Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-13 / 111. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Kedd, 1958. május 13. allag már a vén diák... A legfőbb vizsga még csak ezután következik! Ä kaposváriak többet vártok a magyar ökölvívó válogatott köröttől Magyar vál. keret—Délnyugat vál. 18:4 A Munkácsy Mihály ■*■1 Leánygimnázium ki­lencven »öreg« diákját szom­bat reggelre virágerdövé va­rázsolva fogadta a szerető alma mater. Megszámlálha­tatlan kocsiderékra való ta­vaszi virágotj üdezöldet, szí­reket és illatokat hordtak össze a még itt maradók, s a hozzátartozók a távozó diák­társaknak, hogy felejthetetle­nül szép legyen számukra az amúgy is felejthetetlen bú­csúzás az itt eltöltött négy esztendő után. Május tizedikére kelve olyan volt a város, mint va­lami megbolygatott méhkas. E napon ballagtak végzős kö­zépiskolásaink. Már a kora v jggeli órákban ünneplőbe öltözött szülők, tanárok, is­merősök özönlöttek a diák­életnek e szomorúságában is örömteli ünnepére, a balla­gásra. A leánygimnázium alsó folyosói, udvara és utca- frontja megíelt felnőtt ven- ii gek, csoportjaival, jent pe­dig a tantermekben az utolsó ura ünnepi izgalmában, vi- rágözönbe ülve várták az ün­nepeltek és ünneplők a tíz órát jelző hosszú csengetést, mely ez egyszer nem egy má­sik óra, hanem a búcsúzás kezdetét volt hivatva jelezni. ... A meghatottság most még csivitelő jókedvben járt a feldíszített folyosókon, szinte megfiatalítva az épüle­tet a benne lévőkkel együtt, pontosan tíz óra. Fel- -*■ csörren a csengő hang­ja, és egy szemhunyásra eí- csitvija a zsibongást. — Most búcsúznak osztály- főnökeiktől a lányok! — ad­ják szájról-szájra a hírt a várakozók és a matrózblúzos rendezők, a harmadikosok, akiknek hagyományos tisz­tük búcsúztatni a negyedike­seket/ — Oda nem lehet felmenni2 — Nem. A két osztály szin­te egy-egy családdá forrt ösz- sze a négy év alatt... Igaz is... nem volna szép ellesni a búcsúzok, köszönetét mondók könnyeit. Hiszen most osztályfőnökeiktől, szin­te második édesanyjuktól bú­csúznak. A tömött földszinten bódít az orgonaillat. Fent, a máso­dik emeleten felröppen az el­ső dallam; most az osztályo­kat járják végig a búcsúzók, elköszönnek a diáktársaktól, tanáraiktól, az osztálytermek­től. Első állomás a II 'c. osz­tály. Keresztúri Márta má­sodikos búcsúztatja az elme­nőket. Nem tudni, máskor milyen; most csendes, elfogó­dottsággal küzd, hiába, na­gyon nehéz a búcsúzás, még akkor is, ha nem örökre szól — A nagy útra menőknek útravalót szoktunk adni — mondja —, búcsúzóul mi ezt adjuk nektek: bárhová állít benneteket az élet, őrizzétek azt a lángot, amelyet itt gyúj­tottak szivetekben e falak között! Kísérjen benneteket egész életutatokon az embere­ket megértő nemes' szeretet! rVapintható a csend. Még mielőtt leperegnének az első könnycseppek, valaki válaszol: — Tartsatok meg jó emlé­kezetetekben! Tanuljatok! Aztán a folyosók megint visszaverik a lassú ütemű dallamot: »Isten veled, jó barátom, isten veled, iskolám...« Már a szülők sorfala közöt. lépkednek az ez alkalomra ta­lán első ízben körömcipőbe bújtatott lábak, könnyes mo­solygás kiséri őket. — De szép is az életre ké­szülő fiatalság! Szakadozóbb az énekszó, egyre több arc rejtezik a ut- rágcsokrok mögé. A karokon ott függ az útra menők ha­gyományos diálctarisznyája — kékkel és pirossal —, a május és az öröm színeivel kihíme- zetten. Pogácsát rejt és sok­sok jótanácsot, szerető aggo­dalom fogalmazta útravalót. A ballagás után kicsinek bi­zonyult a tornaterem. Most már szemtől szemben állnak az ünnepelt búcsúzók és az ünneplő búcsúztatók. A Szó­zat hantijai után megkezdő­dik a hivatalos ballagási ün­nepség. Karoliny Gizella és Farkas Erzsébet búcsúznak az érettségizők nevében, majd rövid, de annál tartalmasabb műsor után dr. Bellyei László igazgató búcsúztatja növendé­keit az iskola, a tanári kar nevében. Talán ezek a legszebb, a legnehezebb percek... K int ragyog a május. S Előzetes híradásunkban már el­mondottuk, hogy milyen óriási ér­deklődés előzte meg a legjobb magyar ökölvívók kaposvári sze­replését. Ez az érdeklődés vasár­napra csak fokozódott. A mérkő­zés kezdete előtt egy órával már nem volt jegy és Kaposvárott, el­ső ízben a sport története folya­mán, felárat kínáltak a jegy nél­kül maradt szurkolók egy-egy be­lépőért. Sikertelenül. Senki nem volt hajlandó megválni nehezen megszerzett jegyétől, így aztán a mérkőzés kezdetére a 800 főt be­fogadó színház zsúfolásig megtelt Enyhe kifejezés ez, hogy zsúfo­lásig, mert a harmatsúlyúak ver­senye után a klnnrekedt több száz főnyi néző mégiscsak megnyitotta az ajtókat. A páholyokban, a föld­szinten az ülőhelyek körül annyi volt az ember, hogy egy gombos­tűt nem lehetett volna leejteni. Bizony vagy másfélezer ökölví­vó-barát helytelenítette a MÖSZ vezetőinek azt az intézkedését, hogy e találkozót nem engedték szabadtéren megrendezni. Hogy vé­lekedtek a szurkolók? — A hel­sinki olimpia előtt Csik Tibor meg Papo László a töbhj válogatottal együtt szabadtéren álltak ki a ka­posváriak ellen és minden idők legnagyobb ökölvívó sikerével tér­tek haza a dnn fővárosból. Ezen talán érdemes volna elgondolkod­niok e sportág jelenlegi vezetői­nek Budapesten. Magáról a mér­kőzésről még annyit: a közönség csalódott. Megfizették ugyan a né­zők a felemelt helyárakat, ezért jobb sportot várt a szurkolótábor, még ha mindjárt úgy is jelentet­ték be a válogatott keretet, hogy előkészületi mérkőzést vív délnyu­gat legjobbjaival. Bártfai kapitány ezt a találkozót szánta főpróbának. Nos, a főpró­ba szerintünk nem sikerült. Nem volt meggyőző a válogatott kerei t egyetlen versenyzője sem. Véle- ményünk szerint kimagaslót ezen a mérkőzésen egyedül a K. Dózsa és a kaposváriak fiatal üdvöskéje, Papp Béla nyújtott. A fiatal Dó- zsa-öklöző teljesítménye még ak­kor sem lebecsülendő, ha ellenfele nem e súlycsoport legjobbja volt. Az a magabiztos küzdésmodor, amit Papp produkált, példaképül szolgálhatott még a »menők-« szá­mára is. ! A mérkőzéseket egyébként kéz- j detben párt fai Béla szövetségi ka­pitány vezette, amikor a nagy hő­ség miatt Bártfai kidőlt, akkor he­lyet cserélt a pontozó Tokajival. A pontozóbírói tis-tet Tokaji (majd a csere után Bártfai), Viniczei (Budapest) és Szabó, valamint- Gebhardt (Kaposvár) látta. el. Beszámolónk az egyes összecsa­pásokról (elöl a válogatott ver­senyzők): Légsúly: Török pgy. Dorogi el­len. Lassan melegedtek bele a versenyzők. Török erőteljesebben öklözött, valamivel keményebb volt és ezzel győzött. Harmatsúly: Baranya ellen Jám­bort a második menetben erős vérzés miatt leléptették. Nachla- del sérülése nem jött rendbe, így került sor Jámbor szereplésére. A pécsi fiú nem védekezett és erre fizetett rá. Pehelysúly: Dubovszky kiütés­sel győzött Tóbi ellen. Itt a közön­ség előzőleg Vonót követelte, aki helyett Dubovszky érkezett meg. Szerintünk Dubovszky jobb a vá­logatott Vonánál, és Tóbi erőtlen, tőle, szokatlan, bágyadt küzdőmo­dora a harmadik menetben kiütés­hez vezetett. Dubovszky két ízben találta pontosan gyomorszájon Tó­bit. Könnyűsúly: Kellner pontozással győzött Kovács J. ellen. Kellner számára a külharc volt kedvezőbb. Ezt is erőltette a bátran öklöző pécsi fiú ellen. Kellner győzelme nem volt vitás. Kis váltó súly: Bortlik feladta Papp Béla ellen. E mérkőzésről már szóltunk. Papp egy pillanatig sem hagyta nyugton Bortlikot,. im­ponáló küzdőmodora ellen a pesti fiúnak nem volt ellenszere, s a harmadik menetben, amikor Papp elkapta őt — feladta. Juhász pontozással győzött Fü­zesi ellen. Egyik versenyző sem bontakozott ki. Juhász keményebb volt, de a végén elfogyott az ere­je. Váltósúly: Klinger pontozással vesztett Kálmán ellen. A szekszár­di Kálmán biztosan győzött, bár egyszer — szerintünk helytelenül — megintették. Szakáts IS. pontozással győzött Dőri eilen. A várt nagy küzdelem helyett csak tapogatózás folyt két és fél meneten át. Egyik verseny­ző sem kockáztatott. A végén mindketten megpróbálkoztak, de nem bírtak egymással. A döntet­len lett volna igazságos. Nagyváltósúlyban Miklai az első menetben feladta Sebők II. ellen, a középsúlyú Riba pedig, miután az első menetet megnyerte Csi- j szár ellen, a második menetben j e>készült erejével és szintén fel­adta. Félnehézsúlyban Czabajszkij pontozással győzött Tantos ellen. A két dulakodó versenyző közül egyik sem érdemelt volna győzel­met. Nehézsúlyban nem volt mérkő­zés. A versenyre még majd vissza­térünk. Kovács Sándor Pé‘5si VS&-&. Kittissi 3:2 (1:1! A mire véget ér az ün­nepély ragyogó derű szivár­ványa gyűl az imént még könnyeket hullató szemekben: — a jövőbe vetett bizalom, bizakodás fiatal derűje. Szük­ség van erre, mert a na­gyobb iskola, a legfőbb vizs­ga — az élet —, ami emberre várhat, még csak most, ez­után következik! — li — Szívünk a győzelemben hisz... H uszonkét fiatal ember áll megiiletődötten kedves, négy éven át oly sok napon látott osztályában. Négy tanév alatt sok tudományt szedtek magúkba itt, a Me­zőgazdasági Technikumban, és most búcsúznak. A ballagás felejthetetlen percei mindannyiukban felidézik a kedves emlékeket, csoda-e, hogy a nyolc most végző lány szeme gyorsan megtelik könnyel, s a tizennégy fiú is gyakran harap szája szélébe, nehogy észrevegyék rajtuk a meghatottságot. Végigjárják az osztályokat. Búcsúznak az ódon épület­től, a tanároktól, akik ma szép ajándékot, virágot kaptak tőlük; búcsúznak a még itt maradó diáktársaktól. Szomor­kás hangulatú dalok röppennek fel ajkukról, míg lassan vé­gigmennek a folyosón, oldalukon a kis háziszottes tarisz­nyával, amelyre egy kis fa-fokost varrtak ügyes kezek, s amelybe egy kis pogácsát és egy kétfíiiéaest rejtettek a ked­ves pajtások. Lassanként aztán elhal a dal, s előlép az egyik most végző diák: — Búcsúzunk tőletek, diáktársaink — remeg egy kicsit a sző, s mindenki némán áll az udvaron. Később Benedek Pál fekolaigazgató útra valóul szánt ta­nácsait hallgatták ugyanilyen figyelemmel. Sor kerül a legmcghatóbb jelenetre is. Mészáros Zoltán, a most búcsúzó KfSZ-tiikár átadja a szervezet zászlaját a harmadikosok ifjúsági titkárának, Horváth Józsefnek. Me­leg búcsúztató szavak következnek, s egy elhatározás, amely szívből fakad: Becsülettel őrfzzük a szervezet zászla­ját. Az udvar tele szülőkkel, hozzátartozókkal, ismerősökkel. Itt vannak a levelező-tanulók is. Eljöttek fiatalabb társaik ballagására. Mindenütt csillogó szemek, ünnepélyes arcok. A huszonkét ballagó csak úgy ragyog az örömtől, izgalomtól. Egy hónap múlva kerül sor a szóbeli vizsgákra, aztán az írásbeli következik, s onnan már csak egy kis lépés az »élet* jítjának elérése. Az lesz majd az igazi vizsga. A mun­ka közben kell majd csak igazán igyekezni, hogy sikerüljön jó osztályzatot szerezni. Van, aki már most, a technikum érettségi után dolgozni megy állami gazdaságba vagy me z(gazdasági szakfelügyelőnek, ök hamarabb kezdik a har cot. Mások továbbtanulnak, egyetemi képzettséget szerez nek, s csak azután kapcsolódnak be a mindennapi munkába Egy biztos. Az, hogy mindannyian hasznos, jól képzet szakemberei lesznek a mezőgazdaságnak. Hiszen oly szé­pen csendült fel most ajkukról a dal: »-Szívünk a győze­lemben hisz. •—gór Pécs, Postás-pálya, 2000 néző. Ve- zelte: Jurka (ize^ed). PVSK: Hámori í. - Köves, Mo­hácsi, Szegedi — Oyőri-Kiss, Her­nádi - Kardos, Freppán, Vipcze, Göncz, Hámori il. Edző: Czibulka Mihály dr. Kinizsi: Rapp — Szigeti, Szilt, Pálfalvai — V árvízi, Márkus - Tóth, Szenígroíi, íjjózsi, Ács, Hor­váth. Edző: ZÁbotazky Jenő* Szinte kánikulai melegben kezd­tek a csapatok, melyet csak né­mileg enyhített a pályán kereszt­be fújó szél. Az eléggé magas fű- vű, meglehetősen egyenlőtlen ta­lajú pálya szokatlan volt a kapos­vári fiúknak, akik az elején a lab­dával együtt nem egyszer egy cso­mó füvet is kirúgtak. Ennek elle­nére a 4. percben váratlanul gólt | ért el a Kinizsi. Tóth ívelt be szögletet, a vé­dők röviden szabadítottak fel. Márkus fejjel Korváihhoz, az ; Szentgrótihoz játszott, aki mint- ; egy 20 méterre a kaputól le- : p.tlús helyett lövésre szánta I magát. Hámori í. későn vc ő- | dött és a labda a jobb alsó sa­rokban kötött ki. 0:1. ;A gól után belefeküdt a PVSK. Szegedi vezette fel a labdát, távoli lövését a szél a léc alá nyomta, de Rapp szögletre mentett. A fer­geteges pécsi támadások láttán mindenki perceken belüli egyenlí­tést várt, de kiderült, hogy a jól taktikázó kaposvári védelem mel­lett ez nem is olyan könnyű. A fe­dezetek és hátvédek a 16-os előtt szilárd falat alkottak, így vagy tá- ; voll lövésekre, vagy oldalt tologa- ; tásra, pepecselésre kényszerítették ; a pécsi csatárokat. A lövések rentí- : re célt tévesztettek, a cselezgeté- ! seknek pedig rendszerint szerelés I lett a vége. A 23. percben Freppán • 8 méteres lövése pattant ki a be- \ levetődő Rappról, meleg helyzet ; keletkezett, de a védők mentettek. Négy perc múlva Győri-Iviss ha­talmas lövése csattant a kapufán, Rapp ugyan rajta volt a labdán. Egy pécsi szöglet után Rapp rosz- szul öklözött, Hernádi közelről, kapásból nagy helyzetben mellé lőtt. Ebben az időszakban a Kini­zsi csatársor szinte nem is látszott pályán, egy percig sem tudta tartani a labdát. Érdekes viszont, hogyha egyszer-kétszer elfutottak, az előrehúzódott pécsi védelem mellett majdnem eredményt értek el. Egy ízben Tóth tőrt kapura, de a 16-oson belül szabályszerűen fel­vágták — a síp azonban néma ma­radt. Azután Mózsi ugrott ki, de közelről, gólhelyzetben csúnyán fölé lőtt. Ez talán meccslabda volt. A pécsi nyomás csak nem szűnt. Vineze lőtt egy lepattanó labdát hat méterről, de a védők minden­be beleléptek. Aztán a hősies és : eredményes védekezés után potya­ízű góllal egyenlített a PVSK. A 37. percben Pálfalvai dan- csolt a IS-os és a partvonal kö­zött. A szabadrúgás közvetlen kapu elé szélit. Szili rosszul ugrott, Hámori II. előbb érte el a labdát és fejéről a jobb alsó sarokba csúszott a labda. 1:1. Ebben bizony Szili iß, Rapp is hibás volt, akinek most kel­lett ve Ina öklöznie. Szünet után is a PVSK kereke- [ dett felül, Göncz közeli lövése ► azonban elcsúszott a kapufa mel- | lett. Az 5. percben I Hámori u. kicselezte Szigetit, l majd a ráfutó Szilit, az alap- t vonalnál bekanyarodott és | Rapp elől a kapu elé gurított | Gönczhöz, aki másfél méterről t nagy erővel lőtt, lövése azon- X ban a gólvonalon álló Márkus X melléről kipattant. A kapu vo- t nalában álló partjelző nem lá- X tott szabálytalanságot, nem is | intett, a távolabb tartózkodó já­tékvezető azonban nagy meg- \ lepetésre sípolt és kezezés miatt íl-es ítélt. A Kinizsi-játékosok elkeseredetten tiltakoztak az igazságtalan ítélet ellen, Márkus hiába mutatta az erős lövés csípte piros foltot, Jurka hajt­hatatlan maradt. A. büntetőt Göncz laposan lőtte a jobb sa­rokba. 2:1. A gól után hullámzóvá vált a já­ték. Rapp mentett lábbal, majd Göncz lövése kerülgette a sarkot. A másik oldalon Mó-zsi tette jól lyukra Tóthot, itt volt etz egyenlí­tési alkalom, de Tóth elhamarko­| dottan kapásból akart lőni — eg j lyukat rúgott. A 21. percben meg­született a harmadik gól. A kitűnően cselező Freppán baloldalra verekedte maga«, el­húzott Szigeti mellett, az alap­vonaltól beívelt. A labda a ka­pu előtt suhant ci, de Rapp bentrag adt és a szabadon ha­gyott Vinciének csak a fejét kellett odatennie, hogy mozog­jon a háló. 3:1. Ezután fékezett a PVSK, feljött a Kinizsi. A 26. percben a feljavult Tóth ugrott ki ismét, mar kicselez­te az eiéje vetődj kapust is, ami­kor a földön fekvő Hámori I. megfogta a lőni készülő csatár lá­bát. Ordító ll-es, a partjelző Is in­tett, de a játékvezető tovább en­gedte a játékot. A 34. percben Horváth keresztlabdájára Tóth együtt futott a védőkkel, ösz­szeesaptak, a fürge csatár lö­vése azonban a lábak között is megtalálta az utat a hálóba. 3:2. Egy perc múlva Gönczöt engedte ei nagy lesről a játékvezető, kö­zeli lövését Rapp szögletre nyom­ta. A valamennyire magára talált Kinizsi csatársor egymás után ve­zette támadásait, remény volt az egyenlítésre is, de Horváth átadá­sánál Mózsi jó helyzetben, kapás­ból labda heiyett a levegőbe rú­gott. Több helyzet már nem adó­dott. A változatos, jó iramú mérkő­zésen a PVSK — melynek győzel­me reális és megérdemelt — köny- nyen úgy járhatott volna, ahogy a Kinizsi már nem egyszer járt. Támadott, fölényben volt, ennek ellenére születhetett volna fordí­tott eredmény is. Nemcsak a két hárítható gól játszott közre az eredmény alakulásánál, hanem még inkább a elöntő pillanatokban történt súlyos játékvezetői tévedé­sek. A Kinizsi elleni jogtalan ll-es megadása, Tóth kétszeri szabály­talan buktatásának elnézése elóg volt ahhoz, hogy ilyen szoros ered­mény esetén eldöntse a mérkőzés sorsát. Tagadhatatlan azonban, hogy a fordított eredmény — a futballban nem szépségre, hanem goira megy a játék alapon — nem fejezte volna ki hűen a játék ké­pét, mert a PVSK jobban játszott, különösen a gyors, Ötletes, ráme­nős csatársora múlta magasan te­lül a kaposvári csapatét. Azután a fiatal erőkből álló együttesen nem mutatkoztak a lengyelországi túra utáni — é3 sokak által várt — fá­radtság jelei sem. A pécsi csapat támadósorán kí­vül Győri-Kiss és Köves játszott átlagon felül. A Kinizsinél Rapp csak a két gól előtti kritikus pillanatban té­továzott, ha kimozdul kapujából, talán háríthatott volna. A hátvéd­hármas nagy munkát végzett, ná­luk Pálfalvai, Szili, Szigeti a sor­rend. A két fedezetnek nehéz dol­ga volt, mert a pécsi fedezetek is szinte csatárt játszhattak, mivel a Kinizsi csatárai nemigen zavarták őket. Közülük Várvizi szokott «lel­kes játékát nyújtott, Márkus gyen­gébb volt. A csatársorban Szent- gióti nyújtotta a legegyenletesebb ! teljesítményt. Ács szünet előtt, 1 Tóth szünet után, amikor több egyéni játékra vállakozott, volt jó. Mózsiból és Horváthból ezúttal megint hiányzott a szív és az aka­rás. Jurka játékvezető értesülésünk szerint szegedi vasutas. Ezzel kap­csolatban önkénytelenül is felme­rül az emberben az »alibi játékve­zetés^ gondolata. Ártatlan mezőny­játékban sokszor fordítva is a Ki­nizsi javára ítélt, góllal járható eseteknél azonban mindig a vas­utas csapatot segítette. Ilyen szel­lemben bírálta felül az egyébként helyesen jelző partbírákat is. Mayer Géza TOVÁBBI NB II-ES EREDMÉNYEK: Láng Gépgyár—Nagykanizsa 7:0 Szombathely—Székesfehérvár 2:0 Sopron—Oroszlány 2:1 Győr—Szekszárd 2:1 Veszprém—Mosonmagyaróvár 1:0 Sztálinváros—Z Dózsa 2:1 Budafok-ZTE 3:1 K MTE-Pécsi dny atelt p 8:2 (1:0) Kaposvár, 2500 néző. Vezette: Ternóczky. KMTE: Kovács - Szvath, Darvas, Szili - Morvái, Paramer - Jutási, Egres, Zsoldos, Tiszagátí, Papp. Edző: Zádori László dr. Pécsbányatelep: Kovács — Ul­rich, Szőke, Kósa - Mező, Farkas- Kása, Pintér, Keszler, Gyurkó, Köller. Ideiglenesen megbízott ed­ző : Keszler Mátyás. Az első KMTE rohamok már tapsra ragadtatták a nézőket, üo- vács két ízben is csak nehezen védte Pammcr nagyszerű lövéseit. A pécsiek válaszként Keszler ré­vén veszélyeztettek, itt viszont a másik kovács volt helyén és men­téit bravúrosan. Változatos lett a játék, melyet előbb enyhe KMTE fölény, 20 perc után pedig a KMTE kapkodása jellemzett. Sok volt az eladott labda mindkét ol­dalon, s a 30 foknál nagyobb hő­ség bizony meglátszott mindkét csapat játékán. A 28. percben Ti- szagáti messziről küldött szép lab­dája szállt valamivel kapu mellé. A 30. percben pedig Paramer- ZsoUios .adogatás után Egres három méterre a kaputól tisz­tán kapta a labdát, de csúnyán mellé lőtt. Ez bizony nagy helyzet volt. Egy perc múlva azért mégis megsze­rezte a vezetést a KMTE. Jutási vezette a támadást, a beadással indokolatlanul ki­várt. A védők • csak szöglet árán tudtak menteni, Jutási ívelte be a szögletet, s azt Pamrner jól eltalált, kacsázó lövéssel küldte a hálóba. 1:0. Feljött az MTE annál inkább, mert a vendégcsapat Szőkének ki­újult sérülése miatt kénytelen volt átcsoportosíts ni hadrendjét. Mező lett a középhátvéd, Gyurkó a jobbfedezet. Szőke a jobbszélen statisztált. A KMTE azonban nem tudta kihasználni az emberelőnyt, mert támadósora teljesen szét- esően játszott. Egyedül csak Ti- szagáti és időnként Jutási muta­tott valamit a csatár játékból, a többieket észre sem lehetett venni. Végül is Morvái unta meg a csa­tárok tehetetlenségét, két ízben is felvitte a labdát, távolról lőtt, de a lövés cél tévesztett. Szünet után Pintér hatalmas le­sen kapta a labdát. A játékvezető- aki egyébként is elég sokat és sokszor tévesen fütyült - ez al­kalommal elfelejtett sípolni. Pin­tér egész az ötösig futott, ott Ko­vács csak üggyel-bajjal tudta a meglepődött csatár lövését meg­kaparintani. A 10. percben a so­rozatos KMTE rohamok egyikének befejezéseként Zsoldos lépett ki ügyesen, s biztató lövése a kapu­fán csattant. Ez a kihagyott helyzet sors­döntő volt, mert ezen felbuz­dulva szárnyakat kaptak a tíz emberrel is támadó pécsiek. A 13. percben Keszler Köllerhez küldött jó labdát, s a szélső az elbámészkodott védők mellett, senkitől sem zavarva, védhe- tetlcnül lőtt a hálóba. 1:1. A KMTE-nek eddig is pattogó vé­delme most vált aztán igazán bi­zonytalanná. A vendégek különö­sen jobbszárnyuk révén veszélyez­tettek gyakran, s a 16. percben is a jobbszélső Ká­sa tört ki. Morvái megkésve igyekezett kétségbeesetten visz- szafcúzni a szélsőt, sőt a 16-oson belül buktatta is a csatárt, elő­zőleg afonban Kása lövése nyomán a labda utat talált a hálóba, így a U-es elmaradt. 1:2. Percekig kiábrándító volt a KMTE játéka. A közönség sorai lassan megbomlottak és többen elindul­tak haza, látva a kaposvári csa­pat meddő játékát. Tíz perc után azonban mégiscsak magára talalt az MTE. Előbb Morvái nagy lövé­sét mentette szöglet árán Kovács, aztán a 25. percben Zsoldosnak gyámoltalanul küldött labdája ju­tott a pécsi kapus kezébe. A 30. percben váratlan gólhoz jutott az MTE. A kitörő kapos­vári csatárok elől Kovács szedte fel a labdát. A tömörü­lésben mi nem láttuk, de a já­tékvezető úgy látta, hogy mi­előtt Kovács a labdához nyúlt, Mező azt kézzel érintette. A bíró határozottan a ll-es pont­ra mutatott. A pécsiek tilta­koztak, de hiába. A 11-est Eg­res a tőle megszokott bizton­sággal küldte védhetetlenül, laposan a jobb alsó sarokba. 2:2. A pécsiek nem adták fel, bár alábbhagytak eddigi időhúzó já­tékmodorukkal. A 33. percben Köller tört ki és lövését Kovács ismét csak bravúr árán mentette. Most már harmadszor védett bra­vúrosan a KMTE nyurga kapuvé­dője. A 38. percben végképp eldőlt a mérkőzés sorsa. Zsoldos ívelt be a bal oldalról. A pécsi vé­dők kissé elaludtak, Egres jól emelkedett ki és fejese nyo­mán a labda a meglepett ka­pus mellett a jobb alsó sarok­ba jutott. 3:2. A gól visszaadta önbizalmát az MTE-nek, amely mo3t már beszo­rította ellenfelét. Keményebbé vált a küzdelem és »faragni« kezdett a pécsi csapat. Ez előbb négy-öt szabadrúgást jelentett csupán, mígnem a 88. percben a játékve­zető Kosát ulánrúgásért kiállítot­ta. KMTE támadásokkal ért véget a mérkőzés. Bírálat: Az élénk érdeklődéssel kísért mérkőzésre két tényező nyomta rá a bélyegét. Az egyik a rekkenő hőség, amelyek percek alatt sokat kivett mindkét csapat tagjaiból. A 30-32 fokos melegben a játékosok korántsem tudták azt nyújtani egyik oldalon sem, ami igazi tudásuk. A másik tényező sz az öldöklő harc, ami manapság az NB ll-ben a kiesés elkerülé­séért folyik. E két körülmény már eleve kizárta, hogy ezen a kiesés szemnontjából döntően fontos mérkőzésen szén játék alakulhas­son ki. Nem játék volt ez, hanem az idegek harca. Küzdelem, mely­ből nem hiányzott a szív, annak ellenére, hogy sokszor percekre úgy látszott, hogy lélek nélkül játszanak a csapatok. Erről szó sem volt. A KMTE és a pécsi .együttes is határtalan akarással vetette magát a küzdelembe, s hosrv mindkét csapat néha percek­re kihagyott, annak oka kizárólag a rekkenő meleg volt. A7 eredmény érdekes alakulása különösen izgalmassá tette a ta­lálkozót. A már biztosnak látszó győzelmet szünet után megfordí­tották a vendégek, végül is azon­ban a szerintünk nagyobb lelke­sedéssel játszó, és a szerencsével is jóban lévő kaposváriak nem érdemtelenül jutottak a két baj­noki pont birtokába. Az egyéni teHesítménvek igen. hullámzóak. A KMTE-nél egyed fii Kovács volt végig igen megbízható. A hátvédsorban Szvafh és Darvas iátéka emelkedett ki. Szilit meg­zavarta az. hogy nem volt szél­sőié. A fedezetek közül Pammcr játszott jobban. Morvái mint fede­zet sokszor könnyelmű. A támadó­sorból TSszagátí — ez alkalommal — higgadt, nyugodt iátéka emel­hető ki. Pajta kívül Jutási játszott időnként jól. Egrinek nem tetszett a meleg. Lassú, körülményes voH. Gól i ai azonban aranyat értek. Zsoldos éS papp atléta nyelven — volt jobb. A vendégosanatból Mező, Pintér, Kása. Gyurkó és Keszler játéka tetszett. Ternóczkv játékvezető elég sok hibát vétett mindkét fél terhére. K. S. S »mogy megye vál.-Zala megy vál. 3:3 (2:1). Somogy megye ifj. vál.-Zala me gye ifj. vál. 1:0 (1:0). A mérkőzések részletes beszá mólóiét lapunk holnapi számába: közöljük. Totó-eredmények A totó 12 találafos szelvénye: 2 törölve 12111211111. A 12 találatos szelvény 2133 forintot, a 11 találatos 123 forintot, a 10 ta« lálatos £edj£ 21 ioriatel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom