Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
Vasárnap, I9S8. június 1. SOMOGYI NÉPLAP NEM MAGÁNÜG.. K ét történetet AKAROK ELMONDANI. Az egyikről — amely T. F. esztergályos és 22 éves feleségének története — csak annyit, hogy őik nagyon boldogan élnek. Az asszonyka, aki hivatalnok, ugyanannál a vállalatnál dolgozik, amelyiknél a férj Furcsának tartották, hogy kíváncsi kérdéseimmel bepillantottam házaséletükbe, és feltételeztem, hogy boldogtalanok, hogy nem értik meg egymást, mert más a hivatalnok-asz- szony és más a munkás-férj érdeklődési köre, szellemi színvonala. A hivatalnok-asszony kereken megmondta, hogy még most is sokat tanul a munkás-férjtől, mert jóval képzettehb, a tudományokban 'jártasabb nála. Meg aztán miért irigykedne azokra, akiknek értelmiségi férjük van, amikor az ő ura is megkeresi néha még a 2400-el ds. És az első báli ismerkedés óta foglalkozásuk különbözőségéből adódó nézeteltérésük soha nem volt. És így van ez jól. Csak néha- néha még visszajár és boldogságot rombol szét a múlt áílkos szelleme. Erről szól Ili és Feri története. • * * É DES LANTOM! Te voltál legjobb gyermekem. Mindenem! Nem tudom, miért kellett idáig jutnunk. Én. a boldogságodat akartam! A te boldogságodat! Nem fogadtad el* Ilikém, a siófoki tanárit, a pesti egyetemistát, neked nem kellett a mérnök, mert saját fantaszta elképzeléseid után futottál, te szegény... Lányom, csillagom, hol a te «teletművészetedo..? Hát hol a te szived ...? Belebolondulok, ha rá gondolok, hogy nem jössz itöbfbé, meift szakítanunk kellett..: Csak bajod ne essék. Te, te, gonosz, arany gyermek. írd meg, valid meg, ügye, terhes vagy? Végképp csalódtam benned. Nem kének tőled bocsánatot, mert tudom, hogy ón felelek a te házasságodért. Én. Most már minden mindegy, mtt mondhatnék még: Isten .veled. Anyád,,,« , Feri, a‘szép "szál, markáns arcú munkásfiú rám néz. Aztán a kezében tartott levélre, amelyre szeme felhőjéből ráesik egy csepp és Ili nevén szétiEut a kék tinta. Kicsit szegyei li ez a 23 éves fiú a köny- nyet, hiszen olyan idegenül hatnak itt a parki pádon, ahol az ő életükről beszélgetünk. — Ez a levél volt a tragédia kezdete... — fűzii gondolatait halkan, mintha csak magában emlékezne. — Ekkor már tud-| A minaret, Eger tornyai in- ta IH anyja, -hogy én vágyók tegetnek az a nagy és legyőzhetetlen szállka, akadály, aki miatt Ili nem megy haza a barcsi családi házba, a mérnökök, egyetemisták társaságában rendezett zsúrokra... És amikor már biztos volt benne, hogy lánya, a hivatalnok egy munkásfiú oldalán érzi jól magát, megírta neki a szakító levelet, de rám, rám nem volt kíváncsi soha... • * * ILI SZAKÍTOTT AZ * ANYJÁVAL. Nem volt terhes, és nem hazudott senkiinek. Mint űzött vad kóborgott a városiban. Szemében ott égett a kérdés: Embereik, hát mit tegyek? Menjek az anyámhoz, hagyjam itt azt, akivel egyszer már elképzeltem az életemet...? Uigye, nem kívánja senki, hogy megőrüljek? Emberek, barátnők...? Hónapokig tartott a hadiállapot és egy fia levélváltás nem történt az anyjával. Ili odaköltözött az egyik munkatársnőjéhez, barátnőjéhez, és estéket ábrándoztak ót a boldogságról. Feriről, aki IH szemében a legszebb és legnagyobb gyerek, becsületes és saargalmss, művelt éfe kedves, csinos íb. Hát mit akar az anyja, hiszen pontosan annyit keres mint a siófoki tanár, aki egy halólunszimpatikus ember, és nem kellene, ha százezer forintot kötnének is a nyakába, Olyan munkakedweil dolgozott, mint még soha. És együtt öriilit a barátnő, hisz Ili boldog, hogyne volna az. Elindult a maga csinálta boldogság felé... P GY NAP AZTÁN ME*- GINT LEVÉL JÖTT Barcsról. Ilinek szinte távirati stílusban parancsot küldött az anyja: » Azonnal mondj fel az üzemben — írta —, gyere haza..,! Eladtam a házat. Egerbe költözünk...« Másnapra Ili zav-arttá vált. Szórakozottan válaszolt a kérdésekre, majd egyszer csak kirohant az irodáiból, -be a személyzetishez és -felmondott. — Ne -tessék haragudni .. de hát az anyám ... Tetszik tudni, elmegy... messze... És én, ugye, nem hagyhatom el anyámat, aki egyedül van Ugye ... Nem .. .? Ki szólhat ebbe bele? Talán, talán Feri majd estére, a színház után, ha búcsúzlkodás-ra kerül sor... Borzalmas lesz . . .! De hát... Lehet, hogy végül is ő a bolond, és az anyjának van igaza ... Gyerünk a pokolból...! A Pillanatfelvétel 1. Hamvas szépség Esztii. Épp ilyennek képzelem esténként egy régen tervezett novellám hősnőjét Arcán a gyermeki báj. összes kelléke megtalálható. De mégis a hosszú copfja az, ami tizennégy éves alakjának a dísze. Nagyot sóhajtottam, amikor először megláttam: »-Hej, ha több ilyen igazi k-islányos Ikislán-y futfkározna a városban«. Mert kérem, senki se gondolja, hogy ellensége vagyok a modern frizuráiknak, a francia, olasz eredetű hajikreációknak. Egyáltalán nem. Csa-k az , hogy örüljön mindenki, s örülj is, Eszti, ha minél tovább megmaradhatsz üde kislánynak. Ugyan mit sietnél, hisz a felnőttség vonatát még senki se késte le, te se maradsz le róla. Maradj meg annak a copfos barna lányinak, akinek megismertelek, maradj meg, Legalább egy-két évre maradj! Aztán úgyse tartóztathatlak szándékodban. Hisz most minden bájad a copf, ez a szeszélyesien lóbálódzó copf, hisz ez az, amit első látásra észrevesz rajtad az emibar, $ te most egyszerűen le akarod vágatni csak azért, hogy divatos frizurát csináltathass magadnak. Kedves Eszti, kegyelmezz a copfnak! Jól jegyezd meg: a copf néhány év m-úűva úgyse ál mér jól neked, de a rövid haj akkor tesz majd igazán széppé. Hát akikor ne hamarkodd el a copf levágását. Van egy jó barátom, aki nem ismeri el csak a külföldi márkát. Öt ugyan nem izgatja a Pamómia motor, Ikarus busz, Terv cigarette és a tokaji bar, de ezeknek a legsilányabb külföldi megfelelője is ilázba hozza. Vele történt a következő eset. Valamelyik hölgy ismerősétől kapott egy piros golyóstollat, amit az illető Franciaországból hozott. Több se kellett barátomnak, büszkén elhelyezte belső zsebében, s igyekezett mindenhol minél feltűnőbben használni. Ilyen alkálimakkoi' sokatmondó hanglejtéssel jelentette ki: »Ugye, milyen jól ír! Na hallod, eredeti francia holmi!« Különben a toll filléres műanyag cikk volt, kint tucatárunak számított. Azonban ■mégse volt olyan tucat toll, mert bosszút állt -barátomon úgy, hogy kettéreipedt, amikor a villamoson valaki belekönyökölt műanyag burkolatába. A vérpiros tinta szempillantás alatt szétfolyt. Barátom azóta rá se -bír nézni a külföldi cikkekre. Hiába, mély nyomot hagyott a lelkében, s főleg kabátja bélésében a toll. L, G. B eszélgettem a barátnővel, alá Ilivel és Ferivel ment azon a búcsúestén a színházba. Ili elkérte tőle fekete -pulóverjét. Olyan ragyogóan szép volt ezen az estén, rn-i-nt még soha. Párduc alakján feszült a fekete pulóver. Az előadás uitán a -barátnő otthagyta a bú csú zik odókat. H-azasleteitt. Alig 15 perc múlva beállított Ili. És zokogott, mint a gyerék ... — Gyere a konyhába — hívta a barátnőt. — -Mari! — zokogta. — Ha valakit szeretsz, ne hagyd el... Énbed, Mari!?... Haliálisápadt vdt. SZAKÍTÁS minden KESERVE rányomta -bélyegét arra a két hétre, amit ílinak a felmondiáis után még az üzemben kellett töltenie. Céltalanná vá-lt az élete, nem ment a munka. Tudták a barátok meg a barátnők, -hogy miért oly keserves, szomorú Ili meg Feri arca. E KISZ- szervezetből kikerülő, megértő barátnők egyikének szólt a levél melyet Ili anyja írt ekkor: ».. .Nem tudom eléggé meghálálni mág/ának, hogy a lányom mellett álltak. Úgyis azt hittem, hogy megőrülök a gondolatára is annrik, hogy erről az esetről beszél az egész város ... Ha beszélnek róla, tönkretesz engem...« Hit féltette? Azt is, de elsősorban magát. Az asszony a közvélemény ítélete elől menekült, melyről tudta, hogy pálcát tor Önző szjve felett. Ferinek, e dolgos kezű, becsületes jellemű m-unkásfiúnak a tekintete elől rejtőzött, akit mindig nagy ellenségének hitt, akit voltaiképpen sosem látott ... És azt hitte, hogy »úri eleganciával« végképp meg is semmisítette ... Hihette, mert amikor Ili az állomáson végképp elbúcsúzott barátnőjéből, Feri nevét megesem, .ferrúítette... , E lmúlt egy esztendő. A kaposvári barátnők annyit tudtak meg Ili leveleiből, hogy egy orvos udvarol neki. Az anyja fogára való, és lassan ő Is megszereti, de Ferit nem tudja elfelejteni. EGY KÖNYV ELMARADT BEVEZETŐJE HELYETT Szinte hihetetlen — de ha még egyszer elolvasom, akkor rájövök arra, hogy mégsem tévedtem — tudok olvasni. Mégis kételkedtem először, mert 1958 májusában vagyunk, több mint másfél évvel az ellenforradalmi pusztítás után, amikor Jól meg kell néznünk, hogy mire és hová költjUk népünk fi’léreit. Valóban igyekeznünk kell olcsón termelni, és olcsó termékekkel ellátni az országot. Gazdasági életünk így lesz napról napra erősebb, és így biztosabb a szocializmushoz vezető utunk is. De vajon elmondhatjuk-e ezt minden területen? Csak örömmel lehet üdvözölni az Olcsó Könyvtár népszerű sárga köteteit, a Szabad Föld Könyvtárat, a Kincses Könyvtárat és még néhány népszerű, irodalmi értékeket adó sorozatokat. S örömmel üdvözölném a Magvetőt, mint ezek szellemi atyját. Viszont a kezembe került legújabb gyermeke, a »Piszkos Fred, a kapitány« nevű torzszülött fattyúhajtás. Ez a »bébi« immár másodszor született meg. Eddig mindenki reménykedett, hogy 1945- tel, illetve 1948-cal végleg az enyészet és feledés sírjába került társaival együtt. De most a halott feltámadott, és itt tenyészti a pestist körülöttünk. Viszont, ha valaki azt gondolja, ez kevésbé lényeges, akkor elég csak megjegyezni, hogy a Magvető jóvoltából 50 200 példányban fertőzi olvasóit. Elgondolkoztató példány szám, de az ára la! Ara »potom« >2 forint a 240 fűzőit oldalával, mégis nagyon telendő. Kaposvárott n ide leküldött 200 testvérkéjével együtt már jórészt elkelt Vajon kik vették meg? Egyszerű emberek, mert a cím csábít. Az újságos bódék, vándor könyvárusok is árusítják, és tudjuk, onnan mindent megvásárolnak. Bár a huszonkét forint aránylag nem sok, ha az ember 240 oldalon át tanúja lehet tíz verekedésnek, több gyilkosság! kísérletnek, és ha olyan gáláns lovagok kísérik végig, mint Nagy Bivaly, Tüskés Vanek, Buzgó Mócsing és társai. Huszonkét forintért megtanulhatják belőle az ifjú olvasók a helyes és udvarias viselkedést, és azt, hogyan kell egy ütéssel ártalmatlanná tenni az ellenfelet. No meg azt, hogy az ember értékét a megölt áldozatok, rablások, verekedések adják. Valóban, ez a kapitalizmus dzsungel-törvénye és értékmérője. De úgy emlékszem, s talán a Magvető Kiadóban az elvtársak is emlékeznek rá, hogy napjainkban más meghatározást is tudunk az ember értékéről és munkájával kapcsolatban. A helyes viselkedésre így oktatja olvasóit a »szerző«, - ha eddig nem tudta, hogy mi az? »...bár ezt nem is tanulta, ismét lesújtott. Csak úgy magánszorgalomból... nincs nagyobb összeköttetés ezen a tájon, mint egy erőteljes csapás a fejre!« Ez igen! De a »vastagabb ja« még hátra van! Igazi hőssé magasztal ódik Rejtő által Tüskés Vanek, az alvilág egyik vezére. Szerinte már: »az zseni. Tavaly úgy megrúgott egy postást, hogy még ma A legutóbbi levél arról ad | *s tanulmányozzák a klinikán«. — Majd igy hírt, -hagy Ili csalódott az orvosban. Szakítottak, és faluraj költöznek, mert anyjának imosit | már jó levegőre van szüksége. | y a S Q I H fl D í tÓTCd »Állást vállaltam a községi |--------------------ta mácsntáil — írja Ili —, és me-:: gyek az anyámmal, Rózsi! Most már minden mindegy. El ebből a pokoliból is ...! Megyek, szivemben a -kérdéssel: leszek-e boldog valaha? Add át forró üdvözletemet Ferinek ...!« Ferinek, akivel elmegyek a parki pádról, mert vihar készül, mit adhat már ez a forró üdvözlet? Megigazítja elegáns -hamuszürke ruháját, és azt mondja, nem csügged el, új boldogság után indul, és tudja, hogy egyszer megtalálja... Ilivel magam is találkoztam nemrég egyik városban. Lehajtott fővel, nagyon szomorúan tűnt el a forgatagban. Zavart volt, mint húszsoros levelei mostanában, melyek néha-néha a barátnőkhöz jönnek. H ány fiatal boldogságán tanultuk meg már, hogy nem a foglalkozás teszi az embert. Jó, hogy szűnik az a kegyetlenség, amely annyi értelmiségi szülőt -tartott hatalmában. Szűnik, mert a munkásfiatalok a társadalom megbecsültjei, boldog emberek lettek. Szűnik, mert: ezt mutatja első történetünk; szereplőinek és sok száz és: ezernek a példája. Csak mutatnák meg, azoknak a szülők- isSza a legborosabb szőlős■ nők, akik még mindent a fog- gazdát is, miután előbb tetteti lalkozásr* tesznek fel és hogy neki egy kis pohár bor kételkednek, -hogy hogyan él- fa megárt. nek. És ha néha-néha még itt, jó híre egyébként főleg két kísért a múlt átíkos szelleme, * forrásból táplálkozott: mozhát fogjunk össze mi, fiatalok, galmi múltjából és a — motoréi KlSZ-szervezet, barátok < jából. Az előbbivel ő maga meg barátnők, és segítsünk a; is szeretett dicsekedni, oly- vengődőknek, ha kell, csinál- | kor-olykor emlegetni szokta junk a legszentebb magánügy- | nevezetes tetteit, célzásokat Ha kicsivel többet vett be az bői közügyet. Legyen Ili az. téve arra, hogy milyen nehéz íróasztalfiókbeli fiaskó tar- utolsó lehajtott fejű fiatal, aki | volt akkoriban dolgozni. (Ez talmából, lövöldözni kezdett anyja önzéséneik esett áldoza-1 persze meg is felelt az igaz- a gyár udvarán, vagy éppen túl. I Ságnak, de kicsivel több sze- kártyapartnert keresett az oktatja az egyik hős a másik kezdőt. »Hogyha baj van, kissé mozgatja a vállát, és akkor a hóna aljával megérzi, hogy helyén-e az ólmos. Ez egy nyugodt érzés. Az ember közvetlenebbül tárgyal a felekkel«. Ehhez hasonló példabeszédet bőségesen talál az olvasó a regényben. Talán elegendő lesz e nagy »Irodalmi értékkel« rendelkező könyv első oldalát felütni, mely így kezdődik: »Uram! A késemért jöttem! — Hol hagyta? — Valami matrózban. — Milyen kés volt? — Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? — Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? — Kagyló. — Hány részből? — Egy darabból készült. — Akkor nincs baj. Megvan a kés! — Hol? — A hátamban.., — Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön. — Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...« Ugye, épületes valami? Csak azt szeretnénk tudni, hogy ki engedélyezte a kiadóhivatalban ezt a marhaságot? Ezen az alapon amerikai comicsókát és egyéb rémtörténeteket is kiadhatunk. A papirhiány veszélye is elmúlhatott, mert ötvenezer példányban csak ritka esetekben adnak ki könyveket. A magyar irodalom klasszikusaira, úgy látszik, ez nem vonatkonik, mert ha esetleg 5—6000 példányban megjelenik cgy-egy klasszikus mű, akkor ez már rekordnak számit. Inkább egy példát említek, Rónay: Petőfitől Adyig c. tanulmányát, mely a XIX. század második feléről szól. Ezt csak 1400 példányban lehetett megjelentetni, és ebből mindössze három példány jutott városunkba. Úgy látszik, van papírhiány! Mindenesetre, ha ez így megy tovább, akkor a szinte hozzáférhetetlen klasszikusok helyett ezek kerülnek majd forgalomba. Magam előtt látom, hogy harmadikos diákjaim kinevetnek, amikor Jókai: A kőszívű ember fiai c. regényét tárgyalom magyar órán. A második padban megszólal egy őrök rosszalkodó, kételkedő tréfamester, Róth Botond: »Mit tudott Baradlay, az is valami? Inkább Tüskés Vanektól tanult volna verekedni! S Jókai szórakoztat? Hol vagyunk attól már?« De hol vagyunk attól, amit egészségesnek tartottunk eddig? Elég utalnom Kádár János elvtárs hasonló tárgyú bírálatára, melyben kemény szavakkal illeti a könyvkiadásunkban uralkodó anarchiát. Az országgyűlés április 18-1 ülésén Kállai Gyula államminiszter felszólalása a színházakkal kapcsolatban vonatkozik irodalmunkra, így könyvkiadásunkra Is. A Magvetőnél dolgozó lektorok talán a »minden virág virágozzék és minden madár daloljon« elvét a szamártövisre és a varjúra is értik? Ma még csak egy becsempészett kakukktojás az említett regény, de ha megerősödik, akkor kilöki fészkéből énekes társait. Andrássy Antal tanár, Cukoripari Technikum <^QY JÓ ELVTÄRS" KACS KARI N GÓS TÖRTÉNETE Tj'odor Mátyásnak nem- i dig a motort illeti, annyiban csak ez a története,' volt hasznos számára, hogy hanem az utóbbi jó néhány segítségével sokat lehetett tá- évben élete és léptei is kacs- I vol a központtól, aminek per- karingósak voltak, különösen,' sze természetes következmé- ha többet ivott a kelleténél.1 nyei az alábbiak: 1. keveset Matyi bácsi híre azért ettől látták; 2. azt hitték, hogy ha- függetlenül változatlanul jó Iáira dolgozza magát; 3. csíny- fényben ragyogott. A felsőbb- j jei meg szelídültén jutottak a ségek, ha szó esett róla, min- 1 központi fülekbe, dig azok között a »jó elvtár-1 No, de ne szaladjunk eny- sak« között emlegették, akik-1 nyíre az események elébe, re állandóan lehet számítani, Cso>k sorjában, és hibájának csak túlságos jó; ddig a szép reggelig, kedvét és játékosságát rótták ' ■Lí amikor leállította a vi- fel, amely minden útját szin- déki telep előtt a motort, és te kísérte, na. de persze, ame- egy szőke nőt segített le róla, lyet régi érdemeiért meg le- | már szép utat telt meg — 45 hetett bocsátani. Ha neve szó- 1 óta. Mármint az előmenetelbe került, az elvtársak ott, a központi hivatalban tninji- járt mosolyra derültek, és jó tulajdonságai mellett emlegették csúfonááros tetteit ben. Szép nagy utat. Először szakszervezeti elnök, majd brigádvezető lett, aztán »kiemelték az irodába ellenőrnek, s hipp-hopp, egyszerre csak is, hogy példának okáért j igazgatónak nevezték ki. Eb- gumicsuzlival lődöz mada- j ben a minőségben dolgozga- rakra, meg hogy felajánlja tott, aztán rájött, hogy a gyár motorját a kislányoknak az tulajdonképpen egy jól olajo- országúton, de másfelé viszi ■ zott gépezet, és kevés mun- őket, vagy hogy az asztal alá ! kával is sokat lehet vele kimutatni, mire elengedte magát, és kezdtek kiütközni eddig rejtett gyengeségei. Úgy valahogyan szemmel- láthatóvá vált egy idő után: amilyen mértékben emelkedett a társadalmi ranglétrán, any- nyira csúszott lefelé, mint ember. Először csak ivott. Aztán okokból mind sűrűbben járt késő este haza. Egy alkalommal rájött, hogy milyen öreg és idegen a felesége, és csodálkozni kezdett, hogy ily sokáig kibírta egy tulajdonképpen ostoba teremtéssel. El is vált tőle minden szívfájdalom nélkül. Ott hagyta neki a három nagy gyereket. Persze, ami sok, az mégis csak sok, kezdett a csillaga leáldozni. Az első igazgatói funkcióból a lövöldözések, a másik vezető állásból egy nyíltan kipattant főnöki kaland miatt távozott, a harmadik helyről elbúsult iszákossága következtében tanácsolták a negyedikre. S most itt van a kora reggeli levegőtől kipirultan, itt van, és egy kis vállalat helyettes vezetőjeként — ellenőriz. — Maga csak sétáljon pár percet, kedves Mancika — mondja a szőkeségnek, és máris kacsázik befelé. Mancika sétál, Matyi bácsi meg odabent kiabál, csak úgy harsog a hangja. Mancika nem is tudta, hogy ilyen nagy emberrel találkozott, és még büszkébben sétál. Odabent egyébként nem tart soká a dolog. Fodor elvtárs fel-alá járkál, kiadja az uta- furcsa bogarai lettek. ' sítást, miszerint estig ezt meg ezt a kimutatást készítsék el neki, aztán kézfogás nélkül indul kifelé, ugyanúgy, ahogy érkezett. Az egyik íróasztalnál új arcot lát, de sokat nem Szegedi Nándor * rénység jó lett volna.) Ami pe- irodából. Többnyire ilyen i törődik vele. Biztosan valami
