Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-31 / 127. szám
A TIT megyei szervezetének és a Somogyi Néplap daer*.es2to Ptzottsaganaie összealhtaaa Dr. B acsá k G yörgy Somogy megye világhírű tudósa 88 évea F cmyód-Alsóbélatelepan él euivonuüan évtizedek éta, s ima is alkot. Tanulmányoz, számol, levelez, csillagászati képleteket állít fel és old mag. Uinifcum tudósaink között, mert az egyetlen, akit 84 éves korában hívott meg a Tudományos Aicadémia tagjai közé. Nevét a geológia és asztronómia nagyjai jól ismerik. Negyedkori »klimatípuis kalendáriumával« világszerte forradalmasította a jégkorszak tudományát, és lehetővé tette, hogy szinte száz éves pontossággal meghatározhassuk 600 ezer évre visszamenőleg az egyes időszakok uralkodó éghajlatát. Í870. június 5-éin született Pozsonyban. Kemyérkereső 'Pályája a jog lett ugyan, de hajlamai a matematika és csillagászat felé hajtották. Tudományos érdeklődése már gimnazista korában kiütközött. Aliig volt 17 éves, midőn észrevette, hogy minden főboly- gö felszálló csomópontja egyetlen körnegyediben van összezsúfolva. A Merkúré 46 fok, a Neptuné 130 fok a .tavasztól mérve, s a többié is mind e két széSsőérték közé esik. Magyarázatot keresett erre a »-.kedvezményes kömegyedre«, de sem a tankönyvekben, sem a szakirodalomlban nem találta meg, pedig eredetiben éttanulmányozta Euüdiidast, Apol- loniost, Arohimedest, majd a nagy matematikusoknak, Zeut- henmek és Gantornak műveit is. Ekkor kezdte el az úgynevezett háborgatás! elméletet tanulmányozni, vagyis azt, hogy mily hatása van a bolygóknak a Föld pályájára. Mint nagy uradalmak jogtanácsosa, szoros kapcsolatba került a mezőgazdasági termeléssel, s érdeklődése legjobb talajnemünk, a pleisztocénkor! lösz keletkezése felé fordult, amely rétegből számottevő régészeti leleteink is származnak. így a csillagászaton, matematikán, geológián és a régészeten át jutott el tudományos munkásságának kialakuló célterületéhez, a pleiisztocénba — más néven negvedkorban uralkodó jégkorszakhoz. A negyedkor legjelesebb kutatód ez időben — az 1920-as évek elején — a német Penok és Brückner pro- ! fes szerek voltak, akik az ©1- : jegesedés négy korszakéit különböztették meg Günz, Mindéi, Riss és Würm néven, s ezek időtartamát — a jégkorszak időszámításunk előtti 600 ezer évet kitevő idösTa'tálba illesztve — geológiai köveitkez- ; tetésekből kiindulva, meg is határozták. 1924 ben Eberl augsburgi tanár földtani, Köp- ' pen-Wegener pedig cstUagásza- , ti alapon már a jog,korszak 18A BALATON RÖVID TÖRTÉNETE Milyen idős a Balaton? Keletkezéséről elég annyit tudnunk, hogy tektonikus mozgások útján, vagyis két törésvonal mentén süllyedt le a tó medencéje a pleisztocén végén, majd csapadékkal és folyóvízzel feltöltődötit. Ennek bizonyítékai a merész formák, a vulkánosság maradványai, a termálforrások. A Balaton korát illetően eltérőek a vélemények, főleg egy zártabb időbeni meghatározás kérdésében. Ez a kérdés a földrajz- és más rokon- tudományok ma is vitatott területe. Abban azonban mégis egyetértenek tudósaink, hogy a tó keletkezése időben nem nyúlik nagyon vissza a földtörténeti múltba. Bulla Béla és Kéz Andor neves magyar földrajztudósok vizsgálataik alapján 150 ezer évesnek mondják, míg Zólyomi Bálint virágporelemzése alapján 20 ezer évben állapítja meg a Balaton korát. Az utóbbihoz egészen közel áll Sümaghy József neves magyar geológus, aki 22 ezer évesnek mondja tavunkat. A vitát a további tudományos kutatások minden bizonnyal lezárják majd. Érdekes egy-két ada tot közölni annak bizonyításaként, hogy mennyire nem ismerték nem is olyan régen a Balatont. Az 1885-ös »Magyar Lexikon« adatai is ezt bizonyítják: hosz- sza 40—80 km, szélessége 8 és fél km, Tihanynál 800— 900 m, területe 690 négyzetkilométer. »Mélysége különböző helyeken különféle: legjelentékenyebb Tihany közelében — 40—60 láb...« (Egy láb kib. 31 am.) »A Pallas Nagy Lexikon« (1893.) adatai alapján a Balaton Tihanynál 45,4 m mélységéről beszél. Ebből is látható, hogy a Balaton tudományos feűdolgozásia későn kezdődött, fiatal múltra tekint vissza, viszont annál pontosabb volt. így kezdte el a Balaton hódító útját, amely — különösen napjainkban — óriási méretűvé vált. A tómedence mai képének kialakulása az éghajlattal is szoros kapcsolatban volt. Ugyanis az ÉNy-ról érkező szél a Balaton vizét felkorbácsolta, hullámzásba hozta, és a déli partra ferdén kifutó hullámok a magúikkal hozott finom homokot lerakták, ún. túrzásokat építettek, amelyek a tó dóii öbleit lassan lefűzték. Az így le- fűződött részeket nevezte a nép bereknek, melyet később a tudomány is átvett. Az ÉK-i szél hullámzásba hozta a tó vizét, és ennek hatására ugyanúgy megindult a homokgátak ellenirányú képződése. A két, egymással ellentétes hullámmozgás és ennek megfelelő homokgátképződés Szántód és Tihany között találkozott. így keletkezett az ékala- kúan kiképzett homokigát. Ennek a két irányú szélnek olyan hatása is megfigyelhető, amely a Balaton egyik érdekessége. Ha az északi szél a Bakony hegységen keresztül lecsap a Balatonra, és annak felszínére hosszab időn keresztül nyomást gyakorol, a tó vizének egy része a keleti medenesrésziben halmozódik fel. Ha a szél nyomása enged, a Balaton vize in- gamozgásb-a kezd, amely pár évvel ezelőtt a világ legnagyobb tavi ingamozgása volt. Ha azonban a szól tartós nyomása továbbra is megmarad, akkor a tó keleti medencéjében felgyülemlett víz a tó fenekén visszaáramlik annak nyugati medencéjébe, Keszthely felé. Az ÉK-d szél hatására ennek a fordítottját figyelhetjük meg. A két feniékáram- lás Tihany és Szántód között vonul el, amely sok esetben még az átkelést is nehezebbé teszi. Ez az áramló mozgásmechanizmus mélyítette ki 11 m mélyre a tihanyi kutat. Természetesen a Keszthely felől érkező áramlás gyakorisága valamivel nagyobb, pedig az ÉNY-i szél többször fúj, mint az ÉK-i. Ennek magyarázata az, hogy a Balaton lefolyásos tó, melynek nyugati medencéje Tihany—Szántód között talál lefolyást a Sió felé. (Folytatjuk.) ' as tagolásához jutott el, de az egyes klímaváltozások időtartamát illetően a 'tüdősek felfogása között hatalmas ellentétek keletkeztek. Koppon Milankovic szerb egyetemi tanár csillagászati számításai alapján dolgozott, aki művét — mint érdakességet említjük — az első világháború alatti négy éves budapesti intemáláoa idején teremtette meg a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, s egyébként is a budapesti egyetemen végzett. Mi- iankovic azt taniulmónyozit.a, hogy naprendszerünk bolygói keringésük közben milyen zavaró hatásokat gyakorolnak a Föld pályájára, s ezek folytán ■mikor kerülhetett a Föld olyan helyzetbe, hogy kialakulhattak rajta a jégkorszak jeges ('glaciális) és jéigmcmties (dmlerj.a- cialts) időszakai. Más szóval: mely időszakokban volt a szo- táris besugárzás olyan, hogy hosszú, hűvös nyaraik és ennek megfelelő rövid, enyhe telek keletkeztek, ami a glaciális klímakiilengésnek alapja volt, és mikor olyan, hogy forró nyaraival és (kevés hóval járó liideg teleivel újra megolvadhatott a jégtakaró. így jutott el egy 85. változatnak megfelelő besugárzási tagoláshoz. 1939-bsn Berlinben megjelent »Mathematische Ktimalehre« című könyvében azonban az egyik számsorban két szám hibás volt, s erre Bacsók figyelmeztette. így kerültek levelezésbe, majd személyes érintkezésbe, ennek eredményeként azután Brácsák továbbfejlesztette Milankovic világszerte elfogadott elméletét, megalkotva a 85 klímaváltozáson, és ezeken belül 4-íéle klímatípuson alapuló jégkorszak! kalendáriumát. E kalendárium szerint az időszámításunkat megelőző 600 ezer év alatt lényegében négy szol árié klímatipus uralkodott, melyek mindegyike, többször ismétlődve, esetenként is több ezer évig tartott, így 22-szer volt ez idő alatt glaciális klímakilengés, összesen 156 500 év időtartammal, 20-sizor szubtrópusi, összesen 150 500 év tartammal, 20-szor antiglacialls 134 900 év tartammal és 23-szór szubairtikus 158 100 évi időtartammal. A glaciális időszakok alatt felhalmozódott hatalmas jégtömegek hatásaként megváltozott a szélek járása is, aminek következtében Közép- Európa nem kapott csapadé- | kot, az erdők kipusztultak, s | az északi vidék emlősei dé- • lebbre húzódtak. A ságváni és 1 egyéb löszrétegekben talált rénszarvasagancsok tehát e glaciális korszakok magyarországi bizonyságai. Mert bár a vastag jégtakaró a Kárpátoktól délre nem 'nyújtózkodott, annak kisugárzása hazánkban is oly hideg évezredeket te- , remtett, amelyek a növényéé állatvilágot ^pusztították, illetve megváltoztatták (törpe- fenyő, rénszarvas, barlangi medve stb.). A szubartikus klímát rövid, forró nyarak és oly hideg hosz- szú telek jellemezték, amelyet nemhogy az élőlények, de a talajnemek sem bírták ki lényeges elváltozás nélkül. A szubtrópusi kiírnia igen enyhe téllel és enyhe nyárral járt, tehát oly éghajlati viszonyokkal, amelyek a csupasz elefánt, az orrszarvú és délvidéki társaik megtelepedését tették lehetővé Magyarország területén is, mint ahogy azí r.em egy agyar stb. lelet bizonyítja. A klimatikus egyensúlyt, vagyis a ma ismert rendes csapadék és hőmérsékleti viszonyokat, az antiglacialicnak nevezett jégmentes időszakok állították mindig helyre, amelyek kövelkeztéban Közép- Európa újra beerdősödhetett, s az északi, illetve a déli emlőinek Is visszatérhettek eredeti hazájukba. É rdekes Bacsóknak az a megállapítása, hogy tulajdonképpen két jégkörszsk közti initenslacdalisban élünk, amely mintegy 10 ezer év óta .tart ós kb. 70 ezer évig fog míg tartani. Ez a mort-ami klí- ma ípi’s azonban lassan fordul át esek a kövei kezébe, s így változásai egy emberi élet tartama alatt nem érzékelhető. Nem jogosítanak fel tehát arra, hogy például az idei meleg májust — melyre meteorológusaink statisztikai adatai szerint 150 év óta nem volt példa — JUímsiváltotósnak minősítsük. A számok tükrében Magyarország éghajlata, a hőmérséklet, a csapadék sitb. középért ékeivel tekintve — 150 év óta nem változott, s mivel a klímaváltozások a Föld és a bolygók pályalkjának egymáshoz -való mindenkori viszonyából folynak, Ba- csáik kalendáriumáiból következtetve nem is fog. » * » A tudományos világban Bacsók György nevét e »Milankovic—Bartók elmélet« révén ismerik. Hazánkban a negyedkor-kutatók áltáléiban az ő típusikailendáriuma alapján dolgoznak már, s Földes István, a csillagászat tanára, az egyetem spéci ál collégiu- mábam adja elő e tantárgyat. A derült kedélyű, mosolygós szemű, szikár, magas termetű, ma is tevékenykedő, dolgozó agg tudóst a magyar állam méltó megbecsülésben részesíti, s részesítette azzal is, hogy ezelőtt négy évvel a tudományok doktorává avatta az Akadémián, és részére rendszeres havi tiszteletdíjat folyósít. Szőkébb hatója. Somogy és Fonyód pedig büszke ró, és tisztelettel tekint tóparti tusz- kulánuma felé, amelynek fél- évszázados falai közt születtek teremtő, a tudományos gondolkodásit fejlesztő, s a jégkorszaka embert kultúrák időadatait meghatározó számításai. N yolcvannyolcadik születésnapja alkalmából faluja, megyéje és a tudományok művelését cégérében viselő Természettudományi Ismeret- terjesztő- Társaság megyei szervezete szeretettel küldi hozzá e pár soros megemlékezéssel jókívánságait. Móricz Béla, a TIT megyei szervezetének tagja. Olló helTOtt nyírják Néhány évvel ezelőtt a szovjet szakemberek felvetették a juhoknak vegyszerrel történő nyírását, de kezdeményezésüket mindezideig meglehetős kétkedéssel fogadták világszerte. Nemrégen Ausztráliú- , ban Elsey és munkatársai gya- j korlati eredményeket is elér- | tek ezzel a módszerrel. A juhok testét különleges vegyszerrel bepermetezik, ami 72 óra alatt megállítja a sz-'l"'- rő"<*’ » rét vegyszerrel a juhot kés használata nélkül leszedhető a juhokról. Ezzel az eljárással ötmunkás naponta 1500 juh gyapjút /ejti le. Abban az esetben, ha osztályozni is kívánják a gyapjút, az előbb említett teljesítmény eléréséhez hét munkásra van szükség. A tapasztalatok szerint a vegyszerrel történő »gyapjú- nyjrdsnafc« semmiféle hátránya nincs, sőt a juhok is iob- ' 1 boriik sehol Jíi i n d e n f é I e A ZAJ ÉS HATÁSA AZ EMBEREKRE A zaj előidéző oka igen különféle lehet. Hatása az emberekre elsősorban azok érzékenységétől függ. Szubjektív okok Is befolyásolják azt, hogy ki-ki hogyan reagál a zajokra. Az ifjúi motorbicikll-tulajdonos például nagy örömmel habja biciklije berregését, míg ugyanez kétségbeejti a nyugodni akaró polgárokat. Az iskolai csengő hangja rendkívül kellemetlen a diákok számára akkor, ha az óra kezdetét jelzi, kellemes zenének tűnik az óra végén. A zajnak hatása van az ember hallószervére is. Ismeretes a foglalkozásból keletkező süketség és nagyothalló«. A zaj mérhető, és ma már megállapították, hogy milyen mértékben káros az ember hallószervére. Nemcsak magára a hallószervre, hanem az idegrendszerre is igen káros befolyással van. Újabban nagyon sok üzemben zajvédelmet alkalmaznak. Tény az, hogy a modem iparosított élet, a közlekedés a városokban igen nagy zajjal jár. Ez az emberek idegrendszerét, egészségét oly mértékben aláássa, hogy mindent meg kell tenni elhárításáért. VV. Ehrhardt. TANULMÁNYÚT EGY SIVATAGI OÁZISRA Az egész sivatagban, tehát az oázison is olyan ritkán van eső, hogy ez egymagában nem tudná az oázisi növények életét biztosítani. A nagy sivatag zöld foltjain, az oázisokban azért nőnek gyönyörű pálmák, és azért űzhető némi földművelés is, mert ezen a helyen valami olyan különleges vízszerzési lehetőség áll rendelkezésre, mely független az ottani gyér esőzésektől. Miben állnak az oázisoknak ezek a különleges vízellátási lehetőségei? Vagy bő források törnek elő a föld mélyéből, vagy pedig egy távolból jövő nagy folyó elszivárgó vize hatol be a talajba. Ilyen kiváltságos vízellátású helyeken az eső felesleges a növényeknek, mart gyökereik a talajból vagy öntözésekből megkapják a számukra szükséges vízmennyiséget. De nagy időközökben, néha évek elteltével a sivatagokban is van egy-egy eső, többnyire heves záporok alakjában. Ezeki rövid ideig tartanak ugyan, de ezalatt elég jelentékeny vízmennyiséget zúdíthatnak alá, és pedig olyan vidékre, ahol nincsenek kialakult árkok, kész patakmedrek, melyek a víztömegeket el tudnák vezetni. A sivatag kiszáradt, napégette földjén minden egyes ilyen zápor saját maga vág utat lefolyó vízének. Többnyire mély szakadékokat vág bele a sivatag felszínébe. A földfelszínnek ezek az újonnan támadt sebhelyei úgy helyezkednek el, hogy a mélyedések felé vezethessék a vizet, tehát többnyire az oázisok felé. Az imént említettük, hogy az oázisok vagy forrásoknak, vagy távolból jövő vízfolyásoknak köszönhetik kiváltságos helyzetüket, tehát mindenképpen a terep mélyebb fekvésű részein szoktak feküdni. Az oázisokban gyakran több ilyen hirtelen képződött árok fut össze. Ezek szétszabdalják az oázis művelés alatt álló földjét, és nagy részét víz alá borítják, többnyire a növényzet teljes pusztulását okozva. Jgy válik az oázison a legnagyobb időjárási csapássá éppen az, ha kivételesen mégis esik az eső! Mindez annak a következménye, hogy a sivatagban túl ritka jelenség az eső; így a sivatagban nem alakulhatnak ki olyan állandó vízlevezető hálózatok, mint a mi esősebb éghajlatunk alatt. A nagy időközökben fellépő rövid záporok víztömegei »nincsenek egyensúlyban« a földfelszín állapotával, és csak esetenként keresnek maguknak lefolyást utat. Azt gondolhatnánk, ha egy ilyen csapás már egyszer lejátszódott és az oázis területét mély árkokkal szabdalta össze-vissza, akkor a legközelebbi esőnek a vizei már ezeken az árkokon fognak keresztülfutni, s így pusztításokat kevésbé okozhatnak. Sajnos, ez nem így van. Az évek múltán keletkező legközelebbi eső megint záporjelle- gü lesz, vagyis olyan, amelyik csak kis terület felett lép fel. Semmi valószínűsége nincs annak, hogy az új zápor helye megegyezzék az előzővel. A zápor tehát olyan helyre hull, ahol kész árkok még nincsenek, vagy csak igen régi időben voltak, és időközben a viharok már régen betemették az egykori árkokat. Ezért majdnem mindegyik zápor teljesen új pusztításokat fog véghezvinni, és új helyeken fog a sivatag megműveli földjére betömi. AUJESZKY L, VANNAK OLYAN VIRÁGOK, AMELYEK NEM TŰRIK A MÁSIK ILLATAT? Louise de Vilmorin igennel válaszolt erre a kérdésre. A heliotrop és szekfű például ugyanabban a vázában nagyon jól megférnek egymás mellett. De halálra ítéljük azt a rózsát, amelyet egy vázába teszünk a rezedával. E megállapítások igazságát kísérletekkel könnyen ellenőrizhetjük. TÁVVEZÉRELT VASÚTI FÉKEZÉS A távvezérlés egyik mind jobban elterjedő alkalmazása a vasúti közlekedésben van. Mindnyájan láttunk már vasúti szemaforokat egy új jelzésbe állítódni, noha a közelben olyan személy nem tartózkodott, aki ezek állítását végezhette volna. Ezeket a jelzőbe-gmdezéseket a távolból állítja az ügyeletes váltóőr. Vannak olyan berendezések, melyeket sodrókötelek segítségével mechanikus úton mozgatnak, míg másokat elektromosság segítségével működtethető mágnesekkel hoznak működésbe. A távvezérlésű berendezéseket nemcsak jelzőberendezések működtetésére használjuk fel, hanem sorompók és sínváltók működtetésének céljaira is. Egyik legújabb érdekes alkalmazási terület a vasúti távvezérlésű berendezésednél a gépesített gurftódombokon van. Itt a megfelelő sínpárra történő irányítást és a gurítódombokról lefelé jött, felgyorsult vagonok fékezését is távvezérlésű berendezések látják el. Egyre szélesebb alapokon hasznosítják a távvezérlés tu- ’ományát a vasúti forgalom szerteágazó területein. Részlet a TIT »Automatizálás és távvezérlés« «. előadói útmutatójából.
