Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

ÄmM, »58. május 20. 2 SOMOGYI NÉPLA* Nagy az érdeklődés a harmadik szovjet szputnyik iránt Moszkva (MTI). Harmadik napja kering a Föld köröl a Szovjetunió harmadik mester­séges holdja. A szovjet közvé­lemény továbbra is igen nagy érdeklődéssel kíséri a szput- nyikról szóló híradásokat, s a sajtó bő terjedelemben mél­tatja az új mesterséges hold tudományos jelentőségét. A Szovjetszkaja Rosszija cí­mű lapban Melcumov profesz- szor nagyobb terjedelmű cikk­ben foglalkozik a szovjet raké­tatechnika fejlődésével. A tu­dósok és mérnökök jelenleg számos nagy jelentőségű tudo­mányos probléma megoldásá­val foglalkoznak. Ezek közé tartozik a mesterséges holdak visszatérítése problémájának megoldása, az új, eddiginél is nagyobb hatásfokú üzemanyag feltárása, a kozmikus repölés problémáinak megoldása. A lapban Csebotrjev leningTádi professzor, a rakétatechnika ismert szakértője rámutat ar­ra, hogy a szovjet rakétaépí­tők legutóbb elért sikerei köz­vetlen közeibe hozták már a bolygóközi közlekedés problé­máinak megoldását. Rövidesen sor kerülhet automatikus mű­szerekkel felszerelt rakéták fel­lövésére, amelyek eljutnak a Holdba. A Trudban Kulinyin pro­fesszor hosszan méltatja azo­kat a nagy jelentőségű vizsgá­latokat, amelyeket a szputnyik segítségével a Föld mágneses mezejéről lehet elvégezni. A szputnyik segítségével köze­lebb kerül a tudomány annak a problémának megoldásához, mi okozza Földünkön az eddigi ismeretlen eredetű mágneses elhajlásokat. Ugyancsak a szputnyik segítségével válik lehetővé az atmoszférában ke­letkező mágneses viharok ere­detének megfejtése is. Moszkvai tudományos körök arra számítanak, hogy a szput­nyik keringésének első adatait s a rádiós és optikai megfigye­lők első eredményeit már egy­két napon belül nyilvánosság­ra hozzák. * * * Washington (Reuter). Ber­nard A. Shriever vezérőrnagy, az amerikai légierő ballisztikus lövedékekkel ellátott egységei­nek parancsnoka vasárnap te­levíziós nyilatkozatában kije­lentette, egy-három év is bele­telik abba, amíg az amerikai légierő a szputnyik III-Hoe ha­sonló nagyságú mesterséges holdat ki tud lőni. Továbbra Is feszül! a helyzet Libanonban Párizs (TASZSZ). Libanon­ban változatlanul feszült a belpolitikai helyzet összetű­zésekre került sor a felkelők csapatai és az úgynevezett biztonsági erők- között. En­nek következtében mindkét félnek halottjai és sebesültjei vannak. A felkelők kezén lévő Tri- poliban átmeneti nyugalom után újra fegyveres összetűzé­sekre került sor. Incidensek, összetűzések a portugál fővárosban Lisszabon (MTI). Az AFP tudósítója jelenti a portugál fö- városban vasárnap este lezaj­lott tüntetésekről és inciden­sekről: Este 8 órakor hatalmas tö­meg gyülekezett annak a gimnáziumi épületnek kör­nyékén, amelyben Delgado tábornok ellenzéki jelölt vá­lasztási gyűlést hirdetett. Né­hány perccel később már sor került az első összetűzésekre. A rendőrök a tömeg ellen fordultaik és a hangszórók felszólították a környező épü­letek lakóit, hogy ne. nézzenek ki az ablakokon. Majd eldördültek az első riasztó lövések. Közben az utcákon fiatalemberek kövek­kel dobálták meg a biztonsá­gi közegeket, miközben han­gosan kiáltoztak: »Éljen a szabadság!« A lovascsendőr- ség kivont karddal jelent meg a helyszínen. Újabb sebesülé­sek történtek. A rendőrök génpisztolyokkal igyekeztek szétzavami a tün­tetőket, akik nem mozdultak a helyükről. A tüntetők között azután is sok fiatalember kö­vekkel dobálta a rendőröket. Kilenc órakor könnyű pán­célkocsik és rendőri autók jelentek meg a helyszínen, majd a lavasrendőrök is ak­cióba léptek, hogy megtisztít­sák a környező utcákat a tün­tetőktől. Sortüzek hangzottak el A tüntetők azonban, ami­kor az egyik utcarészből ki­szorították őket, hamarosan ré­feltüntek az utca másik szén. Mint más jelentések közük, Umberdo Delgado tábornok gyűlése éjfél tájban ért véget. A 1500 személy befogadására alkalmas gyűlésterembe és a szomszédos helyiségekbe, va­lamint az épület udvarán mintegy háromezer ember zsúfolódott össze. Az ülés részvevői nem tudták, mi tör­tént az épületen kívül, mert a kapukat fél kilenckor be­zárták. A zavargásoknak 23 sebesültje van. AZ ÖSSZSZÖVETSÉGI MEZOGAZDASAGI KIÁLLÍ TÁS Az összszövetségi Mezőgaz­dasági Kiállítás nemcsak arra hivatott, hogy ismertesse a szocialista mezőgazdaság ered­ményeit, hanem arra is, hogy segítse a parasztokat az érté­kes tapasztalatok felhasználá­sában, az új módszerek elsajá­tításában. Az ÖMK területén 1956 óta minden évben Összszövetségi Ipari Kiállítás is nyílik, s így e kettő nagyszerű képet ad a szovjet népgazdaságról. A kiállításon 620 gépet mu­tatnak be, amelyet 446 külön­féle típusból válogattak ösz- sze. Ezek közül 266 gépet most állítanák ki először, A mezőgazdasági kiállítás egyik érdekessége, hogy na­gyon sok növényt mutat be természetes körülmények kö­zött. A növénytermesztési pa­vilonban például 25 hektárnyi területet vetettek be, 100 hek­tárt pedig különféle virágok és dísznövények alá művelték meg. A pavilon területén 268 különféle növényt ültettek el. Az egész kiállítást több mint 4500 mezőgazdasági és dísz­növény ékesíti. Az állattenyésztési pavilon­ban körülbelül 3000 szarvas- marhát, 6500 háziszárnyast és mintegy 500 prémes állatot stb mutatnak be. A »Szibéria« pavilon egyik érdekessége a »Poszpelihinsz- kij« szovhoz bemutatása, ahol tavaly 25 hektárnyi területről hektáronként átlag 18,9 má­zsás gabonatermést takarítot­tak bé. A szovhoz 39 000 tonna gabonát adott a népgazdaság­nak. A búzatermesztésből el­ért tiszta hasznuk több mint 13 millió rubelt tett ki. Egy mázsa gabona termesztésére 58 percet fordítottak, s az eh­hez szükséges költség 16 ru­bel 30 kopek volt. Az Ukrán SzSzK pavilonjá­ban nagy érdeklődésre tarthat számot az *Ukrajna« kolhoz kiállítási anyaga, amely be­számol arról, hogy a kolhoz­parasztok hektáronként 40 mázsa búzát, s 442 mázsa cu­korrépát termesztettek. Száz hektárnyi földterületre szá­mítva 730 mázsa tejet, s 70 mázsa sertéshúst termeltek. Minden egyes tehenük évente átlag 4360 kiló tejet ad. A kolhozparasztok munkaegysé­genként 28 rubelt és 3,8 kiló gabonát kapnak. A kiállításon több mint 20 000 kolhozzal, stovhozzal és gépállomással ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállitás területe 207 hektárt foglal el. összesen Beirutból jelentikt Beirut (Reuter). Beirutba érkezett hírek szerint a liba­noni hadsereg ágyúval lőtte a felkelőket Tripoüban, ahol mintegy hétszáz felkelő meg­adta magát. A hőmérséklet alig változik Várható időjárás kedd es­tig: változó felhőzet, egy-két helyen kisebb eső, mérsékelt nyugati-északnyugati szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet kedden 23— 26 fok között. medencéjében működő 6. amerikai flotta egységei parancsot kaptak, hogy sürgősen foglaljanak ál­lást a libanoni partoktól két mérföldnyi távolságra. A finn reakció „megemlékezik" Helsinki (TASZSZ). A finn jobboldali körök ezekben a na­pokban emlékeznek meg a pol­gárháború 40. évfordulójáról. Jellemző, hogy az ünnepsége­ket arra a napra időzítették, amelyen a reakció erői német szuronyok segítségével kímé­letlenül elfojtották a munká­sok és parasztok felkelését, és 1918-ban Helsinkiben díszszem- Libanonban megkezdte adá- lét rendeztek. Az évfordulón A kormánycsapatok meg­próbáltak behatolni a vá­rosba A felkelők elszánt ellenállása azonban meg­hátrálásra kényszerítette őket. sait a »Szabad Libanon« nevű illegális rádióállomás. A kikötőmunkások sztrájkja tovább tart A libanoni lapok tudósításai az Egyesült Államok nyílt beavatkozásáról adnak hírt. A lapok különféle hírfor­rásokra hivatkozva jelen­tik, hogy a Földközi-tenger Finnországban különböző gyű­léseket tartanak, »hazafias- beszédeket mondanak. A jobboldaliak ünnepségei között vezető helyet foglalt el az a gyűlés, amelyet vasárnap rendeztek Helsinkiben a koalí­ciós párt irányítása alatt mű­ködő szélsőjobboldali szerveze­tek. A helsinki gyűlésen ven­dégként megjelent a finn kül- ügy-, hadügy-, pénzügy-, köz­lekedés- és közmunkaügyi mi­niszter, a hadsereg főparancs­noka és a köztársasági elnök segédtisztje. A jubilárls ünnep­ségeket a jobboldali körök szovjetellencs tüntetésnek szán­ták. A reakciósok a történelem eltorzításával »felszabadító- háborúnak keresztelték el a polgárháborút. Tudatosan agyonhallgatják vagy egészen lebecsülik azt a közismert tényt, hogy a Szovjet Köztár­saság már 1917 decemberében, vagyis a finnországi polgárhá­ború kitörése előtt elismerte Finnország függetlenségét, te­hát semmi szükség sem volt felszabadító háborúra. LENGYELORSZÁG A Balti-tengertől a Kárpá­tokig elterülő 312 000 négyzet­kilométer területű (tehát ha­zánknál több mint háromszor naavobb) és 28 millió lakosú Lengyel Népköztársaság nyu­gaton a Német Demokratikus Köztársasággal, délen Cseh­szlovákiával, keleten és észa­kon a Szovjetunióval határos. A második világháború után romokban heverő ország gaz­daságát a lengyel nép önfelál­dozó munkájával helyreállí­totta, és azután a lengyel 6 éves terv keretében egy sor kulturális és szociális léte­sítménnyel és számos új ipari üzemmel továbbfejlesztette úgy, hogy jelentősen megnö­vekedett az ipari termelés. Á nagy jelentőségű sziléziai szén­medencékben, Katowice és Welbrzyh környékén múlt évben a háború előtti terme­lésnek háromszorosát, 93 millió tonnát bányásztak. Ä közép-lengyelországi vasérc­bányák termelése is jelentősen megnövekedett. Az Oderán és mellékfolyóip, Dyohov és Brzeg Dolny közelében óriási vízierőművek épültek. A len­gyel népgazdaság büszkesége a Krakkó melletti Nova Huta új vasműve. Lublinban és Starachowiceben új teherautó- gyárak épültek. A Varsóban létesített személyautógyár »Warszava« típusú kocsijai hazánkban is ismertek. Lodz világhírű textilipara is új fej­lődésnek Indult. Szczecin, Gdynia, Gdansk kikötőit modernizálták. A Lengyel Népköztársaság ma a szocializmust építő ál­lamok egyik legfontosabb ipa­ri országa. HARRY BORT: Qó- Iwwtmn, Qleft H' VÉGIGOLVASTAK BLBESZ ELESEM ET, ugyanazt a tanulságot vonják le, mint én: sose lehet tudni, kiben mi lakik. Vegyük példá­ul barátomat, Beriet. Az égvi­lágon semmi se hozza ki a sodrából, olyan nyugodt termé­szete van. Felőle cigánygyere­kek potyoghatnak az égből, csak ót ne háborgássá senki. Egyszer — elárulhatom,igen ta­lálóan — álmos bivalynak ne­vezte valaki. Csakugyan min benne valami a bivaly nehéz­kességéből, lomhaságából. Ha az utcán látja az ember, azt hinné, hogy alvajáró. Megáll az eszem, ha rágondolok hogy ez a bivaly — hogyan, hogyan nem — bekerült a haditenge­részek boxbajnokságán a kö­zépdöntőbe. Ha azonban egy kis életet akarok beléverni, a labdarú­gásról beszélgetek vele. El­hal a csapatáért. Az 6 »arany­lábú gyerekei-x-n kívül semmi sem érdekli. Hétfőnként egy perc nyugtot se hagy nekem. Telebeszéli a fejem a vasár­napi meccsel. Hogy a kapus rossz napot fogott ki, hogy a bíró nem kónyít a szabályok­hoz, s ehhez hasonló. Be nem áll a szája ilyenkor... Bez­zeg, amikor komolyabb do­logról beszélünk, egy kukkot se szól. Egyszer azonban megtört a jég. Múlt kedden úgy tíz óra körül hívat engem Jonson, az ellenőrünk. Nagyon udvarias volt, de nem mert rám nézni, míg beszélt, — Joe, lenne egy kis posta­munka a számodra OxUban. Megrongálódott a vezeték. Itt a belépési engedély, Beriet is vidd magaddal. Azzal rakosgatni kezdte asz­talán az iratokat egyik oldal­ról a másikra. Sokáig azon­ban nem bírta, olyan szugge- ráló szemet vetettem rá. — No, mit álldogálsz? — Ne tolj ki velem, mondd csak meg szépen, hogy miért pont engem küldsz Oxliba. fj'HHÉZ TUDNI KELL A KŐVETKEZŐKET: Ox- liban, a londoni országút mel­lett táboroznak az »amcsik-. A mieink úgy mennek oda, mintha a fogukat húznák. S nem is annyira az »amcsik- miatt. Sokszor nem is tudom, miért is utálják őket nálunk. Szerintem ez nem helyes. Ahogy mondani szokták: min­den nép jó a maga módján. Bár ezeket az »amcsikat« annyi hóborttal áldotta meg az isten, hogy nem győzöl rajtuk csodálkozni. És ami a legnevetségesebb, ha kint a táborban dolgozol, mindig úgy viselkednek, mintha nem te, hanem ők volnának itthon. Arról aztán nem is beszélve, hogy megszállottjai a telefon­nak. Becs’ szavamra, három szó sincs, hogy a fiúk félnek a komolyabb melótól. A ki­sebb hibákat kijavítják ma­guk az »amcsik- is. De ők állandóan sietnek, minden ha­táridőre kell, »adj uram, de azonnal«. Nem bánják azt sem, ha százfelé szakadsz, csak időre kész légy. Ha komolyabb hiba fordul elő, addig zaklatnak az állan­dó telefonozgatásokkal, mig el nem indul két szerelővel a javítókocsi. Ilyen telefon-zaklatás ered­ményeként kerültem egyetlen barátommal, Berttel, az »am­csik- táborába. Addig minden simán ment, mig Beriet el nem küldtem a kantinhoz, hogy ellenőrizze a vonal vé­gét. Tíz perc alatt végeztem a telefonközpont szerelésével. Bert sehol. Várok még öt per­cet, gondolván, hátha beug­rott egy feketére a kantinba (szó, ami szó, ezek az »amcsik- pompás feketét tudnak főzni). Bert azonban nem került elő. Elindultam a keresésére. A KANTINBAN nem talál- tam. Alit kint egy wippon, két MP-s tereferélt benne. Lábukat nagy kényel­mesen a szélvédőre rakták fel. De milyen ostoba képük volt! Nem mintha nálunk telefonnál kevesebb nincs egy mindenki világtzépség volna, szobában sem. Ki se kell ■ csak azért mondom, mert a ki­mozdulniuk. Csak veszik a te- \ nyok a filmek után ítélve azt lefont, tárcsáznak és kész. S j gondolják, hogy minden ame­rikai tengerész kiköpött Ado­nis. Én mondom, nem igaz. Csak látták volna ezeket az az a teméntelen kábel, huzal, csatlakozás, borzalmas mennyi fejtörést okoz az embernek. Naponta ezeregy hiba. Arról láU disznó. Majd kicsattant az arcuk az egészségtől. Amint odamentem hozzájuk, egyből abbahagyták a vicsorgást, s igen furcsán méregettek. — Nem látták véletlenül a barátomat? — szólítottam meg őket. — Dehogynem — válaszolt a kövérebbik, társára ka­csintva. — Hol van? — Sitten — mondta a hón- horgas, s visszakacsintott tár­sára. — Hol? — Sitten, vagy ha úgy tetszik dutyiban, fogdában, zárkában. Na, érted már?! Gúnyosan vigyorogtak mindketten. Sehogy sem értettem a dol­got, csak bámultam, egy szó nem jött ki a számon. — De miért? — kérdeztem végre magamhoz térve első meglepetésemből. Ismét csak a fogukat vi­csorították. A hórihorgas ki se vette szájából a rágógumit úgy vetette oda: — Nem volt belépési en­gedélye. i Hirtelen az jutott eszembe, hátha nem is a táborban va­gyok, hanem valamelyik mo­ziban ülök, s épp egy gengsz­terfilm pereg előttem. Rá kellett azonban ébrednem a valóságra. Biztatni kezdtem magam: Nono, Joe fiam, csak semmi pánik, szedd össze ma­gad. Majd kisütsz valami oko­sat. Miért léptettek elő há­alakokat. Akárcsak két tútíáp-1 romtzor a fronton? Beláttam, ezzel a két hó­lyaggal nem sokra megyek. Otthagytam őket. Vissza a sze­relőkocsihoz. Két perc alatt a tábor másik végén, a fogdánál kötöttem ki. Itt is álldogált két »amcsi«. Nagyon hason­lítottak a »1vipponosok«hoz. Ügyet sem vettem rájuk, nyo­más az őrökhöz. — Hol a barátom? — s már nyitok is be az ajtón, Bert ott ül a rács mögött. Mindjárt mesélni kezdte, ho­gyan került ide. Amint a vo­nallal piszmog, odaállít az a két égimeszelő. — Az engedélyt.. i — A kapunál már mutat­tam. .. — Azt kérdeztem, hol az engedélyed? — Én meg azt mondtam, a kapunál már mutattam, kü­lönben is a kocsiban hagytam a kabátom zsebében. — Kuss! A kocsi nem érde­kel, csak az engedély! Bert megfordult, s újra ne­kifogott a munkájának. Hir­telen a géppisztoly csövének hidegségét érezte a nyakán, s már lökdösték is a fogda irá­nyába. Segítségért akart kiál­tani, de nyelve a szájpadlásá­hoz ragadt, egy szót sem tu­dott kinyögni. Nem az ijedt­ségtől, Bert nem ijedős. Csak éppen meghökkent. Nem ér­tette, hogyan mertek ezek az arcátlan »amcsik« így elbánni vele, Albert Jefferson har­minc éves helybeli lakossal, akinek két gyereke van, őt évet szolgált a flottában, vé­gigjárta az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert. Fogalma sem volt arról, hogyan csöp­pent a rács mögé.,t

Next

/
Oldalképek
Tartalom