Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

■O MOO TI KÍPIAP 4 Szombat, 1958. április 5. Katona! díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13. évfordulóján (Folytatás a 3. oldalról.) nem kímélve .építi a kommu­nizmust, harcol a békéért és a népek biztonságáért. A Szovjetunió — a többi szocialista országgal szorosan együttműködve és valamennyi békeszerető néppel vállvetve —, minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegye egy új há­borúnak. A béke nem hull az ölünk­be, érte állhatatosan kel! harcolni az agresszió, a háború és a rombolás erői ellen. Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerelő em­berek szerte a földkerekségen. A Szovjetunió a legutóbbi időben, békeszerető politiká­jához híven, sok új konstruk­tív javaslattal állt elő, több külpolitikai lépést tett, hogy enyhítse a nemzetközi fe­szültséget, véget vessen a fegyverkezési hajszának és elérje az atomfegyver betiltá­sát. De az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó körei nem fogadták kedvezően javaslatainkat, sőt mi több, tovább szítják a hidegháborút és folytatják az erőpoli iákát, fokozzák a fegy­verkezési hajszát, atomhábo­rúra készülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, hogy még izzóbbá te­gyék a légkört. Ott tartunk, hogy atom- és hidrogénbombával felsze­relt amerikai repülőgépek minden nap járőr-utakat tesznek sok más ország terü­lete felett. Az is előfordult, hogy ilyen repülőgépeket bal­eset ért, ezt azonban a köz­vélemény előtt gondosan el­titkolják. Embermilliók ret­tegnek attól, hogy valami vé­letlen. vagy valamilyen őrült szándékos provokációja atom­háborúba döntheti az emberi­séget. A józan eszű emberek tiltakoznak e rendkívül ve­szélyes helyzet miatt. Önök tudják, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a napokban elha­tározta, hogy országunk egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogénbom­ba kísérleteket. A Szov­jetunió Legfelső Tanácsa felszólította az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy kövessék példáját. Ezt a történelmi jelentősé­gű határozatot az egész vi­lág — az Egyesült Államok és Anglia népe is —, üdvözölte. Mindenki várta, miként rea­gál majd az Egyesült Államok és Anglia kormánya, merre áll majd a váltó: a béke meg­szilárdítása, vagy pedig a nemzetközi feszültség fokozá­sa, a fegyverkezési hajsza folytatása felé, amely nem a bél-zés enyhüléshez, hanem el­kerülhetetlenül háborúhoz ve­zet. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke a alapokban sajtóértekezleten nyilatkozott abból az alkalomból, hogy i Szovjetunió egyoldalúan be­szüntette az atom- és hidra- gépfegyver kísérleteket. Mii s mondott az elnök, akit reá- isan gondolkodó politikusnak ártunk, hiszen erőfeszítéseket ett — bár gyengéket és hatá- •ozatlanokat —, hogy megtalál- a á nemzetközi feszültség ínyhítésének módjait. Eisenhower kijelentette, logy a Szovjetuniónak ezt a lülpolitikai lépését nem sza­lad »-komolyan venni«, az lyen tettek tisztán - propá­nod a jellegűek«. Más politikustól várni lehe­lt ilyen nyilatkozatot, de hogyan nevezheti ezt a lé­pést propagandának az az államférfi, aki megérti, hogy mit jelent az ilyen intézkedés. Érthető ezért, hogy a világ népei kiábrándulással és elke­seredéssel fogadták Eisen­hower nyilatkozatát. A népi Magyarország dolgo­zóinak nagygyűlése előtt sze­retném kijelenteni a követke­zőket. Ha Eisenhower valóban úgy véli, hogy propagan­dából szüntettük meg az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket, akkor ő és a többi nyugati államférfi miért nem folytat ugyan­ilyen propagandát és mi­ért nem szünteti meg e célból az atomfegyver kí­sérleteket. Ami bennünket, a Szovjetunió vezetőit illeti, mi büszkék va­gyunk erre a propagandára, amely az egész emberiség -kí­vánsága szerint való. Ha az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnö­ke ugyanezt a propagandát folytatná, mennyire megör­vendeztetné ez a világ min­den népét! Egyes államférfiak csökken­teni szeretnék azt a nagy ha­tást, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az atom­fegyver ikísórle tek egyoldalú betiltásáról hozott határozata keltett, ezért azt állítják, hogy a Szovjetunió e határozat előtt már végrehajtotta atomfegyver kísérlet sorozatát. Igen, mi folytattunk atomfegyver kísér­leteket, de az egész világ tud­ja, hogy az Egyesült ÁlLa-mok már 1945-ben kipróbálta az atomfegyvert, mégpedig nem valamilyen gyakorlótéren, -ha­nem Nagasakiban és Hirosimá­ban. E »kísérletek« sok száz­ezer békés ember életét oltot­ták ki. A Szovjetunió köztudomá­súlag később kezdte el az atomfegyver kísérleteket és a kísérteteket úgy végezte, hogy lehetőleg a legjobban megvéd­je a lakosságot a veszélyektől. Aki ért a technikához, az gon­dolkodás nélkül megmondja, ki végzett több -kísérletet ezzel a fegyverrel. Ha tehát a kísérleti robban­tások számát, tekintjük, ak­kor nekünk a kísérteteket csak azután keltett volna ab­bahagynunk. miután utolértük az Egyesült Államokat. Ezért, aki a 'kísérletek számára hi­vatkozik, az szabadulni akar a közvélemény nyomásától, be akarja csapni a népet, hogy folytathassa az atomfegyverek kipróbálását és felhalmozását, a fegyverkezési hajszát. Egyes nyugati személyisé­gek azt is mondják, hogy a kísérletek egyoldalú meg­szüntetésének bejelenté­sével a kísérletek nemzet­közi ellenőrzése elől akar­tunk kitérni. Ezt a csalást könnyű leleplezni. Ismeretes, hogy egyetlen angol vagy amerikai atom- és nidrogénbomba robbantás sem maradt titokban. Tehát a robbantások nemzetközi ellen­őrzése ténylegesen már meg­van. Amikor a hidegháború ame­rikai hívei azt kezdték bizony­gatni, hogy végre lehet hajta­ni műszerekkel észtelhetetlen, ellenőrizhetetlen robbantáso­kat, sok orázágban, így az Egyesült Államokban is a tu­dósok megcáfolták ezeket az állításokat. Azoknak az ame­rikai politikusoknak, akik elő­zőleg arról beszéltek, hogy le­hetetlen minden robbantást észlelni, el kell ismerniük, hogy válóban nem lehet eltit­kolni a kísérleti atomfegyver robbantásokat. . De ha úgy vélik, hogy az atomfegyver kísérletek nem­zetközi ellenőrzésének hiánya akadályozza az Amerikai Egye­sült Államokat és Angliát, hogy a Szovjetunió példájára önként megszüntessék a kísér­leteket, akkor a Szovjetunió beleegyezik a nemzetközi el­lenőrzésbe. Ezt többször ki­jelentettük. Felszólítjuk partnereinket: hagyják abba kísérleteiket! Már mától fogva szün­tessük meg a hidrogén- és atombomba robbantá­sokat, ne fertőzzük rádió­aktív anyagok hasadási termékeivel a légkört. A Szovjetunió népei nevé­ben, a szovjet kormány ne­vében Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnöké­hez, Maemillanhoz, Nagy- Britannia miniszterelnöké­hez fordulok. Kövessék a Szovjetunió példáját, tet­tekkel bizonyítsák jó aka­ratukat. Ez boldoggá ten­né az emberiséget, e nemes lépés emléke évszá­zadokig fennmaradna. Az atomfegyver kísérletek meg­szüntetését úgy tekintik, mint a teljes leszerelés felé, a vi­lágbéke biztosításának feltéte­lei felé vezető első lépést, mint a két rendszer békés együttélésének, békés verse­nyének útját. Ennek a létfon­tosságú kérdésnek a megoldá­sa elősegítené a többi sürgős nemzetközi probléma rendezé­sét is. Elvtársak! Több mint há­rom hónapja javasolta a szov­jet kormány, hogy hívják ösz- sze a kormányfők, a vezető államférfiak értekezletét. Ezen oldják meg a halaszthatatlan problémákat és közös erőfe­szítéssel határozzák meg azo­kat a célravezető módokat, amelyek enyhítik a nemzetkö­zi feszültséget és megszünte­tik a hidegháborús állapotot. Erre azt mondják nekünk, hogy meg kell vitatni a kelet­európai országok helyzetét. De hát tulajdonképpen mit akar­nak megvitatni és ugyan ki jogosított fel bárkit is, hogy megvitassa más országok bel­ső fejlődését? Nem, jó urak, ne lépjenek a más kertjébe. A kelet-európai népek már eldöntötték ezt a kér­dést, gazdái ők a saját por­tájuknak és nem tűrik el, hogy bárki is belügyeik- be avatkozzék. A szocialista tábor és a kommunista világmozgalom ■rősen fellendülőben van. A estvéri kommunista és mun­káspártok képviselőinek ta­valy ősszel Moszkvában tar­tott tanácskozása tovább erő sítette egységüket és összefor- 'ottságukat, meghatározta e munkás- és demokratiku; mozgalom feladatain Legíőbt ennivalónkra béke megszilár­dítása! A szocialista tábor a béke bástyája. Táborunkat tá­mogatja minden békcsze- rető nép, az egész haladó emberiség. A szocialista országok törté­nelmi küldetésének felelőssé­gét átérezve, a jövőben is szi­lárdan együtt haladunk a bé­ke és a szocializmus útján. Éljen a népi Magyarország fővárosának dolgozó népe! Éljen és virágozzék a Ma­gyar Népköztársaság, a hatal­mas szocialista tábor szilárd oszlopa! Éljen a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt — a magyar nép minden győzelmének lelkesítő­je és szervezője! Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri ba­rátsága! I Felszabadulási ünnepségek Somogybán Kaposvárott pontban délelőtt 10 órakor a Szabadságparki Szovjet Hősi Emlékműnél kezdődött az ün­nepség. A felsorakozott hon­véd díszszázad parancsnoka Molnár József alezredesnek tett jelentést, aki a munkás­őrség parancsnokával együtt megszemlélte a felsorakozott honvéd és munkásőr díszszá­zadokat. Ezt követően Nyíri Tibor honvéd alezredes mon­dott ünnepi beszédet. Beszédé­ben azt hangsúlyozta, hogy mit jelentett a magyar dolgozók millióinak az, hogy 1945. áp­rilis 4-én a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Az ünnepi beszéd után a párt, ta­nács és tömegszervezetek, va­lamint a hivatalok, üzemek és vállalatok képviselői . megko­szorúzták az emlékművet. A koszorúzás befejezte után fel­hangzott az Internacionálé. majd a honvéd és munkásőr alakulatok díszmenete zárta be a lelkes hangulatú ünnep­séget. Marcaliban több mint 500 főnyi hallgató­ság előtt Bállá László honvéd százados ünnepi beszédben méltatta a nap jelentőségét. Aztán a különböző szervek koszorút helyeztek el a szov­jet hősi emlékműnél. Elsőnek Szigeti István, a járási párt- bizottság első t'tkára helyezte el a pártbizottság koszorúját. Siófokon soha nem látott nagy tömeg vett részt az április 4-i ün­nepségen, ahol Nagy Antal elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. A siófoki ünnepsé­gen egy kisebb szovjet kül­döttség is megjelent, melynek vezetője fel is szólalt, s kö­szöntötte Siófok népét abból az alkalomból, hogy 13 eszten­dővel ezelőtt szabadult fel Magyarország. Tabon jól sikerült felvonulás előzte meg a délelőtti ünnepséget. A felvonulásban részt vett egy szovjet díszszakasz, egy ma­gyar honvéd díszszakasz, to­vábbá egy munkásőr díszsza­kasz mellett az úttörők és a kiszisták sokasága, őket kö­vette mintegy 600—800 főnyi dolgozó. Ünnepi beszédet Kő­vágó Gyula, a járási pártbi­zottság első titkára mondott, majd egy szovjet alezredes kö­szöntötte a tabi járás dol­gozóit. Az ünnepélyt díszme­net zárta be, amelyhez a zenét a szoviet alakulatok zenekara szolgáltatta. Barcson április 3-án este fáklyás fel­vonulás volt, amelyben részt vettek a kiszisták, a párt-, ta­nács és tömegszervezetek kül­döttei és sokan a helyi lakos­ság közül. 4-én délelőtt mintegy 600-an gyűltek egybe az ün­nepségre, amelynek kenetében Szabó Sándor rendőrszázados, járási rendőrkapitány méltatta a nap jelentőségét. Ezután 22 'különböző szerv helyezte el koszorúját a hősi emlékműnél. Nagyatádon 3-án este tűzijáték volt. 4-én a reggeli órákban a dolgozók százával vonultak ki a nagy­atádi temetőbe, s ott megko­szorúzták a szovjet hősök sír­jait. Ezt követően felvonulás volt, s a tömeg a sportpályán gyülekezett, ahol Püspöki őr­nagy elvtárs, helyőrség-pa­rancsnok tartott ünnepi beszé­det. Az ünnepélyt katonai dísz­szemle zárta be. Csurgón nagy tömeg vett részt a pén­tek délelőtti ünnepségeken, amelynek keretében 33 koszo­rút helyeztek el a bolgár hő­sök tiszteletére állított emlék­műnél. Lengyeltótiban tartották meg a fonyódi járás április 4-i ünnepélyét. Sok száz főnyi tömeg vett részt az ün­nepségeken és a különböző szervek elhelyezték koszorúi­kat a hősi emlékműnél. .1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 AAAAAAAAA. Nemzetközi Szemle KÖVESSÉK A PÉLDÁT Abban a kemény, állhatatos és a népek reménységétől kí­sért békeoffenzívában, melyet szüntelen megújuló kezdemé­nyezésekkel folytat a Szovjet­unió, immár hosszú hónapok óta: döntő jelentőségű fejezet a Legfelső Tanács határozata, amely kimondja, hogy egyol­dalúan megszünteti az atom- és ihidrogénfegyver kísérletei­ket. A harc az atomhalál ellen nem ért véget. A szovjet kor­mány döntése önmagában még nem hárítja cl az emberisé­get fenyegető veszélyt. De ez a történelmi jelentőségű hatá­rozat megcáfolhatatlan bizo­nyítéka a szocializmus nagy országa rendíthetetlen béke­akaratának. A tettek nyelvén ad csattanós választ azokra a mesterkedésekre, melyek nyu­gati oldalról propagandának igyekeztek feltüntetni a Szov­jetunió következetes békefel- úívásait. Ez a határozat vég­leg kihúzta a talajt azok lába alól, akik ügyeskedő manőve­rekkel, angolna módjára igye­keznek hétről hétre kisiklani a tények ereje, a népek oltha- tatlan békevágya, tárgyaláso­kat, megegyezést, leszerelést sürgető akarata elől. Igen, itt vége a csűrés-csavarásnak, szavakkal való zsongiőrködés- nek, ködösítésnek: hatalmas és nyílt választ kaptak kétel­kedők és rágalmazók egyaránt: a Szovjetunió, miután több al­kalommal csökkentette fegy­veres erőinek létszámát, le­mondott külföldi katonai tá­maszpontjairól, most döntést hozott: nem folytatja tovább az atom- és hidrogénbomba kísérleteket és felhívja a tőb­ől országokat, kövessék példá­ját. Nagy alkalmat kapott a vi­lág, hogy kikerüljön az atom­háború halálszakadékáből, az esztelen fegyverkezési hajsza ámokfutásából, a hidegháború őrületéből, elkerülje a katasz­trófát, és a nemzetközi enyhü­lés, a leszerelés, a béke útjára lépjen. Kérdés, élnek-e az al­kalommal azok, akiknek im­már érveik sem maradtak a Szovjetunió újabb lenyűgöző gesztusa után? Ha az utóbbi napok esemé­nyeit nézzük, a sötét jelensé­gek között ott találjuk Nyu- gat-Németország atomfegyver­kezését, melyről teljes joggal állapítja meg a Borba, hogy senkinek, aki a két világhábo­rú borzalmait átélte, nem le­het közömbös sem a német militarizmus újjáéledése, sem pedig az, hogy Németországot, amely a világot már kétszer katasztrófába sodorta, most új­ból felfegyverzik, mégpedig a legkorszerűbb, legborzalma­sabb fegyverekkel. A nyugat­német hadseregnek atommal való felszerelése aláaknázza a nemzetközi biztonságot és ve­szélyezteti a békét. Aggasztó jelenség, hogy az Egyesült Ál­lamok lábbal tiporva a fegy­verszüneti egyezményt, atom­fegyverrel szereli fel a délko­reai hadsereget is. Nem vonta még vissza az USA a Csendes­óceán térségében tervezett hid- rogénbomba-robbantási kísér­letekre tett bejelentését sem. Ugyanakkor azonban lehetet­len nem venni tudomásul, hogy a háború megszáUotjainak, a pusztítás eszeveszett démonjai­nak maroknyi csoportjával szemben a világ minden ré­szén a jó szándékú emberek milliói számára gyújtotta ki a reménység csillagát a Szov­jetunió határozata. A csökö­nyös ellenvetésekbei burkoló­zása miatt a »Mr. No«-nak gú­nyolt Dulles elzárkózásával szemben. kitárul a népek szíve a »jóakarat konkrét gesztusá­ra« — mely megnyitotta a le­hetőséget, hogy a béke kérdé­se kijusson a végtelen viták útvesztőjéből és cselekedetté váljék. Az egész világ tesz ta­núságot a Szovjetunió békés szándékai mellet és követeli: kövessék a szovjet példát. A nyugati diplomácia nyo­masztó gondokkal küzd, ho­gyan enyhítse a szovjet beje­lentés hatását. Az amerikai külügyminisztérium nyilat­kozata kikerüli a nyílt választ a Legfelső Tanácsnak az atom­fegyver kísérletek megszünteté­séről szóló határozatára és megpróbálja a leszerelés hívei­nek feltüntetni az Egyesült Ál­lamokat. De hisz-e az ilyen nyilatkozatoknak az amerikai ember, akinek életszínvonalát hónapról hónapra süllyeszti a fegyverkezési hajsza, a hábo­rús kiadások. lapánban, abban az országban, amelyik keserű ta­pasztalatokat szerzett az atomfegyver borzalmairól, ahol 13 évvel Hirosima és Na- gaszaki bombázása után még mindig öl a bomba, a lakosság forró hálával és helyesléssel fogadta a határo­zatot, melyet a béke megőrzé­sének emberséges gondolata hat át. Abban az országban, ahol rákban, fehérvérűségben még mindig halnak olyanok, akiket sugárzás ért, mások formátlan, torz gyermekeknek adnak életet, ahol a lányok meghamisítják okmányaikat, mert a férfiak hirosimai nőt nem mernek feleségül venni, ott, ahol Kisi bejelentette, hogy az amerikaiaknak joguk van nukleáris fegyvert bevinni Ja­pán területére, a szovjet hatá­rozat után 24 órával az atom­os hidregénfegyver betiltá­sáért harcoló országos tanács rendkívüli ülést tartott és nyilatkozatot fogadott el, melyben 35 millió japán ne­vében mond köszönetét a Szovjetuniónak a nukleáris kí­sérletek megszüntetéséért. A harc az atomhalál ellen nem dőlt még el, de kimenete­le nem kétséges többé. Ezt a harcot támogatja magában Nyugat-Németországban is az a napról napra hatalmasabb szövetség, amely az egész or­szágban tiltakozó gyűléseket, tüntetéseket szervez és felszó­lította a lakosságot, csatlakoz­zanak az atomhalál ellen har­coló akcióhoz. És ebben a tá­borban együtt vannak az in­diai Nehru, a francia Joliot Curie, az angol Priestley, az amerikai és nyugatnémet’ tu­dósok és a sok millió egyszerű ember, aki élni akar, dolgozni békében, rettegés nélkül ne­velni a gyermekeit. Ezek a milliók a világ minden táján nagy bizalommal tekintenek a Szovjetunió felé és hiszik, tudják, hogy a szívós küzde­lem a békéért, a nyugodt hol­napokért, előbb-utóbb ered­ményre vezet, elűzi az atom- halál sötét lidércét, megsza­badítja az emberiséget attól, hogy egy hatalmi őrületében pusztulásba rohanó csoport katasztrófába sodorja a világot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom