Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-26 / 98. szám
A süketek hallani, a vakok látni és a gégefő nélküli emberek beszélni fognak írtai PIERRE BOURGET Elméletileg lehetséges, hogy az emberi test egyes hiányzó részeit protézissel pótoljuk. A kísérletek során az orvosok eljutottak odáig, hogy nyugodtan állíthatják: a süketek hallani fognak és a vakok látni, minden különösebb »csoda« nélkül. A Párizsi Orvostudományi Akadémia egyik laboratóriumában részt vettem a Monsieur R. G.-n végzett kísérleteken. Monsieur K. G. az egyetlen esete a »teljes süketségnek«, aki az orvostudományban eddig még nem alkalmazott beavatkozás segítségével eljutott odáig, hogy világosan megismétli a kísérletező által kimondott szavakat. A hangokat mikrofon, erősítő és Induktor juttatja el a hallóideg csonkjára, amelyre egészen apró felvevő készüléket erősítettek. A kísérleteket Djourno dr., az orvostudományi kar elcktrofigiológiai professzora végzi. Az idegingereket hajszáltekercselésű, piciny áramkörrel továbbítja a hallóideg maradványához, amely már felfogja az egyes jelek kii- könbségcit. Djourno dr. forradalmi próbálkozásának sikere alapján Button dr. amerikai ideggyógyász megkísérelte, hogy teljesen vak betegét meggyógyítsa. Betty Corstorphine 18 esztendő óta világtalan beteg volt. Ez az eset — és általában minden »totális« vak esete — bonyolultabb, mint a süketeké, mert látóidegük nem működik, és sokkal nehezebb oda vezetéket beiktatni, mint a hallóidegekhez. Button dr. tehát kénytelen volt elektródáit egyenesen Betty Corstorphine agyába vezetni. A teljesen vak nő már észlel bizonyos »felvillanásokat«. Két más kategóriában folynak még kísérletek egyidejűleg az Egyesült Államokban, Németországban és Franciaországban: az egyik kísérletsorozat a beszéd lehetőségét kívánja visszaállítani — fáradság és látható berendezés nélkül a gégefő-műtéten keresztülment betegeknél. Megfigyelték, hogy a phrenicus ideg elektromos izgatása teljesen kielégítő lélegzésre vezet, amely az idők folyamán egyre jobban hasonlít a természetes légzéshez. Dr. LENGYEL BÉLA: A £eke£e gyémánt Az élő szervezet egyik legszínesebb és talán legtitokzatosabb darabja a mocsarak és lápok világa. A láp sajátságos gazdag növény- és állatvilágával, vadvizeivel és zsombék- jaival számtalan titkot rejteget annak számára, aki bemerészkedik, és az ingovány egyforma biztonsággal nyeli el a csendesen ráhalló égerfalevelet és az odatévedt lábasjószágot. Ma a magyarországi mocsárvidékek jobbára eltűntek a föld színéről. A lápokat lecsapolták, kiszárították, és a mocsár regényessége már csak nagyapáink emlékezetében él. De ha nem is bolyong többé éjente a lápi lidérc, az elmúlt világ mégsem múlt el nyomtalanul. Elegendő a talajt botunkkal megpiszkálni, máris feketéi földes anyag kerül a felszínre. Ez a tőzeg, a láp hatalmas vegyi konyhájának terméke, amely megmaradt hírmondónak a természet megszűnt műhelyéből. Hogyan keletkezeti ez az anyag? Az élet bizonyára akkor jelent meg a világon, amikor a természet megtanulta, hogyan lehet egyszerű vegyi anyagokból igen összetett, nagy molekulájú anyagokat, vagyis olyan testeket építeni, amelyek elemi építőkövei az atomok százaiból és ezreiből állnak. Talán nem is csodálatos, hogy az élet megnyilvánulása ilyen ma- gasabbrendű, tőlünk a maga egészében át sem tekinthető anyag felépítéséhez van kötve■ De éppígy az sem csodálatos, hogy midőn az anyágból elköltözik az élet, az elhagyott palota nem marad meg a maga ragyogásában, hanem a megüresedett falak repedezni, omladozni kezdenek; az életet szolgáló óriás molekulák apróbb részekre bomlanak szét, és az anyagon a korhadás, rothadás ismert jelei mutatkoznak. Évmilliók kellenek ahhoz, hogy a mocsárba süllyedő növényanyag tőzeggé alakuljon. És mégis a tőzeg gyermek a föld történetében. Képződése ma is tart, és ha távolabbra te- kiiünk vissza, a Föld letűnt korszakaiba, a tőzeg is nyomtalanul eltűnik. De vajon a tőzeg csupán jelenkori élettevékenység eredménye? A Föld régen álomba szenderült korszakaiban nem voltak-e még titokzatosabb ősmocsarak? A természet nem marad néma, ha ezt a kérdést feltesszük, A fák évgyűrűkkel jelzik az dő múlását, a földréteg a kü- 'önbözö kőzetek rétegződésével ad, számot múltjáról. De az évgyűrű csak egyetlen rövid esz-, tendőt jelent, egy-egy geológiai réteg pedig hosszú idő letűnésének tanúja. Az évgyű- ■űk szép szabályszerűen sorakoznak egymás körül. A föld- gyűrűk nem ilyenek. Gyakran eltorzulnak, egymásra hatolnak, át- meg átfúrják egymást. Jóllehet a földkéreg szerkezete ilyen bonyolódott, a geológusok az egyes rétegek egymásutánját és hozzávetőleges korát meg tudják állapítani. A föld jelenkorát az aránylag vékony legfelső réteg képviseli. Ebben a legfelső rétegben fordulnak elő a tőzeg-települések. Növényanyaguk főleg a tőzegmoha vagy nád és sás. Mit árul el a földrengés-napló? A jelenkori réteg alatt lévő, jégkorban leülepedett réteg semmi meglepetést sem tartalmaz számunkra; ha azonban a következő, harmadkori rétegbe fúrunk, vagyis számos évezreddel megyünk vissza a Föld történetében, akkor ugyancsak talájlkozunk a tőzeghez hasonló képződményekkel. Az új harmadkorban található anyag a lignit. Ez nagyjából a tőzeghez hasonló, azonban kevésbé földes szerkezetű, tömörebb, feketébb. Növényi anyaga főleg fa, mégpedig többnyire ma is élő fajok fája, s a fás szerkezet még határozottan felismerhető rajta. A lignit 65 százalék szenet, 5 százalék hidrogént és csak 30 százalék oxigént tartalmaz. Sajátságai kétségtelenné teszik, hogy a lignit is a tőzeghez hasonlóan született. A földkéreg-naplót még egy lappal visszafordítva az ó harmadkorba érünk, s szinte természetesnek tartjuk, hogy e korszak Izözeteiben is megjelennek a jellemző barnásfekete színű telepek: a barna szén. Ez még hosszabb idő óta fekszik a föld gyomrában, mint a tőzeg és a lignit. Tulajdonságai és vegyi összetétele nem hagynak kétséget afelől, hogy a barnaszenek ugyanúgy keletkeztek, mint később a lignit és a tőzeg. És így megy ez tovább. A régebbi geológiai korokban is felbukkan a szén. Még öregebb, még nemesebb, csillogó fekete színű és fényű kőszerű anyag; a feketeszén, kőszén. A kőszénben a szén már 90 százalékra emelkedett, az oxigéntartalom 10 százalék körül van. Növényi anyaga szintén csak fa, csupa régen kihalt faj. A kőszénről külön földtörténeti kort neveztek el, a kőszénkort, tudományos nevén a karbaonkort. Legöregebb szén az antracit. Ez a Föld őskorabcli korszakai_ ban fordul elő, és majdnem tiszta szén. Tömör fekete fényével és a szivárványt játszó színeivel a szenek legelőkelőbbje. JvflKOR. hogyan kjeLetkazett Ißldl éhet-? — i*'-1. m f 1958. április IB-i számunkban közöltük e cikk első részét. Ebben azzal foglalkoztunk, hogy milyen válaszokat adtak az elmúlt történeti korokban az élet keletkezésének problémájára, majd feleltünk arra, hogy mikor keletkezett a földi élet. Most az élet keletkezéséről széló modern elméletet ismertetjük vázlatosan. Amíg a csillagászat és földtan nagy vonalakban tisztázta földünk létrejöttének lehetőségeit, kialakulásának módját és körülményeit, addig az őslénytan feltárta előttünk a földi élet múltját. Ilyen alapismeretek birtokában kerülhetett csak sor az utóbbi évtizedekben arra, hogy az élettan és a kémiai tudományok művelői az élet eredetéről tényekre és kísérletekre alapozott elméletet adjanak. Pflüger, Lip- man és az angol Beutner gondolatimenete igen említésre méltó. Nagyjából az ő vonalukon halad, de az anyag fejlődésmenetét a legszélesebb körben és úgyszólván lépésről lépésre nyomon követi a szovjet Oparin elmélete Nézzük ennek az elméletnek a lényegét. Ismeretes, hogy az élőket alkotó vegyületetoneík legfontosabb eleme a szén. Ez az elem nehezen olvasztható (3000 C). ezzel a még gyenge földburok felszakadásaikor érintkezésbe jutottak a felszínre kerülő szén-fém olvadékok (karbi- dak). A karbidoknak és a vízgőznek az egymásraihatasakor olyan gáz alakú termékek képződtek, amelyek szénből és hidrogénből álltak. A nitridek- ből (fém-nitrogén vegyületek) pedig az ammónia keletkezett. A fokozatos lehűlés következtében a légkörből lecsapódó és a Földön keletkező meleg ősóceánok tartalmazták az előbbi anyagokat. Ilyen körülmények között a különböző vegyületek keletkezése nagy változatosságot mutathatott. Alkoholok, cukrok, szerves savak stb. jöttek Létre, amelyek az élő szervezetekben is megtalálható ú. n. szerves anyagok. Az ősóceánban egyenletesen eloszlott szerves anyagok további fejlődésének első szakasza az lehetett, amikor e fehérjeszerű szerves anyagok a környezetükből elkülönültek, besűrűsödtek és csoportosultak, így sok kis részecske által alkotott cseppek, tökéletesedtek, a bennük végbemenő vegyi folyamatok pedig egybehangoltan és mind szervezettebben követték egymást. Utóbbi jelenséget az is elősegítette, hogy a környezetiből történő anyagfelvétel (»növekedés«) során olyan anyagok (katalizátorok: vas-, kalcium-, rézsók) is bekerültek a koacer- vátum cseppekbe, amelyek előnyösen befolyásolták a vegyi reakciók folyamatát, az anyagfelvételt (»táplálkozás«) és a cseppek szabályszerű szétesését (»szaporodás«). Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező »koacervátum egyedek« megjelenése már a» élet színrelépését koacervátumok képződlek. Ezután az következett, hogy koacervátumok magasabb Az ősí'öld anyagának lehűlése - pg^ü biológiai törvényeknek nyomán tehát egy bizonyos hőmérsékleten a szón olvadt állapotban (később már szilárd formában is) a Föld keletkező magjába került a nehéz fémekkel (vas, nikkel, kobalt) együtt. Az ősatmoszféra túlhevített vízgőzt tartalmazott, és alávetett tulajdonságokat vettek fel. így például érvényre jutott a természetes kiváloga- tódás, amelynek során azok a koacervátum cseppek maradtak fenn, amelyek a legcélszerűbben idomultak környezetükhöz. A kiválogatódási folyamatban ezek fokozatosan jelentette a Föld porondján. Hogy melyek azok a ma is élő lények, amelyek legközelebb állnak az élet keletkezésekor létrejött ősi szervezetekhez, arra vonatkozóan ma biztosat nem állíthatunk. Annyi bizonyos, hogy egyes baktériumok olyan alapvető tulajdonságokat mutatnak, mint amilyenek az első legprimitívebb élőket jellemezték. Az élők világának további kialakulása addig az állattársaságig, amelyről a legidősebb ismert ősmaradvány-leletek már kézzelfogható bizonyítékokkal szolgálnak, még mindig hosszú folyamat, amelyet csak elméleti megfontolásokkal és a tudomány — főleg a biokémia — legújabb eredményeinek tekintetbe vételével közelíthetünk meg. Horváth Zoltán, a TTIT tagja. I ASPIRITIZMUS? Az úgynevezett modern spiriíizmus Engels megállapítása szerint »a legeslegsivárabb babona, a képzelődés és hiszékenység legmagasabb foka«. A spiritiszták szerint az anyagtalan lélek a testtől elszakadva valamiféle túlvilágban tovább él és tetszés szerint felidézhető onnan. A felidézett szellem a legkülönbözőbb dolgokat művelheti: asztalt táncoltat, jósol, titkokat közöl, sőt látható alakban is megjelenik. Közléseit általában a médium szájába adja, aki valami különös révület] állapotban kapcsolatba kerül a szellemvilággaL Fő kellék: a sötétség A spiritiszták üléseiket, az úgynevezett »szeánszokat«, rendszerint elsötétített szobában, pislogó gyertyafény mellett tartják. A sötétség arra hivatott, hogy megteremtse a szel- lcmváráshoz szükséges hangulatot és idegfeszültséget. Az asz- taltáncoltatásnál az asztalt körülülők kezüket az asztal peremére helyezik. Több-kevesebb idő múltán, amikor a várakozásban az idegek feszültsége és a kezek alig észrevehető remegése a tetőfokára ért, az asztal — különösen ha egyesek lábukkal is segítik — kissé megemelkedik, majd visszakop- pan a padlóra. A szeánsz vezetője némi gyakorlattal könnyen irányíthatja a koppanások számát. A szellemidézésnek egy másik változatát a. felszabadulás utáni időkben is sokat művelték; különösen elterjedt volt a levitézlett úri osztály köreiben. Ehhez nem kellett más, mint egy pohár és egy papírlap, amelyre az ábécé betűi voltak köralakban felrajzolva. A részvevők egyik Ujjúkat a felfordított pohárra helyezték. A pohár az egyik beavatott ujjának irányításával megmozdult, és úgyszólván kibetűzte az állítólagos szellem mondanivalóját. A szellcmidézés bonyolultabb formái a hipnotikus, félálomszerű jelenségekkel kapcsolatosak. Pavlov, a világhírű szovjet fiziológus kutatásai alapján ma már tudományos pontossággal ismerjük a hipnotikus jelenségek keletkezésének és mibenlétének magyarázatát. A hipnotikus állapot eszerint nem egyéb, mint részleges alvás, mely nem terjed ki az egész agykéregre. Ila például a hipnotizált személynek azt mondjuk, hogy illatos ibolyát tart a kezében, akkor nemcsak elhiszi ezt hanem látni és szagolni véli a nem!étező ibolyát. Ebben az élettani állapotban nincs semmi természetfeletti. Hasonló módon jönnek létre a szeilcmlátás jelenségei is. A spiritiszta szeánszok médiumai rendszerint gyenge idegzetű, könnyen befolyásolható nők, akik a lelkiismeretlen szeánszvezetők parancsára könnyen hipnotikus állapotba esnek. Ilyen állapotban azután természetesen látni vélik mindazt, amit sugalmaznak nekik. A hipnotikus állapot nemcsak a médiumra, hanem többé-kevésbe a szeánszon részvevő ösz- szes hiszékeny, szellemváró spiritisztára kiterjedhet. Ilyenkor valamennyien látni vélik a szeánsz vezetője által körülírt szellemalakot. A hipnotikus állapot természetéhez tartozik, hogy az ember később is meg van győződve arról, hogy csakugyan látta a szellemet. August Forel svájci elmegyógyász leírja, hogy kísérletképpen egy hipnotizált előtt megjelentette régen elhalt hozzátartozóit. A hipnotizált felébredése után erősen bizonygatta, hogy csakugyan látta halott rokonait, sőt hosszan társalgóit velük. A hipnotikus állapot tehát tudományos tény. Ismeretében a hozzáértő orvos enyhítheti a beteg fájdalmát, elősegítheti gyógyulását. A hozzá nem értő, lelki- ismeretlen spiritiszták kezében azonban veszélyes és káros eszközzé válik. Épp ezért ma már kizárólag orvosnak van joga hipnotizálni. A modern spiritizmust az asztaltáncoltatással együtt Amerikából importálták. Ez a babona a kapitalizmus kezdődő hanyatlásának időszakában, a múlt század második felében valóságos járványként terjedt el a nyugat-európai országokban is. A szcllemidézés járványának néhány, hiszékenységre hajlamos természettudós is áldozata lett. Erre a veszélyes, modern babonára már a marxizmus klasszikusai is felfigyeltek. Engels nagyszerű és élvezetes ta- nuhnányban leplezte le a spiritizmus hálójába került természettudósok szánalmas tévedéseit, és önámítását. Engels leírja például a William Crookes angol természettudós házában tartott egyik spiritiszta szeánsz lefolyását, amelyen a megjelenő szellem »különösen hasonlított Florence Cook kisasz- szonyra, egy ismerős fiatal hölgyre«. Ezt a szellemet az egyik kételkedő részvevő egy este »hirtelen derékon fogta és visz- szatartotta, hogy meglássa: nem Cook kisasszony-e más kiadásban. A szellem igen erőteljes nőszemélynek bizonyult. Derekasan védekezett, a nézők beavatkoztak, és mikor némi dulakodás után újra helyreállt a nyugalom, és a szoba világos lett, a szellem sehol sem volt«. A kételkedő részvevő azonban — írja Engels — »máig azt állítja, hogy Cook kisasszonyt fogta meg, senki mást«. Hasonló eseteket természetesen százával lehetne felsorolni. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy szellemek nincsenek, nem is lehetnek, tehát a spiritizmus ostobaság. Igaza van Huxleynck, aki ezt írja: »Az egyetlen jó, ami nézetem szerint a spiritizmus igazságából kijöhetne, az volna, hogy új érvet adna az öngyilkosság ellen. Inkább legyen az ember élő utcaseprő, minthogy holt létére szamárságokat locsogjon egy médium száján át, aki ülésenként egy-egy quineá- ért szegődik el«. A ml felszabadult hazánkban a spiritizmusnak ma már nincs komoly talaja. Nyugaton azonban ma is szabadon garázdálkodnak a spiritiszta szélhámosok és csalók. A spiritizmus szerepe ugyanaz, mint általában a vallásos babonáké: meggátolják a dolgozók tisztánlátását, elködösíti tudatukat. Azokban az országokban, ahol a dolgozók megdöntötték a kizsákmányolok uralmát, egyre szélesebb körben terjed a tudomány, és ezzel párhuzamosan a spiritiszta és más misztikus babonák is végérvényesen kipusztulnak az emberek tudatából. (Részlet a TTIT »Csodák« a tudomány fényében c. előadási útmutatójából.)
