Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

fieHoavi BrXFtA» 3 Péntek, 1958. április 18. Szl Váljék a takarékosság a KISZ-fiatalok mozgalmává! , ombatra hívták össze a KISZ Somogy megyei Bi- 1 zottságát a takarékossági mozgalom feladatai­nak megvitatására. A mozgalom rendkívül nagy jelentőségű az ország gaz­dasági életében. Ha minden ember csak egyetlen forintot takarítana meg, akkor is több mint 100 lakást lehetne fel­építtetni ebből az összegből. Helyenként azonban nemcsak fo­rintokat, hanem ezreseket is meg lehetne takarítani, ezt bizonyítják a Textilmű és a Cukorgyár kiszesei, akik rövid idő alatt több ezer forintos megtakarítást értek el. A takarékossági mozgalom nem vezethet a termelt áru minőségének romlásához és a jogos munkabérek csökkente­séhez, nem más emberek megkárosításán akarunk szép ered­ményeiket elérni. A takarékossági mozgalom elengedhetetlen feladata: nagyobb éberséget tanúsítani az üzemi szarkák és egyéb kár­tevők tevékenységével szemben, nehogy miközben a fillérek­re vigyázunk, közben milliókat hordanak szét, tékozolnak el a társadalmon élősködő, munkát utáló, levitézlett elemek. A takarékossági mozgalom jelenlegi állapota azonban nem kielégítő. Elsősorban azért nem, mert csak nagyobb üzemeink KISZ-szervezetei foglalkoznak vele, másodsorban pedig azért nem, mert leszűkítik a KISZ-tagokra, s a KISZ-en kívüli fiatalok nagy tömegeit nem mozgósítják a nagyszerű cél megvalósítására. A kisebb üzemek KISZ-szervezeteinél útkeresés, tévelygés, tapasztalatlanság uralkodik. A megye­bizottsági ülés feladata lesz a főbb feladatok elvi és gyakor­lati végrehajtásának meghatározása. Olyan mozgalmat kell szerveznünk, amelyből minden fiatal kiveszi részét, akár üzemben, mezőgazdaságban vagy hivatalban dolgozik. Az is­kola padjaiban ülőkre is nagy feladat vár. A mozgalom gazdasági hatása még nem mérhető fel számokban, de minden bizonnyal igen nagy jelentőségű lesz és elő fogja segíteni szocialista államunk gazdasági erősödését. A gazdasági hatáson kívül sokkal fon­tosabb a mozgalom politikai jelentősége egész társadalmunk­ra, de különösen a fiatalokra. Ezért a fiatalok mozgalmává kell tennünk elsősorban; a KISZ-nek kell az első sorokban harcolnia a kormányfelhívás maradéktalan végrehajtásáért. A takarékossági mozgalom fő politikai célkitűzése a fia­talok kommunista nevelése a szocialista tulajdon megbecsü­lésére, szeretetére, gyarapítására és védelmére. E mozgalom választóvíz is lesz: társadalmi rendünk ellenségei és támo­gatói egyaránt színt fognak vallani. A szocializmus építésé­nek ellenségei minden bizonnyal gazdasági szabotálással és nagyobbfokú pazarlással igyekeznek elvenni a fiatalok ked­vét a takarékosságtól. A mi feladatunk lesz ezeknek a fel­kutatása, leleplezése. A dolgozók nagy többsége, azok, akik társadalmi rendünk megszilárdításán fáradoznak, minden erővel elősegítik a kormányfelhívás mielőbbi megvalósítását. E mozgalom elsősorban nevelési szempontból fontos, mert a takarékos ember nemcsak a mának él — mint ahogy — sajnos — ma még sok fiatal csak a mának kíván élni —, hanem a holnapra, a jövőre is gondol. Egyaránt takarékos­kodnunk kell a közvetlen és közvetett anyagi javainkkal. Az az ember, aki nem takarékoskodik az ország vagyonával, saját magát és embertársait is megkárosítja, mert az ország vagyona mindannyiunké. E vagyont nem valami földöntúli lény teremtette meg, e vagyon apáink és saját magunk két­kezi és szellemi munkájának gyümölcse, s ha elherdáljuk, nem gazdálkodunk megfelelően vele, csak magunknak oko­zunk kárt és hátráltatjuk a szocialista építést. Saját anyagi javaival is takarékoskodnia kell minden­kinek, így személyi céljai előbb teljesülhetnek, mert gazda­ságilag megalapozóttabbak. Sajnos, sok szülő elkényezteti gyermekét, pl. túlzott mértékű zsebpénzzel, vagy azzal, hogy a fiatalok keresetét még ki is egészítik, mondva: »hadd szó­rakozzék szegény gyerek, az én fiatalságom úgyis nehéz volt«. Az ilyen fiatalok akarva-akaratlanul könnyelművé, követe­lőzővé, hálátlanná válnak szüleikkel szemben is, s ha elke­rülnek a családi háztól, az életben csalódott, megtört, huli­gán elemekké válnak. Az ilyen fiatalokat visszahozni a lej­tőről rendkívül nehéz, és sok szenvedésen mennek át. A sült- galamb-várás és a túlzott követelés helyett neveljük fiatal­jainkat arra, hogy leleményes, öntevékeny takarékossággal alapozzák meg jövőjüket. Kíséreljük meg a szülőkkel, pedagógusokkal, a párt-, állami és társadalmi szervekkel közösen e mozgalom segítsé­gével is olyanná nevelni a fiatalokat, hogy az élet szép olda­lának megismerésével párhuzamosan, felkészüljenek a ne­hézségek leküzdésére is! Az eredmény egész biztosan nem fog elmaradni, mert olyan fiatalokat nevelünk, akikre büsz­kén tekint majd az utókor is.. BOGÓ LÁSZLÓ Az egyik tabi járásbeli kis községben nemrég majdnem kenyértörésre került a sor a falusi vezető emberek, illetve a vezető testületek között. A civódás, széthúzás híre elju­tott a járási központba, még­hozzá oly módon, hogy a ka- kaskodók egyik része, törté­netesen a pártvezetőség a felsőbb szervekhez fordult: döntsék el, voltaképpen me­lyik szerv van a másiknak alá-, illetve fölérendelve. Meglehetősen furcsa kérdés, az igaz! Könnyű elképzelni, hogy ahol ilyen gondokkal vannak elfoglalva elvtársaink, ott bizony nem valami nagy szorgalommal mehet a mun­ka, a kérdés hátterében ott la­pul az egymással szembeni bi­zalmatlanság. Ki vezessen? S mert ezek az elvtársak nem azt keresik, hogyan le­hetne még inkább összehan­golni, megjavítani a munkát, a község irányítását, hogy ab­ból a falu népének minél több haszna legyen, hanem állan­dóan gáncsolják a másik szerv akármilyen értékes kezdemé­nyezését. S mindezt azon az elven: ezt a tanács mondja, azért sem így lesz, hiszen a párté a vezető szerep; de megfordítva is áll ez... No, de egyáltalán lehet-e ebben az országban vezetőállású ember, aki nem értené meg. vagy ne tudná, hogy a párt­vezetésnek állami- és közéle­tünkben mindenütt érvénye­sülnie kell, különben mun- káshatalmuink nem állhatna- szilárd alapokon. E kérdés­ben ma már úgyszólván nincs vita, ment a pártonkívüliek ■tömegei is rájöhettek 1956 októberében, hogy a kommu­nista párt Vezetése nélkül nincs munkáshatalom, s nincs demokrácia sem. A pártveze­tést illetően ebben a község­ben is teljes az egyetértés. Nézeteltérés akkor keletke­zik, amikor arról van szó: ho­gyan valósítsák meg a gya­korlatban azt az igen fontos elvet a községben. Az egyik részen azt mondják: a kor­mányban. az Elnöki Tanács­ban messzemenően érvényesül a párt vezető szerepe, hiszen a kormányban — mint ahogy igaz is — a legrátermettebb kommunisták és viharokban kipróbált pártcmkívüliek van­nak. tehát amikor a kormány­politikának megfelelően dol­goztunk, akkor lényegében a párt politikáját hajtottuk végre. Valóban sok igazság van ebben. S ha szemügyre vészük, .hogy kik a kormány politikájának végrehajtód az alsóbb szervekben, a községi, járási, megyei tanácsokban, akkor semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy a végre­hajtás, a szocializmus ügye általában jó kezekben van. Erre azért is érdemes gon­dolni, mert tudjuk: a köráb- hi években nem egy helyütt oktalan bizalmatlanság vette körül e szerveket. Mint is­meretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt első intézkedései közé tartozott, hogy megerő­sítette az állami végrehajtó szerveket; növelte tekinté­lyüket és felelősségüket azzal is, hogy lecsökkentette a füg­getlenített pártapparátusban dolgozók létszámát. Általában manapság megszűnt az a ká­ros gyakorlat, ami azelőtt ál­talános volt, hogy az állami szervek feladatait is a párt­szervek illetékes osztályai vé­gezték, ezzel nemkívánatos módon összefonódott az ál­lami- és pártmunka. Ami nehezebb, de célravezetőbb Ma tehát főként a községek­ben, vagyis a legalsóbb végre­hajtó szervékben az a vita tárgya: hogyan jusson érvény­re a helyi pártszervezet veze­tő tevékenysége. A tabi járás­beli községi elvtársak íénye- góban arra várnak feleletet: hogyan vezessenek a pártszer­vezetek. Már említettük, mi volt az előző évek gyakorlata. Ez egy­felől kényelmesebb volt, mert könnyebb utasítgatnd, mint e?y-egy akármilyen jó, érté­kes javaslatot meggyőzéssel elfogadtatni. Ez utóbbi azért is nehezebb, mert nagyobb képzettséget, műveltséget kí­ván, de mindenképpen hasz­nosabb, mert emberséges mert embereket kell meg­nyerni, mellénk állítani. Bár minden kommunista érzi az új vezetési mód kel­tette levegő éltetőbb hatását, ugyanakkor tudni kell, hogy léteznek visszahúzó erők. Bmitt-amott még akadnak egyébként jószándékú, tiszta, forradalmár- szívű elvtársak, akik vagy nem akarják, vagy nem tudják megérteni, hogy másként is lehet vezetni, irá­nyítani a réginél. Hogy a parancsolgatás ugyan köny- nyebb, de a nyílt, őszinte vita hevében kivívott -győzelem a legértékesebb. Olyan ez, amit az emberek tudatosan, lelke­sen -támogatnak, mert érzik, látják: ez az ő politikájuk. Vitában érik az eszme! A Politikai Bizottság tavalyi határozatát a tanácsok párt­irányításáról sajnos még nem mindenütt értelmezik egy nyelven. Néhol feledésbe me­rült ennék a határozatnak a tanulsága és szelleme. Egyes elvtársak a pártszervek jogai­nak csorbítását vélik abban, hogy nem hozhatnak kötelező érvényű határozatokat) a ta­nácsokra, s az ott dolgozó vagy beválasztott pártonkí- vüliekre. S ezért, hogy a kommunisták kezdeményezé­seit határozattá emelje a ta­nácsülés, a végrehajtó bizott­ság, alaposan meg kell indo­kolniuk a javaslat jó oldalait, indítékait. Vitatkozniuk kell! Ez azzal is járhat, hogy ja­vaslataikat esetleg nem fo­gadja el a választott testület. Bizony kommunista mérték- tartásra, józanságra, hitre van szükség. Hitre és elszántságra: ha először nem is értették meg az emberek, bár jót javasol­tak, akartak nekik, de még­sem mondanak le róluk, nem lökik őket esetleg a reakció oldalára. A cél nem szentesíti az eszközt A tanácsok élére általában kommunista érzelmű vezető­ket választottak annak idején a dolgozók. A tabi járásban a községi tanácstagoknak mint­egy 15 százaléka kommunista párttag. A tanácstagok zöme pártonkívüli. Maga e két számadat is magyarázza: mi­lyen nagy szükség van arra. hogy a kommunisták ne pa­rancsolgatással akarjanak ve­zetni, hanem türelmesen has­sanak a vezetésben lévő pár- tonkívüliek tudatára. A népet csak úgy nyerhetik meg poli­tikájuknak. Sok helyütt még nem értik a tanácsokban dolgozó kom­munisták csoportja létrehozá­sának jelentőségét. Pedig ez a legjobb mód, hogy az egy tanácsba tartozó kommunis­ták a gyűlés előtt érveljenek, meggyőzzék a pártonkívülie- ket, s a legemberségesebb eszközökkel harcoljanak ér­veik elfogadtatásáért. Az em­berségesség természetesen nem zárja ki a bátorságot, a határozottságot, csak arra ügveljenek, hogy hangjuk, magatartásuk ne váljék a többiek szemében durvasággá, erőszakká. Aki igazságot, jót hirdet, annak nincs szüksége semmilyen embertelen mód­szerre. A régi, hibás »a cél szentesíti az eszközt« »érvet« félredobtuk, s nem is kíván­juk elővenni, mert nincs szükségünk rá. Mi legyen az iránytn? Egyes elvtársak a tanács és a pártszervezet kapcsolatát szívesen szeretik azzal nyug­tázni, hogy megállapítiák: a tanácselnök és a párttitkár, mint emberek a lehető legjobb viszonyban vannak egymással. Bár ez is igen fontos, ám nem az a fő mutató. Érdekes beszámoltatni időnként a pártszervezetnek a tanácsban dolgozó egyes tagjait is, csak­úgy, mint a vezetőállásúakat. Azt pedig, hogy eldöntsük: helyesen dolgozik-e a tanács, a falu, az állampolgári fegye­lem fejlődésén lehet és kell lemérni. És az emberek han­gulatán. Ez a leghűségesebb, legpontosabb iránytű. VARGA JÓZSEF A FELTÉTELEK ADVA VANNAK Kevesebb földön többet ter­melni, olcsóbban és jobban. Ez a cél, erre törekszik minden ország. Mi is. Magyarország nincs az élvonalban. Nekünk elsősorban jobban kell igye­kezni, hogy utolérjük a most még előttünk járókat. Sok, na­gyon sok a -pótolnivaló. 13 év óta hosszú-hosszú mér­földeket hoztunk be, de hosz- szú-hosszú mérföldek vannak még vissza. Kettős feladat áll előttünk: legyűrni a maradisá- got, megszerettetni és elfogad­tatni az újat. Aki azt mondja erre, hogy ez könnyű, az nem ismeri az életet, az nem jár az emberek között. A legkisebb kezdeményezés is eredménynek számít. Az a paraszt, aki soha nem szórt a földjébe műtrágyát, ha most, az idén ezt teszi — eredmény. Ha csak 50 kilóval is, de több terem, és ez már jó, mert jö­vőre már százzal akar többet, Ülést tartott a M— Baráti Társaság megyei elnöksége A napokban megbeszélésre jöttek össze a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság megyei el­nökségének tagjai. A megbe­szélés egyik célja az volt, hogy kibővítsék az elnökség létszá­mát. Javasolták, hogy elsősor­ban asszonyokat válasszanak az elnökségbe, mert ők már az elmúlt években is megmutat­ták, hogy milyen lelkesen tud­nak dolgozni a magyar—szov­jet barátság elmélyítéséért. En- -nek alapján öt asszonnyal és négy férfivel emelték, az el­nökségi tagok számát. Ezután Kiss Józsefné elv­társnő, az MSZBT megyei tit­kára ismertette az új elnök­ségi tagok előtt a társaság munkáját az ellenforradalom után történt megalakulás óta. Beszélt az eredményekről, meg­említette, hogy nemcsak Ka­posvárott, de a járások szék­helyein és több -községben is eredményes munkát végeznek a megalakult baráti körök. Majd a feladatokról szólt. El­mondotta, hogy a Népek Ba­rátsági Hónapj-ának megrende­lése igen nagy feladatot ró az MSZBT-re, mert ez idő alatt tartják meg a szovjet technika hetét is, amikor -a Szovjetunió égújahb, legkiemelkedőbb technikai, műszaki eredmé­nyeit ismertetik. Javasolta, áogy válasszanak sajtóbizott­ságot, amelynek feladata lesz a Szovjetunió eredményeiről híreket, tudósításokat készíte­ni, s azokat a megyei sajtó ré­szére átadni. Az elnökségi tagok hozzászó­lásaik során kifogásolták, hogy az MSZBT-nek nincs megfelelő helyisége. Határoza­tot hoztak, hogy küldöttség ke­resse fel á megyei pártbizott­ságon Hevesi János elvtársat ebben az ügyben. (A küldött­ség feladatát végrehajtotta, s Hevesi elvtárstól ígéretet kap­tak a helyiségkérdés megfelelő elintézésére. Tabák Lajos elv-társ indítvá­nyozta, hogy az elnökségi ta­gok vállalják egy-egy falu pat- ronálását, s nyújtsanak segítsé­get a baráti körök munkájához. Ö, a cukorgyári dolgozók ne­vében vállalta Andocs és Cso- ma-Szabadi községek segítését. Kocsis László elvtárs azt java­solta, hogy az erőt egy-egy na­gyobb községben összpontosít­sák, s legelőször ezekben hoz­zák létre a baráti köröket, majd folyamatosain a megye valamennyi falujában. Java­solta azt is, hogy a Szovjet­unióban járt elvtársak elsősor­ban ezekben a községekben tartsanak élménybeszámolókat, s hogy az MSZBT még. szoro­sabban működjék együtt a pártszervezetekkel, a KISZ- szel, a Népfronttal s más tö- me gszervezetekkel.. Tóth Ferenc elvtárs azt kérte, hogy az elnökség állapítsa meg: az üzemek dolgozói milyen elő­adásokat hallgatnak szívesen, s a jövőben eszerint járjon el. Endrődi elvtárs szükségesnek látta, hogy a titkár mellé léte­sítsenek tanácsadó bizottságot. Endrődi elvtárs javaslatát az elnökség elvetette, s helyette dr. Széky Antal indítványát fogadta el, hogy időközönként hívja meg a titkár egy-egy szakosztály vezetőjét és -tőlük kérjen munkájához tanácsot. Börzsönyi elvtárs olyan irányú javaslatot tett, hogy az el­nökségi tagok egy-egy városi üzemnek a patromálását vállal­ják, s ott segítsék a baráti kö­rök munkáját. Az elnökség el­határozta, hogy az MSZBT hívjon meg szovjet művész- együttest vagy sportküldöttsé­get Kaposvárra. Az elnökség megválasztotta a sajtóbizottságot, melynek ve­zetője Somogyi Pál elvtárs lett. Ezután több, lelkiismeretes munkát végző elvtárs arany-, illetve ezüstkoszorús jelvény­nyel való kitüntetését javasol­ták a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Központjá­nak. s úgy gondolkodik és cselek­szik, hogy ne csalódjon. Ta­pasztalatáról beszél másnak is. Beszél! Igen, a szó, felvilágo­sító szó — ez a kezdet. De ezen már túl vagyunk. Mert ha azt mondjuk: te öt­vagy tízholdas paraszt (tsz- eket, állaimi gazdaságokat nem kell »biztatni«), ha egy hold földre ennyi és ennyi szuper- foszfátot szórsz el, ha a burgo­nyádat géppel forgatod ki, ha a búzát nem kézzel aratod, ak­kor ennyi és ennyi hasznod lesz, s ráadásul nem fáradsz annyit, — nem beszéltünk a levegőbe. A szavak mögött ott a való­ság is; a paraszt olcsón vásá­rolhat műtrágyát, mehet a gépállomáshoz vagy közvetítő szervhez traktorért, krumpli- forgatóért, és ha egy megy is el, már nem volt hasztalan a be­széd. Elmondhatjuk bátran, hogy a többet, jobbat termelés fel­tételei most már adva vannak hazánkban is. Csak fel kell használni, élni kell az adott­ságokkal. Akik meg már meg­győződtek erről, elfogadták az újat, alkalmazták, alkalmazzák a modem agrotechnikát, ér­tik, tudják, hogy kell, azok — mezőgazdasági szakembereink, állami gazdasági igazgatók, tsz-elnökök, egyéni gazdák is, mindenki, aki csak egy kicsit is vallja, hiszi a mezőgazda­ság átalakulásának fontossá­gát — mindaddig ne szűnjenek meg fáradozni, amíg csak egy ember is akad, aki kételkedik az átalakulás szükségességé­ben. Nem topoghatunk egy hely­ben, mert nagyon elhúznak előttünk. Felkarolni minden előrevivő kezdeményezést! A változás nem történik meg egyszerre, de siettetni lehet, s kell is; becsületes, nyűt felvi­lágosító szóval és segítséggel. Erről tanácskoztak a mi­nap a földművesszövetkezetek járási központjainak főagronó- musai, szövetkezet-politikai előadói is. Mi a módja a meny- nyiségi és minőségi termelés fokozásának? Németh József főosztályvezető az irányelvek valóraváltásának »hogyanjára« is adott választ — Kedvező légkört és na­gyobb kedvet a termeléshez, csak úgy termelhetünk, ha a földművesszövetkezetek is gyorsan és maradéktalanul ki­elégítik a -parasztok igényeit Adunk elegendő műtrágyát, idejében kiosztjuk a vetőma­got, kölcsönzőnk kisgépeket, tanácsot kérő szavaikra vála­szolunk, érezze a paraszt, hogy a földművesszövetkezet is azt akarja, hogy több legyein a jövedelmük — mondotta. Valóban a szövetkezetek ter­melési üzemágai s a nemrég alakult tagbizottságok sokat tehetnek az előrehaladás érde­kében, ha helyes és célirányos politikát folytatnak. A szántás­tól egészen a betakarításig se­gíthetik a parasztokat. Szak­csoportok, társulások életrehí- vói lehetnek. S még egy fontos feladat: harcolni a rövidlátók ellen, akik azt mondják, hogy csak tsz-t vagy semmit Az ilyen elvek sok egészsé­ges -kezdeményezést szorítot­tak vissza. Pedig a szakcso­port — még kisebb hibákkal is — a termelőszövetkezet elő- iskolája. Támogatni, irányítani kell a meglévőket és bábás­kodni újabbak születésénél — ez a párt s a kormány állás- foglalása. Miért vétünk hát el­lene? A földművesszövetkezetek mezőgazdasági üzemágában dolgozóktól igen sok függ. Száz helyen, százféle módon hozzájárulhatnak a falu szo­cialista átalakításához. Azok közé tartoznak ők is, akik leg­több téglát tehetnek a modem mezőgazdaság épületébe Legelők, rétek, szántóföldek vizeinek levezetése, talajjaví­tás — Itt is elkel a segítség. Lehetne még sorolni... Nem baj, ha akadály után akadály­ba ütközünk, győzelem sincs ellenfél nélkül. S szép célért érdemes küzdeni. A mienk pe­dig az... Gőbölös Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom