Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

A •» o LB<* c* .sx\«!i///, ®ir /ETEK Jobb vezetést! TÖBB MINT két héttel ezelőtt ismertették Bolháson a So- mogyszob és Vidéke Körzeti Földművesszövetfcezet tavalyi mérlegét. A tagokat kicsit le­verte a hír: nem lesz visszaté­rítés, nem jut, mert a többi között egyenesbe kell hozni a szövetkezetét. Nem fogadták tapssal a be­jelentést. Akadt olyan részja- gyes is, aki kérte vissza befi­zetett pénzét. Megingott a szö­vetkezetbe vetett bizalma. Ron­tották a kedélyeket a csöndbe koppanó szavaik: 32, 13, 17 ezer forint hiány. Sok-sok apró rés, ahol elszivárgott a nyereség. Elégtelen ellenőrzésre vall, hogy deficittel dolgozó bolto­sok is — sőt csak azok — kap­tak jutalmat. Hogy lehet ez? — jegyzi meg valaki. Az első pa­naszos szó után csak úgy özön­löttek a reklamálások. »Szob a központ, Bolhás csak amo­lyan mostohagyerek. Oda fut be az áru és jó része ott is ma­rad. Miért nem a lebonyolított forgalom után történik az ellá­tás? Az üzletrész fejében leg­alább adjanak egy vetőgépet.« Nehéz számon tartani az el­hangzott kéréseket, panaszo­kat. A felvásárló azért nehez­telt, mert nem tájékoztatták időben a tojás ár alakulásáról. Egy forintot fizetett darabjá­ért, neki meg csak kilencven fillért adtak. Nincs üzemágas. Miért nincs? Tessék beállítani egyet! — hangzik a kérés inkább kö­vetelésként. Nem érkeztek meg a „csipogók" A hóvihar utáni napfény az utcára csalogatja az embere­ket. Olvad a hó, szikkad a sár... Az udvarokban tyúkok kapirgálr.ak. Horváth Istvánná, a földművesszövatkezet fel­vásárlója pedig nem mer végigmenni a falun. Mint min­dennek, Horváthné félénkségének is oka van. íme a magyarázat: Januárban a Baromfifeldolgozó Vállalat megbízottja el­látogatott Csornára. »Kössön a szövetkezet szerződést csir­kékre, mi szállí tjuk a megrendelésnek megfelelő mennyisé­get- — mondta. S Horváth Istvánná nyakába vette a falut... Majd értesítette a vállalatot: jöhet 8000 csirke. Elmúlt a február, de úgy látszik, a keltetőgépekbe rossz tojások kerültek, s a csornai asszonyok nem ránthatnak csir­két a Baromfifeldolgozó Vállalat küldeményéből. Márciusra 950 »csipogót« kért a felvásárló. Csodák cso­dája, reagált a vállalat: »Küldünk 400-at- — és letették a kagylót. Március 27-ig még ez is csak ígéret »Plakátok azonban vannak. De én nem rakom ki őket, ki­nevetnek az asszonyok. Nekik csirke kell és nem szerződés­re való noszogatás.« Igaza van Horváth Istvánnénak. Mi lesz, ha meglepik őt az asszonyok? Mit mond' nekik? »ök engem okolnak, én ki­szököm a községből.« Tartani kell attól is, hogy az ered­ménytelenség miatt elmennek máshová vásárolni. Például Dombóvárra (igaz, az nem Somogybán van), ahol más a helyzet. Ott, ha kér, kap is a vásárolni szándékozó. — Attól félek, hogy mikorra megjön a sokat késett ra­komány, minden asszony udvarában futkosnak már a kis­csirkék, nekem meg itt marad a nyakamon, amit megren­deltem. Kinek kell március végén, vagy április elején csirke? Ezért nem mer végigmenni a tavaszi fényben fürdő utcán Horváth Istvánné. A legtöbb szó mégiscsak akörül forog, hogyan lehetne javítani, eredményesebben dol­gozni. Kovács József azt javasolja, hogy a küldöttgyűlésre menők kétszer is gondolják meg, kit választanak a szövetkezet ve­zetőségébe. Akik pedig az élre kerülnek, dolgozzanak szíwel- lélekkeL Mert igazán nem lesz könnyű visszaszerezni a szö­vetkezet már-már elveszített tekintélyét. Jobb irányító mun­ka, fokozottabb ellenőrzés szük­séges — csak így jöhet egye­nesbe és oszthat jövőre nyere­ségrészesedést a szövetkezet II megyei választmány ülése A Szövetkezetek Somogy megyei Központjának Vá­lasztmánya ülést tartott március 28-án. A MÉSZÖV új elnökévé Horváth János elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya volt tsz-csoportvezetőjét vá­lasztották. Az elnökválasztás után a MÉSZÖV és a megye föld­művesszövetkezeteinek 1957. évi összesített mérlegét, va­lamint a MÉSZÖV 1958 első negyedévi pénzügyi tervét ismertették, melyet a választmány jóváhagyott és elfo­gadott. Foglalkoztak még a MEZŐÉRT központ szövetke­zetté való átalakulásával. A MÉK igazgatója, Küher Já­nos ismertette az ezzel kapcsolatos felső ren­delkezéseket. A választmány kimondta a MEZŐÉRT központ szö­vetkezetté való átalakulását. Eddig l(MMi normálholdra szerződtek zsúfolt az min­N agyberkiben iroda. Nem jut denkinék hely. — Itt sem különb a hely­zet, mint a Marcali Föld­művesszövetkezetnél, amiről nemrégiben írt az újság — így fogad bennünket Tóth László, a fiatal agronómus ... — Most éppen megbeszélés­re készülünk, jönnék a körzeti községek termelési felelősei. — Miről lesz szó? — Nem szeretnénk kötbért fizetni a Fonói Gépállomás­nak. Igyekszünk minél több munkát biztosítani. Erről is beszélgetünk. Aztán a műtrá­gya elosztás és egyebek. Min­dig van terítékre kerülő prob­léma. — Hány gépet kaptak? — Tizenhármat.- Jók? — Semmi kifogás ellenük. De van munka is a számuk­ra. Eddig 1000 normálholdra kötöttünk szerződést. Van eb­ben minden: talaj munka, szál­lítás és egyéb végezni való. — Hogyan vélekednek a parasztok? — Erre inkább egy termelé­si felelős adhat választ. De­zső bácsi, egy pillanatra! lévész Dezső, a mosdó- si felelős utat tör ma­gának. — A mi falunkban a föld nyolcvan százalékát felszán­tották az ősszel, s így inkább szállításra szerződtek a gaz­dák. Ez nem jelenti azt, hogy idegenkednek a géptől. Főleg a Zetort szeretik. Küld is Fo­nó az igénynek megfelelőt. — Van termelési kedv a fa­luban. Egy-fcét példát erre: a mosdósiak nem ragaszkodnak csak a pétisöhoz, szívesen vá­sároknak kálisót, szuperfosz­fátot is. Volt olyan nap, hogy 40 mázsát is eladtunk ezekből a műtrágyaféleségekből és másnap ugyanennyit kellett vinnünk. Répából is többet termelnének, ha a cukorgyár adna nagyobb hídmérleget. Sokan Zetorral szállítanának, de a jelenlegi mérleg csak 40 mázsát vesz fel... A föld­művesszövetkezet igazán meg­teszi a magáét az előrehala­dás érdekében. A mi tőlünk telik, ameny- nyit bírunk — veti közbe az agronómus. — Van olyan érdem is, ami nem egé­szen a miénk, sőt! Bók Sán­dor, a fonói tanács elnöke pél­dául 40 normálholdra kötte­tett szerződést. Köszönettel tartozunk neki... — És míg el nem felejtem, van két vetőgépünk, az egyi­ket a batéi, a másikat a ka- poskeresztúri, a gépállomástól béreltet pedig a nagyberki parasztoknak adjuk haszná­latra. Dolgozzanak vele, biz­tosan szebb lesz a vetésük. Betegek a traktorok Szentbatázson- Sántost, Kaposgyarmatot, Cse- rénfát, Hajmást, ezeket a körzet­hez tartozó községeket nem említ­ve, Szentbalázson is van elegendő munka, de a traktorok és a von­tatók betegek — panaszkodik Reichart János, a földművesszövet­kezet agronómusa. — Két GS trak­tort és két vontatót kapott a kör­zet. Sajnos, nem sokat tettek ed­dig - folytatja. - Pedig... ! Biz­tosítva van 60 normálhold szállítá­si és 94 normálhold talajmunka.- Hiszen mot nem is tudnak dolgozni a gépek.- Ez igaz. De a hóvihar előtt, amikor dolgozhattak volna, akkor is sokat álltak. Ez az igazság.- Miért nem intézkedtek a javí­tás érdekében?- Cselekedtünk mi - legyint a kezével az agronómus -, de a Ka­posvári Gépállomás maradt tétlen. Azt mondták, majd ha lesz jobb gép, akkor adnak. A vontatás Is potyára ment alkatrészért. Ma Jó­zsef nap van, nem adunk ki anya­got - ez volt a válasz.- A gazdák meg naponként jöt­tek: »Ml van, mikor Indul a trak­tor, hordanak-e trágyát a vonta­tók?« Nemmel kellett felelnünk. Nem jó ez így — töpreng az agro­nómus. — Kifutunk az időből, s nem történik semmi...- A brigádvezető? Vele is hiába beszéltem. Január végétöl a mai napig mindössze talán háromszor láttam. Egyik alkalommal kereken kijelentette, hogy a szövetkezeti agronómus nem rendelkezik a gé­pekkel. Csupán neki van joga, én csak kerhetem, hol és mit csinál­jon a traktoros. De hát ha ő na­pokig nincs itt, kit kérjek meg? Most már valóban nem tudom, mit Is csináljak? Jó lenne »tisztázni« mindkettőnk jogkörét. Vagy a gépállomás, vagy a szövetkezet rendelkezzék az Idevezényelt gé­pek fölött, de érdemben. A huza­vona és a tétlenség csökkenti a parasztok bizalmát, ne játsszunk vele... A rendelet félre nem érthető irányelv, azt be kell tartani. Es a szerződés is kötelezi a gépállomást, még a kaposvárit is. Küldjenek a szentbalázsi földművesszövetkezet­nek üzemképes erőgépeket, vagy gondoskodjanak az ott lévők meg­javításáról. „ÉDES“ FURCSASÁG — SZERZŐDÉST, szerződést, szerző­dést! — nemcsak há­romszor, hanem ti­zenháromszor is jött a sürgetés a központ­ból. — Mit tegyek, mit tegyek? — kapott fe­jéhez (kétszer, sőt többször is) Agronó­mus József. — Neke- resden, a földszövnél, úgy sem keresi senki sem a papírforma valóság-mását — nyugtatta meg ma­gát. — Nehezen megy a cukorrépa szerződés, az egyéniek csak száz ölek termelését vállalják. Van itt föld, a szomszédos határban, félszáz holdnyi tartalék, méghozzá táblában. Ej, de kisegítene a hétfenekü bajból, ha annak egy részét le­endő cukorrépa ter­mő parcellának nyílváníthatnám. Mindjárt meglenne a száz százalék — mor­fondírozott magában és cselekedett is eképpen: Suba alatt egyez­kedett a Tartalékföl- desi Községi Tanács VB-elnökével. Meg­állapodott Brigádve­zető Jánossal, a trak­torosak parancsnoká­val. Másnap a téli határ fekete csendjét három G 35-ös zaja verte fel. Ment az eke, elkészült a szán­tás — a földszöv. fi­zetett. Agronómus barátunk nagy ügy­buzgalommal bukdá­csolt a vakbarázdák között, mégis öröm­mel jelölte ki szem- mértékkel azt a ti­zenöt holdat, amely édességet terem majd. Hogy a ho­zam magasabb le­gyen, műtrágyával is megszóratta. Fu­totta a cukorgyártól kapott pénzelőleg bál. Ugyanis a szerződést már beküldte a nem­létező társulás nevé­ben. Ez a cég szere­pel a földhaszonbér­leti okmányon; Ne« keresdi Földmű­vesszövetkezet Ke­belében Műlcödő Nö­vénytermelési Tár­sulás. Pedig a tár­sulás e pillanatban senkinek a kebelé­ben sem működött, hanem Agronómus József agyában for­golódott létrehozásá­nak gondolata. AZ ELSŐ HAL­LÁSRA meglepő, hogy sem a járás, sem a megye nem tudja felmutatni a nskeresdi kezdemé­nyezés hivatalos szü­letési anyakönyvi ki­vonatát. Működési engedélyt nem ad­tak a társulásnak, mert nem is kérel­mezték. Ennek is megvan az oka. Ilyen termelési kö­zösség nem alakult meg. Agronómus Jó­zsef szerint lesz a dologból valami, lián jelentkező a föld megművelésére. Nincstelenek, kis- partsgtgk vállaltak, hogy ezen a tarta­lékterületen elletik és ápolják a cukor­répát, heterózis ku­koricát és vetőbur­gonyát. Ám a névsor előkerítésére paza­rolt energia kárba veszett. Mindegy, fo­gadjuk tel perdöntő érvnek: a leszerző­dött föld biztosan te­rem cukrot, meg mást is... De mi­lyen alapon, s kinek a hasznára? NEKERESDEN mé­giscsak keresték a titok nyitját. A fur- fang csavaros útján még nem sikerült végiggyalogolni. A részfelfedezések alapján azonban máris született egy javaslat. Módosítsák a szaktársulás nevét, ilyen formában: Fél­száz Holdat Bérlő Nekeresdi Földmü- vesszövetkezet Mat- gán-zq FöldbérlÓinek Osszeverbuvált (vagy összeverbuválandó) Munkaközössége. „Azért..., hogy megbüntessenek ?" Autónk elhúzott a vontató mel­lett. Az ablakból kitekintve meg egy pillanatra láttuk a Zetor után akasztott pótkocsin állók arcát.- Állj! A sofőr fékezett és megfordult, majd elébe vágtunk az időközben elindult járműnek.- Neve? - fordultunk a zetoros felé.- Frankovics József, a Fonói Gépállomásról. A gép nyugtalanul dohog, két­szer is meg kell Ismételni a kér­dést:- Kinek hordja a trágyát?- Márton bácsinak - bökött hát­rafelé.- Azért írnak föl, hogy meg­büntessenek? — hajol előre Hilmer Márton. — Azzal csak nem tettünk rosszat, hogy a földem végébe, a kövesút mellé szórtuk le a trá­gyát? - kérdi bizonytalankodva.- Ez nem lehet baj - szól közbe fia, Hilmer József.- Nem baj, s nem azért Írunk — nyugtatjuk meg őket.- Akkor jól van.- Mióta dolgoztat a gépállomás­sal, Márton báesi?- öt év óta. Most a »szövetke­zet útján« jött a traktor.- Lovak?- Nincs nekem lovam. Tehenet tartok. De nem hajszolom őket. A hét hold szántóban hadd dolgoz­zon csak a gép.- így is van - példázódik apjá­tól átvéve a szót az Ifjabb Hilmer mert a lovakba etetett abrak értékének - sokat mondok - a fe­léért is megteszi a munkát a trak­tor.- Két ló tartása nem fizetődik ki, rengeteget esznek, inkább te­heneket tartok - védi ismét a tejet is adó állatokat Márton bácsi. A Zetor erősebben hallatja hangját, menne már. Nem is tartóztatjuk fel, hisz Márton bácsi zsebére »po­tyázik«. Búcsúzóul még megkérdezzük:- Melyik határ ez?- Batéi, batéi határ, kérem - vá­laszolják egyszerre. Sürgetés a vagyonvédelem érdekében Eddig sem pazaroltak Göl- lén. A múlt évben 65 leltározás volt, 22-nél kevés hiány, 35 esetben többlet mutatkozott. A minimális veszteségek megté­rültek. Mégis szigorúbb ellen­őrzésre van szükség. És pusz­tán a szövetkezeti dolgozók becsületessége nem elég. Nem­csak Göllén, de sehol sem. Bár a göllei földszöv vezetőd már megkötötték az italboltok, bol­tok vezetőivel a szerződést, amely szerint az elárusító tel­jes anyagi felelősséggel tarto­zik a leltározásnál kiugró hiá­nyokért. — Azért ez mégsem minden — mondja Szalai László üzem­ágas. — Romolhat az áru mi­nősége, ha nem hanyag a bol­tos, akkor is. Az egyes számú boltnak pél­dául csak egészen parányi rak­tára van. Meg egy deszkaépít­mény, amit valamikor 30 évvel ezelőtt a »Hangya« épített. A helyiség padlásán kereken 200 000 forint értékű áru fek­szik. Pala fedi a tetőt, beszáll a por, nyáron hőség fülleszti a szövetet és egyéb más árut, bármily gondos is a csomago­lás. Segítségre van szükség. Az ott felhalmozott áru is társa­dalmi tulajdon, a nép, a köz pénze van benne. Óvni, védeni kell. Adjanak támogatást a fel­sőbb szervák, hogy a vagyon­védelem érdekében tett erőfe­szítés valóban eredményt is hozzon. Mint az S. O. S. jelzés, úgy hangzik az üzemágas kérése. Van kelete a műtrágyának Csík Béla, a kisgyaláni föld­szöv. felvásárlója kiegyenesíti derékát. Sok zsák van még a gépkocsin. A zsákokon lila nyomású betűk: Szemcsézett szuperfoszfát. Gölléből, a köz­ponti raktárból érkezett a te­herautó. Vele jött Kovács Gyula, az ottani átvevő is. Göndöcs Béla gazdálkodó a kisajtóra könyökölve figyeli a lerakodást. Neki igazán közel van a raktár, vele szomszédos. Csak átlép... Amint mondja, már vitt is öt mázsa pétisót. De mások is fölkeresik Csík Bélát. Van kelete a többi köz­ségben is a műtrágyának. Ko­vács Gyula nem állhatja meg, hogy el ne mondja: Jakab Fe­renc, Puska Imre gödiéi pa­rasztok 15—16 mázsa műtrá­gyát vásároltak. Bizonyára meg is térül a befektetés. Kisgyalánban a legutóbbi szállítmánnyal együtt kereken 160 mázsa pétisót és egyéb műtrágya félét vittek a rak­tárba. De nincsenek ott sokáig a zsákok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom