Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Péntek, 1958. április 4. Oíszünncpség az Operaházban hazánk fa (szabadulásának L évfordüBőja alkalmából {Folytatás a 6. oldalról.) a. hatalmas )békiemoz;?jalmat. Azt akarjuk, hogy minden ember békében és barát­ságban éljen, ne kelljen rettegnie sorsa miatt, azt akarjuk, hogy azok a ha­talmas összegek, amelyekét most fegyverkezésre fecsé­relnek cl, a nép javát, életszínvonalának emelését, a népgazdaság, a tudo­mány, a kultúra és a mű­vészet fejlődését szolgálják világszerte. Állhatatosan, erőnket nem kiméivé kell küzdenünk e eél eléréséért, Nem kétséges, hogy a szorgalmas magyar nép szintén ugyanerre tülek­szik. A szocialista országok kom­munista- és munkáspártjainak képviselői értekezletükön nyi­latkozatban jelentették ki, ■hogy a két rendszer béke,; együttélésének lenini elve a szocialista országok külpoliti­kájának megingathatatlan alapja, a népek békéjének és barátságának megbízható pil­lére. Ahhoz azonban, hogy a szo­cialista államok sikeresen megvalósíthassák ezt a külpolitikai irányvonalat, ILkkkÁJLkkki kkkkkkkkk.-S3 ( még szorosabbra kell zár- ( niok soraikat, állandóan segíteniük és támogatniok kell egymást. A szocialista államoknak < Maguk élvezik munkájuk gyümölcsét AMIRE E SOROK napvilágot látnak, a Kaposvári Cukorgyár Célgazdaságának mintegy négy és félszáz dolgozója a családi pénztáriba tette nyereségrészesedését. Az el­nyúlt esztendőben csaknem négymillió forint térven felüli jövedelmet ért el a gazdaság. Elbből átlagosan egyhavi 'bérüknek megfelelő összeget — együttesen 589 ezer forintot — kaptak kézhez a dolgozók. Tegnap osztották ki a részesedést mind az öt üzemegységben. A tavalyi sikerről, annak nyitjáról beszél­gettünk előzetesen a gazdaság vezetőivel... Középmagas, zömök, szélesvállú, deresedé htejú ember Pittner Géza elvtárs. A harmin­cas évek óta a Cukorgyár gazdaságában dol­gozik. Trafctor-főszerelő volt a GEORGIÁ- nál. A célgazdaság alakulása óta — 1951 őszétől — igazgató. A vassal, földdel bánó munkás erőtől duzzadó szobor alakját róla mintázhatnák. Mielőtt akár egyetlen adatot is feljegyeznék a gazdálkodásukról, így szólt: — A nyereség dolgozóink becsületes munká­jából fakad. Ezért a pánzjutalmazás mel­lett, a sajtó útján is köszönésemet fejezem ki nekik. — Egyszerű szavaiból kicsendül a munkásemberek apró tetteinek dicsérete, a dolgos hétköznapok neves és névtelen hősei­nek kijáró és megadott elismerés hangja. Huszonkét esztendő gyakorlati tapasztala­tait őrzi agyában és gyümölesözteti a gaz­daság, a nép javára Szabados Dezső főgro- nőmus. Tizenhét évvel ezelőtt került a GEORGIÁ-hoz segédtisztként, s a célgazda­ság bölcsőjét ő is ringatta. Ismeri a 4734 hold szántónak csaknem minden barázdáját. Ha szóba kerül a birtok valamelyik darabja, nem a tábla számát mondja, hanem így jelöli meg a beszéd tárgyát: ilyen és ilyen műtrá­gyát, vasy talajművelést adunk az idén an­nak a gázlói földnek, amelyben tavaly dug- ványrépa volt. Amolyan örökmozgó termé­szetű. Aratáskor, etetéskor, hol itt, hol ott található már kora hajnalban. — Elmondanád te is, Géza bácsi, de meg­előzlek: a kommunistáké a fő érdem a sike­rek elérésében — mondja a pártomkívüli fő- agronómus. Aztán sorolja a számokat. Oda lyukadunk ka, hogy az árutermelés magas csúcsára hágott fel a gazdaság. Egy hold szántóra — tehát nemcsak a vetésterületre! — számítva 340 kg búzát, 920 kg cukorrépát, 320 kg hízottmarihát és 81 kg baconsertést adtak át az államnak. Kenyérgabonából mintegy 1200 holdról átlag 13 mázsa 30 kilót takarítottak be. A kalászosok termelésében a gépeké a döntő szó: a nyáron csak a terület hét százalékán izzadtak a kézi kaszások. Gázlón Pintér Lajos és Vörös György kom­munista zetorosok voltak az aratás motorjai. — Az emberi erő felmentésével háromszáz- ezer forint munkabért takarítottunk meg egy év alatt — szól közbe a technika nagy tű­vé és alapos ismerője, az igazgató. — össze sem lehet hasonlítani a mi gépparkunkat a GEORGlA-éval. Minden száz holdra jut egy körmös-, vagy univerzális traktor. A növény­védelmet, a szállítást teljesen, a növényápo­lást pedig részben gépesítettük. KEDVENC TÉMÁJÁRA, a szarvasmarha hizlalásra tereli a szót Szabados Dezső. — Ez az üzemág ontja a pénzt. A terv 2196 hízómarhát követeli tőlünk' tavaly, s ad­tunk 2658-at, huszonkét és fél millió forint értékben. Mind exportra ment. — Benyúl a zsebébe a logarlécért és pillanatnyi fejtörés után folytatja: — Hat év alatt tizenötezret hizlaltunk meg. Ha ezeket vasúti kocsikra raknánk, a mozdony Dombóváron, a szerel­vény Kaposváron lenne. Az öndicséretnék még csak a látszata sem bukkan elő. Szerényen megjegyzi a főagro- nómus: a búzatermelést és az állathízlalást már régóta ismerd a világ. Ezeket nem lehet újra felfedezni. De lehet az eredményeket a szakszerű és lelkiismeretes munkával fokoz­ni. A cukorrépa hozamainak növeléséihez pél­dául hasznos segítséget ad a gyár talaj- laboratóriuma, meg Kaiser Ervin, a termelési osztály vezetője. — Hogyan nyílna mód' a gazdálkodás To­vábbi javítására? — Ha a búza hozamát másfélszeresére növelnénk, egymillió forintos többletbevételhez jutnánk. Ugyanezt elérhet­jük azzal, hogy a hizlalás jövedelmezőségét öt százalékkal magasabbra tornásszuk. Ez a terv nem az álmok birodalmába vezet, ha­nem valós alapja van. A gyengébb üzemegy­ségeket — például a szentgáloskérit —, a jók színvonalára juttatjuk. Nem kell ehhez sem­mi más, csak lelkiismeretesebb munka — mondja Szabados Dezső. IGEN, A DOLGOZÓ emberek kezében a siker kapujának kulcsa. A dolgozókéban, akik tizenhárom esztendő alatt, valamikor lené­zett, nélkülöző cselédekből az ország megbe­csült 'gazdáivá, a kenyérgondot nem érző, csak arra visszaemlékező állami munkásokká nőttek. A célgazdaság munkás-derékhada pe­dig nem felejti: azért kaphatott tegnap nye­reségrészesedést, mert a tizenhárom eszten­dős új világunkban azé a munka gyümölcse, akié a munka. KUTAS JÓZSEF ugyanakkor nagyobb gondot/ kell fordítaniuk saját gazda- ( sági erejük fokozására, egész ( népgazdaságuk fejlesztési üte-( mének gyorsítására. Mindég eszközzel tökéletesítenünk kel) i a szocialista termelést, ossz- ( hangba kell hoznunk a szocia- é lista országok népgazdasági í torjait, biztosítanunk kell a í munka nagyobb termelékeny-1 sógét, jobban ki kell hasz- y válnunk természeti kincsein­ket, a tudomány és. a techni­ka vívmányait, biztosítanunk < kell a dolgozó tömegek ma­gasabb életszínvonalát Ezek­nek és más gazdasági, politi-' kai feladatoknak a megoldá-] sában is segítenünk és támo-^ gátolunk kell egymást. t A szovjet emberek szent fel-» adatuknak, internacionalista ( kötelességüknek tartják, hogy? minden eszközzel előmozdítsák? a szocialista tábor további erő-? sítését, támogassanak minden ( testvéri szocialista országot. Önök, elvtársaink, bizonyo­sak lehetnek, hogy a Szov­jetunió erejét nem kímélve munkálkodik a szocialista tábor erősítésén. A szov­jet emberek mindig telje­sítették és teljesítik inter­nacionalista kötelességü­ket. Kedves elvtársak! Párt- és kormányküldöttsé­günk most, egy évvel a Ma­gyar Népköztársaság párt- cs kormányküldöttségének szov­jetunióbeli útja után — ellá­togatott az Önök szép hazájá­ba. Bár nemrég érkeztünk hazá­jukba, az a meleg szívélyes­ség, amellyel a magyar dolgo­zók mindenütt körülvesznek minket, még jobban megerősíti meggyőződésünket, hogy vászon Halogatásunk, talál­kozásaink országuk dolgo- zóiv baráti nagymértékben hozzájárul' nak népeink kölcsönös, f jobb megértéséhez, a világ- f béke megszilárdításához. Éljen és virágozzék a Ma­magyar és a szovjet nép meg- Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép győzelmeinek lelkesítője és szervezője! Örökké éljen és erősödjék a mgyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan testvéri barátsá­ga! sózásaink országuk dolgo- f sóival még inkább erősítik í Daráti kapcsolatainkat és t íagymértékben hozzájárul- f A díszszázad díszmenete a ferihegyi repülőtéren. Hruscsov elvtárs válaszol az üdvözlő beszédre. A szovjet küldöttség — é,°n Hruscsov elvtárssal — kiszáll a repülőgépből. Hruscsov és Kádár elvtársak ellépnek a díszszázad előtt. Hruscsov elvtárs és a küldöttség tagjai üdvözlik a fogadá­sukra megjelent budapesti dolgozókat. A szovjet párt- és kormányküldöttség fogadására a repülőté­ren megjelent budapestiek egy népes csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom