Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Csütörtök, 1958. május 1. Csodálatos seregszemle N egyven évvel ezelőtt még a világ minden országában tiltották a felvonu­lást. Tudták a hatalmon lévők, hogy nem ár­tatlan körmenetre készülődnek a munkások... És trónjaikon megremegtek a zsarnokok, vakolat hullt a palotákról.., erős kezek ba­rikádokat ácsoltak az utcán, s gyakran egy­szerre száz helyén is a Földnek folyt a vér: munkásak, proletárok vére. De május 1-ét megünnepelték, ünnep ma is, és ünnep lesz mindig. Harcra, halottakra, nagyszerű tettek­re emlékeztető ünnep, csodálatos sereg­szemle ... A világ nagyvárosainak utcáin és terein — hiába tiltották — megjelentek a proletárok. Senkivel nem törődve kitódultak a gyárkapu­kon, elárasztották az utcákat, s lépteik alatt rengett a föld. — Fegyvert ellenük, fegyvert! — kiáltot­ták rémülten a szuronyok mögött állók. S az élen menetelők szívéig emelkedtek a puskák. Vezényszó hangzott... Ezrek estek el, de a ha­lottak helyébe újak léptek, s — olaj a tűzre — sortüzek fényénél roppant erővel találta ma­gát szemben az ezer színt játszó hatalom. Május ti Nagy, tiszta, igaz ünnep. Munká­soké, proletároké. Sziréna szavú, virágba bo­ruló május! Üjhodást, forradalmakat jelző őr­tüzek, mindig új reményeket ébresztő, szegé­nyeket is fénnyel simogató május, ünnepe­lünk. Róma, London, Peking, Moszkva, óriási városok, faluk és tanyák — az egész világ munkásai ma ismét zászlót bontanak május halottainak, s a történelemmé kövesült har­cok tiszteletére. De nincs vége a harcnak! Kell még küz­deni! Csak a fél világ szabad. A másik felén sok még a bánat, s kordont próbál vonni a tőkés hatalom. Párizs ne ünnepeljen, Párizs nem ünnepel­het! Mit szólnak ehhez a franciák? Belenyug­szanak? Nem! Mint már annyiszor, most is perbcszállnak az úri renddel. S hangjukra re- zonál a többi nép hangja: május 1 szabad lesz mindenütt, ha most még nem is szabad. N INCS ERŐSEBB a proletárnál, s nincs lánc, mit szét ne tépne. A cél közös. Nem akarnak többet a munkások — bármi­lyen nyelvet beszélnek is —, mint emberül él­ni. Ebben benne van minden: a tiszta hajlék, a jó ruha, a nyugodt pihenés, de ezt akarják, •s harcolnak is ezért. Emberek akarnak lenni munkájuk után — ennyi az összes. És ha ezt megtagadják — megtagadták, példa rá sok-sok véres május, sztrájkok, utcá­ra dobott tízezrek keserű sorsa —, akkor — erre is van példa — elsöprik a vérükből élő­ket. Ez történik — csak ennyi... Angol, lengyel, olasz, szovjet, japán... — a munkások összefognak, s ez az összefogás nemzetközi. Sok dolgos kéz egymásba kulcso- lódva hosszú lánc, átéri a Földet, erős és szét- szakíthataílan. A KIK NEM LÄTJÄK ezt, nem értik, nem hisznek ennek az erőnek a létezésében, s azt gondolják, hogy a jövendőt mindig és to­vábbra is a »felső tízezrek-« formálják, azok nevetségesen tévednek. Ma, 1958-ban nem lehet millió és millió munkás megkérdezése nélkül dönteni. Akik megpróbálj ók, vessenek magukra. Nem robot­emberek, nem egyszerű munkaeszközök többé, akárhogy is szeretnék azoknak tudni őket. Amit eddig tettek, köszönet érte, s amit ez­után tesznek, azért is. Nem születtek uralko­dásra, sikátorokból, városok perifériáiról jöt­tek, most mégis ck kormányozzák a fél vilá­got. Ez a fájó, ez bántja a munkások örök ellenségét, a gyárost, a bankárt, az ő erejük­ből élő, palotákban alvó milliomosokat... Májusok, ti jajokat, könnyeket hordozó proletárünnepek! Fényetekben egyre több ar­con olvad föl a fájdalom. Négy évtized, röpke negyven év alatt is — ez nem sok idő a tör­ténelem sorbahulló századaiban — milliók, százmilliók rázták le az igát, kiálthatják most már, szabad-teli torokkal: Éljen május 1, él­jen a mi ünnepünk! Először a Föld egyhatodán roppantak az óriás bilincsek, s ti, május elsejék, ti is érlel­tétek azt a hatalmas erőt, amely utat vágott több nép jövendő és maradéktalanul szabad májusai elé. Felejthetetlen valamennyi május, szent és igaz. A jogokért kiömlő vér tette szentté, ün­neppé pedig a munkások: gyárak, kohók, bá­nyák fiai. Z ENGJETEK CSAK zászlók, fújj bátor szél, és ti, munkások, énekeljetek! Hangotoknál folyamok árja sem erősebb, aka­ratotoknál nincs tisztább akarat, seregeteknél nincs erősebb, győzelmeteknél nem lebet na­gyobb diadal, ünnepeljetek! Május 1 a ti ünnepetek, a mai ünnep a munkások ünnepe! GŐEÖLÖSSÁNDOR ERŐBE KAPOTT A SZÖVETKEZET "PGY ASZTAL, néhány mán — lép be. Ázott ruhája gyát hordja, vagy éppen a mű­szék —' ez az iroda bú­torzata. Mégis otthon érzi ma­gát benne Gerse Imre elnök is, meg Kocsis Imréné, a szövet­kezet könyvelője is. Nemrégi­ben vették a házat a major­ban, most költözött ide a hiva­taluk. — Gyarapodunk, gyara­podunk — tekint rám szénit üvege mögül az elnök. Emlékeim között kutatok. Otvenhét februárjában beszél­gettem vele, amikor eldőlt a sorskérdés: megmarad a ne- mesvidi Alkotmány, tíz család tovább járja a negyvenkilenc­ben megkezdett utat. Ez az öreg harcos párttitkár volt ak­kor. Keserű ízt hagyott a szá­jában a komor valóság diktál­ta szó: -Nem maradt semmink, mindenünket széthordták-«. De ő ismét odaállt a jövőért küz­dők sorának legelejére. Istál­lójukat, magtárukat kiüríthet­te az októberi kavarodás, a kö­zös holnapba vetett hitüket azonban nem vihette magával a szétszéledők még oly népes tábora sem. De nehéz volt — üres kézzel — újra megkezde­ni a szövetkezést, de nehéz volt erről még beszélni is! Gerse elvtárs akkor így szólt hozzám búcsúzóul: »A három­száz holdnyi tartalékföldet megtartjuk, mert számítunk rá, hogy a kilépett szegénypa­rasztok egy része csakhamar visszatalál közénk«. Bizodal­mában nem csalatkozott. Mert hallgassuk csak a jelent: — Kétszeresére nőit a lét­számunk. Holender Kálmán, Tánczos Gyula, Grübl Mihály megint az Alkotmányban dol­gozik. Varga József egykor a csákányi szövetkezetben, Szép István meg az itteni Petőfiben volt tag. Ők is velünk tarta­nak. A Z ELNÖK korosztályába tartozó szikár, közép- termetű ember — Hardi Kál­elárulja, hogy a mezőről jött. trágyaszórót huzatja. Nagy ké- — Most már érdemes kimenni sést nem szenvedett itt a me- a határba! Fejlődnek az ősziek, ző tavaszi munkája. A búza mintha húznák fölfelé. Ä nyúl már el tud bújni bennük. — Észrevették ezt az egyé­niek is — veti közbe az elnök. Tegnap a darálónkban azt mondta Anhoffer Gyula, hogy szép a marcali út mellett a gabonánk. Én meg azt felel­tem neki: ha akar szebbet lát­ni, menjen beljebb a Nyárkás dűlőn, nézze meg a bük köny­vagy a lóherföldi vetést. A kenyérnek valóról folyik tovább a szó. Nem vita ez és nem is dicsekvés, hanem a rna- guk igazában megbizonyoso­dott emberek megelégedettsé­gének szemmel-füllel érzékel­hető megnyilvánulása. m~g az árpa — több mint száz holdon — ötven-ötven kiló pé­tisót kapott. A húsz hold rozs­nak nem adtak egy szemnyi «serkentőt« sem, mert tavaly is »becsápódtak« vele: úgy megnőtt, hogy az aratógép csü­törtököt mondott benne. Azért így is eléri a műtrágya-fel­használás a 152 kilós holdan- kénti átlagot. Gazdag volt a tavalyi zár­számadás. Otvenhét forint és harminc fillémyi érték jutott egységenként. Az idén még szebb a kilátás. Most tíz he­lyett tizennégy-holdon termel­nek Aranyalmát, azaz vetőbur­gonyát. Szerződtek huszonhat ■ ej* Gáspár Imre az Alkotmány Tsz földjét tárcsázza Éppen a minap kérdezte holdnyi kukoricára, csillag­egyik kívülálló szomszédom, hogy van-e lisztem. Van hát — mondtam —, tíz zsákra való. fürtre és répára is. Hogy zab- juk mennyi lesz, maguk sem tudják: üres földet nem hagy­Tíz esztendő — Igen, így volt ez valahogy — teszi szemüvegét az asztal­ra Takács András, a Marcali Gépállomás igazgatója. — Tíz esztendővel ezelőtt kezdődött itt .minden ... Tíz év! De hosszú, de nagy -idő, és mégis így visszapillant­va .jnilyen rövidnek tűnik. Mennyi fáradság, mennyi aka­dály, amivel mind meg kellett küzdeni. Sokszor azt hitték, már, nem bírják tovább, de új­ra erőt merítettek a körülöttük ■elő, a tőlük segítséget váró emberek meleg, baráti kézszo­rításaiból, és megint ment min­den, kicsit döcögősen, kicsit akadozva, de előre. Takács András, a mostani igazgató vezetésével kezdték meg 1948 őszén a munkát a marcali traktorosok. Felszere­lésük 10 erőgépből, egy vonta­tóból és 14 vetőgépből állt. — Még az első gépeik meg­érkezése előtt több helyen tar­tottunk gázdagyűléseket, ahol -a gépi talajművelés előnyeiről, a gépállomás jövőbeni szere­péről beszéltünk. Az embere­ket egyre jobban érdekelte a gép. Várták, mikor érkezik hát el az ideje, amikor már az ő kis földecskéjüket épp így .szántja majd a traktor, mint valamikor a nagy urakét — révedezik el az igazgató. Eljött az az idő is. Megér­keztek a gépek, először Mar­caliba, aztán Nagyatádra és Nagybajomba. Egyazon a va­sárnapon volt mindenütt az avatás, egyazon napon kezdő­dött meg a megye három első gépállomásán a munka. — Nem volt könnyű az sem — ráncolja homlokát Takács András. ~-r Tizenegy traktoros volt mindössze. Kicsi, de lelkes gárda. Tatón épp ez volt a szerencse. Ezek. az emberek valóban nem ismertek akadályt, nem volt számukra lehetetlen. Egy ré­v-szűk valamikor uradalmakban gépészkedett. A .párt most úgy küldte mindegyiket mun­kára: már nem az uraság föld­jét töritek, még jobb munkát végezzetek tehát, hogy az egy­szerű parasztembernek ne le­gyen oka elégedetlenségre. Nem is volt baj semmi. Ott segítettek mindenkinek, ahol tudtak. Nem volt hol elcsépel- tesse aprómagját a termelő? Nosza gyorsan, be kell állíta­ni azt a gépet, amit egy-két napja vett el a nép állama a spekuláló kuláktól, és -már ömlött is a mag. A gazdaem- her meg hálásan szorongatja a gépész kezeit. A gépállomás közben nehéz­ségekkel küzd? Nincs egy rendesen csukódó ajtajú javí­tóhelyisége, egy megfelelő gép­színje? Az most nem baj. A géppel dolgoztató embernek azt nem szabad megérezni. Ez a fontos. Lassacskán azért rendbejött minden. A terület, amit a gép­állomás megalakulásakor meg­kapott, azelőtt piactér volt. Rajta semmi más, mint egy, a . csarnokot helyettesítő Iá-1 basszál. A tér szélén meg egy rokkant, elhanyagolt, hosszú istálló. Ezekre ma már alig emlékeznek. A lábasszín ugyan megvan — gépek pihen- j nak alatta —, az istálló is áll,; a falakon belül azonban tisz­ta, jól felszerelt műhelyeket talál a látogató. Uj műhely is énült, valamint egy traktor- szín és egy meglévő épületet cséplőszínnek kaptak -meg. Mindenütt szerelők, esztergá­lyos, gumijavító, gépeiket ja­vítgató, jól képzett traktoro­sok. — Ne higgye senki, hogy ez úgy volt az első perctől kezd­ve — mosolyog az igazgató. — Mindent magunk csináltunk. Agronóm us, főgépész is csak később jött. Szaporodni kezd­tek a gépek is. Egy év múltán erőgépeink száma például már a duplájára emelkedett. Ezzel egyidőben természetesein új emberekre is szükségünk volt. Jelentkezőben ne.m volt hiány. Jöttek a fiatalok még a tá- voieső falvakból is, mondván, hogy ők traktorosok szeretné­nek lenni. Tanítgattuk őket. Türelemmel, szorgalmasan, hogy legyen egy jó erős törzs­gárdánk. Ifjúsági brigádot szerveztünk. Jól dolgoztak, az­tán egyszerre gondoltak egyet, mind egy szálig elmentek ön­kéntes katonának. Nem mond­juk, hogy nem voltunk büszkék rájuk, mert mind becsületes, rendes emberekké váltak. Ket­tő közülük már főhadnagyi rangig vitte. Hirtelen elhatá­rozásuk azonban sok gondot okozott, hiszen elölről kezd- héttünk mindent. Valóban az egv évtized alatt sok ember fordult meg a Mar­cali Gépállomáson. Maga Ta­kács András is nagy utat tett meg, amíg négy esztendővel ez­előtt ismét visszakerült a me­gye _ első gépállomásának élé­re. Évekig a gépáliomásak me­gyei alközpontját is vezette. Sokan azonban kitartottak mind a mai napig. Itt van mindjárt a főkönyvelő Simon István. Először maga is trak­toros volt, később egyedül in­tézte a gazdasági ügyeket, majd tanulni kezdett, s ma az állomás egyik fontos beosztá­sában dolgozik. Az évek során, ahogy nőtt a gépállomás, úgy növekedtek j feladatai is. Ezek közé tartó-1 zik — dicsőséges fejezetként ' — a járás első termelőszövet- 1 kőzetének megalakulása utáni idő. Minden erővel segítették a fejlődő közös gazdaságokat. • Az egyéni gazdaságok is mind nagyobb mértékben tartottak igényt a gépi munlcára. Az igény növekedésével . együtt kellett fejleszteni ter­mészetesen a gépállomást. Ma már ki tudná felsorolni, hány fajta erőgép, lánctalpas, gumi­kerekes. vaskerekes traktor dolgozik a gépállomáshoz tar­tozó földeken, £ ezek mellett a különböző munkagépeknek milyen nagy sokasága segíti a jobb talaj-munkát, a vetést, aratást. A gép szeretetét még az el­lenforradalom sem tudta kiöl­ni a parasztemberekből. Több mint harmincezer holdnyi munkát végeztettek el velük 1957-ben is, 1958-ban pedig 36 ezer hold a gépállomás terve. Lehet teljesíteni? Majd a semmi sem lehetetlen. bonát vinnem a malomba — büszkélkedik Hardi Kálmán. A pirospozsgás arcú könyveiő- 'asszony sem állhatja meg sző i nélkül: — Nyolc mázsa gabo- X nát- még most is itt tartok a J közös magtárban. £ Egyik szót tovahajtja a má- X sik, és Hardi Kálmán a csa- ► ládjáról kezd beszélni: végén elválik. De a gépállomá-í _ A múlt éü tavaszán a siak szerint ► fiaim leszerződtek az erdészet­X hez. Nagyon szerettem volna, » ha velem együtt dolgoznak de » nem sikerült rávennem őke*, Különösen most, a tízesztendős* ff mer jubileum évében. Ezt mondják? f íbe' ™ a nagyatádiak és nagyhajó-! a? miak is, akik elfogadták »iker-í Alkotmányba, mert akkor mei *•»*«*• "»“*»<*“•• E STtaTÄÄ «-"ÄSSÄ?* ***■"• cigarettájából Takács András." h°gy belátták a fiaim ts meg — Meg is akarjuk ünnepelni- tehet élni a tsz-ben. Ebben az a jubileumot úgy, ahogy Ü-; esztendőben már itt van ük. Munkával is, meg vissza-» mindegyikük, a Lajos is meg emlékező ünnepséggel is. A*a Kálmán is. traktoros napon kerül rá sor.» jr TAVASZT készenlét- Szeretnénk, ha itt lenne akkor» jt\ ben vina a szövetkezet Dögéi elvtárs — hiszen ő adta* Minden talpalatnyi földe1 át rendeltetésének ezt az ál-J megszántott az ősszel Gáspár tamást , meg Szirmai elvtárs.£ ;rnre a q—35-össel. ügyes em- valamint mindenki, aki itt dol-£ bér, jól bánik a géppel, mun- gozott valamikor, s legfőképp? faijáról csak dicsérően lehet azok, akiknek földjüket mű-, S2(yn.- Meg a m-’sik traktoros- velte a gép: szövetségeseink a ról Baksai Józseféről is. aki nagy küzdelemben, a termelő-, györsan forgolódik a Zetorrri, szövetkezeti és egyéni parasz-; afa^r a vagonnyi vető­tök.. Weidinger László krumplit szállítja, ak-r a Vá­jó ideig nem kell majd új ga- nak a határban, bevetik takar­rm PrWum-fflahc — a íó munka jutalmai mányfélével, mert kell az ab­rak az állatoknak! A visszaál- láskor csak néhány számos-jó­szágot mondhattak maguké­nak. Most meg? Tele a hatva­nas istálló! Tejet ugyan csak nyolc tehén ad, de itt az után­pótlás: tizenkét hasas üsző és hat növendék. — Márciusban adtuk el a hízómarhákat. Grübl Miska vezette őket az állomásra. A mieink voltak ott a legszeb­bek. Tízért kaptunk hetvenkét ezret, mi meg harmincötért vettük őket — sorolja a köny­velő. — Az idén még nagyobb pénz jön a hizlalásból. Nézze, ezt a tíz ökröt addig tömjük, amíg megnyomnak száz má­zsát — mutatja az istállóban a »húsgyárakat« Gerse elv árs. — »Rámegyünk« a minőségre is, hogy legyen belőle legalább ötven—hatvanezer forintnyi tiszta haszon — számítgatja. GYÜMÖLCSÖST IS említsük meg, huszon­négy holdas. Százötvenezret -terem« az is — mondja Ko­csisáé. Közben eszébe jjj-t, hogy kihagyta a felsorolásból a tíz kocasüldőt, amiket egy hónapja hoztak a Marcali Ál­lami Gazdaságból. Gerse Imre tizennégy hónap­pal ezelőtt pusztaságon járat­hatta végig a tekintetűt Ma van mit mutatnia a határban I is meg a majorban is. KUTAS JÓZSEF A Szép ez a rózsaszín bőrű állatka, amely egyik »testvérkéjé­vel« együtt rövidesen átköltözik a Marcali Állami Gazdaság sertéskifutójából gondozója óljába. Csentei István a 246 szo­pós malacból 244-et felnevelt választási korig — ezért kap közülük kettőt gondos munkája jutalmául. VTVTYVYVTVYYYYTVTYTTTYVYYYYY* Hurokra került egy kontár Kriszbaum János barcsi fod­rász iparengedélyét az ellen­forradalom idején való túl »ha­zafias« magatartása miatt meg­vonta a tanács. Később azután felajánlották számára, hogy ha becsületesen akar dolgozni, be­léphet a szövetkezetbe. Krisz­baum nem ezt az utat válasz­totta, hanem kontárkodni kez­dett. Esténként felkereste ré­gi vendégeit hajat nyírni, bo­rotválni, de lakásán is eldol­gozgatott. Többször figyelmez­tették, hogy hagyjon fel a »fe­kete« iparral, ám mit sem «használt. Nemrégiben tetten 5 érték otthon. A kontár lelep- Jleződött, s ügyét átadták a 4szabálysértési eljárás leíolyta- Stása céljából a járási tanács í igazgatási osztályának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom