Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

C7&MYÁK ^APJÁRA JHájfiU 1 kű47Mthz nagyok anyák A tavasz legszebb hónapja má jus. Virágba borul, megújhodlk a föld, ünnepli az újjászületést, ünnepli az élet zsendülését. S május­ban, amikor szabadabban szippantja az ember a virágillatos, tava­szi levegőt, amikor hevesebben dobog a szív, amikor elmúlik a tél nyomasztó zordsága, ünnepeljük a proletariátus nemzetközi ünnepét, május elsejét. Ünnepeljük a munkát, mely hatalmassá tette az em­bert, a munkát, mely az életet jelenti. Felejthetetlen emléket hagy az emberben egy-egy május elseje. Ezért fogott több olvasónk tollat, ceruzát, hogy emlékei kincses­tárából átadjon szerkesztőségünknek egy-egy értékes visszaemléke­zést, egy rég elmúlott hangulatot. Néhány ilyen levelet közlünk má­jus elseje előtt egy nappal. VÖRÖS zászlóval a kézben TEJ ájus elseje. Legszebb ünnep a munkás éle­tében. Sok május elsejét meg­értem már, nem egyszer vo­nultam az éneklő, jelszavakat kiabáló tömeggel, nem egy­szer dobogott hevesen a szi­vem, amikor az emelvényről felhangzott a szónok érces hangja. A mai fiatalok már meg­szokták a május elsejei ün­nepeket, az azt megelőző lá­zas készülődést, de nem tud­ják, milyen volt régen a má­jus elseje. Ha végiggondolom azokat a munka-ünnepeket, amelye­ken részt vettem, nehéz megmondani; melyik is volt a\ legszebb, a legfelemelőbb számomra. Azonban mégis... Igen. A legszebb május else­je, amit itt, Kaposváron ün­nepeltem, az eze rküencszázti- zenkilences volt. Fiatalember voltam még akkor, huszonhatodik élet­évemben jártam. Már akkor vasas voltam, vasas szív do­bogott keblemben. Az akkori Mezőgazdasági Ipar RT. fű­résztelepén voltam gépész. Olyan ujjongó tömeget azóta sem láttam, jöttek minden­felől, nemcsak a városból, nő­nem vidékről is, hogy végre felszabadultan ünnepelhesse­nek. Áradt szerte az utcák­ból a tömeg zászlókkal, táb­lákkal, virágokkal a kézben. Az első igazi szabad május elseje volt. Nem lehet leírni, amit akkor éreztünk, pedig de szeretném elmondani a rriai fiataloknak, hogy milyen láz­ban égtek az arcok, olyan pirosak voltak, mint a zász­lók, melyeket harciasán lo­bogtatott a friss, májusi szél Legtöbben a kisgyermekeket is elhozták magukkal. Vidám­ság, kacagás rezegtette a há­zak ablakait. Ünnepelt, fel­szabadultan ünnepelt a mun­kásság. Óvodákban, iskolákban, kicsik és izgatottan készülődnek a vasárnapi napjára. »Dugpémzekből« már sokan meg is vet' ték az ajándékokat. Bizony sok édesanya nem tudja mire vélni, hogy kislánya, kisfia meg­változott, hogy olyan, mintha kicserélték vol­na, Igen, legtöbb gyermek nemcsak a vasár- könny a szemünkben, fnap átnyújtandó virágcsokorral, fényképes amikor ajkunkról felcsendült: * üdv,öz10 lappal, ajándékkal, hanem figyalmes- -Nem lesz a tőke úr miraj- (s®e6ve1» segítőkészségével is emelni akarja az (jakunknak csillogott i ünnepi hangulatot. Nem kell könyörögni, hogy menj el a boltba, hozz fel tüzelőt; leg­több gyerek örül, ha valamit segíthet édes­anyjának. Több iskolás kis verset, levelet is írt anyák napjára. Néhány ilyen levelet s egy verset nyújtunk át az édesanyáiknak. Mindegy, hogy Kovács Katika vagy Horváth Pistike írta a levelet, hisz minden édesanyá­hoz szól, ugyanarról az érzésről beszél: az édesanya megbecsüléséről, szeretetérőL tunk«. Mikorra odaértünk a mai Kossuth térre, nem le­hetett belátni az emberárada- .... . ... _„ tot. Nem is lehet csodálkozni* J±^le£k. azon, hogy ilyen nagy volt a 15 SZeret' lelkesedés, hisz nem volt ilyen \ em édesanyámat május elseje még: ez volt a \ S%SJvnf fcö" 3nT Z^fSá9 BlSŐ 0lVhaV dolkoztam rffia, Z- igazán szabad ünnepe, ahol j ’ A LEGSZEBB n m volt rendőrkordon, kard- ) . _ .."^l lapozás, nem fogtak el senkitoromét, hogyan azért, amiért vörös zászlóval t éghetnem meg_ vala- a kézben, kipirult arccal, ~vö-t™ ^nnai.’ . rös« dallal ajkán mert mene-)lgen h°^°gaa ten™' telni. Áhítattal hallgattuk La-) segítek Unka Sándort, aki az akkori) fosanyáhnnak, jól Ä5“ M«. Azután évek teltek el.. oIif‘ “'f tom' Felszabadulásunk hozta vissza)amt. f?* álmatlan éj- azt a szabad május ebijét,****** 0k0z0t* **T amit már solcan elveszettnek (am\ ***“ hiitpjr ' élando > lelkiismeret­hé örös zászlóval a hÁl r ben ha felvonulsz te ) mondom. Három hete mai fiatal, ha ajkadról 'régíy^ /f™ Z mozgalmi nóta száü, gondolj a\^k ZSZlát^ot- regi május elsejekre, amikor Sokat játszót még ütleggel kergették szét az ünneplőket, s gondolj az ezer- kilenszáztizenki lene as május elsejére is, hisz a mai munka- ünnepek folytatásai annak a régi, lelkes és könnyes-boldog ünnepnek. SAÁGIIY GÉZA Kaposvár szerezhetnék Este, amikor anyu hazajött, valóban azt mondtam, hogy a nagymama verte le a lámpát. Amikor anyu megkérdezne tőle, bogy Így volt-e, szo­morúan bólintott. folyton az járt az eszemben, hogy be­csaptam édesanyá­mat. Másnap az is­kolában rosszul fe­leltem, nem tudtam rendesen összeszedni a gondolataimat. Tíe­Boldogan ünnepelünk Holnap május elseje. A tavasz beköszöntésével új­ra megjött a virágos május is. Holnap a boltok nem nyitnak ld. Lehúzott redőnyökre tűz majd a nap­sugár. A magánkiskereskedök is lelkesen és szervezetten vonulnak fel, ünnepelnek együtt a város dolgozóival. A munkát, a munkalehetőséget ünnieplik ők is. Azt, hogy egyre könnyebb a helyzetük, egyre jobb az áruellátásuk, egyre többet, jobbat tudnak adni vevőik­nek. Amikor május elsején zászlóval «kezünkben felvo­nulunk, ezt is ünnepeljük. Mert ott leszünk mi is hol­nap a dolgozók ünneplő tömegében. 1 SOMOGYI LAJOS kiskereskedő. AMIT SOHA nem felejtek el • Holnap kora felharsannak a reggel újra kürtök, víg zeneszó csábítja ki az embere­ket az utcára:.. Vjra eljön egy május elseje. Valahogy minden május elsejének meg­van a mága különleges va­rázsa, minden május elsejének más és más a »zamata«. Életem legszebb május el­sejéje a múlt évi volt. Soha nem készültem még olyan izgalommal ünnepre, mint ta­valy. S ami még boldogitóbb volt, Budapesten ünnepelhet­tem. A Nőszövetség egyik he­tedik kerületi csoportjában dolgoztam már hetekkel má­jus elseje előtt, s hiába mond­ták, hogy »ejnye, nagymama, mit tud maga csinálni«, csak feltettem a pápaszemet, fog­tam az ollót, s vágtam a kék, piros, sárga, zöld, rózsaszínű papírokból a virágformákat, hogy a többi asszony drót segítségével igazi virágot va­rázsoljon a holt papírból. Esz- < az emlékét azokban, re sem vettem akkor az idő könnyen felejtenek Mintha ez a Budapest nem az lett volna, amely az el­lenforradalom idején fékevesz­tetten felbolydult. Ez az ön­tudatra ébredt Budapest volt, a dolgozó Budapest áradt az utcákon a Hősök terére a Dózsa György útra; a győzel­mes proletár Budapest vonult fel ezen a napon a nemzeti- színű és vörös zászlók alatt. Hogy mit éreztünk, arra nincs szó, mely pontosan ki­fejezné. Amikor a Gorkij fasoron 'vonultunk, a Lövölde tér után a szovjet parancsnokság épülete előtt álló katonák lát­tán örömujjongásba törtünk ki. A gyerekek, mint kalit­kából a madarak, röppentek ki a sorból, s elhalmozták vi­rággal, zászlócskáikkal, csók­kal a felszabadító szovjet ka­tonákat. Azért mondtam el mindezt levélben is, hogy felidézzem akik Itt többé nem less a tőke úr és KOLONICS BÉLÁNÉ Kaposvár, Zalka M. utca múlását. Még májusfákat zászlókat is csináltam. Alig vártuk, hogy eljöjjön az ünnep reggele, felvirradjon május elseje. Életem legszebb« Láng Péter, Cegléd, Kőröst ut- loe, O, y, ruin ica M- Beküldött írásai nem alkal­masak közlésre. Tizennegyedik szabad jus elsejénket ünnepeljük11 holnap. Sokan vagy kicsik1 [ voltak, vagy még meg sem születtek akkor, azért nem tudják, milyen is volt az első szabad május elseje. Nekik szántam e néhány soros meg­emlékezést. Uszkök és romok között ün­nepeltük az első szabad má­jus elsejét, de mégis szép, mégis nagyszerű volt, mert tudtuk, éreztük, hogy a sza­badságból kisarjad a munka, a munkából az élet, a szabad és -boldog élet. Tudtuk, hogy i' nem öntözi munkásvér e na-* pon az aszfaltot, s ha vörös ( lesz a május elseje, nem mun-l kásvértől lesz vörös, hanem a1 szabadság felkelő napjának ra­gyogó sugaraitól... j Az azóta eltelt évek alatt az1 ezerkin cszáznegwenötös re-1 mények valóra váltak. Van munkánk, a szocializmus út­ján járunk, a boldogabb jövőt1 építjük. Hiába áskálódnak a tőkések, hiába reménykednek,! itt többé nem lesz úr a tőke, a munkások nem adják ki kezükből boldog életük sok( vérrel, áldozattal megszerzett l kulcsát Ha idén újra eljönnek J a nyugati újságírók, ugyanazt! tapasztalhatják, amit tavaly,^ hogy lelkesen, felszabadultan £ ünnepel a magyar nép. KÖLT AI BÉLA* Fonyód. tunk. Már nem is tudom miért, ker- getőzni kezdtünk a szobában, s én le­ütöttem az éjjeliszek­rényről a gyönyörű, lámpát, amit apu nemrég vett anyu születésnapjára. Ami­kor anyu megkapta a lámpáty nagyon örült neki. <Én, amint összetörve láttam, sírni kezdtem, de a barátnőm azt mond­ata, ne búsuljak, (imondjam azt, hogy a nagymama verte le mt takarítás közben. \c/L Ug,dfiáq,ákt%Hak...\ Tudod, édesanyám, van egy kicsi kertem, Hajnalban én onnan nefelejcset szedtem. Kipirult kis arcom, ahogy szedegettem. Ma reggelre kelve neked idetettem. Kicsi levelein még harmat csillogott, Ma anyák napja van, ügye, te Is tudod? Én már régen tudom, íme a bizonyság, Hogy neked is van egy szerető leánykád. És most add a kezed, azt a drága dolgost, Hogy örömkönnyeim peregjenek rá most. És ha majd nagy leszek, akkor is gondolj rám, ( Hogy így köszöntöttelek ma, anyák napján. i Csik Mária VI. oszt. tan. Azonban éreztem, hogy bántja a ha­zugságom, noha szen­tesítette. Anyu akkor este nagyon szomorú volt. Bántotta, hogy el­tört a kedvenc lám­pája. Éjszaka nem tudtam aludni, mert percben magához hi­vatott a tanító néni, és megkérdezte, mi van velem, hisz ed­dig mindig jól fe­leltem. Elsírtam ma­gam, s elmondtam neki mindent. Meg­simogatta a fejem, s azt mondta: »Nem baj, kislányom, még mindent rendbe hoz­hatsz. Nemsokára anyák napja, vedd meg a lámpát, állj a mamád elé, őszintén mondd el, ami tör­tént, s kérj bocsá­natot azzal, hogy megfogadod, többet nem hazudsz.« Nagyon megörül­tem, s megfogadtam a tanító néni taná­csát. Zsebpénzemből és abból a pénzből, amit tízóraira kap­tam, gyűjtögetni kezdtem a lámpára. Nem mentem el mo­ziba, vasat gyűjtöt­tem. Már együtt van a pénz, holnap meg­veszem a lámpát. Ugyanolyant veszek, mint amilyent eltör­tem. S oly boldog leszek vasárnap, ami­kor a virágcsokorral együtt odaadom édes­anyámnak a lá.mpát, s megmondom: »Anyukám, hibáztam, bocsáss meg nekem.« Azt hiszem, ez a lámpa lesz a legszebb ajándék, melyet életében kapott. VIRÁG ANIKÓ V. oszt. tanuló MÉG NÉHÁNY NAP Telnek-múlnak a napok, s nemsokára itt van anyák nap­ja. Az év legszebb hónapjában, májusban ünnepeljük édes­anyánkat. Hogy mit köszönhetünk nekik, arra nincs elég szó, amivel leírhatnánk, amivel elmondhatnánk azt a tenger gon­dot «bajt, vesiződséget, amit egy gyerek felnevelése jelent. Ahol nem egyedül áll az élet viharában az édesanya, «tt sok­kal könnyebb, de ahol már nincs édesapa, ott ezerszeres a gondja egy édesanyának. Édesanyám özvegyasszony, dolgozik a gyárban, dolgozik otthon, hogy engem becsülettel felnevel­jen. S ha ezerszeres gondja van az özvegy édesanyának, ak­kor ezerszeres szeretettel kell gyermekének is körülvenni őt. Már csak néhány nap, eljön a napsütéses vasárnap délelőtt, s én odsállok édesanyám elé, megcsókolom dolgos két kezét. Steiner Edit, VI. o. tan. „Bárcsak eljönne édesanyám... a Május 4-é... Ha valaki kimondja ezt a dátumot, valami enyhe remegés fut át a szívén. Mennyi mindent jelent számunkra ez a két szó! Anyák napját ünnepel­jük. Szivünk minden mele­gével köszöntjük édesanyán­kat ezen a napon, öt kö­szöntjük, aki életet adott nekünk, nevelt bennünket, és aki tanácsokat ad életünk nehéz útjára. Nekünk, MAV-intézeti leányoknak különösen nagy ünnep az anyák napja. Egész évben távol vagyunk szüléinktől, s most olyan jólesik, hogy kedveskedhe­tünk valamivel édesanyánk­nak. Hogyan készülünk anyák napja méltó megünneplésé­re? A nyolcadikos lányok kosarakat horgolnak, ame­lyekbe majd virágot tesznek. A kisebb növendékek _ is igyekeznek tőlük telhetőén ajándékot készíteni. Piros kartonból szíveket vágnak ki, s Pár szál virágot tűznek majd azokra. Még azok a növendékek is lázasan készülődnek a nagy napra, akiknek nem él az édesanyjuk, ök is elkészítik szerény kis ajándékukat de mivel nem lesz kinek odaadják, elteszik maguk­nak emlékbe ezzel a felírás sál: »Én is vártam édes­anyámat 1958. május 4-én«. Nagy izgalom uralkodik ilyenkor az intézetben. A legtöbb növendék ajkáról ez a sóhaj röppen el: »Bárcsak eljönne édesanyám!« Alig várjuk már, hogy május 4-e legyen! Gáti Edit VIII. o. tan. emléke lesz mindig ez a nap. V Frissnek, fiatalnak éreztem“ magam, amikor elindultam a menetben. Egy év távlatából bátran mondhatom, ilyen tör­ténelmi május elseje alig van május elsejéink történetében. Sose lehet elfeledni a száz­ezres tömeget, amint végig- hömpölygött a pesti utcákon. Tüntetés volt a javából, tün­Somogyszili panaszosok. A Pé­csi Postaigazgatóság Intézkedett, hogy megoldódjék a község la­kosságának panasza, s a levelek ne érkezzenek késve. A megbete­gedett késbesftő pótlására a posta helyettes kézbesítőt állított mun­kába. Kovács Ottó, Nagyatád. Arra a kérdésére, hogy milyen térítést kaphat az áthelyezett dolgozó, a ^következőket válaszoljuk: A nép- jgazdasági ... , , __. , _ «.íj.« érdekből áthelyezett t etés a néphatalom mellett, ^.dolgozót költözködést költség, kü- »Munkásököl, vasököl, Oda- Jiönélési díj vagy naponkénti haza- sújt. ahová köll!« — Vissz- 5utazási költség, négy hetenként , J «egyszer háza- és visszautazasi hangoztak a sok vihart Jheg- Jköltség illeti meg. A költözködés! A A. 4- L. Á.X.I-I Á ATS. 1a f~\la i rt A*. ho/rfAéH- - . Szerkesztői üzenetek napra 12 forint. Ez addig jár, amíg az áthelyezett dolgozó új telephe­lyén beköltözhető lakást kap. A különélést díjat azonban legfeljebb hat hónapig folyósítja a vállalat. Ha a különélést díjra jogosult új telephelyéről naponta családjához menetrend szerint közlekedő köz­lekedési eszköz igénybevételével hazatér, Illetve hazatérhet, külön­élést. díj helyett a ténylegesen fel­merülő utazási költséget kapja. Ezt a kedvezményt Is az átköltö­zésig, de legfeljebb 8 hónapig le­het igénybevenni. A lakáshiány miatt családjától különélő áthelye­érf bérházak. Olyan boldogí- Jköitség SOO-tól 900 forintig terjed- zett döígözót - függetlenül attól, *•*— " *— ’ ----- — *•«- u- - »-'-—A hogy különélés! díjban részesül-e tó volt ezt a jelmondatot hal- «hét. Ez akkor jár, ha a dolgozó új larti hiszr az ellenf Óvodáimon linSV^oi­aratott vegleges győzelmet hír- *gozón^k^ különélést díjra jogosult. detíe. 1a különélés! dl} minden naptári még vagy már nem - négy heten­ként egyszer megilleti a családjá­hoz való haza- és visszautazás ténylegesén felmerült Költsége, Monostori János, Barcs. Az ér­vényben lévő rendelkezések sze­rin a feloszlott termelőszövetkeze­tek közös, nagyüzemi épületeit és berendezéseit át kell adni haszno­sításra a községi tanácsnak. E va­gyontárgyakat, valamint a szövet­kezet egész tehermentes vagyonát a kötelezettségek rendelkezésénél fedezetként figyelembe vették. A rendelkezésekre álló vagyonnal nem fedezett tartozásokkal viszont a tagokat egyénileg meg kellett terhelni. A feloszlott termelőszö­vetkezetben vagyonkimutatást ké­szítenek. Ez felszámolási mérleg­nek Is számít. Ha a mérleg adós­ságot mutat, a tagság dönt a hiány felosztásának módjáról és mérté­kéről. Olyan esetben, amikor a termelőszövetkezet nem oszlott fel, de egyes tagjai a Kilépés mai­KÖSZÖNTŐ Az esztendő öreg fáján új rózsaszín bimbó fcslik ma ki, a sok szürke nap után egy kedves ünnep — május negye­diké. S ahogy kibomlanak a friss virágszirmok, zsenge le­vélkék a napsugarak meleg simogatására, úgy tárulnak ki a gyermekek szívei a szeretet forróságától ezen a drága ün­nepen, anyák napján. Azokat ünnepeljük ezen a napon, akik életünket adták, s akik őrködnek boldogságunk felett, egyengetik életünk út­ját egészen addig, míg a gondtól megtörve, megőszülve örök pihenésre hunyják sze­müket. N künk, gyermekeknek hálásaknak kell lennünk nem­csak ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz ‘amit nekik köszönhetünk, azt egy kis segítéssel, kedvességgel nem tudjuk letörleszteni. Gyermektársaim, igyekezze­tek boldoggá tenni édesanyá­tokat jó tanulással, engedel­mességgel, mert csak az tudja, mit jelent elveszíteni Öt, akinek az édesanyja már csak emlék, drága mosolya már csak álom, s a rideg valóság kínt a temetőben egy kis slr- domb Köszöntünk most anyák napján minden édesanyát, azokat, akik a szövőgép mel­lett dolgoznak, azokat, akik a mezőn az új kenyér magiját vetik a földbe, s azokat akik tanítanak. Köszöntjük őket há­lás szeretettel, virágokkal és örökké hálás szívünkkel. KIGYÖS ÉVA Vili. oszt. tanuló. Nemcsak vasárnap lett döntöttek, az elszámolás mód-£ járói a velük történő megegyezést alapján szintén a közgyűlés dönt.r Annak ellenőrzése, hogy a kiveté-L sek a rendelkezések értelmében^ történjenek, valamint a kivetette tartozások behajtása a járási ta-L ?ás? sze^eakkdöntésieden' *tlíí kell édesanyánkra különös szc- vény értelmében a megyei tanács-f retettel gondolni, nemcsak va­hoz lehet fellebbezni. A tartozások!; sámap kell különösen kedves- befizetésére kivételesí méltányos-» nek ,enni hozzá íhanem min­Ä6ÄkeTj*rnasia j?énz-í lenkor. Talán eszébe se jut an­ügyi osztály javaslata alapján; nak, aki máskor nem fogad részletfizetési kedvezményt adhat.» szót az édesanyjának, hogy reszér.f’ ,oSk ős* mennyire öncsalás, ha egy év­kilépés miatt 1956. október 23-a és, £ 1ó, : ’ lkediv Ak_ 1957. április l-e között váltak ki a[ “en egyszer j°i yiseiKeaiK. szövetkezetből, de 1958. március. " J 9 ° . ............ ... »méltóan az anyak napját, ha 3 1-ig ui termelőszövetkezetet ala-i>_. _s k ltanak, vagy ismét termelőszövet-f kezetbe lépnek, a tartozást továb-> ^ bi intézkedésig fel kell függesz-» LAZAR VILMA, tent. p VII, 0, tan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom