Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

Qsfitortök, 1958. március 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP „írni és ítélkezni egyet jelent..“ Ibsen Henrik születésének százharmincadik évfordulójára IBSEN HENRIK 1828-ban született rgy négyezer *lakosú norvég kisvárosban, Skien- kenben. Hazája sok évszázados gazdasági és politi­kai függőség után 1814-ben vált el Dániától, ■s lett önálló ország. Ibsen gyermekkora arra az időre esik, mikor az önállóvá vált hazá­ban az írók egy évtized alatt megteremtik a norvég irodalmi nyelvet. Az ő nemzedékére vár majd az a feladat, hogy a frissiben meg- ■allaotott szerszámmal megformálja a norvég élet sajátos vonásait, s az elmaradt irodalmat témában és módszereiben korszerűvé tegye. Ezt a hivatást teljesíti Ibsen barátjával és ellenfelével Björnsonnal. De Ibsen ennél is messzebbre jut. Türelmes, aggályosán szigo­rú munkával érleli tehetségét hatalmassá, és sok kísérletezés után néhány drámájába belesáríti a polgári lét bonyolult, mélyreható ábrázolását. Ibsen hazája félreesik az európai fejlődés- vonaltól. Norvégia Ibsen korában szegény or- sstálg, államformája alkotmányos királyság, de gazdasági és társadalmi téren a nyugati államokhoz képest erősen elmaradott. A XIX. század derekán a paraszti életforma pillérei még szilárdan állnak, a Icapitaüzmus ások szórványosan jelent meg. A norvég tár­sadalom zömét a parasztság és kispolgárság alkotja, közülük vált ki az értelmiség, j a csekély számú nagyburzsoázia. A proletariá­tus gyér, hiszen a vagyonok kereskedelem­ből és nem gyáriparból keletkeztek. Ibsen drámáiból is ez a kép bontakozik ki. Művészi alkotásszemlélete, témája, kifejező eszközei, egész írói módszere elválaszthatat­lanul összefügg a társadalom életével. Ibsen mesterművei, a nagy társadalmi drá­mák, érett, férfi-korára, s kezdődő öregségére ■esnek, a hetvenes évek végétől számítva kö­rülbelül tizenöt esztendőn át. Időrendben: A társadalom támaszai (1877), Nóra (1879), Kí­sérletek (1881), A népgyűlölő (1882), A vad­kacsa (1884), Rosmerholm (1880). A megírás szempontjából ide tartozik A tenger asszo­nya (1888), de felfogásában már a látomásos korszak ködös szimbolikájává} rolaon. A nagy realista drámák sora lezárul 1890-ben a Hóddá Gablerral. Fiatállcori romantikus drámáiban Ibsen szertelenül lázadozó, magányos hősökkel til­takozik az emberi értékeket megsemmisítő, eltorzító életviszonyok ellen. Nagy társadalmi drámáiban a főszereplők a társadalom intézményei, előítéletei, erköl­csei ellen lázadnak fel. Most már az egyén és a társadalom viszonya a döntő. Ezekben a drámákban bontakozik ki Ibsen páratlan realizmusa. Sokrétű és életteli egyéniségeket alkotott, mindennapos, de> rájuk jellemző életviszonyok közé helyezte őket, s ahogy ezek az emberek elindulnak az Ibsen szer­kesztette úton, konfliktusaik? természetesen hatnak, sziikségszerűek. Drámáiban a pol­gárság minden rétegét ábrázolja, a nagytő­késektől kezdve a félproletár sorsban lévő kispolgárokig. Az alakok nem szócsövei az írónak, oly átfogóan tipikusak, hogy vala­mennyiben felismerhetjük eyy-egy társadal­mi réteg, életforma képviselőjét. A valóság ábrázolása Ibsen drámáiban nem a valóság elemeinek szolgai másolása, ö a lényeges tulajdonságokat rögzíti. De azért egy illúzióba Ibsen is belekapasz­kodott: az emberiséget megtisztító, a vilá­got átformáló lelki forradalomba, Itt mutat­kozik meg gyengesége. A problémákat az esz­mény magasságából szemléli. Hősei nem azért hmcolAak, ami lehetséges, megvalósítható, hanem azért, ahogy elképzelésük szerint lenni licllen-e. A hős légüres térbe futó nemes szándéka és a valóság korlátái közötti ellen­tétet, a valóságtól való elrugaszkodás gro- teszkségét ő maga is egyre világosabban lát­ja, ezért bontakozik ki müveiben a tragiko- mikum bonyolult látásmódja és a későbbi drámák látomásos pesszimizmusa. Ibsen világirodalmi hatása óriási volt A naturalista és szimbolista dráma a nagy példaképet látta benne. Hatása pontosan ki­mutatható a középszerű írókra, akik feszült szorgalommal igyekeztek eltanulni tőle min­den mesterségbeli eltanulnwalót. De Haupt- man és Maeterlinck, sőt maga Shaw is so­kat köszönhet neki. »■ÍRNI ES IT ELKEZNI egyet jelent«—Ibsen így határozta meg alkotása léit egét írásaival javítani, akart, noha néha maga is kételke­dett abban; lehet-e az embereket és az életet megjavítani. De reménytelenül is harcolt, s ez különös, zord és fájdalmas szépséget ad művészetének. J^mmpúásái V adnyugati romantikával átszőtt, sablonos tör­ténekké, mely születése idején osztatlan sikert biztosított Amerikában. Ma már vegyes ■óraefltmeikkel fogadjuk mon­dandóját, hisz a mese egyetlen pozitívumát is negatív előjel­re változtatja a szövegíró. El­végre mégsem várhatjuk »tőle, hogy egy operett, mely a «hap. py-and«-ak hordozója, Harri-4 son (bukásával végződjék. A szerelem szálai egy eredeti népszokás, a leányvásár követ­kezményeként szövődnek, s az ismert bonyodalmakon keresz­tül vezetnek el a fiatal szerel­mesek egymásra találásához. A szokványos operettekkel szemben van valami új vonás is a Leányvásárban. Nevezete­sen az, hegy helyenként — kü­lönösen a finálékban — eltér a jól bevált operett hagyomá­nyoktól, s valami új ízt ad az egésznek. Sajnos, ez is kevés ahhoz, hogy a »történet a zene értékének közelébe férkőzzön. Kevés, mert a Leányvásár nem több, »mint egy jól meg­zenésített sablonos ponyva. Zenéje, különösen egyes részletei vetekednek a magyar operett komponistáik legsike­rültebb, világhírnévre szert te­vő muzsikájával. Jacobi érze­lem- és dalianigazdagsága, öt­letes, hangulatokban »árnyalt melódiája vonul végig az ope­retten, s egyiík-másik kiemel­kedő számával megérdemelt si­kert arat. (A második felvo­nást indító szerelmi kettősre, a balladára és a táncokhoz kom­ponált zenére gondolunk.) A Gsöky Színház zenekara «épen, megfelelő szinten tol­mácsolta Jacobi zenéjét. Meg­kapó volt, kidolgozott a nyi­tány és eljutottunk odáig, hogy szinte teljesen elégedettek le­hetünk a ‘kíséretek »lágy piano­vai, slmulékonysá'gával. Ez Késa Sándor »karmester, és a '.enekar valamennyi tagjának érdeme. Nem lehetünk ilyen elége­tettek a rendezéstel. Valahogy így éreztük, mintha a rende­lő (Sprek György) nem szíve­sen fogott volna a Le-ányvásár megalkotásához. Ez részben érthető, de korántsem mentség ?gy »vállalt, hibásan megoldott produkcióval szemben. Érde­me, hogy nem hagyta elburján- raní az ízléstelen humort, ám a másik végletet is éreztük. (A helyzetkomikum lehetőségeit som használták ki eléggé a művészek.) Az előadás ötlet- szegény, s a rendezés nem te­remtette meg még a darab ál­tal nyújtott lehetőségeket sem a színészi játék számára. Von­tatott, unalmas az első felvo­nás, a kocsmából kidobott le­gények szaltóznak, hogy óvják testi épségüket, s ez illúzió romboló. A triónál játékmélkü- 11, mozdulatlan háromszögbe zsug»orodnaik a színészek, s a rendező indokolatlanul háttér­be szorítja a bemutatkozó Tcim-ot. A játék mozgalmas­ságát, ritmusát hiányoltuk, bántó a tömegjeleneteik elna­gyoltsága. (A »lassú függöny sem operettjellegű.) A második felvonás már jobb, szabadabban mozognak a szereplők, s élőbbé teszik az egyes jeleneteket. Súlyos hiba azonban — mag ha az operett­tradíció vezérelte is a rendezőt —, »hogy a matróz-táncnál és a Dzsilolo-nál a hajó korlátján át, vízbe távoznak a revü tán­cosai. (M»ég ha mentőövet akasztanának a nyakúikba...) Hasonlóképpen feleslegesnek tartjuk a parancsnoki híd mat­rózainak össze-vissza zászló­jelzéseit. A harmadik felvonás csupán íróilag »gyenge, a ren­dezés ellen nincs kifogásunk. A díszletók jók, hűen alkal­mazkodnak a cselekményhez. (Tarr Béla munkái.) Az első felvonás színpadképe fantázia­dús, valóban romantikus, vad­nyugati miliőbe helyezi a cse­lekményt. Érezzük a távlatot, a magasba nyúló hegyek or­mát. Csupán a két pálma mé­rete zavarja a távlati hatást. Egyszerű, szépen megkompo­nált a második felvonás jacht­ja. Itt a hullámzó víz ábrázo­lását tartjuk' »kevésbé sikerült­nek. A harmadik felvonás színpadképéhez viszont őszin- »tén »gratulálunk. A Leányvásár művészed igyekeztek kihasználni az ope­rett és rendező nyújtotta le­hetőségeket. Olgyay Magda Lucy-je jó, kedvesen, egyre közvetlenebbül játszik. Ének­számai közül a belépő, a máso­dik felvonást indító duett, »majd később Tom-mal énekelt kettős tetszett a legjobban. Ser­főző Ilonát örömmel láttuk szubrótt szerepben. Megjelenő-, se bájos, elragadó, táncai nem­különben. Temperamentuma, vérbő játéka és éneke is őszin­te elismerést érdemel Partne­re Gálfy László szimpatikus figurája az előadásnak, bár ezúttal — talán szerepéből fa- »kadóan — halványabb volt. Bi­zonyos esetekben nem tudott mit kezdeni önmagával a szín­padon. Eiszely Lajos Tom sze­repében meggyőző, művészi já- téka fejlődésről tanúskodik. Bár liangja fáradtabb, úgy éreztük, összes energiáját, ‘ké­pességeit a balladára «■paza­rolta-». Gyönyörű volt. A pro­dukció meglepetése Szép Zol­tán gróf Rotlenibergje. Hitele­sen oldotta meg a »kor »grófjá­nak figuráját S eddig isme­retlen humorérzékéről győzte »meg a nézőt. Alakítása meg­nyerő. Homokay Pál «Harri­son« szerepében kielégítő ala­kítást nyújtott. Jó volt Csurka László Simpson-ja is, akinek a bemutatón tapasztalt túlzott maszkját szerencsésen enyhí­tették a későbbi előadásokon. A táncok (Mezei Károly, a Szegedi Nemzeti Szín­ház tagjának munkája) a má­sodik felvonásban kifogástala­nak. Jávori Béla A nagy érdeklődésre való tekintettel, Ä DEBÉK KBTONÄ cimű film 20-21-éré, két napra MEGHOSSZABBÍTÁSSAL a Szabad Ifjúság moziban prolongálva. SPORT Papp, Dunajscs és Kalmár országos bajnokságot nyert A 11 bajnoki címből hetet a vidékiek nyertek el Kedden a késő esti órákban vé- , get ért Magyarország 1958. évi egyéni ifjúsági ökölvívó bajnok­sága a csepeli sportcsarnokban. Ez a viadal a kaposvári ökölvívó sport számára páratlan sikert ho­zott. Még sohasem sikerült három bajnoki elmet elhódítani a kapos­vári öklözőknek. Most azonban igen. Az a komoly, céltudatos munka, amely a Kaposvári Dózsa ökölvívó szakosztályát jellemzi, és amely nem kis részben Szegfl Lászlónak, a Dózsa ökölvívó edző­jének nevéhez fűződik, egyre in­kább megérleli gyümölcsét. Ha kiöregszenek a Déváik, Wágnerok, Horváthok és a többiek, akkor jön­nek a fiatalok, mint most. A bu­dapesti versenyeken kötelek közé lépő nyolc versenyzőnk közül hat súlycsoportja legjobb négy ver­senyzője közé küzdötte magát. On­nan három bejutott a döntőbe és kedden este Papp Béla, Dunajecz Ferenc és Kalmár József meg­nyerték súlycsoportjuk bajnoksá- j gát. Kedden a késő esti órákban, lapunk zárta után kaptuk a táv-! beszélő hírt, amely beszámolt a í versenyekről. I Papírsúlyban bajnok lett Je- zernyiczki (Budapest), aki legyőzte a várpalotai Tóthot. E súlycsoport 3. helyezettje Bereczki I. lett. Légsúlyban bajnok: Botos (Sal­gótarján). Harmatsúlyban bajnok: Vanó (Salgótarján). Pehelysúlyban bajnok: Mincslk (Nyíregyháza). Könnyüsúlyba» bajnok: Nyírbá­tori (Budapest). Kisváltósuiyban bajnok: Papp Béla (Kaposvár). Papp a döntőben a komlói Sólymossal mérkőzött. A komlói versenyző, miként a te­rületi döntőn, úgy most is komoly küzdelemre késztette fiatal bajno­kunkat, de csak megszorítani tud­ta Pappot, győzelmében megaka­dályozni nem. Váltósúlyban bajnok: Dunajecz (Kaposvár). Dunajecz Berkót, a Bp. Építők versenyzőjét győzte le. Dunajecz kétségkívül egyik leg­szebb mérkőzését vívta a döntőn, A technikailag jól képzett ellen­felével szemben ügyesen lépett el a* ütések elől, majd rendre visz- szavert, s fölényesen győzött. Nagyváltósúlyban bajnok: Sülé (Szombathely), 2. Qábel (Hatva«)* 3. Eercczki L. (Kaposvár). Középsúlyban bajnok: Edőcs (Bu­dapest). Félnehézsúlyban bajnok: Bitter (Budapest). Nehézsúlyban bajnok: Kalmár (Kaposvár), aki a döntőben a cse­peli Szabóval mérkőzött. Kalmár mindvégig nagy fölényben volt, s a harmadik menetben ellenfelét, aki több ízben roggyant volt, le­léptették és kihirdették Kalmár erőfölényes győzelmét. Az egyesületek közötti nem hi­vatalos pontversenyt a Kaposvári Dózsa csapata nyerte 17 ponttal. A Dózsa ifik megelőzték a Salgó­tarjáni Bányász es a uai..., .»»*ti Vasas csapatát. Szeretnénk megjegyezni valamit e versenyek margójára. A Magyar ökölvívó Szövetség illetékesei va­jon e verseny tapasztalat»*4 után rájönnek-e arra, hogy valóba« ér­demes volna felkarolni a vidék ökölvívó sportját, mert mint e versenyek is bizonyították, a ma­gyar ökölvívás utánpótlásának tartalékai elsősorban a vidéken találhatók meg, M Több váratlan eredmény született a megyei íi. osztályban 'asárnap megkezdődött a tóvá bajnokság a megyei n. osztály i 1S. A legtöbb meglepetést a .atoni csoport napolt a listavezető KMTE U. és 2. helyezett Buzsak is. A k 3i csoportban a bajnokesélyes ílagyár kétszámjegyű grol­lt aratott. Jól mutatkozott be [c Honvéd is. A drávai csoport- n" nagy fölénnyel nyert Kapos- *rő és Babócsa csapata. Mi in babócsai tudósítónk jelentésé m érkezett be, e hüálkozóról izleteket nem tudunk közölni, tcséről még az eredmény sem rendelkezésünkre, mert a sport- r vezetői többszöri kérésünkre n jelöltek ki sportlevelezőt aki miként a többi levelezőink - számolna lapunknak az otthon átszőtt- mérkőzésekről, llább ismertetjük sportlevele- „ i ___qIqd -fr» rrln Írtról KUr B ALATONI CSOPOKT: Vagybercki MEDOSZ-KMTE II. ’ (2:0). Balatonfenyves, 250 nezo. Klszelák. Nagyberek: Stefan - istag, Timär, Sutyor - David, rnecz - Szilák, Horváth, Beleki. »■kány, Németh. KMTE II.: Ist- ndi - Grubel, Gál, Ducsai - *meth, Kovács — Bisitz, Martin- , Szvath, Vigh, Laki. A lelke- n játszó nagybereki csapat első Lidőbeli gólratörőbb játékával egérdemelten győzött, bár az olsó negyedórában elfogyott az eje. Sportszerű mérkőzés volt. Németh, Horváth, Szilák, 111. vath, Vlgh. Jók: Tímár, Németh, llák. Dávid. ill. Németh, Gál, ah. Szvath. Somogy vár—Itala tónk ilíti 4:0 (4:0). Somogyvár, 250 néző. V: Garat. Somogyvár: Rádics — Molnár, Mu- sza, Domonkos — Tüttő, Maitz — Gyurma, Országh, Herczeg, Eőri, Fürst. Balatonklliti: Horváth II. - Bocsa, Ángyán, Kiss - Horváth I., Horváth III. - Bálint, Varga, Csa­bai, Mayer, Boros. Végig sport­szerű, jóiramú mérkőzésen a ha­zai csapat az első félidőben gó­lokra tudta váltam fölényét. Kitű­nő játékvezetés. G: • Herczeg 2, Eőri 2. Jók: Molnár, a mezőny leg­jobbja, Tüttő, Maitz, Herczeg, ill. Horváth H., Horváth L, Bocsa. Tamásovics József Karád-öreglak 1:1 (1:1). Karád, 300 néző. V: Nárai. Karád: Acsbók — Kudomrák, Vach, Szűcs - Krukk, Lepenye — Babai n., Zá­kány!, Pintér, Bognár, Pápai, öreglak: Budniczki — Erdélyi, Nagy, Bene — Kardos, öreglaki — Kardos II., Bognár, Kálmán, Hor­váth, Tóth. Sportszerű küzdelem, a hazai csapat nem tudta kihasz­nálni második félidőbeli nagy fö­lényét és helyzeteit. G: Pápai, 111. Kálmán. Jók: Vach, Kudomrák, Zákányt, Babai II., 111. Budinszki, Nagy, Bognár, Kardos. Mészer János Balatonszentgyörgy-Buzsák 4:2 (3:1). Balatonszentgyörgy, 200 né­ző. V: Pusztai. Balatonszent­györgy: Bíró — Simon, Darvas, Horváth — Biankini, Andricz - Böröcz, Erdélyi, Ángyán, Császár, Rigó. Buzsák:' Joó - Pasztuslcs, Mezrickl, Vida — Tóth, Kara — i Vincze I., Vincze II., Iváncsics I., Iváncsies H., Papp. Mindvégig » változatos mérkőzés volt, a buzsá- kiak többet támadtak, a hazaiak! viszont jobban kihasználták hely-; zeteiket. G: Császár 3, Böröcz, 111. » Pasztuslcs és Iváncsics I. Jók: j Császár, a mezőny legjobbja, An- j gyán, Darvas, Böröcz, Bíró, 111. ] Pasztusics, Iváncsics I. és Vin- j cze I. Szakái Ferenc | Táska—Balatonszemes 4:2 (2:2). Táska. 250 néző. V: Boáor. Táska:! Haszon - Kotor H., ülés, Gyónó - Dörnyel I., Dömyei H. Mlseta, Bera, Palacskó, Lukács, Tóth. Ba­latonszemes: Szappanos - Bara­bás, Marton, Rezl - Bartos, Nyá- rádl - Németh, Kovács, Papp, Pál, Vastag. Mindvégig a hazaiak Irá­nyítottak a nagyiramú mérkőzé­sen, s akár nagyobb arányban is győzhettek volna. Jók: Palacskó, ülés, Lukács, Gyanó, Kotor H„ Dörnyel H„ 111. Rezi. Marton, Szap­panos, Pál, Németh. Palacskó László KAPOSI CSOPORT: K. Téglagyár—Felsőmocsolád 10:0 (4:0). Kaposvár, 500 nézőül V: Bé­res. Téglagyár: László — Zacco- mer, Bévárdl, Merics - Csákvári, Eors - Takács, Kiss, Hosszú, Ba­logh, Deák. Felsőmocsolád: Ko­vács - Fehér, Barcza, Marosi - Szabó, Wilhelm - Karika, Szigeti, Borsó, Begetán, Gerding. A vára­kozáson felül jól játszó Téglagyár tetszés szerint érte el góljait. Kü­lönösen a támadósor volt elemé­ben. G: Hosszú 5, Balogh 4, Kiss. Jók: Bévárdl, Hosszú, Balogh, ill. Szabó, Szigeti, Borsó. Hacsek József Mezöcsokonya-Gázló-Fonói ME- DOSZ 1:0 (1:0). Mezőcsokonya, 250 néző. V: Csural. Mezőcsokonya: Dömötör — Francz, Csordás, And- rovlcs - Németh, Kutas - Kurucz, Lébár, Rab I., Rab H„ Andella. Gázló: Bán - Böjtös, Szente, Klopfer — Mihalovics, Fábián - Lukács, Vörös, Rózsa, Kelemen, Setrich. Erős iramú, kemény, de sportszerű mérkőzésen igazságos eredmény született. Jó játékveze­tés. G: Rab I. Jók: Csordás, And- rovics, Kutas, ill. Bán, a mezőny legjobbja, Szente, Rózsa. Francz Ferenc Zics—Kaposfüred 2:1 (2:0). Zics, 220 néző. V: Babits. Zics: Tóth - Angyal, Mihalics, Schádl — Egyed L, Szabó - Klotzer, Friss, Gutheil, Horváth, Egyed n. Kapos­füred: Csikós II. - Mikocsi, Meisz- terics, Ráhel — Vörös II., Varga - Biró, Lengyel, Csikós I., Vörös I., Sipcs. Mindvégig sportszerű, jó­iramú mérkőzés. A hazai csapat megérdemelten győzött. A mérkő­zés érdekessége, hogy mindhárom gól ll-esből esett. G: Mihalics 2, ill. Csikós I. Jók: Angyal, a me­zőny legjobbja, Mihalics, Egyed I., Egyed n.. Szabó, 111. Csikós I., Csikós H., Meiszterlcs. Egyed Lajos Nagytoldi-lgal 3:2 (2:0). Nagy- toldi, 300 néző. V: Guttmann. Nagytoldi: Guzmics - Balogh, Plrkhofíer, Szántó - Kétszeri, Tóth - Gaál, Rostás, Nyúlás. Schádl, Pála. Igái: Bella - Ko­vács I., Kovács n., Csábráki - Ágoston, Sárdt - Kordován, Ver- hás, Horváth, Szier, Takács. A széltől támogatott hazaiak már az első félidőben bebiztosították győ­zelmüket. A nagy lendülettel tá­madó vendégek szünet után csak szépíteni tudtak. G: Pála. Rostás, Kovács I. (öngól), ill. Verhás, Szi- rer. Jók: Tóth, Gál, Rostás, Két­szeri, a mezőny legjobbja, ill. Szi­rer, Verhás. Schádl Lajos K. Honvéd-Somogysárd 5:0 (3:0). Kaposvár, 300 néző. V: Horváth Géza. K. Honvéd: Horváth - Zom- borácz, Lencsés, Kisszékely — He- -gyi. Makrai - Paksi, Borsos, Lu­kács, Ungi, Madler. Somogysárd: Bódis - Göndöcs I., Kutor, Gön- döcs II. - Kisiván, Virág - Sárdi, Matucza, Bia, Simon, Fekete. Vé­gig a Honvéd irányította a játé­kot, s akár nagyobb arányban is győzhetett volna, ha csatárai job­ban kihasználják gólhelyzeteiket. Jók: Lencsés, Hegyi, Lukács, 111. Simon. Kutor. Göndöcs I. Horváth Géza Somogyszil—Somodor 4:1 (3:*). Somogyszil, 300 néző. V; Kosarai. Kissé hűvös időben, de kitón* Mt- líi] ú pályán került sor a mérkő­zésre, ahol a jobban felkészült ha­zai csapat már az első félidőben bebiztosította a győzelmet. Szünet után percekre feljött a vendégcsa­pat, s egy öngóllal szépített. A hajrában azonban Ismét a somogy- sziliek rúgtak gólt. Kitűn* játék­vezetés. G: Kocsis 3, Szolnoki, ffl. Molnár (öngól). Simon Lajbs Az Ecseny-Nagyberki mérkőnés­re a nagyberki csapat a várakozási idő letelte után 5 perccel érkezett, s Tokaji játékvezető előzőleg • mérkőzést lefújta, Így a találkozó elmaradt. DRÁVÁI CSOPORT: Berzencc—Háromfa 1:1 (111), Bar­zence, óit) néző. V: Juhász. Ber- zence: Rácz — Sánta, Huszies, Sa- lekOVlP'’ 1 V' ''*k­rik - Neményi. Roóa, Male&ovtet* Salekovics ül.. Gerencsér. Károg­ja: Kovács — Berendiás I., Karos* Berendiás n. — í'ülöp, Zganyár — ri'l, Ro-ivArtt, IC ,sz. Elég jólramú mérkőzésen igazsá­gos eredmény született. G: Sale­kovics IU., ill. Karosl. Jók: Sánta, Kakrlk, ill. Karos é- T »sí Tarafás Igtvfta Csurgó II.-Lábod 4:1 (1:0). Csur­gó, 200 néző. V: Kiss. Csurgó EL: Varga - Szalai, NagyvlzeU, Fe­kete — Czmerk, Novák — KoUáro- vics, Botlka, Horváth, Vörös, Bő­rönd!. Lábod: Szeiíried — Kurucz. Tóth, Hetinger — Balogh, Varga - Prolcli, Tulipán, Bácsi, Kovács, Máté. Második félidőbeli játékával megérdemelten győzött a hazai csapat. G: Horváth 2, ICollárovics, Botlka, 111. Máté. Jók: Varga* Nagyvizeli, Czmerk, Botlka, Hor­váth, ill. Balogh, Prokll, Tulipán* Kovács. Kiss István Kaposmérö—Felsőbogát 11:3 (5:#). Kaposmérö, 250 néző. Kaposmérö: Szabó — Vajda, Virág, Papp — Márkus, Pendl - Nagy, PruKner. Ékes, Molnár, Zaccomer. Falsőbo- gát: Bogdán — Weinor, Starnler, Bácsai — Iváncsics. ,-iosnyák — Kustos, Gelicz, Kálmán, Pintér, Pető. A hazai csapat pompás já­tékkal rukkolt ki, a vendégek vé­delme rossz napot fogott ki. Az eredmény túlzott. G: Zaceomer f* Molnár 2, Ekés 2, Nagy 2, ill. Pin­tér, Bosnyák. Jók: Szabó, Ékes* Molnár, Zaccomer, a mezőny leg­jobbja. 111. Starnler, Kustos. Vajda Sándor A Nagyatád H.-K. Dózsa II. mérkőzés elmaradt, meri « tc Dó­zsa visszalépett a bajnokságtól. Tab került az élre a megyei I. osztályban A Barcsi Vasutas Hunyadi va­sárnapi vereségével lekerült a táblázat éléről, ahol most a Ta- szárt verő táblák törtek ismét fel. Továbbra Is bajnokesélyesnek szá­mít a jól rajtoló K. Hunyadi Vas­utas. A taszáriak kissé üeszakad- tak. A sereghajtók mezőnyében nem volt lényeges változás. Na­gyon szépen feltört a táblázaton Balatonlelle, csapata. A bajnoki táblázat állása: 1. Tab 17 11 2 4 51:28 24 2. Barcs 17 11 1 5 56:25 23 3. KH Vasutas 17 11 1 5 38:22 23 4. Taszárt Honv. 17 9 2 6 44:30 20 5. Marcali 17 7 5 5 39:34 19 C. Siófok 17 6 6 5 35:28 18 7. B.-lelle 17 8 2 7 39:39 18 8. Böhönye 17 7 2 8 37:40 16 9. B.-boglár 17 6 4 7 26:31 16 in. Naovtuiom 17 6 4 7 *«4 16 11. Zamardi 17 6 3 8 47:46 15 [2. Fonyód 17 tí 3 8 33:38 15 13. Gyékényes 17 6 3 8 29:41 15 14. K. Kinizsi H. 17 4 C 7 24:41 14 13. Somogyszob 17 5 2 9 25:48 12 16. Lengyeltóti 17 3 2 12 25:49 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom