Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-13 / 61. szám

Csütörtök, 1658. március 18. 3 SOMOGYI NFTLAP M4GY4RSZOVJE T MEZŐGAZDASÁGI NAP KISEBB KÜLDÖTTSÉG TAGJAKÉNT sokfelé megfor­dult már hazánkban Malahov elvtárs, . a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa. Járt Ozdon, beszélt miskolci mun­kásokkal, most meg a ráksi szövetkezeti parasztoktól ér­deklődik dolgos hétköznapjaik­ról, a közös gazdaságban kiví­vott győzelmaiknől. Jóleső ér­zéssel tölti el őt is, meg a vele együtt lévő munkatársait, Gu- levszkij és Kuznyecov elv.tár- sakat is a magyaros vendégsze­retet tapasztalása. Mondja is, hogy az elleniorradalmárok minden hazugsága ellenére sze­reti egymást a magyar és a szovjet nép. Persze saját anya­nyelvén formálja szavakká gondolatait, de itt van Magyari András, aki nemcsak földmű­velésügyi miniszterhelyettes­ként, hanem tolmácsként is kí­séri őket. — Erősödjék, viruljon né­peink barátsága — hangzik két nyelven az első pohárköszön­tő. A jelenlévőket Walter Imre, az Uj Élet elnöke mutatja be. Amikor Poth Elekhez, a köny­velőhöz ér, a nagykövetségi ta­nácsos egy kis történet elmesé­lését iktatja be ... Volt egy­szer egy tőkés, aki egész nap a dollárjait számolgatta. Beleunt ebbe az egyhangú elfoglaltság­ba. Javasolta feleségének, fo­gadjanak egy főkönyvelőt. így is tettek. Addig-addiig írt és számolgatott az új alkalmazott, amíg végül Is elfogyott a pénz. — Persze ebben a szövetkezet­ben nem így dolgozik a köny­velő — tette hozzá mosolyog­va Malahov elvtárs. Érdemes megemlíteni a há­rom önkritikát is. Az elnök rö­viden ismerteti a szövetkezet hat éves történetét... ötven­háromban a Nagy Imre-politi- ka sok parasztot visszacsábított az egyéni parcellához... Ez az első önkritika a mozgalom éle­tében (olyan értelemben Is, hogy nem szorítottuk vissza határozottan a nagyon előme­részkedett jobboldalt). Jött az újabb, még szélsőségesebb meg. ingás, ötvenhat októberében, íme, a második öníkritika (mivel nem készültünk fel kel­lően az ellenforradalmi ve­szély elhárítására)., — Nagyobb is lehetne szö­vetkezetünk, ha nem nagyító­val néznénk meg a vissza-je- lentkezőket — ismeri el har­madik számú önkritikaként Walter elvtárs. Toldaléka is van ennek az utóbbi megálla­pításnak. A közösbe visszaké- retőző egyénieknek nem mond­ja a tsz, hogy ^ohasem veszi fel őket. Azt a megbízatást kapták »jelöltsógi idejükre«, hogy hangoztassák [belépési szándékukat az iőszig a kívül­állók között. Aki ezt megteszi, az újból tag lesz a zárszáma­dás után. Ez pedig a diplomá­cia magas-iskolája. Sok minden érdekli a szov­jet vendégeket. Mi a fő bevé­teli forrás, mire, milyen arány­ban fordítják ,a jövedelmet; tudnak-e mindig mindenkinek munkát adni; a saját, vagy a gépállomósi gép dolgozik-e ol­csóbban; rendezik-e időben az állam iránti kötelezettségeiket; a kötelező begyűjtés sonan, vagy most adnak-e több ter­ményt és állatot az országnak; stb. A vadászokból, meg a ma­jorban tett látogatás réven szerzett tapasztalatai alapján, így nyilatkozott Malahov elv­társ: — Jól működik ez a ter­melőszövetkezet. Helyesen vá­lasztotta meg gazdálkodása irá­nyát, behatóan hozzáfogott az állattenyésztéshez. Nagyon di­csérendő, hogy fajta-tiszta az állomány. AZ UJ ÉLET TOVÁBBI SI­KEREIRE ürülnek a poharak. Arra, hogy, benne újabb és újabb családok találják meg a boldogulásukat, s öregbedjék jó híre, szélesedjék határa. Mert küldi ám a város a jövő­ben is a paraszti munkát meg­könnyítő gépeket! A Szovjet­unió anyagilag is segítségünk­re sietett, hogy »-megfiatalod­janak« gyáraink, s többet ter­meljenek, amelyből nemcsak a ráksi szövetkezeti parasztok igénye elégül ki, hanem kül­föld is vásárolhat a rpagyar f ipar cikkeiből. Hogyan termelte Noé a bort? Természetesen nem szövetke­zeti, hanem egvéni módon. így hát kevés hegyleve csörgött a hordóba. Megöntözte oroszlán- vérrel a tőkét. Valamelyest nőtt a hozam. A majomvért szintén magába szívta a szőlő. A disznó vére ugyancsak hasz­nos öntözőszernek -bizonyult. Ezért van az, hogy egy pohár bor után bátor az ember, mint az oroszlán. Ha többet iszik, ugrál, mint a majom. Néhány litert lenyelve — pedig elfek­szik, túrja a földet, négykéz- láhra áll, mint a sertés... Elcsitul a nevetés, pohárkö- szöntők hangzanak. Szántó Jó­zsef, a Hazafias Népfront me­gyei titkára, Petrekamits An- 'or járási párttitkár a két nép vérrel megpecsételt -barát­ságára emlékeztetnek. Illés Dezső, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszönetét mond a vendégeknek a látoga­tásért, amelynek nagy erkölcsi ereje van. Kéri, hogy a somo­gyi szövetkezeti iparasztok kül- döibtsége mehessen el a megva­lósult szocializmus országába •és viszont. Erre megszólal az egyik tsz-asszony, aki tálalás­sal foglalatoskodik: »A Szov­jetunióba én is szeretnék el­menni ...« KAPOSPULÄN NAGY F.M- BERGYŰRÜ veszi körül a kúL- túrházat, mire megérkeznék a vendégek. Ugv volt, hogy csak nyolc-tíz embert hívnak össze. Aztán kérték a helybeli gaz­dák, hogy mindenki jöhessen el erre a beszélgetésre. Porta- látogatással kezdődik a prog­ram. Molnár József, Kelemen János, majd Retek József is­tállójában, lakásában szemlé­lődnek a szovjet elvtársaik. Mindenütt szíves szavakat vál­tanak a ház népével, este pe­dig a gazdakör tagjaival foly­tatnak közvetlen hangú esz­mecserét. Tóth Sándor, a gaz­dakör életét vázolja. Szóba ke­rül itt a tsz-mozgalomtól kezdve, az árpolitikán a Kosztromai-fajta szarvasmar­ha keresztezésen át a műtrá­gyaszükséglet kiegészítéséig minden, a mi- a gazdálkodáshoz tartozik. — A szovjet nagykövetség nevében további sikereket kí­vánok a pulaiaknak az állatte­nyésztéshez. Kívánom, hogy sok örömük legyen az életben — mondja búcsúzóul Malahov •elvtárs. Kutas József Még egyszer a fonyódi énekkarról A fonyódi földművesszö­vetkezet a lap február 22-i számában »A fonyódi ének­kar kérése« című cikkével kapcsolatban szeretnénk megjegyezni az alábbiakat: Helytelen a cikk azon be­állítása, hogy Fonyódon egyedül a földművesszövet­kezeti dalárda az egyetlen működő kultúregyüttes. Mi­vel Fonyód kulturális életé­ről így nem kaphatnánk he­lyes képet, közöljük, hogy Fonyódon jelenleg a szövet­kezeten kívül az alábbi mű­ködő kultúregyüttesek van­nak: A községi tanács kb. 60 tagú énekkara és színjátszó csoportja, mely jelenleg egy nagyobb zenés darab beta­nulásán dolgozik. A járási tanács népi tánc­csoportja szorgalmasan ké­szül a bemutatkozó előadás­ra. A tőzegüzem szakszervezeti színjátszócsoportja ebben az évben már Fonyódon két, a járásban pedig három alka­lommal mutatta be sikerrel a Dulszfca asszony erkölcse című színművet. A fővárosi fdúotthon gyer­mekénekkara minden évben több ízben is nyilvánosan szerepel, legutóbb pedig ön­álló előadást adott. A »Balatoni Visszhang« paródia-együttes most szer­vezd önálló tánczenekarát. Az együttes az utóbbi évek­ben 65 alkalommal lépett fel, részben önállóan, részben más műsorok keretében. A községi tanács és a tő­zegüzem közös fúvószeneka­ra szintén több év óta mű­ködik és tudomásunk szerint egyetlen ilyen együttes a já­rásban. A fenti felsorolással egyál­talán nem óhajtjuk csökken­teni a földművesszövetfcezet érdemeit a kulturális téren elért eredmények tekinteté­ben, de tartozunk az igazság­nak azzal, hogy a rajtuk —■ de nem tudtukon — kívül működő fonyódi kultúrmun- kások szorgalmas munkáját is jutalmazzuk azzal, hogy nevük megemlítést nyerjen. Péter István, a tőzegüzem igazgatója, Gondolatok AZ IQ AZ! HAZAFISAQRÖI Márté Imre, a tőzegüzem SzB. kultúr- felelőse, Sinkovits László levelező, kultúraktíva. It/fA MÁR KÖZHELY, annyira igaz: nem LJt ünnepi ditirambusok, nem szónokias melldöngetés, nem arasznyi nemzeti kokárda dönti el, ki az igazi hazafi. Az idősebb nemzedéket a történelem taní­totta meg erre az igazságra. Mi még Krasznahorka büszke váráról sza­valtunk az iskolai ünnepélyen, s ezek nevében küldték később a háború mészárszékjére né­pünket, s kis híján elvéreztünk egy olyan cé­lért, amely nem a miénk, a proletároké volt. A százezer magyar halottnak kellett volna ki­kaparni a gesztenyét a tűzből a herceg Ode- schaldinak és Pallavicininek (ugye milyen ma­gyar nevek?), akik csak addig voltak „haza­fiak”, amíg itt tartották őket ezer holdjaik bankbetétjeik és kiváltságaik. Emlékszünk még a „fajmagyarkodásra”, a „mélymagyar”, „hígmagyar” s egyéb elméle­tekre, melyek egyenes folyománya a „talaj­gyökeres és rögvalóságos” nyitás mákony volt. Jól ismertük a kacagányos és kócsag-, meg zergetollas Turul, MOVE és más egyéb „véd­erő egyesületeket’, amelyek voltaképpen véd­és dacszövetségek voltak, a kizsákmányolok elméleti szirupjainak méltó és valóságos kül­ső képmásai. S míg az előző alapot szolgálta­tott mindenhez, ami tragédiához vezethetett, utóbbiak szekundáitak, vagy közreműködtek a tömeges deportálásokban, kiképzői voltak a mészárszékre menőknek, besúgói a munkás- mozgalomnak, bebörtönzői, kivégzői a legjobb és legigazibb magyaroknak, az antifasiszta el­lenállóknak és a haladás harcosainak, a kom­munistáknak. A történelem 1945-ben időben és térben le­zárta a nagy pert, a nép és urai között. Ma már világos, hogy a régi igazságtalan rend urai és hordozói vérségre (bár ez nem biztos), szü­letésre, közös nyelvre való tekintettel ugyan magyarok, de nem hazafiak. Mert mi köze a hazafi szívhez annak, aki „Haza és nagy­világ” címen ír könyvet és amikor az urak jóvoltából fejünkre szakadt romokból minden kéz segítségével új világot kell építeni, 5 a nagyvilágot választja? Es mennyire igaz ma­gyar az, aki milliókat síből ki az országból, melyet a magyar nép verejtékéből szerzett magának? De ne beszéljünk róluk többé... A történe­lem ítélt... Az idő bebizonyította, hogy ez idő szerint csak egy igazság van: szegények és el­nyomottak igazsága. Ahol ez megoldódik, meg­valósulhat az igazi hazafiság egy egész nemze­ten belül, de a világon szerte is. ERDŐTELEPÍTÉS ÉS FÁSÍTÁS Az erdők, a fasorok és egyes fák a természet leg­szebb alkotásai. A forintok­ban kifejezhető értéktermelé­si eredményeknél is jelentő­sebb "</. a pénzzel fe' sem mérhető óriási nyereség amit az erdő. mezővédő, legelővédő erdős Ívok, fasorok es far.-c- oori::.< levegő-tisztító hatása a dolgozó számára képez. Az erdő és a fa a beteg leghí­vebb barátja, mert megszűri, megtisztítja, éltető oxigénnel telíti a porral, füsttel és baci- lusokkal szennyezett levegőt. De az erdő a munkájában el­fáradt egészséges dolgozók felfrissülése és pihenése, gyermekeink jobb és egész­ségesebb fejlődése szempont­jából is valóságos jótéte­mény. Kedvezően kihasznál- i hatjuk ezzel a mezőgazdaságii termelésre nem, vagy alig i hez a megyei tanács ad en­gedélyt, az erdőgazdaság cse­metét. Az önkéntes erdőtelepítések után 20 évig nem kell adót fizetni. Nem kevésbé jelentősek a gazdasági fásítások. Mezővédő erdiősávokat létesíthetünk az összes nagyüzemi mezőgazda- sági művelés alatt álló terü­leteken. Az utak, vasutak, csatornák, patakok, árkok szegélyfásítá­sa, dekoratív jellegű fasorok létesítése, a városok, közsé­gek, ipartelepek, tanyaközpon­tok belterületének fásítása is elsőrendű cél. Megvan minden lehetőség, hogy a tanácsok az utcákat, tereket fásítással széppé, csi­nossá tegyék. Az ültetési anyagok költségét a község­fejlesztési alapból lehet fe­dezni, az ültetést és a további gondozást pedig társadalmi munkával lehet biztosítani. Az erdőgazdaságok fásítási előadói kapcsolatot tartanak a helyi pártszervezetekkel, a társadalmi tömegsziervezetek- kel, a KISZ-szel, a Hazafias Népfront bizottságokkal. Helyezzük biztos kezekbe a fásítást, hogy alkothassunk, teremthessünk minél hama­rabb szépen díszlő fás utcá­kat, tereketj' utakat. Tegyük tömegek ügyévé a fásítást! Szőllősí József misült meg sok minden tíz év alatt, hogy vau nak itt még szép számban pogromlovagol kommunistafalók, farizeusok, föld alól előbúj paraziták, ingyenélők és egyebek. S ők voltak a „magyarok", a „hazafiak”. S a munkásmozgalom harcosai, a halad gondolkodású emberek, akik évszázadok mv lasztásainak pótlására, szervezték, vitték hart ba a népet, akik ha hibákkal is, felépítetté egy új társadalmat, — ezek voltak nekik a né árulói. Micsoda világcsalás!... Micsoda tanulságai Mert ez csak úgy történhetett, hogy sok fe, ben a hazafiság fogalmai összekeveredtek összezavarták s mi nem beszéltünk elég v lúgosán... * * * A hazafiság nem kommunista találmány. Hazafiak minden korban éltek, mióta nemzi tek vannak... A hazafiak mindig a társadalr, haladás élharcosai voltak. Ha igaz, — mii ahogy így is van —, hogy a tatsaáalmi hali dás mai koreszméje a szocializmus, akkor i is igazság, hogy az ezért küzdő kommuni ták ennek az eszmének a legkövelkezetesel harcosai — tehát a legjobb hazafiak. De nemcsak a kommunisták a hazafiak. H bát követ el az a párttag, aki magának k veteli egyedül ezt a nemes rangot. Ez legalál olyan durva hamisítás volna, mint az a r galom, hogy a kommunisták hazaárulók. S ha a múltban igaz volt, hogy nem a b széd, a szólamok, a jámbor, vagy álattom szándékok teszik a hazafit, ma ez százszorost igaz. A haza szeretete mélyen van a szívbe Azzal nem kérkedhetik az ember, mint ahot képességeivel, szülei, testvérei szcretetév sem teszi azt, hisz csak azt adhatja vissz amit ezektől kapott. A hazafiság. azonban szélesebb a bölcső, táj, a szülők, az ember, a haza szereteiém A hazafiság: munka. Mindig is az volt, ma különösen, hisz a valóságban és a társ dalomban sincs más, ami megkülönböztet bennünket egymástól. Ez a munka több, magasabb célú a tegn pinái, az egyéni érdeknél, tudatosan kell ve a szocialista közösséget szolgálni. A közösség, tehát a társadalmi rend tud tos, önként vállalt, minden erővel és akarc tál végzett szolgálata, ez ma az igazi ház fiság. De ma nálunk mi a helyzet? Nálunk, ahol már győzött a szegények igazsága? S miért kell egyáltalán beszélni a hazafí­ságról? Az októberi ellenforradalom villámfényé- nél világosság derült arra, mennyien nem értik a társadalmi haladás gondolatának és a nem­zeti érzésnek mai összefonódottságát. annak parancsolatszerű kötelezettségét, a mély szá­lakat, melyeknek össze kell fogni az erőket, hogy más égtájakon is győzedelmeskedjen a szocializmus. Akkor kiderült, hogy nem sem­És még valamit! Régi írástudóink tépett ruhában, vér homlokkal, társtalan népnek ábrázoltak be elünket Európában, amely dacol a fergete gél, ha el is bukik társtalansága miatt... Volt valami igazságuk ... Történelműn ben... igazi barátunk nem igen akadt. Ritka kivételtől eltekintve, kiszolgáltatott n voltunk. Hogyan is akadt volna a farkas-tl vényű, össze-vissza érdekű, uralkodni aka társadalmakban önzetlen barát?!... Lr szentebb szabadságharcainkat is kelté törte úri érdek, más országok vezető köreinek ö szefonódottsága... S ma? — Amikor a társadalmi haladás a nemzeti önérdek oly világosan fonódik ö sze a szocializmusban? Ma van ilyen barátunk, s nemcsak e nagy ország, hanem sok nagy és kis ország j pe, akik azért, mert szeretnek és támogatv bennünket, még jó hazafiak, sőt éppen ez azok. !4W J TUDJUK ennek a titkát. A ma s: ■í'r* cialista nemzeteinek, úgy a mienkn is, ma nem az a fő kérdésük, hogyan leh nének európaiak, tehát civilizáltak, ahogy régi uralkodó osztály divatosan ezt fogalmi ta. A mi főfeladatunk, hogy az egész világ megszűnjék a civilizálatlanság, a kulti emelkedjék, a szociális igazság gyözedelm kedjék, hogy ne legyen egyetlen nép Sí társtalan, kiszolgáltatott, egyedüli. Ezt hívják proletár nemzetköziségnek, mondhatjuk úgy is, hazafiságnak. Tehát igazinak, melyet mindenütt követnek az e( szerű emberek. CSÁKVÁRI JÁN Az értekezlet javában tar­tott. Az előadó hangja a kez­alAz^!Ca'famegköti a fu-j ^ti lendület után már^ kissé tóhomoküt, védi a környező* kultúrterületéket. Megóvja a ÖREG MUNKÁS KEZE talajokat a kopástól, ‘ a pusztulástól, a hordalékok­kal való elárasztástól és ár-! vizektől. Befásíthatjuk a fel-: javíthatatlan legelőket. Védő-! erdőövezeteket létesíthetünk a! talaj- és árvízvédelem, a fa-! hiány enyhítése céljából ' fo-^ lyók, tavak, csatornák men- < tén. Zöldövezetét létesíthe­tünk a dolgozók egészségvé-j delme és üdülése céljából a j városok, községek, ipartele- < !pek körül. Beerdősíthetjük a mezőgaz- 4 dasági hasznosításra kevés-< Meghittség, meleg baráti lég-. bé'alkalmas sovány homokot J kör telepszik ebéd közbeh is. után a másikkal asztalunkhoz j parlagot, vizenyős, zsombékos< Egyik tréfa? vagy, szabálytalan, rosszul t szórakoztat.: művelhető zárványokat és! Ulia'ii a luaäLtvJvcu. iuuvt;uiciu z,at vaiijuxvaii co) bennünket Malahov elvtárs..,! nyúlványokat. Az erdősítés­megkopott, rekedte vált, be­számolója felénél tarthatott. A teremben ülők ilyenkor ál­talában már nem tudnak mit csinálni, merre tekingetni, mílcözben hallgatják az egy­hangúan, hangsúly nélkül ko­pogó szavakat. Rossz, emberi szokás. Végignéztek már most is minden széksoron: ki van jelen a közelebbi ismerősök közül, hány teljesen idegen arc van a részvevők között. Most a legtöbben egy nyu­godt pontot kerestek a te­remben, amit hosszabb ideig el lehet nézni, míg az előadás befejeződik. Közelemben egy idős, rán­cos arcú munkásember ül. Valamikor sokat dolgozhatott a szabad ég alatt, szélfútta, örökké piros arca legalább is erre vall. Arcbőre csak a homlokán világosodott ki, ott, ahol általában sapka takarta. Én őt néztem. Először az ar­cát, az előadásra figyelő te­kintetét, megfáradt, barázdás vonásait. Aztán hirtelen más kötötte le érdeklődésemet. A keze. Épp a szájához emelte és a mutató- és hüvelykujjak között lapuló cigarettából szippantott egyet. Aztán visz- szaejtette a térdére. A ciga­retta ott füstölgőit tovább. Parazsát befelé fordította, így szokta, meg már fiatal ko­rában, mint annyi más, hoz­zá hasonló munkásember, ki tudja miért. A keskeny, kékes füstcsílc most az ujjai között tört utat magának. Észre sem vette, csak figyelte az elő­adást. Később szünet következett, majd megkezdődtek a hozzá­szólások. Egyszerre meghal­lottam az idős munkás hang­ját. Ő beszélt. Nem tudtam akkor sem arcát figyelni, a keze erős, vastagujjú, nagy- köT~mú, erős keze nem enged­te el tekintetemet. Milyen erővel tudott ez a kéz is be­szélni. Lassan szétnyílt, ami­kor a munkás első szavait mondta, s az előtűnő kérges tenyerében mintha az ember egyszerű, erős, hihetetlenül nagy elszánásokra képes szí­vét pillantottam volna meg. A szívét, amely mindent oda­adna a szebbért, jobbért, a fiatalok jövőjéért. A munkás hangja később mind szenve­délyesebbé vált. A tenniva­lókról, a sürgős munkákról, a gyorsabb iramról beszi hogy egy lépéssel isti előbbre juthassunk az út S keze közben lassan be. rp.lt. Nem lazán, egyre fes sebben szorultak egymás1 az ujjak, s keményen kif málódott a csontos ököl. 1 lelmetes és szép is volt e; szerre. Félelmetes, ha 'üté nek erejére kell gorádolni szép ezt az erőt látni. Az ei szerű munkáskéz nagy ere. amely, ha öreg is. oly so' képes még. Önként kínáli zik, ha tettre van szükség cél érdekében, s meg tud, lítani minden vészt, ha az zel a kézzel alkotott mú valaki el akarja pusztítani Ctak néztem az öreg mi kás kezét, és úgy érezte ennek az ökölnek ereje so. sem lankad...- ger

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom