Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1958. április 9. Állhatatosan harcolnunk kell a világ békéjéért! JV. $z, Hruscsov beszéde a ceglédi gyűlésen Kedves elvtánsak, kedves osztály testvérei rak! A Magyfer Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány meghívására baráti látogatásra jöttünk az Önök országába. Az önök országában eddig eltöltött rövid idő alatt — ta­lálkozva a magyar dolgozókkal - irántunk, a Szovjetunió kép­viselői iránt, mindenütt a leg­barátibb érzelmek nyilvánul­ták meg. örömmel fejezzük ki elismerésünket és mély köszö- netünket a szívből fakadó ven­dégszeretetért. Ügy érezzük, hogy a magyar dolgozók szívében a legmé­lyebb testvéri érzések élnek a szovjet nép iránt. Ez számunk­ra különösen értékes. A ma­gyar és a szovjet dolgozók testvéri együttérzése már ed­dig is sokszor és megragadóan fejeződött ki. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor or­szágunkban lezajlott az októ­beri forradalom és muníkás- osztályunk, a dolgozó paraszt­sággal szövetségben, megdön­tötte az önkényuralmat és ki­vívta a szovjet hatalmat. A fehérgárdisták és sok más or­szág intervenciós csapatai ak- Kor rontottak a fiatal szovjet köztársaságra. Országunk munkásosztá­lya, valamennyi dolgozója harcba szállt a forradalom ellenségeivel. Kemény harc volt ez és a forradal­mi erők oldalán ott küzdött sok magyar katona is, aki akkor hadifogoly volt Oroszországban. A magyar és más népek fiai országunk munkásaival, és pa­rasztjaival vállvetve harcoltak ellenségeink, a külföldi beavat­kozók ellen. Ezek a magyar dolgozók megértették, hogy amikor Oroszországban a szovjet köz- tói sas ág ellenségei ellen har­colnak, egyúttal a magyar nép ellenségei ellen is harcolnak. Emlékszünk, a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozóit nagyszerű cselekedetére, ami­kor 1919-ben országukban meg­döntötték a földesurak és a nagytőkések hataknát, s ki­kiáltották a Tanácsköztársasá­got. Gondolunk arra a felhí­vásra, amelyet Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság ve­zetője intézett nagy vezérünk­höz és tanítónkhoz, Leninhez. Az 1919-es magyar forrada­lom vereséget szenvedett. Azért szenvedett vereséget, mert a nyugati imperialista ál­lamok burzsoáziája a magyar reakció segítségére sietett és együttes' erővel megfojtották a fiatal Magyar Tanácsköztársa­ságot. Elvtársak! A Szovjetunió dolgozói, a kommunista párt vezetésével, harcban a belső ellenforradalommal és a be­avatkozókkal, megvédtek a r/.ovjei hatalmat. Az imperia­listák azonban nem tudtak be­letörődni a szovjet szocialista illám létezésébe. Fondorlatokat szőttek ellenünk, gazdasági mókáddal próbálták megfojta­ni a fiatal szovjet köztársasá­got, terveket készítettek szov­jet államunk fegyveres meg­támadására. A háború, ame­lyet Hitler indított a Szovjet­unió ellen — mint tudják —, a fasiszta Németország szétzú­zásával végződött. A szovjet hadsereg felszabadította Ma­gyarországot a hitleri fasizmus alól és szétverte a Horthy- renüszert. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség önfeláldozó küz­delemben vívta ki azt. a lehe­tőséget, hogy érdekeinek meg­felelően építhesse szocialista lilamát. A‘ -magyar nép íöldesurak és kapitalisták nélkül, szocialis­ta alapon építi országát — és nagy sikereket ért el. De őszintén meg kell monda­nom, hogy az ország volt vezetői a múltban súlyos hibákat és torzításokat kö­vettek el. A reakció kihasználta ezeket a torzításokat, a népi demokra- tiküs rend .magyarországi el­lenségei, külső imperialista erők támogatásával, 1956 őszén ellenforradalmi lázadást szer­vezték. A reakció megkísérel­te, hogy megsemmisítse a Ma­gyar Népköztársaság dolgozói­nak vívmányait. A fasiszta lá­zadóit terrort szerveztek a munkásosztály legjobb fiai el­len. Azokban a napokban előt­tünk, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és a szovjet kormánynál? vezetői előtt, ott állt a nehéz kérdés: mit te­gyünk? Erősei? voltunk és a mi oldalunkon volt az igaz­ság. A mi igazságunk: a mun­kásosztály igazsága, a dolgo­zók igazsága. De nehézséget okozott az, hogy a magyar dol­gozók egy bizonyos, legkevés­bé öntudatos része, az ellensé­ges propaganda hatása alá ke­rült s részt vett azokban a rendzavarásokban, amelyeket az ellenforradalom szervezett. Ott állt előttünk a kérdés: mit tegyünk? A józan ész azt követelte, hogy segítsünk a Magyar Népköztársaság munkásai­nak és dolgozóinak. De más dolog az, hogy gazda­sági segítséget nyújtsunk: fé­met, gabonát küldjünk, taná­csot adjunk, s megint más do­log, hogy csapatokat küldjünk. Nem remeg a kezünk, amikor vissza kell vernünk az ellen­ség támadását, de láttuk, hogy a magyar lakosság egy része öntudatának hiánya miatt az osztály ellenség eszközévé vált. Elvtánsak! Higgyék el, na­gyon nehéz volt döntenünk, de úgy véltük, nem nézhetjük közönyösen, hogy pimasz fasiszta elemek Budapes­ten és más magyar váro­sok utcáin és terein állati kegyetlenséggel gyilkolják le a munkásokat, a parasz­tokat, kommunistákat és a magyar nép más legjobb fiait, s hogy az ellenforradalom megkísérli a nép vérébe fojta­ni a magyar dolgozók szocia­lista vívmányait. Nem nyugod­hattunk ‘bele, hogy ismét a fa­siszta rend diadalmaskodjék Önöknél, s Magyarország újabb háborús fészekké váljék. Amikor elhatároztuk, hogy teljesítjük a magyar dolgozók felhívását és segítségükre sie­tünk, jól tudtuk, hogy a mun­kásosztály minden ellensége, az imperialista világreakció, a saját céljainak megfelelően használja majd ki ezt a lépé­sünket. De hittük és meg voltunk győződve ró­la, hogy a magyar mun­kásosztály, minden magyar dolgozó és a világ összes országának valamennyi ha­ladó embere végül is jól megéri bennünket. Ismétlem, nem lehettünk tét­lenék, amikor az imperialista reakció kardot rántott a ma­gyar dolgozó nép ellen. Ezért a szovjet kormány teljesítette a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány kérését és úgy döntött, hogy fegyveres segít­séget nyújt a magyarországi ellenforradalmi lázadás elnyo­másához. A magyar nép nehéz napjaiban megadtuk ezt a se­gítséget. Elvtársak! Magyarok! Úgy vélem, nagyon jól tudjál?, hogy amikor harcba küldtük harco­sainkat és tisztjeinket a fa­siszta lázadók ellen, nem volt más célunk, csupán az, hogy segítsük barátainkat, akik át­menetileg bajba jutottak. (Taps.) Amikor a burzsoá államok egy másik országba küldik csai- pataikat, hódító célokat követ­nék és arra törekszenek, hogy az illető ország dolgozói felett megszilárdítsák a kizsákmá­nyolok uralmát. Mi azért segítettünk Önök­nek, hogy a maroknyi fa­siszta összeesküvővel szem­ben megvédhessél? érdekei­ket, megvédhessek azt a jogukat, hogy kizsákmá­nyolok nélkül építhessék életüket. Amikor segítettünk a magyar népnek az ellenforradalmi erők szétzúzásában, internacio­nalista kötelességünket teljesí­tettük. De többet is tettünk ennél. Nagy gazdasági segítséget nyújtottunk a Magyar Nép- köztársaságnak a fasiszta lá­zadás szétzúzása után, hogy gyorsabban helyrehozhassa az ellenforradalmi összeesküvők okozta károkat. A Szovjetunió szenet, acélt, gabonát küldött Magyarországnak. De nemcsak a Szovjetunió segítette önzetlenül a magyar dolgozókat, hanem valamennyi szocialista ország is, mert a szocialista országok őszintén kívánták, hogy az az anyagi kár, amelyet az 1956. évi októberi-novem­beri események idején a magyar népgazdaság el­szenvedett, ne csökkentse erősen a magyar nép élet- színvonalát. Cselekedhet-e így egy olyan állam, amely hódító célokat követ?! Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és népköz- társaságuk kormányának, Ká­dár elvtársnak meghívására el­jöttünk Önökhöz, mélyen meg voltunk győződve arról, hogy teljes megértésre találunk Önöknél, s hogy nyíltan és becsületesen nézhetünk a népi Magyarország munkásainak, parasztjainak és dolgozó ér­telmiségeinek szemébe. Úgy jöttünk Önökhöz, mint leghí­vebb barátainkhoz és testvé­reinkhez. örülünk, hogy nem csalódtunk várakozásainkban. Mióta a népi Magyaror­szágon vagyunk, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép a legbarátibb érzésekkel viseltetik a Szovjetunió iránt. Elvtársak! Emlékeznek, mi­lyen dühödt lármát csapott a nemzetközi reakció az 1956-os magyar események napjaiban. Mi mindent össze nem írtak akkor ellenségeink. Azért, hogy félrevezessék az embereket, párhuzamot vontak az 1956-os események és az 1848-as ma­gyar forradalom között. Az el­lenséges propaganda azt riká­csolta, hogy amint a cári Oroszország kormánya az 1848-as magyar forradalom el­nyomására küldte csapatait Magyarországra, most — úgy­mond — ugyanez ismétlődött meg, amikor a szovjet csapa­tok elnyomták az állítólagos »népi« forradalmat. De efféle párhuzamot csak a magyar és a szovjet nép ellen­ségei vonhatnak. Ki ne látná világosan, hogy az 1848-as magyar forradalom és az imperia­lista reakciós erőktől tá­mogatott 1956. októberi- novemberi ellenforradalmi, fasiszta lázadás két töké­letesen különböző dolog. A különbség az, hogy 1849- ben Oroszország cári kormá­nya, vagyis a ikizsákmányolók kormánya sietett a magyar né­pet kizsákmányolok kormányá­nak segítségére. A magyarok jól tudják, hogy 1849-ben az orosz cár a Hatosburg-ház se­gítésére küldte csapatait, mert a magyar forradalom veszé­lyeztette az orosz önkényural­mat is. Az orosz cár nemcsak a magyar, hanem az orosz nép ellensége is volt. (Taps.) Kímé­letlenül leszámolt a haladó orosz közéleti férfiakkal, fegy­veresen törte le a dekabristák lázadását, s megsemmisítette vezetőiket. Volt azonban, elvtánsak, egy más Oroszország is. Herzen és Csernisevszkij Oroszországa együttérzett az elnyomói ellen feltámadt magyar néppel. Mi ennek az Oroszországnak va­gyunk közvetlen örökösei. El akarok mondani itt vala­mit, ami biztosan nem tetszik a burzsoá nacionalistáknak. Valószínűleg közülük is akad egy-kettő itt ezen a gyűlésen. A magyar burzsoá nacionalis­ták azt állítják, hogy minket terhel a felelősség a cári kor­mány múlt századbeli eljárá­sáért. Hallgatnak azonban ar­ról, hogy Hitler hadseregével együtt magyar csapatok is har­coltak a Szovjetunió területén és eljutottak Sztálingrád alá. Ez nem is olyan régen volt, mindössze 15—17 évvel ez­előtt. Mit mondanak erre a magyar burzsoá nacionalisták? A szovjet emberek tudják, hogy Magyarország dolgozó né­pe nem felelős Horthy fasiszta iklikkjének cselekedeteiért. Mi tudjuk, hogy Horthy egyaránt ellensége volt a magyar és a szovjet népnek. (Taps.) Azt hi­szem, hogy ez világos a mun­kások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek előtt. (Hosszú taps.) Aki előtt pedig nem vi­lágos, azt fel kell világosítani. (Taps.) Elvtársak! A sztálinvárosi gyűlésen is elmondtam: ami­kor hírül adtuk, hogy delegá­ciót küldünk Magyarországra -— de még nem jelentettük be, kikből fog állni ez a küldöttség —, az imperialista reakció azt írogatta a külföldi sajtóban', hogy — úgymond — Hruscsov nem utazik Magyarországra, mert úgy- fogadnák ott, hogy hosszú orral kellene onnan tá­voznia. (Derültség.) Sőt, mi több, kaptam táviratokat nem szocialista országokból, az egyik táviratban egy jóaka­róm ezt írta: Hruscsov úr, ne utazzék Magyarországra, de ha mégis oda utazik, vigyen ma­gával jó nagy őrséget. Azért javaslom ezt önnek — írta a továbbiakban ez a jóakaróim —, mert látom, hogy ön jó ember, ön a béke ügyéért harcol (Nevetés, taps.) Természetesein Van velünk őr­ség, de akármilyen és akár­mekkora legyen is az, a nép támogatását semmiféle őrség sem pótolhatja. A nép nagy erő, királyokat dönt le trónjukról, nagy­szerű forradalmakat hajt végre és nehéz rákénysze­ríteni idegen akaratot, ha az ellenkezik a nép osz­tályérdekeivel. Minden félelem nélkül jöt­tünk ide Önökhöz, magyar elvtársak, mint testvér a testvérhez, és örülünk, hogy nem csalódtunk. (Viharos taps.) Jólesik nekünk, hogy itt tartózkodhatunk az Önök vá­rosában, amely kiemelkedő szerepet játszott Magyarország történelmében. Itt szólalt fel először Kossuth, a magyar nép dicső fia, amikor harcba hívta Magyarország népét, ha­zája függetlenségéért és sza­badságáért. Lángoló beszédei­ért, szabadságszeretetéért, a haza érdekeinek odaadó szol­gálatáért szeretik és tisztelik Kossuthot Magyarország és a Szovjetunió dolgozói. De az az idő, amikor Kossuth élt, a burzsoá forradalmak idősza­ka volt. Most rnás korban élűn!?, a' szocialista forradal­mak idején, amikor a mun­kásosztály harca folyik a nagytőke ellen. Elvtársai?! Ügyünk a Szovjetunióban. Magyarországon, a Kínai Népköztársaságban és va­lamennyi szocialista or­szágban igen jól halad. A szocialista országok gaz­dasága biztosan ível felfe­lé, gyors ütemben fejlődik a szocialista tudomány és kultúra. Mi örülünk ezeknek a si­kereknek. A lázadók okozta nagy ká­rok ellenére a Magyar Nép- köztársaság határozottan és magabiztosan halad a szocia­lista gazdaság fejlesztésének útján. Mindamellett Önöknél is, nálunk is a Szovjetunióban és a többi szocialista or­szágban is vannak nehézsé­gek, amelyeket le kell gyűr­nünk. Nem számíthatunk senki segítségére, saját magunk­ban kell bíznunk, saját munkánkra és tudomá­nyunkra kell támaszkod­nunk. Szakadatlanul növelnünk kell a munka termelékenysé­gét, erősítenünk kell a mun­kafegyelmet és minél keve­sebb ráfordított munkával, minél több terméket kell elő­állítanunk. Csak a munka ter­melékenységének növelésével haladhatunk még gyorsabban, s vívhatunk ki újabb és újabb győzelmeket. Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány mindent megtesz, hogy fejlessze az ország gazdasági életét, emelje né­pünk életszínvonalát, bizto- í'tsa a világ békéjét. Mi nem akarunk háborút, nekünk nincs szükségünk háborúra. Ez azonban nem jelenti azt. hogy lemondunk az osztály­harcról. Az osztályharc addig nem szűnhet meg, amíg van­nak kizsákmányol ók és ki­zsákmányoltak. Mi azt mondtuk és ma is -azt mondjuk: a népek bel- ügye, hogy milyen államrend­szer legyen az egyes orszá­gokban. Mi nem avatkozunk be más országok belügyeibe és nincs ilyen szándékunk. Mi azt mondtuk és mondjuk ma is: a szocialista országokban a körülmények olyanok, hogy a tőkés rendszerrel való békés gazdasági versenyben miénk lesz a győzelem. Önök tudják, hogyan gúnyo­lódtak rajtunk ellenségeink, amikor a nagy Lenin felszólí­totta Oroszország munkásosz­tályát, vegye kezébe a hatal­mat és a dolgozó parasztság­gal együtt harcoljon a szocia­lizmus győzelméért. Osztály­ellenségeink és a nemzetközi munkásmozgalom soraiban megbúvó revizionisták, oppor­tunisták és egyéb ügynökök, azt hajtogatták: ez hiú áb­ránd, mert a műveletlen orosz munkások és parasztok bajosan győzhetik le a kapi­talizmust. Lenin és a bolsevi­kok hogyan merészelik fel­szólítani a munkásokat, hogy vegyék kezükbe a hatalmat egy ilyen elmaradott ország­ban. S íme eltelt negyven év. Hol volt Oroszország azokban az időkben? Abban az idő­ben az egyik legutolsó helyen állt. Hol van a Szovjetunió ma? Milyen imiagaslatóikra ju­tott fel? A gazdasági fej­lődés színvonalát tekintve: a világon a második helyre ke­rült és messze maga mögött hagyott olyan országokat, mint Anglia, Franciaország, Németország és egyéb orszá­gok. (Taps.) Melyik ország ne­veli a legtöbb középiskolai és 1 egyetemi végzettségű szakem­bert? A Szovjetunió. (Taps.) Kinek a mesterséges holdjai röppentek fel legelőször a vi­lágűrbe? A szocialista ország, a Szovjetunió mesterséges holdjai! (Viharos taps.) . S tei akarja most utolérni a Szovjetuniót a tudomány fej­lődésében? Az Amerikai Egyesült Államok tűzd maga MOSZKVA (MTI) A Szovjetunió váro­saiban és falvaiban megkez­dődtek az előkészületék má­jus 1. megünneplésére. A gyá­rakban, üzemekben, bányák­ban megkezdődött a dolgozók májusi versenye. Az ünnepen adják ót rendeltetésűknek a téli időszakban elkészült új la­kóházakat. Moszkvában május elsején nyílik meg a földalatti vasút mintegy hatkilométeres új vonala, amely a város köz­pontját a mezőgazdasági kiál­lítással köti össze. A szovjet hadsereg alakula­tai is készülnek a nagyszabású május elsejei díszszemlére. LONDON (Reuter) John Strachey volt angol hadseregügyi miniszter, a munkáspárt katonai szóvivő­je egy Londonban megjelent tanulmányában hangoztatja, hogy a szovjet nukleáris kísér­letek felfüggesztése »nagy mértékben alátámasztja a munkáspártnak azt a javasla­elé a feladatot, hogy utolérje a Szovjetuniót. (Taps.) Gondolom, nem értenek fél­re. Nem dicsekszünk, s nem óhajtjuk megbántani az ame­rikai népet. Az amerikaiak derék emberek. De elérkezett az idő, amikor a kapitalizmus kénytelen utat engedni az új, a haladó rendnek, a szocialis­ta rendnek. Ez elvtársak, nem jelenti azt, hogy a szocialista országok beavatkoznak a ka­pitalista országok ügyedbe. Ott is van munkásosztály, ott is Pannák dolgozó tömegek, s ők megteszik a magukét, csak türelem kell hozzá. Ismétlem: minden ország népének bel- ügye, hogy milyen rendszer vám az illető országban. Engedjék meg, kedves elv- társak, hogy ismételten ki­fejezzem az, önök iránt érzett szeretetünket, őszinte elisme­résünket és mély tiszteletün­ket. Párt- és kormányküldött­ségünk a szovjet nép test­véri üdvözletét hozta e! Önöknek, s biztosítja Önö­ket arról, hogy sehol sem találhatnak jobb barátokra a szocialista országok né­peinél. (Hosszan tartó taps.) A szocialista országokban olyan rendszer született, amelyben nincs kizsákmányo­lás, nincsenek kizsáikmárr.*!- lók, örökre megsemmisült a kapitalista rend, .megszűnt a nemzetiségi elnyomás. A szo­cialista ’ országok népei önzet­len segítséget nyújtanak egy­másnak és megbecsülik test­véreik munkáját. Még szoro­sabbra kell zárnunk sorain­kat, valamiennyi szocialista ország munkásainak, paraszt­jainak és értelmiségi dolgo­zóinak sorait. Állhatatosan harcolnunk kell a világ bé­kéjéért. (Hosszan tartó taps.) Éljen a Magyar Népköztár­saság munkásosztálya! (Hosz- sza,n tartó taps.) Éljen Magyarország dol­gozó parasztsága' (Hosszan tartó taps.) Éljen a magyar értelmiség, amely a munkásosztállyal együtt halad, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésé­vel! (Hosszan tartó taps.) Éljen, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, élén Münnieh Ferenc elv,társsal! (Hosszan tartó taps.) Éljen a magyar nép kiváló ü'n. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, kedves elvtársunk, Dobi Ist­ván! (Hosszan tartó taps.) Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, élén Kádár Já­nos elvtárssal! (Viharos, hosz- szan tartó taps.) NEW YORK (TASZSZ) Amerikai hírügy­nökségek jelentései szerint hét­főn Manilában, az egyetemi székházban megnyílt a me­teorológiai világszervezet re­gionális értekezlete. MADRID (Reuter). A Reuter jelenté­se szerint április 7-én késő este a Corboda-tartományi Torres-Cabrera közelében ki- síklott a Madrid—Algeci>ras-i express vonat. A sebesültek és halottak Számát 40—50-re be­csülték. A mozdonyvezető és a fűtő meghalt. LAVALEATTA (áFP). Málta fővárosában hétfőn mintegy 5000 munkás vonult fel angolellenes fel­iratú táblákkal és három órán át tüntetett. Időj árásj elentés Várható legmagasabb nap­palt hőmérséklet szerdán 5—8 fok között. Távolabbi ki­tát, hogy az angol kormány függessze fel hidrogénbomba- . látások: a nappali fel meleg e­kiscrleteit«. I dés fokozódik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom