanem jobb termés biztosítására fordított összeg, mely megtérül. Mindenütt és minden termelőnek kötelessége a védekezés. Elpusztítani, amennyit csak lehet, megakadályozni a lárvák fejlődését, po­rozni, permetezni minden bokrot — mérget eledelükre, ami­kor az legjobban hat. A határban járva arról győződtünk meg. hogy a gardáik fontosnak és eredményesnek tartják a burgonyabogár elleni védekezést. A kadarkúti, bolhói, csokonyavisontai mezőn is csakúgy, mint a többi falu határában szorgoskodnak az em­berek: ki géppel, ki zacskóból permetezi, szórja az »eledelt« a falánk bogaraknak. Máshol meg tapossák, vagy összegyűjt­ve elégetik. Minél kevesebb legyen — ez a céL Pápics Lajos vízvári gazda szekere is ott áll az útszélen. Rajta két hordó. Az ember a rendek között. Hátán permete­ző. — Levet készítettünk — mondja az oldatot kavargató Pápicsné. — Tavaly még nem védekeztünk. Azt gondoltuk, ahogy jött, el is megy a bogár. De nem igy történt Itt ma­radtak, belebújtak a földbe, s most egyszerre ellepték a bur­gonya leveleit. Nem hagyhatjuk tovább, mindenki védekezik ellenük valamiképpen, mi is. Az egész falu felkészült —­mutat köriiL A DDT-tőI még frissen-szürke parcellák erről vallanak, így helyes, így jó. Mindenki tegye meg a magáét, és akkor nem lesz komolyabb baj. télyban lakó családok tehetet­lenek. A rőtbundás ravaszok háborítatlanul kövérre híznak. — BOV pillanatra sincs nyugtunk. A múltkor sze­münk láttára rabolta el a tyúkot — mondja Csuvári Gyuláné. — Mi ritkán vágunk baromfit. Az ősszel 51-et szá­moltam, ma csak 12 van. Az asszony tanácstalanul összekulcsolja a, kezét. Nemcsak az övét pusztítják a rókák. Szabó néni, Kissék, Ballérék is panaszkodnak. Meg az utcabeliek is. A zárt udvarokban is »tiszteletét te­szi« a róka koma. Egy kotló alja csirke meg se kottyan ne­ki egyszer-egyszer. A kastély körül halastavak is vannak. Még a vízbe is bemerészkedik a kacsa után. Gyakori lát­vány a szájában baromfival menekülő róka. Hiába vi­gyáznak, állnak őrt, a csalá­dok. Egy pillanatnyi másfelé nézés, és megtörténik a baj. Csuvári Gyula elhatározta, hogy hoz egy vasúti síndarabot és azt ütteti feleségével. Ez sem segít. Nemrég a falusi gyerekek »kiöntötték« egy ró­ka-családot; hat kölyök- és egy anya-rókát tettek ártal­matlanná. így sem csökkent a veszély. Sok van belőle. Puslca kellene. Legalább 50 rókalyuk van a környéken, s ki tudja, hányán lakják. Nyolc csibe, 3 liba egy nap. Tizenegy rántani való másik alkalommal. így megy napról napra. A károsult asszonyok — nem tudnak mást csinálni — köny- nyes, kétségbeesett arccal fenyegetik a settenkedő róká­kat. Csuvári Gyuláné szerző­dött baromfira. Félő, hogy nem tehet eleget vállalt kö­telezettségének. A bokrok alján, a fű között sebesült, megfojtott, vagy szét­tépett szárnyasok. Bár a tyúkólak eléggé róka­biztosak, de még itt is pró­bálkozik a ravasz. Az ott lakó családok na­gyon örülnének, ha a terület­re illetékes vadásztársaság »megszállná« a kastély kör­nyékét, s duplacsövű fegy­vereikkel legalább megtizedel­nék a rablókat. A nagy gond­dal nevelt csirkék, kiskacsák elvesztése miatt bánkódó asszonyok kérik, várják a se­gítséget. G. S. ELVÉGZENDŐ dolgaink falun Egy göllei gazdaemberrel beszélgettem a minap. Vitat­kozás közben — mert később szenvedélyes vitává vált az interjúszerűen kezdődött be­szélgetés — a megyei párt­titkár egyik nemrégen tett megállapítása jutott eszembe arról, hogy sok éves munkánk eredményeként bármiről is kezdünk beszélni a parasz­tokkal, a szavak fonalát végül is a szövetkezetnél gomolyít- ják le. Vitapartnerem — amint szavaiból kihámoztam — nem valami nagy barátja a közös gazdálkodásnak. Meg is mond­ta, hogy bár volt már tsz-tag, de ha még egyszer arra ke­rülne a sor, inkább világnak vágna, minisem belépne. Miért e nagy kiábrándulás? Persze ő sem vitatja a nagyüzemi gazdálkodás fel­sőbbrendűségét, tudja, látja annak jó oldalait, csakhogy az emberektől félti a jövőt. En­nek bizonyítására saját faluja- beli példákat említett; amikor — úgymond — a nagy szövet­kezet szervezési hajrá volt, s a szövetkezetbe betódult, az­előtt kiváló gazdaemberek rossz nagyüzemi gazdaságot csináltak, ahol silányabb lett a termés, csak nagy immel- ámmal, kedvetlenül ment a munka, napirenden voltak a veszekedések, arról nem is be­szélve, hogy sokan amit értek, láttak, vittek, azoknak a ká­rára, akik szorgosak voltak és hűségesek maradtak a szö­vetkezethez. — Az ilyen »elvi« alapokon álló szövetkezetek jogosan keltettek visszahatást a pa­rasztságban, ám ez a szemlélet a múlté, hiszen sem a párt, sem a kormány nem akar ilyet — érvelek —, mire a fé­léiét ilyenféleképpen hang­zott: Igaz, igaz, látjuk a nagy változásokat, mi sem járunk bekötött szemmel, de mégis él bennünk a félelem, a hátha.;. Hogy is mondja a közmondás? »Akit a kígyó megcsíp, a gyík­tól is fél.« Milyen jó, hogy a párt — Központi Bizottságától a leg­alsóbb szervekig — nem ál­tatja magát semmiféle illú­zióval, ismeri a falusi hely­zetet a maga valóságában, úgy nézi azt, amilyen. A pa­rasztság tudja, hogy a párt okos, reális politikájának eredményeként csökkenhetett milliárdokkal az anyagi gond­kAAÁÁ ITTHON ( Külföldről hozatért fiatalember elbeszélése szerint ) H: IÄT, HOGY HAGY- metüi, és udvariasan helyet 1 TAK VOLNA BEKÉN mutattam neiki. Beszélgetni bennünket, mit ígértek, mit kezdtünk. Rövidesen a sportra csábítgattak minket. Szerein- terelte a szót, és mennyország- voítaim, mert könnyen ta- beli ígéreteikkel állt elő. Hogy ja, hogy ezért teremtődhetett *^f.AAAAAAAAAAAAAAAA/re7M^ biztonság a földek kö- »rül, hogy a párt türelmes a tózikodás után kaptunk fegy-» parasztokhoz, és csak saját vert is, és most már teljes lé-» meggyőződésük esetén kíván- gtás felszerelésben elkezdődött» ía: változtassanak régi gaz- a haddelhadd. ►dálkodási módjukon. A mun­— Szigorú volt a kiképzés? ► kásosztály politikája ez, de a — BHoépzeBhetetlenül szigp-É parasztságnak is tetszik, ép- rú. Nőn is szigorú, hanem ke-» Pen ezért magáénak is vallja, gyetlen. Kiképző tisztjeink» Mégis vannak kételyek? magyar horthysta tisztek és^Igen, vannak, s miért kellene — Sokan voltak? , _ ­nemet SS-tisztek voltak. Való-J; ezt eltagadnunk? A párt tud­— Voltunk vagy négyszázán, ságcs szadisták. Mindent elkö-f ja, látja ezeket, olyan, mint Köztük harminc magyar. Vala- vettek, hogy megkeserítsék éle-J a jó orvos, aki, miután ki­__ _ mennyi tévhitben élt, úgy gon- tünket ► puhatolja a beteg baját, or­t SSi-SS. SS"WSS: i A h.tto*. to totototo Atatoto VcJt LoknS „ J£3»TS * csak mólónak vélik gyári csapatból rövidesen ót- és játszanék. Hogy ott micso­az ún. OB. ALIGA-ba. Itt is beszélt, mint hegesztő dolgoztam, de ben csak négy órát miaipomita, a töb- ződési papírt vett elő s az or­karültem a városiba, majd Mal- da nők vannak és milyen élet. négyszögletes udvarral. Meg; csaK mmonak veuk a mai hőezbe egy nagyobb csapatba Közben jócskán ittunk, ö csak most is borzongok, ha ragon-», politikát, latiatok, mit csinál­- - - ........ • esesem mottön-nott Láttam, dolok, hogy mit kellett ott eddig, nincs okotok fél­h ogy oda a csodálatos élet. Már állni. Pedig én se vagyok gyá-» wi, a jövőben sem akarunk el- aarnegyaimpwuiiusaHv iwa i B va természetű. Reggel ötkor éb-t ‘érni ettől az úttól, éppen bi időt edzéssel, szórakozással rom alá dugta, hogy írjam alá. I^Sh- *■** nyolcig kiképzés.>bebizonyosodott töltöttem eíL A felső szélén el tudtam olvas- ^tata>“?e,es “ratott alá ve!leim Nappal az elviselhetetlen forro-»róla, hogy jó.------ - - szerződést. sóg, éjjel fagypontra hűlt ---------­A hajóút másfél napig tar- levegő. ^ — , - *1®% éMem? Rendesen?r61 a megyei pártbizottság leg­tartozkodtunk. Onnan vonattal adtak enni? ^ t ,,+AKhi n ra, jód ment sorom. pompás palotában csoda nők Szichi-Bel Abeszba mentünk. — Leginkább teve- és sza-F • e en es — Mondja, ott is olyan nagy között sitb... Részeg voltam és Ez nagy város és katonai itá- marhust kaptunk. Marhahúst £ határozottan elitéit a múltban maszpont. Lakosad franciák és igen ritkán. Reggeli üres kávé,£ elkövetett mindennemű hibát, légiósok. Itt orvosi vizsgálaton vacsora nagyon kevés. Nyolc fg bátran védelmezte meg mind és kihallgatásán estünk át. hétig nem volt kimenő. Mikor ► — Fizettek magának ezért? ni hogy sport. Többéit egy kuk­— Igen, fizettek. 300 márkát kot sem, mert franciául voflit kaptam a csapattól. Itt már írva. Bedőltem neki... Már tott. Oránban csaik fél napot nem volt okom a panaszkodás- láttam magam dúsgazdagon, a» Félre nem értelmezhető mó- »dón mondta ki véleményét er­érdeklődés van a sport iránt, mint nálunk? •— Érdeklődés ott is van, csak olyan alkalom nincs, mint nálunk. Ott a »nagy me­nüsöké« a szó. Akik csak ér­deklődnek, azokkal vajmi ke­veset vagy egyáltalán nem fog­lalkoznak. aláírtam. Később még része­gebben egy másikat is. Azon már nem volt odaírva, hogy kelt. K ábítószertől Ajul­TAN még az éjjel gép- kocsin Franciaországba, Stras- —"Meddig maradt Malhőcz- bourgba szállítottak. Ott egy lé- kgn7 giós kaszárnyába szállásoltak ‘ .. és másnap, kijózanodás után a ,7. ÍJ’ lenyírták a hajamat, majd be­Akkor ütött belém a mennyko. öltöztettok_ Itt ^ ráóbred_ ■— Mi történt? tesm, hogy nincs minden a lég­sport, de az már nem is érdé- Egypárszor lekommunistáztak ez 32 idő lejárt, akkor kaptunk» ‘---^ ^ nia/rwrofca Irimpinint Atit-.oiI fonw*-I — Tudja, a Pannonia-étte- nagyobb rendben, s nyugtalan- Ez 1957. ’augusztus 28-án tör- remben szoktam vacsorázni, kodni kezdtem. Érdeklődésiem- Nemigen fogom ezt a na­Qtt cigányzene volt, és hát... re közölték, hogy majd rövidé- ^ elfelejteni, hiszen tudja, még az is jó volt sen odaszállítanak bennünket, akikor, hogy magyar zenét hall- ahol játszani fogok. De ezt már haltunk. Egy este is, üldögélek, nem hittem el. Strassbourg- és magamban ábrándozom az ban csak egy napig tartózkod- éreztem magam. Felszereltek szocialista átszervezésben, bennünket a gazok. Kiháííga- naponta kimenőt. Azzal fényé-►mind a más vonatkozásban ki- tás után megkérdeztem egy gettek bennünket, hogy aki £ vívott eredményeinket. S nem magyar tisztet, név szerint megszokik a légióból és elfog-» habozott kendőzetlenül fel- Keszthelyi Zoltánt, aki még 45- ják az arabok, annak elvágják^.. . . ... .. ben disszidált, hogy voltakép- a torkát. Olyan szörnyűségek fc“™ “ mai taiusi e et fla­pén mi is a helyzetem, elhagy- mentek ott végbe, hogy hatásai gyatékossagait sem. A lelkns- hatom-e a légiót, mikor és ho- alatt, megfélemlít többségünk- ^ merethez szólt, s felelősségér- gyap. A százados goromba han- ben szinte gondolkodni sem»zetet követelt mindenkitől. Ar- ­....... - ■ ’ tudtunk. K i vétel nélkül el-! HITTÜK, hogy az ara-» gon közölte velem, hogy ha majd lejár az öt év és életben maradok, akkor elhagyhatom. M INTHA VILLÄM SÜJ- TOTT VOLNA, úgy ra intette és tanította a falu­si kommunistákat: ne legye- bok nekünk esnék, és fej mél-tnek önelégültek, még annak kül maradunk. Akkor még »ellenére sem, hogy megálla- nem sokan gondoltak szökés- ►píthatjuk: parasztságunk so- re. Olyan tajeíkozatLanak vol-►, _ . ... tunk, fogalmunk sem volt ar-»hasem élt olyan & mmt naP‘ ról, milyen távolságban van ^ jainkban. Becsüljük meg a tőlünk az első arab támaszpont. T hétköznapokat, de ne ünne­itthoniakról. amikor odalép az tűnik, onnan Marseillebe szál- bennünket teljes légiós egyen- S ha tudjuk, akkor sem mer-,, peljünk amikor nem kelL Van asztaloimhoz egy civil ruhás lítottak bennünket. Itt sem ma- ruhába, de fegyvert még itt •pók«, és azt kérdezi, hogy radtunk tovább két napnál, sem adtak. 22 gépkocsival át- tzabad-e leülnie asztalomhoz. Hajóra szálltunk, és Órámba Akkor már jól beszélteim né- hajóztunk. vittek bennünket Szaidába, a kiképző városba. Egyheti itt tar­tunk volna atszokm, mert fel- Jé innivalónk tünk tőlük is. í g a o ­(Folytatjuk.) t Elso dolgunk, mint ahogy a Csorna Marianna ^ megyei pártbizottság tette, felmérni a falusi helyzetet; Ismernünk kell az egyes réte­gek helyzetét, ki hogyan él, ki hogyan viszonyul hozzánk, kinek a feje tisztult már meg, kiében maradt még az ellen- forradalom okozta teszmei zűr­zavarból. Időt és segítséget kell adni a tisztánlátáshoz azoknak, akik meg akarnak szabadulni a téveszméktől. Le kell leplezni a tudatos zavar­keltőket, akik saját pecsenyé­jüket akarják sütögetni má­sok tudatlanságában. Ez a mi politikánk. Meglátni, hogy a szegénypa­rasztok közül jó néhányan a módosok felé tekingetnek, földszerzés, gazdagodás révén szeretnének életükön változ­tatni. De nagy tömegei tá­maszra, segítségre, jó tanácsra várnak, s :a kell töreked­nünk, hogy az egész szegény­parasztság azokkal haladjon, akik már a munkásosztály, a párt mellé álltak. S észreven­ni, hogy nem minden közép­parasztnak arany az élete, még ha szép számmal vannak is soraikban módosodó, gaz­dagodó családok. (Vitapartne­rem például 12 holdja mellett napszámba is eljár.) Sok középparaszt már jönne a termelőszövetkezetbe, ha nem kötnék bizonyos rokoni és más szálak a falu tehetséges, tekintélyes embereihez, akik nem mondanak igent hívá­sunkra. Ezt is látni kell. Saj­nos, sok helyütt még meg­szólják, megszégyenítik azo­kat, akik az új élet felé haj­lanak. Kiközösítik őket maguk közül, pletykálnak róluk, néha fenyegető leveleket firkálnak nekik névtelenül, rágalmazzák őket; a nyomás még mindig nagy azokra a parasztemberek­re, akiknek józan esze és anyagi helyzete is az egyet­len tennivalót diktálná; be a szövetkezetbe. S mit mondjunk azoknak, akik még azt válaszolják: »Mi még jobbnak véljük a magunk módján gazdálkodni. Majd ha mást gondolunk, szólunk, ko­pogtatunk. De addig hagyjatok nyugodtan bennünket.« Való­ban: hagyjuk magukra ezeket az embereket? Legyünk türel­mesek szándékaik iránt, de hallgatni nincs jogunk. A párt politikája azt köve­teli a kommunistáktól, vitat-1 kozzanak sokat a dolgozó pa-1 rasztokkal, s hogy éljenek sze­rényen; szorgos, mindennapi áldozatos munkájukkal vívják ki maguknak a megbecsülést, a tiszteletet. Csak azt a kom« munistát szerethetik az em­berek, aki szerény, nem fenn­héjázó, s nem parancsolgatás­sal akar híveket szerezni a pártnak. Falun most tengernyi az elfoglaltság, az emberek nehezebben szervezhetők, las­sabban jut el hozzájuk a párt szava. A párt éppen ezért azt várja a kommunistáktól, hallassák szavukat. Sokra kí­váncsi a falu népe: akarja tudni, milyen lesz az idei fel- vásárlási rendszer; mások kér­dezik: miért növekedett az adó; miért kap a termelőszö­vetkezet annyi kedvezményt, amennyit a 3004-es rendelet nyújt, s miért nem kaphatja meg ugyanazt az egyéni gazda is. Mások azt latolgatják, nem lenne-e jobb, ha már az ősszel szövetkezeti módon kezdhetned az új gazdasági évet. Meg­annyi kérdés, nincs jogunk nem válaszolni rájuk. Mert ha mi nem válaszolunk, ne felejt­sük, az ellenség sem rest Megyeszerte hallani, hogy éled­nek, erősödnek a kulákok, ma igaz, 25 holdon alul maradnak, de a volt 36 holdas karádi ku- lák, az egykori bíró ma is sze­gényparasztokkal művelteti birtokát Másutt spekulációs üzelmeket folytatnak, becsap­ják az embereket, visszaélése­ket követnek el, sokszor a kommunisták szeme előtt, vagy közülük való némely ei- züllött, erkölcsi posványba süllyedt ember segedelmével* A falu küzdőtér, ahol a szó* cializmus győzelméért folyik a csata előreláthatóan még hosszú ideig. Ezért a kom-i munisták nem hallgathatnak, a kommunistáknak küzdeniük, s oldalukon a falusi emberek tömegeivel győzniük kell. VARGA JÓZSEE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom