Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-30 / 126. szám
u VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK’ k a roc> Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 126. szám. Ara 50 FILLÉR Péntek, 1958. május 30. Mai számunk tartalmából: A pártmegbízatás számonkérése Otthonunk Iskolán kívül A Pillangókisasszony Kaposvárott A falusi helyset értékelése a Központi Bizottság határozatának tükrében Ülést tartott a megyei pártbizottság J Az MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága az elmúlt hetekben a Központi Bizottság nemrégiben hozott határozatainak tükrében tüzetesen megvizsgálta a falusi helyzetet; elemezte, hogy milyen hatással van a párt politikája az egyes falusi rétegekre, a termelésre. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok elemzésére, megvitatására tegnap összehívták a megyei pártbizottságot. A pártbizottság ülését — melyen részt vett és felszólalt Tömpe István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, földművelésügyi miniszterhelyettes — 9 órakor nyitotta meg Szirmai Jenő elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára, majd átadta a szót Hevesi János elvtársnak, a megyei pártbizottság másodtitkárának. Hevesi János elvtárs elöljáróban a megye felszabadulás előtti helyzetét, a falu rétege- ződését taglalta. Számokkal illusztrálta a somogyi földbirtokviszonyok igazságtalan megoszlását. Az 1935-ös adatok szerint Somogy megye összes gazdasági egységének 72 százaléka volt öt holdon aluli kisbirtokos, kezükben azonban az összes mezőgazdasági művelésre alkalmas területnek mindössze 10 százaléka volt. Az 1,1 százalékot kitevő, 50 holdon felüli kulák- és nagygazdaságok bírták az ossz földterület 65 százalékát: — Majd így folytatta: — A földosztással és a munkásliataíom megerősödésével, a párt helyes agrárpolitikája nyomán a volt agrárproletárok váltak mindinkább komoly tényezőivé a falunak. Nem ritka jelenség, hogy a szegényparasztból középparaszt lett. Később azonban megkezdődött a parasztság között is a differenciálódás. Ennek alapja a kisárutermelő gazdaságban van. Ezt gyorsította a párt gazdaságpolitikája, másrészt a begyűjtés során elkövetett túlkapások, nem utolsó sorban pedig az, hogy az iparfejlesztés komoly mértékben növekedett, s a város csábította faluról a kevés földdel rendelkező szegényparasztokat. Ma már látjuk, hiba volt, hogy a ku- lákofcat illetően olyan politikát folytattunk, hogy a többségét lényegében gazdaságilag likvidáltuk. A pártnak az a célkitűzése helyes volt, hogy falun is fel kell építeni a szocializmust, ennek pedig egyetlen járható útja a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtése. Azonban — mint ismeretes — a gyors ütemű fejlődés elbiza- kodottá tette az országos és a helyi vezetőket. Sok esetben figyelmen kívül hagyva a dolgozó parasztság politikai hangulatát, fejlődését, a nagyüzemi gazdálkodáshoz okvetlenül szükséges gazdasági alapokat és politikai előfeltételeket, nem egyszer háttérbe szorult a meggyőzés és az önkéntesség elve a szövetkezeti mozgalomban. Világosan látjuk, hogy ezek a módszerek nem segítették, hanem nehezítették a párt falusi politikáját. Ha nem lett volna ellenforradalom — Annak ellenére — folytatta Hevesi elvtárs —, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében fordultak elő hibák,, bátran ki merjük jelenteni, hogy a szövetkezeti mozgalom alapjában Somogy megyében is helyes úton járt. Ezt bizonyítja, hogy 1956 októbere előtt 327 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött a megyében, és a megye szántóterületének 34,3 százaléka volt a szocialista nagyüzemek kezében. Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége eredményesen és jövedelmezően gazdálkodott. Ha az ellenforradalom nem következik be, és idejében kijavítjuk az elkövetett hibákat, az okos szó, a meggyőzés, a jó szövetkezetek példamutatásával ma már ott tartanánk, ahol a többi baráti ország tart, a parasztság többsége nálunk is a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját járná. Az előadó ezután kitért az ellenforradalom káros hatásaira, a parasztság öntudatos helytállására, majd azt boncolgatta, milyen ma a dolgozó parasztság helyzete, politikai beállítottsága, s mennyire töltik be irányító szerepüket a falu politikai és kulturális életében a párt-, állami és tömegiszer- vezetek. — Kétségtelen — mondta Hevesi elvtárs —, hogy a parasztságnak a párt helyes politikája következtében ma jobb a helyzete, mint 1956 októbere előtt volt, Csupán a begyűjtés megszüntetésével mintegy 8—10 százalékkal emelkedett reáljövedelme. A dolgozó parasztság bízik a pártban és a kormányban, ragaszkodik a népi hatalomhoz. A bizalom forrása a párt helyes és világos politikája. Kitért a termelőszövetkezeti mozgalom ellenforradalom okozta káraira, majd a termelőszövetkezetek maii helyzetéről szólt. — Ma Somogy megyében 131 termelőszövetkezet és 6 tszcs működik — mondotta. Ezután arról szólt, milyen kedvezően hatott a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a tsz-ek erősítésére a 3004-es számú kormány- rendelet. — Termelőszövetkezeteinkről elmondhatjuk — folytatta —, hogy ma már a mintaalapszabály szerint gazdálkodnak, s több helyütt, mint a barcsi Vörös Csillagban is, keresik az új módszereket, utakat, amit csak helyeselni lehet. Javult a szövetkezetek gazdasági vezetése, belső fegyelme és rendje. Egyre több azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyekről a kívül álló dolgozó parasztok azt mondják, ha így dolgoznak tovább, őszre ők is közéjük állnak. Noha a termelőszövetkezetek többségében a munka jól halad, smajd minden területen megelőzték az egyéni parasztokat, azonban még találunk olyat is, mint a törökkoppányi, ahol nem a legnagyobb egyetértés uralkodik a tagság között, Ennek okát megvizsgálva rájöttünk: a torzsalkodást, meg nem értést az okozza, hogy a termelőszövetkezetbe több kulák furakodott be, s ezek szítják az elégedetlenséget. Hevesi elvtárs ezután arról szólt, hogy a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének komoly gátja az alacsonyabb szövetkezési formákkal szemben helyenként megtalálható közömbösség. Ezt igazolja az is, hogy a megyében mindösz- sze 6 tszcs varr. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy csaknem ötven szakcsoporttól, illetve társulástól megvontuk a működési engedélyt, mert közülük jó néhány csak papíron volt meg, kihasználták az állam nyújtotta kedvezményeket és előnyöket, más részük viszont a közös gazdálkodás helyett spekulációval foglalkozott* Fő támasxunh falun továbbra is a sxegényparasztság Az egyénileg dolgozó parasztok helyzete és politikai hangulata kedvezőnek mondható. Nőtt termelési kedve, termelési biztonsága. Ez a bizalom azonban néhány helyen némi gyanakvással is párosul, ugyanis azt mondják, hogy ez a politika is csak átmeneti, s egv-két év múlva ismét megváltozik. Bár a közép- és kisparasztoknál erősödött az egyéni gazdaságba vetett hit, kis rétegük a termelés fokozásán kívül különféle spekulációval igyekszik jövedelmét növelni, mégis azt mondjuk: a helyzet ma olyan, hogy a marxista—leninista elvek alapján tovább erősíthetjük a munkás-paraszt szövetséget, s tovább haladhatunk előre a mezőgazdaság szocialista átalakítása útján. Ahhoz, hogy falun az elért eredményeket megszilárdítsuk, s a nehézségeken úrrá legyünk, szem előtt tartva a lenini elveket, a pártnak továbbra is a szegenyparasztságra kell támaszkodnia. Ezzel kapcsolatban Hevesi elvtárs felhívta a figyelmet néhány egészségtelen jelenségre. Némely helyen például kiszorítják a szegény p aras ztökaí a közéletből, nevelésüket elhanyagolják a párt-, állami és társadalmi szervek, s nem nagyon érdeklődnek sorsuk iránt, hogyan élnek, mi a véleményük a párt parasztpolitikájáról. A szegényparasztok egy része kénytelen a középparasztnál, kulátonál napszám- munkát vállalni. Erre azért is érdemes felfigyelni, mert vannak elvtársak, akik azt mondják, a szegény- parasztoknál már minden rendben van, a termelőszövetkezetbe nem kell különösen agitálni őket, úgyis belépnek. Ha elérjük, hogy a szegényparasztok zöme egyet ért pártunk mezőgazdasági politikájával, és ezt az utat választja a gyakorlatban is, sokkal könnyebb lesz a középparasztokat megnyerni a szövetkezésnek. Persze ez nem jelentheti azt — folytatta Hevesi elvtárs —, hogy ezentúl lemondunk a középparasztokról. A középpa- r^sztság az a réteg, amely a párt agrártéziseit és a kormány intézkedéseit a maga céljaira legelőnyösebben tudja hasznosítani. Ez a réteg gazdaságilag is a legerősebb, komoly politikai tényező falun, ennek a rétegnek növekedett leginkább az életszínvonala is 1956 óta. A jelenlegi helyzettel nagyon meg van elégedve. Ebben persze benne van az is, hogy ragaszkodik a proletár- diktatúra rendszeréhez, a munkás-paraszt kormányhoz. A középparaszt gondolkodását körülbelül így lehetne megfogalmazni: »csak így maradjon«. Ezen azt is érti, hogy korlátlanul hagyják érvényesülni az egyéni paraszti gazdálkodást, ne szorgalmazzuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, ne beszéljünk a termelőszövetkezetek előnyéről, fölényéről. Azt mondják, majd ha ők úgy látják, hogy a szövetkezet jobb, mint az egyéni paraszti gazdaság, akkor ön maguktól is belépnek, minden agitáció és felvilágosító szó nélkül. Van olyan középparaszt, aki azt mondja, addig nem lépek a termelőszövetkezetbe, míg nem lesz kötelező. Eme megnyilvánulások háttere legtöbb esetben a kö- zépparaszrtok reáljövedelmének növekedésében, emelkedésében rejlik. Nagyon érdekes megállapításokat tehetünk, ha megvizsgáljuk, honnan szármaxik a kőxépparasxti jövedelem. Bálványos községben a tejipari vállalat 244 000 forint tejpénzt fizetett ki a gazdáknak az első negyedévben. Ennek a községnek a félévi adóterve viszont 289 000 forint. Tehát majdnem a negyedéves tejpénzből fedezni tudják félévi adójukat. Némelyek mégis panaszkodnak az adóemelés miatt. Tapasztaltuk, hogy némely középparaszt — bár ez nem, általános ►—, a kizsákmányolás bizonyos formáit is alkalmazza. Balaton- szabadiban tehetős középparasztok 6—8 hold tartalékföldet vesznek ki. Ezt megszántják, elvetik, utána kiadják a szegényparasztoknak negyedes, részes művelésre. A továbbiakban az előadó azt a kérdést tárgyalta, mire fordítja jövedelmét ma a középparasztság. — Ha ezt vizsgáljuk — mondotta —, láthatjuk, hogy főleg luxuscikkeket vásárolnak, házat építenek, s emögött az rejtőzik, »hátha be kell lépni a termelőszövetkezetbe, s így jobb, ha háztartásba eszközlök befektetést, mert azt nem kell bevinni a tsz-be.« Figyelemre méltó jelenség, hogy a középparasztok közül mind többen iskoláztatják gyermekeiket, ami önmagában véve természetesen nem baj. Az már azonban hiba, hogy a közép- és felső iskolát végzettek nemigen mennek vissza a faluba földműielő munkára. — A középparasztság jelentős része kitartóan ragaszkodik egyéni gazdaságához, ebből akarja elérni a magasabb életszínvonalat maga és családja részére. Ezért a párt- és állami szerveknek nagyon türelmes, meggyőző, felvilágosító politikai munkát kell végezni. ügy kell velük foglalkozni, mint szövetségessel. Meg kell velük értetni, hogy az egyéni paraszti gazdaságoknak korlátái vannak. Magyarázzuk meg, hogy a parasztság felemelkedésének egyetlen járható útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtése, mert csak ez a 1 gazdasági forma képes arra, hogy több termékféleséget, több árut adjon népgazdaságunknak. A kulákságról szólva az előadó hangsúlyozta, hogy a kulákok az utóbbi időben gazdaságilag megerősödtek, s igyekeznek alkalmazkodni, a rendszer adta lehetőségeket kihasználni. Jellemző, hogy birtokukat 25 hold fölé nem kívánják gyarapítani, Az 50—60 holdból 10—15, esetileg 20 holdat igyekeznek visszaszerezni, de többet nem. Igyekeznek befurakodni a termelőszövetkezetbe, nem egy helyen részit vesznek különféle bizottságokban, amit lehetővé tesz az is, hogy jelenleg sem a kulákok, sem az egyéb falusi osztályellenség — volt csendőr, jegyző, földbirtokosok stb. — ellen sem állami, sem pártvonalon nem folyik szervezett, átgondolt politikai leleplező munka. — Az ellenforradalom óta jelentős fejlődés tapasztalható a falusi értelmiség magatartásában, munkájában. Különösen áll ez a pedagógusokra, agronómusokra. Hiba volna azonban elhallgatni, hogy igen sok falusi pedagógusunk még mindig csak csendes szemlélője akar maradni a szocializmusért folyó küzdelemnek. Ezek azt mondják, hogy »mi nem politizálunk.« Ők eleget tesznek kötelességüknek azzal, hogy megtartják a részükre megszabott órákat, de hogy társadalmi munkát is vállaljanak, arra nemigen mutatnak hajlandóságot. Sok még náluk az elméleti zűrzavar. Igen fontos politikai, gazdasági kérdésekben nem látnak tisztán* A falusi pedagógusok zöménél rendkívül erős a vallásos érzés. Az előzőkből következik, hogy a pártszervezeteknek sokkal hatékonyabb', politikai nevelőmunkát kell kifejteni a pedagógusok megnyeréséért, mert ez a réteg a falu politikai, kulturális életében igen sok segítséget tud adni a pártnak. Befolyásolhatja nemcsak a gyermekek gondolkodását, hanem az idősebb emberekét is. A falusi pártmnnka fogyatékosságai A továbbiakban az előadó a falusi pártszervezetek munkáját elemezte mélyrehatóan. Megállapította, hogy a falusi pártszervezetek — bár létszámuk jóval kisebb, mint volt — erősebbek, egységesebbek, mint 1956 októbere előtt voltak. A falusi pártszervezeteknek jelentős részük volt a politikai, kulturális és gazdasági konszolidációban, ám munkájukat nehezíti, hogy a párt- szervezetek többségében kevés a dolgozó paraszt párttag. Nehezíti a munkát, hogy nem alakult ki még a pártmunka megfelelő módszere. Tekintéllyel csak az a pártszervezet bír, amelynek önálló elgondolásai, kezdeményezései vannak. Sajnos, ez ma még nem jellemző a falusi pártszervezetekre. Sok helyen nem tudják, mit csináljanak, nem tudnak mit kezdeni a tömegszervezetekkel. — A falusi párttagság nagy része nem ismeri eléggé a párt alapvető határozatait, mint pl. az országos párt- értekezlet határozata, vagy a párt agrártézisei. Ezzel magyarázható, hogy sokszor a pártétól eltérő véleményt hangoztatnak, és nem egy esetben így is cselekszenek. Falusi pártszervezeteinknek mintegy 40 százaléka jelenleg tíz főn aluli párttagsággal rendelkezik. Néhány községben találunk olyan pártszervezetet, ahol a párttagok létszáma 3— 4-nél nem több. Ehhez hozzá tehetjük, hogy ezeknél a pártszervezeteknél a párttagság általános és politikai képzettsége nem üti meg azt a mértéket, amely szükséges volna ahhoz, hogy a párt és a kormány határozata érvényesüljön a falun. Ezek a kis létszámú pártszervezetek számarányuknál fogva sem képviselnek komoly politikai erőt. Ezt még csak tetézi az, hogy a párttagoknak nincs pártmegbízatásuk. Ellenben van olyan párttitkár, aki tíz- tizenkét funkciót is visel, s természetes, hogy egyiknek sem tud teljes egészében eleget tenni. A helyzetet még csak súlyosbítja, hogy a falusi pártszervezetek főként alkalmazottakból tevődnek össze, igen ritkán tanácskoznak a dolgozó parasztokkal azokról a kérdésekről,) amelyekről feltétlen tanácskozni kellene velük. Több helyen találkozunk a (tömegek Jebecsülését jelző nézetekkel. Egyes párttitkárok azt állítják, nem tudnak kire támaszkodni a falum Ilyen helyen persze arra sincs törekvés, hogy a becsületes dolgozó parasztemberek leg- jobbjaiból erősítsék a pártot; S míg az egyik oldalon a népet lebecsülő szektás nézetekkel van dolgunk, addig más helyen azt tapasztaljuk, hogy a kommunisták nem veszik észre, vagy elnézik a korrupciót, a törvénytelenségek sorozatát. (Folytatás a következő oldalon.)