Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-04 / 104. szám
SOMOGYI NÉPLAP s TMimp, 1958. május 4. lizíaíó eredmények A gazdasági év felének lejárta után termelési .tanácskozást tartott a Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság.. Erre az alkalomra összegyűltek Kaposvárott az erdészetek dolgozói, kerü letvezetők, fogato- sofc, akik mind arról szerettek volna tudni, hogy hat hónapi kemény munka után miként alakultak a gazdaság anyagi 'ügyei, s mit kell tenniük a jövőben. .Marton Tibor főmérnök beszámolójában mindenről szólt, ami az erdőkben dolgozókat érdekelte. Szavai nyomán kialakult a kép, amelynek láttán csak örvendezni lehet. A Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság ugyanis nem egészen egy esztendeje még nagy bajban volt. Veszteséget állapítottak meg gazdálkodásában, amely az idők folyamán nemhogy csökkent volna, de egyre inkább növekedett, és a gazdasági év végén már mintegy másfélmillió forintot tett ki. A munka akkor lezajlott értékelése során, bizony nem volt miért örüljenek a vezetők, beosztottak. Most azonban, néhány hónappal később a félévi mérleg a tervezett éves 550 000 forintos veszteség helyett három- millió-nyolcszázhatvanezer forint nyereséget mutat. Ebből ugyan jelem pillanatban még csak mintegy egymillió forint mondható valósnak, ha számításba vesszük a tűzifa köbmétere után jelentkező harmincnyolc forintos veszteséget, valamint a mezőgazdasági ágazat és a csemete-termelés veszteségeit és a nyári hónapok kevesebb -termelési értéket hozó hatásait. Mindent tekintetbe Véve azonban mégis szép eredményt könyvelhetnek el a gazdaságban ez év tavaszán. Igen-, az eredményjavítás 1958-ra kitűzött célja kétmillió forint, s hogy a még hiányáé összeg is valós lehessen, sokait kell dolgozni. A termelési tanácskozás nagyrészt ezekkel a soronkövetkéző feladatokkal foglalkozott. Az erdő- gazdaságok munkáját felületesen ismerő ember nem is hinné, hány féle ága-boga van ennek a szép szakmának, s mi mindenre kell ügyelni az itt dolgozóknak, ha igazán jó eredményeket akarnak felmutatni. A gazdaságban az élüzem cím elnyeréséért folyó verseny első helyezettje például most a nagybajomi erdészet lett. Részletesen értékelt munkájának eredményei biztatóak. Egy munkaterületen sem ért el 100 százalékon aluli teljesítményt. Érthető tehát, hogy a vándorzászlót a következő hónapokban itt őrzik, és ráadásul még négyezer forint jutalmat vitt haza áz erdészet vezetője. Korántsem ilyen jó a helyzet azonban a szentba- lázsi és kardosfai erdészetekben, amelyek a hatodik és hetedik helyre szorultak. A következő fél esztendő során azonban mindenütt mód nyílik az eddigi hibák végleges felszámolására, annál is inkább, mert ebben az időben nagyon kell vigyázni, nehogy a -már meglévő nyereség is elvesszen úgy, mint 1957-ben. Mik hát a legfontosabb tennivalók? A sok közül is elsősorban most kell gondot fordítani új erdőtelepítésekre. Az elkövetkező három éves terv ■ideje alatt évente 10 000 hektár új erdőt kell telepíteni országosan. Ebből egy gazdaságra átlagosan 320 hektár jut. Somogy megye erdészeted azonban ettől még túlságosan messze vannak. Ebben az évben ugyanis a terven felül vállalt 25 hektárral együtt is mindössze 65 hektár új erdőt telepítettek. Ugyancsak be kell íkapcsolódni az országos nyárfásítási mozgalomba. Ennek keretében a somogyi erdészeteknek a jövőben 220 hektárt kell fásítaniuk. Ezért mintegy egymillió nyárcsemetét, illetve suhángot kell nevelnie a megye csemetekertjeiben. Ezenkívül más tennivalók is várnak a gazdaság dolgozóira. Közülük legfontosabb a társadalmi tulajdon védelme. A hiányos védelmi szolgálat miatt még ma is nagyon sok a falopás, amit súlyosbít, hogy az elkövetőket csak nagyon ritkán lehet megtalálni és megbüntetni. Sajnos, azonban nemcsak a kívülállók követnek el vétségeket a társadalmi tulajdon ellen, hanem egyes megtévedt erdészeti dolgozók is. Ezekkel szemben valóban a legszigorúbban kell eljárná, hiszen az erdők minden értéke rájuk van bízva, s ha maguk is megkárosítják azt, hogyne tennék az idegenek. A termelési tanácskozás részvevői készségesen vállaltak minden* rájuk háruló feladatot. Marton Tibor főmérnök kidolgozott takarékossá,gd javaslatai alapján elhatározták, hogy a terviek teljesítése mellett a gazdasági év végéig mintegy másfélmillió forintot meg is takarítanak. Ha ezt a szándékot is a va- lóraváltás sikere koronázza, a legközelebbi termelési tanácskozásom még több »-kiváló dolgozó« oklevelet és pénzjutalmat oszthatnak ki. Ezúttal ugyanis a félév jó munkájáért 44-en kapták meg a kiváló dolgozónak járó oklevelet és 40 000 forint került szétosztásra a jutalomra érdemesek között. (Weidinger) A íadi szakcsoport meg a Kisvárdai rózsa-burgonya Ladon Végh Mihály vezetésével szakcsoport alakult a múlt év őszén. A Barcsi Járási Tanács megadta neki a működési engedélyt. Nyugodt szívvel szerződhetett vele a MEZŐMAG Vállalat (kaposvári kirendeltsége Kisvárdai rózsa-burgonya termelésére. Ezen az ötvenhetes keltezésű okmányon az is szerepel, hogy a vetőgumót — 1958. március 31-ig köteles a vállalat Ladra eljuttatni, A határidő a rendkívüli időjárás miatt módosult: az FM utasítása szerint április 23. a végső terminus. A ladiak burgonyaföldje azonban még április utolsó napján is üres volt. Miért? A megyei mezőgazdasági osztály korábban közölte a magtermeltető kirendeltséggel, hogy a szerződtetésnél a termelőszövetkezeteket részesítse előnyben. Mi lett ebből? A vállalat máshová küldte el a hadiaknak járó burgonyát, őket pedig igyekezett jobb belátásra bírni: ültessenek Aranyaimat, jó termést adott ez a fajta a szomszédos községek határában. A szakcsoport ragasz kodott a szerződéshez. Április vege felé szerencsére megszó lalt a Lábodí Állami Gazdaság: »Földbe tettük a Kisvárdai rózsát, s maradt fölöslegünk.« Megoldódott a gond — a diszpozíció elkészült, s most már valóban rövidesen Ladra ér a burgonyaszállítmány. A történtekhez mindössze néhány megjegyzést fűzünk. A megyei mezőgazdasági osztály nem ösztönözte és nem is ösztönözhette a vállalatot arra, hogy a szakcsoportokkal már megkötött szerződést hagyja figyelmen kívül. Előnyben részesíteni a tsz-eket mindenki mással szemben, annyit jelent, hogy különös gondot fordítani igényeik kielégítésére a törvényes keretek határain belül Továbbá: fajta-megjelölés nem A hátraléktól a rágalmazásig A gyűlés után kezdődött minden. Addig nem volt hiba, addig jók voltak a vezetők, közölik senki sem lopott, nem költötték a “ás pénzét. Pintér Károly sem panaszkodott rájuk. De a balatonkiliti legeltetési bizottság márciusban tartott gyűlése után egyszerre megváltozott a véleménye. Ugyanis azon az estén maguk a gazdák követelték, hogy kötelezzenek mindenkit a fűbér megfizetésére. Az mégse járja, hogy egyesek a fülük botját se mozgatják, ha hátralékuk vagy esedékes tartozásuk rendezése kerül szóba. Kár szaporítani a szót. Csák István gazdasági felügyelő egykettőre megkapta a hátralékosok névsorát. A kimutatáson Pintér Károly neve is szerepelt. Az is kiderült, hogyha nevezett 1945 óta egyáltalán nem fizetett fűbért, s hogy a tartozása kereken 650 forint. Minden hátralékos kapott felszólítást, Idézést. Senki sem rúgkapálózott ellene. Volt, aki halasztást kért ilyen vagy olyan nehézségre hivatkozva — s megkapta. De nem szidták a vezetőket, tudták, hogy a követelés törvényes. 1 Csak Pintér Károly nem békéit meg. — Mikor nálg jártunk — emlékszik vissza Csák István —, édesanyja kijelentette: eddig sem fizettem ennek a rendszernek, s ezután sem fizetek. Ide hiába jönnek. Pintér Károly sem kendőzte véleményét. — Majd megmutatom én!... Nem kell fűbért fizetni!... Erre nincs törvény!... Vannak nekem ismerőseim a minisztériumban — hangoztatta. A hatás sem maradt el. A faluban sokan hitelt adtak a felelőtlen kijelentéseknek. — Soha-soha nem volt ilyen nehéz beszedni a fűbért, mint most — mondja Horváth József tanácselnök. — Kétely támadt az emberekben, többen húzódoztak, megnehezült a legeltetési bizottság munkája. . Aztán jöttek a vádak. Először csak a cégi vezetőket érték, Vass Imrét, Pálinkás Gyulát, Nagy Sándort és a többieket: »visszaéltek a hivatalukkal, fát adtak Vadas Imrének, lopták a közöst stb.«. Később a jelenlegi vezetőkre is sor került. Márciusban kukoricát morzsoltak. Kovács Gábor a megbízott raktáros. Pintér Károly »kiderítette« — de tanút nem tudott állítani, aki látta volna —, hogy Sárkány István és Potó Mihály (ők morzsoltak) két zsák kukoricát csempésztek át Hochberger Józsefhez. — Rágalmazni könnyű — mondja emelt fővel Kovács Gábor —, de ha valaki kijelent valamit, azt bizonyítsa is. Igaz, hogy szegény ember vagyok, de becsületes. Nekem nem kell senkié. A tanácselnök behívatta Pintér Károlyt. — A fűbért ki kell fizetni — mondta neki. — Nem fizetek! A legeltetési bizottság tagjai zsiványok, megisszák a pénzt, lopnak. Én nem adok pénzt nekik. — Jegyzőkönyvbe a kijelentéseket! Aláírod? — Alá! A gazdasági felügyelő — ő is ott volt — készítette el a jegyzőkönyvet. — Én is elolvasom, adják ide — kérte Pintér Károly. Átfutotta a jegyzőkönyvet, majd összetépte. — Nem írom alá, én nem akarok senkit följelenteni. — Nem, nem úgy van! Most már mi kereskedünk. Emberek becsületéről van szó — mondta Csák István. A rendőrséghez került az ügy. Az előzetes vizsgálat megtörtént. A siófoki rendőrkapitányság áttette az iratokat a legeltetési bizottság felsőbb szervéhez, azzal, ha bűntény forog fenn, tegyenek jelentést. A szakmai ellenőrzést Horváth Béla, a megyei pénzügyi osztálytól, Tóth András, Tóth József a járási tanácstól, Wéber Endre a megyei mezőgazdasági osztálytól — e négytagú bizottság végezte. Bűntény nem forog fenn. A nem igaz vád — rágalom. Tudni kellene ezt Pintér Károlynak is. Rágalom! Ezt mondja a tanácselnök, a gazdasági felügyelő és a megvádoltak is. Rágalom olyan emberek ellen, akiknek rendben van a szénájuk. Pintér Károlynak tán soha nem jutott volna eszébe a sok szélnek eresztett cifra jelző, ha nem kérik tőle a 650 forintot. Pedig azt ki kell fizetni, s ki is fizette. A minisztériumbeli jóbarát (ha egyáltalán van ilyen barátja) sem mentesíthette ől. Hiába makacskodott, lármázott, rágalmazott. Lezálogolták a tehenét. Pintér bement a tanácshoz és fogát összeszorítva fizetett — fűbért, 45 óta először. Igazuk van a kiliti gazdáknak, mindenki fizessen. Ki mit elkövet, azért tartsa a hátát, s ha tartozik, akkor meg ne maradjon adós. G. S. szerepelt a mezőgazdasági osztály átiratában, tehát a Kisvárdai rózsa körüli ladi bonyodalom a vállalat hibája, még akkor is, ha készletezési nehézségekkel küzdött, vagyis kevesebb rózsa vetőburgonyája lett, mint amennyire az ősszel számított. Ezért rosszul teszi Kovács elvtárs, az igazgató, hogy a saját tévedésükért másokat próbál elmarasztalni. Jól dolgoznak a csurgói színjátszók Nagy fiába vágta fejszéjét a megye egyik legjobb földmű- vesszöveükezeti színjátszó csoportja, a csurgói, amikor Nazim Hikrnet, haladó török író »Legenda a szerelemről« című darabjának előadását elhatározta. A darabban földműves- szövetkezeti dolgozók és tagok szerepelnek. Nincs könnyű dolga Varga Imrének, a járási központ dolgozójának. Ö ugyanis a darab rendezésén kívül még az egyik főszerep és egy mellékszerep eljátszását vállalta. Minden 'bizonnyal sikerrel jár a lelkes és már sok sikert aratott csurgóiak vállalkozása, e célból egyemberikémt fogtak össze a szövetkezet színjátszói. A földmű vessző vetkezet toul- túrfelelőse, Nagy Imréné, és a szövetkezet vezetősége minden segítséget megad a színjátszó csoportnak. A helyi kulturális szervek is ttámogatják a kezdeményezést. A csurgóiak próbálkozására mások is felfigyeltek. Dévényi Róbert, a Rádió rendezője, a SZÖVOSZ színjátszó instruktora megígérte: hogy több próbára ellátogat, hogy segítse a színjátszókat nagy feladatuk megvalósításában. A - bemutatásra előreláthatólag a tavasz végén kerül majd sor a csurgói kul- túrházban. A csurgói földművesszövetkezeti színjátszók a (kaposvári Csiky Gergely Színházban, a megyeszékhely közönségének is be akarják mutatni tudásukat. D. Z. ŐK IS OTT VOLTAK AZ ÜNNEPI MENETBEN Anyák és gyermekeik. Leánygknnazisíák májusi köszöntése. Válasz az olvasó kérdésére Kinek kell jövedelemadót fizetni a hizlalt állatok után? Egy kadarkút! ember kereste fel a minap szerkesztőségünket és elmondta: »Néhány szuloiki ismerősömmel utaztam a vonaton. Beszélgetés közben szóba hozták, hogy Várközi József, a tejcsarnok kezelője alighanem nyolc disznót hizlal szerződésesen. Kiszámították az adóügyiek, hogy ebből 8700 forintnyi haszna származik, s ezért, ha jól emlékszem, 557 forint jövedelemadót vetettek ki rá. Kérdezték tőlem, hogy jogos-e ez az intézkedés. Mivel én nem tudtam rá megfelelni, ezért szólok az elvtársaknak.« Minthogy nyilván több embert foglalkoztat ez a kérdés, azért közöljük lapunk hasábjain a megyei pénzügyi osztálytól kapott felvilágosítást. A nem mezőgazdasági foglalkozású egyénék jövedelem- adót kötelesek fizetni, ha sertést eladásra hizlalnak. Sok alkalmazott, iparos, vagy egyéb olyan ember is van, aki tort vagy vásárol néhány malacot, süldőt, s azt pénzen vett vlagy részes munkával keresett eleséggel felneveli, meg- hízlalja. Ha földingatlana Somogy és Baranya megyei fiatalok találkozója készül A találkozó 1958. május 11-én, mához egy (hétre lesz a szigetvári várkertben. Ez alkalommal különvonat is indul Kaposvárról. A részvételi díj Kaposvártól 17,60 Ft. Szigetváron a somogyi és baranyai kultűrcsoportak, ifjúsági sportcsapiatok lépnek fel, illetve mérkőznek. Aki részt kíván vtesnni a találkozón, részvételi jegyét minél hamarabb szerezze be a KISZ Megyei Bizottságon, vagy a járási KISZ-bizottságokon. A különvonathoz a Kaposvárra való beutazást 50 százalékos jeggyel tesszük lehetővé. A beutazáshoz helyet a vonatokon biztosítunk. Egyéb felvilágosítást a KISZ megyed és járási bizottságai adnak. (A KISZ megyei bizottság új címe: Kaposvár, Bajesy-Zs. utca l./c.) nincs, vagy a földje akkora csak, hogy annyi sertésnek az abrakját termi meg, amennyi a család szükségletét kielégítő sertés meghízlalásához elegendő, akkor üzletszerű állat- hizlalásról van szó. Azok az említett foglalkozású emberek is ilyen elbírálásban részesülnek, akik bérföldjüket akár maguk művelik meg, akár napszámosokkal műveltetek meg. Az üzletszerű állathízlalás tényének megállapításánál tehát — az úgynevezett egyéb foglalkozásúak esetében az a döntő, hogy egyáltalán nincs földjük, vagy kevés a szántójuk ahhoz, hogy az eladásra hizlalt sertések takarmányát megtermelje. Sok félreértés volt az effajta adóztatást illetően. Ezért kellett újabb és újabb jogszabályokat (kiadni. A kormány 1948/13 400-as rendelete az alapja az egyéb foglalkozású lakosság jövedelemadózta+ásá- nak. Az 50/1955-ös, majd pedig az 1955-ben kelt 3421/Hiv. 20-as számú PM utasítás kiegészítette azt. Ezek szellemében járjanak el a községi adóügyi csoportok, nehogy bárki is kibújjék állam iránti kötelezettsége alól. Az idézett rendelkezések a dolgozó parasztokra nem vonatkoznak. A helyi körülmények alapos ismeretében döntsék el a pénzügyi dolgozók, hogy kit kell üzletszerű állattartóként kezelni, és az eme mellékfoglalkozásból eredő jövedelme — tehát nem a bevétele — után megadóztatni. — A megye állatorvosai szombaton Kaposvárott egésznapos értekezletet tartottak, amelyen megvitatták: mik a teendőik a párt falusi politikája megvalósításának segítésében.
