Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-04 / 130. szám
» B«er<Ja, 1958. június 4. SOMOGYI NÉPLAP MIT HOZOTT A POSTA ? a köafépparasxt előtt is &fiakt&Miak kíhzúntéiz Elletünk megszokott jelenségé- mogyi földekből. A traktorosnap kétszeresen köszöntenünk kell csak vasárnap lesz, mi azonban traktorosainkat. Köszöntjük előnek számít az egykor oly ellenszenvvel fogadott traktor. Megszoktuk már a dübörgését, megszokta a mezőn kapálgató paraszt, megszokta a városi ember isA traktoros - az engedelmes gép lelke — hóban, lágyban, forróságban, esőben, viharban ott ül gépén; fuvaroz, szánt, csémár ma felköszöntjük a traktorosokat. Oveeskin írja »Tavaszi szél-« című könyvében: »A tűzvonal a gépállomás. Tőle függ a termés. Egy traktorostól az emberek százainak sorsa függ. Ha akarja, annyi gabonát termel, hogy nem fér be a magtárba, de pel. Nyakig olajosán, de mégis ha akarja, gabona nélkül marad vidáman kormányozza traktorát. Szemében ott csillog: »mi könnyítjük meg a dolgozó parasztok nehéz munkáját, mi vagyunk azok, akik a fejlett technika segítségével nyugodtabb, gondtalanabb életet biztosítunk a termelőszövetkezetek tagjainak, az egyénileg gazdálkodó parasztoknak«. A traktorok nyomában több kenyér fakad a soa kolhoz«. Milyen igaza van Ovecskinnek! Igen, a gépállomás a termésért vívott harc tűzvonala, a traktoristák pedig a tűzvonal legbátrabb katonái. S amikor arra gondolunk, hogy sok olyan bátor katonája van a gépállomásoknak, aki már tíz éve hirdeti a szebb paraszti jövendő eljövetelét, a gépesítés végleges győzelmét, akkor most szőr is azokat, akik már tíz éve ülnek a traktor kormányánál. S köszöntjük azokat is, akik tíz évvel ezelőtt, mint traktorosok kezdték, s ma felelős beosztásban az ország legkülönbözőbb pontjain dolgoznak, küzdenek tovább traktoros szívvel. S köszöntjük azokat is, akik még csak most ismerkednek meg a »béke tankjával«, a traktorral. Igyekszünk minél több levelet közölni a traktorosokról, a gépállomások múltjáról, jelenéről, de a hely kevésnek bizonyult, hisz újságokat lehetne teleírni a traktorosok hősiességéről, áldozatkészségéről. Azonban beszéljenek helyettünk a levelek. Közösen egy cél érdekében Ha arra gondolok, mi az oka, hogy a gépállomással olyan jól megértik egymást a termelő- szövetkezetek tagsága és vezetősége, nem is tudom, mi a legfőbb ok. Visszaemlékezve a régebbi időkre, azt kell mondanom, korábban nem volt kielégítő a munka minősége, a gépek nem álltak idejében rendelkezésünkre. Szerencsére ma már más a helyzet. Csak beszólunk a gépállomásra, s már teljesítik is a kívánságunkat. Nagyon meg vagyunk elégedve a gépállomás munkájával. Sose volt ilyen összeforrott a gépállomás és a termefontosabb, akiket mi hívunk. Ma már a traktoros ii érdekelt löszövetkezet Balatonkilitiben, abban, hogy jó munkát végez- mint most. örömmel tölti el j zen, hisz ő is tagja a termelöaz ember szívét, hogy áz idei traktorosnapon azzal köszönthetjük a traktorosokat: nektek köszönhető ez a jó viszony. Ahhoz, hogy sikerült ilyen tökéletesen eggyéforrni a gépállomással, hozzájárult az is, hogy ma már azokat a traktorosokat helyezik ki hozzánk a szövetkezetbe, akiket ismerünk, szeretünk, akik jól végzik munkájukat, s ami a legA jó munha mindennél többet ér Kellemes leírni a dicséretet, jó érzés, ha azt mondhatja az emiher: »igen, nálunk mindenki szereti a traktorosokat, számítanak munkájukra, sőt, már nem tudnak meglenni a traktor és vontató nélkül«. Mi sómögyszoibiak büszkék vagyunk a Segesdi Gépállomás traktorosaira. S ha még ma sokan csak a vontatót veszik is igénybe, de szántaná még nem a 'gépállomást hívják el, azok is belátják nemsokára, hogy kifizetődőbb traktorral számtani, ésszerűbb a trágyát vontatóval kivitetná a földre, hisz amit a gazda egymaga fogattal egy hétig hordana, azt a vontató egy nap alatt kivisz. S azután már mics nagy út odáig, hogy minden lehető mezőgazda, .av. sági munkára a gépállomást vegyék igénybe.-Is; Kívánunk traktorosainknak további jó munkát, kérjük, .....hogy a nyári csépLéshez •minél jobban készüljenek fel, nehogy zökkenők legyének. Ez azért fontos, ment ha azt akarják, hogy még nagyobb legyen a gépi munkát igénybe vevők tábora, a meggyőzés legegyszerűbb módját kell alkalmazniuk: a jó miumikát. Horváth Pál, a községi tanács vb. elnöke, Somogysaob. „Mit akar itt ez a gyerek, hisz még a kuplungot se éri el.. Traktoros volt a bátyám után kijártam utána a földekre és i traktoros lettem, figyeltem gépét mohón, kielégít- ! hetetlen kíváncsisággal. Lassan- lassan minden részével megismerkedtem, érteni kezdtem működését. Ez az ismerkedés már azt is jelentette, hogy örökre eljegyeztem magam a gépekkel. S amikor a VIII. általánost elvégeztem, jelentkeztem traktorosnak. Tizenöt Iskola ’ goztam, de sose bántam meg, hogy S amiről nem feledkezhetek meg: nemcsak tudósban gazdagodtam, hanem anyagiakban is. Amikor a gépállomásra kerültem, még megelégedtem 450 forintos ruhával is, ma már a legszebb, legdivatosabb ruhákat veszem meg magamnak. Ugyanígy vagyok a cipővel is. Kezdetben bakancsban, 200 forintos cipőben éves fejjel állítottam be a gépál-1 jártam. Ma? 400 forintért vettem lomásra. Remegve figyeltem, mit válaszolnak kérésemre, felvesznek-e vagy nem, felülhetek-e én Is a traktor nyergébe, mint bátyám. A politikai helyettes végig- mórt - nem voltam a legmagasabb s így szólt fltymálón: »Ugyan mit akarnak ettől a gyerektől, hisz a lába el se éri a kuplungot!« Azonban mégis felvettek. Elvégeztem a kéthónapos traktoros iskolát, s a bátyám mellé kerültem mint munkagépkezelő. 1953 tavaszán teljesedett vágyam: végre saiát gépen dolgozhattam! Azóta sokat tanultam, sokat dollegutó’qb is magamnak szivacs talpú cipőt. S a szórakozás? Régen egy-egy moziba ha elmentem hébe-hóba, most pedig néha még 500 forintot is elköltők szórakozásra havonta. Nincs gondom, biztosítva van jövőm. Mondhatom, hogy a gépek jobbak, mint voltak, gyakorlatunk nagyobb, a parasztok szívesen hívnak bennünket szántani, földet művelni, s mi megyünk örömmel, legyen hétköznap, vasárnap, éjjel vagy nappal. Győrfi Antal traktoros, Nagyatádi Gépállomás Remélem, sikerül megnyernem az országos traktoros-versenyt Mindig a gépek szerelmese vol- tam, n*üm csoda hát, ha 1949-ben beálltam a gépállomásra. Sokfelé megfordultam azóta, most a Ba- latonkiliti Gépállomáson dolgozom. Idén még nem volt egy percnyi üzemkíesésem sem. Tavaly óta a karbantartáson kívül semmilyen javítani való nem akadt gépemen. Talán hozzájárul ehhez, hogy 1954-ig szerelőként dolgoztam. Sokat számit az, ha a traktort rendesen kezeli, gondozza az ember, minden »köhintésére« felfigyel. Azért tudok jó munkát végezni, mert gépem teljesen üzembiztos. Eddig 261 százalékra teljesítettem tervemet, 241 normálholdat műveltem meg, 13 százalékos üzemanyagmegtakarítást értem el. Áprilisban 3400 forintot kerestem, 901» forint jutalmat is kaptam. Tagja vagyok a balatonsznbadi termelőszövetkezetnek, s amikor nincs munkám, kijárok kapálni munkaegységre. Gyűjtöm a pénzt, házat szeretnék venni. Leghőbb vágyam, hogy megnyerjem az országos traktoros-versenyt. Nem lenne rossz, hisz a házvételhez is hozzásegítene a G000 forintos első MOLNÁR n. JANOS, a Balatonkilíti Gépállomás traktorosa Itt akarjuk megtalálni jobu jövőnket Huszonhárom taggal alakult meg a balatonkilíti Uj Elet Termelőszövetkezet. Az állami gazdaságtól 133 holdat kapott a tsz, a tagok pedig 80 holdat hoztak be a közösbe. Talán még soha sem követte olyan figyelem a traktorosok munkáját, mint most. A szövetkezet tagjai megszerették a traktorosokat, felismerték a gépi munka előnyét, tudják, hogy sokkal könnyebb lesz az életük, ha a helyi gépállomással szoros együttműködésben, vállvetve dolgoznak. S több termést csakis a gépek segítségével érhetünk el. Aranyat ér a termelőszövetkezetünkben dolgozó traktorosok munkája. Mi itt az Uj Elet Termelőszövetkezetben akarjuk megtalálni jobb jövőnket, s ebben nagy segítségünkre lehet a gépállomás. HORVÁTH JÁNOS, a Balatonszabadi Uj Elet Termelőszövetkezet Inökhelyettese. szövetkezetnek. Kívánjuk, hogy a Balaton- kiliti Gépállomás traktorosai még sokkal közelebb kerüljenek tagságunkhoz. Kívánjuk, hogy egyre jobb eredményeket érjenek el, állják meg helyüket a nyári munkákban is. Vasárnap együtt ünnepelünk, sok felköszöntő fog elhangzani, de legszebben talán mégis ebben a levélben köszöntjiík fel traktorosainkat azzal a néhány szóval: meg vagyunk elégedve munkájukkal. Reméljük, továbbra is ilyen egyetértésben dolgozunk a közös cél érdekében. DUDÁS KAROLT, a Balatonküití Dózsa Tsz elnöke. Nem Somogybán, Fejér megyében kezdtem egy kis gépállomáson. Amikor tíz évvel ezelőtt megalakult gépállomásunk, egy íróasztallal és 4 traktorral fogtunk munkához. Ahol most dolgozom, a Balatonkilí- ti Gépállomás 6 géppel kezdett 1949-bem. Ma 77 traktor, 44 cséplőgép, 7 kombájn, 12 len- nyűvőgép s még sok egyéb gép áll rendelkezésünkre. Az első traktorosok veit uradalmi cselédekből kerültek ki. A gépállomások vezetői a munkások legjobbjai közé tartoztak. Legtöbben családjuktól távol dolgoztak éjjel-nappal. A falu politikai életében a gépállomás dolgozói fontos tényezőknek számítottak. Sajnos, ugyanez ma már nem mondható el. Ennek oka falán az is, hogy jelenleg nagyobb a területünk, mint akkor volt. Sokat kell javítanunk politikai munkánkon. A gépállomások őskorában még mi 'könyörögtünk munkáért a parasztnak, ma már van annyi, hogy győzzük csak elvégezni. Mivel a gépállomás traktoros állományában kialakult az állandó törzsgárda, mégpedig olyan tprzsgárda, melynek minden tagja kellő szaktudással rendelkezik, jobb munkát végez a földeiken. Tavaly óta egyre szorosabbra fűztük kapcsolatiunkat a dolgozó parasztokkal és a termelőszövetkezetekkel. A dolgozó parasztok nagy része rájött arra, hogy a gépi munka sokkal olcsóbb és jobb, mint a ló, meg a tehén. Egyre többen szakítanak a gazdálkodás régi módszereivel. Már nem járja az a régi elv, hogy »az apám, nagyapám is így gazdálkodott, s ha az jó volt nekik, nekem is jó lesz«. A gépállomásnak nem szabad babérjain megpihennie, egyre inkább együtt kell élnie a termelőszövetkezetekkel, mind nagyobb segítséget kell nekik adnia, hogy még jobb eredményeket érjenek el, mivel ezek az eredmények teszik vonzóvá a termelőszövetkezetet a kc-zépparaszt előtt is. Azt szeretném, ha gépállomásunk Sose bánom meg 1949 szeptemberében határoztam el, hogy traktoros leszek. Nem bantam meg lépésemet. De miért is bántam volna meg? Hisz mindig a gének érdekeltek, géppel dolgozom, anyagilag sem cserélnék senkivel, megváltozott a mun- kukörülményünk is, egyre gazdagabbak leszünk. Emlékszem, kezdetben a parasztok meg akartak verni bennünket, traktorosokat, most pedig nem tudják, miként kedveskedjenek nekünk. Persze más traktorosokkal állnak szemben még akkor is, ha ugyanarról a személyről van szó, hisz 4—5 éves tapasztalatra tettünk szert. Állandóan növelni kell azonban szakmai tudásunkat, mert csak úgy végezhetünk egyre kifogásta- lanabb munkát. Veszner György, a Segesdi Gépállomás traktorosa Köszönöm a bizalmat Amikor véget ért a mindent romába döntő háború, én is hazajöttem, hogy újra munkához lassúik. Azelőtt napszámos voltom a siimongáiti uradalomban. Sokat verejtékeztem az urak földjén. A háború borzalma itthon 1» tovább kísértett, ráléptem « Csak a tények győzhetnek meg minden parasztot a szövetkezés előnyéről aak dolgozni. A gépállomásnak saját lábán kall megállnia, rajtunk áll, hogy nyereséggel vagy veszteséggel zárjuk-e az évet. A traktorosokat akartam köszönteni, s ehelyett egész másról írtam. De nem is köszöntőm őket, tegyék ezt meg azok, akiknek a segesdi traktorosok dolgoznak, ök ismerik legjobban áldozatkészségüket, ragaszkodásukat a géphez, ők tudják, milyen minőségű ve. Az ellenforradalom előtt lé 500 kát. hold földjük volt a Segesdi Gépállomás körzetéhez tartozó termelőszövetkezetednek. Azonban az ellenség bomlasztó tevékenysége sok termelőszövetkezetet szétug- rasztott. Jelenleg hat tsz földjén dübörögnek gépállomásunk traktorai. Gépállomásunk 7600 hold megmunkálását tervezte a tavaszra, ebből 1112 holdat a termelőszövetkezeteknek műveltünk meg. A csökölyi Munkásőrség, a kutas! Szabadság és a szabásl Győzelem Tsz igényelte a hat tsz közül a gépállomás legnagyobb segítségét. Munkánk zömét egyénileg dolgozó parasztoknál végeztük. Mén tavasszal 6488 holdat műveltünk meg az egyénieknek. Azok a parasztok, akik azelőtt bent voltak a termelőszövetkezetben, hozzászoktak a gépi munkához, bár még egyéni- ? leg művelik földjüket, a gépállo-í más munkálat nem tudják nélkü-5 lözni. Mivel megismerték a gépi. munka ejőnvét, nem keli őket bűz-; dítani, hogy vegyék i ínybe a? gépállomást — maguktól is megte-f szik azt. 1 A tények mindennél ékesebben { beszélnek. Akiknek a földiét trak-J tor szántotta fel, abban a kalásza- í Nagyatádi sok meg se »érezték« a májusi? kánikulát. Mivé! • traktorosok J 7“„ . rj™ . anyagilag fokozottabban érdeket- » hosszú idő, ]0 ha az tek a termelésben, a munka is {ember végiggondolja, jobban ment tavasszal. Fgyik trak-; mi történt ez idő toros se szerette volna, ha rosszul ? alatt. Az idei trakegy afaiára, mely leszakította lábfejemet. Két évig kezeltek. Azonban az élniakarás mindig erősebb az emberben, hát munkához láttam. A gépállomáson éjjeliőrként sikerült elhelyezkednem. Mivel azonban a fizetésit keveselltem, a gépek pedig már kiskoromtól érdekeltek, elhatároztam, 'hogy traktoros leszek. A gépeket önszorgalomból tanul- ményozigattam. Majd sikerűit elvégeznem a kéthónapos téli tanfoiyamot. Tíz év jelt el, azóta, hogy betettem a lábam a gépállomás területére. Traktoros lettem, teljesült a vágyam. Nehéz a munkánk, szélben, porban, nyakig olajosán dolgozunk. S mégis szeretem a szakmámat. Ha időközíbein a fiam meg nem ÄÄTÄÄ gondolja magát, traktoros lesz rendben gépüket. Köszöntésnek j ő is. Nagyon jó érzés, hogy elég annyi Is, ha tudjuk, hogy , bíznak bennem a gazdák, s mind az egyéni dolgozó parasz- szívesen focidnak tok, mind a termelőszövetkezetek ! szívesen ioigaama«., tagjai meg vannak velünk eléged- ahova dolgozna megyeik. WITTMANN JÓZSEF, Segesdi Gépállomás igazgatója Dani János, Nagyatádi Gépállomás traktorosa. továbbra is úgy dolgozna, mint most, sőt jobban, hisz erre megvan az alapunk, a környéken gépállomásunk a legjobban szervezett. Csők József, a Balatonkilíti Gépállomás igazgatója. „Hát ha az én földemet is felszántja így a gépész úr.. Amikor az első traktor 1948-ban megjelent Rinyaú.ilakon, a parasztok kíváncsian állták körül a gépet. »Ez se sokat szánt!« — mondta az egyik harcsa baj szú paraszt bácsi. Legalább 40—50-en szemlélték, hogyan szánt a traktor. Amikor végeztünk, elém állt az előbbi kételkedő bácsi, és így szólt: »Hát ha az én földemet is felszántja így a gépész úr, akkor felszántatok én is a traktorral!« S ezután egyre többen ismertek be, hogy a fogat bizony nem tud így szántani. Tömegével jelentkeztek a parasztok, hogy szántsuk fel földjeiket. Tíz éve történt ez a kis eset. Azóta sok víz lefolyt a Kapóson. Hol van már az az ellenséges vélemény, hogy a gép rossz, géppel nem lehet szántani? Ma már világosan látja a parasztember, hogy a gép jó. Szántsa csak fel rosszul valamelyik traktoros a földet, nem azt mondja a gazda, hogy nem ér ez a gép semmit, hanem azt: »Hej, art a kirelejzumát, de rosz- szul dolgozik ez a traktoros, nem tudtak egy jobbat küldeni!« A dolgozó parasztok körében egyre nagyobb az érdeklődés a gépek iránt. Néhány községben, mint például Kutason, a gazdák már nem akarják kézzel vetni a burgonyát, csakis géppel. Versengenek, hogy kinek a krumpliját vessük el először. A kaszáló géptől a kukoricát négyzetesen vető génig minden érdekli a parasztokat, mindegyiket igénybe veszik, ha lehet. Már nem csoda, hoev el sem tudják képzelni a trágyahordést másként. mint vontatóval. Eredmény mindez? tzen. S azt hiszem, az a legszebb köszöntése traktorosainknak. bop-v megértik munkánk jelentőségét. nem tudnak nélkülünk meglenni. Nem akarok ünneprontó lenni, de szeretném megmondani egekét dologról a véiem ínvemet. Nagyiéból jó a génállom ások munkája, mégis hiánvzik valami; a kergeti korszak lelkesedése, áldozatkészsége. fs^eTefoirott kollektívája. A legfőbb hiba. hogy elhanyagolják a. terme1 szőve41keketek szervezését* pedig ez a lep- fontocekb politikai feladatiunk. S ami talán a iegszembet^-rőM>: az adrpini^r+réoítf megnövekedése. Mint brieódvezető nagyon megérzem ért. «Tő lenne ezen segíteni. Traktorosaim szeretőik a termelőszövetkezetekben dolgozni. A tavaszi tervet 1*0 százaikra tel? iesfte+tfí a brigád, .Tő érzés, hogy maguk a mrTr*r>i*«pFövetv«^;<r»f^k is me»* vannak velünk elégedve. A trak*oro«napön a t^rmei/VTÖvetk«- ■'«‘pir dolgo7Ő"i felköszöpf^k gép- állnmáspuk traktoros **t. F s rere- tetteHos köszöntést jó munkával fogjuk T.AiöS. a Segesdi Gépállomás dolgozója Rögös, de szép át Tíz éve alakult a Gépállo- évtized | torosnapon már a tiz- [ éves traktorosokat [ köszönthetjük, már tíz éve működő végzett munkája miatt kevesebb! helyre hívják dolgozni. A gépállomás esek akkor vé-5 gezhet jó munkát, ha gépei üzem- j kénesek. Idén ezt sikerült mars- < . déktalanul elérni. A műszaki hl-?“,1, , , ba nem volt magasabb egy száza-1 gépállomásokról emléknél. Nemiiren látni mostanában | lékezhetünk meg. pihenhető tratorosokat! legfeljebb? Gépállomásunk egy akkor hozzák be a gépeket, amikor olajat kell cserélniük. Az elő- X uradalmi istállóban 7ő években az univerzális gépek X kezdte meg mukode- javítására sokat kellett költenie I sét. Hol voltak még a génállomásnak: nem lévén meg-|akfcor a modern épü- felelő gyakorlata és szakképzett-!,.. , „» » sége a traktorosoknak, igen sok f » QÓpek, megjműszaki hiba fordult elő. Ezen is tfclelo szakemberek változtattak már. jó, üzembiztos tés a villany. Mégis aépnel kitűnően megy * m«nkt, ? munkához láttunk. Tavaszi tervünket már teljesítet-». , . . , __ .__. t űk, pedig még egy hónap hátra .Babbal es kezzel hajvan. I tottuk a kezdetleges Évről évre jobban meggyőződik ? gépeket a -műhely- az egyénileg dolgozó paraszt, ér- ? i.Amikor mór demesebb a génállomással szántat- ? \ AmlKOr mar ni, hisz a lovak nyomába se ér- ♦ benzinmotor haj- hetnek a traktornak. S mivel a ♦ tóttá, egész uraknak gépállomás mind jobb munkát ♦ képzeltük magunkat. végez a termelőszövetkezeteknek. ♦ (jsszes Jelszere Lesünk aminek eredménvekéopen egyre ♦ , „ gazdagabb termést takarítanak beXe9V Kovacstuzhelybol, - az eddig húzódozó parasztok be-1 egy fúrógépből és látták, hogy egyedüli helyes út *1 néhány kézi szer- szövetkezeti út. Csak a tények j 0 „ győzhetik meg a parasztokat arról, í fámból állt. S ma? hogy érdemes termelőszövetkezet- ♦ 2 esztergapad, 3 vil~ be lépni. A Segesdi Gépállomás X lanyfúrógép9 villany- körzetében a termelő*™!vetkezetek * hegesztő készülék, önmár rég felszántattak. amikor a 1 __r' d olgozó parasztok még csak gon-1 csiszológép, dolkoztak, érdemes-e a gépállomást igénybe venni. A Segesdi Gépállomás igyekszik a !egme«szebbmeoő segítséget nvűjtan! a termelőszövetkezeteknek, s arra törekszik, hogv minél szorosabbra fűzze kapcsolatát a; hogy nemsokára tsz-ekPM. Minden igéuvűtr«»* sze- • retné Vb’Awftfni. A »•»* modern kézi szerszámok és mérőmű szerek állnak rév delkezésünkre. Milyen jó érzé á‘ n*. 1 aá$uk az új, mir rasztoknak is minél többet akar- * den igényt kielégi‘ szerelőcsarnokot. 30 méteres kombájnszín, üzemanyag-tároló ejtené bámulatba azokat a traktorosokat, akik 1948- ban nálunk ültek először traktorra, de azóta messze sodorta őket a sors. Amikor a gépállomásra kerültemti j43 dolgozónk volt, közöttük 32 traktoros. Most 93 dolgozónk van, ebből traktoros 56. Nyolc évvel ezelőtt három traktoros dolgozott egy erőgépen, most egy. Ha arra gondolok, milyen volt a traktorosok anyagi helyzete, szinte el se lehet mondani a végbement változásokat. Vidékről jártak be gyalog, mivel sokuknak még biciklije se volt. Nem volt ismeretlen a mezítlábas traktoros sem. Ma 18 dolgozónk saiát motorkerékpárján ár be a munkahelyére. öten pedig kölcsön segítségével házat építettek maguknak. Rádiója mind- gyiknek van. A zakmai képzettség ’algában pedig nem s lehet összehasonli- íst tenni. Azok kö- ~ött, ak-ik 1948-ban "rültek a gépállomásra talán nem is volt, aki ne akkor szállt volna le a szekérről. Az első traktorosokat egyre több követte, összesen 300 traktorost képeztünk ki.. Legtöbben állami gazdaságban, termelőszövetkezet ben és az ipar különböző területén helyezkedtek el, s jól megállják helyüket. Igen sok analfabéta is akadt kezdetben a traktorosnak jelentkezők között. Természetesen őket nehéz volt a bonyolult gépek kezelésére, javítására megtanítani. Ma ezerszer köny- nyebb a helyzetünk, hisz a mai fiatalok, akik traktorosnak jelentkeznek, már elvégezték a nyolc általánost. A régi kéthónapos tanfolyamok lassan feledésbe mennek, ma már kétéves traktoros-gépész iskolán képezik a fiatalokat. A kezdeti időszakban sok időt vet^ eí tőlünk, hogy agitálni jártunk a parasztokhoz, meggyőzni őket arról, jó a gépi munka, kár idegenkedniük tőle, hisz az 6 dolgukat könnyír meg, ha géppel szár tatnak. Bebízonyitoi tűk, hogy a gépi munka előnyösebb, jobb. 1950-ben 3 traktornak se volt elegendő munkája Nagyatád határában, ma viszont 7 traktort foglalkoztatnak ugyanitt a dolgozó parasztok. öltvöskó- nyiban 1950-ben ösz- szesen 25 holdat szántottak a parasztok ősszel, most már több mint 200 holdat szántanak traktorosaink. Gépállomásunk gazdálkodása is sokat fejlődött. Kezdetben holdanként 12 forintot költöttünk alkatrészre, jelenleg 6,50 forintot. 1956-ban még 900 000 forintot fizetett rá az "Ham a gépállomásra, tavaly már csak 1500 forint deficitünk volt, idén pedig az önállí gazdálkodás, árak rendezése jóvoltából reméljük, hogy nyereséggel zárunk. Mit mondjak még? Azt talán, hogy a traktorosnap alkalmából minden dolgozónkat köszöntőm, s kérem gondolkozzanak el a tíz év alatt otett Htunkon. )ARNA JÓZSEF, i Namiatádi Gépállomás igazgatója
