Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

CSILLAQOS TERÍTŐ Tetszés szerinti méretben készülhet Második műszak Egyre több nő »-büszkélke­dik« azzal, hogy ő két műsza­kot végez: egyet a munkahe­lyén és egyet otthon. Sokszor panaszkodik emiatt, de büsz- kélkedésből is lehelt panasz­kodni. A panasz azonban a legtöbb esetben indokolt Ho­gyan lehet orvosolni? Talán hagyja ott hivatását, munka­helyét, mondjon le keresetéről, vagy pedig hanyagolja el az otthonát? Egyik sem helyes megoldás. Segítsen a férfi — mondják sokan. Tegyük fel, hogy segít, de ebben nem min­dig van köszönet. Többnyire jobban sikerül a hétköznapi vacsora, vagy a vasárnapi ebéd, ha azt az asszony főzi meg és nem a férfi. Előfordul olyan eset is, hogy férj, fele­ség elváltak'és a gyerekek ne­velésének gondja is egyedül az anyára hárult Szerencsére az anyára és nem az apára. Ilyenkor még kevésbé képzel­hető, hogy az asszony ne vál­lalja a második műszakot is. Munkába . jár, hogy családját fenntartsa és elvégzi a házi munkát is, hogy a család tisz­ta legyen és jóllakott. Előfor­dul, hogy még egy harmadik műszakot is végez: tanít gat ja a gyermekeit és maga is tanul. Vagy ez az utóbbi már egy ne­gyedik műszak? Vegyük tudomásul, hogy akárhány műszakról van szó — egyénenként változik — egyik sem elhanyagolható. El­lenben segítség nyújtásról igenis szó lehet. És ez nem mindig azt jelenti, hogy a csa­ládtagoknak ki kell venni ré­szüket a mindnyájuk érdekét szolgáló munkából. Jelenthet ez módszert is, megfogadható jó tanácsokat, melyek alkal­mazása révén könnyebbé válik a munka. „Rend a lelke mindennek" Van ebben némi igazság. Például ha a család minden tagja gondot visel arra, hogy minden holminak meg legyen a maga helye s az ott mindig megtalálható legyen, mindjárt kellemesebbé, könnyebbé vá­lik az otthoni munka és álta­lában az otthoniét több örömöt okoz. Ha 1 semmi sem esik a kezünk ügyébe, ha semmit sem találunk meg rögtön, megkez­dődik a civódás. Valaki — aki ért a háztartáshoz — egyszer azt mondta: »az igazi rend olyan, hogy abban még sötét­ben is kiismeri magát az em­ber. „Előkészület" Az »előkészületének külö­nösen az olyan családban ér­zik hiányát, amelyben min­denki dolgozik. Az ilyen csa­ládban reggelenként óriási a kapkodás. A »nem láttad ezt«? és a »nem láttad-e azt?« ál­landóan elhangzik. A felkiál­tások tanúsítják, hogy az elő­készület nem volt jó. Az ing­ről hiányzik a gomb, a haris­nyánál leszaladt a szem, a folt csak úgy virít a ruhán és miu­tán reggel többnyire kevés az idő, a cipőtisztítás elmarad. Jó dolog, ha este lefekvés előtt a család tagjai »előkészülnek« a reggeli útra. Van ilyenkor idő gombot keresni, befűzni a cér­nát a tűbe, a kirojtozódotrt ci- pőzsinórt kicserélni, hogy másnap ne öltözködés közben szakadjon el és így tovább. Úgy tűnik, mitha ez a lec­ke nagyon is könnyű lenne. Pedig nem az. Este az embe­reknek már nincsen kedvük dolgozni. Különösképpen a jó vacsora elfogyasztása után ne­héz a munka. Ilyenkor jobb rádiózni, könyvet olvasná, kár tyázni, beszélgetni, vagy mind­járt lefeküdni. Természetesen szó sincs arról, hogy mind­ezekről a dolgokról lemondjon az ember. De ha mindenki elő­készül, ezt lehetőleg egy ugyanazon időben teszi, akkor könnyebbé válik a feladat megoldása. És az ilyen mun­kát el lehet végezni rádiózás mellett is és beszélgetés köz­ben. Nem tart sokáig, utána még jut elég idő az esti szóra­kozásra, pihenésre. Főzés két napra Abban a családiban, ahol mindenki munkába jár, érde­mes a vacsoráról két napra előre gondoskodni. A legtöbb családtag üzemben ebédel, te­hát csakis a vacsora gondját kell elvetni. Jó néhány olyan téli étel van, mely két-hórom napra előre elkészítve igen jó. Ahogy mondani szokták: mi­nél tovább áll annál jobb ízű. Itt van például a káposzta. Főzhetünk bele dagadót, csi­nálhatunk töltöttkáposztát és ha nagyon sok káposztánk marad, akkor tálalhatunk melléje kolbászt vagy virslit. »Eláll« a babfőzelék is. Ez persze füstölt hússal a legjobb. Húsleves is készíthető két napra. A másnapra valóból a zöldséget kiszedjük, a levest leszűrve tesszük el és belerak­juk a következő estére szánt főtt húst is. A marhahúst első nap tört burgonyával, paradi­csom mártással tálaljuk, más­nap viszont ecetes tormát ké­szítünk hozzá. Ha a levesbe grízgaluskát főztünk, azt is kiszedjük, edényben félrrtes7- szük és másnap a leveses tál aljára rakjuk, ráöntjük a for­ró levest, melytől átmeleg­szik és éppen olyan, mintha frissen készült volna. 12 levegőszemből karikát ké­szítünk. 1. sor: 6 L (1 HRP-nak meg­felelően) 3 HEP-t egyszerre át­húzva, 8 L után ismét 4 HRP egyszerre áthúzva, így hala­dunk körben, amíg 6 HRP-cso- port lesz, közben mindig 8—8 L-mel. 2. sor: Minden 8 L-es lyuk­ba 10 KP-t és minden pálca­csoport fölé 1 KP-t teszünk. mét 9 L, stb. 6 ilyen négyzet lesz. 4. sor: 14 L-mel a következő négyzet 9 L-es a sarkának 5 L-be öltünk HKP-val, 12 L-et HKP-val leöltünk ugyanazon négyzet másik sarkába (KP — felé) 14 L-mel ismét a követ­kező négyzet 9 L-es sarkának 5 L-be öltünk és így tovább, körül a soron. 5. sor: A 14 L-es lyukba 16 A helyes arcfestés kiskátéja A MODERN KOZMETIKA ugyan helyesen azt állítja, hogy az arcfesték, a rúzs és a púder a kozmetikának nem éppen a legfontosabb szerei. A szépségápolás azonban talán olyan öreg, mint maga az em­beriség. Igazságtalan kritiktis volna az, aki az esztétika kül­ső utáni vágyat kispolgáríság- nak, vagy burzsoá csökevény- nek minősítené. Ellenkezőleg, nálunk ma meg van mindenki­nek minden lehetősége, hogy jól ápolt legyen. Miért ne se­gíthetne a nő egy kicsit a ter­mészetnek? Miért ne emelhet­né ki finom arcfestéssel arcá­nak szépségét, vagy tüntethet­né el bőrének hibáit? A szép­ségnek mindnyájunk életét gazdaggá kell tennie, és ezért szükséges, hogy tudatosan ápoljuk, .mint bármilyen más tulajdonságunkat! A szépségápolásnál két igein fontos elvhez kell tartanunk magunkat. Elsősorban gondos­kodjunk arcbőrünk tisztaságá­ról és egészségéről, s az arc­festésnél mindig tartsuk szern- előtt a jó ízlést, finomságot. TUDNIVALÓ, HOGY nehéz az arcfestés szabályait megál­lapítani. Vannak fekete hajú és világos hajú, világos bőrű és sötétebb bőrű nők. Az arc minden esetben más és más, következésképpen egyéni fes­tést igénylő. Az időpont, a hi­vatás, az alkalom, amelyre ké­szülünk, a nő kora, sőt a ruha színe is határoz. Ennek elle­nére igyekszünk itt megjelöl­ni bizonyos irányelveket, ezek azonban nem merev szabályok, mindenki egyéniségéhez illően érvényesítheti. Kétféle pirosítót használha­tunk: szárazát és zsírosat. A zsíros, un. krémrúzzsal vég­zett sminkelés jobb, mert köny- nyebben tapad az arcbőrre, de a felrakása nagyobb kézügyes­séget kíván, mint a szárazabb. un. kompax rúzsé. Az utóbbi­nak az a hátránya, hogy mivel púderra kenjük, hamarabb le­hullik. PIROSÍTÓ HASZNÁLATÁ­NÁL tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz, hogy a felrakott sminknek soha ne legyenek éles körvonalai, hanem olvad­jon össze az arcbőr természe­tes színével. Szőkék használja­nak mindig világosabb színár­nyalatú pirosítót, a barnák sö- létebb színeket is megenged­hetnek maguknak. Szőke nők általában több festéket rakhat­nak fel. Idősebb nők használ­janak kevesebb pirosítót mint a fiatalabbak és a lányok, akiknek szép, üde a bőrük, s festékre egyáltalán nincs szük­ségük, vagy csak akkor van, ha táncestélyre, bálba készül­nek. De olyankor is csak kevés pirosítót használjanak. Meg kell jegyeznünk, hogy az erő­sen narancsámyalatú színek természetellenes benyomást keltenek, és hogy a sötétlila árnyalatok, különösen nappal, öregítik az arcot. (Folytatjuk.) 3. sor: 9 L (ebből 5 L 1 NP megfelelően), 1 NP a 10 L-es ívecske egyharmad részébe öltve, 4 L 1 NP a páicacsop. fölött lévő KP fölé öltve, 9 L után megfordítjuk munkánkat és 1 NP-val a NP fölé öltünk, 4 L 1 NP a ‘’következő NP-be öltve, 4 L 1 NP a köv. NP«be öltve, 9 L után visszafordítjuk munkánkat ismét a színére és 1 NP-val a NP fölé öltünk, 4 L 1 NP, 4 L 1 NP után a négy- zetecskékből álló négyzet ol­dalán végig haladva 15 KP- val, majd HKP-val leöitve is­NP, a 12 L-es lyukba 14 NP-t teszünk végig a soron. 6. sor: 10 L-ből ívecskéket készítünk végig a soron, amit egyenlő távolságban öltünk le KP-val (32 ív legyen). 7. sor: KP-kal az ív közepé­be megyünk, és minden ívbe KP-vei leöitve újabb ivecské- ket készítünk, de az ívecske csúcsába 1 pikót is teszünk (9 L, 5 L-be vdsszaöltve 5 L). Ezzel a nagy csillag befeje­ződött. A nagyesillaigok összehango­lása a következő: 3—3 ívecske pikódí fogjuk össze a másik csillag 3—3 ívecskéjéveL 4x3 ívecske van tehát befoglalva és szabadon van 4x5 ívecske, amit a kiscsillagokkal dolgo­zunk össze. Kiscsillag: 12 L-ből karikát képezünk. 1. sor: Ugyanaz, mint a nagy csillag első sora. 2. sor: A pálcacsoport csú­csából kiindulva 4 L 5 P a 8 L-es lyukba 4 L, 1 KP a pál­cacsoport csúcsába, 4 L 5 P, 4 L 1 KP a p. csop, csúcsába és így tovább, végig a soron. 3. sor: 10 L-ből ívecskót ké­pezünk 1 KP-val leöitve az 5 P közepére, 10 L 1 KP a pál­cacsap. fölé, 10 L 1 KP-val le­öitve az 5 P közepére és így tovább, végig a soron. 4. sor: KP-kal az ívecske csúcsába megyünk, onnan ki­indulva 5 L-et hozzákapcso­lunk a nagy csillag szabadon maradt 2 pikójába 5 L-et visz- szaöltünk 1 KP-val a kis csil­lag következő ívecskéjébe, is­mét 5 L-et a nagy csillag 3. pi­kójába öltve 5 L után vissza a kis csillag következő ívecs­kéjébe, ugyanúgy a 4-be, az 5- be és 5 L-mel belépünk, de on­nan nem öltünk vissza a kis csillagba, hanem 5 L-el átlé­pünk a másik nagy csillag el­ső pikójába és onnan 5 L-el most már visszaöltünk a kis csillag ívecskéjébe és így vé­gig a soron. Vagyis a kis csillag 12 ívecskéjét úgy fog­juk össze a nagy csillag pikói- val, hogy a nagy csillag 5 sza­bad pikójából a 3 középsőt a kis csillaggal kapcsoljuk ösz- sze az egyik nagy csillaggal és a másik n. csillag 5 pikóját pedig 5 L-el egymással kap­csoljuk össze. Törl-énef-ek a gyerekszobából Párbeszéd A gyermekszobában már sötét van. A lurkók végre ágyban Minden csendes. Il­letve várjunk csak! Halk tár­gyalás folyik a hatéves Gyur­ka és a négyéves Zsuzsa kö­zött. Krónikás hűséggel igyek­szem rögzíteni a párbeszédet. Zsuzsa: És mondd Gyurika, mi az a hóhér? Gyuri (fölényesen): Hát nem tudod? A hóhér, az tő­kés. Zsuzsa: Tőkés? Az micsoda? Gyuri: Jaj, de buta vagy, hált nem emlékszel? Az Erős 'Jánosban, amit apu> Vetített, van egy hóhér és azt mondja Erős Jánosnak: Tegye a fejét a tőkére, mert le akarja vág­ni. Hóhér az! tőkés. Zsuzsa: És mondd Gvurí- ka... (a kérdést, a további beszédet sajnos nem lehet hallani. A válasz előtt hosszú, mélységes zavart csend. Végül a következő szöveg:) Gyuri: Hát azt már én se tudom... Lábujjhegyen beléptem a gyermekszobába, hogy se­gítsek megfejteni Zsuzsi ta­lálóskérdését. Nem sikerült. A AZ OROSZLÁN ÉS A NYÜL Grúz népmese Az erdő tisztása a vadállatok kedves gyülekező helye volt. Ám akárhányszor összegyűltek, 'megje- ént az oroszlán, ma­jával hurcolta egyi­küket és nyomban fel is falta. A sze- encsétlen állatok íllandó félelemben iltek. Egyszer aztán ösz- zegyűltek megta- lácskozni: mit tehet­nek, hogy megmene­küljenek az örök ret­tegéstől? Sokáig ta­nakodtak, végül el­határozták, az orosz­lánnak élete fogytáig adót fizetnek, de cse­rébe kikötik, hogy hirtelen támadások­kal ne rémítse őket. Az oroszlán bele­egyezett a feltételek- h , ha a fizetés körül semmi késedelem nem lesz, »mert kü­lönben — mondta — mindnyájatokat meg­öllek«/ így az erdő vadjai naponta egyik társu­kat az oroszlán elé vetették, hogy kielé­gítsék zsarnok sze­szélyét. Egy napon a nyálra került a sor. Egybe gyülekeztek a többiek, hogy az oroszlán elé cipeljék. — Elmenekülni már semmiképp sem tud­nék — szólt ekkor társaihoz a nyúl —, engedjétek hát, hogy egyedül menjek az oroszlánhoz, hátha sikerül nekem meg­szabadítani titeket is ettől a nehéz adó­tól. A vadállatok ne­vettek. — Ered) csak, pont neked, a világhíres gyávának sikerül ez? Az oroszlán nagyon éhes volt, a nyúl pe­dig szándékosan kés­lekedett. Már-már ar­ra gondolt a zsarnok, hogy nem várja meg a soros áldozatot, ha­nem elragadja, akit éppen ér, amikor megérkezett a nyúl. Az oroszlán rettene­tes pillantásokkal mérte végig és rá- üvöltött: — Hogy mertél kés­lekedni? — Oh, hatalmas uralkodó — hadarta a nyúl —, nekem kel­lett volna egy másik nyulat hozzád kísér­nem, hogy elfo­gyaszd, ám az úton megtámadott egy oroszlán ás elrabolta tőlem a néked szánt adót. — Vezess oda, ahol ez történt! A nyúl egy kúthoz vezette és megszólalt: — íme, felséges uram, ebbe a szaka­dékba rejtőzött a másik oroszlán. Nézz le és látni fogod. Az oroszlán bele­pillantott a kútba és persze a vízben tük­röződött a képmása. Erre megfeledkezett a nyálról és beleve­tette magát a kútba, hogy végezzen a vélt ellenfelével. A kút mély volt, az orosz­lán a nyakát törte. Ekként menekültek meg az erdő vadjai a zsarnoktól. Fordította: E. FEHÉR PÁU kis ágyak lakói szenderegtek. cumizva A sárgarépa Sárgarépa-főzelék a va­csora. Gyurka összehúzott szemmel nézi, aztán kiböki: — Ezt nekem nem szabad megenni. — Miért? — A doktor néni megtiltot­ta. Talán érzi, hogy ezzel az állítással kapcsolatban ké­telyek merülhetnek föl, ezért biztonság kedvéért még hoz­záteszi: — Csak fehér répát ehetek. Nem túlságosan meggyőző most se Gyurka érvelése. Sőt nagymama ellentámadásba megy át és keresztkérd’éssel igyekszik meggyengíteni ellen­fele pozícióját. — ízlett vasárnap a hús­leves? — Finom volt Nagyi Icám. — Emlékszem, panaszkodtál, hogy kevés a zöldség. Sárga­répából kétszer kértél. Hogy lehet az? Gyurka ráncolja a homlo­kait. Ez tényleg foeas kérdés! De aki azt gondolná, hogy most önkritika következik, az rosszul ismeri kis barátunkat. Megsemmisítő nyugalommal mondja: — Kétszer kértem a sárga­répából, az igaz, de fájt is uitána nagyon a hasam. A kis pisztoly és a játékautó Gyurka polcán új játék tű­nik fel. Kis ráasztópisztoly. Il­legális jövevény, barátunk »szerezte«. Valami azonban nincs rendben a szerszám kö­rül, mert rejtegeti a kíváncsi szemek elől. Persze hiába. És megkezdődnek a különféle kérdések. A válaszok feltűnő­en gyorsak, de a felnőtteket sajnos nehéz kielégíteni. Apu sehogysem akarja elhinni, hogy »egy kisfiú dobta át az óvoda kerítésén.« »Vissza akartam dobni neki, de a Hu­szár lefogott.« Az erélyesebb fellépésre a vádlott megtörik, és vall, mint a karikacsapás. »A pisztolyt a Nagy Jancsitól kaptam.« — És mát ígértél érte? — Tudod, a kis francia autót, amelyik körbe tud fo­rogni is. — Gyurka, már megint nem mondasz igazat! Hiszen a pol­codon most láttam a 'kisautót. Mire Gyurka szinte méltóság­teljes felháborodással csattan fel: — Csak nem gondolod, hogy odaadom neki azt a szép kis autót, egy vacak pisz­tolyért? őz a diaat (Btlqmdbaít — A belgrádi nők legtöbbje — meséli Mátyás Mária, Ope­raházunk nemrég Jugoszláviá­ban járt kitűnő énekesnője — alig öt centisre vágatja a ha­ját, s a frizurájuk olyan kó­cos, rendezetlen, mint vala­mikor a suszterinasok haja volt. Estére viszont eltűnnek a kurta frizurák, és egyszeri­ben a hátuk közepét verdesi a vastag, tömött copf. A szok­nya, pulóver majdnem isme­retlen fogalom. A ruhák leg­többje pongyolaszerű és dekol- tált — A legnagyobb divat a há­rom, négy kikeményített alsó­szoknya felett hordott és leg­feljebb térdig érő, nagyon bő, húzott szoknya. — Feltűnően sok nő hord pantallót, amely szűk, nem­csak bokában, de ... minde­nütt. S végül a cipők. Kivá­gott, vagy magasan záródó, de csakis papucs szerű cipőket hor­danak. Kecses, hajszálvékony tűsarkon, vagy leheletvékony bőrtalpon szaladgálnak s nők, — Mindenki hord fülbeva­lót, a legkülönlegesebb válto­zatban. Kinek az Bifei-torony kicsinyített mása, kinek há­rom apró banán, kinek belül­ről világított, miniatűr bakter- lámpa himbálódzik a fülén. Gereblye« Liszté arcképe, Meglelem ^MlnOsalMlg*

Next

/
Oldalképek
Tartalom