Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-13 / 87. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1958. április 13. Aszó: A szakszervezetek XIX. kongresszusának határozatai hosszú időre programot adtak számunkra. A kongresszus állást foglalt, hogy a szakszervezetek a Magyar Szocialista Munkáspárt irányítása alatt végzik munkájukat. A .párt Vezetői hangsúlyozták, hogy a szak- szervezetekben végzett tevékenység elismert pártmunka. A kongresszus határozatai növelik a szakszervezeti szervek felelősségét. Arra van szükség. hagy a szakszervezeti vezetők a tagsággal együtt a jogos igények megoldásának követelése mellett járuljanak h'-'zzá a feltételek megteremtéséhez. Azt jelenti ez, hogy a dolgozók életszínvonalának emelése csak a termelés, a termelékenység fokozása, a gazdaságosság növelése alapján valósítható meg. Igaz, hogy vállalataink az 1957-es tervüket túlteljesítették, de ez nem adhat elbizakodottságra okot, hiszen 1958 első negyedévében a termelés nem a legjobban alakult. Ezért szakszervezeti bizottságainknak a munka, a termelés felé kell fordítani tekintetűket. A negvedéven- ként megtartásra kerülő tervismerfetők. illetve mérlegbeszámolók mellett esetenként — ahogy a heljrzet megkívánja — tartsanak kis egységenként termelési értekezleteket, segítsék a feltalálókat és újítókat. Az 1958-as év a helyi ipar területén is az életszínvonal jelenlegi mértéke megszilárdításának éve. Bátran meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi körülmények mellett általános béremelésről nem lehet szó. És bár fontos, hogy a vállalatoknál megszilárdítsák a bér- és munkaié gyeimet, ám a szak^e’-'m^oti szervek emellett tekintsék fontos feladatuknak a dolgozók jogos panaszának elintézését puivas- latalnak figyelembevételét. A szakszervezetek akkor dolgoznak jól, ha megértetik minden munkással: a jobb életmódhoz a jobb munkán át visz az út. Szakszervezeti bizottságainknak rendszeresen foglalkozniuk kell az üzemegészségügy helyzetével, módot kell találniuk a betegségek megelőzésére, a dolgozók egészségvédelmére úgy is. hogy következetes felvilágosító munkát fejtenek ki ennek érdekében. A jövőben a szakszervezeti munka mindennapos gyakorlatában azt a lenini elvet kell megvalósítanunk, hogy a szakszervezetek elsősorban valóban nevelő szervezetek legyenek. A kulturális nevelő munka hozzásegít az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar végleges felszámolásához és segít ahhoz, hogy emberek gondolkodásában a munkásosztály eszméi uralkodjanak. Szóljunk az emberek értelméhez és szivéhez. Különösen fontos feladat ma a fiatalok nevelése a munfcáshatalom, s a munka szereteténe, megbecsülésére. Központi vezetőségünk legutóbbi ülésén feladatainkat a XIX. kongresszus határozata alapján a szakszervezetek erősítésében, a szakszervezeti demokrácia fokozásában, a választott szervek felelősségének növelésében jelölte meg. Fontos cél, hogy a szakszervezetek egész tevékenysége a szakszervezeti bizottságok és a bizalmiak munkájának megjavítására irányuljon. Hogy a szakszervezeti demokrácia fokozottabb legyein, üzemeinkben, tovább kell fejlesztenünk a kollektív vezetést, mind nagyobb számban kell bevonni társadalmi munkásokat és ezen keresztül el kell érni az üzemi bizottságainknak, hogy a felsőbb vezető szervek határozatai, irányelvei lejussanak egészen a tagságig. A szakszervezeti taggyűléseket fel kell használni a tömegek közötti kapcsolat megerősítésére. Az elkövetkező Időben nagy gondot kell fordítani a bizalmiak munkájára, a bizalmiak segítésére, növelni kell a tekintélyüket azáltal is, hogy a bizalmi meghallgatása nélkül sem a szakszervezet, sem a gazdasági vezetés ne döntsön, a csoportjukhoz tartozó dolgozók élet- és munkakörülményeit, a termelő munkát érintő kérdésekben. A szó tehát mindinkább a munkáé. A kongresszus határozatait megvalósítva bizonyos, hogy megnő a szakszervezet tekintélye, ennek révén erősödik a tömegkapcsolat, s ez végsősoron a szakszervezeti demokrácia elmélyülését, a szocializmus építésében való helytállást eredményezi. Negyedes Lászlóné A TAVASZ FIAI Siófok, a nyár városa felett mint »boszorkánytorony« sodródik a por. Süt a nap. A kikötőben suttyanva emelkedik meg a víz és arcába vágódik a parton állóknak. A hajóelőkészítő brigád fiataljai nem rezzennek meg. A pufajkán legördül, földre hullik a felkorbácsolt víz... A vállalat igazgatójánál, Amancsics elvtársnál Kiss Ferenc, a kinti csoport vezére feláll a székéről, a parancsot megkapta: vízre kell tenni a Siófok, a Móricz Zsigmond és a Tátika elnevezésű hajókat Az ajtó becsukódik a fiatal mögött. — Mennyi időt szánt a hajók vízre- bocsátására? — fordul valaki az igazgatóhoz. — Két napot — hangzik a válasz és az igazgató aggódva nézi a felhőket. Ijesztő, ahogy a nyárfa teteje elhajlik a szélben. Mindjárt derékba törik.., — ... Hó-rukk! Hoo- rukk! Azt a fűzfánfü- tyülő nemjóját ennek a cudar időnek... Nyomjátok meg, fiúk! Hórukkk! — 'És az egymást biztató szavak beleolvadnak a szél zúgásába. A Móricz Zsigmond hajó megmozdul. Sisteregve szalad le a hosszú csúsztatón és a következő pillanatban úgy ring a több tonnás test a piszkos- szürke vizen, mint amikor a pesti gyerekek a nyári Balatonba dobnak egy fehérpettyes gumilabdát. A fiúk feltolják sapkájukat és csak ágy, tenyérrel itatják fel gőzölgő homlokukról a sűrű cseppeket. — Pihenjünk...? — kérdi valaki. De ezt már senki sem hallja. A brigád tagjai az alátétgerendák után szaladnak. A Siófok hosszú teste még úgy nyújtózik a pilléreken, mintha nyugalmát öröknek vélné. A kötél utol- szór is megfeszül. A szürke lélegzet hosz- szan lövell a levegőbe. — Nyomjátok fiúk! Egy, kettő, három... Az a sétáló két fiatal, aki a késő délutáni órákban erre jár, már a vizen him- bálódzó hajó oldaláról olvasgatta a szép betűkkel felmázolt felírást: Tátika. Az irodaház nagy ablakából a partra látunk. A fiatalok néhány másodpercig most tanácskoznak. — Látja ott azt, meg azt, meg azt... a fiatalembert? — mutat az igazgató néhány pufajkás, markáns arcú gyerekre, akik most összedugják fejűket, hogy a nagyerejű szálban valahogy cigarettára gyújtsanak. — Azt hiszi elfáradtak? — kérdi. — Ha akarja, nézze meg őket este a kultúrházban. A nemrég megalakult tánccsoport napok óta ott próbál. A parton valaki nekidől egy rozzant hajóoldálnak, kitúrt kabátjával arccal a napnak fordul és az első mély szippantás után a lassan, élvezettel kiáramló füst elfedi mosolygós arcából kivillanó fehér fogait. A tavasz fiainak ereje, szépsége és győzelme, hangulata urallcodik a parti képen. — Két napot mondtam — jegyzi meg az igazgató —, de csak másoknak. Én éreztem, hogy előbb vizen lesznek a hajók.» Ezzel a mi ifjúságunkkal csak tudni kell bánni és nagyon nagyon bízni bennük. Bólintok. Kint sötét van, há- borog a szél és a kul- túrházban tánchoz készülnek a tavasz fiai. (Szegedi) 'YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY1YYYYYYYYYYJYYYYYYYYYYYYYYYYYY YYYWYWYWYYYYYYYYYYY% Somogy legnagyobb pincéjében IPARI TA1SULÓ - USAS SORBAN Gaál Adám 1956-ban leszerződött ipari tanulónak Balezer József kaposvári géplakatoshoz. A szerződtető vállalta, hogy a tanuló részére a jogszabályokban előírt bért és egyéb juttatásokat biztosítja és egyéb kötelezettségeit is maradéktalanul teljesíti. Szerződéseiket így jóváhagyta a városi tanács is. Minden ígéret annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — tartja a közmondás. Márpedig Balezer nem tartotta be vállalt kötelezettségét. Az ipari tanulót a megengedett napi nyolc órai munkaidőn túl is foglalkoztatta. Sőt gyakran ünnepnapokon sem engedte őt pihenni. Igaz, Balezer szerint Gaál Ádárn a munka befejeztével »-önszántából« maradt ott a műhelyben és szakmai dolgokról beszélgettek. Persze, hoggy »önszorgalomból« végzett a ház körül is, a szakmához egyáltalán nem tartozó munkát, mint például kőhordást, épitést. Ki meri állítani, hogy enélkül is lehet egy ipari tanulóból kiváló géplakatos? S igazán kicsiség, hogy gépi erő híján az eszter- — gapadot is »inasával« hajtattal1 meg. Gaál Ádám bár sokat dolgozott, ám a műhelyben derekasan megállta a helyét. Többen mondják, jó szakmunkás lesz belőle. szeretné most Balezer csűmi- csavarni a dolgot. Fél évig még csak társadalmi biztosításra sem jelentette be ipari tanulóját. Gaál Ádámnak ebből anyagi kára is származott, mert nős ember lévén, a megszületett kislánya után nem kaphatott az SZTK-tól szülési segélyt. Vajon mi történt volna akkor, ha az ipari tanulót üzemi baleset éri? Vagy megrokkan, megcsonkul, egy életre szólóan? Gaál Ádámnak nemrégiben fülébe jutott, hogy gazdája elégedetlen vele, s szabadulni akar tőle. Szerényen, illedelmesen megkérdezte szándékáról a kisiparost. — Balezer bácsi, miért akar engem máshova elhelyezni? — Azért, mert úgy látom, kedvetlenül végzed a munkádat. — Nézze, Balczer bácsi, én a rámbízott munkát mindig rendesen megcsináltam és még sohsem volt ellenem panasza. Ekkor a kisiparos kiabálni kezdett. Mellbelökte Gaál Ádá- mot és kilódította a műhelyből. Amikor a Városi Tanács Ipari Osztályán szembesítésre került a sor, Balezer tagadta ezt, annyit azonban beismert, hogy csupán a külső műhelybe tolta ki a tanulót, hogy ott dolgozzon. Hiába a tagadás, mert Kötél János, aki jelen volt az incidensnél, szemébe mondta Bal- ezémek: igenis kilökte a műhelyből az ipari tanulót, sőt még azt is kiabálta: »Takarodj innét!« A vád súlyos, sokan nem is hiszik, hogy ilyen megtörténhet 1953-ban. Sajnos, vannak lelkiismeretlen mesterek, akik rosszul kalnlárkodnak a gondjaikra bízott fiatal életekkel. Bizonyos, hogy a Városi Tanács nem hagyja Gaál Ádá- mot a rosszlelkű kisiparosnál, olyan kezekre bízzák, ahol elsősorban nem munkaerőt látnak benne, hanem szakmájához értő, becsületes embert nevelnek belőle. Balezernek meg kell fizetnie az ipari tanulótól visszatartott Íjért, az okozott kárt, mert ezt diktálja a lelkiismeret s a törvény. Ragyog a tavaszi nap, de ahogy haladunk lefelé a hosz- szú lépcsősoron, úgy válik egyre hidegebbé a levegő. Télen, nyáron egyforma hűvös van ebben a pincében, amely Bö- hönye mellett terül el mélyen és hosszan a föld alatt. Valamikor borospince volt, most a MEZŐÉRT gyümölcstárolásra használja... Szorgos asszonyok, leányok almát válogatnak, amint. Szta- nics József raktáros vezetésével a pince megtekintésére indulunk. Kezük vörösre gémbe- redik a hideg almától, de már fel sem veszik, annyira megszokták. A hatalmas pincében, mely ötven vagon áru befoga- ' dására alkalmas, szezon időben ötven ember is dolgozik. Most már kevés áru, mindösz- sze 250 máasányi alma van a pincében, s ehhez mérten csökkentették a dolgozók szá- 1 mát is. öten: Pappné, Gás- ! párné, Tóth Ilona, Gaál Mária és Czink Margit válogatja az almát, hogy kifogástalan minőségű gyümölcs kerülhessen a vásárlókhoz ... Évek óta dolgoznak itt, munkájukkal feletteseik elégedettek, s ők is elégedettek munkabérükkel, mert szezon időben havonta átlag 1400—1500 forintot is megkeresnek. Most jóformán üres a pince. A 250 mázsányi alma csak kicsiny helyet foglal el. De ha összeadjuk az elmúlt évben itt tárolt különböző terményeket, sok hosszú vasúti szerelvényt lehetne belőlük kiállítani. A MEZŐÉRT pincéjében összesen 1700 vagonnyi árut tároltak, melyet aztán Somogy megye ellátására fordítottak. De szállítottak innen Fejér és Veszprém megyébe is terményeket ... Ebben az évben, hogy megkönnyítsék az emberi munkát, s hogy gyorsabbá tegyék a terményeknek a pincébe való le- és felhordását, szállítóliftet építenek be, amelynek alkatrészei már meg is érkeztek. Mire a szezon megkezdődik, a lift is felkészülve várja a munkát. De nemcsak arra gondolnak, hogy megkönnyítsék, meggyorsítsák a munkát, hanem arra is, hogy a szezonban oda kerülő, s emberi fogyasztásra már nem alkalmas gyümölcs- féléket gazdaságosan tudják felhasználni. Az elmúlt évben ezért szeszfőzdét építettek, melyben 35 vagon különböző gyümölcsöt főztek fel pálinkának. Ebből nyolcvan hektó igen jó minőségű pálinkájuk lett. Most a szeszfőzdét is továbbfejlesztik. A pince feletti helyiségek egy része, melyben a szeszfőzdéi is elhelyezték, a Középsomogyi Erdőgazdaság nagybajomi erdészetének tulajdonában van. Itt egy istállóban tartják három pár lovukat, s ezzel lefoglalják maguknak a helyiség nagy részét. Ez a közösség egyáltalán nem hasznos. A fo- gatosok nem nézik, amikor a trágyát kiszórják az udvarra, hogy éppen a pince szellőztető nyílása közelébe dobják. Szeretnék a pincét a böhönyei kirendeltség vezetői a felette lévő helyiségekkel egyetemben egy korszerű gyümölcskombináttá kiéDiteni. Ebben "lrü- mölcsszárító, aszaló és tartó- sító is helyet kapna. OsaiK az lenne szükséges, hogy valamilyen formában megegyezésre jussanak az erdőgazdasággal, hogy az a jelenlegi istállóhelyiségeket rendelkezésükre bocsátana. (sz-I) . - , ®**“*yl Géza, * n*P|<l||,olt táncdala" cfmfl «•»«■kOnirv noitja És mi volt a sok munka, a szorgalom fizettsége? Még a törvényesen megjáró bért sem Túri Sándor úgy érezte, szétveti a méreg, annyira elfutotta az indulat... Hát nem akarják megértem, hogy ő csak jót akar, amikor azt kéri, hogy gépét minél alaposabban megjavítsák, s az hosszú ideig használható legyen. Ezért akar ő is benn, __, - _ r* . ,,.. . maradni a javítóműhelyben, kap ta meg. Egész tanulóideje ké Jne osszák 2rTJ* délei szolgálatba... Most már pott - írd és mondd - össze- másodszoer próbálja magya_ en 300 forint tanulóbért. »Ajándékként« pedig 400 forint értékű anyagot adott neki a gazda egy fűrészporos I1 kályha készítéséhez. A szerző- dés megkötése után kapott egy I1 öltöny ruhát. Egy szó mint < száz, Balezer József alaposan f megrövidítette ipari tanulóját. < használ semmit, újra elhang' Ez az eljárás bizony nagyon< hasonlít a felszabadulás előtti? módszerekre, akárhogyan is TW’rrwYTrrrTrTrrrrYrrrTrrrr* , rázni, próbálja meggyőzni érteden feletteseit i,. — Értse meg... szeretnék itt maradni a mozdony javításánál, hogy alapos munkát végezzenek... Hiába az érvelő szó, nem — Vetnek a barcsi járásban. A földeken mindenütt megkezdődött az eüőcsiráztatott burgonya, a zab és a mák vetése. A Csokanyavisontaá Gépállomás iadi üzemegységének egyetlen traktora el sem tudja végezni a rengeteg igénylés miatt a község földterüle- J téneb felszántását zik az utasítás ... — Ne vitatkozzon, másik gépet kap, a javítást pedig elvégzik a szerelők. Túri Sándor szemén mintha vörös köd ülne, annyira megszállta az indulat... Miért csinálják ezt, miért nem akarják megérteni? Miért akarják őt egy ismeretlen gépre tenni? ... Nem és nem megy — határozta el magában az ellenállást... Újra és újra szólásra nyitja a száját Egyre hangosabban folyik a vita, amikor váratlanul a műhelyfőnök tűnik fel a vitatkozók közelében, aki éppen akkor ért oda, amikor Túri Sándor haragos szavai hangzanak el. Nem kérdez semmit, ellentmondást nem tűrő hangon fordul a felindult mozdonyvezetőhöz: — ügy látszik, Túri, magát nem lehet fegyelemre szoktatni. Magával van mindig a legtöbb baj... Jöjjön azonnal az irodába!... Némán mentek az irodába, ahol a műhelyfőnök az íróasztal mögé ült, mintha nem is látná az előtte nyugtalanul toporgó embert. Túri pedig zavartan forgatja kezében sapkáját, s várja, hogy főnöke megkérdi, miért is volt a vita, miért feledkezett el any- nyira magáról... De a kérdés elmarad... — Hallja, Túri — szólal meg hirtelen a műhelyfőnök —, régóta figyelem magát Maga egyre fegyelmezetlenebb lesz. Elnéztük, hogy milyen embertelenül bánt a gépére beosztott tanulóval... És most meg ez a munkamegtagadás. Vegye tudomásul, megbüntetem. E hónapban nem kaphat prémiumot, ezenkívül 100 forint büntetésben is részesítem ... Túri Sándor úgy érezte, megindul alatta a föld. így bánnak el vele, húszéves mozdonyvezetői szolgálat után? ... Hát ezt érdemli a lelkiismeretes munkájáért, amit az elmúlt esztendők alatt végzett? ... Igaz, azt mondják róla, hogy mogorva, nyakas ember, de gépével még soha nem volt baj, a szolgálatot mindig pontosan átvette, s a legnehezebb időben is pxxnto- san vezette a szerelvényt, soha nem volt neki még egykét pjerc késése sem ... Hiszen már néhány évvel ezelőtt gyorsvonatra akarták vinni mozdonyvezetőnek, de ő nem vállalta el, mert megszerette a tehervonatot, s a gyorsvonat vezetése fiatalembernek való... A másik dolog. Hát embertelen volt, amikor nem tűrte, hogy a tanuló menetközben aludjon, s ne lássa, oktatója mint kezeli a gépjét, figyeli szüntelenül a jelzőket. Hát mi lett volna akkor belőle, ha ezt eltűri? ... Nem, ezt a bánásmódot nem érdemli meg, s ha a műhelyfőnök ilyen igazságtalanul bánik vele, akkor hát.. i — Hát akkor én nem maradok tovább a vasút szolgálatában. Elmegyek innen, adják ki a munkakönyvemet... — Nézze, Túri, ne nyaikas- kodjon — szólal meg a főnök. — Lássa be, hogy hibát követett el... — Nem maradok, a munkakönyvemet kérem — szólt a megmásíthatatlan felelet. — Erre a főnök csak a vállát vonta meg, s Túri Sándor húszéves szolgálat után aláírt egy nyilatkozatot, hogy önként, saját elhatározásából válik meg a vasúti szolgálattól... Otthon feleségének azt mondotta, hogy betegállományban van, azért ment haza . .. Valóban úgy feküdt az ágyban, mintha beteg lenne. De a szíve akkor fájdult meg igazán, amikor látta a kis vasúti házakból szomszédait munkára indulni a forda kezdete előtt. S amikor felhangzott néhány mozdonynak a füttye, az ajtóhoz ment, számolgatta a kocsikat, s éjszakánként csak nyugtalanul forgolódott az ágyában... Mégsem vált meg a vasúttól. Néhány nap múlva az igazgatóságra hívatták, ahol elbeszélgettek vele. Emberi hangon megkérdezték, miért, hogyan történt az emlékezetes vita, majd közölték: a felmondást nem fogadják eh Adtak neki még egy hét gondolkodási időt is... Csak pár nap múlt el, s már újra az igazgatóságon volt, megmondta, hogy szolgálatba áll.. s Hiszen nem akart ő megválni a vasúttól, mert szívéhez nőtt ez a munka. Ha akkor a műhely főnöke megkérdi tőle, hogy miért vitatkozott, akkor elmondta volna, hogy csupán azért, mert a gépével már évék óta nem volt semmi baj, s most szeretett volna a javításnál ott maradni, hogy ismét hosszú évekig javítás nélkül tudjon vele dolgozni... Az igazgatóság felülvizsgálta a műhelyfőnök fegyelmi eljárását, s azt visszavonta .,. Az emlékezetes eset óta néhány hét már eltelt. Túri Sándor újra elfoglalta a szokott helyét mozdonyán, s talán még jobb kedvvel végzi munkáját, mint azelőtt... Hiszen ha nyakas, indulatos ember is ő, soha nem akart rosszat, csak azt, hogy gépje, amivel dolgozik, a legnagyobb rendben legyen. Hibás volt ugyan, amikor veszekedett, nem fogadta el felettese utasítását, de aíkkor is jó szándék vezette. És az ilyen nyakasság megbocsátható... Szalai László
