Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-18 / 65. szám

Kedd. 1938. március 18? 3 SOMOGYI JUfPfcA* Egy év munkájának eredménye JfUg,feq,y.ziitk a nagyatádi járási kulturális kimutatóról Termelési értekezletre jöttek össze a Somogy megyei Épü­letszerelő Vállalat dolgozói. Ilyen értekezlet azelőtt is volt már számtalan, de most az címberek várakozó arcán lát­ni lehetett, hogy ez más, mint a többi. Érthető, hiszen egy év eredményes munkájáról adtak számot, arról, hogyan érték ed, hogy a vállalat dolgozói között 115 ezer forint nyereséget oszthatnak szét. Elsőnek az igazgató, László István élvtárs beszélt. Ismer­tette, hogy a vállalat 1957-ben jót dol­gozott, tervét 114 száza­lékra teljesítette. Bizony ez nem volt könnyű. Hiszen az előző években, pél­dául 1955-ben, 1 millió forint veszteséggel zárták az évet. A veszteséget a dolgozóik össze­fogásával, g fegyelem fokozott megszilárdításával tudták meg­szüntetni. Persze van még e téren hiba, hiszen több dolgozó vidéki munkahelyeken hétfőn késve kezdi ed munkáját, a hét végén már korábban abbahagy ­ja. Hiba van a társadalmi tu­lajdon védelmében is, egy dol­gozójukat, aki lopott, most ad­ták át a rendőrségnek, több munkás ellen pedig fuserálás miatt kellett fegyelmi eljárást indítani. ismertette az egyes csoportok tervteljesítését, majd pedig a főkönyvelő a pénzügyi helyze­tet ismertette. A vállalat mind­három vezetője súlyos teher­ként említette meg, hogy nincs felettes szervük. Legalábbis az anyagkiutalás terén nincsen, s így kénytelenek hatalmas ösz- szegeket költeni anyagvásár­lásra, ami pénzügyi nehézsé­geket okoz. A hozzászólások után üzemi tanácsot választot­tak a termelési értekezleten. Ezután került sor a nyere­ségrészesedés kiosztására. Min­den dolgozónak az őt megillető nyereségét takarékban helyez­ték el, s csak a könyvet kapták kézhez. Ezzel Is azt akarták elősegíteni a vállalat vezetői, hogy a dolgozók a kapott több­letjövedelmet megfontoltan a legfontosabbra fordítsák. Kilencven dolgozó között 115 e2er forintot osztottak feL Átlagban 1300 forint jutott cgy-egy munkásra. Az elosztást a vállalat párt­ós szakszervezete vezetői haj­tották végre, s mindenkinek érdeme szerint juttattak. Aki régebbi munkása a vállalatnak s becsületesen dolgozott, az többet, aki fegyelmezetlen, va­lamint az, aki csak néhány hó­napja dolgozik a vállalatinál, az kevesebbet kapott a nyere­ségből. Lőrincz István falucso­port vezető igen gondos mun­kai. végzett, ezért 3500, Magyar Lajos vlzvezeték&zerelő 53 éves kora ellenére a vállalat egyik legjobb dolgozója, ő 3000, Bá­lint Albert művezető, egyben a vállalat párttitikára, az ő ér­deme. hogy egy hónap alatt 40 fürdőszoba készült el, ezért 2800. Koncz Elek falucsoport vezető 2400, a vállalat igazga­tója 5000. főmérnöke 4600, fő­könyvelője 3800, üb. elnöke 2300 forint nyereségrészese­dést kapott. Bizony jónéhány dolgozó gondolt arra, hogy ebben az évben még gondosabb, fegyel­mezettebb munkát kell majd végezni, amikor átvette a nye­reséget. Ezért választották meg az üzemi tanácsot is, g ezért választották abba a legjobba­kat, hogy az üzemi tanács is segítsen majd a fegyelem meg­szilárdításában, a társadalmi tulajdon védelmében. Hiszen egy év múlva is nyereségrésze­sedésre szeretnének összejön­ni a Somogy megyei Épület- szerelő Vállalat dolgozói, s azt szeretnék, ha akkor többet kapnának, mint most. Hogy ez valóra válhasson mindnyá­juk becsületes, fegyelmezett munkájára van szükség. — szí — Vasárnap rendezték meg Nagyatádon a kulturális se­regszemle járási bemutatóját. A műsorban színjátszó- és tánccsoportok, szavalók, ének­karok szerepeltek a mozit zsú­folásig megtöltő közönség előtt. Ha ez a bemutató tükörké­pet nyújtott a járás jelenlegi kulturális életéről — bár ez nem valószínű —, akkor le­het 'kifogásunk, különösen a zínjátszást illetően. A be­mutató általános színvonalát tekintve elfogadható volt. Az egyes csoportok felkészülése, produkciójának értéke azon­ban elég változatos. Kétségte- ’enül dicsérendő valamennyi 'söpört áldozatos munV*h> lelkesedése, s ha ezúttal vissé keményebben mondj uik ’s meg véleményünket, ezko- ■ántsem jelent lebecsülést El­lenkezőleg: segíteniakarás ve­zérli toliunkat. A színjátszás átterjedt művészeti ág min­denütt, meggyőződésünk: a nagyatádi járásban is. Még- Is kevés dokumentumával ta­lálkoztunk. Általános tapasz­talat, hogy színjátszóink a háromfelvonásosok felé for­dultak, s ez otthon, de külö­nösen a járási bemutatón hát­rány. A közönség nem érti a kiemelt jeleneteket, a szín­játszó képtelen a megcsonkí­tott darabból jellemet vissza­adni, ráadásul elkeseríti, hogy nem játszhatta végig szerepét. A darab-választás­sal nem volt különösebb baj, inkább a felkészüléssel. Mark Twain: Az őrangyal ás Móricz: Dinnyék című ’elenetét a nagyatádi föld- szöv kultúresoport játszot- tá. Az utóbbi jól sikerült. Kü- ’önösen a két férfiszereplő 'zes beszéde, természetes já­téka dicsérhető. Az előbbi rendezői és színjátszói fel­fogás miatt is hibás. A samogyszobi csoport Darvas: Szakadék-ából adott elő részleteket. Minden hiba abból fakad, hogy a szerepek­re nem találták meg a meg­felelő egyéniségeket. (Anagy- isjazdát, az, orvos, az orvost, a tanító, a tanítót Mikus Imre szerepében szívesebben lát­tuk volna. Emiatti vontatott, egysíkú az előadás, szinte teljesen mellőzi a darabból áradó drámai feszültséget. A taranyi KISZ-szerveze' színjátszói Bródy: Tanítónr úmű falusi életképének be ’ejező részét vitték a színpad -a. A mondanivaló ilyen ki vágással csaknem teljesen el­sikkad, s a rendezői hibái1 mellett szövegtudásbeli gyen geségeket- is tapasztaltunk Úgy gondoljuk, sokkal töb­bet kellene foglalkozni a sze­replők egyéniséffének értetésével és a jellemek hűbb visszaadásával. Vállalkozásán Igyekezetük így is elismerést érdemlő. A népi játékok, táncok és az egész bemutató mű­sorából kiemelkedett a kuta- si népi együttes produkciója A 75 felnőttet, fiatalt, gyere­ket foglalkoztató »-Kutast szü­ret« élettől duzzadó, moz­galmas, igazi népi játék mely a maga forgatagávál bájos gyermekjátékaival, tán­caival, dalaival elragadó volt. Elismerés az együttes vala­mennyi tagjának, s a néDi já- téjk gyűjtőéinek, betanítóinak. Hasonló értékű volt a se- gesdi KISZ-fiatalok előadásá­ban színre kerülő Kőműves Kelemen c. ballada. Jó megol- 'dás, hogy bevezetőként füg­göny előtt mondják el a bal­ladát, (Lébár Viola átélten, szívből fakadóan szávai), s az erdélyi viseletbe öltözött csoport ezután eleveníti meg a tragikus történetet. A sze­replők élnek, s a kórus meg­rázó éneke kitűnő hangulati aláfestést is ad. Dicséretet érdemel a Kon­zervgyár fiataljainak figurá­déban is újat nyújtó Vá­nyai csárdása és fiútánca. Itt hetetlen a tánc jellegéhez si­muló hangszer beállítása. (A Ványai csárdást harmonikára, a Honvédség Kardtáncát he­gedűre íÉtacoltláík. Fordítva kellett volna.) A Kardtánc fi­gurái egyébként túlságosan egyhangúak, a zene ritmusa nemkülönben. A rinyaszent- királyi kiszista lányok tánca kedves, megkapó, de a jövő­ben többet várunk tőlük. .4 íah&nyb&váltó és a honvéd­ség közös csárdása belső tűz­öl, jó képességekről árulko­dik. Érdemes igényesebb mű­veket választani. J Három énekkar szerepelt a bemutatón. Leg­inkább a lábodi férfikórus utolsó két száma tetszett. Tiszta éneklés jellemezte őket, jó tempó, dinamika és tehetséges karmester Kőtai Lajos személyében. Jó erők­ről tanúskodik a nagyatádi gimnázium kamarakórusa is, mindenekelőtt -kitűnő -hang­anyagról. Csupán a stílus- és tempóbeli tévedésekre kel­lene ügyelni és kijavítani , a következő szereplésig. Fejlő­dőképes együttes a taranyi férfikórus. A Forr a világ elő­adása azonban szokaitlan volt, eltért az eredeti műtől, szó- lafnheosztás szempontjából csakúgy, mint az ismétlés és a befejezés toktat*,etében. Népdalaik tetszetősebbek. A szavalók — be kell vallanunk — gyen­gén szerepeltek. Ha Lébár Viola önálló, verssel jelent­kezett volna, őt tartanánk a legtehetségesebbnek. Kívánni­valót hagy maga után a vers- választás ts. (Ismét’ előbuk­kant Vörösmarty: Vén ci- gány-a. Kár, hogy csak szép­ségét, értékét látják és -nem számolnak az előadásbell ne­hézségekkel.) Béres Györgyi (nagyatádi földszöv), Kigyjsi Mária (gimnázium), Béres Edit (Kutas! Népi Együttes), Dávid Sándor (Lábod) és Kisgyura Károly (Somogyszob) szavalattá közül Béres Edit előadása tetszett legjobban, aki hitelesen, átélten szavalta Petőfi: Jövendölés című ver­sét. Bemutatkozott a mindössze három-hónapos nagyatádi báb­együttes is. További munká­jukhoz — javasoljuk — hívják segítségül a megye állami báb­színházának egyik tagját. Úgy gondoljuk, a -bemutató buzdítást adott a csoportok­nak, s nagyobb kedvet, lel­kesedést, sok tanulságot a további szereplésekhez. jávori béla Ezután a vállalat főmérnöke Egyik az ölből Két betörési kísérlet és két betörés után fogott Rózsa János az ötödik ténykedéséhez. Dolgozni soha sem szeretett, kereste az élet könnyebbik oldalát, ami talán törvényszerűen a veszélyesebb, s nem bánta, hogy asszony, család s önmaga látja kárát. Mert hát Rózsa lebukott már máskor is, s most az ötödik alka­lom után szintúgy. Pedig egyszerűen ment egy darabig minden, mint a karikacsapás. Múlt év utolsó hónapjában ötlött szemébe a Kaposvári Bőripari KTSZ üzlete. Terep­szemlét tartott, s másnap, 12-én elindult a hadműveletre. Késő este volt, alig jártak az utcán. Betörte a pinceablakot, elhajlitotta a rácsot, s máris behuppant a raktárak előteré­be. Minden ajtót nyitva talált. Az egyik he­lyiségben bőrtalpak, a másikban gumitalpak voltak, a harmadikból nem volt értelme el­vinni holmi kisértékú kacatot. Atővaskodott tehát az utcára nyíló irodába. A polcokon belső bőrök sorakoztak, feketék és barnák, vagy négyszáz pár cipőhöz való. Azután gépvarrótűk, lyukasztók. Csupa érdemes do­log. Ki is cipelte az egészet az előtérbe. — Ez még kevés, lássunk alaposabban a dologhoz — mormogta foga között, s vissza­tért az irodába. Kifeszített néhány fiókot s lett nyomban zsebpénz, úgy 3—400 forint s az egyik szekrényben felkínálta magát egy 1580 forintot érő női bőrkabát is. Most már teljessé vált a mű. S egy kettős­létra segítségével kidobált mindent az utcára, ahol elcsomagolt a hazulról hozott zsákba. Azután kiment a Donnerba s a vásártér árká­ba rejtette. Kivéve a bőrkabátot, amelyet ma­gára húzott, akár a felsőbőröket a béléskellé­kekkel. Reggel felült a pécsi vonatra, hiszen ebben a szakmában nemcsak a beszerzéshez, hanem az értékesítéshez is jól kell érteni. A bőrka­bátot eladta 300-ért egy zsibárusnak, anyósa falujában, Királyegyházán meg elment a többi áru. Gazdára talált egy suszternél. Az árokba, dugott holmi sem árváskodott sokáig. Rózsa visszatérve Kaposvárra, haza vitt mindent. Volt ami a helybeli piacon, volt ami Szenná­ban kelt el. S ami mégis megmaradt? Azt megtalálta házkutatás során a rendőrség, az asztalfiában és a gyermekágyban. Ebből a tényből következik tehát, hogy a rendőrség nyakon csípte Rózsa Jánost. Még több is sikerült: összeszedegetni a szétadoga­tott bőrárukat. Két pár felsőbőr kivételével minden megtérült a bőripari ktsz-nek. Ez ugyan nem jelent mentőkörülményt a társa­dalmi tulajdon betöréses tolvajának, aki né­hány nap múlva a bíróság előtt áll méltó Ju­talmát" elnyerendő. Miután pedig a história végéhez értünk, volna egy-két szó a befejezéshez is. ötből egy történetet mondtunk el, a bőripari ktsz kárát Gondoljon arra a szigorú ítélet mellett a bí­rósáp: hogy ha továbbra is nyitva tartja rak­tárait, szekrényeit a szövetkezet, nem akad-e folytatója Rózsa János üdvösnek éppen nem mondható működésének? (FEHÉR) jegyezzük meg, hogy eleng ca*­Minősítós A bírálóbizottság az alábbiak szerint értékelte a csopor­tokat és szavalókat: Színjátszás: Nagyatádi Földmüvesszövetkezet, Dinnyék: jó, megyei bemutatóra javasolva (a továbbiakban mj). Nagy­atádi Földszöv.: Az őrangyal, Somogyszob és Tarany meg­felelő. Népi tánc: Kutasi Népi Együttes -kiváló (mj). Segesdl KISZ: jó (mj). Konzervgyár: jó (mj). Honvédség: jó. Do­hánybeváltó—Honvédség: jó. Rinyaszentkirály: megfelelő. írnek karok: Lábod; jó (mj). Gimnázium: jó (mj). Tarany jó. Szavalat: Béres Edit (Petőfi: Jövendölés.) jó (mj). Béres Gyöngyi, Kigyósi Mária, Dávid Sándor, Kisgyura Károly megfeledő. Qlém (dö Fizdq i utazd* Meissen, az 1000 éves város Egyik legszebb élményünk volt a meisseni kirándulá­sunk. A világhírű porcelán- gyár -múzeuma, a tiszta gót stílusban épült Albrecht Dom felejthetetlen élményt nyújtott. A 8 ezer tárgyból álló múzeumban a művészi fi­gurák, pompás étkezési edé­nyek, a csodálatos hangú porceláhharangok ejtettek bámulatba bennünket Nem mintha a mi pécsi és heren­di tárgyainkat lebecsülnénk, de sokan közülünk ezeket nem is látták. A világhírű meisseni porcelánból ml is vásároltunk. S akinek kevés pénze volt, egy kis vörösbar­na plakettot vett, Böttser arcképével, aki az első meis­seni porcelánt készítette. Az Albrechtsburg és a Dóm Az egész várost uralja, az 1000 éves város patináját ad­ja az Albrechtsburg és Dóm. A tiszte gótikus templomot 1220-ban kezdték el építeni. A vár barokk, reneszánsz stílű. A palotában feudális történelem elevenedett meg A 30 éves vallásháború fegyverei, az eseményeket ábrázoló freskók, a címerte­rem, a »Drezdai Képtárhoz« maradandó élményt nyújtot­tak Hercegi/ székben ül­tünk, s ha nem is hercegek­nek, de* a XVII. század lo­vagjainak képzeltük ma­gunkat. A cinkelt ablaké folyosóm ) visszhangzottak lépteink, egy letűnt korszak előkelőségeinek élete me­redt ránk -kultúrájával, há­borújával egyaránt. A festmények közül néhá­nyat feljegyeztem, inkább té­májuk érdekessége miatt. Claus Meyer »3 fiatal és 3 vén macska« képén 3 öreg­asszony és 3 cica van. Eduard Grtüznar: »Tiltott olvasmány« képén két fia­tal szerzetes, talán Bocca- ciót olvassa és az oszlopok mögött egy öreg szerzetes nevet, hallgatva titkon a fiatalokat. Ludvig Knaus: »A függöny előtt és után« című képe a -komédiások életébe Sátcsövez, iá füg­göny előtt egy kötéltáncos, mögötte, ami a képet ural­ja, komédiás élete. Szép volt, érdekes volt, ez a középkori épület, de jó volt egy kis friss levegőt szívni, kilépni a XVII. szá­zadból a XX. századba. Meisseni érdekességek Európában itt volt az első városi tűzoltótestület Mi el­hittük. A város őrzi a céhek em­lékét is. 1635-ben épült a textiles céhek kapuja, mely műemlékként ma is épen áll A »Hotel Goldner Ring«, ahol mi ebédeztünk, Geothe emlé'tét őrzi. 1813-ban itt lakott a nagy költő. Egy berlinerkendős néni láttán- nem állhattuk meg, hogy ne mondjuk, »ez olyan, mintha magvar lenne.« S a néni valóban az volt, Mágocsról került Meissenbe. Búcsú Drezdától Február 13-án este bú­csúztunk Drezdától. A lap már hírt adott, how lértrta- dó ijesztett meg bennünket, amit az 1945. február 13-i bombázás évfordulója alkal­mából csináltak a drezdaiak. A rettenetes pusztítás, a há­ború kísértése mély nyomot hagyott bennünk, a sok szépségbe borzalom vegyült. Kíváncsian vártuk a to­vábbi napokat, kővetkező állomásunkat, Lipcsét. Lipcse, a vásárváros Közép-Európa leghatalma­sabb pályaudvarára, a lip­csei »Hauptbahnhof«-ra ro­bogott be vonatunk. Volt bá- mulnivalónk. A vásárváros idegenforgalma azonnal szembetűnő. 32 sínpár fut be a főpályaudvarra A te­hervagonokat villamos vas­útra alkalmas kerekekre emelik, s csak a vásárhelyen rakják ki. Hatalmas reklá­mok, -transzparensek hirdet­ték a vásárra való készülő­dést. A kiállító nemzetek között ott vagyunk mi is, és nem is akárhogy. Ez büszkeséggel töltött el ben­nünket; i Hotelek, áruházak, rek­lámok, nagy forgalom, ez a jellemző Lipcsére. Mi taga­dás, a vásárváros üzleti szel­leme erősen hatott ránk. Né­hány útitárs megérdemelné á »Külkereskedelem Kiváló Dolgozója« kitüntetésre való felterjesztést. Egy üzemben A leipzigi szállítóberende­zések- gyárát látogattuk meg egyik nap. Munkásokkal, párt- és ifjúsági vezetőiekéi beszélgettünk, miközben vé­gigjártuk a gyárat. Néhá- nyan közülünk itt voltak először gyárban. A gépek zaja, az olajszag, az alkotó munkások gyakorlott moz­dulatai adták számunkra a gyár összképét. A gyárnak saját tanműhelye is van, ahol új szakmunkásokat he­veinek. Az itt szerzett -be­nyomások sokban segítették kialakítani az NDK-ról a reális összképet. Egy iskolában Legalább annyi gondjuk van, ha nem több a németek­nek a szocialista szellemben való nevelésben, mint neíkünk, I Nyugat- és Kelet-Németor- I szág létezése, Berlin kapita­lista erkölcsi arcával, az útke­resés hibái bizony sok nehéz­séget állítanak a német peda­gógusok elé. Még náluk is cserélgetik a tankönyveket, küzdenek a maximalizmus el­len. Függetlenített úttörőveze tők vannak a nagyobb isko Iákban, s ezek nem mindig] pedagógusok. Ahol voltunk,; mindennel jól felszerelt isko-S la volt. Szertárát szívesen el-, fogadnánk. A történelem órán diplomáciai hangnemben be«; széltek a tanulók a Német Szövetségi Köztársaság veze- i tő politikusairól, s igen tájé-! kőzettan. Az oktatás magasabb szín« vonalú, mint az NSZK-ban, különösen a technikai képzés­ben. Ez az oka aztán annak, bogy a keleten tanult fiatalo­„Aranyiíjak' A lipcsei Kapitol mozi élőt nem éppen épületes látványl nyújtó vagányok hívták ma­gukra a járókelők figyelmét Cowboy nadrágos, Napóleon frizurás ifjak csörgő csoport ja keltett feltűnést. Mintha a »Berlin, Schönhauser sarok- című NDK film vagányai' láttuk volna. Ezek persze 'ke vesen vannak, s a németek­nek sem tetszenek. Az F. D. J elég erős, és népszerű, errő ma-gutík is meggyőződhettünl a meglátogatott üzemekben, < drezdai ifjúsági vezetőkké történt találkozásunk alkal­mával Farsang kát nyugatra csábítják. »Lipcsében a legjobb« ez i köszöntő járta az idei farsan gon Lipcsében. Méreteire, kül sőségei-re sokkal nagyobb i farsangolás, mint nálunk Szombaton városszerte jel mezbált tartottak, s egyre ír is -hivatalosak voltunk. Eg üzemi kultúrotthonban »fa singoltunk«, ahogy csopor tunkban a farsang szó néme tül meghonosodott. Itt is so volt a nő és kapósak voltak magyar »paprikás« fér fial Még zenekart is állítottunk k s amíg a német zenészek p: hentek, a magyarok muzsiké tak, nem kis közönségsikerre HORVATH JANÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom