Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-26 / 149. szám
☆ ☆ ☆ ☆ IFJÚ FIQYELO Van=e visszaút? 'fE, BARÁTOM, aki nem hiszel abban, hogy a lejtőről még visszajuthat valaki az egyenes útra, meg kell ismerned Mária esetét. Tarts velem hát egy röpke félórára, s gondolatban kisérj el a mélység és magasság között szárnyaló útra. fi DON KISVÁROSBAN vagyunk. Az öreg vár romos falai, alatt meghúzódó gimnázium kovácsolt vas kapuja mögött már újból megkezdődött a tanulás. A bágyadt szeptemberi nap a harmadik bé osztály ablakán is betűz. A lányok között ott ül O is: Mária, fess alakú, barna lány. Fiatalosan rövid a haja, olyan, mint a többiek, mondanád. De nézd meg a száját is. A hosszú, takony száját, amelyen néha fáradtabb a mosoly, mint az ilyen idős kislányoké, s amelyek szélében egy halvány, de már gondok vágta ránc húzódik. Sok mindenről beszélhetne. Hazugságról, csalásról, züllött órákról, s a mindezek mélyében meghúzódó, a mindent indító maró fájdalomról. A gimnazista lány csuklóján már régen elhalványult a bűnügyi tárgyaláson még pirosló bilincsnyom. Elmúlott, begyógyult, mint ahogy begyógyulhat minden seb, ha marad is forradás a nyomában. * » * TIOGY IS KEZDŐDÖTT, r-A Mária ? O, nem lehet nem emlékezni, amíg tart az élet, arra az estére. Tíz óra múlt. Moziból jött haza. Belép lakásuk ajtaján. Tekintete még kissé mámoros, nem is annyira a filmtől, mint a kapuban •kapott csókoktól... Anyja szikrázó szemmel néz rá. Nem szól egy szót se, de az arcán gyűlölet vonaglik. Az a vékony bajuszú, anyjánál tiz évvel fiatalabb, huszonhat éves férfi, a mostohaapja — lehet őt még mostohaapának is nevezni? — lassan felemeli a kezét, és ... az ajtóra mutat. — Mars ki! — mondja. Mária először megdöbben, aztán hátrál Ekkor elöreugrik az anyja, és Mária arcán hatalmas pofon csattan. A lány megtán- torodik, nekidől az ajtónak. Fulladozva szakad ki belőle a sírás, berohan a szobába, és sebtében csomagolni kezd. Remegő kézzel dobálja be a leg- kopottabb bőröndbe azt a néhány ruhadarabot, ami az övé. Anyjáék a konyhában várják. Nem szólnak, de tekintetük fenyegető. — Ne lássalak többet! — sziszegi a férfi. Mária megy kifelé. Szeme tükrében zavaros mélységek cikáznak. Nagy, keskeny szája összeharapott vékony vonal. Szíve, úgy érzi, a torkáig dobban. Ahogy kinyitja az ajtót, belerúgnak. Mária feje az ajtóhoz koccan. — Ez a búcsúszó — fut át rajta —, és hirtelen vad düh lángol fel benne. Ütni, rúgni, karmolni szeretné azt a férfit, aki pedig egy hónappal ezelőtt de más arccal hajolt fölé. Azonban már semmire sincs ideje, becsukódik mögötte az ajtó, az otthon ajtaja. Mehet, ahová akar. — Szabad vagyok, a magam ura — ötlik fel benne —, a magam ura — és nevet. — Kirúgtak. Hahaha — nevet, mert ezen már csak nevetni tud. A rosszul megvilágított utcán egy férfi megy el mellette, csodálkozva bámul visz- sza rá. Mária egyelőre céltalanul megy. A határmenti nagyváros emberei közömbösen sietnek el mellette, a maguk gondjaival elfoglalva egy pillantást sem vetnek rá. Nem látják azt sem, hogy a kislány szemében mintha őrület égne. Csak egy göndör hajú fiú fordul utána, füttyent is egyet, de Máriát mit sem érdekli ez most. Leül egy padra. Tenyerébe hajtja a fejét, és érzi, hogy homlokában zakatolnak az erek. Gondolta, érezte, tudta, hogy ez lesz a vége, ha nem is hitte volna, hogy ilv°n brutálisan. Uenne is volt hiba. Makacs volt, és egyre engedetlenebb. Fölényesen vágott vissza az anyjának nem egy vitában, s ma is a megígért nagytakarítás helyett moziba ment, s most, hónap végén, mikor kevés volt a pénz, az anyja pénztárcájából vett ki egy tízest. De kérdezte-e egyszer valaki, hogy mindezt miért csinálja? S persze nem is ez volt a döntő ok. Az anyja féltékeny volt rá. Ö egyre csinosabb, anyja lassan hervadó. S az a férfi... a mostohaapja, ma már tudja, csak azért hozatta el őt a nagyma- máéktól, mert megtetszett neki a tizennégy éves kislány. Egy évig kerülgette, hízelgett, kedveskedett, simogatta, csókolgatta, ami Máriát mind nagyobb undorral töltötte el. Az anyja látta, hogy a férfi előtt mindegyre jobban ő a kedvenc. A férfi iránt érzett szerelme gyűlölködővé tette a lányával szemben. Már megbánta, hogy elhozta. S az az egy hónappal ezelőtti reggel aztán mindent ellene fordított. A férfi otthon maradt. Beteg, mondta az anyjának, lázasnak érzi magát. Igen, lázas is vott, de más miatt. Mária, még feküdt az ágyában, félálomban volt, amikor a mostohaapja mellébújt. Átölelte. — Nem, nem, ezerszer is nem! — lángolt fel Máriában az undor és a tiltalcozás, s amikor közeledni akart a férfi, öklével az arcába vágott. Amaz megszédült. Felugrott. Kirohant a konyhába. Mária egész testében remegve várta, hogy visz- szajön-e még. Nem jött be. Mária magára húzva a takarót egy ideig még döbbenten feküdt, aztán öltözködni kezdett. Elszaladj hazulról... Ettől a naptól kezdve a mostohaapja mindenben hibát talált. ö, ahogy érezte, mindketten ellene vannak, mindegyre kedvetlenebb lett. Hibát hibára halmozott, harag és szégyen égett benne, keserűség, hogy el sem. mondhatja az anyjának, úgysem hinne neki... Talán minden más lett volna, ha nem apa nélkül nő fel. Házasságon kívül született. A nagyszülők nevelték. Fáradt, agyondolgozott, öreg emberek. Anyját oly ritkán látta, csak nagy ünnepeken. így telt el a kis zalai faluban az első tizennégy év. Az az idő, amikor más gyermekek a legtöbb sze- retetet kapják a szülőtől. O, mennyire vágyott ő erre, hiába. Csak a könyvekben tölthette ki szeretetvágyát. Nem volt ez eredménytelen, tizennégy éves volt, és a megyei lapban megjelent egy verse. Ekkor került el a faluból. Félévig technikumba járt. Utálta a vegyészetet, őt az irodalom érdekelte, s a történelem még. Otthagyta az iskolát. Gyárba ment, de ekkor meg már visszavágyott. Késő volt, vem vették vissza. Nagyon elkeseredett. Otthon, amikor hazament, mi várta, milyen otthon. .. Volt, amikor úgy érezte, leveti magát az emeletről, Vonzotta a mélység, szédülve állt a korlát szélén, borzongó iszonyattal bámult le a kövekre ... Nem volt, sohase lesz talán bátorsága hozzá. E helyett otthagyta a gyárat. Egy reggel otthon maradt, s délig aludt. így lett aztán takarítónő belőle ... Macához járt takarítani, anyja harmincéves barátnőjéhez, akivel együtt dolgozott a gyárban. De Maca este nagy társasági életet élt. Furcsa, könnyű nézetei voltak. Nála ismerte meg azt a fiút is, akivel oly csodálatosak voltak a korán langyosodó márciusi esték. Fájt az egész élet benne, az otthagyott tanulás, a rideg otthon, csak ez a fiú volt az egyetlen boldogság életében. Elvesztette a fejét. Engedett. Néhány nap múlva otthagyta a fiú. Pestre ment, a címét sem adta meg. Maca sem árulta el, lehet, hogy ö sem tudta talán . „ — Ennyi az életem — mondta félhangosan Mária, s észre sem vette, hogy gondolatai kergetőzése közben egSizen néptelenné vált körötte az utca. Hüvöses szél fújt, Mária érezte, hogy borzong. Részeg közeledett tántorogva a parkon át. Mária felállt, mennem kell, de hová... Macához ment. Hosszas csengetés után nyitott ajtót. — Mit akarsz? — kérdezte. — Nem vagyok egyedül, most ne zavarj — mondta —, és be akarta csukni az ajtót. Végül mégis ott aludt. A konyhában. Reggel Maca egészen ridegen kijelentette, hogy innen mennie kell, ő nem fogadhatja be, s különben is nem akar botrányt. — Láss világot! Menj fel Pestre, vagy menj valamerre, biztosan érdekes lesz —, és bizarr mosoly jelent meg az arcán. Mégsem egészen rossz nő — gondolta magában Mária, amikor felszállt a vonatra a Macától kölcsön kapott kétszáz forinttal... * * * M I LEHET EGY LÁNYNAK A SORSA, akit kidobnak az otthonából, aki szülői szeretet nélkül nő fel, akiben vannak vágyak és elképzelések, aki talán értelmesebb is, mint a hasonló korúak átlaga? Mi lesz a sorsa, ha úgy nekiindul a világnak, mint Mária? Szükségszerű volt-e, hogy bűncselekmények sorozatával a fiatalkorúak bírósága elé kerüljön? Lehet, hogy lett volna, aki minden barát nélkül, rokonok, és szerető emberek nélkül is egyenes úton járt volna, lehetséges, hogy van ilyen lány... Mária azonban nem volt ilyen kivételesen erős ember, útja egyre lejjebb és lejjebb vitte, bolyongott iaz országban; Nagykanizsa, Keszthely, Budapest, aztán megint vissza, úgyszólván céltalanul erre-ar- ra. Hajtotta valami keserűség, lángoló nyugtalanság űzte, sehol sem volt, maradása. Lokálokba járt és eszpresszókba ... Miből telt rá? Ki nem adhatja meg a választ... Barátnőket is szerzett... Megnyerő egyénisége, színes beszéde megragadta az embereket. Voltak barátnői, akik befogadták néhány napra. Kisebb kölcsönöket vett fel tőlük, amit snem fizetett vissza ... Margittól ruhákat kért kölcsön, mert az övéit már jórészt eladogatta. Margit harisnyájában ment fel újból Pestre, ahol egy mindennél lelki- ismeretlenebb férfivel akadt össze. Kigyógyult ebből is. Utána vissza Margithoz. A harisnya elszakadt. Margit követelte, hogy térítse meg. Mária ígérte. — Estére szerzek pénzt — mondta, s zálogba otthagyta a személyi igazolványát. Tudta, hogy nem szerez pénzt. Egy óvatlan pillanatban benyúlt Margit táskájába, és' magához vette a személyi igazolványt. Rohant a vonathoz. Mennie kellett innen, mert a balatoni városkában már másnak is tartozott ruhával. Már csak a vonaton vette észre, hogy izgalmában nem a saját, hanem Margit igazolványát hozta el... Már amikor eljött, érezte, hogy szaggatóan fáj a gyomra. Metsző, éles szúrásokat érzett, s a vonaton kiverte a hideg verejték, már félájult volt, amikor leszállt. Egy taxihoz támolygott, s a kórházba vitette magát. Vakbélgyulladás. Hamis személyi igazolvánnyal veszik fel. Főorvos lányának mondja magát, és követeli, hogy a kórház igazgatója operálja ... A kórház orvosai aggódó szeretettel veszik körül az okos, kedves lányt, aki egy kollégának a gyermeke. Azonnal telefonálnak az apjának, aki azonban sehol sem található. Nem létezik. Jobban megnézve a fénykép sem hasonlít a személyi igazolványban ... Értesítik a rendőrséget. Letartóztatás. Egyhónapi •bolyongás után a börtön tehát az otthona. A bírósági tárgyalás következik. Mária apatikus. Minden mindegy. — Ne kínozzanak! — tör ki, amikor családi életéről faggatják. — Tudom, hogy bűnös vagyok, tudom, hogy börtönbe kerülök, hagyjanak hát menni az utamon ...! S ekkor, ezen a tárgyaláson Mária nemcsak az anyjával találkozott, nemcsak mostohaapja volt ott. Mária valami egészen újjal találkozott, valami hatalmas dologgal, amely láthatatlanul, de irányíthatc- an hömpölyög a felületi események mélyén; Mária összetalálkozott a társadalom segítségével. * * * r ÉPJÜNK BE most lát- -L/ hatatlanul oda, ahová csak a bírósági tanács tagjai mehetnek, a tanácskozásra. Az ablaknál ősz hajú asszor.y áll. Könnyes a szeme. Ülnök. Pedagógus, aki számtalan gyermeket nevelt már az életnek. A bíró is bent jár már a negyvenedik évében. Hány és hány fiatal ügyében döntött már, ki tudná számon tartani. Arcára kiül a felelősségérzet. Ha a börtönbe küldjük, mi lesz az út.-a? Kiszabadul, és senki sem lesz mellette. Letartóztatása alatt naplót vezetett Mária. Ott fekszik a bíróság előtt. Gondolatai többet mutatnak, mint egy tizenhat éves lányt. — Kitűnő magyar szakos tanár lehet belőle, ha nem több — mondja elgondolkozva a pedagógusnő. A biró igenlően bólint. Aztán felugrik, és a telefonhoz lép. Tíz perc múlva ott van a megyei gyermekvédelmit előadó. összehajolnak, és együtt töprengenek. — Miként nevelhetnénk belőle egész embert? — kérdezi szinte magától a biró. — Pótolhatja-e a szülőt a társadalom? ... — Keveset tettük még így próbára a társadalom segítő erejét — válaszolja a tanácsi előadó, s elég gondterhelt ő is. — Én hiszek a társadalomban, és hiszek ebben a lányban is — mondja az öszhajú pedagógusnő. Es Máriát nem ítéli el a bíróság. Próbára bocsátja. Beíratja a gimnáziumba, s mint állami gondozott ma is ott tanul. Idősebb, mint tanulólár- sai, s megengedik neki, hogy egy év a,latt két évet végezzen el. Sikeresen vizsgázik. * * * C MA; barátom — nem. ^ tudom, hiszel-e a társadalom erejében —, Mária, látod, ott ül a paciban, elmerengő arccal hajol füzete fölé, s halad előre tanulmányaiban., mint a többiek. Nem könnyű az útja. Vannak éjszakái, amikor telesirja párnáját. Olyankor, amikor tanulótársait meglátogatják a szülők. Máskor szenvedélyes vággyal vonaglik meg szája, lokálba szeretne menni, ahol bóditóan szól a dzsessz, s ösz- szesimulva ringanak a tánc hullámaiban a párok. Mellette vannak azonban tanárai. Beszélgetnek vele, s elmúlik ez a vad érzés is, amely már nem parttalan, hanem a körötte élők szeretetének gátjában hal el, ki-kicsap egy-egy keserű? hullámban, de ott, a kis város gimnáziumában úgy hiszik, áradás már nem lesz belőle. DR. CSIKY OTTO Fsaott kerti búiorsk füz-gyéikény és szalmából készült divatcikkek, új fazonú bébi. leányka és női nyári ruhák, fürdőruhák, shortok, pongyolák, legújabb divatú kötött áruk bő választékban kaphatók a Utóban $m\k?ze t boltjában — Siófok Fogas-sor (Sió-híddal __________szemben).__________ K éF héF Magyarországon Elbúcsúzott a küldöttség Kéthetes baráti viszontláto- gatás után tegnap reggel elutazott megyénkből a Dimitrovi Kommunista Ifjúsági Szövetség Sztara-Zag- ra-i járási bizottságának tíztagú küldöttsége. Két hét röpke idő. ám a küldöttség tagjai mégis sokat láttak, sok mindent megfigyeltek, és tán tanultak is tőlünk. Jártak üzemekben, gépállomáson, elutazásuk előtt pedig a KISZ megyei bizottságán összegezték a két hét alatt látottakat. Aziránt érdeklődtek, amiről még nem hallottak, vagy amiről még tudni akartaik, hogy odahaza kielégítő választ adhassanak majd küldőiknek, a bolgár fiataloknak. A bolgár vendégek nagy figyelemmel hallgatták a megyei KISZ bizottság titkárának, Bogó elvtársnak a beszámolóját, amelyben mintegy képet adott a somogyi ifjú kommunista szervezetek felépítéséről, tevékenységéről. Aztán a bolgár elvtársaké a szó, egész kérdéshalmazzal lepték el a vendéglátókat. Az egyik kérdésük az volt, miből következtetnek arra, hogy a megye KISZ-szervezetei alapiában jól dolgoznak. A kérdés mögött rejlő féltő gondolatukra Bogó elvtárs fejtette ki a választ: »A taggyűlések színvonalán is mérjük ezt, a szórakozáson, a művelődésen, de a legfőbb mérvadó, hogyan válik tevékeny részesévé a falu életének a KISZ-szervezet.« bolgár ifjúsági Ugyancsak »kényes« kérdésre tapintottak, amikor azt kérdezték, hogyan szervezd a KISZ a diákokat a nyári szünidőben. Bogó elvtárs őszintén felfedte az e téren mutatkozó gondjainkat is: általában még gyenge di ákifjóságunknak a termelő munka szeretetére, tiszteletére való nevelése. Hogy ez megváltozzék, tennie kell a közösségnek, a társadalomnak is. Még le kell győzni a közvéleménynek azt a helytelen felfogását, hogy aki gimnáziumot végzett, annak már méltatlan dolog kapát vagy kaszát fogni. Az is érdekelte a bolgár elvtársakat, hogyan érvényesül a KISZ»ben a párt vezetőszerepe, hogyan neveli a KISZ a fiatalokat a Szovjetunió szeretetére, a hazaszeretetre. Érdekelte vendégeinket az is, hogyan küzdenek a kiszesek a huliganizmus ellen. Szinte minden kérdés mögött érződött a baráti féltés és a kíváncsiság: milyen tanulságokat vontak le a magyar elv- társak a régi hibákból, az ellenforradalomból. Meggyőződhettek vendégeink arról, hogy tudunk okulni, tanulni, ha később is, mint kellett volna — saját kárunkon. Ezért is mondta a szünetben a küldöttség vezetője: legjobban az tetszett nekik, hogy a magyar dolgozók, a magyar fiatalok látják a jövőt, hűek a szocializmushoz. < a szünet! Özönlők az öreg kapun Kifelé a diáksereg. Arcukon a szünet pírja, Egy sincs köztük, ki kesereg. Az évzáró véget ért már, Bizonyítvány bent a zsebben; Siet haza mind vidáman, Ki lassan, ki szelesebben. Ezernyi terv születik most, Buksi fejben sok gondolat, S feledve van irodalom, Kölcsey és a »Mondolat«. E két hónap csak a miénk, Szívünk boldogsággal telve, S csodáljuk, hogy egykor gondot Okozott a »Doppler-elve«.- En Budára fogok menni, — En a Velencei-tóra. (Ez is lesz oly bizsergető, Mint akármely latin óra.) S zöld füvön a Balatonnál Pusztítva a jó főtt ételt, Nem hiszem, hogy számtanból majd Felidéznénk a fő tételt. Nem izgat már földrajz, orosz, Matézis és történelem, S elfeledjük milyen is volt Óra előtt a félelem. Am lehet, hogy pár hét múlva Eszünkbe jut majd a tábla, A katedra, tintásüveg, Falon képek, rajtuk ábra. Eszünkbe jut az öreg pad, Sarokban a szemétláda, S nem bánnánk már, hogyha újra Menni kéne iskolába . . . No, de rajtunk egyelőre Nem látszik meg ilyen tünet; Cseng a hangunk, zeng a nóta: Itt a szünet!... Itt a szünet! .. • IFJ. BALOGH GYULA, IV. o. gimn. tan. A KlSZ-élef hírei Nagy a készülődés az első megyei ifjúmunkás találkozóra, melyet július 6-án rendeznek meg Kaposvárott. Ekkor nyitják meg az Ifjúsági Házat a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Gazdag program várja e napon a megye és a város fiataljait. Reggel Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mond ünnepi beszédet, majd koszorúzás következik, s filmvetítéssel záródik a délelőtt. Ebéd után az ifjúmunkás kultúrcsoportok szerepelnek, este tábortűz mellett veterán kommunisták beszélnek harcaikról, utána pedig reggelig talpalávalókat húz a cigánybanda. Találkozóra szóló meghívók még kaphatók a KISZ városi bizottságáru • * • Jól sikerült taggyűlésen elemezték egész évi munkájukat, tanulmányi eredményeiket a leánygimnázium kiszistái. Elbúcsúztatták az iskolától és a szervezettől a most érettségizett lányokat. Elhatározták, hogy igyekszenek hasznosan eltölteni a nyári szünetet, s e célból a KISZ közös kirándulásokat szervez a megye természeti szépségeihez. * * * EgyVe több fiatalt hódit meg magának a takarékossági mozgalom Üreglakon. Majdnem minden fiatal beiratkozott a Kölcsönös Segítő Takarék pénztárba, s némelyiküknek már háromezer forintja is van takarékbetétkönyvben. * • • A megyénkben járt bolgár ifjúsági küldöttség a napokban reszt vett a Textilművek »A« műszakjában dolgozó KISZ- fiatalok taggyűlésén, utána a vendégek megtekintették az üzemet. • « • Nincs kultúrház Hácson, de nemsokára lesz, mert a község lakói akarják, hogy legyen hol művelődniük. A művelődés otthonának felépítésével járó nagy munkából a falusi KISZ-szervezet is részt vállal. A KISZ-íiatalok elhatározták, hogy mintegy 12 500 forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá az építéshez.
