Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-23 / 120. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. m*Jns AZ AGRONÓMUS TANÁCSA Hogyan lesz jó széna a pillangósokból? A szálastakiarmányok nem megfelelő időben történő kaszálása, a helytelen szárítási módszereik alkalmazása a széna késedelmes betakarítása és rossz tárolása miatt a begyűjtött takarmányok tápértéke erősen csökken. Különösen sok a veszteség a dús levélzetű pillangós takarmányok -levéiper- gése, a takarmányok elvénülé- se és a megázásból eredő kilu- gozódás következtében. A kaszálási idő helyes megválasz- tásával és a jól bevált szárítási módszerek alkalmazásával a veszteségeket nagymértékben lehet csökkenteni. A lucerna első kaszálásának ideje már itt van, ugyanis a régi vetésű lucernát a virágzás kezdete előtt kell először lekaszál- ni. Az új vetésű lucernát először teljes virágzásban kaszáljuk le, hogy a gyökérzet és a gyökérfej megerősödhessék. A további kaszálásokat virágzás idején végezzük éL A másod vetésű vörösherét először a bimbózás idején, másodszor és harmadszor pedig java-virágzásban kaszáljuk. A baltacímet teljes virágzásiban kell lekaszálni. Ha a baltacimot kétszer akarjuk megkaszálni, első kaszálását virágzás kezdetén végezzük, hogy a serjú is jól kifejlődhessen. Miután a baltacím virágzása rövid ideig tart, kaszálásával sietni kell, nehogy élvénüljön. A későin lefcaszálit pillangósok szára gyorsan elfásul, sok lesz a nyersrost, az állattok nehezen emésztik meg, és nagy lesz a levélpengés, ami tápanyagveszteséget idéz elő, mert az értékes tápanyagot, a fehérjét a levélzet tartalmazza. A szálasitalkarmányok tápértéke nagymértékben függ a helyes szárítástól. A levágott lucernát kaszálása után 2—3 óra múlva rakjuk viHahegyekbe, és így maradjon 24 órán át. Megfelelő száradás után, jó időjiánás esetén egy nap múlva a villalhegyeket petnencékbe rakják, és úgy hagyjuk mindaddig, amíg nedvességtartalma 30 százalékra csökken. Ehhez kedvező időjárásnál 4—5 napra van szükség. A (kívánt nedvességtartalmat úgy ellenőrizhetjük, hogy egy maroknyi lucernából kötelet csavarunk, és ha a szárrészek csavarás közben már nem medveznek, de húzásra nialisták konok megtorlás! politikájukkal egész Észak-Afri- ka népeit előbb-utóbb »en bloc« egy nyugatellenes semleges, sőt esetleg nyíltan szocialista pozícióba sodorhatják. még nem szakadnák el, akkor már jó a száradás. Etakor meg kell kezdeni a lucerna behor- dását, mert a levélpergést csak így tudjuk a legkisebb mértékre csökkenteni. A bemelegedés elkerülése végett célszerű a lucernát kazalozáskor búzaszalmával rétegezni, vagy kis méretű, 2,5—3 m széles és 2—3 m magas kazlaikba rakni. Ezzel a szénakészítési eljárással a széna fermemitálódik, színe üdezöld marad, és szánré- szeti is erősen megpuhulnak. A fermentálódás alatt vegyi folyamatok játszódnak le, melyek hatására javul a takarmány emészthetősége és tápanyagainak minőségié. így olyan szénát nyerünk, melynek tápértéke egyenlő a jó minőségű búzakorpáéval. A levéüpargésit megakadályozhatjuk még úgy is, ha a Kund-féle hengeres szárítási módszert alkalmazzuk. Az eljárás a következő: Kaszálás után, amint a takarmány megfonnyadt, fogatos vagy kézi gereblyévél 30—50 cm vastag; 1—1,5 m. hosszú hengereikbe sodorjuk a takarmányt. A geréblyézésit a szálak fekvése irányára keresztibe végezzük. Két nap alatt a megfonnyadt takarmány hengeres alakját elveszti, ezért a harmadik napon gereblyével vagy villával tovább gördítve megfordítjuk, amikor a henger újra szikkadt talajra kerül. Ha közben nagyobb eső érné a sodratot, a talaj felszéradása után tovább gördítjük, hogy megszáradhasson. A hengereik egész szárítási idő alatt maradjanak egészben, és hordáskor is egészben rakjuk a szekérre. Ha kézi kaszával vágtuk le a lucernát, akkor 1—2 napi szárítás után két szomszédos rendet fordítsunk ösz- sze úgy, hogy abból egy laza sátor keletkezzék. Ezt a munkát azonban a kora reggeli órákban, harmattal végezzük, hogy a levélpergést megakadályozzuk. A megszáradt széna behordásával sohasem szabad késlekedni. Különösen csapadékos időjárás esetén kell igyekezni vele, hogy a megázás lehetőiségét és az ebből eredő táplálóanyag veszteségeket elkerüljük. De vallott, s ezzel a franciák algériai katonai helyzete idővel valósággal kétségbeejtővé vált. A »jószolgálati« misszió kudarca volt tehát az, amely Páigyakezzünk a szénát azért mielőbb a luoemaitanlóról betakarítani, mert a lucerna gyors sarjadiásnak indul, és ha hosszabb ideig petrencében vagy hengerben hagyjuk a tarlón a szénát, alatta megisárgul, esetleg ki is puszul a lucerna, mivél napfényt és levegőt nem kap. A lóhere szárítását hasonlóan végezhetjük, mint a lucernáét. Mivel azonban a vöröshere levelesebb és lédúsaibb növény, még fokozottabb gonddal kell szárítani, mint a lucernát. Csapadékos időjárásnál célszerű ágasokon vagy állványokon szárítani. A szárító ágas Jcb. 2 méter hosszú, 6—8 cm vastag, simáira faragott dorong, melynek mindkét vége hegyezett. A dorongot a tövétől számítva 100—140—180 crn-nél egymással ellentétes irányban át kell fúrni, 'hogy legalább 2 cm vastag és mintegy 30 cm hosszú kemény fapálcát lehessen rajta áthúzná. Egy kot. holdra 80—100 db ágas szükséges. Az ágasokat 40 cm mélyen földbe erősítve állítjuk fel a táblán, és a legalsó lyukba bedugjuk az első pálcát, majd a fonnyadt, félszáraz takarmányt viliabegyenkónit fel- nyársaljiík. Nyársaláskor ügyelni kell arra, hogy az így készülő bábú egyenletes és korong alakú legyen. Amikor elértük a második lyukat, át- tűzzüik a következő pálcát, és azonos módon folytatjuk a nyiáirsalásrt. A harmadik pálca felett azonban a bábut vállasabbra kell rakni, majd a nyárs hegye felé elkeskenyít- jük és betetőzzük. A takarmány körülbelül két hétig maradjon a nyárson, azután megkezdhetjük a behordását és a kazalozását. Wéber Endre pAjjücI oAőni Vállalati igazgató vagyok. Naponta ezer gond, ezer probléma merül tel, amit a tervszerű munka közben »terven kívül*', azonnal kell megoldani. Gyakran »népszerűtlen« feladatokra is kell vállalkozni, s ezért nem mindig és nem mindenkitől kap elismerést a vállalat vezetője, sőt van úgy, hogy egyes felelős beosztású munkatársai sem értik meg a szükséges intézkedéseket. Hát még amikor felelőtlen emberek akarva, nem akarva megkeserítik az ember napjait. Azonban most nem is erről akarok írni, hanem arról, amikor a vállalat egyes dolgozóira büszkén, jóleső érzéssel gondol az igazgató, és láthatja, hogy a párttal _és a tö- megszervezeiekkel “közösen folytatott munkának megmutatkozik az eredménye. A napokban én is részt vettem azon a kommunista aktíva-ülésen, ahol a párt városi és megyei vezetői ismertették a Somogy megyei kommunista veteránok javaslatát: állítsunk szobrot az 1919-es tanácsköztársaság 40. évfordulójára a somogyi kommunista mártíroknak. Minthogy a La- tinka-szobor felállításához az állami támogatáson kívül a dolgozók forintjai is kellenek, vállalatunk vezetősége, pártcordehoz vonultak, s szünet nélkül ordítozták: *A1-' gérie francaise! Algérie fran- caise!« A rendőrség csak akkor avatkozott bele, amikor az szervezete és szakszervezeti bizottsága huszonkettedikére tervezte a gyűjtés megszervezését és elindítását. Éppen ezért lepődtem meg másnap reggel, amikor Holl Jenőné, vállalatunk egyik idősebb pártonkivüli dolgozója bekopogott hozzám és közölte velem, tudomása van arról, hogy Latinka Sándornak szobrot akarunk állítani, és ő az elsők között akar lenni: szerény keresetéhez mérten hozzáiárul az emlékmű létesítéséhez. »Mert tudja, igazgató elvtárs — mondotta Holl néni—, én ismertem ám Latinka Sándort. Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszem rá, amikor a megyeháza előtt beszédet tartott. Olyan szépen es olyan szívbemarkolóan tudott hozzánk szólni, hogy azt soha nem lehet elfelejteni. Ismertem rajta kívül több elvtársat is. Különösen Tóth Lajosra emlékszem. Hogy meg tudta beszédeivel gyújtani ő is a sziveket! Tudom, nekik is igen nagy részük volt abban, hogy párommal együtt nyugodtan nézhetünk öreg napjaink elé. Ezért járulok hozzá — ha szegény vagyok is —, 50 forinttal az emlékmű felállításához. Mondja meg az igazgató elvtárs az emlékbizottság tagjainak, hogy en |ezt az összeget igaz szívvel *adom, mert bármennyit is ' adnék, akkor sem tudnék any- közbeni nyit adni, mint az a drága Latinka Sándor és társai, akiktől a gonosz fehér tisztek az életet vették el.« A meghatottságtól alig jutottam szóhoz, csak annyit bírtam mondani: köszönöm, I rizsban a Gaillard-kormányt j amerikai követség irányába Egy ilyen fordulat természete- elsöpörte. Ugyanakkor megad- indultak. sen nemcsak az értékes észak- j ta a francia fasisztáknak és a | A francia fasiszták bevallott n^ni> a várt nevében, naI..*— .... . ................. I -• - ....................tgyón köszönöm. K imondhatatlanul jóleső érafrikai nyersanyagok elveszte- , régi vágású ultrakolonialisták- célja Franciaország eddigi alsót jelentené a »szabad Nyu- | nak a jelet egy általános tá- [ gériai politikájának most már gat« számára, hanem egyúttal madás indítására a Negyedik a Maghrebre alapuló összes Köztársaság és annak elemi stratégiai álmok hirtelen végét polgári-demokratikus szabadié. | ságjogai ellen. Az április 16Röviden szólva, Washington j ára virradó éjszaka, mialatt és London ilyen megfontoló- Gaillard a Bourbon-palotábam kisebbségben maradt, a Biag sokból röviddel Szakiét lerombolása után sürgősen úgynevegik, a Le Penek és a Didesek zett jószolgálati missziót kül- meg mások ütlegelő csapatai dött Tuniszba, hogy ott »közvetítsen« Burgiba és Párizs között. »Közvetítő tevékenysége« a valóságban felette furcsa jellegű volt: egyszerűen abban állt, hogy nyomást gyakorolt Burgibára: álljon el még az utolsó órában az algériai hazafiak támogatásától, és segítse a továbbiakban Franciaországot, hogy megnyerje a gyarmatosítóknak a háborút. Ennek érdekében azt kérték tőle, zárja le a tuniszi—algériai határt, vagyis mondjon le az alighogy kiharcolt tuniszi szuverenitás egyik részéről. Csakhogy elkéstek! A szalki- eti robbanások túlságosan felrázták a tuniszi népet, semhogy Burgiba még megkísérelhette volna a nép akaratával ellentétben cselekedni. A tuniszi határ ilyképpen az egész NATO-tömb kifejezett kívánságai ellenére továbbra is nyitva s ellenőrizetlenül maradt. Persze, ez nemigen sikerülne nekik, mert a francia munkásságnak éppen manapság vain a legkevésbé kedve ahhoz, hogy hallgatólagosan eltűrjön egy »menetelést Párizsba«, s azt követően a »hatalom megragadását« egy jelenleg többé-kevésbé előtérben álló politizáló tábornok által. Amit Franciaország dolgozói kívánnak, az a gyors békekötés Algériában, meg az észak-afrikai kaland végleges felszámolása, mert a három és félesztendei háború egyre erősebben érezteti kihatását a francia lakosság életkörülményeire. Az infláció és a frank leértékelése még a legszerényebb élelmiszerék árait is szinte sztrato- Az amerikai—angol »jószolgá- ■ szférikus magasságba hajtotta, lati« zsaroló-misszió kudarcot ] Ez év februárja óta éppen az Arc de Triomphetól a Conelkerülhetetlenné váló általános revízióját minden eszközzel meghiúsítani, adott körülmények között akár puccsal vagy államcsínnyel, hogy az algériai háborút a gyarmati hogy az ő forintjai is benne le- üzletben érdekelt egyes multi- a„ szoborban, mely milli«mosok erdekeben egeszen hatatlannak. a »keserű« végig folytassák. 1 Azért fogtam tollat, hogy . . sí* „ i megírjam pártunk lapjának Az egyetlen ut t ranciaorszag \ eA “ fc*?epizód°t> amelv CD A ^ ^ ö • mondhatom — eletem legszebb szamara $ élményei közé tartozik, s megerősítette bennem azt emiatt feltűnően sok a nagy fi*’ Pártunkat sztráik A szakszervezeti erők Safc a Vartta9ok, hanem sztrájk. A szakszervezeti erők a pártonkívüliek is szeretik mellett jelenleg a baloldal po- ; és tisztelik> nemcsak szavak_ lititkai ercu is nem csekély kal bizonyíiják ezt de ha mértekben növekszenek, mint fceZZ, anyagi áldozatot is hoz- azt az utóbbi hónapok során a nak, hogy a kommunisták di- különbóző körzetekben tartott cső múltú hőseinek emléke ve- pótválaszitások félreérthetetlenül dokumentálják. Ha tehát az ultrakolonialisták és a fasiszták táborában valóban egyre hangosabban! követelnek egy »erős férfit« J Moldvai Tibor kaposváxi ja_ egy »nemzeti jóléti kormányt |kos azt panaszolija levelében, valamint az észak-afrikai hr íhQgy április 5_én a ve]e egy ború feltetel nélküli, to< | fülkében utazó Varga Sándor, folytatását -— ugyanakkor a £ Budapest, Népszínház utca 21. barikád másik oldalán a »szám alatti lakost — szerinte francia munkásosztály is meg-1 jogtalanul — 30 forint külön- teszi előkészületeit. Az onnan »bözet megfizetésére kötelezte a hangzó jelszavak: »Paix —i »—«-------x-----zes fogott el, hogy vállalatunknál már a szervezett gyűjtés megindítása előtt akadt \ egy kedves idős néni, aki szó nélkül hozta el talán másra kuporgatott pénzecskéjét, zérlö csillagként örökké \ gyogjon. MÉSZÁROS FERENC A paraszti munka gyümölcsének vigyázása Jégbiztosítási szerződések nyomában Tavaly május 28-án hullt először jégeső a megye szántóföldjeire. Az egész esztendőben tizenhárom jeges napunk volt A legdühöngőbb jégvihar július 15-én pusztított megyénkben. ötmilliószázkilencvenkettőezer forintott fizetett ki az Állami Biztosító jégkár címén somogyi ügyfeleinek: 33 termelőszövetkezetnek, néhány legeltetési bizottságnak, egy földművesszövetkezetnek, 654 egyéni gazdának és mintegy másfélezer dohánytermelőnek. Bontsuk részekre a több mint ötmilliós összeget! A tsz-ek kereken 923 ezer forintot kaptak. Ebből legtöbbet — pontosan negyedmilliót — a szabadi Győző címére küldtek, A ré- pási Első Ötéves Terv egyszámlájára 71320 forintot utaltak át. A vízvári Vörös Csillaghoz 50 ezer forint érkezett az Állami Biztosítótól. A nagyberki fmsz ennél valamivel nagyobb összegű kártérítésben részesült. A legeltetési bizottságok jégkára 129 ezer forint értékben térült meg. Az egyéni parasztok dohányuk biztosítása révén 3 003 790, egyéb növények biztosítása után pedig 1077100 forintos kártérítéshez jutottak. Érdemes elgondolkodni ezeken a számadatokon. De nem »majd« holnap, hanem még ma. Akik könnyen beszélnek— A déli órák forrósága elöl három hajlott korú somogy- csicsói parasztasszony Bodó Vendelek hűvös folyosóján keres menedéket. 1957. július 15-ére terelem a szót. A házigazda édesanyja — akinek vállai nehezen bírják már a ház körüli teendők gondját is — szörnyű emlékeit eleveníti fel. — Ilyen ítéletidőre nem vélekszem— mondja az idős néni. — Azt hittem, hogy nem kerülök élve haza a határból. Az egész mező olyan sivárrá vált azon a napon, mint a kitaposott udvar. Csúffá tette a jég a falu népét — mondja. — Maguk könnyen beszélnek, szüle — veti közbe mélyet sóhajtva a szomszédasszony —, mert kaptak kártérítést. — Kaptunk bizony, több mint nyolcezer forintot. A múlt esztendőben a csicsói gazdák közül egyedül Bódé Vendel biztosította termését jégverés ellen. Az idén is ő írta alá elsőnek a szerződést. Inkább fizessünk potyára— Két plakát tekint a szomjukat űző emberekre a csicsói italboltban. Az egyiken hosszú szöveg adja tudtára olvasójának: »A jégverés minden évben a termelők ezreit sújtja. A termésben bekövetkezett jégkár csak az önkéntes jégbiztosítás útján térülhet meg...« A másik falragasz szűkszavúságát — Jégkár ellen jégbiztosítás — bőven kiegészíti a színes illusztráció. Komor, sötét felhőkön átfúródik a cikcakkos villám, s jégdarabok zuhannak alá, melyek letörik az aranyló búza telt kalászait. Van-e hatásuk eme szótlanságukban is hangosan figyelmeztető nyomdatermékeknek? — Van bizony — feleli Szűcs Imre, az italbolt vezetője, a biztosítás helyi szorgalmazója. — Persze a plakátagitációt megtoldom élőszavas felvilágosítással. Emlékszem, tavaly nyáron nagy volt a riadalom, s most is sokan tartanak a jégveréstől. Az oktalan félelem nem segít, ehelyett mind többen előrelátóan megkötik a szerződést. Azt vallják: inkább fizessem meg feleslegesen azt a néhány száz foritnyi biztosítási díjat, mintsem akkor kapjak tehetetlenül a fejemhez, ha már elverte búzámat, kukoricámat a jég. Farkas Ferenc, Bodó Lajos, Rigó Ottó a kocsmában szerződött jégbiztosításra. Török József, Horváth János, Kösz Mihály ugyancsak nyugodtan hajthatja álomra fejét. A legeltetési bizottság az idén is biztosította nyolc és fél hold szántóföldje termését elemi csapás ellen. Nehogy becsapódjunk as idén— Az inkei határban tavaly nem tett jelentősebb kárt * jégeső. A gazdák mégis úgy vélekednek, hogy biztos, ami biztos. Hiti János helyi megbízott nap mint nap magyarázgat- ja a dolgozó parasztoknak a jégbiztosítás előnyeit. Tóth József körzeti felügyelő segít neki ebben a munkában. Amikor találkoztunk vele, alig száradt meg a tinta néhány kitöltött szerződési űrlapon. Bázel Ádám nemcsak elvetette, hanem be is akarja takarítani a kenyérgabonáját és kukoricáját. Ha netán elvemé a jég a terményét, vásárolhatna kenyérnek valót és abrakot a hétezer forintos kártérítési összegen. A biztosítási díjnak csak egy részét kellett volna most befizetnie, a többit pedig ősszel, de ő leszámolta az összesei, a 232 forintot. így tett Németh Pál is — befizette az egész évi díjat. Németh gazda — mint minden szerződő — saját maga állapította meg a várható terméshozamot, s eszerint íratta be, hogy 5064 forint értékű búzát, rozsot, kukoricát és zabot adhat biztosított földje. Ha egészen tönkreteszi a jég e véleményeit, akkor teljesen, azaz 5064 forint erejéig kártalanítja őt az állam. Csekély 167 forint évi biztosítási díj ellenében. Csak száz gazda — egy járásban Jégmentes vidéke nincs a megyének, sőt az országnak sem. A csurgói járás legtöbb községének lakossága pórul járt a múlt év július 15-én. Azt hinné az ember, hogy ha nem is mindenki, de sok dolgozó paraszt okult saját kárán. Sajnos i tények másról tanúskodnak. Az egész járásban eddig mind- issze száz parasztember kötötte meg a jégbiztosítási szerződését. A körzeti felügyelők, a helyi megbízottak nem tudjak eljutni minden gazdálkodó otthonába. Az állam a földművelők saját elhatározására bízta a szerződés megkötését. Népgazdasági és egyéni érdek a jégkár ellen védekezni. Ennek egyetlen módja van csupán... Most még nem késő. Minden parasztember elejét veheti annak, hogy aggódó szemmel kelljen feltekintenie az esetleges jégfelhőkre, amelyeknek kiszabaduló terhe néhány perc alatt teljesen tönkrete- hetné egy egész esztendő küzdelmes munkájának gyümölcsét. '■ (Kutas) Algérie«, »Front Populaire- »No pasaran!« en ♦ kalauz, mivel kedvezményes és $ szakszervezeti jeggyel utazott Szabályosan járt-e el a kalauz? zolmi kellőképpen, hogy fia tanuló, bár gyermeke fényképes sportköri igazolványéban ez a bejegyzés szerepelt. A MÁV válaszában közölte velünk, hogy a kalauz szabályosan járt ♦ fiával együtt, s nem tudta iga- el, mert a leckokönyvön, iskolalátogatási bizonyítványon kívül semmi másít nem fogadhat el igazolásul. Mindezek ellenére a MÁV visszatéríti Varga Sándornak (húsz százalékos kezelési illeték levonása után) a pénzt, ha az iskola igazolványát és a jegyet a 8049/1958/ VI. osztály számra hivatkozva elküldi a MÁV címére: Pécs, Szabadság út 39.
