Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
Vasárnap, 1958. június 29. 2 SOMOGYI NÉPLAP Magyar—bolgár kosos nyilatkosat (Folytatás az első oldalról.) ját kezükbe vették a hatalmat, kommunista és munkáspártjaik vezetése alatt, alkotó munkájuk kimeríthetefflen lehetőségével-, egymás közötti baráti együttműködésben, felhasználva a Szovjetunió felbecsülhetetlen és önzetlen segítségét, a szocialista társadalom építésében szerzett gazdag tapasztalatait, építik boldog életüket. A szocialista országok szüntelen előrehaladása gazdasági, kulturális és műszaki tekintetben mind jobban bizonyítja a szocialista rendnek a kapitalista rend feletti, a szocialista világ- rendszernek a kapitalista világ- rendszer feletti magasabbren- dűségét. A béke és a háború kérdése ma a nemzetközi kapcsolatok központi kérdése, a mai politika alapvető kérdése. Ma a béke erői kétségtelenül fölényben vannak a háború erői felett. A béke erőinek azonban szüntelen éberséget kell tanúsítaniuk, s nem szabad megfeledkezniük az imperialista erőknek a nemzetközi légkör megrontására és a feszültség kiélezésére irányuló kísérletedről. Az Egyesült Államok imperialista körei az egész világ agresszív imperialista köreinek élén a népek érdekeit és békevágyát semmibe véve új világháborúra készülnek^ hogy uralmukat az egész világra kiterjesszék. Ezt bizonyítja a féktelen fegyverkezési hajsza, a rakétatámaszpontok építése egy sor országban, Nyugat-Né- metország atomfegyverekkel ellátása, a nukleáris fegyverrel folytatott kísérletek megszüntetésének elutasítása. A háborús légkör szítását szolgálják a világ különböző részein, különösen Indonéziában végrehajtott imperialista provokációk, a Libanon bel- ügyeibe és az arab országok viszonyaiba való beavatkozást célzó előkészületek és kísérletek, az atombombákat hordozó amerikai repülőgépek veszélyes repülései. Erről tanúskodik a Szovjetunió valamennyi konstruktív, a béke megvédettét szolgáló javaslatának elutasítása. ~ A varsói szerződés a béke megőrzésének fontos tényezője, "tekintettel az agresszív atlanti blokk országainak a békeszerető erők elleni fokozódó háborús előkészületedre. A szerződésben részt vevő államok ez év május 24-én Moszkvában aláírt nyilatkozata a békeszerető erők új hozzájárulását jelenti . a világbéke megőrzéséhez. . A két kormány kijelenti, hogy minden erejével a nyilatkozatban foglalt javaslatok megvalósításán tevékenykedik. A felek határozottan támogatják a Szovjetuniónak a legmagasabb szintű értekezlet összehívására, s az atom- és a hidrogénfegyvereikkel folytatott kísérletek megszüntetésére irányuló javaslatait, valamint a varsói szerződésben részt vevő országoknak azt a javaslatát, hogy a varsói szerződés és az észak-atlanti paktum országai kössenek megnemtámadási egyezményt. E javaslatok megvalósítása az államok közötti bizalom kialakulásához és a nemzetközi feszültség enyhüléséhez fog vezetni. Az imperialista körök ama kísérletei, hogy a tervezett legmagasabb szintű értekezlet napirendjére felvegyék a népi demokratikus országok viszonyainak kérdését, durva beavatkozást jelentenek ezen országok belügyeibe, ellentétben állnak az ENSZ alapokmányában kifejtett elvekkel, és az értekezlet összehívásának további megnehezítésére irányulnak. Szuverén országaink senkitől sem tűrik el, hogy beavatkozzanak belügyeikbe. Komoly aggodalomra ad okot a nyugatnémet szövetségi gyűlés határozata a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel felfegyverzéséről és rakétatá- maszpontok létesítéséről Nyu- gat-Németország területén. Ez megteremti az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott háború reális veszélyét, és nyíltam Németország békés úton való egyesítése ellen irányul. Hasznos hozzájárulás a német kérdés reális megoldásához a Német Demokratikus Köztársaságnak a két német állam Kormányai közötti közvetlen kapcsolat létesítésére és a Német Államszövetség megteremtésére vonatkozó javaslata. Ezek megvalósítása az első jelentős lépés lenne Németország egységének helyreállítása, az egységes, demokratikus békeszerető német állam megteremtése felé. A két kormány támogatja a Lengyel Népköztársaságnak a közép-európai atomfegyver- mentes övezet létesítésére vonatkozó javaslatát. Ha a Német Szövetségi Köztársaság magáévá teszi ezt a javaslatot, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság már elfogadott, elhárul az atomháború veszélye Európa egyik legsűrűbben lakott területén. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság elítéli a gyarmatosítás minden formáját és támogatja a népeknek a szabadságért és függetlenségért vívott harcát. Úgy véli, hogy meg kell szüntetni az algériai háborút, és lehetővé kell tenni, hogy az algériai nép maga rendezze sorsát. Meg kell szüntetni az imperialista államok beavatkozását Libanon, Indonézia, valamint más ázsiai és afrikai országok belügyeibe, meg kell teremteni a népek szabad fejlődésének feltételeit, biztosítani kell nemzeti függetlenségük megszilárdítását. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségével való ideológiai nézeteltérések ellenére a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság a jövőben is erőfeszítéseket tesz a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal való jószomszédi viszony továbbfejlesztésére, a balkáni és az európai béke érdekében. A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözli a Bolgár Népköztársaság békepolitikáját, amely a Balkán félsziget többi országával való jószomszédi viszony és együttműködés kialakítására irányul az egyenjogúság, a nemzeti és állami szuverénitás tiszteletben- tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján, a Balkán békeövezetté való alakítása érdekében. A két fél támogatja Chivu Stolcának, a Román Népköz- társaság minisztertanácsa elnökének azt a javaslatát, hogy hívják össze a balkáni országok vezetőinek értekezletét. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság küldöttei kifejezik szilárd elhatározásukat, hogy külpolitikájukban a jövőben is a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvéből indulnak ki, és jóviszony fenntartására törekednek valamennyi országgal az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján, 3. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy eddigi politikai, gazdasági és kulturális együttműködésük kedvező eredményekkel járt. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tartják a bolgár —magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződés megkötését, amelynek tízéves évfordulóját ez évben ünnepük meg. A két küldöttség megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköz- társaság baráti kapcsolatai egyre erősödnek. Ezek a pr°- letár internacionalizmuson alapuló kapcsolatok felbecsülhetetlen hozzájárulást jelentenek a szocializmus építéséhez mindkét országban, s további anyagi és kulturális fel- emelkedésünk fontos forrásai közé tartoznak. Az 1957 júniusában Budapesten lefolyt tárgyalások jelentősen hozzájárultak a két ország kapcsolatainak fejlődéséhez és megerősödéséhez. Magyar parlamenti küldöttség látogatott el Bulgáriába. A Hazafias Arcvonal és a Hazafias Népfront tapasztalatcsere céljából küldöttségeket cserélt. Hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt és állategészségügyi megállapodást írtak alá a két ország között. A felek megegyeztek abban, hogy a jövőben tovább szélesítik együttműködésüket a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. Elhatározták, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa előírásainak szellemében folytatják a szocialista kooperáció és specializálás fejlesztését a gazdasági élet területén. E célból a két küldöttség megállapodott magyar—bolgár gazdasági együttműködési ve- gyesbizottsáfi létrehozásában. Tekintve, hogy a két ország eddigi árucsereforgalma jelentősen elősegítette mindkét országban a szocializmus építését. a két kormány a jövőben szélesíteni fogja a Magyarország és Bulgária közötti árucserét, figyelembe véve egymás szükségleteit és termelő kapacitását. A felek megegyeztek, hogy az országaik szocialista mező- gazdaságának építésében szerzett tapasztalatok tanulmányozására mezőgazdasági küldöttségeket cserélnek. A két nép kulturális kapcsolatainak továbbfejlesztése érdekében a két küldöttség egyetért abban, hogy tudományos együttműködési megállapodást kötnek a két ország tudományos akadémiája között, szélesítik kulturális intézeteik tevékenységét Magyarországon és Bulgáriában. A jelen tárgyalások alkalmával konzuli egyezményt és a kettős állampolgárságra vonatkozó megállapodást írnak alá. Amint a bolgár párt- és kormányküldöttségnek 1957 júniusában a Mapvar Nér>közfárpásáéban tett látogatása, éonen úgy a maevar párt- és kor- m ánvkiddöttsémek a Bolgár Népköztársaságban tett látogatása is hozzáiárulit a két nárt és a két ország testvéri kapcsolatainak erősítéséhez. Ez ? testvéri találkozás mélyíti a Szovjetunió vezette szociális! a tábor országainak egységét, erősíti a Ma War Nénköz,társaság és a Boleár Népköztársaság dolgozóinak elhatározottságát, hogv továbbra is minden erejükkel, harcolnak a szocializmus és a béke ügyének végleges győzelméért. Szófia, 1958. június 27. A manrvar nárt- és kormányküldöttség nevében: KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Eizottsá- nrának tagja, a Központi Bizottság első titkára, államminiszter. A bolgár párt- és kormány- küldöttség nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. a Központi Bizottság első titkára, a nemzetgyűlés elnökségének tagja. Nemzetközi Szemle Nyugtalanító kérdőjelek a világpolitikában A külpolitika most záruló hete egyetlen kérdésben sem hozott látványos fordulatot. A kulisszák mögött zajló élénk diplomáciai tevékenység azonban arra utal, hogy a világpolitika legválságosabb pontjain döntés felé érlelődik a helyzet. A nemzetközi élet legaggasztóbb góca még mindig Libanon. Foszladozni látszanak azok a remények, amelyeket a nyugati polgári sajtó táplált néhány napig Hammarskjöld EWSZ-fő- titkár libanoni küldetésével összefüggésben. Joggal kétségbe vonható a »kompromisszumos megoldást« kilátásba helyező nyugati sajtóvélemények őszintesége, mert nem lehet véletlen, hogy az angol—amerikai katonai előkészületek befejezéséi éppen Hammarskjöld beiruti »bákemissziójához« időzítették. Az ENSZ-íőlitkár távozása után ismét fellángoltak a harcok Libanonban, a vezető nyugati lapok pedig úgyszólván már csak azt latolgatják, hogy vajon az ENSZ »rendőri erőinek« bevetésével vagy a közvetlen és nyílt angol—amerikai intervencióval kcllene-e megmenteni az ame- rikabarát Chamoun elnök rendszerét. A New York Herald Tribune ismert szemleírója, Alsop pé'dául minden kertelés nélkül megírja: »Ne essenek tévedésbe, a libanoni angol— amerikai partraszállás kilátása nem az újságírók lidérces álma, hanem a rideg, közvetlen lehetőség..., a csapatok felkészültek arra, hogy az első kérésre partra szánjanak«. Az imperialista beavatkozás előkészületei tehát vészjóslóan komolynak látszanak. Ügy tűnik azonban, hogy a végső döntést még nem hozták meg. Habozni látszanak, hiszen a szuezi katasztrófa nyomasztó emléke még nem tűnt el teljesen. Remélni lehet, hogy a félhivatalos TASZSZ iroda nyilatkozatainak komoly hangú figyelmeztetése Is megteszi a magáét. Most ez a kérdés: lesz-e annyi józanság Washingtonban. hogy tudomásul vegye a bukott libanoni rendszer eltűnését, vagy Chamoun elnök leszámítolása helyett a katonai intervenció mellett dönt? A közeli napok eseményei bizonyára választ adnak majd erre a nyugtalanító kérdésre. Földgolyónk egy másik válságos övezetéből, az indonéziai szigetvilágból jó hír érkezett. Az Indonéz Köztársaság kormánycsapatai Észak-Celebeszen elfoglalták Medanoí, a lázadó erők utolsó megerősített állását. Ezzel befejeződött a külföldi támogatást élvező katonai klikk lázadó erőinek szétverése. Medano eleste az indonéziai harcok végét jelenthetik, ha az Egyesült Államok és a SEATO-ba tömörült szói etségesei nem szánják el magukat a nyílt beavatkozásra. A lázadás teljes katonai leverése lehetetlenné teszi, hogy a külföldi patronusok továbbra is az indonéz puccsistákkal takarózva próbálják megdönteni Indonézia törvényes kormányát. Ha ezután is folytatódnának az agresszív katonai cselekmények az Indonéz Köztársaság ellen, nem lenne nehéz megtalálni azok értelmi szerzőit és gyakorlati végrehajtóit. Több jel mutat arra, hogy a ciprusi válság újabb kirobbanás irányába fejlődik. Ismeretes, hogy a sziget jövőjére vonatkozó angol tervet a görög és a török kormány — ellentétes okokbóí — egyaránt elutasította. Az érdekeltek elutasító válasza nem okozott meglepetést Londonban. Felelős angol kormányférfiak maguk is elismerték, nem számítottak tervük azonnali elfogadására, A terv körül zajló heves vita angol szempontból mégis meghozta a jól kiszámított eredményt. Ismét robbanásig feszültté vált a görög—török viszony, ez pedig alkalmat ad Angliának arra, hogy most mint »stabilizáló tényező« IépÄ Hépköztársaság A Balkán félsziget északkeleti részén terül el a 110 000 négyzetkilométer nagyságú 7,5 millió lakosú Bolgár Nép- köztársaság. A lakosság 88 százaléka bolgár, 10 százaléka török, területén azonkívül macedónok, románok és görögök is laknak. Bulgáriát északon a Duna választja el Romániától, nyugaton Jugoszlávia, délen Görögország határolja, keletről pedig a Fekete-tenger mossa partjait. Az ország északi részén a Balkán hegység húzódik, délen a Rodope tömbje emelkedik. Bulgária 1944-ig, felszabadulásáig elmaradt agrár-ország volt. Az ötéves tervek az ország arculatát megváltoztatták. Számos bolgár folyón, különösen az Iszkeren a víztárolók és erőművek egész sora épült fel, illetőleg áll építés alatt. A főváros és Dimitrovo vasipara, Dimitrovgrád vegyiművei, Várna hajóépítő gyára, Plovdiv textilkombinátja a szocializmus építésének egy-egy állomását jelentik. Bulgária ipara 1957-ben majdnem nyolcszor annyit termelt, mint 1939-ben. Bulgária földje ásványokban gazdag. A Rodopehegység déli részén, a görög halár mentén a színes ércbányák, Dimitrovo és Timovo környékén a szénbányák termelését tervszerűen fejlesztik, ugyanúgy, mint a Tundzsa- vö'gy világhírű rózsaolaj-le- párló üzemeit. A Marica és az Arda völgyében, a híres bolgár dohánytermelés központjaiban számos új feldolgozó üzem létesült. Biggáriá- ban a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom rendkívüli sikerekre tekinthet vissza, a megművelhető földterület több mint 91,6 százaléka a termelő- szövetkezetek kezén van. jen fel Cipruson. »Ciprusi je lenlétünk feltétlen szükségsze rűscg — jelentik ki Londonba] —, mert csak ez mentheti mei a szigetet a polgárháborútól- Föl to ciprusi kormányzó má kézhez vette utasítását, hog; haladéktalanul lásson hozzá i görög—török közösségek szét választását célzó angol ten végrehajtásához. Ez a szige kettéosztása irányában muta tó angol terv megfelelő eszkö; arra, hogy állandósítsa a cip rusi görögök és a török kisebbség viszálykodását, és — persze nem mellékesen — lehetővé teszi az angolok jelenlétét, a döntő bíró szerepében Nem nehéz megjósolni, hogy ha Anglia ténylegesen megkísérli a terv gyakorlati megvalósítását, ez a görög—török incidensek minden eddiginél hevesebb és veszélyesebb fellángolásának okozója lesz. De Gaulle második algériai utazása ismét időszerűvé teszi a mindeddig homályba burkolt kérdést: milyen is lesz a tábornokminiszterelnök külpolitikája? A közeljövőnek kell megmutatnia, rendelkezik-e de Gaulle az algériai háború megszüntetésére alkalmas eszközökkel. Ez a probléma ma az egész francia helyzet alfája és ómegája, és ez a francia külpolitika kulcskérdése is. A degaulleista sajtóban az utóbbi napokban sokat írnak a francia külpolitika »új vonaláról«. A francia csapatok részleges kiv onásáról kötött francia—tuniszi megállapodást az »új vonal« első és jelentős állomásának tüntetik fel. Hogy a francia—tuniszi egyezmény új észak-afrikai politika kezdetét jelzi-e, vagy csupán még egy manőver az eddigiek hosz- szú sorában — ez a kérdés még nem dőlt el. Egyelőre tény az. hogy dje Gaullenak sikerült időt nyernie. Marokkó, Tunézia és Algéria képviselői legutóbbi tuniszi értekezletükön várakozó álláspontra helyezkedtek de Gaulle további lépéseit illetően: függőben hagyták közös akció-tervüket, és halasztást szenvedett az ideiglenes algériai nemzeti kormány felállítása. Ámde abban az esetben, ha a francia kormány »engedékenysége« csupán halogató taktikai célokat szolgált, akkor ez rövidesen meg fogja bosszulni magát. Észak-Afrika »pacifikálásába« már sok francia kormány bicskája beletört, csodákra de Gaulle sem képes. Igazi megbékélést Észak-Afrikának C3ak az algériai háború befejezése hozhat. Ennek pedig előfeltétele, hogy a de Gaulle- kormány hagyjon fel az úgynevezett Francia-Algéria fikciójával, és Algéria nemzeti létének elismerése alapján kezdeményezzen tárgyalásokat az algériai felszabadítási front képviselőivel. Végső soron Franciaország algériai politikája szabja meg azt is, hogy erősebbé válhat-e Párizs hangja a nyugati együttesben. S ameddig a francia kormány nem nélkülözheti a naponta egymilliárd frankot felemésztő algériai háborújához szükséges amerikai dollár- segélyeket, addig nemigen lehet komolyan beszélni a francia külpolitika »új vonaláról«. Várható egyébként, hogy erről az »új vonalról« még hallani fogunk, amikor de Gaulle algériai látogatása után a francia kormányfő egymás után találkozik fő nyugati partnereivel, MacroiUannal, Dullesszal és Adenauerrel. E találkozók során talán majd fény derül arra, hogy lesz-e a francia külpolitikának új, saját hangja, vagy de Gaulle nagy lendületéből is csak arra futja, hogy magasabb árat érien el lojális együttműködéséért. Ezeket a tárgyalásokat mindenesetre beárnyékolja majd az a rideg tény, hogy kora ősszel ismét nagyobb amerikai és német pénzüwl segélyek folyósítása válik aktuálissá. Kérdéses, hogy a sokat emlegetett »új vonal« kl- állja-e majd ezt a nehéz jjjré- bit,