Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Yasämap, 195*. Június 28. A le oszerszam l\ f ár csaknem egy esz­tendeje történt, de még mindig nagyon sokszor eszem­be jut ez az eset. Ha vissza­gondolok mozzanataira, értet­lenül kezdem vizsgálgatni a benne szereplő embereket. Né­hány napja megint a község jelé jártam, és elkeserítettek, letörtek az 1957 nyarán itt tapasztaltak... • * • A z eset felkavarta nem­csak a környékbeli fal­vakat, a járást, de az egész megye lakosságát is. Még he­tek múlva is mindenfelé lehe­tett hallani, amint az embe­rek a bűntényt tárgyalták, és találgatták, vajon a bírósági tárgyaláson mi derül ki, kit mondanak ki főbünösnek, és milyen büntetést szabnak ki rá. Mások már a részleteket is tudták, és azokat mesélget- ték, mondván, hogy a lány és az anya épp oly bűnös, mint az öregember, az apa. Később mindenki megnyu­godott volna, ha közben nem kerül sor az első bírósági tár­gyalásra, majd a többire, ami megint az érdeklődés közép­pontjába dobta az ügyet. Aki tehette, ezeken a napokon, ha csak egy félórára is, beug­rott a bíróság épületébe, hátha meghall valamit, ami új, ér­dekes. Az igazságtevő szakemberek pedig ezalatt lassan haladtak mind előbbre a való kitudásá­ban. Ehhez azonban helyszíni tárgyalásra is szükség volt, amelyen kihallgattak számos helyi tanút, s a bűncselek­mény elkövetőivel, valamint az anyával és lányával újra le- játszathatták la történteket. Kittetek hát a helyszíni tár­gyalás napját, megkezdték a készülődést, értesítették a fa­luban lévő tanúkat, hol és mi­kor kell megjelenniük a bíró­ság előtt. Milyen felbolydulás lett er­re a kis hegyközségben! Min­denki várt, mindenki valami nagy izgalomban élt, s mikor végre felvtrradt a bíróság ér­kezésének napja, már min­denki jóval a kitűzött idő előtt a vádlott háza körül beszélge­tett, feszengett. Benn a ház konyhájában a két nő, az anya meg a lánya csendesen dolgozott. Okét nyolc napi vizsgálati fogság után hazaeresztették. Most ebédet főznek. Az apának, akit szintén elhoznak a városból, a börtönből ide, erre az alka­lomra. A bíró talán megenge­di, hogy ha már itthon van, tisztességesen megebédeljen. Csak jönne már! Ügy várja a kisunoka is. Állandóan az ab­lakihoz szalad, hátha látja már a nagyapát, de mindig csalódottan kell visszafordul­nia. Csak a közelebb vagy tá­volabb lakó szomszéd nénik, bácsik arcát látja mindig, ha elhúzza a függönyt. — Mennyi bámész emberi — sóhajt fel az anyja, s el­sírja magát. — Te is az oka vagy — mordul fel az öregasszony, és erősebben vágja tovább a me­téltet, amely olyan sárga a tojástól, mint az 6 arca az iz­galomtól, félelemtől IVégre tíz óra körül autó­' berregés hallatszik. Megérkeztek. A teherautó le- ponyvázott hátuljáról sorban másznak le! a tanácsvezető bíró, az ülnökök, az ügyész, a védők, s legutoljára a börtön­őrök között a megbilirtcseü öregember. Megáll az udva­ron, nem törődik a sokasággal, elsírja magát, amikor unokája szalad felé kiáltozva: -Nagy­papa, édes nagypapa!« Aztán engedélyt kér, hogy megnéz­hesse a ház környékét, az is­tállót, a jószágokat. Megy az őr kíséretével, és elborul az arca. — Látszik, hogy nincs férfi a háznál, semmi sincs rend­ben — mondja az őrnek, az meg cak kurtán vágja vissza rá: — Ühüm. Az öreg egy pillanatra rá­néz, »érdekli is őt az én gon­dom-« — gondolja és nem szól többet. Csak magában motyog, csak a szeme húzódik össze egyre elkeseredettebben. Nem jó, semmi sem jó. Itt van ez a nyolc hold föld. Egy része ide­látszik, lasir róla, hogy elha­nyagolt, nem. ad jó termést. Pedig kövér, zsíros, nem le­hetett rá soha par--~n ’ Iármányt a szántóról é> ­teni tudott, szép jövedelmet hozott. Elég volt ruhára, más kiadásokra, meg még az istál­lóépítés költségeire is. S ezt a szép kis gazdaságot, a jól fel­szerelt házat, a deres szőrű erős lovat meg a többi jószá­got is mind itt kellett hagy­nia. Mire kikerül a börtönből, ki tudja, mi lesz mindebből? — Jaj! — nyilallik fejébe a félelem — csak be ne vigyék a közösbe ezek az asszonyok! Akkor néznénk csak jól ki! Igaz, két gyenge nőnek nagy megerőltetés a szántás, aratás, de akkor se! Nem azért gyűj­tögette ő mindezt össze keser­ves verejtékezéssel, hogy a nők így herdálják el. Nem és nem! Ezt nem engedheti. Az istállóajtó melletti szö­gön meglátja a lószerszámot. Elcsodálkozik. — Hát ez mi? — kérdezi lá­nyától. — A ... lószerszám ... — Ez? Ez nem a miénk! Nem ilyen volt nekünk! — Nem... De a miénket el­lopták, míg senki nem volt itthon. Ezt kölcsön kaptuk. A z öreg összetört. Hát igen. Ilyenek az embe­rek. Amikor őket elvitték in­nen, biztosan azt hitték, na, ezek se jönnek többé vissza. Nekiestek hát mindjárt min­denüknek. Ki mit talált, vitte. Valakinek a lószerszámra fájt a foga, azt marta el. De lám, mégiscsak visszajöttek, ha ő csupán egy napra is. És ami az övé, az az övé. Azt nem hagyja. Ezt nevelte az asszo­nyokba, ezt akarja, hogy meg­tartsák. ö nem ad senkinek semmit, amíg él, abból, amit összeszedett. Hiszen tulajdon­képpen ezért is ül ma a vád­lottak padján. Ezen kezdő­dött minden. A veje azt mondta, hogy így kellene. Fiatal ember volt, más szem­mel nézett mindent, de 6 nem. 0 ellenkezett. Hogyne, hiszen akkor a végén egyszer csak arra ébrednének, hogy mindenük hirtelen a tsz-be ke rült. Ezt pedig nem1- akarta. Mit képzelt ez a fiatal jött- ment senki? Ezért dolgozott 6 évekig? Ezért hitte már sokszor azt, hogy még egy pil­lanat és megszakad? Nem. A magántulajdon az ő szemében olyasmi, amit nem szabad odadobni a világ összes kincsé­ért sem. ö ezt tartja, még ha körülöttük az utolsó fa is már a szövetkezeté lesz. Azt sem tudta, mikor ültet­ték le a bírói asztallal szem­ben felállított székre. Csak ült egykedvűen, mereven, és gondolatai az ellopott lószer­szám, a föld, a magántulajdon körül jártak. Mellette ugyan­ilyen közömbösen nézett a semmibe a két fekete ruhás, fekete kendős nő: a felesége és a lánya. Ha a bíró, az ügyész vagy a védő kérdezeti valamit, kurtán igennel vagy nemmel felettek. Az öreg né­ha bőbeszédűbb volt: — Ügy van az kérem, ahogy azt a jegyzőkönyv fel­vételekor elmondtam... — mondta, de ennél többet nem lehetett kicsikarni belőle sem. Egyik tanú a másik után állt elő. Felelgettek a kérdé­sekre, aztán félreálltak. He­lyükbe megint mások jöttek. A nyolcadik, kilencediltize­dik. Mind mondott valamit az esetről, s mindegyiküket fá­sultan hallgatták. — Kérem a következő ta­nút ... — mondta a tanácsve­zető bíró, s a szántásra ala­csony, középkorú, sötét ruhás nő lépett elő. — Tessék kérem. s. — kezdte, de többet nem bírt szólni, mert az öreg vádlott lánya hirtelen, mint akibe egy pillanat alatt ezer ördög köl­tözött, s millió voltnyi villa­mosenergiával töltötte meg. felpattant helyéről: — Ez a szemét, ez az aljas alak, ez a becstelen tolvaj még ide meri tolni azt a ron­da képét? — rikácsolta neki- vadultan. — Még t>an mersze ráadásul tanúnak is jelent­kezni? ... — Kérem, rendr eutasítom — dörgött bele a sróáradaP'a a bíró, de hiába. A nőből c.sa'.:, úgy pa'a'zott „ átkozódás, a szitok: — A poklok nyeljék el r piszkos fajzatját a ron ’ ’ nak ... Bíró úr, kérem, ez ronda r’ak. er a bee-n i személy volt, aki... a/vi m.y be voltunk zárva.i. ellopta .a... a lószerszámot— li­hegte. r HÍREK jj^z öreg felkapta a fejét. | — 3150 forintot gyűjtöttek eddig a Latinka-szoborra a Ránézett' az asszonyra,j barcsi járás földmúvesszövet- azután a lányára. Szeme élén- f kőzeteinek dolgozói. Ezt az ken csillogott. Ez hát az ő lá-l összeget 198 dolgozó fizette be. nya! Ilyen is tud lenni... I helyen áll a járás­ién. A lószerszám. A föld ...J*3®" Ötvöskónyl község adófl- A magántulajdon... Más nem! Mtes térén. Első félévi ado- számít... Eltűnt minden. A;tervüket maradék nélkül tel- bün, a néhány hónappal előbb jesítették. elkövetett mocskos tett, a cselekmény eddig oly nyo­masztó súlya, el a fejsze csa­pásai nyomán apa nélkül ma­radt kis unoka, el minden, s mindenki. De előjött más, a régi, évszázadok óta oly sok emberbe belegyökeresedett ösztön, vagy minek nevezhető valami, ami már annyi bajt okozott. A görcsös ragaszkodás a barázdákhoz, a vakondtúrá- sos kis legelőrészhez, a ma­gántulajdonhoz ... a lószer­számhoz. Az öregember néhány óra múltán szinte könnyű szívvel ült fel újra a teherautóra. Ki­oltott egy emberéletet, s az övé is tönkremegy a hosszú rabság évei alatt? Mit számit az? A fontos az, hogy nem is .kell külön figyelmeztetés az asszonyok mégis vigyázni fognak mindarra, amit ő sem akart odaadni. Hiába. M.nd'p megértették egymást az öreg­asszonnyal, A lány meg az ö vérük ... Még a férje életénél is fontosabb neki... a lószer­szám ... WEIDINGER LÁSZLÓ — Színházi hír. A Kaposvá­ri Csiky Gergely Színiház a napokban befejezi zalaeger­szegi és nagykanizsai vendég- szereplését, és visszatér me­gyénkbe. A Balaton partján szabadtéri színpadokon fog a következő hónapban játszani. Az első bemutató június 25- én, szerdán Balatonföldváirom lesz Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című víg- játékával. 26-án Siófok, 27-én Balatonlelle szabadtéri szín­padán, 28-ón pedig a zamárdi kultúrotthonban tart előadást a Kaposvári Csiky Gergely Színház. — IBUSZ különvonatot indí­tunk folyó hó 29-én Keszthely­re. Menettérti jegy ára 17,50. Jegyelővétel folyó hó 26-án 12 óráig az IBUSZ menetjegy­irodában. (x) — Helyesbités: Lapunk jú­nius 20-i számának második oldalán »Az építőiparban men­tesíteni kell a dolgozókat a ne­héz fizikai munkától« alcím alatt elírás történt. A szöveg helyesen: Szij jártó Lajos kép­viselő, volt építésügyi minisz­ter ... stb. SPORT „ Csatárbetegségben“ szenvedtek a kaposvári honvédek Tatai Honvéd— Kaposvári Honvéd 1:0 (1:0) Kaposvár, S00 néző. V: Dobszai. A hadsereg-bajnokság elődöntő­jében találkozott a két csapat, s a mérkőzés előtt általában a fehér mezes kaposváriakat tartották esé­lyesnek. Pontban fél hat órakor, a meghirdetett időpontban futottak ki a csapatok. Tata: Gáspár — Si­mon, Trajczár, Szabó — Galbácz, Kován — Tolnai, Nagy, Erdős, Ka­szás, Lórincz. Kaposvár: Horváti) — Zomborácz, Lencsés, Torok - Hegyi, Márkus - Paksi, Hering, Trischler (Ungi), Borsos, Madler. Bár az első támadást a vendé­gek vezették, de fokozatosan fel­jöttek a kaposváriak. Gáspár ka­pus gyakran volt munkában, s hamarosan kitűnt, hogy igen te­hetséges kapuvédő. Igaz, hogy He­ring meg Borsos két biztos hely­zetet is kihagytak. A S3, percbe.', egy ártatlan tatai támadás alkal­mával Tolnai és Torok csatáztak a kaposvári kapu előtt. A szélső lett a győztes, és a feleslege­sen kifutó Horváth mellett megszerezte csapatának a ve­zetést. 1:0. Szünet után sem változott lé­nyegesen a játék képe. 20 percig élénk volt az iram, aztán a csapa­tok mintha beletörődtek volna az eredménybe. Pedig a kaposváriak előtt több egyenlítési alkalom nyílt, de Márkus még egy 11-est is csúnyán kapu mellé küldött. így az eredmény nem is változott. A meglepetés azért születhetett meg, mert a kaposvári honvédek csapata -csalarbetegségben* szen­vedett. Ennyi helyzetet természe­tesen nem is lehet büntetlenül ki­hagyni. A tatai csapatból Gáspár, Traj­czár, Hován és Nagy játéka emel­kedett ki. A kaposváriaktól Zom­borácz, Lencsés, Márkus és Paksi játéka dicsérhető. A legifjabb labdarúgók rangadóján a babócsai úttörők győztek Babócsai Alt. Iskola—Karádi Alt. Iskola 2:1 (0:1) Ezt a mérkőzést nem hirdették öles plakátok. Mégis rangadónak ígérkezett a javából. A csapatok lelkesen készülődtek a találkozó­ra, s az sem zavarta a »►játékoso­kat«, hogy a nézőtéren alig szá2 néző volt csak. Pedig megérde­melték volna az érdeklődést, talán még azt is, hogy mopdjuk vala­melyik NB Il-es találkozó előmér- kőzéseként mutathatták volna be tudásukat. Mert való igaz, hogy a legjobb úttörő-labdarúgók a babócsai és karádi ifjak a megyében. A babó­csai csapat a körzeti győzelem- sorozat után Berzence, Csurgó', Szülök, majd pedig Kutas csapatát győzte le, s szerzett jogot, hogy részese legyen a döntőnek. A ka- ráöiak Felsőmocsoládot, Nagybe- rényt, a kaposvári bajnokot, a Berzsenyi D. iskolát, és Balaton- boglárt terítették kétvállra. így ők is készülődhettek a döntő mérkő­zésre. Mit hozott a találkozó? Nagy küzdelmet s helyenként szép és ötletes játékot. A zöld mezes ka­rádi csapat apró termetű balszél­sője, Acsbók megkapta a labdát a mezőny legalacsonyabb játékosá­tól, Kovács II-től és hiába rugasz­kodott a babócsaíak nyurga ka­pusa. a labda a hálóba jutott. 0:1. E félidő eseménye volt még egy 30 méterről lőtt olyan kapufa, amely még a legjobbaknak is di­cséretére vált volna. Szünet után a karádi csapat fo- k<~” • ’~s7.aesett, s feljöttek a b- Olyan nagy volt a nv '*arádi kapura, hogy egy ’ a védői’ csak kézzel ani, a hálóba ne iusson. A .megítélt il-est Haidu 03y nyugalommal küldte a há- ba. 1:1. Továbbra is Babócsa ro- mozott, és nem sokkal a befe- és előtt. Bóla H ’ is a háló- n kötött ki. 2:1. Győzött tehát Babócsa, s elnyer­te az 1958. évi úttörő megyei lab­darúgó bajnoki címet. Tegyük hoz­zá, hogy megérdemelten, mert hisz Kaposvár, Barcs, Siófok, Nagyatád, Csurgó, Marcali meg a többi járási székhely labdarúgóit megelőzve vívták ki az elsőséget a babócsai gyerekek. írjuk le a két csapat összeállítá­sát is: Babócsa: Vodenyák - Ra­dies I., Luczek I., Kiss - Radlcs n., Putics - Vukman, Hajdú, Bóla, Luczek n., Takács. Karád: Haran­gozó - Nagy i., Ts.cheppen, Kova- csik — Morva, Kovács I. — Somo­gyi, Nagy n., Karádi, Kovács EL* Acsbók. Bizonyos, hogy sokuk nevével találkozunk majd pár év múlva a nagyok közt is. Kovács Sándor Egres (KM TE) 2 hétig nem játszhat A múlt vasárnap Nagykanizsán Egrest tiszteletlen beszédért kiállí­totta a játékvezető. Az MLSZ fe­gyelmi bizottsága tárgyalta Egres kiállítást ügyét, s elég szigorú ha­tározatot hozott. Egres ugyanis két bajnoki mérkőzésen nem játszhat. Súlyosbította az Ítéletet, hogy Eg­res már korábban Is ki volt állít­va. A nagykanizsai Bányait, akit Egres előtt állítottak ki, megdob­álták. Egres pótlása nem kis gon­dot okoz a KMTE vezetőinek. — Gamáson vasárnap dél­előtt 11 órakor a mozi »helyi­ségében kezdődő ünnepséggel nyílik a termelőszövetkezeti nap. A részvevők meglátogat­ják a helyi termelőszövetke­zet majorságát, s azután kül­lőn böző műsorok lesznek. — Bírósági hírek. Lapunk­ban régebben hírt adtunk Hor­váth Imre söprű- és aprószerfa készítő kisiparos nagyarányú üzérkedő árdrágításáról. A bí­rósági tárgyaláson kiderült, hogy Horváth kisiparosi iga­zolványát nem munkára, ha­nem felhajtásra, felvásárlásra és közvetítő kereskedésre hasz­nálta fel, s így a csurgói, és a csokölyi fmsz-rtek 2 147 666,42 forint értékű árut adott el. A bíróság Horváth Imrét üzlet­szerű árdrágító üzérkedés és magánokirathamisítás bűntet­tében mondotta ká bűnösnek, ezért 3 és fél évi börtönbün­tetésre, ötévi jogvesztésre és 2000 forintnyi vagyonelkob­zásra ítélte. Ugyanakkor fele­lősségre vonta a bíróság azo­kat a volt szövetkezeti dolgo­zókat is, akik elősegítették Horváth Imre mesterkedését. Szmodics József egyévi, Sóto- nyi Imre nyolohónapi, Berkes Sándor hathóna,pi, Nagy Ist­ván hathónapi, Kubu Géza ugyancsak hathónapi, Boilesz- ka Lajos egyévi börtönbünte­tést kapott, de az ő büntetését a bíróság háromévi próbaidő­re felfüggesztette. Csokonyától Kaliforniáig 100 évvel ezelőtt kezdte meg Kalifornia déli részének topográfiai felmérését megyénk nagy szülötte: Xantus János Megyénk olyan nagy tudós emberrel is megajándékozta már a világot, mint Xantus János, aki 1825-bea született Csakonya községben. Rendkí­vül tehetséget árult el már fia* tál éveiben. 22 éves korában, 111 esztendővel ezelőtt a pes­ti egyetemen ügyvédi v'zsoát tett. Hogy a katonai szó.góléi­tól megmeneküljön, Ameriká­ba utazóit, s a New Orleáns-i egyetemen a latin, a spanyol és a német nyelvet tanította. Gazdag pályafutása száz év­vel ezelőtt kezdődött, amikor az Unió kormánya Kalifornia teljesen ismeretlen déli vizei­nek felmérésével bízta meg. Érmek sikeres befejezése után a Csendes-tenger meteoroló­giai viszonyainak tanulmányo­zására kapott megbízást. Az ízig-vérig néprajztudós kutató és utazó Xantus János 89 szi­getet és zátonyt fedezett fel munkája során. Hazájához a nagy távolság­ban sem maradt hűtlen: húsz­ezer állatból álló gyűjteményt küldött a Nemzeti Múzeum­nak. Hazaérkezésekor több száz kitömött kolibriből álló gyűjteményt hozott magával. Rövid ideig tartózkodott csak itthon. A kutatási vágy, mely a nagy veszteségben szinte határtalan volt, visszaszólította Amerilcába, s ekkor Mexikó konzula leit. A honvágy azon­ban egyre jobban hatalmába kerítette, újra visszatért, s 1894-ben érte utol a halál Bu­dapesten Somogy nagy fiát. Hétfőn délután lesz a „Szépség és Erő" tornaünnepély A Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola tornabemutatója a szombati eső és a tornaterem­ben előállt technikai okok miatt elmaradt. A »Szépség és Erő« tornabemutatót az isko­la sportköre f. hó 23-án, hét­főn du. 5 órakor tartja meg a Dózsa sporttelepen. (Rossz idő esetén a Berzsenyi Dániel Ál­talános Iskola tornatermében.) A bemutatót minden körül­mények között megtartják, melyre szeretettel várjuk a kedves szülőket és érdeklődő­ket. Árdrágítók a bíróság előtt Az elmúlt évek során elsza­porodtak a kereskedelemben a visszaélések. Társadalmunk harcot indított a jogtalan vám- szedők ellen, és ebbe a mun­kába egyre több és több be­csületes dolgozó kapcsolódik be. Ennek köszönhető, hogy vá­sárokon, búcsúkon s egyéb al­kalmi tömegmegmozdulásokon már nem folytathatják olyan szabadon tevAemységüket az emberi hiszékenység e fondor­latos »lovagjai«. A közelmúltban tárgyalt né­hány bűnös cselekményt a len­gyeltóti járásbíróság példát ál­lító ítéletekkel. Nagy Béla pécsi vásározó kiskereskedő bazárárukkal lá­togatta a vásárokat, és amint fennhangon portékáját dicsér­te, már magában lemérte al­kudozó vevőjét, mennyire csap­ja be. A somogyvári vásáron ellenőrzést tartott a tanács egyik dolgozója, akinek áruit ugyancsak drágábban adta. így lepleződött le. A bíróság ár­túllépés és üzérkedés bűntet­tében háromhónapi börtönbün­tetéssel és 400 forint pénzbír­sággal sújtotta. Hasonló módon spekulált az egyszerű emberek kárára Ken­de Károly, a népbolt mozgó­árusa, aki ugyancsak bazár­árukat adott el a megállapí­tott árnál drágábban. A járás- bíróság négy hónapi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. Fáhián György volt budapes­ti lakos az elmúlt évben szer­ződést kötött az Udülővendég- látó Vállalattal és bérbevette a fonyódligeti vendéglőt. Egész nyáron jól ment az üzlet, de úgylátszik, a becsületes haszon kevésnek bizonyult, mert Fá­bián a bort a megengedett ár­nál literenként 6 forinttal drá­gábban hozta forgalomba. A bíróság nyolohónapi bör­tönre és 600 forint pénzbün­tetésre ítélte. A fenti járásbírósági ítéle­tek még nem jogerősek, mivel nevezettek fellebbezéssel éltek. Ezek a példás ítéletek osz­tatlan elismerést váltottak ki a járás becsületes dolgozóiból, egyben intő figyelmeztetésként álljon minden bűnös hajlamú kereskedő előtt JÁNOSI ISTVÁN, a Fonyódi Járási Tanács VB, kereskedelmi felügyelője, — A K. Kinizsi—Szék szárd NB n-es labdarúgó mérkőzés eredmé­nye vasárnap este 8 órakor a Ma­gyar Hirdetőnél megtudható. Könyvismertetés Traveo: Embervásár (Ma­gyar Helikon). Kb. 384 oldal, fűzve 24,— Ft vászonkötésben 32,— Ft A regényben már nem a jobbágyi sorban lévő indiá­nok küzdelmes élete, hanem a mexikói »szabad« parasztok sorsa tárul fel előttünk. Ér­dekes történet keretében mu­tatja meg a szerző, hogy mi­közben a diktatúra ország- világ előtt demokráciát, sza­badságot, jogegyenlőséget hir­detett — ezek a szabad pa rasztok is menthetetlenül rabszolgákká váltak az álla­milag intézményesített és vé­dett csalások és kegyetlensé­gek következtében, Illusztráció Traven „Embervásár” cimű, a Magyar Helikonnál meg­jelent regényéből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom