Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása TfYYfYTVTTT*VTT»»V7T»TVTTT*VTTTTVT»TTTT'TTTVrT*ZTTTV*T»TrrTVrTT*VTVW***V1rT TTTTT?TTT»I TI TTTTTTTTTVTrrTW>nrTTTTTTTTTTTTTTTTTTVT7TTTTf TTTTTTTTTTTTTTTTi ffT?VT7TTTTVrfTTrVTrrfVVTVrfTfTTrrVrm Mikor, miből, hogyan keletkezett a Föld ?^ Nemcsak a tájékozatlan em- er, de a csillagászok, a geoló- usok is fogas dolognak tekin- Ik a fenti kérdést. Nem is rág­ta foglalkozik vele a tudo­mány. Csak a francia forradal­mat megelőző évtizedek és ma- a a francia forradalom hozta meg a természettudományok művelőinek, tudósainak a gon- olat szárnyalásának szabad­ágát. Az egyház alig kétszáz •ve hátrált meg a természettu- .ományok vitathatatlan tényei »lőtt, addig eretneknek nyilvá- lította és keményen lesújtott irra a tudósra, aki a bibliai te- emtéstörténettőd eltérő tétele­cet állított fel. Kétszáz évvel ezelőtt Buf- fon francia tudós volt az első, aki vállalkozott a Föld korának felbecsülésé­re. 75 ezer évet mondott. Nem is nert többet. S ahogyan ezt a számot kihozta, súrolta a ró­nán tika határát. Száz évvel rés óbb 20 millió évre ugrott fel a becslés. De ml ez mind a nai számítások eredményeihez cépest? Napjainkban öt-, hat-, hétezer millió évet sejtet a ko­moly alapon •megejtett számí­tás. A világ keletkezését, ben­ne a mi földünk létrejötté­nek körülményeit a’ csilla­gászat kozmogóniának ne­vezett ága tárgyalja. Ebben a tárgykörben, az ed­dig lefolyt események összefo­gásával a tudomány mai állás­pontjáig megtett út legfonto­sabb állomásairól számolnak be az itt következő sorok. A csillagászatot a tudomány rangjára a távcső feltalálása (1610.) emelte, és ez mindössze 350 évet jelent. A mai csillagászat segédesz­közei össze nem hasonlítható tökéletesség fokán állanak ez­zel szemben. Időrendet tartva, a babilóniaiák tornyával kez­dem a torténetad fonal vezeté­sét, ugyanis ez a torony csil­lagvizsgáló toronynak volt szánva. Abban a hitben épült hogy elég magasra építésével a menny boltozatát is el lehet ér. ni, és a Napot, a Holdat és a csillagokat közvetlen közelről lehet szemügyre venni. A kínaiak rendszeres meg­figyeléseket végeztek i. e. 1200-tól, egészen i. u. 1643- ig. Szerfelett fontos volt részük­re a vetés és aratás Idejének megállapítása, mert csak két hetes 'késés, vagy sietés ka­tasztrofális éhínséget okozott. I. e. 600 évvel 1 nap különb­séggel mérték az év hosszát, a XII. század végén pedig az év tartamának kiszámításánál mindössze 26 másodpercet té­vedtek. Ezzel a teljesítményük­kel kb. 300 évvel előzték meg az európaiakat, akik csak 1582 őszétől vezették be a Gregoriá­nus naptár időszámítását, őlk is pontosan évi 26 másodperc tévedéssel. A görögök és velük együtt az egyiptomiak csillagá­szai nem ilyen gyakorlati pon­tosságra, hanem elméleti el­gondolásokra fektették a súlyt és úgy képzelték, hogy a Nap és a többi égitest a fejünk fölé boruló mennybolt szilárd épít­ményén mozog, szinte úszik, csak azért, hogy a földi em­bert gyönyörködtesse, vagy iz­gassa. Időszámításunk kezdete előtt, nagyjából a IV. szá­zad derekán Arisztotelcs (macedóniai), Nagy Sándor volt nevelője, minden Idők legnagyobb rendszerező el­méje, szedte rendbe az ad­digi csillagászati elgondo­lásokat, oly sikerrel, hogy tanítását egész középkoron át, az akkori TÁVKÖZLÉS Meteorok közreműködésével Ptolemaios az I.—II. század­ban felállította a tételt, hogy a Nap és a 'bolygók a mozdulat­lanul álló Föld körül mozog­nak körpályán. Köpernikus (1473—1543) bi­zonyította be azt, hogy nem a Föld, hanem a Nap az a köz­ponti égitest, ami körül a Föld és az akkor ismert 5 bolygó ke ring. Hatalmas jelentőségű for­dulat. Kepler (1571—1630) mes­terének, Tichónak (1546—1601) megfigyelései alapján kidolgoz­ta 3 alapvető csillagászati tör­vényét és 1619-ben megjelen munkájában közreadta. Ö voh az utolsó óriás abban a sorban akik primitív eszközökkel, táv­cső nélkül, csodálatos megér zéssel rakták le a modem csil lagiászat alapjait Galilei (1564—1642) alkott meg az első távcsövet, 28-szoros nagyítással, amelynek segítsé­gével az észlelés, a tapaszta­lás talaján állva tönt a tiszta, tudományos igazságok felé. Ha még Newton (1642—1727) ne­vét is megemlítem, akkor ki­ragadtam a sok közül azon nagy elmék nevét akiknek út­törő munkája nyomán, a csilla­gászat mechanikai törvényei­nek immár dinamikus értelme­zése és kimunkálása a mai kor módszereihez vezetett. Újabb 209 esztendőnek kel­lett eltelni, amikorra elké­szült a talaj a világ kelet­kezésének, a kozmogóniá­nak tárgyalása élőit. A világegyetem általános ké­pe most van kibontakozóban, amikor már tudjuk, hogy nem­csak a Nap és bolygói, de mil­liárdnyi nap és 'bolygó él egy családban, Tejút-rend'szerben, tudományos nevén Galaktiká­ban. Vagy harminc éve az is •kiderült, hogy a mi Galakti­kánkon kívül milliónyi más, ugyanilyen szörnyű nagy szá­mokkal mérhető tagból álló Extragalaktika foglal helyet a viliágegyetem végtelen- terében. A ma Ismert világegyetem sem minden, mert csak addig a tá­volságig van felderítve, ahon­nét az alkotó égitestek fénye 30 000, 40 000 millió év alatt ér el hozzánk. Pedig a fénynek mindössze 3 és egyharmad má­sodpercre van szüksége, hogy agymillió kilométeres utat be­fusson. Uj műszerek vannak kiala­kítás alatt. Már nemcsak az op­tika, hanem a rádióhullámok, a modem fizika ezernyi talál­mányának segítségül hívása ígéri nekünk, hogy a titkok- átka helyébe újabb és újabb megismerések tárulnak elénk. Ennyit tartottam szükséges­nek előrebocsátani, hogy máj. hozzáférhessünk a címben megígért anyag ismertetésé­hez. (Folytatjuk.) Szentes Imre, a TTIT tagj Önműködő idűiárásjelző- állomás az Antarktiszo* Francia meteorológusok, fi­zikusok és mérnökök kipró­bálták Ausztráliában azokat a? időjárás jelző automatákat amelyeket a nemzetközi geofi­zikai év tartamára a Déli-sar kon állítottak fel. A wilkes- földi állomás 500 kilométerre feleszik majd a legközelebbi tu­dományos támaszponttól és 1200 kilométeres körzetber óránként jelenti a szél irányát és sebességét, a légnyomást és a hőmérsékletet, a levegő ned­vességtartalmát, stb. A külön­böző mérőkészülékek adatait az elektronikus berendezés két rövidhullámú rádióadón to­vábbítja. Az állomás minden adás alkalmával 14-szer ad le Földünkre megszámlálhatat­lan mennyiségű, rendkívül ap­ró, homokszemcse nagyságú meteor hull le minden órában. Amikor ezek óriási sebesség­gel, a viszonylag alacsonyabb és sűrűbb levegőrétegekbe es­nek, 'körülbelül 100 kilométer magasságban ionizálják a le­vegőt és hosszú ioncsóvát hagy­nak maguk után. Ez az ioni­zált csóva jól visszaveri azo­kat az ultrarövid hullámokat, amelyeket az ionoszféra már ■nem ver vissza. Ezért az ultra­rövid hullámú vétel a Földnek olyan területein Is lehetővé vá- ik, amelyek egyébként kies­lek a szóbanforgó adás-vételi tőrből. A kísérletek szerint a neteorok csóváinak felihaszná- ásával mintegy 1500 kdlomé- ernyi távolságra is fenntartha- ó az ultrarövid hullámú össze­köttetés. Az ehhez szükséges berendezés aránylag igen egy­szerű. Mindkét állomáson egy- egy adó és egy-egy vevő mű­ködik és antennáját a magas légkörnek ugyanarra a pont­jára irányítja. Amikor megje­lenik a meteor, a készülék ér­zékeli, hogy létrejött az össze­köttetés és az előzetesen már ímagnetiofaniszalaigra vett .hír­anyagot nagy sebességgel köz­vetíteni kezdi. (2 ezer szó­perc). Azért szükséges ez a nagy sebesség, mert az ioni­zált csóva csupán néhány mil­liomod másodpercig, vagy leg­feljebb néhány másodpercig használható fel. A vevő nagy sebességgel ka­pott híranyagot szintén magne­tofonszalagra rögzíti. Mialatt a közlés szünetel, a szalagról ’— megfelelően lelassítva — táv­gépírónak .továbbítják a hír­anyagot. Ez a rendszer a légkö­ri és egyéb zavarokra csak na­gyon kevéssé érzékeny. Fontos előnye az Is, 'hogy pontos irá­nyítottsága miatt nemigen hallgatható le. G A VxEOFIZIKAI EV ESEMÉJNYEI és három Ízbenkö­Mialatt a világ a szputnyik I. és Il-re, majd Sir Edmund Hillary és Vivian Fuchs déli- sarki versenyfutására összpon­tosította figyelmét, világszerte •kétezer megfigyelő állomáson tízezer fizikus és technikus »vizsgálta« öreg Földünket és légkörét. A tavaly június 1-én kezdő­dött Nemzetközi Geofizikai Év érdekében dolgozik mindenki, Lajka és Sir Edmond egyaránt, Hasonlóan a Bounty lázadói­nak leszármazottaiihoz, akik a Csendes-óceán déli részén a Pitoairn-szigeteken mérik a tengerjárást. Nemcsak a szputnyik »figyel­te meg« a kozmikus sugarakat, amelyek az űrből jövet minden irányból .bombázzák földünket. 195 megfigyelő állomás, raké­ták és léggömbök bizonyítot­ták, hogy lu kilométerrel a föla fölött egészen más a kozmikus sugarak összetétele. Még senki sem tudja, hogy miért. Mégis ez fontos adat az »űrről«, amelyben élő kutya járt már és amelyet hamarosan az ern- oer személyesen is meg fog vizsgálni. * * » A Columbia egyetem hajói felhoztak egy férget 5000 mé- -er mélységből. Eddig ez a leg­nagyobb mélység, amelyben szerves élőlényt találtak. Az oceonagráifiaá-kutatáso- xat végző hajók felfedezték a Golf-áram ellenáramlafát, mely mintegy háromezer mé- er mélységben, délről nyugat .elé halad, viszonylag nagy se­bességgel; naponta 13 kilomé­tert tesz meg. * * * A rakéták segítségével meg­állapították, hogy a légkör fel- •ő rétegeinek összetétele és hő- nérséklete változik a földraj- á hely, az évszak és az idő­iont szerint. Tehát a napsu­gárzás befolyása mutatkozik ebben. * * * A másik felfedezés, amely jónéhány modem elméletet fel­borít: az, antarktikus vidékek levegőjének szénsavtartalma ugyanolyan, mint mindenütt a világban, beleértve az ipari államokat is, kivéve, ahol az üzemek füstje közvetlenül ér­Az Északi- és Déli-sarkon végzett megfigyelések megál­lapították, hogy a világ két »sarkán« egyidejűleg van toj­nál. « * * Dinamit-paitronok felrobban­tásával végzett »visszhang-ku­tatások« révén megállapították, hogy az Északi-sark óceánjai alatt újabb hegylánc húzódik. A világ másik végén ugyan­ez a módszer fölfedte a Déli- sark »alapjait«: 2800 méter hó- és jégréteg rakódott le a szik­lákra, amelyek 300 méternyire állnak ki a tengerből. Az An­tarktisz más vidékein, ahol kö­zel 2000 méteres a jégréteg, a sziklás alépítmény messze a tenger színe alatt fekszik. Las­sanként 'kialakult az Antarktisz térképe. * • * A Woods Hole-i (Egyesült Államok) Öceánkutató Intézet expedíciója megerősítette a Meteor nevű német hajó le­génységének 30 évvel ezelőtti megfigyelését: azt, hogy az At­lanti-óceán déli részének oldott oxigéntartalma csökkenőben van. Ezt a megfigyelést úgy ér­telmezik, mint fontos klima­tikus változások jelét * * * Végül megerősítettek egy »magmetikus folyam« létét, amely a légkörben a geomag- netikus egyenlítő magasságá­ban kerüli meg a földet; a ra­kéták megállapították, hogy a rádióvétel időszaki zavarainak (nevezetesen az Atlanti-óceán északi részén) oka egy elektrá- zált (ionizált) levegőréteg, amely a napban végbement röntgensugaras robbanások eredménye. * * * A Déli-sarkon működő mete­orológiai állomások az óceán tengermozgásánák .tanulmányo_ zásával együtt lehetővé teszik, hogy előre megmondják, mi­lyen lesz az időjárás egy hét, vagy egy hónap múlva Lotto- ringiában, Svájcban, vagy a Riviérán. * * * Bármilyen távolinak látsza­nak is a 18 hónapig tartó geo­fizikai év kutatásainak ered­ményei, ezek a kutatások ké­szítik elő a holnap világát, a bolygóközi utazások időszakát; majdan az atomenergiát helyet­tesítő árapály korát, amikor alaposabban ismerjük majd a túlnépesedett földnek egyszer talán táplálékot szolgáltató tencermél veket. Villámlásf mennydörgés Február 22-én kora délután egy nem mindennapi időjá­rási rendellenességnek vol­tunk tanúi. Délután 3 óra tájban igen erős szél kere­kedett, majd rövidesen ha­talmas zivatar (hózivatar) fejlődött ki Kaposvárott, egy­szeri villámlással kísérve. Ez a jelenség nemcsak Ka­posvárott, illetve Somogy megyében, hanem a meteoro­lógiai intézet tájékoztatása szerint — az ország más vi­dékén hasonlóan játszódott le. Kétségtelenül rendkívüli — de mindjárt hozzátehetjük —, nem egyedülálló jelenség­gel állunk szemben, mert — hogy ne említsek többet — Budapesten 1920-ban, nem is a tél végén, mint most, ha­nem január kellős közepén — tehát a tél derekán —. ugyancsak hatalmas zivatar támadt villámokkal fűszerez­ve. Minthogy mégis szokatlan »eseménnyel« állunk szem­ben, méltán feltehető a kér­dés, hogyan történhetik meg, illetve hogyan is történt meg ez a nem mindennapi jelen­ség? Egyet mindjárt le kell szögeznünk: az időjárási je­lenségeket a légköri viszo­nyok, azaz a légkör fizikája határozza meg. Ha olyan lég­köri viszonyok alakulnak ki, amelyek zivatar kialakulásá­hoz szükségesek, akkor akár milyen nap van a naptárban, abból a légkör törvényei sze­rint csak zivatar lesz. Február 22-éa délután pe­dig olyan légköri viszonyok alakultak ki, amelyek feltét­lenül zivatarra vezettek. Ugyanis: 22-én légkörünket egy aránylag meleg, kis moz­gási (kinetikai) energiával rendelkező légtömeg töltötte- félen be, 3 óra felé pedig észak­nyugatról egy hideg, nagy mozgási energiával rendelke­ző, 80 kilométer óránkénti sebességgel, vízszintesen ha­ladó légtömegek hatoltak be. Ennek éke az itt levő meleg, tehát nálánál könnyebb és kis energiájú légtömegeket hirtelen — mintegy négy óra alatt —• függőleges irányban több kilométer magasba fel­emelte. Az így feltolt légtö­megek erősen lehűltek és en­nek következtében a bennük lévő páratartalmukat csak­nem teljesen kiadós csapa­dék, zivatar (eső illetve hó) formájában kiejtették. És amint általában a ziva­tarok rövid lélegzetűek szok­tak lenni, ugyanilyen volt ez a mostani is, mert az a hi­deg, nagy energiájú északnyu­gati szé! csak tovább tört előre, kelet illetve délkelet felé, ahol most már újabb és újabb meleg levegőtömegek­kel ütközött meg, vagyis me­teorológiai műszóval élve, a zivatarnak frontja hamar más területekre tolódott el. Ami pedig a villámlást il­leti, az már a zivataroknak úgyszólván velejárója, mert a hirtelen felszálló felhők esőcseppjei finoman elporlad­nak, ami által azok elektro­mos töltést nyernek. Ezek megoszlanak pozitív és nega­tív töltésű felhőkre — az al­sók általában pozitív, a fel­sők negatív töltésűek — és ha közöttük a feszültség ele­gendő nagyságú lesz, akkor vagy az ellentétes töltésű fel­hők között — amint az jelen­leg történt Kaposvárott vagy a felhők és a föld között történik a kisülés, azaz a vil­lámlás. Dr. Erdődy Sándor Korszerű televíziós adót kap Szlovákia Közép-Szlovákdát - rövidesen a legkorszerűbb televíziós adó­val látják el. Az úgynevezett kémény-szerkezetű televíziós tornyot a Körmöcbánya mel­letti, 1200 méter magas he­gyen helyezik el. A 300 méter magas torony legmagasabb pontján 14 méter átmérőjű vasgömböt helyeznek el. Eb- Jen működik majd a tulajdon- •iéppeni adó, ^cGGGOOGOeOOOOGGOGOOOOOOOOOOOOGGÜQGXDGOOGO SOMOGYI SÉTÁK, 4. KÖTET: Siálah A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi mvataianau kuiaasaoan jelent meg a ked­velt sorozainaK az, eddigiek­nél is színvonalasat)o taruu- mú és kiállítású újaob kötete, s ez a tény egyoen az Idegen­forgalmi Hivatal propaganda­munkájának jejtőaesei is mu­tatja. A siker Legfőob alapja az volt, hogy a szerkeszti, Fodor János, az Idegenjorgai mi Hivaial vezetője kiium szakembereket vont bei a könyv illusztrációjába. Dar nay Béla, Lipták Gábor e. Aakonyi Ferenc tárgyi tudása, erdekes előadásmódja végig leoiivncseli az olvasót és újra, meg újra elóvéteti velünk v. könyvet. A könyv megkedve- lesenez és élvezéséhez nagy- oan hozzájárul Soós 1st var; festőművész, múzeológus mu vészien hangulatébresztő és tudományosan hiteles rajz- illusztrácioja, valamint Huoa László és az MTI Foto fény­képgyűjteménye. A könyv ki­állítása valóban minden di­cséretet megérdemel. Aki még nem járt Siófokon és környé­kén, az boldog örömmel ter­vezgeti, hogy fölkeresi a be­mutatott helyeket, aki pedig mosolyogva ismeri fel a tájat, házakat és környezetüket, ar­ra nemcsak a szép emlékek melegsége hat, Ijanem nagyon sok újjal is kiegészítheti eddi­gi tudását Siófok történetére és mai életére vonatkozólag. A szerkesztő munka logikus, természetes sorrendbe fonta a tudnivalókat. Siófok föld­rajzi helyzetéből kiindulva végighalad a környék földtani kialakulásán, elemzi a község nevének jelentését, Siófok tör­ténetét, bemutatja a fürdő­hely és a község legújabb fej­lődését. Csak helyeselhető, hogy Siófok nevezetességei mellett a környék látnivalóit is megadja, kirándulási ter­veket állít össze az üdülők számára a Balaton déli part­jára vonatkozólag. Ahga— Tab—Endréd—Zamárdi féhcö- rös vonala által határolt terü­leten. Az anyagot hasznos siófoki idegenforgalmi tájé­koztató egészíti ki. A lektorá­lás munkája, melyet Szitnyai Jenő végzett, gondos, alig egy­két elírás, valamint sajtóhiba található a 139 oldalas műben. A könyvnek nagy értéke ne­velőhatása, amely a táj szép­ségének lelkes leírásában, a község és környéke történeté­nek motívumaiban, a nép ha­zafias helytállásában, főleg pe­dig a fehérterror borzalmai­nak feltárásában, a népi de­mokráciánknak Siófolcot szé­pítő, fejlesztő eredményei be­mutatásában nyilatkozik meg. TÖRÖK LEHEL tanár, a TftT tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom