Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-03 / 79. szám

Csütörtök, 1958. április 3. Ember, emlékezz! 3 SOMOGYI NÉPLAP-■ | Az asronómus tanácsa: B PART BGRáRPOLITIXBJBNBK VÉGREHAJTASS KÖZBE Felszabadulás - Mitói szabadul­tál meg, világ! f EGY ERŐS, ne félj, anya szülte ezeket ^ is, gyermekeik vannak, ők is embe­rek! t- Ezt kiabálta felém az édesanyám 1944. július 8-án az auschwitzi rakodón, ami­kor a kis húgommal együtt utolsó útjára in­dult. Még ma is hallom hangját, amely még akkor is, ott is az emberiességbe, az emberbe vetett hit hangja volt. Igen, mi akkor még hittünk az emberség­ben, abban, hogy a fasizmus barbárságának is van határa. Mert másképp hogyan tudtunk volna alig pár száz méternyire a krematóriu­mok füstöt okádó, szörnyű bűzt terjesztő ké­ményeitől nyugodtan ülni és arról álmodozni, mi lenne, ha találnánk itt egy üveg ásítány- vizet? Nem volt gyanús nekünk, hogy a gyerme­kek és idősebbek közül egyetlen egyet sem láttunk közöttünk? Nem, nem volt gyanús. Mint ahogy nem volt gyanús az sem, ami­kor megérkezésünk éjjelén, a vagonokból ki­szállva nagy tüzeket láttunk lobogni a távol­ban. Hát biztosan valamit égetnek, vagy talán erdőtűz van.... Es amikor egyszer frissen szántott földet láttunk mozogni, meg voltunk győződve arról, hogy kisebb földrengés tanúi vagyunk, néhányan még érezni is véltük a föld mozgását. Hát mindannyian ilyen buták voltunk? Nem. Csakhogy mi még emberekként érkez­tünk oda. És vajon melyik anyaszülte, egész­séges ösztönű ember gondol arra — még a fasiszták karmaiban is, hogy a nap nap után felvillanó hatalmas tüzek emberek, húsból, vérből való ártatlan emberek ezreinek a mág­lyái? Vagy milyen őrült agynak kellene ah­hoz lenni, aki a mozgó földre nézve arra gon­dol, itt biztosan elevenen földeltek el apró gyerekeket, csecsemőket. Vagy az állandóan füstös, szörnyű illatú levegőt szíva, ne vegyi- anyaggyárra, hanem embermilliók kiirtására épült gyárra gondolnának? Amikor például egy augusztusi délutánon a barakkunk tetején dolgozó régi fogoly leszólt hozzánk, hogy este viszik a cigányokat, meg sem kérdeztük, hogy hova. Mert ugyan hova is vihetnének embereket? Nyilván munkára. És este, ami­kor távolról ordítást, sírást hallottunk, még fel is háborodtunk. Nahát, hogy ezek a cigá­nyok mennyire félnek a munkától! Később vidám zeneszó nyomta el a kiáltozást. Katonazenekar kísérte a szerencsétleneket »munkára«, az egyik magas kéményű, gyár formájú épülethez, amelyet azóta már IJ számú krematórium néven ismer a történe­lem. Sokszor gondolkodtam már azon, vajon ér­ző és értelemmel rendelkező emberek vol­tunk mi akkor? Vajon a fasizmus állatiassága, emberi méltóságot, kultúrát megcsúfoló mód­szere bennünket is eltompított, érzéketlenné tett? Emlékszem, esős időben éjszakákon át mint álltunk a barakkokban egymást átfog­va, szorosan egymáshoz simulva. A rossz te­tőn keresztül patakokban ömlött ránk a víz. Egy szál ruhánkat időnként lehúztuk, kicsa­vartuk, azután ismét magunkra vettük. Hány éjszaka és hány nappal tett el így állva, alvás nélkül, idegtépő csendben az esőcseppek monoton zúgásától kísérve! És azok a forró nappalok, amikor napkel­tétől napnyugtáig álltunk kopasz fejünkkel a tűző napon. Víz pedig sehol nem volt. Láztól cserepes szájjal, tikkadtan sóvárogtunk egy korty ital után. '. Mi az éhség a szomjazáshoz képest. Nem is érzed az éhezést, ha a szomjúság kínoz. Csak inni, inni és inni kivánszt Később azu­tán már vizet látsz mindenütt. Vizet ott mel­letted a puszta földön és vizet a messze tá­rlóiban. Inni pedig naponta egyszer ihatsz, hajnali 5 órakor, pár korttyal abból a zava­ros, büdös löttyből, amit a birkenaui Ili. ma­gyar női táborban feketének neveznek. Utána ismét állhatsz a tűző napon és amíg a nap­szúrástól össze nem rogysz, addig képzeleted állandóan a víz körül csapong.yCsak egy po­hárral. .. egy fazékkal... egy egész hordó­val ... azután... Azután meghalni. Meghalni a víztől! Álmaim netovábbja volt ez akkor. * * * J^GY-EGY POFONT, korbácsütést kapni Birkenauban — nem ment esemény­számba. Rendszerint azt sem tudtuk, miért kaptuk. Egyszer, mert a köves úton mertünk menni, máskor mert nem álltunk egyenesen, vagy mert a kimerültségtől, napszúrástól ösz- szeestünk. Mikor milyen volt a tisztségviselők hangulata. Az pedig sohasem volt jó'. Egy korbácsütésre azonban a mai napig is tisztán emlékszem. Ez wlt talán az első olyan ese­mény, amely már akkor, ott a nyomorúságos körülmények között is gondolkodásra kész­tetett. Egy lengyel felügyelő egyszer valamiért lengyelül. ordított reám. Én magyarul felel­tem, hogy nem értem. — Mi vagy te, milyen nemzetiségű? — kérdezte most már németül. — Magyar — felettem. — Magyar vagy? — taj- tékozta. — Még most is magyar? — Azzal szembeköpött. Ekkor odajött a jelenetet végignéző SS-ka- tona. — Ez hülye — jelentette ki rólam kate- górikusan. — Dicsekszik azzal, hogy magyar, mikor a magyar Európa legbarbárabb népe. Éljen a dicső magyar nép! — ordította gúnyo­san, azzal teljes erővel végigvágott rajtam ostorával. Még elmentében is azt kiabálta ez a »fel­sőbbrendű ember«. »A magyar mind cigány.« Én meg eközben arra a záptojásra gondoltam, ami három héttel ezelőtt az én becsületes, munkában megöszült jó apám fején loccsant Kaposvárott, a gettóból az állomásra vezető úton, miközben sihederek kiabálták: így jár az, aki nem magyar! * 5» * Szinte hihetetlen, hogyan tudtunk mi, akik pár héttel azelőtt még kultúr emberek vol­tunk, olvastunk, fürödtünk, ágyban aludtunk és evőeszközzel ettünk, máról holnapra a sár­ban henteregni, földön aludni. Hogyan tud­tunk anyaszült meztelenen napjában akár többször is elvonulni az SS-legények előtt, hogyan tudtuk megenni az undorító, főzelék­nek csúfolt valamit ugyanabból az edényből, amit igen sokan éjjeli edénynek használtak. Mert a mi táborunkban 10 000 nőnek nem volt WC-je, még latrinája sem. 10—15 vödör állt az udvarban erre a célra. Oda ment azok­ra a vödrökre az a sok ezer fiatal lány, tisz­tes édesanya, közvetlenül az SS-őr szeme előtt. A vödrök persze ötpercenként tettek, ilyen­kor mindig a soron következőnek kellett azt elvinnie. így nyomtak az én kezembe is egy esős, szeles délutánon két teli vödröt. A vödrök ne­hezek voltak, én gyenge, az út síkos, csúszós Lábaimon magassarkú, sötétkék körömcipc díszelgett. (Rózsaszín kombiném — teljes öl­tözékem. — díszes kiegészítőjeként.) Elindul­tam. Láttál égő gyerektestemre csuromvize­sen tapadt egyetlen ruhadarabom: a vállpán- tos kombiné. Csonttá soványodott kezeimmel görcsösen szorítottam a vödröket. A szél or­romba csapta undorító bűzüket. De én men­tem, mennem kellett. Lépésről lépésre von szóltam magamat, lábam mindig meg-meg- csúszott. Aztán nem bírtam tovább. Elestem. Velem együtt dőlt a két vödör. Szörnyű tartalmukkal szinte eltemettek. Fejemen, hátamon, karjai­mon vastagon folyt az emberi ürülék. Én meg ott feküdtem a sárban, öklendezve, halálra- készen. Később — nem tudom percek, vagy órák múlva — odébbmásztam. Lehúztam ma­gamról a szennyes kombinát, egy tócsába dobtam. Utána belefeküdtem a sárba, o'.t pró­báltam tisztára mosni magam. Azután felkeltem és elindultam visszafelé. Üres vödrökkel, anyaszült meztelenen, tetőtől talpig sárosán. Nem messze tőlem hangosan röhögött két SS. * * * MAJDNEM TIZENNÉGY ÉV tett el az óta. Tizennégy évesek lennének már az akkori csecsemők, boldog, vidám fiatalok a néhai gyerekek, nagymamák az édesanyák, ha akkor, ott az auschwitzi rakodón nem té­vedett volna az anyám ... KEPES LÍVIA Korai cukorrepa-vetést Ha az éjszakad fagyok el­múltak, a talaj kellőképpen pirult, sürgősen kezdjük meg a cukorrépa vetését. A rossz időjárás miatt elveszített na­pokat szorgos munkával pó­toljuk, mert a korai vetés na­gyon fontos feltétele a jó cu­korrépatermésnek. E gyökgu­mós növény tesnyészideje hosz- szú — körülbelül 190 nap — és ha korán vetjük, van ideje a bogár »foga« alól kinőni. Ha a talaj kissé gyomos len­ne, ekét semmi esetre se hasz­náljunk, hanem a gyomokat nehéz fogassal, vagy kultivá- torral tépessük ki. Bármilyen sekélyen szántjuk is tavasszal az őszi szántást, a nyirkos al­sóbb réteget felszínre hozza az eke, a talaj üregessé válik és szinte készakarva párolog­tatjuk el a tél csapadékát. Répaföldümket simítózzuk le. Szórjuk ki az alapműtrá­gyát, kát. holdanként szuper­foszfátból 160, kálisóból 80, pétisóból 50 kilogrammot és a lehető legmélyebbre fogassal dolgozzuk a talajba. A jó magágy elkészítésére nagyon ügyeljünk, mert a cu­korrépa igényes növény, ker- tileg megmunkált talajt kíván. Ezt a fogas és henger válta­kozó járatásával érjük el. Vetőgép előtt a pirult ta­lajt hengerezzük le. A gépet 40 cm-es sortávolságra, a ve­tőkanalakat pedig kát. holdan­ként 14—16 kg mag elvetésé­re állítsuk be. Nedvesebb idő­járás mellett elegendő 2 cm-es, szárazabb időjárásban ajánla­tosabb a 3—4 cm-es vetési mélység. Ha kombinált vetőgép áll rendelkezésre és a műtrágyát még nem szórtuk ki, úgy a ve­téssel egyidőben adagoljuk a szuperfoszfátot és a pétdsót. A kálit jobb vetés előtt kiszórni, mert vetésikor adagolva ront­hatja a mag csírázóképessé­gét. A vetőgép után menjen a könnyű magtakaró, hogy a ve- tőcsoroszlya által nem elég mélven letett magra is kellő mennyiségű földtakaró kerül­jön. A talaj pirultával a ve­tést hengerezzük le. A korán vetett cukorrépa a kukoricakapálás előtt már egyelhető, sőt az első mélyka­pálás is elvégezhető. így a ta­vasa kézi munkák torlódását elkerülhetjük. Erre különösen az idén van szükség az eddigi rendkívüli időjárás miatt. *T*TTT»TVTTVT»VTTTTT*TT»TTTT> Könyvismertetés Csikós-Nagy Béla: Árpoliti­ka az átmeneti gazdaságban. Kb 510 oldal, ára kötve kb. 50 forint, A kapitalizmusból a szocializmusba való átmene­ti időszak árpolitikáját tár­gyalja, annak főként magyar vonatkozásait. Ezenkívül ösz- szefogilalja a Szovjetunióban és más népi demokratikus or­szágokban nemrégiben lefoly­tatott tudományos vitákat. A MEGSZILÁRDÍTÁS ESZTEiNDElE A mezőgazdaság irányítá­sában dolgozó egyik járási pártmunkás azt mondta a mi­nap: »Legfőbb feladatunknak tekintjük minél több termelő- szövetkezet létrehozását.« Másutt is tartja magát olyan nézet, amely arról tanúsko­dik, hogy nem beszélünk mindnyájan egy nyelven a párt agrárpolitikáját illetően. A terméshozamok növelése, a termelési költségek csök­kentése — az Ismert okok ta­núsítják — csakis a szocialis­ta mezőgazdasági nagyüze­mekben válik lehetségessé. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány alaku­lása után azonnal félreérthe­tetlenül megmondta: nem mondunk le a szocializmus építéséről a falun sem. Elvet­jük a korábban helyenként alkalmazott, helytelen, a párt politikájától idegen tsz-szer- vezési módszereket, s mara­déktalanul érvényt szerzünk a lenini szövetkezetpolitika elvi útmutatásainak. A meg­győzés és a meggyőződés — ez az a módszer, amely a dol­gozó parasztok tömegeit a szövetkezeti útra vezeti. A parasztság (megnyerésében, belépési elhatározásuk meg- érlelésében döntő szerepe van a meglévő termelőszövet­kezetek jó példamutatásának. Az elmúlt évben termelő- szövetkezeteinkre nem tud­tak ujjal mutogatni a kívül­állók, mondván: »ez a gazos föld a tsz-é!« Szorgalmas szö­vetkezeti tagságunk — a gé­pek segítségével — birtoka gondos gazdájának bizonyult. Búzából átlagosan 11 mázsát termeltek, szemben az egyé­niek 8,5 mázsás holdanként! átlagával. Az itt kiharcolt el­sőbbséget megtartani, a gaz­dálkodás egyéb ágait ered­ményesebbé tenni, az áruter­melést magasabb szintre jut­tatni, s ezzel együtt a tagok részesedését az egyéni pa­rasztság jövedelme fölé emel­ni — ez a közvetlen teendő vár szövetkezeteinkre. Azt várjuk tőlük, hogy bebizo­nyítsák a közös gazdálkodás fölényét a kisparaszti gazdál­kodással szemben. E törté­nelmi küldetésük betöltése csakis úgy lehetséges, hogy politikailag, gazdaságilag meg­szilárdítjuk megyénk minden termelőszövetkezetét. A 3004-es számú kormány- határozat tág lehetőséget ad a tsz-ek gazdálkodásának rendbehozásához, javításához. Párt- és állami szerveink kö­telessége, hogy e lehetősé­geket segítsenek valóra vál­tani. Megyénk tsz-eiben 109 hold szántóra jelenleg 16,2 darab számosállat jut. A tervek szerint az év végére 24,5-re növekszik a 100 hold­ra jutó állatlétszám. Tudva­levő, hogy állattenyésztés nélkül sántikál a gazdaság — az egyéni is, meg a közös is. Most 20 termelőszövetke­zetünknél hiányzik a közös szarvasmarhaállomány. Egyéb nehézségek is akadnak, ame­lyek felszámolása sürget ber nünket. Van tehát bőven ten nivaló a szövetkezetekné Ezért a legnagyobb erőfeszi tést a meglévő termelősze vetkezetek segítésére, gazdái kodásuk példássá formálásá ra kell fordítani. Ez az év tsz-ek megszilárdításának esz tendeje. Az erős, jól jövedel mező közös gazdaságok meg teremtése egyben a mozga lom továbbfejlesztése egyil fontos feltételének biztosítá sát is jelenti. A pártnak ezt az útmutatá sát nem szabad mereven ér telmezni. Ahol adva vannal a feltételek — közös épület táblás föld, s főleg pedig : dolgozó parasztok meggyő ződtek a szövetkezés előnyei ről olyannyira, hogy má: most tsz-t akarnak létrehoz ni — ott támogatni kell eze két a kezdeményezéseket Helytelen azonban arra tőre kedni, hogy újabb és újaöl 80—100 holdas, 8—10 csalá dot számláló tsz-ek alakulja nak. Csak a statisztika ked­véért dolgozni — nem szük­séges. Semmi baj nem szár­mazik abból, ha a gazdaság év végén ugyanannyi szövet­kezetünk lesz, mint most Be azok mind jó példát mu­tassanak. A Megyei Pártbizottság ál­láspontja szerint helyesebb, ha kicsiny, új tsz-ek létreho­zása helyett a meglévő, első­sorban a kisebb termelőszö­vetkezetek gyarapítják tag­létszámukat. Ha minden tsz-ünk ebben az évben leg­alább átlagosan két-két csa­ládot felvesz, akkor mintegy 250 családdal nő a tsz-tagok száma a megyében. Ez bizta­tóbb lehetőség, mintha 20—25 apró szövetkezet jönne létre. A falusi kommunistáknak, a termelőszövetkezeti parasz­toknak kell először megérte­niük a párt helyes politikai irányvonalát. így nyílik mód a bezárt kapuk kinyitására, s újabb családoknak a bevoná­sára a meglévő tsz-ekbe. Mindenütt a közgyűlésé a döntő szó. A termelőszövetke­zet vezetői, kommunistái ér­veljenek, s győzzék meg a párt politikájának helyessé­géről a szövetkezeti tagokat az újabb családok felvételét és a gazdálkodás javítását il­letően is. Barátkozzanak a ki­lépettekkel, hívják őket visz- sza maguk közé. Pártmunká­saink pedig szakadatlanul foglalkozzanak azokkal a dol­gozó parasztokkal, főleg ag­rárproletárokkal, akik az ősszel akarnak szövetkezetei alakítani. Használjuk ki ezt az évet soraink rendezésére, erő­gyűjtésre, a parasztság minél szélesebb rétegeinek folyama­tos meggyőzésére. Meglát­juk. hogy nem kerül sor visz- szakanyarodásra, mert a szö­vetkezetiek tábora egységbe kovácsolódik. És mind na­gyobb vonzóerőt sugároz ki magából, amelynek ha nem is ma, de holnap biztosan érez­zük a hasznát. 1 ? 4 \ v -• • KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL v-T -"" IP* f'- 'áxMí ...... ifi ((|PH „ OMJ* *«' ** } fi :<• d: f. * «** »" ■ *< • “** \ Az Ukrajna turistahajó a krimi partoknál. A Kaukázusi Riviéra üdülő strandja Szocsiban. VTTTTTTTTfTTTTTTTTTfTTTTTTTTfTVTTTTTTVTTT¥¥¥¥▼¥¥¥▼> TTTTTTTVT» TT77TYTTTTTTVVVTT»7TYTTTTTTYVTTTfTTTTTTYTT %

Next

/
Oldalképek
Tartalom