Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1958. március Z. MEGJEGYZÉSEK a Somogyi Néplap 1957—58. évadban megjelent színház-kritikái cikkeihez felen cikkünkben nem kí­vánjuk részletesen elemezni a arabéin megjelölt színházi kri- , .Ilkákat, s nem lépünk fel az- 'sal az igénnyel, hogy örök dőtre megszabjuk a színházi bírálatok útját, csak némely oyugtalanító jelenség láttán íszerefeóük megjegyzést fűzni tozzá. Ahhoz, hogy tárgyilagosak maradjunk, először is a kriti- xa célját kell megvizsgálnunk is ebből levezetni, hogy a kérdéses színházi kritikák — feloményüak szerint — ha­lban töltötték be feladatukat. \ kritika oélja ebben az eset­ben: a színház munkájának segítése. Ez a segítés két ág­ra oszlik. Az egyik. és a legfontosabb íz, hogy reális értékeléssel mutassa meg egy-egy produk­ció lényegét, pozitív oldalait, i elismerésével ösztönzőleg ■.msi&om a további még jobb munkára, de emellett világít­sa meg az előadás halvány- tógait, gyengéit, hogy az együttesnek legyen módja ki­javítaná az értékroató hibákat. A kritika második feladata 4! közönség színházi művelt­ségének, művészi igényének, ílelyes művészi ítéletének ki- Ttaldtása, állandó növelése és fiükófetesltése. Ez közvetve vá-ntán segíti a színház fej­ődését, mert a közönség igé- lye, véleménye alaki télag hat i színház életére. Az pedig leim közömbös, hogy ez a rá­hatás Milyen irányú, s ezért lem iahet közömbös az sem, hogy a közönség ízlésének alakulása hogyan halad. A színházi kritika — mint .minden kritika — erősen szub­jektív jellegű, de akkor áll ■egközeiébb az igazsághoz, ha ■a szakembereik és az átlagon felüli nézők többségének vé­leményével megegyezik a lé­nyegiben. Ez természetesen tóövevényesen bonyolult fel­adat és a teljességre törekvő kritikustól azt követeli, hogy állandó élő kapcsolatban te­afán sehrházaal és közönség- jel egyaránt, ’Az eköondottakbéi kiindul­ja az a véleményünk, hogy a SÖmogyi Néplap színházi kri­tikái az alapvető követelmé­nyeknek megfelelnek és nem értünk egyet azokkal, akik •t kritikában kétségtelenül meglévő tévedéseket ki ragad- ák és csak ezeket vizsgálják i teljes cikkek helyett, s azt állítják, hogy a Somogyi Nép­lap nem használ, tonnára árt » bírálatokkal . Az' a tény, hegy a sajtó rzínihádkritikai munkássága ífl vonásaiban betölti hivatá­sát, részleteibe* több prob­lémát Vet fel, amelyeknek megoldása feltétlenül szüksé­ges, mert meglétük tompítja, csökkenti a megjelent kritikai cikkek igazi momdanivalójá- céak érvényesülését és segítő izándékáit. Äz első, amely a cikkek ol­vasásakor szembetűnik, a téktikus .szemlélet-mód hiá­nyos1 alkalmazása és bizonyos fcövettseeetlensógek időegy- •atásutánban megjelent cikkek­ben. így van ez például László Ibolya két kritikájá­ban: A «Mákviirágoik«-ról, és it «Dohányon vett kapitány«- «SI ütött kritikákban is. A nyitó előadásról írt cikkben íeltötleaül szólni kellett vol­án a színház ama nagy erő­feszítéseiről, amelyeket a rend­kívül nehéz viszonyok között h sikeases megnyitás érdeké­ben kifejtett, s ennek tükré­ben megmutatni, hogy min- .ÍQri rosszindulatú híresztelés allen éré van színház Kapos­várott, és ha a sorok még nem eléggé rendezettek is, az új' vezetőség irányításával a látottak alapján meg van a remény a még jobb színház kiépítésére. Ehelyett kevés tájékozódás után — a színház életéből kiszakítva próbálta értékelni az előadást. Ebből ^következik, hogy több szak­isai tévedés is ijecsúsaott cik­kébe. (Erről később szólunk^ A fel zúdult színházi vélemény hatására aztán a «Dohányon vélt kapitány*-ról már majd­hogynem eUantétos végletben írt, hisz végigdicsért minden­kit — csak itt-ott bírált ege egy alakítást — s ez fev nem találkozhatott a közvélemény zömének helyeslésével, és tá­pot adott a színészek egy ré­szének elbizakodásához, vagy legalábbis olyan nézet kiala­kulásához a • színészek között, hogy ez az igazi kritika, s ha valaki másképp ír, az nem ért hozzá. A dialektikus szemlélet hiá­nya érződik Jávori Béla fél­éves értékelésében is, aki a januári állapotok alapján íté­li meg az elmúlt év augusztu­sának helyzetét és elmarasz­talja a színházat a «Mákvirá- gok.«-ért. Ez egyben követke­zetlenség is, mert a lap ko­rábban egyetértett a «Mákvi­rágok« műsorra tűzésével és az előadásról írott kritika sem kifogásolta azt. Az ilyen el­lentmondások nem szeren­csések. A kritikák második hiá­nyossága abban áll, hogy több esetben hibás megállapításo­kat tartalmaznak egy-egy szakmai kérdés felvetésében. Ilyen pL a pozitív hős értel­mezése László Ibolya részéről a «Mákvirágok«-ban, amikor pozitív hősnek nevezi a két fiatal szerelmest: Irént és Darvas Károlyt. Ugyanilyen hiba a «Mákvi- rágok«-ról írt értékelés azon kitétele, mely epizódistáknak nevezi a darab jelentős sze­replőit. Az ilyenfajta pontatlansá­gok veszélyeztetik a kritika hatását, téves meghatározás­ban tálalnak fontos szakmai fogalmakat a közönség elé és a hozzáértők körében vissza­tetszést váltanak ki. Ezért ja­vasoljuk, hogy a kritikus a jövőbe* nagyobb körültekin­téssel fogalmazza meg a szak­mai kérdésekben elfoglalt ál­láspontját. Helyeseljük a lap eddigi gyakorlatát abban, hogy a cikkek megírása előtt kiküldi munkatársait a be­mutatásra kerülő darabok ta­nulmányozására. Ehhez csak azt tesszük hozzá, hogy a kivetkezőkbe* — a lehetőség szerint — még több időt for­dítsanak erre, s lehetőleg több szakemberrel konzultáljon a kritikus a darabról és a bemu­tató előadásra már kiforrott elképzeléssel üljön le, s en­nek alapján bírálja meg az előadást. Ezt követően érde­mes lenne egy későbbi elő­adásról is írni és számbaven- si a fejlődést. A kritikák harmadik gyen­géje a felesleges szakmai ta­nácsadás. Ez nem vonatkozik a cikkek többségére, inkább csak Jávori Béla legutóbbi írásaira. Szükségtelen ugyanis receptet adni a feltárt hibák kijavítására, mert ez nem ve­zet jóra, hisz a gyengébb ré­szek kijavítására sok módozat van, ezért a művészetben az individuumnak sokkal na­gyobb teret kell biztosítani. Nyilván visszafelé sül el Já­vori Béla «Víg özvegy«-ről írt bírálatában a rendezőnek adott tanács, amely arra int, hogy a gyengébben alakító színészek legalább a rendező lemásolt mozdulatait adják vissza. Ezek helyett mi azt java­soljuk, hogy továbbra is mu­tassák meg az előadások eré­nyeit és hibáit, az ok és oko­zati összefüggéseket, de a hi­bák kijavításának módját bíz­zák a rendezőre és az illeté­kes művészekre. A rendező­nek és a színészeknek művé­szi kötelességük, hogy a meg­okolt hiányosságokat a művé­szi színvonal emelése érdeké­ben elfogadják és törekedje­nek azok kijavítására. Sajnos erre az elmúlt időszakban nőm sok jó példát tapasztal­tunk. A negyedik hiányosság a lesutóbbi cikkek erős, néhol- néhol eétrő hangja. Nem kö­zömbös, hogy a kritikus mi­lyen formába öltözteti mon­danivalóját. Az a vélemé­nyünk, ha a «Víg özvegy« kri­tikája mellőzte volna az ilyen erős * kifejezéseket, mint «... hern szívből fakadó já­téka«, «... a szívhez szóló dallamok együgyű, kifejezés­telen sorait«, «... szögletes, groteszk mozdulatai«, stb.. akkor hatása nagyobb lett volna, mint így. Miért? Azért, mert az idézett kifejezések sértőek és nem tudják mini­mális tárgyilagosságra sem bírni a megbírált művészt. Ezek a momentumok aztán le­rontják a cikk hatóerejét és a valódi mondanivaló, a felidé­zett zavaró körülmények kö­vetkeztében, ha teljesen el nem is sikkad, de csak rész- ben éri el célját. Ehhez meg­jegyezzük azt is, hogy a szív­telennek minősített játék nem felel meg a valóságnak, mert a kérdéses alakítás halovány- sága nem ebből adódik. Nem akarjuk, hogy elvtelen dicsérgetéssel, választékos, kö­dös megfogalmazásokkal cse­réljék fel az eddigi gyakor­latot, de a mondanivaló lénye­gének teljesebb kibontásához szükségesnek tartjuk a sértő kifejezések elhagyását. összegezve okfejtéseinket: megjegyzéseinkben az a szán­dék vezetett bennünket, hogy segítsünk a sajtónak és a szánháznak, s ezzel előbbre vigyük a színház ügyét. Is­mételten kijelentjük, hogy a felsorolt hiányosságok elle­nére megfelelőnek tartjuk a Somogyi Néplap színházi kri­tikáit a lényeget illetően és arra kérjük a szerkesztőséget, hogy a jövőben sokkal több melegséggel, segítőkészséggel bírálja a színház előadásait. A színház vezetőitől, ren­dezőitől és művészeitől pedig azt kérjük, hogy a bírálatok­ban fellelhető hibákat a jö­vőben ne nagyítsák fel és ne csak azoknak az alapján érté­keljék a színházi kritikákat, hanem művészi szerénységgel és igényességgel vonják le a maguk számára is a tanulsá­gokat és igyekezzenek magas művészi játékkal a színpadon bizonyítani a maguk igazát. Meggyőződésünk; ha a sajtó és a színház is figyelembe ve­szi a fentieket, akkor na­gyobb léptekkel haladhat elő­re a színházkuUflra Somogy­bán. HONFI ISTVÁN KÁNYA JÁNOS • * • «Ha a kritikus hangja nem mindig tökéletes, ha néha da­dog, túl éles, akkor is bizo­nyos: a kritika szerves ré­sze a színházi életnek. A színház színésznek és kritikus­nak egyformán ügye. Bará­tok és harcostársak vagyunk. S az ügynek árt az, aki ele­ve rosszindulattal gyanúsítja harcostársát«. (Kárpáti Aurél) Korunkban, a szocializmus építésének idején, nem elég­séges a kritika meghatározá­sát csupán két funkció között megosztani: a színház segíté­sére és a közönség művészi igényének nevelésére. Feltét­len szükséges a harmadik funkció, a közönség világné­zeti, szocialista szellemben való irányítása. Ezért emel­tük fel szavunkat annak ide­jén pl. a Mágnás Miska nép­színmű figurái ellen. A neve­lés, irányítás kérdése szoro­san összefügg a kritika jelle­gével, ugyanis nagy színház­kultúrával rendelkező közön­ség esetében ez természetsze­rűleg megegyezik a közízlés­sel, viszont egyébként — ép­pen a közönség érdekében — szemben is állhat. Ez a kriti­ka dialektikus értelmezése és ezért nem lehet a kritika funkcióét állandó jelleggel megszabni. Gyakorlati munkánk terén nem róható fel hibául, hogy a «Mákvirágok« kritikájában nem beszéltünk a színház új vezetésének és művészgárdá­jának erőfeszítéseiről. Ezt ugyanis különböző — azt megelőző — színházi cikke­inkben, riportjainkban meg­tettük. Szakmai és egyéb tévedé­sek természetszerűleg előfor­dulhatnak. Ami a «Mákvirá­gok« Irénjét és Darvas Ká- rolyát illeti. Hegedűs Géza: Csiky Gergely c. tanulmá­nyában sem restellette pozi­tív hősöknek nevezni őket. A a szovjet kormány emlékiratot intézett az Egyesült fl.ioiiiokiioz Washington (AFP). Az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője pénteken este az aláb­bi közleményt olvasta fel a sajtó képviselőinek: «Pénteken, moszkvai időszá­mítás szerint reggel 9 óra­kor a szovjet külügyminiszté­riumba hivatták Llevelyn Thompson nagykövetet. Gro- miko szovjet külügyminiszter l emlékiratot adott át neki az I esetleges csúcsértekezlet elé- j készítő eljárásainak kérdé- I seiről. Elhatározták, hogy az em­lékiratot egyelőre nem hoz­zák nyilvánosságra. Ezért az amerikai kormány ezidősae­rint nem kíván semmiféle fel­világosítást sem adni tartal­máról.« Tüntető felvonulások Angliában a raketaíamaszpontok ellen RENDŐRTERROR A NYUGATNÉMET SZTRÁJKOLOK ELLEN Berlin (MTI). Nyugat-Né- metország különböző vidékein nár hat hete sztrájkolnak a éxtdlipari munkások tízezrei. A vállalkozók az utóbbi na­pokban terrorintézkedéseket foganatosítottak. A munkások egy részének fenyegető leve­let írtak és ebben közölték, amennyiben nem állnak mun­kába, elbocsátják őket. A fe­nyegetés hatására több mun­kás vállalkozott arra, hogy munkába áll. A vállalkozók autóbuszokat küldtek a kör­nyékbeli dolgozókért, a sztrájkőrségek azonban való­ságos barikádokat emeltek az autóbuszok útjába. így a sztrájktörés nem sikerült. A rendőrség a vállalkozók meg­bízásából több sztrájkőrt őri­zetbe viett »a közrend meg­zavarása« címén. London (MTI). Szombaton tüntető felvonulásokat ren­deztek az Egyesült Államok angliai bombavető támasz­pontjai és az Angliában fel állítani tervezett rakétatá­maszpontok ellen. A tűn tété seket a kommunista párt szervezte. A fő tüntetés szín­helye a London közelében lé vő Ruislip (Middlex megye) volt, az Egyesült Államok lég ih aiderej ének főhadiszállá­sa. Itt az amerikai légihadse­reg 36 000 katonája és tisztje állomásozik körülbelül ugyan­ennyi családtaggal és állítólag 100—135 amerikai nehéz bom­bavető. A gyűlésen Joha Gollan, a kommunista párt főtitkára beszédet mondott. Sajtó értekesiet Prágában as angol kémssolgálat volt őrnagyával Prága (MTI). Fratisek Ha­velka, az angol kémszolgálat volt őrnagya február 28-án a Csehszlovák Újságíró Szövet­ségben megtartott sajtóérte­kezleten a nyugati hírszerző szervezeteknek a Csehszlovák Köztársaság és a többi szo­cialista ország elleni tevé­kenységéről nyilatkozott. A háború előtt a csehszlo­vák agrárpárt funkcionáriusa, a felszabadulás után pedig a Cseh Nemzeti Szocialista Párt értelmiségi klubjának titkára volt. 1954-ben disszidált és az angol kémszolgálat ügynöke, majd őrnagyi rangban a cseh szlovák ügyek egyik szakértő­je lett. Az újságírók kérdései­re részletesen ismertette az áruló emigráció tevékenysé­gét, a kémszervezetek irodáit, fedőszervezeteit, kiképző is­koláit és a külföldre utazó csehszlovák állampolgárok megnyerésére irányuló te­iBécs (MTI). Az osztrák köz­vélemény elkésve, de annál nagyobb megrökönyödéssel ér­tesült róla, hogy a nürnbergi nemzetközi törvényszék által 1947-ben rendkívül súlyos há­borús bűncselekmények miatt kötél általi halálra ítélt Franz Böhme náci tábornokot, né­hány héttel ezelőtt Grácban katonai gyászpompával, a hadsereg hivatalos részvételé­vel temették el. A gráci származású Böhme annak idején, kegyelmi kér­vényének elutasítása után, Párizs (AP). A francia kor­mány pénteken közölte, le­mond arról a követelésről, hogy feltétlenül külügyminisz­teri értekezletet hívjanak ösz- sze, ha a kelet—nyugati csúcs­Hamburg (DPA). Pénteikien Szaud-Arábia tárgyalásokat kezdett Bahrednnel és Kuvait- tal egy új arab államszöveí- ség létrehozásáról. Mint a bahreini uralkodó együk tanácsadója pénteken közölte, a sejk Szaud-Arábiá- ba utazott, hogy tanácskoz­»Mákvirágok« értékelése a félévi mérlegben azért nem egyezhetett meg a korábbival, hiszen hat hónap távlatából a nézőpontok jobban kikristá­lyosodhattak, s a tények alapján valósággá váltak. A fenti Cilik elmarasztalóan nyilatkozik a kritika azon irányáról, mely igyekszik a vékenységet. Elmondotta, hogy a NATO-tagallamok kémszervezetei rendszeres ér­tekezleteken egyeztetik; össze a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok elleni tevékenységüket. Az értekez­leteket Gedye, az amerikai kémszervezetek bécsi meg­bízottja hívja össze a Szabad Európa rádió bécsi Linden- gassei fiókjába, amely a Rus­sel I. Hill kereskedelmi vál­lalat leple alatt működik. A Magyar Távirati Iroda prágai tudósítójának kérdé­sére Havelka elmondotta, hogy tanúja volt az 1953 ok­tóberi magyarországi ellen­forradalmi események előké­szítésének. Találkozott az el­lenforradalom előkészítésére Becsbe érkezett Nagy Ferenc­cel, akivel dr. Ábrányi, Nagy Ferenc ausztriai kísérője hoz­ta össze. Havelka egy Matát- kó nevű, ny^ik! csehszlovák öngyilkosságot követett el, hogy legalább az akasztástól megmeneküljön. Exhumált holttestét nemrégiben G rácba szállították. A temetésen az osztrák díszszázadon kívül az osztrák és a nyugatnémet had­erő tiszti küldöttséggel kép­viseltette magát. A temetésről semmit sem közöltek a nyil­vánossággal. Tisztában voltak vele, hogy ez nem egyeztethe­tő össze az Osztrák Köztársa­ság törvényeivel és érdekei­vel értekezletet «más eszközökkel is kielégítően elő lehet ké­szíteni«. Ez azt jelenti, hogy a francia kormány rugalma­sabb álláspontot foglalt el a csúcsértekezlet tekintetében. zék Szaud királlyal. A tanács­kozás célja az új államszö­vetség megteremtése, amely «hozzájárulna a Közel-Kelet békéjének és nyugalmának megszilárdításához.« Szaud-Arábia, Kuvait és Bahrein a világ legfontosabb olajtermelő országai. produkció hibájának orvos­lását is megkeresni. Pedig a kritika nyomban elveszti lét­jogosultságát, mihelyt e kö­telességét elhanyagolja. A kritika éppúgy felelős a szín­mű színészi megoldásáért, fejlődéséért, akár a rendező, vagy művész. A szerkesztőség fogyatc­származású angol ügynökkel együtt többször kint járt a schwechati repülőtéren, ami­kor Vöröskereszt-küldeméay- nek álcázott fegyverszállít­mányok érkeztek Angliából Bécsbe, s ahonnan a fegyve­reket Magyarországra továb­bították. Az tellen£orrada3.0üw leverése után Havelka utasí­tást kapott az angol kémköz­ponttól, hogy keresse meg a menekültek között a szerve­zet négy magyarországi ügy­nökét, vagy szerezzen értesü­lést sorsukról. Havelka felismerte, hogy a talaját vesztett áruló emigrá­ció csak a háború kirobbantá­sában lát kiutat siralmas helyzetéből, végül is arra az elhatározásra jutott, hogy nem folytatja hazaáruló tevé­kenységét és önként hazatért. Jelenleg vizsgálati fogság­ban várja ügyének tárgyalá­sát. TÜNTETÉSEK ÉS ÖSSZETŰZÉSEK BAGDADBAN London (Reuter). A kairói rádió arab nyelvű adásában pénteken jelentette, hogy ösz- szetűzésekre került sor Bag­dadban biztonsági közegek és polgári személyik között. Több mint ötvenen megsebesültek. A rádió szerint országszerte tüntetéseken követelték «Irak­nak az Egyesült Arab Köztár­sasághoz való csatlakozását*1. Két iraki iskola tanulói szer­dán és csütörtökön tüntettek Bagdadban, Közülük többet le­tartóztattak. A kairói rádió különböző hí­rekre hivatkozva jelenti, hogy Bagdad ma hatalmas táborhoz hasonlítható. Az iraki hatósá­gok csapatokat vontak össze a fontosabb tereken és útkeresz­teződéseken, hogy elejét ve­gyék a tüntetéseknek. Az öse- szetűzések a biztonsági köze­gekkel azonban még tartanak. A kairói rádió szerint «nagy tüntetés zajlott le az angol nagykövetség előtt egy iraki és egy algériai csapat labdarú­gó mérkőzése után«. Több ezer Iraki éltette Nasszer elnököt. —i--------------------------------------- ■ ­S zünet állt be a tuniszi «jószolgálati« tárgyalásokban Párizs (MTI). A pénteki pá­rizsi esti lapok Szerint most szünet állt be a tuniszi «jószol­gálati« tárgyalásokban, amint a Monde írja: «most van a fel­vonáshoz«. A tudósító szerint Tunisz álláspontja az ország­ban állomásozó francia kato­naságot illetően nem változott. Bizerta tekintetében pedig a határidő egy év is lehet. kosságának ismeri el, hogy a színházi bírálatokban sokszor kihasználatlanul hagyta a szocialista-realista kritika nagyobb lehetőségeit, vala­mint kijavítandó hibának tartja azt is, hogy nem épí­tett ki kellő elvtársi kapcso­latot a színház vezetőivel. SZERKESZTŐSÉG Náci háború* bűnris dísstemetése A francia kormány lemond a külügyminiszteri értekezlet követeléséről Tervbe vették Szaud-Arábia, Bahrein és Kuvait egyesülését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom