Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

világ prolbtarjai egyesüljetek; ^PQS\|^' AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 104. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. május 4. Mai »zárnunk tartalmából t Ä falutól a városig KÍSÉRTÉS Gondolatok a „Gyógyító kés — fertőzött erkölcs“ c. cikkhez Irodalom, művészet, népművelés Édesanyánkat köszöntjük Ma fa, ezen a virágba borult májusi vasárnapon szí­vünk minden szer etetővel kö­szöntjük a legnagyobbat, a legdrágábbat, a legnemeseb­bet: az édesanyát. Köszöntjük azokat,* akik szívük alatt hordják édes terhüket, készül­nek az anyák szent hivatásá­ra; és megsokszorozoiThálánk, tiszteletünk, szeretetünk üzenetét küldjük azoknak, akik felneveltek bennünket. Nincs az a szó, amellyel mél­tóképpen ki tudnánk fejezni köszönetünket a sok-sok gondért, tépelődésért, azoknak az immár nagymamákká vált édesanyáknak, akik az asszo­nyok kétszeres elnyomatása, megtiportatása idején is vál­lalták felnevelésünket. Azok­ra az édesanyákra gondolunk, akik nem léphették át a szülőotthonok kapuit, akik a mezőn hozták világra gyer­mekeiket; azokra, akik nap­pal értünk, éjjel meg ránk dolgoztak; akik nem tudhatták meg mi az, hogy boldogság, mégis boldogok voltak, mert az egyetlen bol­dogságot nekik az egészséges, életerős gyermekeik adták, az a tudat, hogy nem hiába él-, te k. fadd simogassuk meg kétszeres szeretettel ezeknek a sokat szenvedett édesanyáknak, nagymamák­nak a mosásban, kapálásban, gyermeknevelésben erőtlenné vált kezét, arcukon az időtől meg ráncosodott bőrt, nézzünk szemük tiszta tükrébe, s ol­vassuk ki belőle: nincs-e adós­ságunk velük szemben. Meglátogattuk-e a tőlünk távol lakó anyánkat annyi­szor, ahányszor tehettük vol­na? Tudjuk-e, hogyan él, nem érez-e valamiben szükséget, s betegágya fölé odahajol­tunk-e annyiszor és olyan fél­tő aggódással, ahányszor és ahogy ő aggódott értünk, ami­kor lázrózsa ült gyermekar­cunkon, amikor bajunk esett? Nem szóltunk-e neki akár csak egyszer is tiszteletlenül, szeretetlenül? Mert elszakadt fiúk és lányok, akármilyen fi­gyelmetlenek,, engedetlenek, rosszak is voltatok anyátok­hoz, az anyai szív nem vetett ki benneteket, az anyai szív megbocsátó, az anyai szív sze- retete kifogyhatatlan. Van egy régi mese, amely arról szól, hogy a züllött, az anyai szeretetet eltékozló fiú­Ha Ez nak egy leány csak úgy volt hajlandó szívét adni, ha előbb elhozza neki saját édesanyjá­nak valódi szívét. A fiú kö­télnek állt, hazament, megölte édesanyját, kivágta szívét, és tálcára téve vitte a lányhoz. Útközben azonban megbot­lott egy kőben, elesett, s a földre hulló anyai szív meg­szólalt: »Fiam, nem ütötted meg nagyon magadat?« z a nap az édesanyák napja. Egy nap a sok közül, amelyet átdolgozhak, virrasztanak, gyereket nevel­nek, sütnek, főznek, mosnak, összetartják a családot, s rá­adásul közülük soknak a munkahelyén is el kell látni a ráviáró kötelességet. Gon­doljuk át e napon az édes­anyák hivatását, s háláljuk meg nekik az értünk, a társa­dalomért hozott áldozataikat. Oly jólesik nekik egy jó szó, egy csokor virág, a szeretet, ha láthatják, érezhetik: meg­értjük, sokra tartjuk magasz­tos hivatásukat. S mi cserébe e napon a kö­szönet mellett újra csak kér­ni szeretnénk az édesanyákat. Kérni, hogy ezután is óvják, vigyázzák gyermekeik — ki­csik és nagyok — útját. A legjobb tanácsadó minden embernek az édesanyja. Mily sokat tehetnek az édesanyák, hogy gyermekeikbe már kicsi koruktól fogva beleneveljék a tisztességes életszándék, s az éjét anyjának, a munkának, és a másik édesanyának, a szülő­hazának a szeretetét, megbe­csülését. Az édesanyák kezében fegy­ver van. Az édesanyák nem ágyútölteléknek nevelik gyer­mekeiket. Azt szeretnék, ha boldogságban élhetnének. De lám, egy mindennél pusztí- tóbb, vérengzőbb háború fel­hői nyújtózkodnak széfi föl­dünk egén; iianriak vérebek, amelyek képesek volnának atomháborúvá változtatni a világot, megölni az emberi­séggel együtt az emberiesség szellemét. Óh, anyák, ti moszk­vaiak, New York-iak,- tokiói­ak és bonniak, pekingiek és budapestiek és valamennyi anya, vigyázzatok, fogjátok le az őrültek kezét! JCrősek vagytok, ha mind , J egyet akartok, és egy­szerre kiáltotok: boldogságot gyermekeinknek, anyák aka­runk maradni! Dulles újabb mesterkedése Washington (TASZSZ). John Foster Dulles továbbra is azon mesterkedik, hogy a Szovjet­unióval a diktátum nyelvén beszéljen. Csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette, az Egyesült Álla­mok korlátozza atombombával felszerelt repülőgépeinek a szovjet határok felé való por­tyázásait, ha a Szovjetunió be­leegyezik abba, hogy a sark­vidéken létrehozzák az Egye­sült Államok javasolta fel­ügyeleti rendszert. Dulles azt bizonyítgatta, hogy az Egyesült Államok ja­vaslata nem reklámcélokat szolgáló mesterkedés, hanem »őszinte kísérlet« a sarkvidék »problémájának« megoldására. Dulles úgy tett, mintha nem értené, hogy ezen a területen az amerikai bom­bázók provokációs repülé­seinek problémáján kívül nincs semmi más problé­ma. Ahelyett, hogy vállalta volna ezeíknek a békét veszélyeztető repüléseknek megszüntetését, Dulles megkísérelte igazolni az »esetleges szovjet atomtáma­dásra« vonatkozó koholmányo­kat. Ezek szerint a Szovjetunió »az Északi-sarkon át« veszé­lyezteti az Egyesült Államo­kat. Dulles őzt semmiféle érv­vel nem bizonyította. Feltett kérdésre válaszolva Dulles lényegében egész vilá­gosan kijelentette, hogy az Egyesült Állaimok ultimátum­ként akarja rákényszeríteni a Szovjetunióra az amerikai ja­vaslatot az amerikai stratégiai légierő provokációs repülései­nek megszüntetése fejében. Dulles válaszaiból kitűnik: javaslatainak felvetésével annak a lehetőségét akarja biztosítani, hogy az Egye­sült Államok megfigyelhes­se a Szovjetunió északi te­rületeit, de ezzel szemben nem engedi meg a saját területeinek és az Egyesült Államok határain kí­vül fekvő támaszpontoknak a megfigyelését. Dulles odáig ment, hogy a legmagasabb szintű értekezlet összehívását attól tette függő­vé, hogy a Szovjetunió milyen magatartást tanúsít az úgyne­vezett nemzetközi felügyelet létesítésére irányuló amerikai mesterkedésekkel szemben. A kormányfői értekezlettel kap-j csolatban feltett kérdésre vá­laszolva Dulles kijelentette: Az amerikai kormány még nem tudja, meglősz-e egyálta­lán az az értekezlet, s hogy a Szovjetuniónak északi sarkvi-1 déki »felügyelet—re vonatkozó ► amerikai javaslattal szembeni elfoglalt álláspontja befolyó-* solni fogja az Egyesült Álla-Í mpk véleményét a tekintetben,» érdemes-e megtartani a kor-* mányfői értekezletet. Pleven nem tudta összehozni az új francia kormányt Párizs (MTI). A Francia Szocialista Párt Országos Ta­nácsa pénteken este megta­gadta a Pleven-konmányban való részvételt. Az országos tanácsülés vitájában utolsó­nak felszólalt Guy Mollet. A párt főtitkára némi meglepe­tésre maga is úgy nyilatko­zott, hogy a párt adja meg Lszavaziatait Plevenmek, de ne adja embereit a Pleven-kor- mányba. René Pleven a szocialisták részvételétől tette függővé kormányának megalakítását. *A szoc&aJístáík negatív vála­szának ismeretében felkérte a köztársasági elnököt, hogy ve­gye vissza tőle a megbízást.!! Coty elnök kormányalakításit kísérletének, folytatását kérte * Eleventől. A köztársaság elnö-fe ke szombaton újra tanács ko-* zott a nagyobb politikai pár-* tok vezetőivel, Guy Mollettől» Pinay-ig. ff Amerikai rakétát ► lőttek ki Tajvanon q Peking <Uj Kína). Amerikai; hírügynökségek jelentése sze-1 rint az Egyesült Államok légi- » ereje pénteken Tajvanon ki- j lőtt egy ►»matador« típusú * távirányítású lövedéket. » rrrVTVTTTV»TTTTTTVT»TTV»VT»»TVTTTTTTTTTVTTTVTTTVT»TTTT’r Így ünnepe K aposvár Egyenruhás úttörők a menet élén. A Mélyfúró Vállalat munkásai vörös zászlók alatt. Ze toros felvonulás a cukorgyár! célgazdaságból,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom