Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

2

Szombat, 1958. április 5.

!

fi

Katonai díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13. évfordulóján

(Folytatás az 1. oldalról.)

Mi, magyar fiatalok igazán Gokat köszönhetünk a szovjet népnek. Közülünk nagyon sok ifjúmunkás már csak elbeszélésekből ismeri a múltat, nem enílékszik az elnyomatás nehéz éveire, apáink nyomorúságára. Jól emlékszünk azonban 1956 októberére, amikor a fasiszták, a huligánok ránk akarták erőszakolni a grófok és bárók Magyarországát és velük együtt a nyomorúságot ts.

Engedje meg kedves Hruscsov elvtárs, hogy a budapesti Ifjúság nevében személyesen köszönjem meg önöknek, hogy a szovjet kormány adott pillanatban Lenin tanításához híven cselekedett. Soha nem feüodonyi Pálné köszöntötte a kedves vendégeket.

Drága szovjet vendégeink! Drága Hruscsov elvtárs! A

Kedves Hruscsov elvtárs! Kedves vendégeink! Kedves Dobi elvtárs, Münnich elvtárs, Marosán elvtárs! Budapesti dolgozók!

Üdvözlöm Önöket legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felszabadulásunk napjának évfordulóján.

Mai ünnepünknek különleges fényt ad, hogy e napon körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, élén Hruscsov alvtárssal, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárával, a szovjet kormány lejével. (Nagy taps, éljenzés.)

Nagy öröm számunkra, hogy együtt ünnepelnek velünk annak a nagy népnek küldöttei, amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadságunkért, nem- i seti függetlenségünkért, a második világháborúban, és 1956 őszén,

amikor ismét veszélybe került szabadságunk és nemzeti függetlenségünk.

Hruscsov elvtárs nem először jár Magyarországon. Itt lárt 1957. január elején is, az 5t kommunista és munkáspárt budapesti tanácskozásán —. az akkori nehéz körülmények között nem tudtuk méltóképpen fogadni őket. Most azonban Hruscsov elvtárs és a küldöttség többi tagja több időt tölt nálunk. Alkalmuk lesz találkozni nemcsak a vezetőkkel, hanem a magyar nép tömegeivel is. E találkozások során, drága vendégeink bizonyosan érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szeretetet. Ez az őszinte, mély szeretet annak a pártnak, annak a kormánynak, annak a népnek szól, amely az élet minden területén szüntelenül segítette és segíti szocializmust építő népünket.

Személyesen szól ez a szeretet Hruscsov elvlársnak, aki a Szovjetunió Kommunista

Pártjának és kormányának politikáját képviselve oly következetesen, oly fáradhatatlanul harcol az egész világ népeinek békéjéért és biztonságáért.

Egész népünk nevében kívánom önöknek, kedves vendégeink, érezzék magukat Magyarországon úgy, ahogyan a testvér, a hűséges barát otthonában érzi magát az ember.

Elvtársak! Barátaink! 1945. április 4-én, amikor a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitlerista hordák utolsó maradványait, megkezdődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünnepeljük, hogy megszületett a szabad és független Magyarorlejtjük el azt az igaz, őszinte barátságot, mély emberi szeretetet, amelyet önök tanúsítottak irányunkban.

A magyar fiatalok boldogok, hogy olyan nagyszerű barátaik vannak, mint a szovjet fiatalok, akikkel oly sokszor találkoztak.

Jó egészséget, boldogságot kívánunk az elvtársaknak, az egész szovjet népnek! Kérjük, adják át a budapesti fiatalok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai forró, elvtársi, baráti üdvözletét a nagy szovjet népnek, a hős komszo- molistáknak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép a kommunizmus építésében még nagyobb eredményeket érjen el. (Nagy taps.)

magyar nők szívből jövő meleg szeretetével üdvözlöm mindannyiukat. Mi, magyar asszonyok úgy tekintünk

szág és hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás útja és ezen a napon ünnepeljük a megbonthatatlan magyar—

szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.)

Április 4-e a tények erejével hirdeti, hogy nemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar— szovjet barátság összetartozik és egymástól szét nem választható.

Kóborolnak manapság a nyugati tőkés országokban egykori kiváltságaikat elvesztett magyar földbirtokosok, nagytőkések és levitézlett fasiszták, akik szeretnék szétválasztani nemzeti függetlenségünket a társadalmi haladástól és mindkettőt a magyar— szovjet barátságtól. Ezek rágalmazzák a magyar kommunistákat és munkásokat, s minősíthetetlen rágahnakat szórnak a Szovjetunióra, mindent azzal, hogy ők «-féltik« szabadságunkat, nemzeti szuverenitásunkat és függetlenségünket. Ezek az urak és imperialista gazdáik azt gondolják, hogy a magyar nép nem ismeri a történelmet, hogy a magyar nép emlékezete rövid. De

a mi népünk nagyon is

jól ismeri a történelmet,

nagyon jól meg tudja különböztetni a hamis szavakat a valóságtól.

Azt hiszik tehát ezek az urak, hogy a magyar nép elfelejtette: hogyan adta el a magyar nemesség és burzsoázia nemzeti függetlenségünket 1867- ben a Habsburgoknak, az úgynevezett kiegyezéssel és hogyan árulta később is a hazát. Fűnek, fának, a Vilmos-csá- szári német imperializmusnak, azután 1919-ben az Antantnak, majd Hitlernek? A magyar nép nem felejtette el ezt. S azt sem felejtette el, hogy ezek az urak a Horthy-korszak idején egyáltalán nem féltették nemzeti függetlenségünket a német, olasz, francia, angol és amerikai bankároktól és iparmágnásoktól,, trösztöktől* amelyek valójában akkor a magyar nép sorsa felett rendelkeztek. A szabadság bajnokainak szerepében tetszelgő egykori földbirtokosok és nagytőkések csak elődeik hagyományait folytatják ma is, miként elődeik, úgy ők is árulják a hazát, ezúttal némely amerikai milliárdosnak. Csupán egy a különbség: most olyasmit akarnak eladni, ami felett ők már nem rendelkeznek és nem is fognak rendelkezni soha többé. (Viharos taps.)

Most

ez az ország a nép országa és soha többé nem lesz másé.

A felszabadulással a munkás- osztály vezette magyar nép

önökre, mint családjaink védelmezőire, mert tudjuk, hogy a szovjet kormány és személyesen ön, drága Hruscsov elvtárs — szetnbeszállva minden háborús törekvéssel, amely az életre tör — mindent megtesz, hogy megóvja számunkra is a nyugodt, békés jelent, gyermekeink számára pedig a minden eddiginél boldogabb jövendőt.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi határozata újabb reményt adott a háború elkerülhetőségéhez és még jobban megerősített a béke védelméért folytatott harcunkban. Köszönjük mindezt. ígérjük, hogy tettekkel segítjük a világ békéjéért küzdő szovjet népet.

Nagyon örülünk, hogy ellátogattak hozzánk.

Kérjük, adják át üdvözletünket a nagyszerű szovjet asszonyoknak és forró anyai ölelésünket gyermekeiknek.

vette kezébe az ország sorsát és a nép valóban a magyar történelem forradalmi hagyományait követi, azoknak a szabadságharcosoknak a hagyományait, akik harcoltak 150 éven át a török hódítók, majd háromszáz éven át a Habsburg hódítók ellen, 1919- ben pedig az Antant intervenciós csapatai ellen és utána a Horthy—Hitler fasizmus ellen.

A munkásosztály — saját felszabadüásáért küzdve — élére állt a nemzet függetlenségéért vívott harcnak, és bizonyosak lehetnek benne a nyugaton kalmárkodó urak: a magyar nép meg is védi az 1945-ben elnyert nemzeti függetlenséget. (Taps.)

A nyugaton kóborló gyászmagyarok és imperialista főnökeik adják a süket embert és úgy tesznek, mint akik nem tudják, ki adta népünk kezébe a szabadságot, a nemzeti függetlenséget, 1 kinek a vére hullott a szabad, független Magyarországért. Azoké az uraké-e, akik a szovjet kormány kellő időben elhangzott figyelmeztetése ellenére 1941- ben belevitték Magyarországot Hitler oldalán a világtörténelem legvéresebb rabló kalandjába és akik utolsóként tartottak ki a náci bitorló mellett? Nem!

A magyar nép szabadságáért és függetlenségéért a

magyar kommunisták és

hazafiak, és a szovjet nép

fiai adták a legtöbbet, amit

ember adhat, az életüket.

(Nagy taps.)

Vajon ki védte és védi azóta is nemzeti szuverenitásunkat, szabad életünket? Azok-e, akik minduntalan be akarnak avatkozni belső ügyeinkbe, akik nemcsak a diplomácia és propaganda minden eszközét vették igénybe, hogy megdöntsék Magyarországon a nép hatalmát, hanem 1956 őszén a fegyveres ellenforradalmi támadás megszervezésétől sem riadtak vissza? Velük szemben a Szovjetunió az, amely mindig Magyarország mellé állt, visszaverve a függetlenségünk ellen irányuló imperialista beavatkozási kísérleteket. A Szovjetunió segített hatalmas nemzetközi tekintélyével, erkölcsi erejével, politikai tapasztalatával és ha kellett és kértük, segített katonai erővel is, nemzeti függetlenségünk, népi hatalmunk megvédelmezésében. (Nagy taps.)

Ki ne ismerné nálunk a jelentőségét és értékét annak a szüntelen gazdasági támogatásnak, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk, kezdve azon a nyersanyagon, amit közvetlen a felszabadulás után adtak —■ hogy megindíthassuk gyárainkat —, egészen addig a nyersanyagig és minden másféle segítségig, amelynek felhasználásával gyorsan helyreállítottuk az ellenforradalom okozta súlyos károkat.

Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszönheti, hogy 1945-ben újra

— és most már végérvényesen

— ráléphetett az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején egyszer már megkezdett útra.

Népünk szereti a Szovjetuniót, mert neki köszönheti, hogy szabad és független, mert a Szovjetunió segíti, hogy szabad és független is maradjon,

mert a Szovjetuniónak nagy szerepe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elmaradott agrár országból iparilag fejlett ország lett, amelynek népe jobban, kultúráltabban él, mint bármikor korábbi történelme során.

A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szövetségesi hűség kapcsol össze bennünket azzal az országgal, amely a világbékének és benne hazánk békéjének is legkövetkezetesebb harcosa.

A magyar nép békét akar. Békére van szüksége a haza szocialista felvirágoztatásához. (Taps.) Két szörnyű világháború után tudjuk, mit jelentene egy újabb háború, mit jelentene fiaink és leányaink szenvedése, városaink és falvaink pusztulása. De egy új háborúban — ezt is tudjuk —, nem lenne hely a földön, ahol ember biztonságban élhetne. Az atom-, hidrogén- és rakétaháború tüze elérne minden népet és veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét.

A háborút azonban elkerülheti az emberiség, mert a háborút meg lehet akadályozni. Kinek köszönhetjük és mi adja a reális alapot ahhoz, hogy valóban bízhatunk egy új háború elkerülhetőségében? Ezt annak a politikának köszönhetjük, emely a Szovjetunióban már negyven esztendővel ezelőtt zászlajára írta a béke jelszavát és mindig is kitart mellette. (Nagy taps.) Ez

a békepolitika minden nép számára megnyitotta az utat, s az imperialisták minden mesterkedése ellenére újabb és újabb milliókat hódit meg a békés együttélésnek.

Ami a háború megakadályozásának reális alapját illeti, vajon mi rettenti el jobban a háborús gyújtogatókat egy újabb véres kalandtól, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország iparának, tudományának, technikájának rohamos fejlődése, a Szovjetunió, a szocialista tábor növekvő gazdasági, politikai, erkölcsi és katonai hatalma és a népek bókeakarata?

Nem is olyan régen, a magyarországi ellenforradalom idején és utána bizonyos nyugati propagandistáit — mint annyiszor negyven éven át — ismét arról szónokoltak, hogy a kommunizmus csődben van. A népi demokráciák és a Szovjetunió vereségéről beszéltek. Hallhattunk és olvashattunk olyant is, hogy a Szovjetunió elszigetelődött, elvesztette vezető szerepét a világ- politikában, hogy csődbe jutott a marxizmus—leninizmus. Azóta fél esztendő sem telt el, hói vannak ezek a propagandisták? Mit látunk? A szocialista országok Szovjetunió vezette tömörülése erősebb, mint valaha. (Nagy taps.) Az egész világot ámulatba ejtette a Szovjetunió interkontinentális rakétája és a két szputnyiik. (Taps.)

Az egész világ látja, hogy változatlanul a Szovjetunió a kezdeményezője a világ- politikában minden olyan akciónak, amely a béke fenntartását és megszilárdítását szolgálja.

V marxizmus—leninizmus tanításai a revizionisták minden

erőlködése ellenére, tiszta fénynyel ragyogják be az emberiség jövőjét. Ehhez a Szovjetunióhoz, a békéért harcoló és a békét megvédelmezni képes hatalmas országhoz kapcsol bennünket mély és megbonthatatlan barátság. (Nagy taps.)

A Szovjetunió vezeti azt a tábort, azt a testvéri közösséget, amelynek mi is tagjai vagyunk — a szocialista népek táborát. Ennek a tábornak tagjai kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartására, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvére építik. De nemcsak erre. Ezeken az elveken túl

a szocialista országok kölcsönös viszonyának —, mint ezt legutóbb a moszkvai tanácskozás nyilatkozata is hangoztatta — elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítség.

Ebben a kölcsönös segítségben a proletár nemzetköziség eszméje ölt testet. Mi magyarok, az eUenfarradalmi felkelés súlyos napjaiban tapasztalhattuk a proletár nemzetköziség erejét, és ezért most, a magyar dolgozók nevében — a köztünk lévő szovjet vezető elvtársak által —, az egész szovjet népnek forró köszönetét mondunk. (Lelkes taps.)

A külföldi és a hazai reakció mindent megtett, hogy hazánkat gazdasági csődbe és pénzromlásba kergesse. Le akarták rombolni mindazt, amit a nép 13 év alatt épített. A Szovjetunió és a baráti országok segítsége tette lehetővé, hogy a magyar munkásosztály, a parasztság és a néphez hű értelmiség áldozatos munkája révén nem kellett szembenéznünk az infláció és a nyomor rémével, hanem élőre haladhattunk a gazdasági, politikai és kulturális építés útján. Az ipar egész évi termelése a múlt évben két százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben. A múlt évi mezőgazdasági terméseredmény a felszabadulás óta a legjobb volt. A munkások és alkalmazottak reálbére 14—16 százalékkal, a parasztság jövedelme 8—12 százalékkal magasabb volt, miint korábban.

A proletár nemzetköziség segítségével felszámoltuk az ellenforradalom okozta gazdasági károkat és tovább építjük a szocializmust hazánkban. (Taps.)

Az ellenforradalom óta eltelt idők eseményei leleplezték az ellenségnek azt a rágalmát is, hogy a magyar nép szemben áll a kommunista párttal és nem óhajtja a szocializmust. Pártunk, miután megtisztította sorait az árulóktól és szakított a régebbi hibákkal, erősebb lett, mint volt és összeforrva a tömegekkel végzi nagy történelmi feladatát: vezeti a népet a szocializmus felépítésének útján. (Nagy taps.)

Népünk nagy tömegszervezetei és mozgalmai — a szak- szervezetek, az ifjúsági szövetség, a nőmozgalom, a Hazafias Népfront —, a párt vezetésével. a tömegek mozgósításával részt vesznek a szocializmus építésében. Ezek a vitathatatlan eredmények tanúsítják, hogy országunkban mély, kitéphetetlen gyökerei vannak a szocializmusnak.

A magyar nép már 1919- ben, a dicsőséges Tanács- köztársaság idején eljegyezte magát a szocializmussal és negyven esztendeje küzd a kommunista párt vezetésével a munkáshatalomért és a szocializmus felépítéséért. (Taps.)

Ezért teljesen felesleges és hiábavaló a nyugati imperialisták minden olyan próbálkozása, amely a népi demokratikus országok, köztük hazánk belső rendjének valamiféle «felülvizsgálását« célozza. A magyar nép négy évtizede küzd a szocializmusért.

Súlyos véráldozatokkal pecsételte meg ezt a választását.

Népünk ebben a kérdésben már 1919-ben döntött és e döntését nem másítja meg a nyugati imperialisták és prókátoraik mesterkedésére sem.

Ugyancsak látja az egész világ azt is, hogy kudarcba fulladt ellenségeink kísérlete, hogy Magyarországot kiszakítsa a szocializmust építő népek nagy testvéri családjából. Ellenkezőleg, a magyar nép az elmúlt másfél év alatt erősítette a testvéri népekhez és országokhoz, köztük elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait. (Taps.)

A szocialista államok szolidaritása nem irányul egyetlen más ország ellen sem, hanem a szocialista államok szabadságát és függetlenségét védelmezi. A varsói szerződés fontosságát és időszerűségét éppen azokban az időkben ismerhettük meg legjobban, amikor ránk támadt az ellenség, de ma is jól érthetjük, amikor a bonni nemzetgyűlés többsége elhatározta Nyugat- Németország atam-ifelfegyver- zését. A német militarizmus már két ízben sodorta háborúba Magyarországot. Most ugyanez a német militarizmus ismét kezdi fenyegetni Európa és benne hazánk népének békéjét. (Pfujolások.)

A magyar nép egységesen és határozottan tiltakozik az ellen, hogy a német militaristákat atomfegyverrel lássák el. (Felkiáltások: le velük!)

Ismét kijelentjük, hogy mindaddig, amíg az agresz- szív Eszakatlanti Szövetség fennáll, becsülettel és hűséggel teszünk eleget a varsói szerződés kötelezettségeinek, a szocialista országok segélynyújtási kötelezettségének, amely a leghatékonyabb védelem a feltámadt német militariz- mus veszélye ellen. (Taps.)

Hűséges katonái vagyunk a világot átfogó békemozgalomnak. Ez a mozgalom, amely a békeszerető emberek százmillióinak akaratát fejezi ki, ma már olyan erővé vált. hogy egyik fontos gátja a nemzeték szabadságára, függetlenségére törő háborús kísérleteknek.

Minden békeszereto emberrel együtt követeljük a fegyverkezési hajsza beszüntetését, az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának cs alkalmazásának megtiltását, a külföldi katonai támaszpontok felszámolását.

A magyar népnek is lét- fontosságú érdeke, hogy ösz- szeüljön a legmagasabbszintű értekezlet, amelyen a kormányfők tanácskozhatnak a népeket legjobban érdeklő kérdésről, a béke biztosításáról és megszilárdításáról. Egyöntetű lelkesedéssel üdvözöljük a Szovjetunió békekezde- ményezéseit. (Éljenzés és taps.) Köztük a legutóbbi világ jelentőségű tettet, azt, hogy a Szovjetunió felfüggesztette az atom- és hidrogénbomba kísérleteket. Ez a lépés a Szovjetunió népeinek nemcsak elszánt békeakaratát, hanem lenyűgöző erejét is bizonyítja.

A világ közvéleménye — s benne a magyar közvélemény — azonos elhatározást vár és sürget a kapitalista nagyhatalmaktól is.

Elvtársaink! Barátaink!

Április 4-e arra is tanít bennünket, hogy nemzeti függetlenségünk elváiaszt- hc.tatlan a társadalmi haladás ügyétől.

Tizenhárom évvel ezelőtt megkaptuk a lehetőséget a néphataiorri megteremtésére. A nép kezébe vette a gyárakat, a bányákat, a bankokat,

(Folytatás a 3. oldalon.)

A dolgosé asszonyok nevében

A nép

mái* 8l8l$Mi>eii eljegyezte magát a szoeializiimssal

Kádár János elvtárs ünnepi beszéde