Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Péntek, 1958. május Z's Ki packázik? Hát a hivatal. De jólesett kimondani! Mert ki is pac­kázhatna más, mint a HIVA­TAL, a vaskalapos, az értel­metlen, a balkezes, a rossz­indulatú, a tapogató. Szóval az egész hivatal lényegében egy packázó gép, melyet a becsü­letes, igazán mindig csak jót akaró ügyfél-tábornak a bosz- szantására találtak fel. Csak győzze szegény elviselni azt a sok bürokratikus huzavonát, amit a hivatal.. j Már megint a lakáshivatalról van szó. Az alábbi kis törté­net ugyanis oda tartozik. De megeshetett volna akármelyik más hivatalban is. Nem kell kétségbeesni, akadnak még »becsületes-« ügyfelek más te­rületen is... A -felvonások színhelye többnyire Kaposvár, ponto­sabban egy Béke utcai íakás és a tanács lakáshivatala. A főszereplők: egy lakást kérel­mező asszony: L. Istvánná, a másik a lakáshivatal minden­kori dolgozója (mindegy, hogy melyik a kettő közül) és a készséges levélközvetitő, maga a posta. Ettől az asszonytól, L. Istvánnétól vitt egy kérvényt a városi tanács lakáshivatalába 1957. május 7-én a posta. A kérvényező imigyen forgatta levelében a tollat: »Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a tanács lakáshivatalához, hogy szá­momra az új lakásokból egyet kiutalni szíveskedjék... In­dokom: szüleimnél lakom...« Itt bonyolult családlétszám felsorolás következik, vala­hogy így:.;; Ebben a kis szo­bában lakunk két fiammal, három lányommal, a legidő­sebb 21 éves és 16 éves, raj­tuk kívül három kisebb van... stb. Majd jól időzített érzelmi kifakadás következik, és egy utolsó mondat: Nagyon-nagyon kérem a méltányos elintézést.-« A lakáshivatal egyik dolgo­zója erre a vészjelre veszi a kalapját és elrohan a Béke utcába L. Istvánnéhoz. Visz- szaérkezve az iménti 8483 számú kérvényre piros tintá­val ráírja: »A kivizsgálás alapján a kérés indokolt. Sürgős intézkedést javaslok...« Az új lakások közben szé­pen épültek, amikor egy nap megint ment a posta a kapos­vári lakáshávatalhoz. Most már a Minisztertanács titkár­ságáról írtak, felkérve a hiva­talt: sürgősen intézkedjék L. Istvánná Béke utcai lakos lakásügyében, aki a mellékelt kérvényt küldte a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökéhez: Hasonlóan az első kérvény­hez, ez is bemutatkozással kezdődik, majd L. Istvánná ezt írja Kádár Jánosnak: »... a beadott kérelmemre nem intézkednek Kaposvá­rott. Azóta már nagyon sok lakást osztottak ki... Nekem nincs 2—3000 forintom lelé- pésre, mert azt inkább a gye­rekeimre költőm... Most, má­jus elsején osztják a lakáso­kat a Dózsa-pálya mögött... Legyenek segítségére egy ötgyermekes anyának, hogy végre becsületes, emberséges lakáshoz jusson... Kelt 1958. III. 5-én.« A tanácsnál egy pillanatra megdöbbentek. Mi ez? Mi történt? Persze igy sem tudják a problémát addig megoldani, míg az új lakások el nem készülnek, ezért a 849-es számú ügyira­tot 1958. március 20-án a sür­gősen megoldandó ügyek közé rakják. A Minisztertanács levelével majdnem egy napon irt a ka­posvári lakáshivatalnak a Magyar Rádió szerkesztősége. Sürgeti az intézkedést L. Istvánná lakásügyében. ér­tesítést kér az eredményről. Hát hogyne, amikor L. István­ná 1958. március 5-én igy írt a rádióhoz: »Kedves rádióri­porterek! Legyenek szívesek megmondani, hogyan juthatok én lakáshoz... Hiába kérek... azóta már nem is egy lakás... nincs két-háromezer forintom, stb. stb. Adjanak tanácsot egy többgyermekes anyának... A lakáshivatal másik dol­gozója is részt vesz most már L, Istvánné lakáskérelmének intézésében. Amikor először veszi kezébe az ügyiratokat, hirtelen utat tör benne a fel­ismerés: hiszen ezzel az asz- szonnyal egy emeleten lakott 1954-ben a Berzsenyi utcai új házban. A nyomozás mindent iga­zol. „Peches ember ne menjen a jégre...“ 1958. május 10-én L.-néhoz kopogott be egy levéllel a pos­tás. A tanács lakáshivatala ezt írta: »Egy ízben (1954-ben). jogerősen kapott a Berzsenyi utca 24. szám alatt a 2. eme­leten modern kétszoba-össz- komfortos lakást, ön elköltö­zött, és önként feladta. Le­veleiben ezt sorra elhallgatta. Akik azonban Önhöz hasonló­an törvényesen kiutalt laká­sukat egyszer eladták, ne szá­mítsanak másikra. Lakás­ügyét oldja meg magánjogi házban. Tisztelettel... Ugye milyen szelíd hangú levél? Csak kimaradt belőle, hogy visszaélni az állam se­gítő készségével, a hivatal jó­hiszeműségével nagyon. de nasvon jellemtelen dolog. Ne vá'lalkozzék ilyesmire senki, főleg, akinek a tetejé­ben még pechje is van. SZEGEDI NÁNDOR SPORT Hány csapat esik ki az NB ll-bftl? Hány rr-g hány labdarúgó szúr-, kólót érdekel ez a kérdés. Szóbe­széd tárgyát is képezi ez a téma j szinte nap mint nap. Van, aki ezi tudja »biztosan«, van, aki amazt. | Persze nem csupán Kaposvárott probléma ez, hanem országszerte. Éppen ezért fordult az Esti Hír­lap munkatársa ezzel a kérdéssel Vörösvári Ágostonhoz, az MLSZ egyik vezetőjéhez, hogy adjon nyi­latkozatot, mi a helyzet az NB II. körül. Az MLSZ-vezető válasza a kő­vetkezőképp hangzott:- Az izgalom, helyesebben a túlzott idegeskedés legfőbb oka. hogy egyesek felültek a különbö­ző pletykáknak, rémhíreknek. Például legutóbb elterjedt a hire annak is, hogy a kiírtnál sokkal több kieső lesz az NB II-ből. Min­denki »biztosan« tudja, hogy mi­lyen határozatok születtek. Hétfőn például azt is hallottam, hogy egy-egy csoport mezőnyéből mind­össze hat csapat marad. Tehát ti­zenhármán kiesnek. Mindez termé­szetesen »mese«, amivel feleslege­sen izgatják magukat a vezetők, edzők és szurkolók egyaránt, mert az igazság az, hogy az MLSZ semmiféle határoza­tot nem hozott, amely az ere­deti kiírással ellentétben állna* (Az eredeti klirás szerint az NB II-ből a három utolsó helyezett esik ki. Szerk.) Nincs tehát semmi ok az Izgalomra. így hangzik egy valóban hivata­los nyilatkozat, amely remélhető­leg végleges álláspontot Is képvi­sel, mert való Igaz, hogy a sport­nak mérhetetlen kárára van az a 30k mendemonda, amely az egyes bajnoki osztályok körül fennforog. De alapjában volna helytelen az, hogy egy kiírt bajnokságot év köz­ben vagy lassan már az év be­fejezése után változtatnának meg önkényesen. EDZÉSNEK NEM VOLT ROSSZ KOMLÓI BANYÁSZ-K. KINIZSI 4:3 (4:2) ÉRTÉKES (BADOGDOBOZ Norman Hawkins 11 éves kisfiú Montreal egyik nyilvá­nos parkjában a homokban játszadozva beforrasztott tete­jű bádogdobozra bukkant. A dobozt hazavitte, és átadta szüleinek. A szülők felnyitot­ták a dobozt, és abban — leg­nagyobb meglepetésükre — ékszert és drágaköveket ta­láltak. Hawkins apja előbb azt hitte, hogy hamis ékszerről van szó, de amikor az egyik pár fülbevalót megmutatta az ékszerésznek, kiderült, hogy ez Önmagában 8000 dől1 árt ér. Hawkins az egész doboz tartalmát átadta a rendőrség­nek. Szakértők becslése sze­rint a doboz tartalma több mint 100 000 dollár értékű. Kaposvár, Kinizsi-pólya, 1000 né­ző. Vezette: Magyar P. A Veszprém eilen készülődő ka- Dosvári N3 Il-es csapat szerdán este a Komlói Bányász együttesét látta vendégül edzötársnak. A mérkőzésre mintegy 1000 szurkoló volt kíváncsi. A csapatok az aláb­bi összeállításban kezdték a já­tékot: Komló: Krausz - Kanizsai, Pol­gár, Komlói — Kohlmann, Ba­lázs — Grozdics, Molnár I., Czi- ráki, Kiss, Gelencsér. Kinizsi: Kapp — Szigeti, Szili, Pálfalvai — Gergely, Várvizi — Tóth, Szent- gróti, Mózsi, Acs, Horvath. Rögtön az NB I-es csapat lépett fel támadólag, s a 6. percben Grozdics lövését először még ki­ütötte Rapp, de másodszorra a komlói csatár a hálóba talált. 1:0. A 15. percben egyenlített a Kini­zsi. Mózsi mintegy 20 méterről bombagólt lőtt. 1:1. Aztán ismét a komlóiak következtek. A £0. perc­ben Cziráki hagyta ott a védőket, s lőtt a hálóba. 2:1. Két perccel később pedig Molnár I. használta ki a hétvédhármas kapkodását. 3:1. A 39 percbén Mózsit szabály- talapul akasztották a 16-oson be­lül. A megítélt büntetőt Horvátit a balra mozduló Krausz mellett a jobb sarokba küldte. 3:2. A 45. percben a tétovázó Kinizsi-védők mellett ismét Molnár I. szerzett gólt. 4:2. Szünet után a komlói csapatban helyet kapott Mestyán, Leffner, Róth és Kereszti. Kimaradt: Kom­lói. Kohlmann, Cziráki és Kiss. A Kinizsinél Várvizi helyett Barna jött ki. így már nem ment olyan jól a vendégeknek a játék. Ki­egyenlítettebb és színtelenebb lett a küzdelem. Alig történt valami esemény. Végül is két perccel a befejezés előtt Horváth szép lövé­se utat talált a hálóba, és így ala­kult ki a 4:3-as komlói győzelem. Ez a barátságos találkozó jól ( szolgálta a felkészülés célját. A * komlói csapat helyenként szép já­téka komoly erőfeszítésre kész­tette a Kinizsi csapatát. Kitűnt, hogy az eredeti felállításban ját­szó Komló lényegesen jobb a je­lenleg formán kívül lévő Kinizsi­nél. Láthattuk azt is, hogy a Ki­nizsi hátsó serai ugyancsak se­bezhetők. Bizony a szerdán muta­tott játék cseppet sem megnyug­tató Veszprém előtt. Vagy talán ismételjük el újra, hogyha nem sikerül a főpróba, annál jobb lesz az előadás? ... (Kovács) Feltörtek a marcaliak a labdarúgóbajnokság I. osztályában A vasárnapi 23. forduló után je­lentős változások keletkeztek a bajnoki táblázaton. A marcali csapat, amely a tavaszi idényben szinte titokban gyűjtögette pont­jait, a bajnoki táblázat 3. helyére tört fel, megelőzve Taszárt és a KH Vasutast. Könnyen lehetsé­ges, hogy a továbbiakban a mar­caliak csatlakoznak az eddig kü­lön versenyt futó Barcsi HVSC és Tabi SK kettőséhez harmadiknak. Való igaz, hogy a feljavult mar­cali együttessel számolniuk kell a bajnokjelölteknek. Egyre inkább leszakad az éltől az őszi első KH Vasutas. A Taszári Honvéd is hul­latja pontjait. Két kieső csapat már megvan. Somogyszób és Len­gyeltóti. A többi helyért, illetve a kiesés elkerüléséért még sokan küzdenek. Nagyjából Böhönye és Gyékényes sorsa is megpecsételt- nek látszik. E bajnokságban a kiírás értel­mében három lerne a kiesők szá­ma. Miután azonban csak a me­gyei bajnok kerül fel az NB III-ba, és a somogyi csapatok közül kettő biztosan kiesik (K. Textiles, K. Dózsa), így a megyei bajnokság­ban négy kiesővel kell számolni. Ha netalán Csurgó is a kiesés sor­sára kerülne, akkor még egy to- vábbi csapatnak kell elbúcsúznia j a bajnokság végén az I. osztály­tól. A bajnoki táblázat jelenleg a következő: 1. Barcs 23 15 2 6 71:36 32 2. Tab 23 13 4 6 69:36 30 3. Marcali 23 12 5 6 50:38 29 4. Taszári Honv. 23 Í2 4 7 50:35 28 5. KH Vasutas 23 12 3 8 41:29 27 6. Fonyód 23 11 4 8 44:43 26 7. Siófok 23 8 8 7 44:35 24 a. B.-leUe 23 10 4 9 49:45 24 8. Nagybajom 23 10 4 9 45:47 24 10. Zamárdi 23 9 5 9 57:52 23 11. B.-boglár 23 8 7 8 33:37 23 12. K. Kinizsi II. 23 7 6 10 36:54 20 13. Böhönye 23 7 3 13 42:51 17 14. Gyékényes 23 7 3 13 30:62 17 lő. Somogyszob 23 7 2 13 33:61 14 16. Lengyeltóti 23 3 2 18 28:67 8 Úttörők figyelem! Május 13-án 19 árakor lesznek az úttörő kézilabda bajnokság döntő küzdelmei a kaposvári iskolák számára a Dózsa-pályán. A megyei bajnokságra május 25-én, vasárnap fél 9 órakor ke­rül sor ugyancsak a Dózsa-sport- teíepen. Az öreg már a nyolcvanadikat ta­possa, bár kívülről nemigen látszik meg rajta. Legfeljebb lassan, meggondol­tan beszél, szinte minden szótagnál megáll, mielőtt kiej­tené a száján. Kérve kért, hogy nevét ne­hogy eláruljam vala­kinek, hiszen őt Fo­nyódon, sőt még Pes­ten is jól ismerik a nyaralók révén, és ő olyan valamit tett az ellenforradalom ide­jén, hogy akár nyom­ban törvény elé ál­líthatnák. Ugyan mit csinált? — érdeklődtem cso­dálkozva. Mert hiába nézegettem az öreget jobbról is, balról Is, nem fedeztem fel rajta semmi olyan vo­nást, amely vad ellen­forradalmárt rejtett volna. Ráncos arcá­ból és nyílt szeméből sugárzott az öreg ko­rig megtartott becsü­let. — Kitettem a Ferenc Jóska képét — vála­szolta, de úgy, mint­ha azt várná, hogy megnyílik alatta a föld, és engem, bűné­nek megísmerőjét is nyomban magába te­met. — Mesélje el, hogy csinálta, Pista bá­csi. — Mert annyit elárulhatok, hogy így hívják az öreget. — Kitettem a falra, Addig a Kossuth apánk képe volt a helyén, de amikor öt­venhat őszén feje te­tejére állt a világ, mondom a feleségem­nek: hozd elő, mert Pista bácsi bűne most ennek a sora járja majd. — Eddig érteném, de mondja, honnan volt az a Ferenc Jós­ka kép? — Régről ered az, fiam; ugye megenge­di, hogy annak ne­vezzem, hiszen amint nézem, igen fiatal­ember még, az apámé volt mind a kettő. Az egyiket a falra akasz­totta, a másikat a sublót fiókjában tar­totta. Tőle maradt. — ö is csereberél­te? — Dehogyis. Még én se ifjúkoromban. Maga nem ismeri az akkori világot. A vá­lasztásokat, a kortes­kedést. Hiszen mindig Kossuth-párti voltam én, negyvennyolcas. Tudja, abban az Idő ben nem volt szabad szidni senkit, nem úgy, mint manapság. Aki a császárra rosz- szat mondott, azt nyomban tömlöcbe csukták felségsér­tésért. Mi azért ki- babráltunk a pecso- vicsokkal. Mentünk az utcán, kalapunkon két tollal — az kü­lönböztetett meg tő­lük —, és énekeltük a Gotterhaltét. Úgy ám, az osztrákok himnuszát. Éppen csak más verssel. S ezzel az öreg re­csegő hangon, halkan énekelni kezdte: Hetes, nyolcas, ki­lences, tízes, alsó. fel­ső, király, disznó, Disznó, király, fel­ső, alsó, tízes, kilen­ces, nyolcas, hetes. — így aztán nem köthettek belénk — folytatta, miután a végére egészen bere­kedt —, mégis meg­mondtuk, hogy disznó király. Nem is győ­zött a mi kerületünk­ben, bárhogy is osz­totta a bort és szórta a pénzét Tisza Pista képviselőjelöltje. — Hanem tudja — szakította meg egy percre az öreg ön­magát —, az első vi­lágháború után már kutyább világ jött. Mikor hazaértem a frontról, néhány nap múlva beállított ké< szép szál kakastollas csendőr, és kaptam is olyan pofonokat a Kossuth-képért meg az alá aggatott virá­gért, hogy máig is cseng belé a fülein. Azt mondták, hog\ kommunista vagyok pedig sem előtte, sem utána nem voltam az. Akkor azután helyet cserélt a két kép. A falra Ferenc Jóska került és Kossuth Lajos bevándorolt a fiókba. Kezdem már érte­ni a maga »bűnét«, Pista bácsi — szól­tam közbe. — Látom, jól vág az esze fiam. Negy­venötben újra vissza­tétettem az asszony­nyal Kossuth apán­kat a helyére, s ha feleségem nem szól, hogy kár lenne érte, Ferenc Jóska a sze­métbe kerül. így az­tán megmaradt. S ahogy még az elejen mondtam. amikor jött ez a forradalom, vagy minek hívják, megint cserélni kel­lett. Tudtam, hogy nem sokáig tart a nagy kossuihozás, jobb lesz a Ferenc Jóska képe. Öreg va­gyok én már a pofo­nokhoz, No, most maga is hallotta, hogy milyen bűnt követ­tem el vénségemre. Akár a törvény elé adhat. — Ne féljen, Pista bácsi, nem adom fel. Vem olyan nagy bűn ez a magáé, hogy azért elítélné a bíró­ság. Ugyan nem szép dolog, amit csinált, az Igaz. De mondja, nem terheli valami más is a lelkiismere­tét? — Hová gondol? — horkant fel az öregember — s má­sodszor láttam sze­mében olyan fényt villanni, mely a tisz- a becsület jele. — Mindig rendes ma­gyar ember voltam. Még a fiam sem csi­nált semmit, pedig az Pesten volt. De a kisunokám se. — A fia se csinált semmit? — Hát valamit azért csak csinált. Je­lentkezett a munkás­őrségbe. Legalább egy kicsit helyreiga­zította az apja bűnét. Amin ugyan nem sok helyreigazítani való akadt. Fehér Kálmán A megyei II. osztályban történt j Elsöprő fölénnyel nyerte Kaposmerő a drávai csoport rangadóját KAPOSMÉRÖ-BABÚC.3A 7:1 <4:0> Kaposmérö, 1000 néző. V: Kosa­ras. Kapusmérő: Szabó — Vajda, Virág, Lapp — Babai, Pendi — Nagy, Prukr.er, Ékes, Zaccomnier, Molnár. Babócsa: Suszlor — Ber­ki, Bóla, Biíkai - Bakó, Karosi — Sánta, Vitéz, Bari, Boda, Vlro- vccz. Kaposmérőben eddig soha nem látott tömeg fogadta a drá­vai csoport rangadóján a pályára j lépő csapatokat. Bari már az 5. I percben megsérült és kiállt. A csonka csapattal küzdő Babócsa ellen lőlényt harcolt ki a hazai együttes, s a 18. percben Zaceom- rner révén a mérőiek megszerez­ték a vezető gólt Is. Négy perc múlva Molnár labdájával Ékes ug­rott ki, és bombázott a hálóba. 2:0. A vendegek beszorultak, s a 20. percben Zaceommer újabb gól­ja mutatta, hogy milyen különb­ség van a két csapat között. 3:0. Az első félidő utolsó gólja a 12. percben esett, amikor Süszler ki­ejtett egy hazaartást, és a szem­füles Ékes a hálóba kotorta a labdát. 4:0. Szünet után folytatódott a mé­rői »gólszüret« annak ellenére, hogy a Játék színvonala vissza­esett. Az 58. percben Ékes révén már 3:0-ra vezettek a hazaiak. A 75. percben esett a vendégek tisz­teletgólja, melyet Bllkai szerzett. Az utolsó tíz percben ismét rá­kapcsoltak a hazaiak, a 85. nerc­ben Molnár és még ugyanebben a percben Nagy újabb gólokat lőtt s ezzel nem várt, nagy arányú győzelmet szerzett a kapóiméról csanat. A találkozóra ránvomta bélye­gét az, hogy a vendégek 89 per­cen át 10 emberrel játszottak. A mutatott játék alantén az ered­mény Igazságos. Sőt a hazaiak egy kis szcrpnrsével. gólhelyzeteik Jobb kihasználásával akár két- Szémjegvü gvőzelmet Is arathat­tak volna. Jók: Vatda. Virág. Z*c- eommer. Molnár. Ékes. a m-zőnv legjobbja, 111. Bakó és Karosi. Vajda Sándor Nagyatád IT.—Heresznve 5:1 (1:01 Nagyatád. BOO n^ző. V: Horvátit TJI. Nagyatád: Lóki - Krivartes. Sánta. Szabó IV. - Farkas. Né­meth - Keszl, Tóth. Izsák. Tátrai, áasvári. Heresznye: Pápics I. ­Győri, Sótonyi, Serbet — Krizsa- nlcs, Gelencsér — Duits, Somogyi, Sótonyi II., Embersics, Gelencsér II. A mezőny ben egyenrangú el­lenfelek küzdöttek. Szünet után az atádiak jobban kihasználták helyzeteiket. G: Izsák 3. Sasvári, Készt, 111. Embeisics. Jók: Sánta, Izsák. Sasvári, 111. Sótonyi, Em­bersics. Horváth Miklós Igal-Ecseny 1:1 (1:0). Igái, 200 néző. V: Gadár.yi. Igái: Bella — Kordován, Kovács, Csábráki - Ágoston, Takács - Szlancsek, Ver- hás, Sárdl, Schwab, Gelencsér. Ecseny: Friss — Szűcs, Tavalyi, Jusztusz — Almási, ürge — Mészá­ros, Kiss, Rangll, Barta, Bordás. Nem volt lényeges különbség a két csapat között. A lelkes vendé­geknek szünet után némi szeren­csével sikerült az egyenlítés. Tobak József Tapsony-BalatonklUtl 7:1 (2:0). Tapsony, 300 néző. V: Zóka. Tap- sony: Csizmadia II. - Csizmadia I., Bálint, Nagy — Kovács, Hor­váth - Karancz, Madarász, Sülé, Melszterlcs II., Meiszterlcs I. Ba- tatonkiliti: Horváth I. - Mayer, MUlei, Ángyán - Varga, Kiss - Hencz, Horváth II., Horváth III., Bálint, Be'.llncs. Alacsony színvo­nalú, csapkodó Játék folyt. A ha­zaiak akár nagyobb arányban Is győzhettek volna. Mtllelt a máso­dik félidő 18. percében feleselésért kiállították. G: Sülé 3, Melszterlcs I. 2, Karancs, Madarász, 111. Án­gyán. Jók: Horváth, Sülé, Nagy, Csizmadia II., 111. Hencz, Mayer. Horváth József Oreglak-Balatonszemes 5:0 (3:0). Öreglak, 200 néző. V: várvizi. Öreglak: Budinszki - Kálmán, Nagy, Bene - Erdélyi, Kardos I.- Kardos II., Bognár, Horváth, Hegedűs, Tóth. Ralatonszemes: Szemest - Papp, Botos, Rezl - Kovács, Nyárádi - Ladi, Tlcz, Vastag, Pál, Molnár. A nagy ira­mot diktáló hazai együttes meg-; érdemelten győzött. G: Bognár 3,! Hegedűs 2. Jók: Budinszki, Bog­nár, ül. Rezl, Ladi. Horváth Endre Buzsák-Kötcse 6:1 (3:1). Buzsák, I 300 néző. V: Nagy IL Buzsák: Proity — Pasztusics, Nezrlckl. Iváncsics I. — Kara, Tőth — Vln- oze, Zakariás, Iváncsics II., Ta­kács, Papp. Kötcse: Nagy - Teí- ner, Kruck, Krus - György, Máy- Reichert, Ulrich, Andok, Störk, Porga. Ez évben most játszott el­ső Ízben otthonában a buzsák! együttes, amely mindvégig nagy fölényben volt, és tetszés szerint érte el góljait. Kitűntek: Tóth, Iváncsics I., Pasztusics, Vincze, Takács, 1U. Kruck, Tefner és Ul­rich. Orbán János K. Téglagvár-Ksposfüred 3:1 (1:0). Kaposvár, zuo nézó. V; Kol­ler. Téglagyár: Fcrincz — Zac- commer, Bévárdi, László — Hosz- szú, Bors — Kiss, Balogh, Nagy, Merles, Deák. Kaposfüred: Csi­kós 1L — Horváth, Meiszterlcs, Bábel - Kordé, Vörös I. - Kele­men, Répást, Csikós I., Lengyel, Vütös II. Nagy iramú, kemény bclemenésekkel tarkított mérkő­zés volt, kidomborodott a kapos­váriak nagyobb taktikai tudása. Kitűntek: a téglagyári védelem tagjai, továbbá Kiss és Balogh, aki a mezőny legjobbja volt, 111. Horváth, Vörös I., Kordé és Csi­kós II. Nagy Géza Felsőbogát-Berzence 3:2 (3:1). Berzence, 400 néző. V: Prefek. A jól lábra álló bogátlak a 13. perc­ben már 3:0-ra vezettek. Ezután magára talált a hazai csapat, de a legjobb helyzetek is kihaszná­latlanul maradtak. Kozma és Rácz 11-eseket is hibáztak. A berzen- celek ezzel a vereséggel, amelyben a balszerencse is közrejátszott, ki- esőjelöltekké váltak. Kozma György Balatonszentgyörgy-Somogyvár 2:1 (2:0). Balatonszentgyörgy, 200 néző. V: Dombrovszky. Balaton- szentgyörgy: Radios - Horváth, Darvas, Simon - Andricz, Keserű — Böröcz, Erdélyi, Császár, Kő­halmi, Osvald. Somogyvár: Rá- dlcs - Oyurlna, Musza, Domon­kos - Tüttő, Maltz - Molnár, Or- szágh, Herczeg, Eőrl, Fürst. Köze­pes színvonalú mérkőzés. Az első félidőben a hazai csapat, szünet után a vendég együttes támadott többet. G: Kőhalmi, Böröcz, 111. Orszégh. Jók: Darvas, Keserű, Böröcz, Császár, 111. Domonkos, Maltz, Herczeg. Szakái Ferenc Karád-Nagyberek 2:1 (0:1). Ba­latonfenyves, 200 néző. V: Ignáczi. Balatonfenyvesen nem kis meg­lepetésre a karádl csapat mindkét bajnoki pontot megszerezte. A ka- rádiak lelkesedésükkel és terv­szerűbb Játékukkal rászolgáltak a győzelemre. A karádl csapat a ta­vaszi fordulóban immár harmad­ízben, sorrendben ért el meglepő szép győzelmet. Mészer János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom