Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1958. május 1. / • a május ka­karjáni csinosan felöltöztetett gyer­mekével. Nem né­zett se jobbra, se balra, szétválasztot­ta a járdaszegélyen ácsorgókat, ott várt egy darabig, mint­ha megérezte volna, hogy az ő munkatár­sai következnek, s azután fülig vörösen belépett a sorba. Szemem előtt alig néhány perc lefor­gása alatt győzött a lelkiismeret. Azután egyre rit­kábbak lettek a fel­vonulók oszlopai, az utcákon helyreállt a rendes közúti forga­lom, a járdáról odébb álltak a oéze- lődők. Egy távoli mikrofonból pattogó ritmusú dal muzsi­kált, és én is elin­dultam a többiek után. FEHÉR KÁLMÁN VVTTTVTrTVVTrrVTTTTTVTVWTVVTVTTTVVT'm’TTVTTWVT Az ipar és a kereskedelem felkészült a balatoni üdülőidényre Tavaly történt, de úgy emlékszem, mintha nem egy év­vel, hanem egy nap­pal ezelőtt történt volna. A kapuk alatt zászlókat lengetett a friss tavaszi szél, az ablakokban piros muskátlik virítottak, a járdán egyre több ünneplőbe öltözött ember álldogált, s az utca torkolatánál egy rendőr vigyázta a forgalmat. . Távol, az utca vé­gében feltűnt a fel­vonulók első cso­portja. Az ének hangjai csak dara­bokban jutottak idá­ig, ahogy a szél egy- egy szót, dallamot to­vasodort. Várakoztam, né­zelődtem. Fölöttem egy ablak tárva-nyitva volt, párkányán szép torontói) szőnyeggel Az erkélyen apró kölyök játszadozott, alaposan összezúzott játékaival, melyek egyikében még fel­fedeztem, hogy vala­ha villamoskocsi le­hetett. A felvonulók mind­jobban közeledtek. Hangjuk már betöl­tötte az egész ut­cát, és lépteik dob­banását visszhan­gozták a kapualjak. A nyitott ablakban megjelent egy asz- szomyka szőke feje. Kezében tollporló volt, nyilvánvalóan takarítással töltötte a reggeli órákat. Szeme végigsiklott a közeledőkön, majd hirtelen visszahúzó­dott. A gyerek közben otthagyva játékait a rácsok között figyel­te az utcát. — Mama,! —• kia­bálta — jönnek felvonulók! Választ nem pott. A sorok az ablak alá értek. Egymás után olvastam a táb­lák felírásait, mikor melyik vállalat dol­gozói következnek. S amikor véletlenül ismét az ablakra té­vedt tekintetem, lát­tam, hogy a keret mögül leskelődik a szőke kis asszonyka. Mögötte a tollporló úgy kukucskált ki­felé, akár a gazdája. Az apróság már nem volt az erkélyen, já­tékai árván marad­tak, ahogyan szét­hagyta azokat. Vagy tíz percen át nem figyeltem se az anyát, se fiát. Azután egyszer csak nyílt a ház kapuja, s kilépett rajta is­meretlen ismerősöm, (Tudósítónktól.) Ez év során 25 tejpoharazó áll majd az üdülővendégek és turisták rendelkezésére a Ba­laton déli partján — mondja Hajdú István élvtárs, a So­mogy megyei Tanács VB Ke­reskedelmi Osztályának veze­tője a Siófokon megtartott két­napos megbeszélés után. Tőle tudtuk meg, hogy a Belkeres­kedelmi Minisztérium javasla­tára az Élelmezésügyi Minisz­térium hívta össze Siófokon Somogy és Veszprém megyé­ből az iparban és kereskede­lemben érdekelt szákembere­ket, hogy a balatoni ellátás zökkenőmentes lebonyolításá­ról tanácskozzanak. Kérdést tettünk fel, hogy számíthatunk-e lényeges javu­lásra az ellátásban. — Tej-, tejtermékekből és to­jásból lényegesen többet tu­dunk biztosítani, mint tavaly^— mondja Hajdú elvtárs —, hús­ból és húskészítményekből a múlt évivel szemben azonos mennyiségben, vágott barom­fiból azonban sajnos nem tu­dunk annyit adni, mint az el­múlt évben. — Milyen újdonságokkal kí­ván kedveskedni a belkereske­delem? — Az említett 25 tejpohara- zón kívül 5 gombában a sör­mérés helyett ugyancsak tej- poharazót fogunk nyitni, ami azt jelenti, hogy 16 tejpohara- zóval több fog a közönség ren­delkezésére állni. Ezzel annak a jogos igénynek akarunk ele­get tenni, amely az elmúlt években különösen a gyerme­kek tejellátása terén merült fel. De hozzá kívánunk járul­ni az alkohol elleni küzdelem­hez is. Megtudtuk még, hogy új éj­szakai — egy tál meleg ételes — csárdákat is fognak nyitni a Balaton mellett, így például Siófokon, Zamárdiban és Bala- tonszemesen. Az ipar is bővíti a húskészítmények választékát. A kereskedelmet hat féle új steril, friss húskészítménnyel látja el, melyek egy két kg- os bádogdobozban kerülnek forgalomba. Fogyasztói ára — örömmel hallottuk, hogy olcsó — 40 forint körül lesz kg-an- ként. Májusfa I/ O RAN JÖTT akkor a tavasz, ormikor ez a történet lezajlott. Virágba bo­rult a falu, a határ. Fehér, rózsaszín virágú fák pom­páztak, illatoztak. Virágba szökkent az orgona is... Leg­inkább Csólcáék kertjénél gyö­nyörködtek az arra elhaladók a dús fürtű, dupla fehér or­gonában. Az öreg! Csóka vi­gyázta is, féltve őrködött or­gonabokrai mellett. Néha még éjfélkor is látni lehetett pipá­jának tüzét, melyből nagyo­kat szippantgatott, nehogy az álom elnyomja. Nem sajnálta ad ébren töltött, éjszakákat, csakhogy megakadályozhassa orgonáinak ellopását a falu szerelmes fiataljaitól... Hát szóval megérkezett a tavasz minden pompájával. Esténként, amikor egy-egy gyenge szellőfuvallat orgona- illatot hintett szerte a falu­ban, mi serkenő bajuszú, apró legénykék csapatostul jártuk az utcákat... Loptuk, ahol lehetett az orgonát, s titokban irigykedve bámultuk a na­gyobb legényeket, akik a kis­kapukban tréfálkoztak a leá­nyokkal, vagy lopva egy-egy csólcot váltottak velük... Szabó Jancsi már nagy le­génynek számított, s mi tud­tuk, hogy komoly szándékkal kísérgeti ülés Erzsikét, aki egyike volt a falu legszebb leányainak. Azt is tudtuk, hogy rövidesen megtartják a kézfogát. Tiszteltük Vámosit, mert szép szál, jó vágású le­gény volt de nem szerettük, mert amikor leányok társasá- I gában volt, még köszönté­sünket is alig fogadta. Leg­feljebb a fejét biccentette meg. Azt is csak éppen kicsikét.. Már csak néhány nap lasztott el május 1-től, s nagyobb legények egyre egy vá­a ti­Mi&nkához látott a lesd! nőtanács Még a télen megalakult Ladon a nőtanács. Elnökének Mati Jó­zsefnél választották. Matiné mivel még sohasem dolgozott a nőmoz­galomban, félt munkához kezdeni és a többi vezető sem törődött so­kat a munkával. Április 13-án ismét elmentem Eadra. Olyan beszélgetésbe me­rültünk 3 órától 8 óráig, hogy minden fontos problémára sor ke­rüljön. Szó volt a nőkonferenciá­ról, a nők világkongresszusáról, a gyermekek neveléséről, az egyen­jogúságról, a tisztasági hónapról és nem utolsó sorban a gyermek­városról. A megbeszélés alapján arra a megállapodásra jutottunk, hogy a ladi nőtanács összehív egy gyűlést, ahová az egész község asszonyait meghívják. Április 23-án beküldtek a ladiak egy levelet a járási nőtanács el­nökségének, amelyben azt írták, hogy a vezetőségi ülés után végig­járták a falut, és meghívták az asszonyokat a gyűlésre. Pontosan össze is jöttek, nem is kevesen, százkilencen. Megbeszéltük a gyermekváros segítésének fontos­ságát, s elhatároztuk az asszo­nyokkal egyetértésben, hogy házi agitáció során fogunk a gyermek- város javára gyűjteni. Megbeszél­tük a május elsejei ünnepség mű­sorát is. Az asszonyok vállalták, hogy szerepelnek. A gyermekváros javára ezideig 1701 forint gyűlt össze. A község körorvosa előadást tartott az asz- szonyok részére a gyermekbeteg­ségekről és a fogamzásgátlásról. Itt is száznál többen jelentek meg. Most pedig kozmetikai előadást akarnak rendezni a ladiafc. így látott nőtanácsa. munkához e község HORVATH JANOSNÉ, járási nőtanács elnöke, Barcs 1942 májusában A3 ztán csak egy pillanatig tartott az egész: a sárga arcból minden szín kifutott, egy villanásra lekókadt a fej, a test megrázkódott, és levágódott oldalt a földre, Ka- bányi úr háta mögé. Mayer szaktársnak, a másik szedőnek már csak le kellett fognia a szemeit. Akkoriban nem lehetett összeszaladni. A talán száz mé­ter hosszúságú terem csak belcdermedt a hírbe. A kis betűk és ólomsorok alig koppantak a szekrényekben vagy a tör­delőasztalokon. Az emberek egy pillanatra megálltak, mint­ha a végtisztességet akarnák megadni öreg szaktársuknak. Aztán, mintha dolguk lenne arra,' egyenként elmentek az utca előtt, ahol még mindig feküdt, és benéztek oda. Moravek bácsinak ekkorra már valaki összetette mellén a kezeit. Egyébként úgy feküdt továbbra is, ahogy leesett, a fekete padlón hosszában. Kabányi úr kapkodott, s bár nyugalmat erőltetett ma­gára, a hamuszürke arc mégis árulkodott valamiről. Hátat fordított a halottnak, egyik cigarettát a másik után vette elő aranyozott tárcájából. E ngem küldött el a családhoz. Lelkemre kötötte, hogy semmit se mondjak, csak hívjam az asszonyt a cég­vezetőhöz. Nem laktak messzire az üzemtől. Talán tíz percig élvez­tem a májusi reggelt, élveztem, a halál ellenére, mert ilyen a fiatalember, nem nagyon érti meg valaminek a jelentősé­gét, nem érti meg a halált. Csak amikor idősödik, telik meg a szíve igazi megértéssel és szánalommal. Addig csak ő maga a fontos. Az ajtóban egy vigyorgó ember fogadott. Nem érthette, amit mondtam, mert benyöszörgött a szobába: — Mami, dele ki, jött valaki — aztán nézett rám, és szüntelenül vigyorgott; Moravek néni testes, alacsony asszony volt. Arcára rá volt írva az élet teljes ismerete, nyugodt volt, mint akit már semmilyen meglepetés nem érhet. — Moravek néni, a Moravek bácsi rosszul lett, tessék be­jönni — mondtam neki és elpirultam. Az asszony rámnézett. Ezt a pillantást sose fogom el­feledni. Olyan volt tekintete, mint egy szomorú, de intő fi­gyelmeztetés: miért nem mondok igazat. Nem bírtam meg­állni, hogy tovább vallasson. Lesütöttem a szemem. Önem szólt. Fáradt mozdulatokkal magához vette reti- küljét, feltette kalapját, s úgy, ahogy volt, szótlanul jött ve­lem visszafelé. i t ikor a cégvezető, Weiler úr nyájasan, udvariasan ’ * hellyel kínálta, azt hiszem, már bizonyos volt a do­logban, mert beleroskadt a párnás székbe — és csak egy pil­lanatra felzokogott. Künn a teremben ekkor már, mintha semmi sem történt volna. Folyt tovább a munka. A papírral letakart Moravek bácsi mellett ólomoldalakat emelgettek, Kabányi úr, szokott féloldalas állásával, csípőre tette a kezét, és nézte Mayer szaktársat, hogyan dolgozik. A sürgés-forgás még erősebb lett, amikor a »vezér« és a koporsóvá vők egyszerre megérkeztek. A vezér nagyon szigo­rú ember hírében állott, s tekintetében valóban volt valami könyörtelenség. Megállt az ajtóban, hosszan végignézett a termen, aztán levette fekete bársonykalapját és ott is maradt egyhelyben. A teremre nagy csönd borult. Szinte hallatszott, amint a hullaszállítók megmarkolták a hosszéi, vézna testet, kivit­tek a terem folyosójáig, és ott belekoppant a fekete ko­porsóba. Én ott álltam Moravek bácsi helyén, láttam, amint rá­helyezték a ládatetőt, de csalt az egyik felén, mert kis kopor­sót hoztak, s a halott lába bokától kilógott belőle. Régimódi cuggoscipő volt rajta, elszürkült lakkozással és egészen kes­keny, vékony talppal. A terem sürgött-forgott, koppantak a betűk a szekrények­ben, s az ólomsorok a tördelőasztalokon. Mégis halálos csönd volt. A vezér keresztet vetett, ahogy a papok szekták, hosz- szan és jelentőségteljesen, aztán a koporsó végigvonult a termen, mögötte a testes kis öregasszony, száraz szemekkel, kőkemény tekintettel. Aztán mindenki elment, s valaki az egyik utcában mintha az Internacionálét sziszegte, dúdolta volna. De hamar elhallgatott. Félelmetes idők voltak azok, hisz még május elsejét sem lehetett megünnepelni. M iért mondtam el éppen ezt a történetet? Mért éppen most, a gyönyörű májusban, mikor mindez immár a múlté? Mert minden ünnep emlékezés is; nemcsak új utak" vaió felkészülés. Mert a szomoruságboi éppen az emel fel bennünket, hogy ilyen munkástestvéreink és tanítóink vol­tak, és az a tudat, hogy nem jön vissza többé az az idő, ami­kor megnyomorították, gúzsbakötötték és szembeállították egymással legjobb erőinket. CSÁKVÁRI JANOS tokzatosabbak lettek. Persze mi is tudtuk, mire készülnek: májusfa állítására. A májusfa áliít\:a régi, kedves népszo­kás a mi kis falunkban... Nem is számított igazi le­génynek az, aki kedvesének ablaka, vagy ajtaja elé nem állított májusfát feldíszítve virágokkal, szalagokkal. Tud­tunk olyay esetről is, amikor egy leány olyan feltételt sza­bott a fiúnak, hogy csak ak­kor adja neki kezét, ha az ő májusfája lesz valamennyi lá­nyé közül a legszebb... L GYIK ESTE, amikor "* szokás szerint a falut jártuk, Szabó Jancsi állított meg bennünket. Nem tudtuk mire vélni barátságos köszön­téséit kézfogását, meg hogy sorba kínált bennünket ciga­rettával. Persze nem voltunk tanúi az elmúlt este Illésék kapujában lezajlott beszélge­tésnek, amikor is Erzsiké a leghatározottabban kijelent et­te, hogy csak akkor merje Jancsi a lábát házukba be­tenni, hogyha az ő májusfája lesz a legszebb, s ha azt a má.jusfát Csóka bácsi orgonái fogják díszíteni... — No, fiúk, hogy vagytok? — kezdte a beszélgetést Jancsi­Mi csak vállunkat vonogat- tulc, s köhécselve szivogattuk cigarettáját... — Fiúk — folytatta kis idő múlva —, akartok-e segíteni nekem?... összenéztünk, majd Horváth Ferire, köztünk a legerősebb­je, elismert vezetőnkre bá­multunk. O felelt nevünk­ben. .. — Attól függ, hogy miben, s attól függ, hogy miért... — Hát akkor ide figyelje­tek. .. Körülfogtuk Jancsit, aki suttogóra fogott szavakkal is­mertette feladatunkat. Sza­vainak lényege: segítsük el­lopni Csólza bácsi orgonáit, amíg ő az öreget valamilyen módon elcsalja őrhelyéről. Utána pedig az ellopott orgo­nával segítünk feldíszíteni a májusfát, és azt felállítani Il­lések házánál... Nem leszek hálátlan — ígérte befejezésül Tetszett a dolog valamcny- nyiünknek, így hát Jancsi rö­vid idő m/úlva, miután leparo- lázott velünk, már mint szö­vetséges távozott el. Feri azon­ban még kicsit visszatartott bennünket...- Ide figyeljetek — szólalt ) meg halkan... — Most meg- I fizethetünk Jancsinak, amiért oly gyakran megsértett ben- ) nünket, amikor köszöntésünket i sem fogadta... És gyors,, izgatott szarvai i után, melyekkel tervét ismer- j tette, viharos, fojtott nevetés J csattant fel... js jp LÉRKEZETT a május 1 j * J előtti utolsó nap. Gyö- 4 nyörű, holdvilágos este borult f a községre... Az öreg Csóka 4 békésen szívta orgona^ alatt t pipáját, amikor kertjének má- f sík végében muzsikaszó majd f ének csendült fel... »Csak egy 0 kislány van a világon«... — f énekelte egy boros férfihang, |s az öreg Csókában hirtelen f kíváncsiság éledt fel... Ugyan J ki lehet az a bolond — ftistöl- J gött magában —. aki egy 40— \ 50 éves kiszáradt vénlánynak \ szerenádot ad. Ugyanis kertje \ végén Sántáék laktak, ákik­1 nek egyetlen szem »leányuk« \már az ötvenedik esztendő i felé haladt. Állítólag valami i szerelmi búskomorságba esett i még fiatalabb korában, azért i nem ment férjhez...- Ki adhat vajon neki sze- 'renádot? — töprengett az ; öreg... Egy idem csóválta a fejét, majd gondolt egyet, és , szapora léptekkel elindult a | kert vége felé, hogy meg- , lesse a boldogtalan halandót. Szabó Jancsi tehát jól számi­Í ' tott. Az öreget elűzte őrhe­lyéről a kíváncsiság... * ][fl CSAK ERRE VÁR- lrl TUNK... Ahogy Csóka r, bácsi alakja beleveszett a [ kert sötétjébe, mint a vil- . lám ugrottunk át a keríté­sen. .. Szaporán dolgozott ke­zünkben a bicska,, s a gyö­nyörű fehér orgonabokorbál néhány pillanat alatt csak üres levél- és galyhalmaz ma­radt. .. Egy-két perc telhetett el, s máris az utcán nyargal­tunk, kezünkben egy-egy cso­mó orgonával Jancsiék háza felé... Sikerült... Nemsokára Jancsi is jött, s hozta a mái előre elkészített hatalmai szál fiatal jegenyét. A díszí­téssel) gyorsan végeztünk Jancsi még azt a hosszú, haj­ba való kék selyemszalagot i> rákötötte, amit előző este c kiskapuban Erzsikének igén oda... Két óra körül járhatott ai idő, amikor Illésék ajtajc előtt a májusfát végre fel­állítottuk. Jancsi nem eresztett el bennünket, visszahívott há­zukhoz. Jó pár pohár borrai tisztelt meg bennünket a jól végzett munka jutalmául.. Aztán ő a jó munka tudatával aludni ind-uit, mi meg . úg\ tettünk, mintha hazafelé tar­tanánk. .. De néhány perc elteltével ismét Illések házánál gyüle­keztünk. A gyönyörű májusi fát szép csendben, óvatosai. kiemeltük helyéről, s egy ház­zal odébb, az öreg, 63 esz­tendős özvegy Kovácsáé ab­laka elé állítottuk. De ez rhé( nem volt elég... Valamelyi­künk egy kiszáradt fiatal gyü­mölcsfát hozott magával, t többiek pedig kilyukadt »éj­szakai alkalmatosságot«, fe­neketlen lavórt, törött üveget, cserepet és más hasonlt »■dísztárgyat«. Végűi még ki­emeltük Illéséit kertjénéli kiskapuját, s azt is a »csodá­latos májusfára« akasztottuk így állítottuk oda Illésék aj­taja elé... Ezután mi is nyu­govóra tértimk... IANCS1 MÁSNAP kisst későn ébredt. Már ma­gasan sütött a májusi VáP- amikor kicsípte magát, s meg­indult a templom felé, hogy ott szokás szerint Erzsikével találkozzék... Kissé peche­sebben lépdelt, mint máskor. Feszítette mellét a jóleső ér« zés, hogy mégiscsak az ő ál­tala állított májusfa lett a legszebb, és sikerült Erzsiké­nek a kívánságát is teljesíteni, ellopni Csóka bácsi orgonául Ezért aztán tátott szájjal bá­mult, amikor Erzsiké, aki épp akkor ért oda a templom elé, villámló szemekkel végigmér­te, majd könnyeit elfojtva be­futott a templomba... Nem tudta, mi történhetett, azért izgatottan alig várta o mise végét. Akkor aztán a leány elé toppant és kérdőre vonta, de az nem akart be­szélni. Végül Jancsi többszöri sürgetésére kitört belőle a sí­rás. .. — Te, te, hit miért tettéi velem ilyen szégyent? — mon­dotta, és sírva elfutott... Jancsiban gyanú támadt Nem is ment, hanem roham Illésék háza felé. Amit ott lá­tott, attól úgy érezte, menteit meghal a szégyentől... A gyönyörű májusfa a szomszéd­ban, helyette pádig használha­tatlan edényekkel teli kiszá­radt fa álldogál Erzsikéélc aj­taja. előtt... S imég haliam kellett az öreg Kovácsáé lel* kendezését is, aki a szomszé­doknak igyekezett magyaráza­tot találni az ablaka elé állí­tott orgonával teli májúsfá­ra. .. — Tudjátok, leikeim, a& gondolom, hogy ezt egy gye­rekkori szerelmem állította aki nemrégen megözvegyült... s úgy gondolom, hogy újro szerelemre ébredt irántam... TJ OS SZU HETEKIG, nem H beszéltek a szerelme­sek, de végül, amikor Erzsi­kének elmondtuk, hqpyan v történt a dolog, kibékültek Esztendő múlva, 1948. májút l-én össze is házasodták... Jancsi — bár az eset után so* káig elkerültük -r- gzóta nem haragszik. Sőt, 6 az, aki legjobban nevet, amikor az ó í bizonyos májusfa állítás szóbe i kerül... SZALA1 LASZtX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom