Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. május 25. M a re a ii li próbálkozások A hazafias népfront-mozgalom Somogy megyei toposstolataibol A hazafias népfront-mozga- | Az elmúlt másfél év tapaszlom jelentősége és szerepe ; talatai azt bizonyítják, hogy a Alig egy-két hónap telt el azóta, hogy a Marcali Járási Pártbizottságon azon kezdtek gondolkodni, miként kerülhetnének közelebb a faluhoz, hogyan lehetne a pártvezetést jobbá tenni, mégpedig úgy. hogy ez a helyi erők feléledését, nagyobb önállóságát, magára találását eredményezze. A járási pártbizottság úgy döntött, hogy az instruktori hálózat kiépítésével egyidejűleg létrehozza a pártbizottságot támogató aktívák tevékeny csoportjait. A határozat megvalósítása nem váratott magára, a pártbizottság vezetői megvizsgálták, kik azok a járási székhelyen lakó, s elég magas képzettséggel rendelkező elvtársak, akikre lehet támaszkodni. Majd megalakították a járási pártbizottság főelőadóinak közvetlen irányításával dolgozó hat úgynevezett szakbizottságot. A termelési osztály mellett működik a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyi bizottság, a párt- és tömegszervezetek osztályához ugyancsak három bizottságot hoztak létre: a párt- és tömegszervezeti, a pártpropaganda és agitációs, s a kulturális, közoktatási, közegészségügyi bizottságot. E hat szakbizottság a szó szoros értelmében mindent átfogó gazdája a járás életének azáltal is, hogy a bizottságokban helyet foglalnak a tanácsok különböző szakosztályaiban, a tömegszervezetek vezetőségében dolgozó kommunisták; bevonták a járásbíróságon és a rendőrségen működő legjobb kommunistákat is. Milyen elgondolások késztették e kezdeményezésre az életre hívó elvtársakat, a párt- bizottság vezetőit? Erről beszélgetünk Fokt Gyula elvtárssal, a járási pártbizottság termelési főelőadójával, aki immár — pártmunkában eltöltött éveit tekintve — veteránnak számít. Nem csoda, hogy úgy ismeri a járást, mint a tenyerét, fejből tud válaszolni szinte a járás legeldugottabb községére vonatkozó kérdésre is, nemcsak azért, mert maga is idevalósi, hanem mert jó vezetője akart és tudott lenni járásának. Egyike volt azoknak, akik látták, hogy a párt- szervezetek befolyása falun még nem olyan, amilyennek lennie kellene. Különösen nem lehet megelégedni az ellenforradalom utáni állapotokkal. Ma, az ellenforradalom veresége után csaknem másfél évvel még van falu, ahol nincs pártszervezet. És bár a kommunistáknak óriási szerepük volt a konszolidációban, hogy ma járásszerte bizalom és elégedettség honol a lelkekben, a pártszervezeteknek csaknem fele még mindig kis létszámú, még mindig nagyon kevés bennük a dolgozó paraszt, pedig közöttük sok-sok olyan derék, becsületes ember van, akiknek a pártban volna a helyük. (A hívó szóra máris többen jönnének a pártba, ha sok helyütt nem riasztaná őket a párttagok rideg elzárkózása, vagy az általuk emelt túlzott követelmények.) A járás irányítása nélkül még a viszonylag erős, magukra talált pártszervezetek sem tudnak jól dolgozni; a kis létszámú, gyengén működő pártszervezeteknek meg oly kívánatos a tervszerű, szilárd járási vezetés, mint ahogy jólesik az éhezőnek a kenyér. Olyan időszak kezdődik, amikor azt az elvet vallják »fent« is, hogy »több szem többet Iát«. Nagy kár lenne tehát, ha a lehetőséghez mérten nem tennék minél kollektívabbá a járás politikai életének irányítását. Nem utolsósorban ez diktálta a szakbizottságok létrehozását, meg az a gondolat, hogy így egyenletesebben lehet pártmunkával megbízni az eivíársakat. Azelőtt ugyanis az volt a szokás, hogy a »kéznél lévő« nyolc-tíz, általában könnyen »elkapható« elvtársat, amikor csak lehetett, igénybe vették, vagyis annak a hátára rakták a terhet, akin már úgyis volt elég, de mégis szívesen vállalta az újabb feladatokat. Ma már mintegy félszáz elvtársnak állandó megbízatása van, és a járási párt- bizottság vezetői kezeskednek azért, hogy senkit se terheljenek túl. Bár a járási pártbizottság apparátusában dolgozóknak valószínűleg ezután sem keli »munkanélküliségtől« tartaniuk, ám bizonyosra vehető, hogyha felelősségük nem is, de elfoglaltságuk könnyebb, szervezettebb lesz. A járást felosztották öt instruktori körzetre, s az ide beosztott elvtársaknak több alkalma, ideje nyílik arra, hogy megismerkedjenek a vezetőkkel, az egyszerű emberekkel, akikkel együtt kell dolgozniuk. Ha csak azt számítjuk, hogy a különböző bizottságok negyedéves munkaterv szerint ellenőrzéseket, vizsgálatokat folytatnak saját területükön, ez maga azt jelenti, hogy a járási pártbizottság egyidóben rajta tartja kezét a járás szinte valamennyi nagy fontosságú problémáján, a vezetőség azonnal tájékozódhat az egyes helyeken adódott bajokról, s gyorsabban hozhat intézkedéseket orvoslásukra. Persze, hiba volna túl sokat várni e bizottságoktól, hiszen munkájuk attól függ, hogy a járási párt-végrehajtó bizottság milyen tartalommal tölti meg ezt a nagy lehetőségekre képes keretet, s egyáltalán bízik-e bennük. A mezőgazdasági szakbizottság nemrégiben megvizsgálta a böhönyei Szabadság Tsz gazdaságát, s ez szolgált a járási végrehajtó bizottsági ülés vitaalapjául is. Ez helyes, de az már nem, hogy a vitában nem adták meg a szólás lehetőségét azoknak, akik különösen jói ismerik a termelőszövetkezet hely'zetét, s ennek következtében a határozat nem szab reális feladatokat a szövetkezetnek. A bizottságok azzal nyújthatnak alapos segítséget a járási pártbizottságnak, a többi vezető szervnek, ha mindig elmélyült, gondos vizsgálódás alá veszik az adott területet, s a pártbizottság sem fogad el felszínes tájékoztatást. Az igazi vezetés eleme és kötelessége: reális valóságban értékelni az életet, színezés nélkül meglátni és feltárni a bajokat. Életünk olyan lesz, amilyenné tesszük. A régebben elkövetett és a pártunk feltárta hibákat nem akarjuk többé elkövetni. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jószándék, küzdeni is kell érte, hogy ne térjenek vissza se a hibás nézetek, se a megbukott módszerek. A marcali járásban is az egyik elsőrendű cél: erőssé, kezdeményezővé, a falu Igazi gazdájává segíteni a pártszervezeteket. Ehhez még hosszú idő kell, türelem, aktív tett és sok-sok jo szándék, de ha ez rikerül — mert bizonyára sikerülni fog —, akkor eredményt szül ez a mostani próbálkozás is. megnőtt a társadalmi élet népfront zászlaja alatt Somogy minden területén. Hogy a szó- j megyében is a becsületes, ha- cializmus építésében még na- : zafias erők ezrei tömörültek, gyobb sikereket érhessünk el, I Ezek az erők aktívan részt vet szükséges a népfront-mozgalom kibővítése azokkal a becsületes, hazájukat szerető erőkkel, akik készek részt venni a szocializmus építésében, a békéért folyó harcban. Feladataink megkövetelik, hogy azoknak az embereknek is felkeltsük az érdeklődését a népfront-mozgalom iránt, akik eddig passzívan szemlél ték az eseményeket, közömbösek voltak. Hívjuk őket: vegyék ki részüket abból a munkából, amely gyermekük, csa ládjuk szebb és boldogabb jövőjének megvalósításáért folyik. A népfront-politika: a szocializmus építésének sajátos, történelmileg meghatározott módja a munkásosztály, a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal is, amelyek ugyan nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan alapvető kérdések, mint a nép- köztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése nekik is szívügyük. Az MSZMP dolgozó népünk érdekében cselekszik, minden tevékenysége arra irányul, hogy népünk alapvető érdekeit sikerre juttassa. Ebből az is következik, hogy a párt vezető szerepének biztosítása a nép érdeke, s ennek a vezető szerepnek a társadalom minden szervezetében, így a népfrontban is érvényesülnie kell. Amikor a párt vezető szerepéről beszélünk, ezzel nem a népfront súlyát alkarjuk csökkenteni, ellenkezőleg, a szocializmus építése szempontjából a társadalomban betöltött szerepét, jelentőségét ismerjük el. A népfront-mozgalom társadalmi és politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. A népfront egyik legfontosabb feladata ápolni és erősíteni a munkás-paraszt szövetséget, növelni a dolgozó parasztság aktivitását. A népfront-munkának area kell irányulnia, hogy helyesen magyarázza meg a párt és a kormány határozatait, elősegítse azok megvalósítását. tek a különböző megmozdulásokon, szervezték a pártonkí- vülieket. Jelentős szerepük volt abban is, hoggy a községekben kibontakozott az a társadalmi megmozdulás, amely elősegítette a falu gazdasági, politikai és kulturális életének fejlődését. Szakmai, politikai tanfolyamokat és előadásokat tartottak, amelyek azt célozták, hogy a dolgozó parasztság egy része megismerkedjék a fejlettebb mezőgazdaság kul- túráltságával. A helyi népfront-bizottságok segítséget nyújtottak a községfejlesztési tervek megvalósításához, milliókkal felérő társadalmi munkát szerveztek. Ez az aktivitás, amely a társadalom különböző rétegeiben jelentkezett és jelentkezik, nagy lehetőséget ad ahhoz, hegy a népfront-mozgalmat tovább szélesítsük. Az utóbbi időben azonban tapasztalható, hogy az aktivitás nincs megfelelően felhasználva a különböző területeken. Egyes, a népfrontnál dolgozó elvtársak azt mondják, nyárón nem lehet mozgalmi munkát végezni, mert a dolgozó parasztok a mezőn vannak, s nem lehet gyűlésezni. Ez igaz, és ezzel számolni kell. A baj az, hogy sok helyütt nem is keresik a lehetőségét, mivel lehetne nyáron megbízni a népfrontot, hogy tevékenységében közvetlenül is érdekelve legyenek a dolgozó parasztok. Persze, meghatározni fentről, hogy mit csináljanak a népfront-bizottságok az egyes községekben, nem lenne helyes, de nem is lehet. Azonban néhány gondolattal szeretnénk megmutatni, hogy a népfront- bizottságoknak nyáron is akadnak feladataik, melyekkel mozgósítani tudnak. Helyesnek tartanánk például, ha a népfront-bizottságok felújítanák a régi, jól bevált szokásokat: határjárásokat szerveznének nyítani... Amit mondasz... És mivel bizonyítasz?... Semmivel. — Szóval semmivel... Na jó... És mi volt tavaly tavasz- szal?... Megszólítottál az utcán, és azt mondtad, miért járom én azt a szegény Biká- dit... Én, az egyszerű villanyszerelő, a jönökömet... Azt mondtam, semmi közöm hozzá, megjárta ő magamagát az ellenforradalomban... Mikor megint találkoztunk, megtámadtál, hogy miért bocsátották el Bikádit... Emlékszel?... Akkor én azt mondtam, tudod, hogy két hete engem is az utcára akartak tenni? Mert kommunista voltam... S te megvontad a válladat... De megjegyezted, hogy most senki se akar azok közül szóba állni veled, akik valamit számítanak ebben a városban... Már ez is jellemző rád... Várost mondasz egy nagy falura... — Igaz is... Akkor senki sem akart szóba állni velem, se az ügyvédék, se a patikusék... Mert kommunista öcsém csinálta biztos az egészet. ■— Nahát... így van... Ez vagy te... Az öcsédet meg se kérdeznéd, meg se védenéd... Neked csak ők a fontosak... Mert te egy hivatalfőnök felesége vagy, akinek illik jóba lenni a régi elittel, mindegy, hogy milyen áron... Pedig ha tudnád, mit gondolnak rólad meg tisztelt uradról... Az egész járás rajtad röhög. Nyájasan összevissza dicsérnek, a szemedbe minden jót mondanak, a hátad mögött meg kibeszélik, hogy a három szobádat méta be se tudod bútorozni. Te vagy nekik a »repedt- sarkú Rózái«, az urad meg egy ágrólszakadt postatiszt fia... Mit akar ez a rongyos 1800 forintjával?... Kinöhög- nek, érted?... Elmondják, hogy mikor visszahívtad őket látogatóba, még szervírozni se tudtál igazán, igazi étkészleted sincs, s ami téged illet, csak rötyögsz örökösen, és egy okos szavad nincs... Te vagy az »ő buta libájuk«, akivel kitöltik üres délutánjaikat, amikor már megunták a römipartit, és megisszák a szokásos feketét, géppel főzve, ami persze újabb téma, mert neked az sincs. P ózsi nem jutott észhez ■* *■ hirtelen, nem is tudta, mivel vágjon vissza. Az utolsó mondat segített neki. — Igen, nekem nincs... De miért nem fizetik jobban az uramat?... Erre felelj... — Most mit mondjak neked?... Megértesz-e te egyáltalán valamit ebből a világból? Mondd, de lelkedre, egy postatiszt fia lehetett volna valamikor hivatalfőnök?... Egy nyugdíjas vasutas leányával barátkozott volna egy nagykereskedő, a főjegyző vagy az állomásfőnök felesége?... — Eh, te olyan egyoldalú vagy, hogy borzalmas még hallgatni is téged. — Az lehet, de annyi bizonyos, hogy én tudom, kikkel tartsak, és tudom, minek mit köszönhetek... De ti? Mit tudtok ti? Milyen meggyőződést szolgáltok? Te meg az urad? Elfogadjátok ezt az államot, mert lehetővé tette, hogy előbbre jussatok, d• tovább semmi. Vagy még annál is kevesebb... Fanyalogtok, kételkedtek, örvendeztek a hibáknak — s közben rettegtek, mi lesz, ha majd változás lesz, jaj, csak nehogy valami baj érjen benneteket... Pedig, ha úgy fordulna, állítom, nem sokáig lenne az urad hivatalfőnök, eltűnne a háromszobás lakás is, meg a jóbarátnék, mind, egyszeriben... — De mi téged is féltünk... Nem szeretnénk, ha akasztófán végeznéd. István szinte kiegyenesedett a székben. — Ebből a féltésből én nem kérek... Ahogy ismerlek, emö- gött is az lenne, nehogy visz szaüssön rátok ez az akasztott testvér. De nem, kedvesem. Fiatal vagyok, de azon már régen túl, hogy egyéni életemet féltsem odaadni egy helyes eszme érdekében... Most megszólalt a mély zengésű óra. Mintha kifáradtak volna, megálltak. Mindnyájan maguk elé néztek, mintha fél nének, hogy szemük visszatükrözi a rengeteg indulatot. A mama már régen az ajtóban állt, s most váratlanul odaállt eléjük. Szokásos mozdulatával végigigazította fejkendőjét és elkezdte. — Én tíz évig hallgattam. Nem szóltam bele az életetekbe. De most már nem bírom tovább. — Odafordult egészen lányához. — Minden a tfed volt, mindig erősítettem benned a büszkeséget, hogy érettségizett férfi vett el, és kötelezettségeid vannak, amit meg kell érteni... De felneveltelek. kaptál, teljes bútorzatot, firungot, később hónapokig itti éltek a gyerekek, hogy minél) kevesebb dolgod legyen... S mi a hála?... Bemocskolod apádat meg a testvéredet, aki semmit sem kapott itthonról, és szinte kitagadtuk, mert nem szívünk szerint nősült. De már látom, ki nőtt fel úgy, hogy a mi példánkból tanult, és ki méltó az igazi magbecsü- lésre... Lányom, vigyázz, nem sokáig tart már, hogy a földön vagyunk. Miért kelljen csalódva sírba menni, mondd? Mire ez a naccságáskodás, aztán eljönni ide, pontosan délben, sokszor hívatlanul, hogy megkínáljunk ebéddel benneteket?... A kis nyugdíjból adunk mindent... De meddig terjed ez? Csak addig, amíg a ti becsületetek meg a szüléitek iránti tisztelet. Vigyázzatok nagyon, közel jártok ahhoz, hogy elveszítsük minda- kettőt... A gyűlölet órája ezzel körülbelül véget is ért. A család nem sokáig maradt együtt. Még felmentek a hegyre, megnézték a kis szőlőt meg a gyümölcsöst, de nehezen tudtak a dolgozó parasztokkal, a mezőgazdasági szakemberek bevonásával, akik a helyszínen szaktanácsokat adnának a növényápolás, növényvédelem, vagy a termelés helyes megszervezéséhez. Ugyancsak eredt ménnvel járna, ha sta- j a dolgozó parasztok egy- egy csoportjával meglátogatnák a közeli termelőszövetkezetet, hogy megismerjék a tsz életét, gazdaságát. E látogatások segítenének a baráti kapcsolat kialakításában a tsz-tagság és az egyénileg dolgozó parasztok között. A párt- és tanácsi szervekkel közösen meg kellene szervezni szombat délutánonként vagy vasárnaponként a helyi beszélgetéseket a párt és a kormány politikájáról, legújabb rendeletéiről vagy a külpolitikai eseményekről. Az ilyen beszélgetéseket, tanácskozásokat dolgozó parasztságunk — mint az igali és bogiári példa is mutatja — szívesen veszi. A népfront-bizottságok azzal is segíthetnének, hogy leleplezik a falu dolgozói előtt a törvénytelenségeket. gyönyörködni a csodás kilá- j Horvátkúton például egy Bör- tásban, az erdő zöldjében, ajezi nevű 32 holdas kulák két virágok illatában. Nem is le-iés fél hold szőlejéből 400 liter hét nagyon, ha zaklatott a lé- j bortermést jelentett be, de miigyekeznek nyugtalanítani és félrevezetni az embereket. Elsősorban a párttagoknak, de a népfrontban dolgozó becsületes pártonkívülieknek is fel kell lépni ellenük, leleplezve őket a falu becsületes dolgozói előtt. A kommunistáknak a meggyőzés eszközével elő kell segíteniük, hogy a népfront minél többet kezdeményezzen, s a népfront-bizottságok a lehetőségekhez képest a nyári munkák ellenére is dolgozzanak. A párt és a népfront kapcsolatairól Helyes az a módszer, amelyet egyik-másik pártszervezet alkalmaz: a tömegszervezetekben dolgozó párttagokat beszámoltatja tevékenységükről. A pártszervezetek nagy többsége azonban elhanyagolja a párttagokkal való ilyen irányú munkát. így azok a párttagok is, akik eleinte aktívabban tevékenykedtek a népfront-bizottságokban, elfásulnak, közömbössé válnak, mert nem kéri számon tőlük senki, hogy mit végeztek, s milyen problémáik vannak. Ez oda vezethet, hogy egy' részük nem veszi fontos pártmegbízatásnak, hogy dolgozzék, képviselje ott a pártot, hirdesse a párt politikáját. Az ilyen pártszervezet maga sem látja eléggé a népfront-mozgalom jelentőségét, e pártszervezetek tömegkap- csolata is hiányos. így pedig csak aikadozva lehet a párt helyes politikáját megvalósítani. Kéthelyen még a népfront-bizottság tagjait sem ismeri a pártvezetőség. A párt és a népfront közötti kapcsolatot sok helyen úgy értelmezik, hogy a népfront elnökét meghívják a tanácsülésre, vagy a pártszervezet vezetősége beszélget vele, népfront-bizottság tagjaival azonban már nem beszélgetnek a község problémáiról, vagy más feladatokról. Ez azt is mutatja, hogy egyes helyeken párttagjaink félnek az esetleges vitáktól. Azt javasoljuk ezeknek aiz elvtársaknak, ne kerüljék a vitát, hanem meggyőződéssel, bátran hirdessék a párt politikáját, legyenek türelmesek azokhoz, akik még nem mindent látnak világosan, vagy még nem minden kérdésben értenek egyet velünk. Persze, mindenkor szálljanak szembe az ellenséges nézetekkel, amelyek a párt és a kormány helyes és jó intézkedései ellen irányulnak. Csak helyeselhető, hogy a Marcali Járási Pártbizottság rendszeresen beszámoltatja a járási népfront-bizottságban dolgozó elvtársakat, és útmutatást ad nekik. Ez a módszer azonban nem mindenütt általános, s ebből hibák származnak. Sok elvtársunk még nem értette meg, hogy a népfront a kommunisták és a velük együttműködő pártonikívüliek mozgalma a kommunisták vezetésével; Szőke Pál Építkezők Tulajdonképpen mindent te I ron. lek. A búcsúzásnál megcsó- kolták egymást, és a két fiatalasszony megköszönte a két kosárra való friss zöldséget meg a gyümölcsöket, amit a mama titokban mégis megszedett nekik. Pistáék gyalog mentek, Rózsiék motoCSÁKVARI JÁNOS re eladni kellett, már 600 liter- 're egyezkedett. Börczi mintegy 112 000 forint adóval tartozik az államnak. Az utóbbi időben kezdik felemelni fejüket — a nemzetközi helyzet bonyolultsága imiaít — a rémhírterjesztőik, •akik különböző hazugságokkal| figyelem! A Csökölyí Földművesszövetkezet csökölyi telepén minden méretben tetőszerkezeti faragott vagy rönk épületfa (éger) beszerezhető.
