Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szerda, 1958. április 18. ÁLLATORVOSOK ÉS A BAROMFIOLTÁS Visszaélések a kaposvári járásban Hatalmas aktahaimaz t'ek- •saöc előttünk. Nyugták, bi- /.oaylatok, útiszámlák és egyéb jMentések. A pénzügyi embe­rek azt mondják: számszakilag minden »stimmel«. Alaposabb vizsgálat után azonban kide­rül, hogy irigylésre méltó ügyességgel ködösítettek az állam megrövidítői. Ügyes­séggel? Talán mégsem. A visz- szaélések sorozata kiderült, a viasgálat még most is folyik, ? utána — hisszük — nem ma­rad el a felelősségrevonás. Állatorvosaink baromfioltást végeztek 1956— 57-ben a kaposvári járásban. Tudvalévő, hogy az oltásért {orvosoknak) nem jár külön úí|, benne foglaltatik fizeté­sükben. Kisegítőként úgyneve­zett laikus oltókat alkalmaz­hatnak, kísérőket és fogókat, akiknek díját rendelet szabá­lyaiba. Az oltásokra előírt el­látmányt — esetenként 2000 forintot — orvosonként utalta ki a pénzügyi osztály, az el­számolást' azonban dr. Kiss Béla járási főállatorvos össze­vontan intézte. Miért? Mert ígjr könnyebb volt leplezni a szervezett visszaélések soroza­tát. Kezdjük talán az útiszámlák vizsgálatával. Az állatorvos tesnaészetesen csak akkor kap­hatja meg a 31 forint élelme­zési költséget, ha elhagyja ál­lomáshelyét. S hogy ez minél gyakrabban előforduljon, a fő­állatorvos ekként »szervezte meg« a munkát: Németh György igali felcser Nagybajomban, Jákón, Kiskor­pádon, Kadarkúton; Magyar Jóasef nagybajomi állatorvos Kadarkúton; Marosi Sándor mezőcsokonyai felcser Nagy­bajomban, Kadarkúton, Kőkú- 1on, Visnyén oltott. És mit csi­náltak a helyiek? Hát csak természetes, hogy Deák Béla és Kemény János kadarkúti állatorvosok Bárdudvarnokon, Kaposmérőn, Mezőcsokonyán stb. oltottak. Dr. Kovács Mi­hály (Nagybajom) is inkább Rinyakovácsit választotta sa­ját községe helyett. A kedvező pénzkereseti lehetőségen kap­va kapott dr. Küttel Jenő, dr. Farkas József és dr. Jászberé­nyi Józsefné, a megyei főállat­orvos felcsere is (akit szakmai berkekben »főimitátor« cím­mel tisztelnek). Nos, miután megtörtént az »ésszerű csere«, megkezdődött a munka. A papírok azonban mást is kimutatnak. Rajczi Kálmán felcser a legmerészebb, szinte csodálnunk kell hidegvérét. Merészsége azonban nem pá­rosult agybeli tekervényeinek működtetésével, mert egy nyolcadikos elemista is ügye­sebben csalna, mint ő. Csak néhány példát. Egyszer elszá­molt 424,80 forintos útiszám- Iát a kaposfüredi, kaposfői, baléi, kaposkeresztúri és fonói oltásokért. Kár, hogy ezekben a községekben nem volt ol­tás {!). Hasonló a helyzet Ma- gyaratáddal. December 12-re magyaratádi oltás címén vet­te fel a napidíj járandóságot (oltás nem volt) és ugyanazon a napon szentgáloskéri oltás­ért vett fel 85,62 forintot oltás címén. Kétszeres jogtalanság, hisz oltási díj nem jár neki. Egy más napon (december 14.) ugyancsak Szentgáloskéren vett fel 97,62 forintot, ám az útiszámla, melyen 52,60-at vett fd, arról tanúskodik, hogy ép­pen Ráksiban működött. (Nagy munkabírású ember le­het!) összesen 894 forint 58 fiiért vágott zsebre jogtalanul a baromfioltásokból. Róla elég ennyi, hisz part­nereikben nincs hiány. Dr. Szfics László szentbalázsi ál­latorvos 1957. december 18—19- és 30-i útiszámlájában 108,90 forintot vett fel a bőszénfai oltásért. Csakhogy a munkát felesége végezte, mint laikus oltó, s ezért 120 forintot vá­gott zsebre, ugyanott. Vagy: Marosi Sándor mezőcsokonyai felcser 362 forintot számolt el 15 napra, s a megjelölt napo­kon »véletlenül« nem volt öl­ti« az adott községekben. Ugyanígy manőverezett Peré- nyi Zoltán Kőkúton. Vagy nem volt oltás, amiért felvette a 291 forintot, vagy »elfelejtet­ték« befizetni a bevételt. (Ez 318 forint lenne.) Van azután cifrább dolog is. Dr. Kiss Béla járási főállatorvos, Radácsi La­jos állatorvos saját kocsijával végeztetett fuvarozást a járás­ban, s ilyen címen egyszer 788,70-et, másodszor 385 forin­tot fizetett ki Radácsinak. Va­jon osztoztak-e a bevételen? Az útiszámlákról elég eny- nyi. Az összeg 30 százalékát jogtalanul vették fel! Dr. Kiss Bélának pedig illene tudni, hogy napidíjat csak a pénz­ügyi szervek jóváhagyásával lehet kifizetni. Vagy szándé­kosan mulasztotta el felülvizs­gáltatni az elszámolásokat? Átlátszó dolgok A bizonylatok 98 százalékán nem tüntették fel a pénzfelve­vő címét. Ellenőrizni tehát le­hetetlen. A nyugtákat egy gép, s a kipontozott részeket egy kéz töltötte ki. Ez még vala­hogy elfogadható lenne. Ám az 1800 bizonylatból mintegy 300-at azonos kéz, azonos ce­ruzával és természetesen azo­nos betűkkel írt alá. El kell is­merni: könnyű pénzszerzés. 300 aláírás mintegy 10—12 ezer forintot jelent. S ugyan ki gondolna arra, hogy 5 fillérek­ből motorkerékpárt is lelhet venni, vagy valami hasonlót. Csaltak a kiértesítők. Alkalmaztak olyan embere­ket is, aikik kiértesítik a gaz­dákat az oltás időpontjáról. Ezért 5 fillér jár egy tyúk után. Lévai Mária például iyen cí­men vett fel a Zselicségben 656 forintot. Csakhogy azóta jegyzőkönyvi dokumentumok bizonyítják: a kiértesítést — mint közérdekű közleményt — a tanács végezte el — dobolás útján, díjtalanul. Papp Tamás ilyen alapon »csak« 476 forin­tot keresett. Példaként még ide sorolhatjuk Csákányi Ká- rolynét, sőt. Deres Annát is,, aki ráadásul — a bizonylatok szerint — egy napon végzett kiértesítést Göllében és Jálló­ban. (Érdekes lenne megtudni: miként csinálta?!) A rendelet — mint mondot­tuk — előírja, hogy az értesí­tő és kísérő díja baromfian­ként 5—5 fillér, de maximáli­san napi 90 forint. Az egy kéz gyártotta nyugtákból azonban ■kiderül, hogy mintegy 200 eset­ben naponta 20—30 forintos többlet-kifizetés történt. Közös a kassza — családban marad Nem törvényellenes cseleke­detről van itt szó, a megoldás módja, »csupán« erkölcstelen­ség! Mert ugyebár miért jus­son keresethez idegen ember, amikor a család tagjainak, is­merőseinek közreműködésére (esetleg csak nevére) is fel le­het venni a pénzt. A familiáris alapon való tyúk-oltás rend­kívül gazdaságos! Dr. Kiss Béla járási főállat­orvos családjából és közelebbi ismerőseiből »csak« az aláb­biak részére történt kifizetés: Szabó Magda, a „Freskó” című mű írója Regényem .alapötletét egyik, néhány évvel ezelőtt elhunyt rokonom temetése szolgáltatta. A gyászszertartás folyamán, míg pillantásom ide-oda vándorolt a vógtjisztességre összegyűltek sorai között, .az dr. Kiss Béla, Kiss Imre, Kiss Csaba, Kiss Ildikó, Balogh Csilla, Heiner Tibor, Unger József, Tihanyi Erzsébet, Tar- nóczai István, Szentes Klára. Ennek a csoportnak »mind­össze« 10 233 forintot jelentett a 'baromfioltás. A családi »ol­tóbrigád« között találjuk Lévai Pált, Lévai Zsuzsannát, ifj. Lé­vai Pált, Lévai Máriát és Papp Tamást. A másikban: dr. Kaj- tár Mártont, Mária, Zsófia és Pál nevű gyermekeivel. Dr. Si­ma Imre megyei főállatorvos szerényebb volt. Csak Brigitta nevű leányát »avatta be«. Tel­kes József házvezetőnőjét és annak gyermekét, dr. Lelkes állatorvos pedig Híves Péterné budapesti lakossal végeztette az értesítést Jután, Csombár- don meg Bodrogon. A papírok legalábbis ezt mondják, sajnos feltételezhető, hogy hazudnak. Érdekes lenne megtudni pél­dául, hogy milyen munkát bíz­tak az 5 éves Marosi Ilonára, a 7 éves Egyed Ernőikére, a 10 éves Egyed Évára, akik ugyan­csak vettek fel pénzt a kiérte­sítésért. A »közreműködők« nagy ré­sze iskolába járó gyermek, és felnőtt, aki dolgozik munkahe­lyén, Nemde inkább az állat­orvos végezte el a munkát, s a nevekre csak azért volt szük­ség, hogy jogosnak látsszék a kifizetés? A nyugtákból egyébként nem állapítható meg, hogy az aláíró kitől vette fel a pénzt. A ködösítés — mint mondot­tuk — szinte tökéletes. Sürgős felelősségre- vonást! A sort még nem zárhatjuk le, a vizsgálat folyik. A fen­tiek csak kiemelt példák, »gyöngyszemele«, melyek kéz­zelfoghatón utalnak egyik-má­sik, népi államunk által meg­becsült és nagyra értékelt, de ezzel csúnyán visszaélő állat­orvos ténykedésére. A mai na­pig több mint 30 000 forintos jogtalan kifizetésre bukkan­tak, s hozzá adódik ehhez a műszerjavítás címén ugyan­csak jogtalanul felvett 2163 fo­rint is. Ez az összeg, s az ál­lam ilyen agyafúrt módon való megrövidítése több annál, semhogy babusgató, simogató hangon figyelmeztessünk a »té­vedésekre«. Mert ez nem té­vedés, ez szervezett csalás, melyre igazságügyi szerveink minden bizonnyal megtalálják a »gyógyírt«. Az álcázott visz- szaélések felderítése eddig több mint kétezer forintba, s egy ember 25 napi munkájába került. Ezt is illik majd meg­téríteni, ha közvetve is ... Nem a mi dolgunk kideríte­ni: az állatorvosokon 'kívül mennyiben terheli felelősség a járási vagy a megyei tanácsot. Annyit azonban elmondhatunk, hogy e felháborító, körmönfont pénzszerzési ügyködésnek vé­get keli vetni! És nem ^rtana kisebb vizsgálatot tartani a többi járásban is ... Jávori Béla jutott eszembe, vajon, va­lóban kívül maradt-e a világ a ravatalozó falain vagy a fá­tyollal borított homlokok mö­gött tovább szövik gondola­taikat, terveiket sorsukról és jövőjükről az élve maradottak. A gyászolók merev élőképe mögött visszafogott mozdula­tokat, némaságában kiáltó kér­déseket sejtettem. Ebből az él­ményből született meg a tarbai református parókia lakóinak története, a regény (tizenhá­rom óra alatt lejátszódó cse­lekménye, mely a papné rava­tala köré tömöríti a családta­gokat. Regényemben Tarba lakói hallgató nyelvét megoldja a halál közelsége; gyermekek, asszonyok, aggok,' papok, cse­lédek, művészek — életükben először. — megmutatják igazi arcukat. A Freskó tulajdon­képpeni hőse nem ember, ha­nem mag Tarba, a vidéki kis­város. SZABÓ MAGDA: FRESKÓ SPORT Nagyatád és Csurgó a középmezőnyben, a Textiles és a Dézsa a sereghajtók között az NB III-ban Jó néhány nem várt eredmény született a délnyugati NB m-ban. A Bonyhádi MTE úgy látszik vég­képp megtáltosodott. A bonyhádi csapat kis híja, hogy kétszámje­gyű győzelmet nem aratott a kö­zépmezőnyben tanyázó Nagykani­zsai Építők ellen. Kikapott a Dombóvári VSE, Tolnán nem kis meglepetésre a TSE nagy győzel­met aratott a Pécsi BTC ellen. A már közölt eredményeken kívül az alábbi eredmények születtek a délnyugati csoportban: Bajai Bácska—Nagykanizsai VTE 3:0 (1:0). Nagykanizsán 800 néző előtt a vártnál nehezebben győ­zött a Bajai Bácska, amelynek csapatából Batát kiállították. Tolnai SE-Pécsi BTC 4:0 (3:0). A marcali Isztl bíráskodása mellett, 2200 néző előtt biztos győzelmet aratott az eddig sereghajtónak számító, tolnai csapat, amely e győzelmével nagy lépést tett a ki­esés elkerülése felé. Bonyhádi Vasas—Nagykanizsai Építők 8:0 (5:0). Bonyhád csapata a tavaszi idényben még nem vesz­tett -pontot. Most nagyarányú győ­zelme jelenti a meglepetést. Pécsi Vasas—Dombóvári VSE 2:1 11:0). Pécsett az első félidőben a DVSE csak 9 játékossal szerepelt, mert két játékosnak hiányzott az Igazolása. Ez igazolásokat motor- kerékpárral vitték a csapat után. Szünet után ugyan kiegészült a dombóvári csapat, de már csak az eredményt tudta tartani, javítani nem. Pécsújhegyi Bányász-Szigetvári Zrínyi 6:1 (1:1). Szigetvár csapata letört és továbbra is hullámvölgy­ben van. A 21. fordulóban a következő mérkőzésekre kerül sor: Baja— Nagyatád, Mohács-Csurgó, lí. Tex­tiles-Tolna, Pécsi BTC—K. Dózsa, Simontornya-Pécsújhegy, Sziget­vár-Pécsi Vasas, Dombóvár-Nk. Építők, NVTE—Bonyhád. Tehát három csapatunk játszik idegen­ben és csak egy, a K. Textiles, idehaza. A bajnoki táblázat állása a 30. forduló után: 1. Bajai Bácska 20 16 2 2 50:19 34 2. Pécsújhegy 20 12 3 5 39:22 27 3. Dombóvár 20 10 6 4 45 27 26 4. Simontornya 20 11 3 6 38:29 25 5. Pécsi Vasas 20 11 2 7 36:28 24 6. Pécsi BTC 20 9 5 6 34:25 23 7. Bonyhád 20 9 3 8 42:38 21 8. Nagyatád 20 7 7 6 34:32 21 9. Csurgó 10. Nk. Építők 20 8 3 9 29:88 19 20 5 9 6 29:41 19 11. Tolna 20 7 3 10 34:42 17 12. Szigetvár 20 5 5 10 29:50 15 13. NVTE 20 4 6 10 34:41 14 14. K. Textiles •20 4 4 12 24:32 12 15. K. Dózsa 20 4 4 12 20:39 12 16. Mohács 20 3 5 12 18:37 11 A K. Építők győzött — Döntetlen ax iVB If. rangadója A várinál jobban szerepelt a KMTE a tekézők vasárnapi fordulójában Nagyüzem volt az elmúlt va- j sárnap a tekebajnokságban is. A K. Építők csapata a Soproni Épí­tőket látta vendégül Kaposvárott, s NB I-es csapatunk biztos győ­zelmet aratott. Székesfehérvárott került sor az NB II. rangadójára, a Székesfehérvári MÁV—K. Spar­tacus mérkőzésre. Izgalmas, fej­fej meUetti küzdelem után a Spar­tacus döntetlent ért el, annak el­lenére, hogy versenyzői 72 fával többet dobtak, mint a székesfe­hérváriak. Az idény végére úgy látszik magára talál a KMTE, amely egy győzelmet és egy dön­tetlent ért el a vasárnapi fordu­lóban. A területi bajnokságban ál­talában a várt eredmények szü­lettek. A kaposvár) csapatok kö­zül azonban csak a K. Petőfi tün­, tette ki magát, a többiek súlyos vereséget szenvedtek. Beszámolónk a vasárnapi teke- fordulóról: NB L: K. Építők—Soproni Építők 8:4. A K. Építők versenyzői jó napot fog­tak ki, s a csapat biztosan győzött. A faarány 2441:2347 volt a kapos­vári csapat javára. Az Építők pontjait Németh 429, Horváth 425, Illyés 424 és Somlyai n. 422 fával szerezték. NB II.: Székesfehérvári MÁV—K. Spar­tacus 6:6. A két éllovas csapat szé­kesfehérvári összecsapásán izgal­mas küzdelem alakult lel, s a Spartacus állt közelebb a győze­lemhez. A fehérváriak az utolsó emberükkel harcolták ki a dön­tetlent. A Spartacus pontjait Fe- nekes II. 420, Nagy S. 418 és Hor­váth II. 376 fával szerezték. Kaposvári MTE—Székesfehérvári Meteor 8:4. Kaposvári MTE—Bp. Beloiannisz 6:6. Szombaton és vasárnap egy­aránt biztató formában játszott az MTE csapata. Területi bajnokság: K. Petőfi—Pécsbányatelepi Bá­nyász 10:2 Pécsi Bőrgyár—K. Dózsa 12 U) Nagykanizsai Bányász—K. Fáklya 10:2 Pécsi Kinizsi-K. Vaskombinát 10:2 MEGYEI I. OSZTÁLY FONYOD—BÖHÖNYE 3:1 (1:0) Böhönye, 800 néző. V: Fenyvesi. Fonyód: Kardos — Horváth, Úsz­kál, Molnár II. - Nagy, Szabó - Farkas, Vida, Molnár I., Szántó, Hajba. Böhönye: Baksa — Szalai, Borsfái, Répást - Varga, Kovács — Tánczos, Fülöp II., Fülöp I., Vö­rös, Tóth. Kitűnő labdarúgó idő­ben, jó talajú pályán került sor az élénk érdeklődéstől kisért mér­kőzésre. A találkozót a hazaiak támadásai vezették be, de az első félidőben mégis a vendégek értek el gólt ll-esből. Szünet után óriási fölénybe került a böhönye! csapat, amely ki Is egyenlített. A hajrá azonban a vendégeknek sikerült jobban, s nem sokkal a befejezés előtt Liszkai megszerezte csapa­tának a győztes gólt. A döntetlen a látottak alapjan igazságosabb lett volna. G: Molnár I. (11-esból), Llszltai, ül. Tánczos. Jók: Liszkai, Vida, Hajba, ill. Varga, Kovács és Tánczos. Baksa Sándor SIOFOK—NAGYBAJOM 3:1 (0:0) Siófok, 500 néző. V: Gadányi. Siófok: Maya — Vörös II., Balogh, Egyed - Nagy, Szilágyi - Pálfl, Keszthelyi, Tóth, Mirákovics, Gróf. Nagybajom: Vajda — Bal­lér, Fehér, Horváth - Sáringer, Matyók - Simon, Léránt, Kovács, Giesz, Tibol. Az első félidőben közepes színvonalú játékot és ki­egyenlített küzdelmet láthatott a közönség. Szünet után a vendégek szereztek vezetést. Ezután a szél­től támogatott hazai csapat óriási fölényt harcolt ki, s a nagy fö­lényt a 67. percben gólra váltot­ták a siófoki csatárok. A mérkő­zés sorsát eldöntő győztes gól a 89. percben esett. G: Keszthelyi, Pálfl, 111. Simon. Jók: Balogh, Nagy, Szilágyi, Keszthelyi, ill. Vajda, a mezőny legjobbja, Fehér, Sáringer és Tibol. Újvári István dr. TAB-SOMOGYSZOB 6:1 (4:0) Tab, 700 néző. V: Temesi. Tab: Marton — Györke I., Fritz, Kru- tek — Györke n., Kuti — Gerbeiy, Puha, Szabó, Czabula II., Cza- bula I. Somogyszob: Barbina — Pálfl, Bálint, Németh — Kovács, Angyal — Gőbölös I., Hosszú, Gő- bölös II., Csere, Bíró. Jó iramú, de közepes színvonalú mérkőzés. A hazai csapat sokkal egysége­sebb volt és technikailag is fe­lette állt a lelkes somogyszobi együttesnek. A mérkőzés sorsát eldöntötte a két támadósor kö­zötti különbség. A tabl csapat győzelme jóformán egy pillanatig sem volt vitás. G: Szabó 2, Ger- bely 2, Puha, Czabula II., 111. Gő­bölös I. Jók: Kuti, Gerbeiy, Puha, Szabó, 111. Bálint, Angyal, Gőbő- lös I. Dietzl Ede MAKCAIJ—LENGYELTÓTI 1:0 (0:0) Marcali, 700 néző. V: Horváth G. Marcali: Zsótér — Grujber, Hajdú, Lajos — Mirkó, Ihász — Bene, Borbély, Bősz, Szecskó, Szabó. Lengyeltóti: Makarész — Renczes, Horváth, Nagy — Jónás, Harsányt — Mauzer, Perreg, Somogyvári, Suri, Miletics. Szinte állandóan a marcali csapat játszott fölényben. A vendégek kizárólag védekezés­re rendezkedtek be, s az elég jól záró lengyeltóti védelemmel szem­ben csak nehezen találták meg az ellenszert a hazai csatárok. A marcali csapat a győztes gólon kí­vül négy kapufát ért el. A győ­zelmet jelentő egyetlen gólt vi­szont a lengyeltóti Jónás rúgta a saját hálójába. Jók,: Hajdú, Mir­kó, Borbély, 111. a lengyeltótiak közvetlen védelme. Kálmán Sándor GYEKENYES-KH VASUTAS 1:0 (0:0) Gyékényes, 600 néző. V: Kovács. Gyékényes: Hadi — Kocsis, Baróti, Máté — Mester, Miczók — Csabai, Oletics, Bogadi, Kisiváil, Kocs- már. KH Vasutas: Illés — Wéber, Nagy II., Nagy I. — Molnár, Tóth II. - Laki I., Németh, Tóth I., Jónás, Laki II. Végig sport­szerű mérkőzésen a nagyobb lel­kesedés döntött. A kaposvári csa­pat csak a mezőnyben , játszott jól, a kapu előterében elfogyott a kaposvári csatárok tudománya. G: Bogádi. Jók: Hadi, Baróti, Miczók, ill. Molnár, Laki I. Erdélyi József dr. barcs-zamArdi 1:1 (1:0) Zamárdi, 300 néző. V: Dobszai. Barcs: Gál — Otartics, Papp, Kiss — Czeczeli, Pandur — Rózsavölgyi, Kimpf, Mayer, Barakonyl, Szili. Zamárdi: Mányoki — Horváth, I,ő- rinczi, Gulyás — Vörös, Czebei — Török, Papp, Kriszbai, Varjú, Kertész. Egyenlő erők küzdelmét hozta a találkozó, sőt a hazai csa­pat volt a többet támadó. Az első félidőben a széltől támogatott vendégek szereztek' vezetést. Szü­net után szinte nyomasztóvá vált a zamárdi csapat fölénye, de csak egyenlítésre futotta a zamárdiak erejéből. G: Szili, ül. Papp. Jók: Papp, Rózsavölgyi, Kimpf, 111. Lő- rinczi, Gulyás, Varjú. Kocsis Ferenc A bogiáriak lelkesedése és tízperces fergeteges játéka után: BILLATONBOGLÁR—K. KINIZSI II. 3:0 (0:0) — Több van a mi csapatunkban, mint amennyit jelenlegi helyezé­sünk elárul. — Ezzel fogadtak ben­nünket a balatonboglári sportve­zetők, akik a mérkőzés előtt sem titkolták, hogy most már végre győzni szeretne a csapat, még ha az ellenfél mindjárt a Kinizsi tar­talékcsapata is. Annak azért ti­tokban örültek a bogiáriak, hogy a Kinizsiből ez alkalommal hiá­nyoztak a »nagy nevek-«. Amikor Széki nagykanizsai játékvezető pályára szólította a csapatokat, kitűnő talajú pálya és eszményi labdarúgó idő várta a küzdő fe­leket. A két csapat összeállítása a következő volt: Balatonboglár: Kovács — Bíró, Herczeg, Kadlicskó — Szabó, Ge- rei — Kiss, Nagy, Fodros, varga, Laborfalvi. Kinizsi II.: Tóth — Szerecz, Szatvin, Csönge — Hideg, •Kosicsár — Cser, Bíró, Havrillai, Standór, Kiss. A szurkolók már korántsem vol­tak olyan bizakodók, mint a ve­zetők. Azt mondották, hogy a Ki­nizsi II. nagyobb tapasztalata nagy előnyt jelent. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a vezetőknek volt igazuk. A bogiári együttes nagy lelke­sedéssel kezdte a játékot és csak úgy záporoztak a lövések Tóth ka­puja felé. A 10. percben a kapos­vári kapus csak merész belevető- déssel tudott tisztázni. Az első fél­időben általában a nagy akarás­sal küzdő hazai csapat támadott, bár leginkább csak a két 16-os kö­zött folyt a játék. A 35. percben kiderült, hogy az »öreg kapus, nem vén kapus-«, amikor a boglárt Bíró felszabadító rúgása rosszul sikerült, a sérült Czár helyett csa­tasorba álló Kovács korát meg­hazudtoló irisseséggel, merész be- levetődéssel tisztázott. Szünet után fergeteges rohamo­kat indított a bogiári csapat. Be­szorultak a vendégek, s a 2. és 4. percben Gerei megtalálta az utat Tóth hálójába. Az eddigi csendes szurkolótábor most hirtelen fel­lelkesült, de szárnyakat kapott Laborfalvi is, aki jól futott el a balszélen, bár biztatták, hogy lő­jön, ö azonban okosan középre gurított, s a jó ütemben érkező Kiss megszerezte csapatának a harmadik gólt is. Még egy-két veszélyes támadást vezetett a bogiári támadósor, az­tán fokozatosan ellaposodott a já­ték. A 25. percben Gerei rúgta a mérkőzés legszebb gólját, amely a felső lécről védhetetlenül vágó­dott a hálóba, csakhogy a gólt les előzte meg, így érvénytelen volt. A 30. percben szépíthetett volna a Kinizsi II., de a jobbszé- len elfutó Standor csúnyán kapu mellé lőtt. Az utolsó percekben a közönség már inkább csak a pályán lévő rádióból érkezőx híreket figyelte, mintsem a mérkőzést, amely va­lóban eléggé elszíntelenedett. Mit törődtek azonban ezzel a bogiá­riak, akik bizony nagyon örven­deztek első tavaszi győzelmüknek. Joggal, mert két héttel ezelőtt is jól játszott a bogiári csapat Siófok ellen, de akkor nem ment a gól- lövés. Most azonban ez is sikerült és a 3:0 ugyebár nem megvetendő. Tegyünk hozzá annyit, hogy a lelkes és helyenként jó! játszó bogiári csapat rá is szolgált erre a győzelemre. Még akkor is, ha a bogiári fiúk nem telték olyan szépen a labdát, mint a Kinizsi­játékosok. No meg ugyebár a táblázaton nem azt jegyzik fel, hogy Bíró meg Kosicsár hány ügyes húzást csinált a mérkőzé­sen, hanem az eredményt. Vasárnap este sok boldog szur­koló volt Balatonbogláron. örül­tek csapatuk jó szereplésének. Je­gyezzük fel még, hogy kik vol­tak a szép bogiári siker fő része­sei. Szerintünk az egész csapat, amelyből kiemelkedett Kovács, Herczeg, Kadlicskó, Gerei, Nagy és Laborfalvi játéka. A Kinizsiből Szatyin, Kosicsár, Hideg és Bíró érdemel említést. Kovács Sándor TASZARI HONVED- BALATONLELLE 1:1 (1:0) Taszár, 200 néző. V: Nyári. Ta- szár: Haragó — Kemény, Cseh, Pongrácz — Stündl, Remzső — Csuzi, Tamai, Cseh. Pámel, Sinka. Balatonlelle: Markovics — Gréczi, Kovács, Kindler — Szabó, Bállá — Nádasdi, Szűcs I., Szűcs II., Cser, Horváth. A balatonkálei csa­pat ezen a mérkőzésén bebizonyí­totta, hogy tavaszi jo szereplése nem véletlen. Igaz, hogy Taszár a mezőnyben szebben, és kultúrál­tabban futballozott, de a lelkesen, keményen, de nem sportszerűi le­nül játszó balatonjelleiek teljesen megérdemelten j irtottak az érté­kes bajnoki pont birtokába. Sinka vezető góljára Szűcs n. válaszolt a 86. percben. így született meg az igazságos döntetlen. Jók: Ke­mény, a mezőny legjobbja. Cseh és Pámel, ill. a lelleiek közvetlen védelme.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom