Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. május 25. Az agronómus tanácsa Készítsünk minél több zöldsilót Állattenyésztésünk takarmányalapjának megteremtése szempontjából nagyon fontos feladat a silózás. Termelőszövetkezetek, egyé­nileg dolgozó parasztok — ma már nem mel­lőzhetik a silózást, mert az állati termékek bőséges és olcsó előállítása nagyban függ a jó silótakarmány etetésétől. A silótakarmány jól beilleszthető a zöld futószalagba, tehát zöldtakarmányt pótolhatunk vele. A zöldsiló a zöldtakarmányhoz hasonlóan gyorsítja az állatok növekedését. Különösen előnyös, ha télen adunk a teheneknek zöld- silót, mert annak igen jó élettani hatása van. Silózással a takarmányok tartósítása foly­tán előálló tápanyagveszteséget csökkenthet­jük, mert amíg a szárítással 15—25 százalék emészthető fehérje és 20—25 százalék kemé­nyítőérték megy veszendőbe, addig a silózás­sal mindössze 0—5 százalék emészthető fe­hérje- és 5—15 százalék keményítőérték ve­szik el. Kezdjük meg a korai zöldtakarmányok le- silózását, mert ezzel már biztosítjuk száraz időjárás esetére a zöldtakarmányt. Az őszi ta­karmánykeverék silózási ideje itt van, s pár nap múlva itt lesz a pillangós virágúaké is. Ha nincs melasz, vagy egyéb cukortartalmú anyag, úgy ajánlatos réti fűvel keverve lesi- lózni, vagy a lesilőzás előtt megfonnyasztani a pillangós takarmányt. így tökéletesebb lesz az erjedés. Egyes termelőszövetkezetek már megkezdték a silózást. Mások pedig felké­szültek rá és a napokban hozzá is fognak. A somogyjádi Augusztus 20. és a pusztakovácsi Dimitrov Tsz őszi takarmánykeveréket és ló­herét akar silózni. Termelőszövetkezeteink­nek és dolgozó parasztságunknak érdeke, hogy minél több takarmányt tartósítson. A gazdasági felügyelők szakmai tanács­adással legyenek segítségükre az állattartó gazdáknak, hogy minél több jóminőságű zöldsilőt készítsenek. W. E. Az összefogás és megértés eredménye Kicsit kísérleti jellegű, egészen tapasztalat nélküli év az idei. 1957-ben még a gépállo­mások kötöttek szerződést, s »vezényelték- a földekre a traktorosakat. Most nem így van. Azt is tudjuk, miért, s azt is, hogy tó szerződtet, kinek kellene ren­delkezni a gépek fölött. Gépállomás! Földművesszövetkezet! Köt­bérigény! A harmadik fogalom emlegetésére nincs szükség, ha a gépállomások és a földműves­szövetkezetek is úgy akarják. A szállításra, szántásra szerződött paraszt meg örül, mert idejében földjére kerül a trágya stb. Több helyen panaszkodnak. A barcsi járás­ban nem. — Mi úgy gondoltuk, kötbérezgetés helyett dolgozunk — mondja Fodor Imre, a barcsi FJK elnöke. — Két gépállomásunk van: a darányi és csokonyavisontai. A közös ügyben tartott tanácskozások, összefogás és megértés eredménye — hogy 'pontosak legyünk — a 16 700 normálholdnyi elvégzett munka. (A ta­vaszi terv csak 15 000 normállhold.) Két héttel ezelőtt foglalkozott a járási ta­nács vb is a mezőgazdaság helyzetével és nem talált különösebb hibát a gépi munkák szervezésében, végzésében. A földművesszö- vetkeze-tek biztosítottak munkát, a gépállo­mások eleget tettek a szerződésben foglaltak­nak. Cdvódás nélkül, félretéve a kisebb sérelme­ket a nagyobb ügy, az ország érdekében — ezt tették a barcsi járásban. Nincs kötbér­igény s a parasztok — általában — nem a fóldművesszövetkezetre, gépállomásra, inkább az időjárásra panaszkodnak. — Van még tiszázni való közöttünk ('gép­állomás és földművesszövetkezet között) is, de erre ráérünk akkor, ha nem lesz fonto­sabb — mondja Fodor Imre. — A parasztok munkáját gátló, fontos dol­gokra kiható »nézeteltéréseink« egyáltalán nincsenek. Esetenként előfordult, hogy a trak­torosok közül valaki nem tartott be egyet, s mást, de ezen nem vésziünk össze. Üdvös lenne, ha a »kinek indokolt a köt­bérezés« helyett — ahol nincs egyetértés földművesszövetkezeit és gépállomás között — azon tanakodnának: hogyan dolgozzunk úgy, hogy egyik fél részéről se leigyen kötbérigény. Megteremtjük a balatoni zöldövezetet Néhány esztendő múlva tel­jesen ellátjuk a Balaton déli •partját Somogybán termelt zöldségfélékkel, gyümölccsel és szőlővel. Az első hallásra talán túl merésznek tűnik ez a kijelentés, amely a Haza­fias Népfront mezőgazdasági bizottságának legutóbbi ülé­sén hangzott el. Ám tüstént megszűnik a kétely, ha a va- lóraváltandó elgondolásokkal megismerkedünk. Lapunk hasábjain írtunk már arról, hogy a népfront kezdeményezte a balatoni el­látás gondjainak megoldását. Afnit Somogybán megtermel­hetünk, azt termeljük meg, hogy ne kelljen az ország más részéről hoznunk zöldárut, gyümölcsöt és szőlőt — ez a cél. Siófokon a járás vezető párt- és tanácsszerve közös értekezleten vitatta meg a tennivalókat. Elhatározt.ák, hogy részletes tervet készíte­nek, amely a valóságos hely­zet felmérése után irányt szab a cselekvésnek. A népfront mezőgazdasági bizottsága ülésén Babócsai László, a balatonöszödi Vörös Csillag Termelőszövetkezet agronómusa tájékoztatta a részvevőket a siófoki járás el­képzeléseiről. Konyhakerti nö­vényekkel nincs és nem is lesz baj, hiszen a partmenti tsz-ek ! szívesen foglalkoznak kertész- ! kedéssel. Erre serkenti őket az , a tény is, hogy viszonylag ke­vés a földjük, s azon munka- igényes növényeket kell meg­honosítaniuk. A balatonszár- szói egyéni gazdák szőlőter­melő szakcsoport létrehoz ~sát tervezik, hogy közösen több árut termelhessenek. A szőlő és gyümölcsös lé­tesítésének lényeges előfeltéte­lei vannak. A talajvizsgálatot legalább egy évvel a telepítés előtt kérjék a tsz-ek és egyé­ni gazdák, hogy legyen idő a föld előkészítésére. Aggasztó­an terjednek a direkttermő szőlőfajták. E folyamat meg­állítására van rendelet — sze­rezzenek neki érvényt a ta­nácsok. Javulás akkor vár­ható, ha gondoskodnak ele­gendő nemes szőlővesszőről azok, akiknek ez a dolguk. A kőrőshegyi szakcsoport olt­ványtelepet akar létesíteni. Ha ezt megteszi, enyhít a kör­nyék ez irányú gondján. A I fonyódi járásban összefüggő I szőlőterületek kialakításának j lehetőségeit latolgatják. A gazdák közötti önkéntes föld­cserén keresztül érhető el ez a helyesen kitűzött cél. A jövő valósága bontakozik ki az elképzelésekből. Ám ezt is üdvözölhetjük, hiszen a tet­tek előtt a gondolkodásé, a megfontolásé a főszerep. A mezőgazdasági bizottság e célra megválasztott albizott­ságának lesz a feladata, hogy lépésről-lépésre segítse előbb­re a kezdeményezést a meg­valósulás útján. Zúg a fűrész, készül a léc Az osztopáni Győzelem Tsz gatterosa, Nagy László most éppen Viant János egyéni paraszt fáját dolgozza fel. A munkában a gazda is segít. A néhány hónap óta működő fűrész máris szép jövedelmet hozott a közös gazdaságnak és nagy segítséget jelent az egyéni gaz« dáknak is. Tanácsülés Martonpusztán (Tudósítónktól.) Marton,puszta — amely a Fel- eőbogátá Állami Gazdaságnak egyik üzemegysége — közigaz­gatásilag Véséhez tartozik. A falu lakói el-ellátogattak az üzemegységbe máskor is, ha ebben a határrészben akadt dolguk. Az elmúlt vasárnap délután azonban több vésel pa­rasztember hosszabban elidő­zött és szemlélődött az állami birtokon. Itt volt Fokt Gyula, az MSZMP Marcali Járási Pártbizottságának osztályveze­tője, és Papp Ferenc járási ta­nácselnök is. A látogatók ide- sereglésének a magyarázatát egy dicséretes kezdeményezés­ben találjuk meg: a vései ta­nács ezen a vasárnapon Mar­tanpusztán tartotta meg ülé­sét. Először Róith Sándor, a gaz­daság igazgatója ismertette nö­vénytermelési és állattenyész­tési eredményeiket. Utána Gombai János községi vb-el- nök mondta el, mit szándékoz­nak tenni a 3004-es számú, a tsz-mozgátom segítését szolgá­ló kormányhatározat szellemé­ben. * A gyönyörű határ megnyer­te a látogatók tetszését. Külö­nösen az őszi áripa tábla lát­tán nőtt meg a mezőgazdasági nagyüzemnek járó elismerés. Az egyéni gazdák a közös va­csora után kérdésekkel hal­mozták el Kopecsni Vincét, az állami gazdaság főagronómu- sát, aki elmondta, miiyen nagy­üzemi módszerek alkalmazása révén virul e puszta homokos határa. — Ha közelről nem lá­tom saját szememmel, el sem hittem volna, hogy ilyen sike­resen tud gazdálkodni ez az üzemegység — így vetekedtek többen is. Követendő a vései tanács és az állami gazdaság példája. Az államhatalom helyi szervei azzal tesznek jó szolgálatot az egyéni gazdáiknak, ha a nagy­üzemek meglátogatásával is egyengetik útjukat a szövet­kezés felé. A naposcsibe keresletről — kínálatról Az elmúlt hetekben, hóna­pokban sok panaszt hallottunk megyénk kisállattenyésztői ré­széről, hogy nincs elegendő géppel keltett naposcsibe, pe­dig sokan nagyon szívesen foglalkoznának nevelésükkel. Ezzel kapcsolatban most meg­kérdeztük a legiltetékesebbe- ket, a Mezőgazdasági Termé­keket Értékesítő Szövetkezeti Központot, mint a szerződéses csibék szállítóit: mi a helyzet jelenleg a naposcsibe kereslet, kínálat terén. — Márciusban és áprilisban valóban sok baj volt a csibe- ellátással, szállítással — hang­rr VWVYVV rm HHrrT’V?yTTT?TTy¥?fy?TTT rryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyTTyyyyyytyyyvyyyyyyyyyyyyy ÁLL A SZEKÉR a föld vé­gében. Rudja az ég felé me- redezik. A deres az egyik ol­dalhoz kötve pihen. Elég volt már neki az egész napi mun­kából. De elég Sándor bácsi­nak is, aki lassan rakja fel a kocsiderékba a szerszámokat. Ekére, boronára már nincs szükség itt kinn, hazaviszi hát. Lassan, ráérősen mozog, s ugyanígy válaszol kérdéseim­re is. — Sok már nekem ez a hét hold kérem — mondja. — Hiszen nincs segítségem sem jóformán. Kettesben élek az asszonyommal itt. A gyerekek a városban dolgoznak. Nem jó nekik már a falu, nem tet­szik a mezei munka. így hál csak töröm magam hajnaltól estéig. Hm. Azt mondja a rá­dió, azt írja az újság, hogy megváltozott a paraszt élete mostanában. Meg-e? Én bi­zony nem vettem észre, mert dolgozom most is éppen úgy, mint azelőtt. Sőt még jobban, mert a földosztásnál kaptam két holdat, meg vettem is egy darabot hozzá. — Mégis, nem érzi, hogy azért egészen más ma az élet, mint valamikor volt? Nincs az a sok lehetetlenül nyo­masztó teher, a beszolgáltatás, rekvirálás, meg még ki tudja mi minden. — No, hát nem is erről van szó, de a dolog, a sok ten­nivaló az csak nem lett ke­vesebb — mondja kis szem- hunyorgatással Sándor bácsi és nekikészül a ló befogásá­nak. Míg meg nem indul a deres, vtaga utéu zörögtetve a tze­SÁNDOR BÁCSI AGGODALMA keret, nem lehet több szót ki­csikarni belőle. Csak amikor már valamennyire kényelme­sen elhelyezkedett az ülés­deszkán, s kezébe igazította a gyeplőszárat, szólal meg újra: — Azt kérdezi, mit szólok az új termelőszövetkezethez. Megmondom én. Nem lesz az rossz gazdaság, ha úgy foly­tatják tovább, mint ahogy elkezdték. Ugv látszik, jól kö­rülnéztek, mielőtt belevágtak volna. Nem is baj, legalább nem követik el azokat a hi­bákat, amiket általában >a többiek. ŐSZINTÉN, meggyőződéssel beszél a hét holdas gazda. Ahogy hallgatom, arra gon­dolok, én is így teszek. Neki szegezém hát a kérdést. — Akkor maga Sándor bá­csi, miért nem lép a tagok sorába? Biztosan megtalálná a számítását, talán még jobban is, mint így. Az öreg kezében hirtelen megáll az ostornyél. Egy pil­lanatnyi csend után aztán su­hogva nógatja kicsit gyorsabb haladásra lovát. — Gyí te, — szól a lóra a gazda, s nehezen indul meg újra a beszélgetés. Valamin, talán a kielégítő válaszon töri a fejét Sándor bácsi. Most még nem akarok — mondja később —, nem tudnám meg­mondani igazán, hogy miért, de nem akarok, — Ezt nem értem. Valami indokának kell lennie. Az em­ber nem ellenkezik »csak úgy«. — Ami azt illeti, gondol­kodtam én már nagyon sokat ezen a dolgon és úgy találtam, hogy sok bajom, meg kételyem van nekem még ahhoz, hogy jó szövetkezeti tag lehessek. Menjünk sorjába. Van né­hány jószágom. Ez a ló, meg két tehén, és sok csirke, ka­csa. Tudom, az aprójószág maradhatna itthon is, de mi lesz a deressel, meg azzal a két jól tejelő állattal? Tudja a fene, de én nagyon szeret­tem mindig a jószágot. Ez a ló meg különösen a szívemhez nőtt, mert szinte egyedüli se­gítőtársam. A tehenektől az asszony nem akar megválni. Márpedig ha belépünk, az ál­latokat is vinni kell. — Ennyi az egész Sándor bácsi? Hiszen a többiek is mind, akik a tsz-be léptek, nyilván számoltak ezzel és mégsem hátráltak meg. — lgenám, de azért mégis­csak más az ő helyzetük. Ami­kor többségük belépettx tel­jesen új volt a szövetkezet. Még nem határoztak, ki gon­dozza az állatokat. Ha én be­lépnék oda, már biztosan nem lenne helyem mellettük. Más kezére kellene bíznom a lovat, a teheneket is, magam pedig mehetnék a mezei munkára. AMÍG BESZÉL áilandóan figyelem az arcát. Észre sem veszem, hogy beértünk a fa­luba. Csak valami furcsa szo­rongásféle, amit észlelek Sán­dor bácsin. Mintha attól félne, hogy a lova egyszerre rosszul lép, s lábát töri az úton. Meg is kérdezem, mi a baja. — Nem szeret ez a ló a há­zak között menni — adja meg a választ, de mintha nem csengenének szavai őszintén. Tovább kérdezősködni azon­ban nem tudok, mert hirtelen egy zökkenés és megáll a ló, a szekér. — Mi a baj? — ugrok fel a bakról, de Sándor bácsi arcát látva el kell nevetnem ma­gam. Olyan szégyellősen bosszús most, hogy felnézni sem mer. Csak úgy félhangosan dör- mög: — .. í Ezt a fránya lovat! Hát egyetlen egyszer sem tu­dok elmenni úgy, hogy szé­gyenbe ne hozzon, pont itt... FELNÉZEK. A tsz-iroda előtt állunk. Sándor bácsi meg tovább mondja a magáét: — Vagy itt van valahol a lóistálló, vagy a közelben érzi sokszor a testvérének a sza­gát, amelyiket már behoztak a közösbe, de mindig megáll ezen a helyen... — Látja Sándor bácsi, már a lova is ide kívánkozik a többi ló közé... — Hát hiszen... Még a vé­gén elsősorban is ezért írom majd alá a belépési nyilatko­zatot, mert én bizony nem szé­gyellem magam mindig a lo­vam miatt.. -. WEIDINGER zott a válasz —, mert a dolgozó parasztok tömegével jelentkez­tek igényeikkel. A «gép-csir­ke« ugyanis néhány esztendő óta egyre nagyobb közszeretet­nek örvend Somogybán. Ne menjünk messzire. Itt van a szerződéskötési tervünk. Ere­detileg úgy gondoltuk, hogy négy és fél vagomnyi gépi kel- tetésű csirkére kötünk nevelé­si szerződést, de ez kevésnek bizonyult. A végén 7 vagon lett belőle. — Érthető is, hiszen a kis­állattenyésztők nem járnak rosszul, ha szerződést kötnek. A naposcsibét hitelben kapják, árukat csak a rántani való csirke átvételénél vonják le. Ezenkívül minden 100 darab csirkéből 25 kilónyit kell rán­tani való állapotban visszaadni, ami azt jelenti, hogyha ügyes a gazda, néhány hét alatt nem­csak jó keresethez jut — mert rendesen megfizetjük az átvett csirkéiket —, hanem például 30 —35 csibével ki tudja hozná a leszerződött súlyt, s így még marad is néki 65—70 csirkéje. — Ezért is keresték olyan na­gyon a csirkéket. Most azon­ban már inkább a kínálat a nagy. Nem azért, mert nem tudtuk megoldani a nehézsé­geinket, hanem mert a régi babona azt mondja: hullik az akác virág, hullik a csirke, s mivel az akác valóban elkezd­te hullatná virágját, a gazdák nem mernek újabb csirkéket venni, hátha károsodás érd őket. Árpa érés, búza pirulás idején azonban megkezdődik a második vásárlási hullám, és sajnos megint kevésnek bizo­nyul majd a csirke. Pedig a tanácsi csirkekeltetők a lehető legjobban kihasználják a ka­pacitásukat, s a hozzánk tar­tozó siófoki keltető állomás is segít, amennyire tud. Három darab 10 000-es gépéből he­tenként 8000 napos csibe kerül ki, ám az mind kevés. Hogy a bajon segítsünk, tervbe vettük hat új tízezres gép beszerzését. Már helyiséget is biztosítot­tunk Adandón, ahol megfelelő körülmények között tudnák vé­gezni munkájukat a keltető dolgozói. Ha az idén mór nem is, de jövőre elkezdhetnek dol­gozná az új ©épek, s így jelen­tősen csökkenhet az indokolt panaszok száma. A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ OPERAVENDÉGJÁTÉKA a Cslky Gergely Színházban 1958. május 28-án szerdán és 29-én csütörtökön este 8 órakor PUCCINI: Pillangókisasszony Opera 3 felvonásban Szövegét Long János L. és Belasco nyomán Illica L. és Giacosa G, írta Fordította: Várady Sándor Vezényel: Rubányi Vilmos Cso-cso-szán (28-án) Cso-cso-szán (29-én) Szuzuki T^te, Pinkerton felesége Pikerton F. B. Yamadori herceg Sharpless Díszlettervező Maszkmester Goro, nakodo Bonzó Császári biztos Tiszt Cso-cso szán anyja Cso-cso-szán nagynénje Cso-cso-szán fiacskája •Jelmez: Karigazgató: _____________ N eményi Lili m. v. Birkás Lilian, az Állami Opera­ház tagjai Ivánka Irén Jarolin Éva Szabó Miklós Vargha Róbert iVán József Fodor Pál Horvúvh József Sándor Lajos Mánik László Gaál József Szalma Ferenc Halmágyi Mihály Szalai Zsigmond Vizy Piroska G. Tóth Irén Putnik Judit Bene Jánosné és Horváth Ferenc Komamiczky Tamás Közreműködik: a Bu­dapesti MÁV szimfo­nikus zenekar. Rendezte: Horváth József Jegyek elővételben válthatók a színház jegyirodájában (Május X utca 26). Telefon: 11—03, 10—13 és 15—10 óráig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom