Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-03 / 103. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * % .í,poSN^ Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 103. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. május 3. Mai számunk tartalmából í Tudomány-technika Lottó tárgynyeremény sorsolása Egész heti rádióműsor Kaposvár dolgozói színpompás felvonulással fejezték ki békeakaratukat a munkásszolidaritás nagy ünnepén Szabadon szárnyalnak a vidám dallamok Hosszú oszlopot alkot a Textilművek dolgozóinak szín­pompás május elsejei menete. Kilenc óra után már az előre megbeszélt gyülekező helyen, a Kanizsai utcában várta az in­dulásra szóló jelt több mint ezer ember. Az egész út szé­lességét átfogó üvegtáblát kék­ruhás munkásőrök vitték, utá­nuk az üzem kommunistái, egyenruhás kiszistái haladtak fegyelmezett sorokban. Aztán díszanagyarba öltözött fiúk és lányok menete kézt-kézbe fog­va, mosolyogva. Zászlóerdőtől díszlett a tex­tilesek sokasága. Még jókor reggel hatszázötven vörös zász­lót osztottak ki a felvonulók­nak, százszámra készítettek ünnep előtt társadalmi munká­ban békegalambokat ábrázoló mintákat, lobogó májusfákat, rózsaiabotokat, s ezek most mind itt tarkállottak a gyönyö­rű májusi égbolt alatt. Véges­végig léggömbök úsztak a me­net fölötti légben, akiknek elő­ször még monopóliumuk volt ebben, hamarosan tapasztal­niuk kellett, valóságos roham indalt egy-egy léggömb meg­kaparint ásáért. A textilesek végtelen folya­mában egyenruhás katonák és tisztek vonultak, s ha ezelőtt nem is ismerték egymást, most pillanatok alatt barátokká let­tek, vidáman beszélgettek, ne­vetgéltek egymással. Az öröm, a felszabadult érzések öröme uralkodott a textilesek egész OMájusban szép a világ...« — ennyit tud csak mondani anyját«, a munkát emeli magasba. Nagyszerű érzés! Es u ■* róla az ismert dal. a többit muzsikába fonja, mint -még nagyszerűbb, hogy a mlág\ munkásai titokban, ahogy nem is lehet másként megérezni) ennek a dalban, életben, ritmusban születő hónapnak a szépségeit. Vagy mégis? Másként is meglehet? Igen. Mindjárt az ! első napján. Akkor, amikor fiatallal, öreggel telik meg az utca. Valami ragyogóan szép ünnepi hangulat üt ta­| nyát a szívekben, ül ki az arcokra. Ennek a napnak a minden gáncs és mesterkedés ellenére meghozza majd az l reggeli készülődéstől kezdve minden mozzanata, »az élet emberiség nyarát — a béke napsugarát. vagy szabadon a szolidaritás közös nyelvén ezt a mun­kát ünnepük. Es az ének, a hurrá, amely ilyenkor a zászlók alatt a szívekből a magasba csap, a fiatalság, a munka, a nemzetközi munkásösszefogás erőtől duzzadó szimbóluma. Nagy erő ez a tavaszi seregszemle, amely felvonuló seregen. A Berzsenyi utcában megtorpant a menet, s hosszú, hosszú várakozó percek következtek. Az egyik kis sza­kaszban, hol magyarruhás ka­tonafiúk és bőszoknyás, fehér- blúzos, piros zsinóros kiszista fonólányok haladtak, egyszer­re vidám hangulat lett úrrá. Az egyik tangóharmonikás ka­tona talpalávaló csárdást hú­Be lám, felharsan a figyel­meztető: »beállni a sorba, in­dulás«. Most a magyarruhások énekelnek a katonákkal ve­gyest, fogják, szorítják egymás kezét, s az egyik ablakból sző­ke asszony integet, helyesel a fiataloknak, a szeméből azt ol­vasni ki, örüljetek, vigadjatok! — Én olyan boldog vagyok ilyenkor — mondja csak úgy zott, s a lányok körbe-kariká- kérdés nélkül Kelemen Teri ba az utca kövén ropták a tan- eigmunkásnő a C-müszakból —, cot. Hátrább éneklés, kurjon- valahogy mindig meghat az gatás hangja vonszolta egy asz- emberek öröméből, kedvéből, szony köré az otthon maradót- SZjVéből előtörő ünnepélyesség. SÄ* ! - -íny,« -1» elseje «. ez a jókedvű, jó torokkal, jó már úgy gondoljuk, hányád hanggal megáldott asszonyka? szór vonul? Egy idősebb nénike a C-mű- j _ Amióta a Textilművekben szakboi. ő harsogja előbb egye- „ _ annak di ides_ dúl, de azlan hamarosan hoz- ° . zá hasonló korú asszonyok tár- tova hat esztendeje minden sulnak, hogy ».. .arra kérem, évben menetelek. Bizakodás, derű a téglagyár dolgozóinak arcán A téglagyár dolgozói a Dózisa György utcában állnak, ami­kor az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói elvonulnak mellettük. Az egyik kocsin egy összera­kott házikó mása áll. »Béke­lak« — ez olvasható rajta. Az egyik téglagyári munkás har­sányan odakiáltja: — KIK dolgozói, minél több jó lakást nekünk' Igaza van. Több lakásra van szükségünk, de ehhez a tégla­gyáriak, a kőművesek, ácsok, lakatosok, mérnökük, mindnyá­junk munkája is kell. A fiatalok vidáman társa­lognak. A fiúk fagylalttal fcéö- vesfcednek a lányoknak. Egy selyemszoknyós, csizmás, csi­nos kislány először nagyon szab ódik. Nem akarja elfogad­ni a fagyit, azt; mondja: bánt­ja a fogát. A fiú sem hagyj» magát. Tovább kísérletezget. Lehet-e ennek ellenállni? De­hogy lehet. Néhány perc sem telik el, s a kislány vídámap nyalogatja a finom hűsítőt. Bizakodás, derűlátás hatja áí a téglagyári dolgozókat. Ar­cukról le lehetett olvasni: nem­csak ünnepelni’ tudnak, de » nép állama iránti kötelezettsé­güket is teljesítik. IMPOZÁNS FELVONULÁS Mariskám, angyalom, galam­bom, vegye fel a szalagos ka­lapom ...« Szabadon szárnyal­nak a vidám dallamok a tiszta májusi égbolt alól. Szép a nap­sütés is, mint a nép, amikor igazán örül. — És hogy tetszik a textile­sek mai felvonulása? — Nagyon, azt hiszem ilyen még nem volt egyszer sem. Igen, valóban nekünk is ez a véleményünk. Cserben is kivlrágozfak a májusiak Kiviirágoztak a mójusfák a ipari Kombinát munkásai, cseri városrész üzemei előtt munkásnői az üzem udvarán is az első májusi reggelre, a gyülekeztek, csak néhány munka ünnepének napjára. KlSZ-fiatal álldogált a ka- Zászlódíszbe öltözött a Vas- poshíd korlátjának dőlve, s és Fémipari Kombinát és a hallgatta elégedett mosoly­szomszédságában lévő Tej­ipari Vállalat. Valósággal megszépült, 1 megfiatalodott erre a reggelre a városszéli táj, mely ma kivételesen ké­sőbb ébredt, mint más napo­kon, később ébredt, később né­pesedett be ünneplőbe öltö­zött nőkkel, férfiakkal, út­törőkkel, fiatalokkal. Míg a Tejipari Vállalat dol­gozói az üzem készítményei­vel dúsan megrakott teher­gépkocsit dtfszítgették, szállin­góztak már nemcsak befelé a városba, hanem a városból ide kifelé is azok a dolgozók, akik ezekben az üzemekben dolgoznak. A Vas- és Fém­gással, hogy az arra menők nem tudják szó nélkül megpi- hentetni szemüket az üze­műik bejáratának baloldalán égre szökkent bokrétás, pánf- likás májusfán, sem a kapu- bejárat feletti kiáltó feliraton: »Éljen Május 1!« Kilenc óra után néhány perccel megjelent a sorompó­kanyarban egy zászlós, virá­gos, transzparense« csoport, honvédek, honvádtisztek csa­ládostul, akik szíves hívásra jöttek együtt tölteni a mun- kásszoliraditás nagy ünnepéta Vas- és Fémipari Kombinát dolgozóival. A kedves vendégek az is­merkedés után körülnéztek az üzem udvarán, majd elve­gyültek az ünneplők vidám cso­portjaiban. Az asszonyok fe­hér nárcisz-csokrokat kaptak egy szál piros tulipánnal. De a férfinép sem maradt virág nélkül. Valahány kiudvarolt a jókedvű asszonyoktól, lányok­tól egy-egy szál fehér nár­ciszt a kabát hajtókájára. Fél tízkor, elöl a KISZ-fia- talokkal megindult a Vas- és Fémipari Kombinát dol­gozóinak menete a város felé. Ekkor indult a Tejipari Vál­lalat is, csatlakozva a vasa­sokhoz. Lassú ünnepélyességgel, de vidáman kanyarodott be a cseriek menete az Ady Endre utcába, ahol már számos üzem dolgozói várakoztak hosszú, tömött sorokban az indulásra. Tíz óra. A Kossuth téri dísz­emelvény már megtelt. A tri­bünön helyet foglalnak a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei vezetői, az ál­lami szervek képviselői, öreg kommunisták, régi harcosok. A teret érdeklődők tömege fog­ja körül, sűrű sorokban lepik el a Május 1 utcát. A kiraka­tok ünnepi díszbe pompáznak, s a házak kapuin, az épületek homlokzatain zászlók lengenek. Ezernyi színben tündöklik a város. A Kossutli-szobor oldalán ismerős, egyenruhás zenekar, a bőszénfai fúvősegyüttes tag­jai emelik szájukhoz hangsze­reiket. Pergő ritmusú induló hangja száll a magasba, s a Május 1 utca hajlatában meg­jelenik az úttörők első csoport­ja. Dob pereg, trombita har­sán, s az úttörőcsapatok élén zászlótartó fiúk és lányok kö­szöntik az elnökséget hála- zászlaikkal. Fegyelmezett sorokban, im­pozáns egyenruhákban, a je­len és jövő optimizmusát ki­fejezőn vonul IFJÚSÁGUNK. Egymásután következnek az általános iskolák. A Hámán Kató Általános Iskola leányai magyaros ruhában, májusfá­val, a többiek feszes egyenru­hában vonják magukra a né­zők figyelmét. És jönnek a többiek, a Sétatéri, Szabad­ságparki, Petőfi, Vöröshadse­reg úti iskolák hosszú sorban. A fiatalok után nevelőik, pe­dagógusaik zárják be a mene­tet. Taps, harsány éljenzés zúg A Cukorgyár dolgozói sem akartak lemaradni Még néhány nappal május elseje előtt is titkolódzóit a Cukorgyár, milyen meglepeté­seket tartogat a felvonulásra. Mór fél 8-kor benépesedett a gyár környéke. Vívóruhás lá­nyok, népi táncosok, sportolók, fiatalok és öregek igyekeznek a gyülekező helyre. A kapu előtt a Cukorgyár menetosz­lopának »gépesített« része lát­ható: személygépkocsik Lenin- pertréval, tehergépkocsi atom- plakáttal, 12 Zetor májusfá­val. Egy másik teherautón a gyár termelését bemutató gra­fikonok, villanytargoncán az erőmű kicsinyített mása. Äogy a katonás rendben fel­sorakozó, feldíszített gépjár­müveket nézték az út túlolda­lán álló bámészkodóik, az volt a véleményük (s az üzem dol­gozóinak is), hogy holtbiztos, a Cukorgyár viszi el a pálmát a felvonuláson. Az ünneplőbe öltözött dol­gozókat pattogó indulók fo­gadták. A kapuban minden­kinek a kezébe nyomták a reggeli-jegyet. Egy darab sza- lámis zsemlét kaptak a kony­hán a dolgozók és rumos te­át. Volt, aki négy pohárral is lehajtott belőle, bár többen a teát sokallták a bögrében, a rumot pedig ikevesellték. Fél 9-re már majdnem min­denki megérkezett. Kilenc előtt a rendezők beállították és megindították a csoporto­kat. A menet élén Perák Já­nos és Gél István udvari mun­kás halad, ők viszik a Cu­korgyár feliratú táblát. Har­mincnégy kitüntetett dolgozó és a vezetőség a mozgalmi zászlót vivőik mögött halad. A napfény megcsillan Nagy Jó­zsef öntödei vezető kitünteté­sein, Az »Élelmiszeripar ki­váló dolgozója«, »Kiváló dol­gozó« és a »Szakma kiváló dolgozója«. Decsi János, a nyersgyár műszakvezetője is ott lépked a kitüntetettek kö­zött, mellén ott csillog az »Él­munkás«, »Kiváló dolgozó« és a »Műszaki kiváló dolgozó« kitüntetés. A gyár" előtt fel­áll a menetoszlop. Mészáros és Szatori elvtárs izgatottan igazítja el a sorokat. Bodó' László gépkocsivezető Lenin­képet visz kocsija tetejére szerelve, no meg nyolc apró­ságot a kocsiban, akik innen gyönyörködnek majd a fel­vonulásban. Megindul a dolgozók vidám menete. A malom előtt a nép­hadsereg tisztjeinek és kato­náinak népes csoportja olvad be a felvonulók közé. Magyar- fi elvtárs, az üzem újítási felelőse és Molnár elvtárs vadul fotózza a gyár felvo­nulóit. Magyarfi elvtárs any- nyira 'belejön a fényképezés­be, hogy mire a Hársfa ut­cához ér a menet, mér az utol­só, a negyvenedik felvételt csinálja. De ami a legfőbb, megörökítette a gyár ez évi május elsejei felvonulását. végig a tömegen. (Mindenki él­vezi ezt az erőtől duzzadó, fia­talos lelkesedéssel teli meg­mozdulást. Nótaszóval közelednek a kö­zépiskolás fiatalok. A tribün­ről virító zöld mezőnek látszik a Mezőgazdasági Technikum diákjainak egyszínű sapkája, A Leánygimnázium tanulói­nak hófehér blúzán visszave­rődik a sziporkázó napsugár, s a vörös nyakkendős fiúk aj­kán dal csendül: »Egy a jel­szónk, a béke ...!« A távolban megjelennek üzemeink, vállalataink magas­ba nyúló táblái, lobogói, felsza­lagozott májusfái. A SZOT, a Minisztertanács vándorzászla­jával kitüntetett élüzem, az ÚTFENNTARTÓ VÄLLALAT dólgozói közelednek. Az élü­zem elnyerését hirdető tábla mögött hatalmas, fából készí­tett csillagot hoznak a munká­sok. A kék overállba öltözött férfi dolgozók Lenin, Mars, Hruscsov és Münnich elv­társak képeit emelik magasba. Nyomban utánuk az emelvény elé gördül egy lépésken hala­dó teherautó a tetejére szerelt közúti híd minden kellékével, tökéletes másával. Kék és vörös zászlók erde­je hívja fel a figyelmet az ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT dolgozóira, majd a KINIZSI SE teljes mezbe öltözött vívói tarkítják a menetet, jA mo­solygó asszonyokról, lányok­ról a ruhaüzem, dolgozóira is­merünk. A magasba tartott na­gyok képei mellett »Békét akarunk!« »Le a háborúval!« feliratú táblákat tartva köve- telnek békét. A nézők viharo­san tapsolnak meg minden öt­letet, kezdeményezést, amely egy-egy vállalat felvonulása közben megragadja őket. Jókedv, derű, ropogós magyar nóta hangjai közepette érnek az emelvény elé a kaposvári SZABADSÄGZÄSZLÖ TERMELŐSZÖVETKEZET dolgozói. Apró babakocsik, tri­ciklik sorfala következik, ame­lyeket kis gyermekek tolnak végig a menetben. »Békét!« követel! egy felet­tük emelkedő tábla, amikor a HONVÉDELMI SPORTSZÖVETSÉG postagalambjai nagy ívbe» felrepülnek, és többször meg­kerülik a terei. Megható, fel­emelő pillanat. Alig ocsúdhattunk ebből: amikor A SÜTŐIPARI VÁLLALAT kiflijei, süteményei röpülte» az utca két oldalára. A post» televízióját, műszaki berende­zéseit mutatja meg a múlt é> jelen szembeállításával. »Éljen a párt« — »Éljen a kormány- hangzik itt is, ott is a felkiál­tás. A fehér köpenybe öltözőt» ápolónő pólyababájáról AZ EGÉSZSÉGÜGY dolgozóinak menetére ismerni A mikrofon a néphez hű értel­miséget élteti. Az ápolók és kórházi technikai személyzes sorait a város és a kórház or­vosainak nagyszámú menet* zárja be. A különböző keres­kedelmi vállalatok és pénzuK tézeti dolgozók után A KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZETE» hatalmas, hosszan kígyós*? csoportja lép el az emelvén? előtt. A téren felsorakozott nagy­számú fotoriporter, hivatásos és műkedvelő fényképész min­den erővel arra törekszik, hogy a színpompás menetet minél élethűbben örökítse meg. A Vaskombínái és az Autóköz­lekedési Vállalat után feltűnik a téren a felvonulás fclejíhe tetlenje, a legszebb színekben a legrendezettebb sorokban vo­nuló TEXTILMÜVEK. A kék zászlók és lobogó má­jusfák között temérdek, kézbe» szorított békegalambot tart magasba a honvédekkel tarkí­tott, nagyon rendezett soroké ban vonuló leánysereg. Azok, akik már az emelvény előtt elvonultak, nem oszlana* szét, betöltik a teret, a térre nyíló utcákat. »Nines oly ért. mely legyőzné, ki a népért küzd...« száll magasba aa ének a Textilművek leányai­nak ajkán. És valóban. Közös békeaka­ratot fejez ki e bensőséges ün­nep, Kaposvár dolgozóinak színpompás felvonulása, mely- lyel május elsejét, a munkás- szolidaritás nagy ünnepét kö­szöntötték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom