Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

Vasárnap, 1958. június 29. 4 MMimn nrtnr GONDOSABB VEZETEST1 — Visszaélések a Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalatnál — PILLANATFELVÉTEL ED Azt tartják: a könyvelés a vállalat tükre. Ha valaki kel­lő hozzáértéssel belepillant, tiszta képet festhet magának a vállalat dolgairól. Nos, az a kép, mely nemrégiben a me­gyei tanács illetékeseinek vizsgálata nyomán rajzolódott ki, korántsem megnyugtató, ellenkezőleg. Valljuk be, k’ssé rossz színben tünteti fel a vállalati munkát, a vezetők és beosztottak tevékenységét. Az utóbbi időben nem egyszer csúnyán háttérbe szorult itt a közös érdek: a lehetőségek, egyéni akciók színterévé vál­toztatták a munkahelyet, s a népvagyon megóvása, a morál, de a könyvelés tekintetében is sok figyelmeztető hibát fede­zett fel a vizsgálat. Magánjellegű tervezés Az első «érdekesség«, hogy félmillió forinttal csökkentet­ték a tervezőiroda évi tervét. A »miért«»re még nem derült fény, de azt mondták indoko­lásként: nincs munka. A terv­csökkentéssel együtt a terve­ző apparátus létszámát is csök­kentették. Hogy mennyire nincs mun­kája a tervező mérnököknek, erre a vizsgálat az alábbiak­ban adott választ: Kiderült, hogy a tervezőiro­da mérnökei és Takács Lajos főmérnök (aki egyúttal mint műszaki vezető felügyeletet gyakorolt a tervezőiroda fe­lett), állami vállalatoknál, szerveknél magánjellegű ter­vező tevékenységet folytat­tak. (!) A vállalat részére te­hát nincs munka, de a mér­nökök azért megtalálják szá­mításukat. Takács Lajos főmérnök a Somogy megyei Gépjavító Vállalattól 3093 forintot, más tervezésekért 600, 2000, 3500 forintot vett fel, hogy csak kiemelt példákat említsünk. Ross Györgyi »mindössze« 5940 forintot keresett a József Attila Diákotthon üzemi konyhájának tervén. (A diák­otthon tanácsi intézmény, te­hát nem fizethették volna ma­gántervezésért.) Tovább lehetne sorolni a példákat, hisz Kappéter Ist­ván, Török Árpád, Vitákovics mérnök, de valamennyien ki­használták a lehetőséget.? Mindez önmagában talán ke— veset mond. Csak az a kérdés, hogy a tömérdek magánjelle­gű munka miatt, vagy & ma­gán-munkáért csökkentették-e félmillióval a tervet. Az utób­bi hihetőbb, hisz a csökken­tett tervet könnyebb teljesíte-J ni, sőt a prémiumfeltételeket i is, tehát marad idő és energia^ a »mellékesre«... ! A fénymásolás t és „árnyéka“ * A Tatarozó Vállalat fény­másolója, Ambrózi Sándor sem mentes a szerinte hallga­tólagos beleegyezés támogatta apróbb félresiklásoktól. Amb­rózi 1956 óta rendszeresen vé­gez fénymásolást az iroda mérnökeinek és magánkisipa-i rosoknak is. Miután e tevé­kenységét munkaideje alatt és a vállalat anyagából végzi, »mindössze« 10—50 forintokat fogad csak el egy-egy fény­másolásért. Saját bevallása szerint 250—300 forint havi »fizetéskiegészítés«-t jelent ez csupán, de lehet, hogy többet. Amikor megkérdezték, hogy miért teszi ezt, egyszerű nai­vitással így válaszolt: — Tudott erről az igazgató, a főmérnök és a mérnökök is. Olyan utasítást senkitől sem kaptam, hogy nem végezhetek magánjellegű munkát. (Ez na­gyon is hihető, kézenfekvő magyarázat. Csak nem kíván­hatjuk, hogy a mérnökök ön­maguk ellenségei legyenek...) Jogtalan anyageladás Mindenekelőtt meg kell je­gyeznünk, hogy a vállalatnak nincs joga kereskedni az épí-, tőanyaggal. Mégis az anyag­eladás kétféle módját is gya­korolták, s az előnyök koránt­sem a vállalatot, a vásárlót (f an, de vállalatok közötti, el­számoló áron adtak el külön­féle anyagot. (Egy mázsa 500- as cement Tüzép-ára 150. el­számoló ára 35,50 forint.) Bencze János például 338.60- ért jutott 1343.30 Ft értékű anyaghoz; Fehérvári Endre 385.03-at fizetett a kiskereske­delmi áron 1433,00 ért kapható anyagért. Külön érdekessége a történetnek, hogy rt- ’~ze- rint olyan anyagokról vt! • ó. amikhez nehezen vagy e? álla Ián nem lehetett hoztójv.ni a kiskereskedelemben. És eszkö­zölték eme árueladást akkor, midőn anyaghiánnyal küzdőit a vá’Jalat, s különböző helye­ken leállt az építkezés ... Körmönfontabb módja e til­tott cselekedetnek a fedőne­vek alatt történő árueladás. Egyik anyageladósi jegyen például a Víz- és Csatornamű­veknek számláztak le 30 négy­zetméter parkettlécet; s Ta­kács főmérnök fizette ki és használta fel saját házához. Különböző anyagokat rendel­tek az Épü’etszerelő Vállalat papírjain is. Az anyagköny­vekben nincs bevételezve, te­hát nem is volt rá szükségük. A megrendelést egyébként Simiglai, Szabó, Garábi, Hirth nevű dolgozók fizették ki és vették át. Hangsúlyozzuk: ezek csak kiragadott példák a sok kö­zül ... Baj van a könyvelésé' 1 Az alábbi ténykedésből nem származik ugyan kára a nép­gazdaságnak, de a vállalatnak igen. 1957-ben a vá'lalat 529 ezer forint értékű vttszatérülő anyagot írt jóvá az építtetők­nek. Az anyagkönyvelésen azonban — a műszaki részleg feladásai alapján — 94 798 fo­rint értékű anyagot vételeztek vissza. A két összeg közti kü­lönbség nem sikkasztás.: ha­nem a helytelen elszámolás következménye. Horváth Jó­zsef szám’ázó ugyanis — hogy végét vessen a bankkal foly­tatott állandó vitának — jó­váírta az építtetőnek azokat a h Sokan vannak előttem - a | könyvtárban. Kénytelen vá­jok beállni a sor végére. Előttem kövér ember szuszog könyvelték. Előfordult az is.j^gyckat. Hóna alatt jó pár hogy az építtető adta új anya-: kof,yvet szorongat' AUandoan bontott anyagokat is, melye-j két használhatatlanságuk mi­att nem vett át a vállalat. A _ tételek egy részét helytelenül | kutatón- Mi a csu­dát akarhat tőlem« — csodál­kozom el. Üjra hátrafordul. dik a vállalat egész üevvite- f Megigazítja aranykeretes lében ' dUa at Gfeesz t szemüveget, szeles mosolyra got vagy éPületszerkezetet{kém^íőnd méreget nem vételezték be es nem ki-j.^ adásolták. A szakemberek vé­leménye szerint káosz uralko­A szocialista erkölccsel h ■i-j s-it összeférhetetlen, hogy szelt« úton a megyei tanács tervosztályának műszaki el­lenőrei ellenőrizzék a tanács hoz tartozó Tatarozó Vállalat kivite’ező munkáját. Ebben a munkában még a Tatarozó __ V állalat tervező irodájának J könyvet' mérnökei is részt vettek. »szél húzza száját, s szinte leheli a íszavakat: — Bocsánat, kérem, megnéz­hetném a könyveket7 — mu- t tat a kezemben sorakozó re- í Senye kre.-nna- í — Tessék! — megyek bele ♦ kicsit meglepetten. Kezébe veszi, mint valami | tudós, aki idegen országokban 7 érdekes bogarakat gyűjtöget, s épp egy idáig nem ismertre akad, úgy bámulta az első Ovecskin »Tavaszi cimű regényét. Leher­Herczeg Ferenc könyvei iránt érdeklődött lelkesen. Hát ami a klasszikusokat il­leti, nemigen vennék példát róla. Befelé azonban megelé­gedetten mosolyogtam, mivel mégis ma egy klasszikusan korlátolt emberrel volt dol­gom. Mert akárki akármit mond, igaz az a mondás: »Mu­tasd meg, mit olvasol, meg­mondom ki vagy.« A sötétség kényelmesen nyújtózik a park bokrai és fái között. A kerthelyiségben rikolt a szakszofon, púffog a dob, a nagybőgő ütemesen brummog a daliamhoz. Rekedt hang énekel bele a mikrofon­ba. A piros, sárga, kék lám- pácskák gyenge fényt vetnek a táncoló párokra. Az aszta­loknál kevesen ülnek. Inkább az idősebbek koccintgatnak most, akik nemigen tudják ezt »sliccalók". a mai módit járni, meg aztán inkább csak hallgatják a ze­nét, nem kívánja lábuk a tán­cot. A többi asztalnál ottha­gyott sörök mutatják, hogy gazdáik a »placcon rúgják a port-«. Mert por az bizony van, a gyors számoknál egész jel­leg borul a t.áncolókra, a kö­zeli asztalokra. A zeneitar szünetet tart. A párak elfogynak középről. Igaz ugyan, hogy legalább tizenöt pár táncolt, mégis csak hat párocska telepedik le az ott­hagyott sörök mellé. Joggal fúrhatja a kíváncsiság az ér­deklődőket, hát az a másik ki­lenc pár az égből pottyant? Egyáltalán nem. Csak a park­ból szivárogtak be. Ott ülnek kint a pádon. Amíg a zenekar szünetel, elcsattantanak egy­két csókot, s amikor újra fel­csendül a zene, visszasurran­nak táncolni. Ahogy egymás között nevezik magukat; ők a L. G. Bognár Ferenc (egy példa a t vadt a mosoly szájáról, amin! sok közül) a Béke Szál’ónál j az író nevét elolvasta, s gyo-r 2—3099, az Agyagiparosok fsán alulra dugta a könyvet. Szövetkezeténél 1200, a Csiky I Nagyot nyeltem. Valami Gergely Színháznál (ráadásul fforrt bennem, amikor azt kel- tanácsi intézmény!) 2700 forin-ftett megérnem, hogy valök! tot veit fel műszaki ellenőr- J üyen mostohán bánik azzal a zésért. A nagycsepelyi tsz-ben { művel, amit én együitő he- Takács főmérnök irányításé- |bemben felfaltam, amit én val a Tatarozó Vállalat éoí- • többször elolvastam, tett. Nem véletlen, hogy ‘ aL De a kövér ur íol>tatta » műszaki ellenőrzést Takács • böngészést. Rámeredt a másik Lajosné végezte. Ettől még le-tk°Er«e: Bfrkesi András: hét kifogástalan az ép!'tVa»'" *- ‘ Ch-toben vihar«. Cssk ránc de ha nem az, ügyön ki mél-J de úgy alulra tatlankodna a családon beiül? ♦ duglaazt *?: m.in*ha ^alábbis Tények ezek eleordclkczta-1az el° 1565113 lakozna benne- tö, vádló tfnvek mel ekhez Ifatottan. toporászett a bőn- ‘ . ígészo. Szívesen adta-nyomte nem szükséges kommentár. [ *olna viMla a kezembe a Ki-lu vonja le a tanulságokat.; könyveketi de szégyellette ——■ —— — .......... ' ené’kül megtenni, hogy végi? J ne nézné mindegyiknek a cí­— Talált tárgyak. Női se-tmét. A következő könyv sem lyemsálat, és kardigánt talál- ; nyei'té meg magas tetszését tak. Igazolt tulajdonosuk ót- t mert sietve siklott el a címen' veheti a kaposvári városi és já-f Földeák János »Férfiút« címf rási rendőrkapitányságon. I nove^ás köteten. ; Viss7e.nyomta kezembe e — Az alumíniumkohászat * könyveket. Felfújta pocakját teljes gépesítését hstárözla el szemöldökét a feje búbjáif a Nehézipari Minisztérium. A ♦ röppentette, megvető arckife- kohóknál megszüntetik a ne- j jezést öltött, s úgy serregir héz fizikai munkát, és autóm?.-; fújtatva: tizálják az elektronizáló kádak |. — . Fejlődnie kell - Ínség a kezelőét. Inotán és Ajkán új £élésének fiatal barátom! típusú kemencéket építenek. j Aztán leereszkedően megve j regette a vállamat. — Megkéri’. ÖJ Itt az úttCiS* — Olvasson inkább klasszt esftn?tvcrc!ők nyári kik'pzó '- ^ket — adta a jó tanácsol se a csillebérci táborban. ; Rá került a ser. Molnár é [j A növényvédő gépekről Szőlő- és gyümölcstermelé­sünknek, továbbá egyéb, a kártevőkkel szemben fokozot­tabb védelmet igénylő szántó­földi növényünk terméshoza­mának mintegy ötödrészét ve­szítjük el a hiányos, hibás és sok esetben korszerűtlen nö­vényvédekezési módszerekkel. A növényvédelem eredmé­nyességének két elengedhetet­len előfeltétele van: a véde­kezőszer hatóanyagának kifo­gástalan volta és a jó gép, me lye! a védőszereket meg­felelő módon juttatjuk a beteg vagy a megtámadott növényre. Az előbbi követelménynek tel­jesen megfelelnek a jelenleg forga’omban lévő védekezősze­rek. Hátra van tehát a »meg­felelő mód«, vagyis a védeke­zőszernek a növényre való juttatását szolgáló gép. Sok termelő az olcsóbb gépek meg­vásárlásával látszólag megta­karítást ér el. Ugyanakkor e gépek alka1mazásával — he­lyenként — csak részleges nö­vényvédelmet .tud biztosítani, holott jóval több védekező­szert használ fel, mint akkor, ha megfelelő gépe lenne. Köztudomású, hogy egy jobb porlasztásé gépnek — mely a permetlevet • apróbb szem­csékben szórja ki — kevesebb KUN KAS ARCOK JÁNOS BÁCSI. A PORTÁS Ugyan ki ne ismerné a környéken Ma öli János bá­csit, a Barcsi Fűrészüzem portását? Aki egyszer látta, nem felejti el, ki először pil­lantja meg, úgy rajs a felejti tekintetét, mint) a egy tűz­rőlpattant menyecske állva előtte. Hát bizony, van is mit megcsodálni János bácsin, akkora bajuszt növesztett az orra alá, hogy az angliai ba­jusz-versenyen is indv Ihat na nem kis eséllyel. Persze sen­ki ne gondolja, hogy a bajusz az egyetlen nevezetessége. Nem. — Mióta dolgozik itt a fű­részüzemben, János bácsi? — elegyedem szóba az öreggel. János bácsi kihúzza magát, megpödri bajuszát, s úgy vágja ki: — ötvenhárom éve! Elhallgat. Picit elmereng, aztán kérdezés nélkül gom­bolyítani kezdi élete fonalát visszafelé. — Apám zsákoló volt a ha­józásnál, a Pénzváltó Bank raktárában. Elvégeztem a négy elemit, utána dolgozni kezdtem. Először répát egyel­tem, konkolyt szedtem ki a búzából, szóval ilyen apró munkákat csináltam a me­zőn. Akkor fordult velem elő­ször a világ, amikor felvet­tek vízhordónak a zsákolók mellé. Megsúghatom, hogy inkább bort hordtam, mint vizet a munkásoknak. — S mikor került a fű­részüzembe? korom- az év­— Tizennyolcén es ban. Jól emlékszem illették. Garmadával történt J szamara is, hisz elégszer meg- dyan eset, hogy névre szóló­fordul az agyamba még ma is. 19CS-'03n vettek fel. Vol­tam én fi íz hordótól bulsep- regeidig minden. Az Utóbbi »hivatalomban« az összera­kott rönköket pucoltam le, a fűrészport sepregettem le a fákról. Aztán előléptettek se­gédmunkásnak a friztéren. 1008-ban már aépmunkús voltam, körfűrészen dolgoz­tam. Munkakönyvembe is az az évszám került bele,, hisz ekkor lettem »komoly« mun­kás. Ettől kezdve állandóan gép mellett dolgoztam. Ki­ütött az első világháború, el­vittek katonának, Visszajöt­tem, újra odaálltam a gép mellé, s egészen 1947-ig gé­pen dolgoztam. Hatvanéves voltam már akkor, nem tud­tam versenyezni a fiatalok­kal. Éjjeliőr lett belőlem. Hat évig őrködtem az üzem vagyonára. Aztán 1953-ban portás lettem. — Hogy lehet az, János bá­csi, hogy még mindig dolgo­zik, miért nem megy nyug­díjba? — Hosszú sora van annak. 1914-ben nősültem. Volt egy kis lányunk, tizenegy hóna­pos korában meghalt. Volt két fiam, azok is meghaltak. Egyedül maradtam a felesé­gemmel. Aztán közbejött 47- ben a balesetem is. Ha nyug­díjba mennék, nemi kapnék többet 500 forintnál. így meg 900 forintot keresek, a lakás, világítás és a fűtés biztosít­va van. S mivel nincs gye­rek, nincs, aki támogasson bennünket öregségünkre, ma­gunknak kell megkeresni a mindennapi kenyérre valót. Atnig bírom magam, szeret­nék dolgozni. Tudja, 1920 óta lakunk itt a gyári hátakba’, most pedig a portás szolgála­ti lakásban. Nehéz lenne megválni a gyártól. János bácsi újra elhallgat. Elméláz. Szórakozottan bab­rálja ezüst óraláncát. Jobban megnézem. Nem látszik rajta a 71 év. Kis öszes-fekete haja simára kefélt. Vékony keretű pápaszeme mögött jó­ságosán csillogó szem lapul. Rövid ujjú barna pólóinget hord. Szürke nadrágját széles nadrágtartó tartja. Kis po­cakja arról tanúskodik, nem veti meg még ma sem a jó ételeket. — Mivel foglalatoskodik szabad idejében? — riasztom fel gondolataiból. — Hát... Leginkább a Dráva partjára járogatok le pecázni. Munka után mindig ott talál engem, sőt hajnal­ban is. Már negyed négykor ott ülök a megszokott törzs­helyemen. — Aztán a bot végén kívül fogott-e valamit, János bácsi? — huncutkodom az öreggel. — Meghiszem azt. Tavaly csak pontyot 11 kilót fogtam, Igaz, anyjuk? — szól oda a feleségének, aki bizony ga- tóan bólogat. — összesen 30 kiló halat »pecáztam ki« ta­valy. Idén pedig már a 7 kilónál tartok. Kicsit elkomorul az arca. Aztán halkabban, bánatosán folytatja: — Tudja, legin­kább azért járok le a Dráva partjára, mert feledést kere­a fia- az én sek. Olyan rossz érzés falakat nézni, amikor gyerekeim nem lehetnek kö­zöttük. Hosszú szótlanság áll be. — Mással nem foglalkozik, János bácsi? — próbálom ki- * tői és szerkezeti víz és védekezőszer felhaszná­lása esetén is nagyobb a ha­tásfoka. Mind a gombabeteg­ségek (pl. peronoszpóra), mind pedig a rovarkártevők elleni védekezésnél az a legfonto­sabb, hogy a permetlé minél kisebb cseppekben és minél sűrűbben kerüljön a növény felületére anélkül, hogy az apró cseppek összefolynának. Az összefolyt cseppek ugyan­is ritkábban helyezkednek el a növény felületén — a leve­zetnek csak egy kis hányadát védik a fertőzéstől —, ugyan­akkor optikai lencseként mű­ködnek, s a napsugarakat ösz- szegyűjtik, és a levélen per­zselést okozhatnak. Fontos te­hát, hogy a permetezőgép kel­lő porlasztással dolgozzék. Ez csak megfelelő üzemi nyo­mással érhető el, ami a folyá- dék-szivattyús gépeknél (pl. Vermorel) 1—2 atmoszféra túl­nyomást jelent. E gép porlasz­tása nem tökéletes, kis távol­ságra hord, s így csak alacsony növények permetezésére jó. A légszivattyús gépek (pl. Harmat) ezzel szemben 8—10 atmoszféra túlnyomással dol­gozva sokkal jobban poriasz- tanak. Hatótávolságuk a ma­gas fák permetezésére is al­kalmassá teszi őket. Az 50—60 gyümölcsfánál _ többet számláló gyümölcsös- l ben célszerű taligás gépet al- J kalmazni, mely szintén lég- \ szivattyús, üzemi nyomása 10 J —12 atmoszféra, és 50—75 ij- \ teres a tartálya. Teljesítménye i jóval nagyobb a háti gépeké- 5 nél. Két ember kezeli, egyikük J a tömlő végéhez csatolt per- í metezőcső kettes szórófejét i irányítja, másikuk pedig a l szivattyú működtetését és a gép mozgatását végzi. A porozógépek fokozottabb elterjedését iés felhasználását a nagyon elszaporodott burgo­nyabogár elleni védekezés te­szi szükségessé. Teljesítmény- felépítéstől zökkenteni az öreg portást é függően megkülönböztetünk hirtelen rászakadó búbánatá- T kézi, hát, fogatos és gépi porc­ból. Az lassan enged csak fel — De ... Hogyne. Meccsre is kijárok vasárnaponként. Az anyjukkal mindig elme­gyünk az üzemi moziba is. Most is szeretek még szóra­kozni. Néhány éve kugliztam is, sajnos, a derekam már nem bírja. A zenét is szíve­sen elhallgatom a rádióban. Aztán, tudja, mi a legérdeke­sebb? Minél öregebb leszek, annál jobb az étvágyam. Cseppet sem finnyáskodom. Jó becsinált leves borjúhús­ból, pörkölt nokedlivel, s egy­két pohár sör, az igen — csettint nagyot János bácsi. — A szolgálatról semmit sem mond, János bácsi? — Arról nem sok közölni valóm van. Idegölő munka. Be kell tartani a rendelkezé­seket, s bizony ezért sokan megorrolnak az emberre. An­nak örülök legjobban, hogy a feleségem is beletanult a por- tásságba, így elsegítget ne­kem. Sokat dolgoztam a fű­részüzemben, azonban sze­retnék még néhány évet el­tölteni itt, s ami a legfon­tosabb, ha megöregedtem, tisztességgel akarom itthagy­ni azt az üzemet, ahol éle­tem nagyobb része eltelt. zogépeket. Működésük szerint 1 vannak irhafújtatós és ventil- látoros porozok. A fújtatós rendszerű gépet a háton vagy kézben kell vin­ni, és a fújtatókart kézzel működtetni, tehát a por meny- | nyisége és elosztása nagvmér- , tékben függ a hajtókar moz­gásától. Ezért fogyasztása a | ventillátoros gépekéhez viszo (nyitva magas, teljesítménye ! pedig — tekintve, hogy csak , egy-egy porkivezető nyílása j van — alacsony. Termelőszövetkezetek és i szakcsoportok földjén, na- i gyobb burgonyatáblákon a fo- i gatos vontatásé, ventillátoros i porozok és a motoros, sarog- i lyás permetező-porozők alkal- | mazása a célszerűbb. Ezeknek * a teljesítménye ugyanis a po­rozószer finom elosztása mel­[ lett is sokkal nagyobb, és fel­* használási területük is széle- 1 sebb (szőlő, gyümölcs, burgo- 1 nya stb.). Finom porelosztá- 'suk következtében a védeke- : zőszer hatóanyaga is jobban I érvényesül. Jó tulajdonsá­gaikhoz tartozik még, hogy ke­Jzelésük egyszerű, mozgatásuk könnyű, és a taposási kár is minimumra csökkenthető. Az , említett növényvédő gépeket . a földművesszövetkezeti kiske- LAJOS GÉZA J reskedelem hozza forgalomba. KISS BÉLA mérnök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom