Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. május 18. Felsőerzsébef-puszta, 1958 ta 1 944 SZILVESZTERÉN a- kerekedett föl a pusz­A batyuzó szomorú csa­ládok nekivágtak az éjszaká­nak, s lábuk nyomát hóval fújta be a szél. Ágyúk dörög­tek, rabolt a német — menni kellett. 1945. április 4-én szabadon, új honfoglalókként tértek vissza. A múltat, s a foszló hullákat eltemették. Felsőer- zsébet-puszta szabad.’. Nincs többé cselédsors, vége! Uj élet kezdődik. Tehenet lóval fogtak össze, szalmán alud­tak, de hallatlan kedvvel és akarással forgatták a földet, hintették a magot, hogy dús­sá, gazdaggá sarjadjon az any- nyi vértől, verítéktől áztatott földön a jövendő. Fölhasitot- ták a nagy táblákat, házhelye­ket mértek, örült minden er­zsébeti. így volt 1945 tavaszán. Egy tucatnyi évnél is több év szaladt el azóta. Nem, ne soroljuk új városainkat: aki velünk lépett, ott volt hét­köznapjainkban, az tud min­dent. S látja sűrített történel­münk 13 eszendejének örömét, baját. És ők is ott voltak, tar­tották a vállukat, de...! Lépjünk be a pusztára, hor­dozzuk körül tekintetünket. Az első benyomások alapján azt is mondhatnánk: itt nem 1958-at, hanem 1938-at mu­tat a naptár. Hosszú, dülede- ző cselédházak, rogyadozó is­tállók, zsúfoltság, közös be­járat a hajlékokba. Huszon­két. család él itt. Nyári lángot sugároz a má­jusi ég. A forró szél bele­markol a vetésekbe. A szaba­don legelésző lovak és tehe­nek körül ember őcyeleg. Be­kopogtatott egyik félig nyi­tott ajtón. Három asszony, s egy fiatalember néz rám. Kér­dő tekintetükre szóval vála­szolok. .. Láthatatlan zsilipek húzód­nak föl. Most sorban leraknak minién jogos és vélt panaszt. Férfiakkal és asszonyokkal te­lik meg a szoba. Mindenkinek nem is jut szék. A Z ASSZONYOK a bát­rabbak, ők teszik le el­sőnek a garast. — Nem katakolnak, nem verik az ablakot három óra­kor. Nincs intéző és uraság, gyűlöltem őket — mondja Horváth Mihályné. Sokkal jobb, de így sém jó a mi éle­tünk. Egyszer majd ránk sza­kad a tető, miért nem enge­dik szétszedni ezeket a dv.gá- ba dőlt épületeket, hadd rak­na mindenki viskót magának. — Úgy van — vág a szavá­ba Tóth Ferencné. — Ha vi­har vagy eső jön, rettegünk. Beázik a mennyezet, a padlás­ra nem rakhatunk semmit, nem bírja. Tegnap sár és por kulit az alvó gyerekre. Rom itt minden. Hát lehet így ked­ve az embernek? ötvenötben, pont húshagyó- kedden este — de ezt szinte egyszerre mondják —, besza­kadt a magtár. Állatok is voltak benne. Horváth Ist- vánék tehenét, tinóját elvitte a pusztulás. Több jószág meg­sérült, melyeket később le is kellett vágni. — Talán nem is tudunk másikat venni — mondja Ilor- váthné fejét lehajtva. Bizonytalanság, kétkedés csendül ki a szavakból. Fo­gyott, sokat fogyott a hit, a bizalom, alábbhagyott a 45-ben szárnyakat adó lendület. — Mostohagyerekek va­gyunk, velünk nem törődik senki — tör ki Horváth Mi- hálynéból a keserűség. — Ma­gyarországon mindenki többet kapott, mint mi. Csak a föl­dünk van, a juttatott föld, meg a negyvenötben kimért házhelyeken néhány gyümölcs­fa. — Azt mondták, menjünk a faluba lakni, ott épülhetünk — veszi át a szót Nemes Ist­ván. Ez nem jó, mert messze kerülünk a földektől. Nem mentün k. — Itt születtünk, itt aka­runk meghalni — összegezi valamennyiük véleményét Bodáné. — ötvenkettőben ki­billentettek bennünket a föld­ből. A lábodi tsz-nek adták meg az istállót is. Heresznyei bácsinál van írás az istállóból való kipakolásra. Azt mond­ták: vagy megyünk, vagy be- é.llunk a tsz-be, különben nem lesz az építkezésből se nroi. Nem is lett. És állnak is a cselédházak, múltra és cselek­vésre intő mementóként. AllATBÍRAL IT az Országos Mezőgazdasági Kiállítás előtt Tsz-ek, állami gazdaságok, egyéni gazdák által beküldött nevezés alapján sok sertést, szarvasmarhát, lovat, juhot vizsgáltak meg a szakembe­rek. A megtartott bírálat során kiállításra érdemesnek (tsz-ek- bői) 2 törzskant, 3 kocát, 40 süldőkant, 60 süldőkocát, az egyéni gazdák óljaiból és is­tállóiból egy törzskant, 40 sül­dőkant és 50 süldőkocát talál­tak. Ezenkívül — ha az indu­lásig betegség vagy egyéb, rossz pontot ókozó esemény nem történik — a termelőszö­vetkezetek (magyartamka faj­tából) 1—1—2, a gazdák pedig 24—2—1 növendékbikát, tehe­net, üszőt, szimentháli fajtá­ból pedig 6 növendékb'hát és egy üszőt raknak vagonba. Pille, a Marcali Állami Gazdaság tehene a zöldíakarmányozás meg­kezdése előtt naponta több mint 35 liter tejet adott. Megérdemli, hogy sok szemlélője legyen az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A Marcali Állami Gazdaság­ból 3 tehén érkezik Pestre. A somogyi lovak és juhok tábo­rát 7 palás és 23 magyar íé- sűs merinói kos képviseli majd. Nem kicsik a követelmé­nyek. Például a teheneknél a kiállításon való részvétel fel­tételei: 3,8 százalékos tejzsír- tartalom, 5000 kg-cs évi tej­hozam, 85 pontszám. Minden­ből a legjobbat — ez a jelszó. A megye különböző terüle­téről történtek a nevezések. A kiállításra küldendő állatok így Somogy minden tájegysé­géből hírt visznek — Gölle, Zi- mány, Somogygeszti, Ráksi, Somogyszentpál —, s megyénk állattenyésztési kultúrájáról értesül az egész ország, sőt ha­csak egy-egy név erejéig is, a külföld szakemberei is számon tartanak bennünket. Fontos te­hát a jó felkészülés s az oda adó munka. Lóki Péter lakása és is­tállója között csak egysukkos fal van. Trágyaszag árad a szobába... A Z IGAZI ISTÁLLÓBAN nyolcvan állat. A fa­lak szökni szeretnének a tető súlya alól. A belépő, lámpára várón megtorpan: nappal is éjszakai a sötét... Állatié- ' nyésztésre nincs mód, hisz nyújtózásra elegendő hely ■ sincs. Dúcok tartják a tetőt.1 Itt aztán vigyázni kell, az ide térő köszönjön el a család­jától. j — Hát az igaz, hamar leér a gerenda — néz a feje fölé i Iván György. Előbb-utóbb úgy- > is szétrúgja a vihar. i — Csak ember ne legyen alatta... I Takács Györgyné, a puszta legöregebb asszonya sem tud­ja, hány évesek az épületek.i Mikqr ö idekerült — van vagy hatvan éve —, akkor is ilye­nek voltak a házak. | — Emlékszem — mondja —, egyszer panaszkodtunk a rossz épület miatt, s azt mondta a magyarul alig tudó uraság: "Ha dörög az a gerenda, sza­ladni a bognárhoz és hozni az a dúc.« Egy szoba, kis konyha, ez. a legfőbb vágya minden Er- zsébet-pusztainak. Ki tudja, I hányszor tört meg, s éledt új- \ ra bennük a remény: talán' holnap bonthatjuk az épületet. — Elfeledkeztek rólunk, mi mostohái vagyunk az or-zág- na.k — ezt hajtogatják szün­telen. — Ide csak hivatalosan jönnek, adó vagy egyéb köz­dolog ügyében. Mi nem tu­dunk sokat a világról, ha ki­lépünk a pusztáról, bátortala­nokká leszünk, nem tudunk gyorsan tájékozódni, nem jár­tunk sok iskolát. Elkelne a magyarázat, az emberi szó. De soha nem jött ide senki, aki megkérdezte volna: hogyan éltek, mi fáj, és a törvényről is csak annyit mondtak: ez a törvény, ezt végre kell hajtani és kész. 1 Séívet, torkot szoronga­tok Heresznyei bácsi szavai. A többi társ, a többi volt cseléd nem szól közbe. Hadd mondja, ő tudja legjob­ban kifejezni a ' lelkekben "Féládátót hánykolódó gondolatokat. — A fiatalok kedvük sze­getten elmentek a pusztáról. Pedig 52-ben volt még itt élet. Az összegyűjtött hulladékvas árán (360 forint) egy szobit rendeztem be, labdát és egyéb mást vettünk a fiataloknak. Délidőben megütöttem a gon­got, s jöttek az embereit, én meg elő az újsággal, és ahogy tőlünk telt, politizáltunk. Most nincs ez se, elvitték a jelző- harangot is. A 360 forint visszafizetésé­re felszólító írást és csekket kaptam. A földalapé a vas — szólt az írás —, s nekem vissza kellett fizetni a pénzt. Mintha senki sem hallaná, hogy Erzsébet-puszta is van a világon, sehonnan nem jön segítség. Pedig de kellene, pe­dig de várják és igénylik. Hi­tet, bizalmat visszaadó sző, sorsokon javító cselel edet — ez kell Erzsébet-pusztára és sürgősen. N EM SZABAD, hogy hu­szonkét család azon az ablakon nézzen a világba, amelyen az intéző ökle éb­resztőt dörömbölt. GÖBÖLÖS SÁNDOR Áss agronómus tanácsa C Fillérekből százezer forintok Hogyan takarékoskodhatnak a gépállomások? Amikor a kormány felhívá­sa után először került szóba a takarékosság, akadtak olyan gépállomás! igazgatók, akik céltalannak, fölöslegesnék vél­ték ezt a mozgalmat. Azóta természetesen — gondolkodás és a lehetőségek számbavétele után jobb belátásra tértek ők is. Másutt pedig — mint pél­dául Darányiban — gondolato­kat, tetteket gúzsba kötő hie­delmek kaptak lábra. Fonyó elvtárs, az üzemi bizottság el­nöke eigy megyei szakszerve­zeti tanácskozásról hazatérve azt mondta Gadanecz György igazgatónak és a munkások­nak is, hogy az önköltségből levonják a megtakarított ösz- szeget, s abból nem részesed­hetnek a dolgozók. Rosszul foglalt-e állást a szakszerveze­ti értekezlet, vagy helytelenül értelmezte Fonyó elvtárs az ott elhangzottakat — egyre megy, s mindenhogyan káros e nézet elterjedése. Nem volt tehát haszontalan megbeszélni az igazgatóikkal is a takaré­kosság tennivalóit a megyei igazgatóságon. Takarékosság — jobb élet Mintha a darányiak kételyé­re válaszolt volna Nagy Árpád megyei igazgató, amikor el­mondta: az a takarékosság cél­ja, hegy tarthassuk az eddig elért életszínvonalat, sőt egyre magasabbra emelhessük azt. A korábbi jutalmazási rendel­kezések érvényben maradtak. A nyereségrészesedés rendsze­rét is fenntartja a párt és a kormány. Néhány gépállomá­sunk — mint például a tapso- nyi, marcali és fonói — azért esz.hatott 800—900—1000 fo­rintos részesedést dolgozóinak, mert a múlt esztendőben nye­reségesen gazdálkodott, takaré­kosan bánt a reá bízott anyagi javakkal. Az idei megtakarí- t.á-t is számításba kell venni az évvégi mérleg készítésénél. Ha a gépállomás kevesebbet költ, mint amennyi a terve­zett kiadása — de a termelési elvégzi —, akkor többletjövedelmének egy ré­szét feloszthatja dolgozói kö­zött. Minden gépállomás! mun­kás és alkalmazott anyagilag közvetlenül is érdekelt az üzem takarékoskodásában, hi­szen a jobb gazdálkodás jutal­maként több pénzt kap nyere- gésrászesedés címén. Cseppenként sok pénz elfolyna Egymillió négyszázezer fo­rint megtakarítását tervezték a gépállomások erre az évre. Van-e hozzá bizodalom, hogy ez az elképzelés valóra válik? Van-e lehetőség arra, hogy ilyen nagy összeggel csökken­jen a somogyi gépállomások kiadása? Egy tételben csak­nem másfélmilliót áttenni a bevételi oldalra nem lehet. De a gépállomások összefogásával, aprónként, úgyszólván fillé­renként — igen. Lássunk né­hány utat, amely a takarékos­sághoz vezet. Az igazgató dolga a felesle­gesen szétválasztott munkakö­rök összevonása. Persze nem azon az áron, hogy embereket meggondolatlanul az utcára te­gyenek, hanem úgy, hogy gon­doskodjanak róla: minden munkás vagy alkalmazott olyan beosztásba kerüljön, ahol feladatai teljesen kitöltik munkaidejét. Magyarán mond­va: a kifizetett munkabér mö­gött legyen meg a teljesít­mény. Az előlegezést is rendel* kezések szabályozzák. Magán­célt szolgáló, luxuscikkek vá­sárlására valamiféle jótékony- sáigi hitelt folyósítani az állam pénzéből — büntetlenül nem lehet. Van, aki az utasítások­ból is megértette; mással pe­dig, mint pl. Jászberényi Géza iharosbeirényi igazgatóval a fe­gyelmi büntetés érteti meg ezt a kézenfekvő igazságot. Mérések tanúsága szerint egy erőgép rosszul záró csap­ján át egyetlen éjszaka a föld­re csepegne 12 liternyi üzem­anyag. Percenként, traktoron­ként nem számottevő az így kárbavesző benzin vagy gáz­olaj, de állandóan és 969 Hoffherr meg Zetor ezreket, sőt tízezreket érő üzemanyagot csepegtetne el. És e pazarlásnál nem is a pénz a döntő — bár az is nagyon fontos —, hanem maga a benzin és gázolaj, amellyel nem itatni, hanem munkálni kell a földet. A gép- zsíros edényeiket is takarják be, nehogy por hulljon bele. A poros zsír ugyanis nem védi, hanem roncsolja, »megeszi-“ a traktort, s annak kijavítása súlyos százasokat, ezreseket emészt föl. Az ilyen kiadástól meg lehet menekülni, méghoz­zá pénzbe sem kerülő gondos­sá,gigái A műszakiak felelőssége A költségek között a legna­gyobb helyeit az anyagra, al­katrészre kifizetett pénz fog­lalja el. Érthető, hogy a taka­rékosság legnagyobb lehetősé­geit ez a »-rovat“ rejti magá­ban. Az okosan számoló mű­szakiak keze sok-sok forintot meg tud fogni. Könnyebb egy elromlott csapágy helyett újat betenni a gépbe — de költsé­gesebb is. Ehelyett vesződsé­gesebb, de kifizetődőbb az al­katrész feljavítása. A t ablak — de mások is — egy ideig keseregtek azon, hogy az egyé­ni gazdák nem szántatnak kor­mos traktorral, mivel a kis-- parcallát dűlőzertlenül hagyná a Hoffherr. Aztán nekiálltak, házilag csináltak ekét a Ze- tordkhoz — lett is munkájuk a gépeknek a kisparaszti föl­deken. A szán tani való szerzé­se, a megrendelő igényének fi­gyelembevétele is hozzátarto­zik a jó gazdálkodásihoz. A tabi műhalyaminkásoik le­leményessége révén a kom­bájnok nem drága benzint, hanem- jóval olcsóbb gázola­jat fogyasztanak a nyáron; mindössze egy ki.s átalakítást végeztek a motor szerkezetén. A Kaposvári Gépállomás vil­lamosítási szakembereket al­kalmaz, ők javítják a gépek elektromos berendezéseit. Ol­csóbb is, gyorsabb is ez a meg­oldás, mintha másutt készít­tetnék a reléket, transzformá­torokat stb. A száz kilométe­renként 30—40 liter benzint elfüstölő vipponoikat minde­nütt kivonták a forgalomból, Itt a cukorrépa egy elésének ideje Elérkezett az idő, sőt nagy on is sürget a cu­korrépa egyelése. Szerte a megyében 6—8 le­veles a répa, és a megkérgesedett talajban csak sínylődik. Több termelővel is beszéltem, és csaknem mindannyian azt mondták, még várnak. Nincs mire várni. A répa csak addig »társas növény“, amíg kikel és 4 levelessé fej­lődik. A 4 leveles répát egyelni kell, mert fia­talabb korban sokkalta könnyebben átvészeli az egyelés okozta, sérüléseket, mint később. Egy-egy répagomolyból 2—4 répa is kel, ezeknek gyökerei 6—8 leveles nagyságban már erősen összefonódnak, és az egyeléssel a meg­hagyandó egyedet is kilazitjuk a kidobásra ítéltekkel. A répa tenyészterürete kb. 800 négyzetméter, amit a lehető legkorábban biz­tosítani kell részére. Ha most elvégezzük az egyelést, az esők után már 2—3 hét múlva a répa a talajt beárnyékolja, nem engedi a talaj nedvességét elpárologni, különösen akkor, ha eső után egy jó mélykapálást kap. Az egyelést végezzük gondosan egyelő ka­jlával. Ha a sortávolság 40 cm, akkor egy mé­teren 5—6 db répát hagyjunk meg. Egy-egy csoportból mindig a legfejlettebb maradjon meg, a többit vágjuk ki, nagyon ügyelve ar­ra, hogy valóban csak egy répát hagyjunk — a legszebbet. A meghagjott répát az egyelő kapával kerítsük körül, hogy a talaj kérges- ségét megszüntessük, a répa gyökérzete leve­gőhöz juthasson. Gyomnövényt sem a répa mellett, sem a sorokban, sem pedig a sorok között ne tűrjünk meg. Egyelés után permetezzünk 2 százalékos Dar­áimnál, kát. holdanként 250—300 liter permet- levet számítva. A Darsin hatóanyaga arzén, óvatosan bánjunk vele. Azért, hogy egyrészt könnyebben kiheverje a répa az egyelés alatti megmozgatást, másrészt, hogy növekedésben -kiugrassuk“, kát. holdanként a sorok mellé szórjunk ki legalább 30 kg nitrogén műtrá­gyát (pétisó, linzisó). A cukorrépatermelő gazdák tapasztalatból tudhatják, hogy a jó termés alapja az időszerű munkák mielőbbi elvégzése. Mindennapos késlekedés egy mázsás terméskiesést jelent. Nem szabad tehát halogatni az egyelést. VARASDY ALBERT mert drága mulatság lenne e kocsikkal utazgatni. Baj van a készlet­gazdálkodással Ki ne tudná, hogy a gyakran elromló anyagdkbó.1, alkat) á- szeíkből szükséges néhányat tartalékolni. 'A termelés folya­matosságának biztosítása meg­követeli ezt. Ám a dolgot nem szabad túlzásba vinni. Megen­gedhetetlen, hogy egyes gép­állomásokon valóságos gumi- lerakatot létesítenek. Ahol ezt tették, ott a gumi sok forintot letörölhet a jövedelmezőségi számláról. Előfordul ugyanis, hogy neon akarnák bajlódni a félig kopott, de még használ­ható gumival, hiszen van új a raktáron. Pazarlás ez is. Az meg egyenesen kártevés, ha a Zetor első kerekének új gumi­jával — a traktoros jóvoltából — valamelyik személyautó futkároz'. írja fel a raktáros a gumik gyári számiát, akkor egy cstapásna elejét vehetik az ilyen csereberéknek. Három új Zetor főtengely hever a Kaposvári Gépállomá­son. E fontos alkatrészekkel nemcsak magukon, hanem má­sik bajba jutott gépállomáso­kon is segíthetnének a kapos­váriak. Sajnos, a nagybajomiak nem kapták meg tőlük ezt a segítséget a minap. Néhány gépállomás vezető­jét a kő bér kifizetése döbben­ti rá arra, hogy elsokallt a megrendelésnél. A csokonyavi- sontaiak számtalanszor sürget­ték a cséplőszekirény javításá­hoz szükséges kemény fáról szóló kiutalást. Amikor a pa­pírt megkapták, a fiókba süly- lyesztették azt. A segesdiek és mások is tavaly sok üzem­anyagot rendeltek meg. Csak új év után jutott eszükbe, hogy el kellett volna szállíta­niuk, vagy visszajelenteni ü£, de ekkor már későn volt: a vállalat követelte a kötbért. Az ilyen könnyeliműségek nem jó szolgálatot tesznek a taka­rékosság ügyének. A termelés nem szenvedhet hátrányt Nagy Árpád elvtáns felhív­ta az igazgatók figyelmet: nem takarékosság az olyan intézke­dés, amely a termelés rovásá­ra megy. A gépeik üzemben tartásától nem fehet »elspó- Tolni“ a pénzt. Fonóban is meg­javíthatták volna a két DT- traktort, ha pillanatnyilag nincs is munkájuk e gépeknek. Ed­dig nem volt különösebb fenn­akadás a munkában: országo­san a harmadik helyen vannak a somogyi gépállomások. Ka­pádon például áprilisban 2013 forintot keresett átlagosan egy-egy traktorvezető, ami azt mutatja, hogy jól és sokat dol­goztak. A holnapi növényápo­lásban a kultivátoroké lesz a szó. Közeleg az aratás, cséplés ideje is. Különösen a kom­bájnok rendbeihozásia érdemel nagy figyelmet. Ne csak a mo­torját, hanem a vágó- és csép­lőszerkezetét is javítsák meg. A leg jobb szere lökre bí zzák ezt a munkát. Az eddigi szer­ződések szerint átlag e-gy-egy kombájnra 100 holdnyi gabona betakarítása vár. Az igény nö­vekedésével számaim kell, ezért legyen üzemképes min­den arató-cséplőgép! Tabon már az utolsó kombájnt javít­ják, Tapsonybun is csak egy van még vissza. Ahol lemara­dás tapasztalható, ott igyekez­zenek, de ne kapkodjanak! A feléből-harmadából »megjaví­tott« gép több kárt okoz, mint hasznot. A gépállomás! igazgatók azt vallják, hogy van mód a jö­vedelmezőbb gazd állkodásr a. Kitűzött céljuk eléréséhez hozzásegíti őket majd a Bala- ítoinkiliti Gépállomás takaré­kossági intézkedéseinek hely­színi tanulmányozása, amelyre a közeljövőben ikerül sor. A kürtiek ugyanis aprólékosan, szinte fUilémyi pontossággal meghatározták (és azóta esze­rint is dolgoznak), hogy a 122 ezer forintot miképpen taka­rítják meg. Előre is üdvözölni -lehet ezt a tapasztalatgyűjtő látogatást, amelynek nyomán biztosabban összejön az év vé­géig az egymillió négyszázezer forint a somogyi gépállomások takarékossági számláján. Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom