Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-05 / 81. szám
■O MOO TI KÍPIAP 4 Szombat, 1958. április 5. Katona! díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13. évfordulóján (Folytatás a 3. oldalról.) nem kímélve .építi a kommunizmust, harcol a békéért és a népek biztonságáért. A Szovjetunió — a többi szocialista országgal szorosan együttműködve és valamennyi békeszerető néppel vállvetve —, minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegye egy új háborúnak. A béke nem hull az ölünkbe, érte állhatatosan kel! harcolni az agresszió, a háború és a rombolás erői ellen. Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerelő emberek szerte a földkerekségen. A Szovjetunió a legutóbbi időben, békeszerető politikájához híven, sok új konstruktív javaslattal állt elő, több külpolitikai lépést tett, hogy enyhítse a nemzetközi feszültséget, véget vessen a fegyverkezési hajszának és elérje az atomfegyver betiltását. De az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó körei nem fogadták kedvezően javaslatainkat, sőt mi több, tovább szítják a hidegháborút és folytatják az erőpoli iákát, fokozzák a fegyverkezési hajszát, atomháborúra készülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, hogy még izzóbbá tegyék a légkört. Ott tartunk, hogy atom- és hidrogénbombával felszerelt amerikai repülőgépek minden nap járőr-utakat tesznek sok más ország területe felett. Az is előfordult, hogy ilyen repülőgépeket baleset ért, ezt azonban a közvélemény előtt gondosan eltitkolják. Embermilliók rettegnek attól, hogy valami véletlen. vagy valamilyen őrült szándékos provokációja atomháborúba döntheti az emberiséget. A józan eszű emberek tiltakoznak e rendkívül veszélyes helyzet miatt. Önök tudják, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a napokban elhatározta, hogy országunk egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogénbomba kísérleteket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa felszólította az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy kövessék példáját. Ezt a történelmi jelentőségű határozatot az egész világ — az Egyesült Államok és Anglia népe is —, üdvözölte. Mindenki várta, miként reagál majd az Egyesült Államok és Anglia kormánya, merre áll majd a váltó: a béke megszilárdítása, vagy pedig a nemzetközi feszültség fokozása, a fegyverkezési hajsza folytatása felé, amely nem a bél-zés enyhüléshez, hanem elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke a alapokban sajtóértekezleten nyilatkozott abból az alkalomból, hogy i Szovjetunió egyoldalúan beszüntette az atom- és hidra- gépfegyver kísérleteket. Mii s mondott az elnök, akit reá- isan gondolkodó politikusnak ártunk, hiszen erőfeszítéseket ett — bár gyengéket és hatá- •ozatlanokat —, hogy megtalál- a á nemzetközi feszültség ínyhítésének módjait. Eisenhower kijelentette, logy a Szovjetuniónak ezt a lülpolitikai lépését nem szalad »-komolyan venni«, az lyen tettek tisztán - propánod a jellegűek«. Más politikustól várni lehelt ilyen nyilatkozatot, de hogyan nevezheti ezt a lépést propagandának az az államférfi, aki megérti, hogy mit jelent az ilyen intézkedés. Érthető ezért, hogy a világ népei kiábrándulással és elkeseredéssel fogadták Eisenhower nyilatkozatát. A népi Magyarország dolgozóinak nagygyűlése előtt szeretném kijelenteni a következőket. Ha Eisenhower valóban úgy véli, hogy propagandából szüntettük meg az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket, akkor ő és a többi nyugati államférfi miért nem folytat ugyanilyen propagandát és miért nem szünteti meg e célból az atomfegyver kísérleteket. Ami bennünket, a Szovjetunió vezetőit illeti, mi büszkék vagyunk erre a propagandára, amely az egész emberiség -kívánsága szerint való. Ha az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke ugyanezt a propagandát folytatná, mennyire megörvendeztetné ez a világ minden népét! Egyes államférfiak csökkenteni szeretnék azt a nagy hatást, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az atomfegyver ikísórle tek egyoldalú betiltásáról hozott határozata keltett, ezért azt állítják, hogy a Szovjetunió e határozat előtt már végrehajtotta atomfegyver kísérlet sorozatát. Igen, mi folytattunk atomfegyver kísérleteket, de az egész világ tudja, hogy az Egyesült ÁlLa-mok már 1945-ben kipróbálta az atomfegyvert, mégpedig nem valamilyen gyakorlótéren, -hanem Nagasakiban és Hirosimában. E »kísérletek« sok százezer békés ember életét oltották ki. A Szovjetunió köztudomásúlag később kezdte el az atomfegyver kísérleteket és a kísérteteket úgy végezte, hogy lehetőleg a legjobban megvédje a lakosságot a veszélyektől. Aki ért a technikához, az gondolkodás nélkül megmondja, ki végzett több -kísérletet ezzel a fegyverrel. Ha tehát a kísérleti robbantások számát, tekintjük, akkor nekünk a kísérteteket csak azután keltett volna abbahagynunk. miután utolértük az Egyesült Államokat. Ezért, aki a 'kísérletek számára hivatkozik, az szabadulni akar a közvélemény nyomásától, be akarja csapni a népet, hogy folytathassa az atomfegyverek kipróbálását és felhalmozását, a fegyverkezési hajszát. Egyes nyugati személyiségek azt is mondják, hogy a kísérletek egyoldalú megszüntetésének bejelentésével a kísérletek nemzetközi ellenőrzése elől akartunk kitérni. Ezt a csalást könnyű leleplezni. Ismeretes, hogy egyetlen angol vagy amerikai atom- és nidrogénbomba robbantás sem maradt titokban. Tehát a robbantások nemzetközi ellenőrzése ténylegesen már megvan. Amikor a hidegháború amerikai hívei azt kezdték bizonygatni, hogy végre lehet hajtani műszerekkel észtelhetetlen, ellenőrizhetetlen robbantásokat, sok orázágban, így az Egyesült Államokban is a tudósok megcáfolták ezeket az állításokat. Azoknak az amerikai politikusoknak, akik előzőleg arról beszéltek, hogy lehetetlen minden robbantást észlelni, el kell ismerniük, hogy válóban nem lehet eltitkolni a kísérleti atomfegyver robbantásokat. . De ha úgy vélik, hogy az atomfegyver kísérletek nemzetközi ellenőrzésének hiánya akadályozza az Amerikai Egyesült Államokat és Angliát, hogy a Szovjetunió példájára önként megszüntessék a kísérleteket, akkor a Szovjetunió beleegyezik a nemzetközi ellenőrzésbe. Ezt többször kijelentettük. Felszólítjuk partnereinket: hagyják abba kísérleteiket! Már mától fogva szüntessük meg a hidrogén- és atombomba robbantásokat, ne fertőzzük rádióaktív anyagok hasadási termékeivel a légkört. A Szovjetunió népei nevében, a szovjet kormány nevében Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez, Maemillanhoz, Nagy- Britannia miniszterelnökéhez fordulok. Kövessék a Szovjetunió példáját, tettekkel bizonyítsák jó akaratukat. Ez boldoggá tenné az emberiséget, e nemes lépés emléke évszázadokig fennmaradna. Az atomfegyver kísérletek megszüntetését úgy tekintik, mint a teljes leszerelés felé, a világbéke biztosításának feltételei felé vezető első lépést, mint a két rendszer békés együttélésének, békés versenyének útját. Ennek a létfontosságú kérdésnek a megoldása elősegítené a többi sürgős nemzetközi probléma rendezését is. Elvtársak! Több mint három hónapja javasolta a szovjet kormány, hogy hívják ösz- sze a kormányfők, a vezető államférfiak értekezletét. Ezen oldják meg a halaszthatatlan problémákat és közös erőfeszítéssel határozzák meg azokat a célravezető módokat, amelyek enyhítik a nemzetközi feszültséget és megszüntetik a hidegháborús állapotot. Erre azt mondják nekünk, hogy meg kell vitatni a keleteurópai országok helyzetét. De hát tulajdonképpen mit akarnak megvitatni és ugyan ki jogosított fel bárkit is, hogy megvitassa más országok belső fejlődését? Nem, jó urak, ne lépjenek a más kertjébe. A kelet-európai népek már eldöntötték ezt a kérdést, gazdái ők a saját portájuknak és nem tűrik el, hogy bárki is belügyeik- be avatkozzék. A szocialista tábor és a kommunista világmozgalom ■rősen fellendülőben van. A estvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek tavaly ősszel Moszkvában tartott tanácskozása tovább erő sítette egységüket és összefor- 'ottságukat, meghatározta e munkás- és demokratiku; mozgalom feladatain Legíőbt ennivalónkra béke megszilárdítása! A szocialista tábor a béke bástyája. Táborunkat támogatja minden békcsze- rető nép, az egész haladó emberiség. A szocialista országok történelmi küldetésének felelősségét átérezve, a jövőben is szilárdan együtt haladunk a béke és a szocializmus útján. Éljen a népi Magyarország fővárosának dolgozó népe! Éljen és virágozzék a Magyar Népköztársaság, a hatalmas szocialista tábor szilárd oszlopa! Éljen a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt — a magyar nép minden győzelmének lelkesítője és szervezője! Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága! I Felszabadulási ünnepségek Somogybán Kaposvárott pontban délelőtt 10 órakor a Szabadságparki Szovjet Hősi Emlékműnél kezdődött az ünnepség. A felsorakozott honvéd díszszázad parancsnoka Molnár József alezredesnek tett jelentést, aki a munkásőrség parancsnokával együtt megszemlélte a felsorakozott honvéd és munkásőr díszszázadokat. Ezt követően Nyíri Tibor honvéd alezredes mondott ünnepi beszédet. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy mit jelentett a magyar dolgozók millióinak az, hogy 1945. április 4-én a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Az ünnepi beszéd után a párt, tanács és tömegszervezetek, valamint a hivatalok, üzemek és vállalatok képviselői . megkoszorúzták az emlékművet. A koszorúzás befejezte után felhangzott az Internacionálé. majd a honvéd és munkásőr alakulatok díszmenete zárta be a lelkes hangulatú ünnepséget. Marcaliban több mint 500 főnyi hallgatóság előtt Bállá László honvéd százados ünnepi beszédben méltatta a nap jelentőségét. Aztán a különböző szervek koszorút helyeztek el a szovjet hősi emlékműnél. Elsőnek Szigeti István, a járási párt- bizottság első t'tkára helyezte el a pártbizottság koszorúját. Siófokon soha nem látott nagy tömeg vett részt az április 4-i ünnepségen, ahol Nagy Antal elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. A siófoki ünnepségen egy kisebb szovjet küldöttség is megjelent, melynek vezetője fel is szólalt, s köszöntötte Siófok népét abból az alkalomból, hogy 13 esztendővel ezelőtt szabadult fel Magyarország. Tabon jól sikerült felvonulás előzte meg a délelőtti ünnepséget. A felvonulásban részt vett egy szovjet díszszakasz, egy magyar honvéd díszszakasz, továbbá egy munkásőr díszszakasz mellett az úttörők és a kiszisták sokasága, őket követte mintegy 600—800 főnyi dolgozó. Ünnepi beszédet Kővágó Gyula, a járási pártbizottság első titkára mondott, majd egy szovjet alezredes köszöntötte a tabi járás dolgozóit. Az ünnepélyt díszmenet zárta be, amelyhez a zenét a szoviet alakulatok zenekara szolgáltatta. Barcson április 3-án este fáklyás felvonulás volt, amelyben részt vettek a kiszisták, a párt-, tanács és tömegszervezetek küldöttei és sokan a helyi lakosság közül. 4-én délelőtt mintegy 600-an gyűltek egybe az ünnepségre, amelynek kenetében Szabó Sándor rendőrszázados, járási rendőrkapitány méltatta a nap jelentőségét. Ezután 22 'különböző szerv helyezte el koszorúját a hősi emlékműnél. Nagyatádon 3-án este tűzijáték volt. 4-én a reggeli órákban a dolgozók százával vonultak ki a nagyatádi temetőbe, s ott megkoszorúzták a szovjet hősök sírjait. Ezt követően felvonulás volt, s a tömeg a sportpályán gyülekezett, ahol Püspöki őrnagy elvtárs, helyőrség-parancsnok tartott ünnepi beszédet. Az ünnepélyt katonai díszszemle zárta be. Csurgón nagy tömeg vett részt a péntek délelőtti ünnepségeken, amelynek keretében 33 koszorút helyeztek el a bolgár hősök tiszteletére állított emlékműnél. Lengyeltótiban tartották meg a fonyódi járás április 4-i ünnepélyét. Sok száz főnyi tömeg vett részt az ünnepségeken és a különböző szervek elhelyezték koszorúikat a hősi emlékműnél. .1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 AAAAAAAAA. Nemzetközi Szemle KÖVESSÉK A PÉLDÁT Abban a kemény, állhatatos és a népek reménységétől kísért békeoffenzívában, melyet szüntelen megújuló kezdeményezésekkel folytat a Szovjetunió, immár hosszú hónapok óta: döntő jelentőségű fejezet a Legfelső Tanács határozata, amely kimondja, hogy egyoldalúan megszünteti az atom- és ihidrogénfegyver kísérleteiket. A harc az atomhalál ellen nem ért véget. A szovjet kormány döntése önmagában még nem hárítja cl az emberiséget fenyegető veszélyt. De ez a történelmi jelentőségű határozat megcáfolhatatlan bizonyítéka a szocializmus nagy országa rendíthetetlen békeakaratának. A tettek nyelvén ad csattanós választ azokra a mesterkedésekre, melyek nyugati oldalról propagandának igyekeztek feltüntetni a Szovjetunió következetes békefel- úívásait. Ez a határozat végleg kihúzta a talajt azok lába alól, akik ügyeskedő manőverekkel, angolna módjára igyekeznek hétről hétre kisiklani a tények ereje, a népek oltha- tatlan békevágya, tárgyalásokat, megegyezést, leszerelést sürgető akarata elől. Igen, itt vége a csűrés-csavarásnak, szavakkal való zsongiőrködés- nek, ködösítésnek: hatalmas és nyílt választ kaptak kételkedők és rágalmazók egyaránt: a Szovjetunió, miután több alkalommal csökkentette fegyveres erőinek létszámát, lemondott külföldi katonai támaszpontjairól, most döntést hozott: nem folytatja tovább az atom- és hidrogénbomba kísérleteket és felhívja a tőből országokat, kövessék példáját. Nagy alkalmat kapott a világ, hogy kikerüljön az atomháború halálszakadékáből, az esztelen fegyverkezési hajsza ámokfutásából, a hidegháború őrületéből, elkerülje a katasztrófát, és a nemzetközi enyhülés, a leszerelés, a béke útjára lépjen. Kérdés, élnek-e az alkalommal azok, akiknek immár érveik sem maradtak a Szovjetunió újabb lenyűgöző gesztusa után? Ha az utóbbi napok eseményeit nézzük, a sötét jelenségek között ott találjuk Nyu- gat-Németország atomfegyverkezését, melyről teljes joggal állapítja meg a Borba, hogy senkinek, aki a két világháború borzalmait átélte, nem lehet közömbös sem a német militarizmus újjáéledése, sem pedig az, hogy Németországot, amely a világot már kétszer katasztrófába sodorta, most újból felfegyverzik, mégpedig a legkorszerűbb, legborzalmasabb fegyverekkel. A nyugatnémet hadseregnek atommal való felszerelése aláaknázza a nemzetközi biztonságot és veszélyezteti a békét. Aggasztó jelenség, hogy az Egyesült Államok lábbal tiporva a fegyverszüneti egyezményt, atomfegyverrel szereli fel a délkoreai hadsereget is. Nem vonta még vissza az USA a Csendesóceán térségében tervezett hid- rogénbomba-robbantási kísérletekre tett bejelentését sem. Ugyanakkor azonban lehetetlen nem venni tudomásul, hogy a háború megszáUotjainak, a pusztítás eszeveszett démonjainak maroknyi csoportjával szemben a világ minden részén a jó szándékú emberek milliói számára gyújtotta ki a reménység csillagát a Szovjetunió határozata. A csökönyös ellenvetésekbei burkolózása miatt a »Mr. No«-nak gúnyolt Dulles elzárkózásával szemben. kitárul a népek szíve a »jóakarat konkrét gesztusára« — mely megnyitotta a lehetőséget, hogy a béke kérdése kijusson a végtelen viták útvesztőjéből és cselekedetté váljék. Az egész világ tesz tanúságot a Szovjetunió békés szándékai mellet és követeli: kövessék a szovjet példát. A nyugati diplomácia nyomasztó gondokkal küzd, hogyan enyhítse a szovjet bejelentés hatását. Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata kikerüli a nyílt választ a Legfelső Tanácsnak az atomfegyver kísérletek megszüntetéséről szóló határozatára és megpróbálja a leszerelés híveinek feltüntetni az Egyesült Államokat. De hisz-e az ilyen nyilatkozatoknak az amerikai ember, akinek életszínvonalát hónapról hónapra süllyeszti a fegyverkezési hajsza, a háborús kiadások. lapánban, abban az országban, amelyik keserű tapasztalatokat szerzett az atomfegyver borzalmairól, ahol 13 évvel Hirosima és Na- gaszaki bombázása után még mindig öl a bomba, a lakosság forró hálával és helyesléssel fogadta a határozatot, melyet a béke megőrzésének emberséges gondolata hat át. Abban az országban, ahol rákban, fehérvérűségben még mindig halnak olyanok, akiket sugárzás ért, mások formátlan, torz gyermekeknek adnak életet, ahol a lányok meghamisítják okmányaikat, mert a férfiak hirosimai nőt nem mernek feleségül venni, ott, ahol Kisi bejelentette, hogy az amerikaiaknak joguk van nukleáris fegyvert bevinni Japán területére, a szovjet határozat után 24 órával az atomos hidregénfegyver betiltásáért harcoló országos tanács rendkívüli ülést tartott és nyilatkozatot fogadott el, melyben 35 millió japán nevében mond köszönetét a Szovjetuniónak a nukleáris kísérletek megszüntetéséért. A harc az atomhalál ellen nem dőlt még el, de kimenetele nem kétséges többé. Ezt a harcot támogatja magában Nyugat-Németországban is az a napról napra hatalmasabb szövetség, amely az egész országban tiltakozó gyűléseket, tüntetéseket szervez és felszólította a lakosságot, csatlakozzanak az atomhalál ellen harcoló akcióhoz. És ebben a táborban együtt vannak az indiai Nehru, a francia Joliot Curie, az angol Priestley, az amerikai és nyugatnémet’ tudósok és a sok millió egyszerű ember, aki élni akar, dolgozni békében, rettegés nélkül nevelni a gyermekeit. Ezek a milliók a világ minden táján nagy bizalommal tekintenek a Szovjetunió felé és hiszik, tudják, hogy a szívós küzdelem a békéért, a nyugodt holnapokért, előbb-utóbb eredményre vezet, elűzi az atom- halál sötét lidércét, megszabadítja az emberiséget attól, hogy egy hatalmi őrületében pusztulásba rohanó csoport katasztrófába sodorja a világot.
