Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

HMSfiVI NtFfcAr 3 Csütörtök, 1958. április 17. AZ AGRONÓMUS TANÁCSA Időszerű permetezési munkák a gyümölcsösben Ái UfoaqÁó jetty .. EMBERI DOLGOKRÓL Új lakásHpusok bemutatója a városligeti vásárvárosban--------- I mi ----------­K ult úrház épül Hácson után pirosbimbós állapotban ugyanezt megismételhetjük. Sziromhullás után poloska- szagú alma- és körtedarázs el­len hektoliterenként 2 kg. HCH permetezőszert haszná­lunk. Cseresznye- és meggyfáknál és szilvafaíéléknél rügyfalta- dáskor gombabetegségek el­len fehérbiiribós állapotban 1 százalékos bordóilével kell per­metezni. Szilvafaféléknél polosíkasza- gú szilvadarázs ellen közvetle­nül sziromhullás után hektoli­terenként 2 kg. HCH penmete- zőszerrel, vagy 2 százalékos Kvasszia-főzetél védekezzünk. őszibarackjánál rügyfaka- dáskor levéltetű ellen hekto­literenként 1 kg. káliszappan és 10 dkg. nyersnikotin oldatá­val permetezzünk. Horváth Gyula, növényvédelmi felügyelő Olyan három lakást, amely­nek típusát a most épülő eme­letes bérházakban alkalmaz­zák. Kettő a kis alapterületű, előteres, fürdőfülkés lakást mutatja be, egy pedig a na­gyobb területű, beépített bú­torzaté OTP öröklakás típusát szemlélteti. A kiállítás célja, hogy a kö­zönség megismerje az új laká­sokat, és megtanulja azokat korszerűen, a lakáskultúra fej­lődésének megfelelően beren­dezni. A jobb idők beálltával leg­sürgősebb teendőnk a gyümöl­csösben a télies időjárás okoz­ta lemaradás sürgős pótlása. A télvégi permetezéseket feltétle­nül meg kell, előzze a gyü­mölcsfák tisztogatása. Ezzel ugyanis nemcsak gyárítjük a kártevőket és a gombabeteg­ségeket, sőt egyeseket, pl. a szabókat, vértetvet, mamiiét, stb. szinte maradéktalanul irt­juk, ezenkívül a permetezér sek érvényesülését is elősegít­jük. Meddig lehet a télvégi per­metezéseket elvégezni? Érthető, hogy évről évre új­ból felmerül ez a probléma, mert hiszen a télvégi permete­zések elvégzésének legvégső határideje nincs dátum sze­rint naptárhoz kötve, annak végső határát mindig az idő­járás szabja meg. Ä télvégi permetezéshez, — mivel tu­lajdonképpen ez nem egyéb, mint a gyümölcsfának vegy­szerekkel való fertőtlenítése — töményebb oldatokat haszná­lunk. Ezekkel nem lehet min­den időben permetezni, mért ezek a fákat zöld állapotban megperzselnék. Általában azt mondjuk, hogy a télvégi permetezést ad­dig kell elvégezni, míg a rü­gyek nem fakadnak. Ha a rügyek már duzzad­tak, de a kis levél még nem bomlott ki, akkor még permetezhetünk. Sőt, szükségből még akkor is, ha a kis levélkének a csú­csa kilátszik, mert ilyenkor csak a levélnek kilátszó he­gyét perzseljük le, de a le­vél többi része ép marad. Ez pedig nem jelent nagy kárt. Ha azonban a rügy már annyira felfeslett, hogy a permetlé a hasadékon a rügybe szivároghatna, ak­kor téli szerekkel ne per­metezzünk, mert több kárt okozunk, mint hasznot. Mondhatnánk, hogy annál hatásosabb a permetezés, men­tői inkább benn járunk a ta­vaszban. Ezért ne hamarkod­juk el a télvégi permetezést, de ne is késlekedjünk vele. A téli higítású mészkénlével a permetezéseket akkor is nyu­godtan elvégezhetjük, ha a rügyek duzzadása már nagyon előrehaladott. A téli hígításé mészkénlé ugyanis még ilyen­kor sem okozhat rügy- vagy btmbóperzselést. Az idő előrehaladott volta miatt ajánlatos még a követ­kező permetezési munkák el­végzése: Alma- és körtefánál: kali­forniai pajzstetű ellen téli hí­gításé mészkénlével kell per­metezni. Erősen lisztharmatos fáknál a mészkénléhez hektoli­terenként 20 dkg. meleg víz­ben oldott vasgálicot keverünk. Rügyfakadáskor varasodás ellen 1 százalékos bordóilével permetezzünk. Ha erősen liszt­harmatosak a fák, akkor zöld- bimbós állapotban, töményebb nyári higítású mészkénlével kell permetezni, amelyhez hek­tóliterenként előzetesen me­leg vízben oldott 20 dkg. kris­tályos vasgálicot, 25 dkg. Ma- vepont keverünk. Rügyfakadás A városligeti vásárvárosban a 22; számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói két új pavi­lon építését kezdték meg. Az egyik az 500 négyzetméteres alapterületű, üveghomlokzatú, ízléses külsejű épület az Épí­tésügyi Minisztérium építő­anyagipari cikkeket és gépeket gyártó vállalatainak szolgál majd kiállítási csarnokul. A másodikban az ÉM és a fővá­rosi tanács építési osztálya a korszerű, új lakástipusokat mutatja be. Hácson a falu apraja-nagyja szereti a színdarabokat, a népi táncot. Most társadalmi moz­galmat indítottak az új kul- t úrház felépítése érdekében. A kultúrházban színpad, öltöző, nagyterem, könyvtár létesítését tervezik. A földművesszövet­kezet 50 ezer forinttal járul hozzá az építkezéshez. A régi, fel nem használt községfej­lesztési alapból 33 ezer forin­tot fordítanak a kullúrház építésére. Az összes költség fél­millió forint. A hátralévő költségek nagy részét társadal­mi munkából fedezik. lédasszony ennyire vigyázzon magára. Mert csupán ennyit gondol egyelőre, és csak aztán vakarja meg a tarkóját jobban elgondolkozva, mikor felvillan benne, hogy hiszen ennek a vad macskának egy még vadabb, nem is macska, hanem való­sággal tigris férje is van, aki, ha megtudja, hogy ... Többre már gondolná sem mert, hanem csak úgy, a szemeszöktéből ug­rik talpra, és teljes erejéből utánaered az asszonynak, hogy valamiképpen kiengesztelje. De Szalókiné is szalad, ro­han, ahogy csak szusszal győ­zi, s míg meztelen talpa csat­tog a nyirkos erdei úton, úgy kavarognak a gondolatai, mint a kontyból kibontott dús szőke haj fonatai és a nyakába hát­racsúszott pirospöttyös fejken­dő, s minden csöpp vére bosz- szúért kiált benne. Igen ám, de a szilvalopás. Nem fordítaná-e visszájára a bosszúállást? — •torpan meg a gondolata, s fel sem ötlik benne, hogy azt le is tagadhatná. Tiszta jelleme nem engedi letérni gondolatait az igazság útjáról, amely mindun­talan a kilátástalanság hínár­jába keveredik, és kétségbees­ve mérlegeli magában, hogy hi­szen azt ds mondhatná az inté­ző, hogy csak azért fogta őt le, hogy a szilvát elvegye tőle. Meg aztán mit gondolna az ő ura? Még talán azt is gondol­hatná róla, hogy módikálta ma­gát előtte, és azért kapott vér­szemet. S e gondolat most olyan sebet tépett fel benne, amely már rég behegedt, de amelynek emléke még ma is sötét árnyként fekszik a lel­kén ... M ég csak tizenötéves lány­ka volt, amikor a sze­génységtől kényszerítve el­ment a szülői háztól, s besze­gődött pesztrának a szomszéd uradalom gazdájához, ahol egy hajnalig tartó dorbézolás szennyes árja őt is befröcsköl- te. Ez pedig úgy esett, hogy már éppen lefeküdni készült, amikor egy ficsúr lépett a szo­bájába, s szemének egekig va­ló magasztalása mellett min­denáron azt akarta elhitetni vele, hogy ő a világ legszebb lánya, s hogy az iránta érzett lángoló szerelemért csupán annyit kér, hogy igyon meg vele egy pohár édes pálinkát. És ő, aki már akkor szerelmes volt a mindig vidám, dalosked­vű Szalóki Pistába, nyomban ráállt a ficsúr ajánlatára, hogy csak minél előbb szabaduljon tőle. A pálinka feihörpintése. után nyomban el is ment a ficsúr, s ő megnyugodva bújt áz ágyba. Hogy aztán mi tör­tént vele; azt csak másnap reg- gel* tudta meg, amikor még min­dig kóválygott a feje. S a ré­mes éjszakát követő két hónap múlva, az édesanyja tanácsára hallgatva, úgy szedte rá Szaló­ki Pistát a gyors házasságkö­tésre, mint egy kirafinált szaj­ha. Tiszta lelke ugyan erősen tiltakozott a komédia ellen, de bármerre gondolt, nem talált más kiutat a teljes megszégye- nülésből. De a legnagyobb szé­gyenkezésnél is erősebben kényszerítette a komédiázásra az, hogy él ne veszítse Szalóki Pistát. Egybekel tok hát, és szerették is egymást, de lelkűikben még hosszú éveik múltán is ott sö­tétlett az a rémes éjszaka, azaz, hogy a még annál is fájdalma­sabb emléke: az első gyer­mek, aki nagy fekete szemével és szénfekete hajával szinte tö­kéletes képmása lett annak a ficsúrnak. És hiába volt a ro­konok egybehangzó lelkesedé­se, miszerint a kis Ágnes telje­sen az anyai dédanyjára ütött, Szalóki csak nem tudta ma­gáénak érezni, az egyébként pe­dig nagyon szép gyermeket. Tagadni ugyan egy szóval se tagadta, hogy az övé lenne, csak nem tudott rajonganá ér­te, és néha-néha úgy nézet rá, mintha csak vallatni akarná a szemével, hogy no, te kis ci­gánylány, mondd már végre, hogy melyik sátorban sóhajtot­tak bele a világiba. Mert csakis ilyen irányban gyanakodott, nagyon is messze járván az igazságtól, s bizony sok évnek kellett eltelni, mire beletörte magát a gondolatba, hogy hát­ha mégis csak a dédanyjától örökölte a kislány azokat az éjfeíkete szemeiket. E megnyug­váshoz nagymértékben hozzá­járult az a körülmény is, hogy a Kis Ágnes nemcsak hogy nem hordott magában semmi­lyen nomádci gá ny lány-tulaj ­donságokat, hanem takaros, mondhatni, kínosan tisztálko­dó természet volt. De mindezek mellett és leginkább az a ha­tártalan szerelem űzte el Sza­lóki István kételyeit, amellyel a felesége csüngött rajta. Hogy aztán annak milyen lelki gyöt­relmeket kellett elszenvedni, hogy a büntetlen bűnhődé1: hányszor verte gúzsba a leg­szentebb érzéseit is, azt csak ő tudta.., S e tragikus sors minden mozzanata ott kavarog most benne, ahogy rohan, s 'mi­kor fölhangzik mögötte az in­téző hatalmas csizmáinak a dobbanása, hirtelen lekanyaro­dik az útról, és merész ugrások, kai törtet lé a tüskés bozótok­kal teli lejtőn, neki a folyónak. Halántékán pattanásig feszül­nek az erek, s úgy zúg a feje, hogy csak hallja, de nem érti az intéző kérlelő kiáltozását, s HIÁBA VOLT A KÉRLE LÉS. Mindahányan megkötöt­ték magukat: »Nem és nem negyünk«. Pedig, ha tudták volna, milyen szép tizennégy nap vár rájuk! Pittner igaz­gató keményebbre vette a szót. »El kell menni, em­berek. Ne vesszen kárba a be­utaló.*! Agitációs érvként nindegyikük markába oda­nyomott három piroshasút, cöltőpénznek. A »népnevelés« sikerült. A "tűkorgyári Cólgazdaság tizen­három dolgozója két-két hetet i'iöltöttt a Mátrában, Hévizén % az ország más üdülőből vén. Hogy jól erezték-e magukat? "rre Jauch József keresetige'i raktoros és tizenkét társa 'enne hivatott válaszolni. Ám annyit mi is megtudtunk, rogy jövőre egyiküket sem kell unszolni, ha szakszerve­zeti üdülésről lesz szó. * * * A SZTÁLINVÁROS1 NAGYGYŰLÉS után ketten beszélgetnek. Hruscsov elv­társ tréfás, de találó meg­jegyzéseinek idézése után így szól az egyik: — A tribüntől tatán har­minc méterre álltam a tö­megben. Egy egészségügyi aktíva a közelben szemelte ki »áldozatát«. Odalép mel­lé, figyeli egy ideig, aztán könyörög neki: Bácsikám, az égre kérem, essen össze, vagy színleljen, rosszullétet, hadd vezessem) el innen. Persze, utat csak a dísztribün felé kaphatott volna. Ezért ostro­molta kérésével a »pácien­sét. ..« — Én kissé utóbb érkeztem a Gorkij térre, mint te — veszi át a szót a másik. — Harminc év körüli fiatalasz- szony tolongott közöttünk, karján kisgyerekkel A fiú — lehetett tán négy eszten­dős — éktelenül sírt. Az édesanya igyekezett meglá­gyítani a szíveket, és utat kért magának: »Engedjenek előre a férjemhez, őt siratja a gyerek-«. Mire a kis em­berke nagy komolyan meg­szólalt: »Hiszen itt jön apu­ka, utánunk...« * * * JÓ ORVOS HÍRÉBEN áll. Csak egy a hibája: szeret a pohár fenekére nézni. A vizs­gálati díjat is gyakran így ■szokta megszabni: fél liter nek ne kelljen mindennap — pálinka, vagy három liter bor. az út jelentős részén gyalog­Egyszer aztán János bácsi szerrel — bejárnia Tabra, meg tréfálta. Hosszabb idő óta munkahelyére, járt kezelésre hozzá ez a ki- »Nehéz dió« a villanyóra — tűnő szőlő- és gyümölcsterme- mindenki tudhatja. Talán Jő parasztember. — Hoztam mégis »fel lehet tömi«, hiszen ám pálinkát — állít be hozzá egy család lakásgondjának a rendelőbe. megoldását jelentené. — Éppen jókor, mert na- * * * gyón fáj a mandulám — őr- NAPRÓL NAPRA fogyat- vendezett az orvos. János bá- kozott a gyugyi termelöszövet- tyánk gyorsan felkapott. az kezet egyik veteránjának ere- asztalról egy csomó vattát, je, noha könnyű munkára megitatta pálinkával, s azzal osztotta be a fiatal vezetőség, dörzsölni kezdte a doktor úr Titkolta a bajt, ameddig tit- torkát. A mandulafájós orvos kolhatta, pedig meg-menkér- szeretett volna inni, de a pá- dezték, mi van vele. Egyszer linkás gazda nyomatékosan aztán, amikor a gyengélkedés megismételte a sokat hallott kezdte teljesen levenni a lá- gyógyászati útmutatást: bárói, kocsira ültették az öre­— A pálinka olyan orvosság, get: irány az orvosi rendelő, amely csak külsőleg használ... Próbálkozott ám ellenkezni. t ( t hogv hát több mint fél száz év . __- elszállt a feje fölött, de ő A SIÓFOKI járást mező- még nem volt orvosnál, és gazdasági osztályon vagyunk most sem a!car odamen,ni... _ Errol sem írtok, meg arról A lcn.yeltóti tüdőgondozó- sem — teszik a szemre, a- baal _ mert 0<ja _ nyast sorban a sajtó kepví- elbúcsúzott Ms6r0 hozzátarto_ selojenek. zóltóL »Ha itt hagytok, meg­— Azért néha nu is hiba- jutjátok, hogy innen egyene­sünk — szólaltatja meg az a temetőbe kerülök.« őszinteség Pallag András el- Nemrégiben örömmel dicse- nökhelyettest. — Nem hívtuk kedt.e ej látogatóinak, hogy meg például az őszodi _ tsz- ny0jc j^lőt hízott — és hama- látogatásra sem az újságíró- rosan »megszabadul«, vagyis kát. Pedig ott akadt látni- hogy hazamehet. való. Egy busz meg egy te- így mondta el ezt a kis herautó hozta Endrédről, Ba- történetet Tilk József a tsz latonszabadiból, Kötéséről párttitkára meg Nagycsepelyről az ér­deklődőket. Sokkal többen eljöttek, mint amennyire számítottunk... Két napra KEZD ESTÉVÉ SZÜR­KÜLNI az afmúgy sent, éppen fényes késődélután. Néhá­rá Nagycsepelyen tsz-előké- nyan várják a vonatot szítő bizottság alakult, Sza­badiban meg Vecsei Lajos családja — főleg a Margit lány szorgalmazására — be­lépett az Uj Életbe. A látogatás óta húsz csa­láddal erősödtek a járás szö­vetkezetei. * * * EGYETLEN villanyóra na­gyobb úr, mint két hivatalos lakáskiutalás. Tabon legalább­is így tartják. Az erdészet gyönyörű házat építtetett, s hetekkel ezelőtt kézbe kapta a kulcsot. Ám a vezető nem költözött be új lakásába, mert árammérő hiányában nem ve­zethetik be a villanyt. Szó se róla, fedél alatt él ő most is. Ám e lakásban egy másik család szeretne már ott­honra lelni, hogy a családfő­•mt nem tudja, hogy milyen céllal lohol utána. De talán, ha érte­né se állna meg előtte, mert nem tudna hinni neki. Nem, mert már tudja, hogy nem az a finom úr, akinek a majorban gondolják. — Álljon meg már, az úris- lenit, hát ne gyerekesked jék! — hangzik föl az intéző türel­metlen, ijedt kiáltása, de Szaló­kiné már ott tart a folyónál, amelyet ezen a szakaszon nem ismer, s amely meredek part alatt kanyarodik. Egy pillanat­ra meg is torpan, de aztán be­veti magát a vízbe, amely szin­te jeges zuhanyként hatott át­forrósodott testére. Az intéző is megtorpan a partnál, s a csodálkozás és rémület kifejezésével nézi, ho­gyan merül el az asszony. — Buta teremtése az istennek! Én nem tehetek róla, én nem akartam — motyogja, mintha már ott látná úszni Szalókiné hulláját. De korai volt a kétes értékű sopánkodás, mert Szalókiné, alighogy elmerült, nyomban nekisodródott egy vastag fa­törzsnek, mely ott feküdt a víz alatt egyik végével a part alá fúródva, ahogy valamikor a parttal együtt odadőlt. S mint ahogy igaz a közmondás, hogy a vizbefúló még egy szalma­szálba is kapaszkodik, úgy még természetesebb, hogy Sza­lókiné is nyomban kapott a vastag rönk után, s a belőle ki­álló ágcsonkok segítségével vergődött ki a partig, onnan pedig a kiálló gyökereken ka­paszkodott föl a partra. Az In­téző persze nyomban odaugrott, és letérdelve nyújtotta feléje a kezét, hogy felsegítse, de Sza­lókiné elnézett mellette, mint­ha ott se lett volna. S ahogy ott ál] csuromvizes ruhában, ziháló mellében nehéz bclcsapusztai állomáson. Ott van közöttük egy éltesebb korú, esőköpenyes, zsírosbőr- csizmás, szikár férfi is. Szomszédja — ismeretlenül is — megszólítja. • — Meddig, bácsi? — Csak Barcsig, onnan meg Viktor-pusztára... Éjje­liőr vagyok a Vörös Csillag­ban. — Aztán miért nem vonul már nyugalomba? Hiszen az öreg tsz-tagok is kaphatnak nyugdíjat. Kihúzza magát és büszkén válaszol: — Nem vagyok én olyan öreg. Meg sem tudnék ma­radni otthon. Amíg ilyen júl bírom magamat, addig szol­gálom a szocializmust. Nem hatottak frázisként e szavak, mert az emberi érzé­sek tanyájának legmélyéről, a szívből buggyantak elő. . , Berobogott a vonat. A tsz sóhajtások törnek föl, es csak(i éjjeliőre fürgén fellépett az nézi a folyót. Talán a kosarát* egyik kocsiba. És elindult a kutatják bágyadt fényű szemei, munkahelyére, szolgálni a a kis karkosarat, amelyet már* szocializmust, vigyázni a kö- messze visz a víz, vagy talán az átélt borzalmak utáni meg­könnyebbülés sóhajai szaka­doznak ki belőle. Ki tudná megmondani? De csak néhány percig áll ott, aztán elindul hazafelé. AMg tesz azonban néhány lépést, u erős borzongás járja át, majd(i hirtelen támadt forróság lepi' zösség vagyonát ma éjjel is, mint eddig is oly sok éjsza­kán keresztül... KUTAS JÓZSEF Már csak a jó időre várnak el egész testét, s mire hazaér, í Amerre csak jár az ember a Ba­már babladozík, és sokszínű, * lat°n épúke­___. _____, _ , . ,__, \ zésbe ütközik. Itt egy családi ház, a pró, fényes karikák táncolnak* amott egy új üdülőtelep épülete emelkedik ki a földből. Jön az idény, sietni kell a munkával. a szeme előtt. A hosszú cselédház asszonyok meg lányok babot előtt A balatonboglári téglagyár dol­gozói a melegebb időt lesik, sze­_,___, . ,... , ___"iretnek mielőbb elkezdeni a mim­C sepelnek es csodálkozó szeme-ikát. A téli karbantartást rendre két meresztenek rája, de ő úgy tesz, mintha nem is látná őket, hanem bebotorkál a hosszú kö^/ anyagból. A kemencejavltások zös konyhára, onnan a szobá jukba, és csak a szemével int az ott rakosgató Ágnesnek, hogy tegye be az ajtót. befejezték, a vetőhelyeket elő­készítették, most már tisztán vár­még a télen befejeződtek. Szén Is van még tavalyról 2440 mázsa. Ez a mennyiség nem elegendő az idei terv teljesítéséhez, még egyszer .ennyire van szükség. Azonban ag- Szent Isten!... Mi történt godalomra nincs ok, mivel a kluta- magával édesanyám?! — ug-j»'ás megvan, a szállítás is csakha­... ,_____. „ , - „vjniar megkezdődik. A balatonbog­n k hozza a lányka, de o csak*lári téglagyár telepvezetője, Pin­áit, reszket, s réveteg tekintete*tér Pál arról számolt be, hogy a az ágyra esik. Ahhoz azonban tavalyi és az idei szenet összeke­már nincs ereje, hogy bevárja,<jcfbe^’ho*gyBminé?Snagyóbb klegyen amis megágyaznak neki. Arca fa tűz hőfoka, minél pirosabbra iz- íájdalmasan megvonaglik, az- i za°a,k a J tán lomhán n nvHrlrns wohfl * Idén egymillió darab téglát kell tan lezunan a nyirkos szoDa r^i-v szerint gyártaniuk, de szeret­íöldre, S egy véres csomó locsolnék legalább 200 ezer darabbal túl- csan ki belőle magzatával f teljesíteni a tervet, a dolgozók *aUg várják már, hgy elkezdődjék eg> UU. \ a téglagyártás. \ A gyárban 19 nap nyereségrésze­A gnes jajveszékelésére * Sedést osztottak ki a dolgozóknak. összefutnak az asszo-^Egy_egy dolgoz<'1 70(>-8M forint kö‘ OSSzerumaK az asszo-.,^ kapott. Összesen 18 ezer fe­nyők, s valahány csak van af rintot osztottak ki. A nyereségré- majorban, az mind ott nyü-f szesedést legtöbben takarékba tet­_.. . ,____’ . .____ -*ték. Hárman hűségjutalmat is kap­ZS Óg, hogy rácipeljék az ágyra, i^ak: Pintér Pál telepvezető, Diano- Az orvosért is elrohannak, de \ vies Gábor üb-elnök és Budai Pál. mire megérkezik, Szalókiné J ,,H? a? idö engedi, már talán a , , , ,, 1 i n ■, f jövő héten megindul a munka, es már mozdulatlanul fekszik aUktóbel. közepéig tart. Ken a tég­bevetett ágyon, csak a szeme a Balaton partján, hisz az épít­, \ kezések száma állandóan emelke­kiáJít vádlón az úri bitangsagra.f aik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom